Észak-Magyarország, 1956. május (12. évfolyam, 104-127. szám)

1956-05-06 / 106. szám

TsAärnap, 1936. május 8. É5ZARMAGYA&OR3Z.AG Baj van a munkafegyelemmel a kondói bányaüzemben Két évvel eaélőtt a kondói bányaüzem főmérnökével beszélgetve megkérdeztük: van-e igazolatlan mulasztás üzemében? A főmérnök mosolyogva válaszolt: — Ilyesmi nálunk ismeretlen. A mi bányászatok tudják kötelességü­ket! Ma már nem dicsekedhetnek ezzel e köndóiak, mert a munkafegyelem­mel ugyancsak rosszul állnak. Elsők­ből az utolsók lettek. Hogy ez így van, számok igazolják, amelyek ön­magukért beszélnek. Az elmúlt év második felében igazolatlan hiányzá­sok miatt 465.3 tonnával, ezév első negyedében pedig 287.5 tonnával ter­meltek kevesebb szenet. 1956 első negyedévében. Kondón 409 műszak esett ki a termelésből a hiányzások miatt. Van olyan kondói bányász, aki úgy látszik már nem is érezné jól magát, ha hetente egyszer-kétszer nem hiányozna. Uébán András, Ur­ban Mihály, P. Tóth András az el­múlt két hónap alatt egyehkint nyolcszor hiányoztak igazolatlanul. Bakos Béla áprilisban nyolcszor nem ment siktába. Labanc Mihály április 19-től 22-ig feléje sem nézett a bá­nyának. Gál András három hónap alatt tizenhatszor hiányzott igazo­latlanul. A munkafegyelem lazasága ipersze nemcsak az igazolatlan mu­lasztások emelkedésében mutatkozik meg. A beteglétszám alakulása kö­rül sincs minden rendben. Az utóbbi egy év alatt ugrásszerűen emelkedett a betegek száma. Múlt év második felében 6956 műszak esett ki betegek miatt a termelésből. Csak májils 4-én 56 beteg volt az üzem­ben! Az ellenőrzések azt mutatják, hogy sok az álbeteg. Különösen most, hogy megkezdődtek a tavaszi munkák, gyakran lehet «-betegekét« a mezőn találni. De a 480 percet sem használják ki megfelelően a kondói bányában. A nnelégcsákányváltás például csak a fronton van meg, másutt nemigen szokás. Olyan is előfordul, hogy' egyesek elalszanak a bányában, mint Barci István gépkezelő. Leg­utóbbi «szundikálása« tíz ember munkáját akadályozta. Varga Piros­ka gépkezelőt kétszer találták alva. Perge István gépkezelő a napokban olyan mélyen elaludt, hogy a revír- aknász alig bírta felkölteni. Vereke­dés is történt már a bányában. Les- kó András egy másik bányásztársá­val «mérte össze« erejét. Sorolhatnánk tovább a példákat, amelyek mind azt bizonyítják, hogy Kondón baj van a munkafegyelem­mel. Ehelyett inkább vizsgáljuk meg, hogy miért van Kondón a sok igazolatlan mulasztás, lazaság, fe­gyelmezetlenség? A bányaüzem vezetői egyönte­tűen azt mondják, hogy azért, mert a dolgozók zöme nem kolonizált bá­nyász. A szélrózsa minden irányából jöttek ide dolgozni. Van itt minden­féle ember — mondogatják. — Ez igaz, de ezzel a megállapítással nem szabad beérni a bányaüzem vezetői­nek. Ezeket a dolgozókat is lehet, sőt meg is kell nevelni, csak meg kell találni ennek módját, hogyanját. Ez­zel azonban nem sokat törődnek a vezetők. Fejükbe vették, hogy eze­ket az embereket úgysem lehet meg­nevelni. Ezt elsősorban a bánya igaz­gatója és műszaki vezetői hangoztat­ják. Kialakult közöttük az a nézet, hogy az ő feladatuk a műszaki fel­tételek biztosítása, a bánya irányí­tása, arról ők már nem tehetnek, ha a dolgozók nem jönnek munkába. A fegyelem megszilárdításáért vívott harcban» szinte teljesen magára hagyták a pártszervezetet. Az üzem vezetői — az utóbbi hó­napot kivéve — nem éltek a meg­engedett rendszabályokkal. Ez év első negyedében például mindössze két mulasztót bocsátottak el fegyel­mi úton. írásbeli megrovásban is ritkán részesítik a hanyagokat. Sajnos a pártszervezet sem tett meg mindent a munkafegyelem meg­szilárdítása érdekében. Pedig lát­hatták. hogy amit tettek, az ered­ményre vezetett. Nagyon helyes volt például, hogy a pártszervezet javas­latára a notórius fegyelemlazítókat a két legjobb DISZ-brigádba osztot­ták be. Kozma István és Ignécz Já­nos azóta, hogy a DISZ-brigádban dolgoznak, nem hiányoznak igazolat­lanul. Makranczi elvtárs, a pártszer­vezet titkára el szokott beszélgetni a fegyelemlazítókkal, de természete­sen egymaga nem tud megfelelő eredményt elérni. Kár, hogy a párt- szervezet elhanyagolta azt a régeb­ben már jól bevált módszert, h3gy levelet írt a hanyag dolgozó család­jának. A bánya vezetői jól tudják, hogy a fegj’elemlazítók 75 százaléka le­gényszállási dolgozó. De azzal, hogy a legényszálláson rendet teremtse­nek, biztosítsák az ottlévők nevelé­sét, már mit sem törődnek. A legény­szállókon például egyáltalán nincs oktatás. Ezért van az is, hogy ha most próbálkoznak egy-két előadás­sal, alig 5—10 ember jelenik meg azon. A legényszállás dolgozói el­mondották, hogy a párttitkár elvtár­sat kivéve, a többi vezető hetekig rájuk sem nyitja az ajtót. Nem használják ki a nevelés többi lehetőségét sem, A hángoshíradóban például csak nagyon ritkán mondják be azokhak a nevét, akik igazolatla­nul hiányoztak, megsértették a mun­kafegyelmet. Villámokat se lehet találni az üzem területén, amely megszégyenítené a notórius lógókat. A bánya vezetői nem ismerik el, hogy a sok igazolatlan mulasztó a termelés kerékkötője, pedig ha gon­dolkoznának rajta, belátnák ezt. Sze­rintük ugyan tényleg baj van a munkafegyelemmel, de atnint han­goztatják, tervüket azért teljesítik. Elfelejtik, hogy ha a munkafegyel­met megszilárdítanák, tervüket nem­csak teljesíteni tudnák, hanem túl is szárnyalnák. A kondói bányaüzem, munka- fegyelme szinté a legrosszabb a bor­sodi szénmedencében. Sem a bányá­szok. sem a vezetők nem tűrhetik ezt tovább. Össze kell fogniuk, el kell érniük, hogy a kondói bányaüzem­ben ne legyen igazolatlan mulasztás. FODOR LÁSZLÓ Ünnepélyesen étadiák a Lenin Koiiásza i Müvek do’gozóinak az élüzem csínét JJ ISZ-E LEI Iff* *»**»•»» (ßtijij lépésül előbbre Feledhetetlen ünnepség színhelye volt szombaton délután a Lenin Ko­hászati Művek művelődés háza. Ki­váló munkájuk jutalmául átadták Diósgyőr kohászainak a Kohó és Gépipari Minisztérium vándorzász­laját és az ezzel járó élüzem címet. Az ünnepségen ott voltak a gyár legkiválóbb munkásai és mérnökei. Eljöttek a diósgyőriek örömében osztozni a versenytársak Özd és Sztálin- város dolgozóinak küldöttei is. Az elnökség soraiban helyet fog­lalt Szakai! József elvtárs a párt Központi Vezetőségének tagja, a DISZ Központi Vezetőségének első titkára, Cece László elvtárs a Kohó és Gépipari Minisztérium vaskohá­szati Igazgatóságának vezetője és Koval Pál elvtárs a megyei pártbi­zottság titkára. Meghívták az él- üzemávató ünnepségre a gyár vete­ránjait. az idős, nyugdíjas munkáso­kat is. Cece László elvtárs a Kohó és Gépipari Minisztérium nevében mél­tatta a Lenin Kohászati Művek dol­gozóinak nagyszerű eredmények. Ünnepi beszédében hangoztatta, hogy a gyár dolgozói ez év első ne­gyedévében végrehajtották a Köz­ponti Vezetőség novemberi határoza­tát, amely feladatul tűzte ki a ne­hézipar termelésének fokozásé* az önköltség csökkentéséh. a technika fejlesztését. A gyár első negyedévi befejezett termelési tervét 104.7 szá­zalékra teljesítette. Emelkedett a termelékenység is, az egy munkásra eső termelési érték 103.5 százalék volt. Jelentős előrehaladás tapasztalható az önköltség csökkentésében is. A gyár dolgozói első negyedévi önkölt­ségcsökkentési tervüket mintegy 23 millió forinttal túlteljesítették. A sikérék alapja a felszabadulás 11. születésnapjára indult lelkes munkaverseny volt. A brigádok üzemrészlegek vetélkedésével nagy­szérű eredmények születtek. A mar­tinászok valóraváltották a megyei pártbizottság jelszavát, minden hó­— Tudja, jön, rohan valaki lélek- tszakadva: «Titkár elvtárs azonnal [jöjjön, baj van! A kultúrfelelös meg­mérgezte magát.« Nosza, szaladtam észnélküL Mire odaértem, az orvos már magához térítette a leányt. Hogy miért követte el a butaságót? Szerelmes volt. A szülei nem akar­ták hozzáadni a legényhez, akit sze­retett, mert az mindössze 19 éves volt, s az ősszel megy majd csak katonának. Nagy gondban voltam.1 Nem tudtam hogyan kezdjem a xnondókámat. Sírt a leány és sírt az anyja is. Az asszony kijelentette, hogy inkább kitagadják gyermekü­ket, de nem engedik a fiúhoz. Nem tudtam eleinte, hogy mit csináljak. 'Arra nem gondoltam, hogy a DISZ titkárnak ilyesmivel is kell foglalkoznia. ‘Beszélgetni kezdtünk. Éjfélig ott voltam náluk. Reggel munkábamenet ismét benéztem hozzájuk, akkor a leány már valamennyire megnyugo­dott: még mosolygott is. Aztán, mint minden vihar, ez is elült, a leány Visszanyerte életkedvét. A Borsódnádasdi Lemezgyár DISZ (bizottságának irodájában Bartók Ist­ván elvtárs DISZ-titkár mondotta el ezt a történetet. Az esetet annak jel­lemzésére említette, hogy régebben milyen problémákkal kellett az ifjú­sági szervezet vezetőségének foglal­koznia. Persze nemcsak ezt az egyetlen történetet mondotta el. Eleinte, mikor a szervezet élére került, nehezen boldogult, különösen a leányokkal. Még az év elején tör­tént, hogy egy darusleány megsérült és kórházba került. A DlSZ-szerve- zet úgy határozott, hogy kollektíván meglátogatja a beteget. Bartók elv­társ odament a mellette dolgozó leányhoz s mondta neki: — Gyere be te is a kórházba meglátogatni írónkét. Erre a leány azt válaszolta, hogy majd megkérdezi a vőlegényét. Másnap egy fiatalember odaáll't eléje s azt kérdezte tőle: — Mit akarsz a menyasszonyomtól? Ajánlom, hogy hagyj neki békét, mert megkeserü- löd! No tessék! Aztán itt volt egy má­sik eset. Az egyik jól dolgozó leány­nak jegyet akart adni a t)ÍSZ me­gyei karneváljára. Nagy kitüntetés éz, más az 6 helyében örömmel el­fogadta volna, de a leány azt vála­szolta: majd megkérdezem a vőlegé­nyemtől, hogy elmehetek-e? Egy másik érdekes dologra is na gyón. tél -t mlékszik. Bejött az DISZ irodába egy 16 év körüli legény ke. Bánatos arcán rögtön látni, hogy valami nyomja a szívét. Azzal kezd­te: — Segítsen rajtam titkár elvtárs, nagy bajban vagyok. — Mi az a nagy baj? Erre elmondja, hogy meg akar nősülni, de a leányt szülei nem en­gedik hozzá. Mit tehet ilyenkor a DISZ-titkár?* Eleinte szeretett volna hevetni, hiszen a nősülendő fiatal­ember még egész gyerek volt. Sokáig beszélgettek és a Végén a fiú maga is belátta, hogy mégis csak jobb lesz várni néhány évig. A szívós nevelőmunkának meg lett a hatása. — Sokat, nagyon sokat fej­lődtünk, eggyel mindig előre lépünk — teszi hozzá Bartók elvtárs. A felsőbb szerveknek is az a véle­ménye, hogy a borsodnádasdi DISZ fiatalok sokat fejlődtek. Habár ezt a fejlődést elsősorban azon mérik le, hogy mennyi fiatál' fizeti rendszeresen tagsági díját, há­nyán járnak a rendezvényekre s megtartják-e rendszeresen a taggyű­léseket. Sajnos, még nem találtak ki olyan mércét, amellyel hitelesen le lehet mérni égy-egy DlSZ-szerve- zet fejlődését, annyi azonban bizo­nyos, hogy a tagdíjfizetésen és a tag­gyűlések megtartásán keresztül nem lehet megítélni egy szervezet tevé­kenységét. Az ilyen értékelés hamis képet mutat. Tavaly ilyenkor a Bor­sodnádasdi Lemezgyárban nyilván­tartott 300 DISZ-tag közül csak 142 fizette rendszeresen tagsági díját. Taggyűlésekre is csak ezek jártak el. A mostani nyilvántartás szerint több mint 50Ö tagja van, közülök 350 vásárolja meg rendszeresen tagsági bélyegét. Igaz, ha ezt vesszük alapul, akkor is látunk fejlődést, dé ez a statisztika nem mutatja, hogy az ifjúsági szervezet közelebb került a fiatalokhoz, akik nemcsak termelési problémákkal, hanem magánéletük gondjaival és öröméivel is a Dísz­hez fordulnak. A lemezgyárban kilenc DlŐZ-bti- gád dolgozik. A tíicsőségtábla sze­rint Kurtán Imre DISZ-brigádja a gyér legjobb kollektívája. Habár a brigád néhány tagja már jóval túl van 26. évén, fiatalos lendületük bár­kiével vetekszik. A sok munkagyő­zelmet megért brigád az első negyed­évben 15.500 forint értékű alápanya- gott takarított meg. A többi DISZ- brigád iá jelentősen hozzájárult az önköltségcsökkentéshez. Vincze Imre brigádja 5794 forint értékű alápanya got takarított még. A termelésben tehát kiteltek ma­gukért. Ebben naponta lemérhető a fejlődés. Be mit tettek szervezeti vonalon? Bartók István decemberben vette át a DISZ-szervezet irányítását. Idő­be telt, amíg megismerte a fiatalo­kat. Felkereste a leszerelt katonákat és elsősorban az ő segítségükre tá­maszkodva igyekezett megteremteni a DISZ élet egészséges légkörét. Legelső tennivalója a DISZ-zenekar megalakítása volt. Ez sok akadályba ütközött. A fiatalok tagjai voltak a gyári zenekarnak, ezért kiválásuk az öregek« rosszallásával találkozott. Végül mégis megalakult a DÍSZ- zenekara. Első alkalommal a DISZ által rendezett tea-esten léptek fel. A bemutatkozás sikerült, mindenki boldog volt, mikor a kíváncsiskodók sorfala között felvonult a zenekar. A DISZ tehát nőtt, egyre nagyobb lett, Helyiséget kértek. A napokban az az Öröm érte őket. hogy megkap­ták á község egyik régi, romos épü­letét. A legutóbbi DISZ-taggyűlés már a leendő ifjúsági otthon ügyét tárgyalta. Megkezdődött a vita, a tervezgetés. A villamosműhelybeliek elvállalták az összes villanyszerelési munkákat. A leányok a takarítást vállalták magukra. Sok fiatal tölti mostanában szabadidejét a leendő DISZ-otthonban. A fiúk már a szín­padi világítás villanyhálózatát szere­lik. Olyan rivaldafény lesz. hogy mindenki megcsodálja. Az idősebbe­ket is lelkesíti a fiatalok kezdemé­nyezésé. Kormos Géza, a villamos- üzem művezetője segíti a fiatalokat, irányítja a szerelést. A leányok a parkírozásnál segítenek, a szikla- kertben szorgoskodnak. A jelek sze­rint nagyön szép lesz az otthon, hó nap végén már ott rendezik meg i májusi mintabált. Az ifjúsági szervezetben azért vál­tozott még az élét, mért Olyan veze­tőség került a DlSZ-fiátalok élére, amely szívén viseli gondjaikat, meg­érti problémáikat. A kezdeti siker­telenségek sokszor elkedvetlenítették Bertók Istvánt, s azt kérdezte magá­ban: hát lehet így dolgozni? Aztán rájött, hogy lehet, sőt csak ilyen em­berekkel lehet még igazán! Azóta a fiatalok sokat formálódtak, ma már mindenben kérik a DISZ-titkár ta­nácsát. így lépnek egy lépéssel mindig előbbre a borsodnádasdi fiatalok. KECSKÉS ROZSA napban egynapos előnyre tettek szert. A termelési tervek kiváló teljesí­tését segítene a technika a kultu­ráltabb termelés fejlődése. Az üze­mek fizikai dolgozói és műszaki ve­zetői az első három hónapban igen sok újítást nyújtottak be, hasz­nos javaslatokat tettek a tech­nika fejlesztésére a rejtett tar­talékok feltárására. Az ünnepi beszéd foglalkozott azokkal a feladatokkal is, amelyek­nek megoldásában elmaradás mu­tatkozik. A huzóműhely kollektívá­jának javítani kell munkáján mert gyártmányaik sem mennyiségileg, sem minőségileg nem fejelnek meg az előírásoknak. Nagy feladatok állnak a gyár dolgozói előtt az exportmeg­rendelés hiánytalan teljesítésében is. Meg kell javítani egyes acélgyárt­mányok minőségét, mert a fejlődés ellenére még mindig igen sok a pa­nasz, nem kielégítő a tengelyacélok, a kazánlemezek és egyéb export- megrendelések minősége. Az él üzem zászlót a gyár dolgozói nevében Valkó Márton elvtárs a Központi Vezetőség póttagja, a gyár Kossuth-díjas igazgatója vette át. Fogadalmat tett a munkások és mér­nökök nevében, hogy a nagy kitün­tetés birtokában tovább fognak küz-r deni a tervek maradéktalan teljesí­téséért. Diósgyőr munkásai el akarják érni, hogy ebben az évben minden negyedév végén élüzemavató ünnepséget ren­dezhessenek. A megyei pártbizottság nevében Koval Pál elvtárs üdvözölte a gyár dolgozóit. Tanácsokat adott a mun­ka tökéletesebb szervezéséhez, a népjólét növeléséért folyó csata fo­kozásához. Az ünnepség végén a gyár legjobb dolgozóinak kitüntetéseket és pénz- jutalmakat nyújtottak át. Kedves ajándékműsorral köszöntötték a gyár dolgozóit a sz.ociallsta kultú­ráért jelvénnyel kitüntetett diósgyőri művészeti együttes tagjai. V Dl MÁVÁG Gépgyár ünnepe Amiken- szombaton felbúgott a műszak végét jelző sziréna a DI- MÁVAG Gépgyárban, a dolgozók fényesre tisztították gépeiket és a friss tavaszi virágokkal, zászlókkal feldíszített ku ltu r otthonba siettek. Bár nem voltak ünnepi ruhában, észre kellett vennie mindenkinek, hogy ünnepi hangulat árad a sze- meikiből, a baráti kézfogásokból és üdvözlésekből. Nem is ok nélkül. Az üzem közel két év után újból megszerezte a kitüntető élüzem cí­met és a minisztérium vörös zász­laját. Az öröm nemcsak azért jogos, mert hosszú szünet utáai került új­ból az tizem homlokzatára a győzel­mi jelvény, hanem azért is, mert lassan jubilálhat az üzerh: most ki­lencedszer vette át Pálmai József, a DIMÄVAG Gépgyár igazgatója a dí­szes élüzern oklevelet és a bordószi- nű, aráhyhlmzéses zászlót. A zsúfolásig megtelt teremben esztergályosok, lakatosok, kovácsok, marósok és műszakiak hallgatták Buzgó Kálmán elvtársnak.' a Kohó- és Gépipari Minisztérium küldöttjé­nek szavait. Büszkeséggel, felemelő érzéssel hallgatták az exportra ter­melő kiváló magyar szakmunkások azokat a dicséreteket, amelyek a vi­lág minden részéből érkeztek a ma­gyar ipar. a magyar munkáskéz hír­nevének öregbítésére. A dolgozók lelkiismeretes mun­káján és verseny lendületén kí vül az élüzem cím elnyerésének részesei voltak még azok a derék pártmun­kások is, akik a párt vezetőségek újjáválasztanának időszakában foga­dalmat tettek arra, hogy minden erővel küzdeni fognak a 9. ólüzem cím elnyeréséért. A pártbizottság pértértekezleti jegyzőkönyve őrzi a komoly elhatározásit. Jó érzés látni a nagy fogadalom megvalósulását. A DIM A VÁG dolgozói emlékeze­tükbe vésték a megyei pártbizott­ság jelszavát: „A dolgozókról való szerető gondoskodás és az egyre ja­vuló pártmunka alapján érjünk el minél nagyobb gazdasági sikere­ket“. A tartalmas pártmunka, a gazda­sági és műszáki vezetés lelkiisme­retessége. rátermettsége, a dolgozók­ban felébresztett kötelességérzé»? gyümölcseként az erkölcsi siker mellett mintegy 80 ezer forint pénz­jutalom, oklevelek, jutalomüdültetés és 60 darab ..Szakma kiváló dolgo­zója“ kitüntetés várta a szorgalmas dimávagi dolgozóikat. A gyár munkásai és mérnökei a magas kitüntetés birtokában most új, reális cél felé törnek: a II. ne­gyedévben szeretnék megszerezni —1 a minden üzem munkájának legna­gyobb megbecsülést jelentő — Mi­nisztertanács és SZOT vándorzász- I? iát. KÉT UJ ELUZEM A MISKOLCI POSTA HÁLÓZAT­ÉPÍTŐ ÜZEMÉBEN bensőséges ün­nepség zajlott le: a dolgozók öröm­mel vették át az élüzem kitüntetést, valamint a Közlekedés- és Posta­ügyi Minisztérium és a Postás Szak- szervezet Vándorzászlaját és az 5 ezer forint pénzjutalmat. Ezenkívül kiosztottak hét a Szakma kiváló dolgozója kitüntetést és a velejáró félhavi fizetést, valamint 14 kiváló dolgozó kapott oklevelet. Az élüzem cím elnyeréséhez nagyban hozzáse­gítette az üzem dolgozóit a 7-es épí­tési csoport kollektívája, amely Ko­vács II. András és Pétrovics Mihály irányításával 9 hónapja tartja a ki­váló dolgozó szintet. A 4-es építést csoportban Varga László és Mada­rász Sándor irányításával már har­madik hónapja dolgoznak kiváló szinten. A. 2~és építési csoport ered­ményé is kiváló. Az üzem dolgozat­ért kitüntetést Salamon Ferenc üzemvezető vette át, s ígéretet tett arra, hogy jó eredményüket a máso­dik negyedévben megtartják. Tóth Jánós A BORSODMEGYEI MALOM­IPARI EGYESÜLÉS dolgozói már hatszor nyerték el az élüzem Címet.? A tálíyái malom 131,2, a mezőcsátt 123.6, az abaújkéri 123,2 a szerencsi 123.2, a szikszói 122,2, a gönci 121,6, a sárospataki 104 és az István-malom 117.6 százalékra teljesítette tervéL Ugyancsak elnyerte az élüzem címet — ezúttal már másodszor — a mis** kolci István-malom is, ahol szovjet módszerek bevezetésével, aránylag igen kis költséggel 44 százalékos kapacitásemelést értek el. Ez a ki­váló eredmény évente mintegy ,ll millió forintos megtakarítást jelent? Kiss József

Next

/
Thumbnails
Contents