Észak-Magyarország, 1956. április (12. évfolyam, 79-103. szám)

1956-04-27 / 100. szám

fmummmmm £lfen máim 1, a pji&letárnemzetközi lég. hárem ünnepe, 8Z MDP OÜRSaa-flBflilJ-ZEMPLEH MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANACS LAPJA j a miág munkáimnak seregszemléié ! Xfl. évfolyam, 100. szám Ara 50 fillér 1956 aprít in 27, péntek A jó termés alapja - az idöiien végzett munka MEGYÉNKBEN a tavasai kalászo­sok mindenütt a földbe kerültek. Ahol időben hozzákezdtek a vetés­ihez, ott már szépen zöldéi a tavasz- búza és a tavaszárpa is. Borsod ke­nyérgabona vetéstervét az ősziekkel és tavasziakkal együtt 99.6 száza­lékra teljesítette. A tavaszi csata első fontos sza­kaszát sikeresen megvívták me­gyénk dolgozó parasztjai. Eredmé­nyes munkát végeztek az ősziek si- mitózásánál és a fej trágyázásnál is. Különösen jó az istállótrágyázásban elért teljesítés. Több mint 100.900 hold földre hordtak ki istálló trá­gyát, amire már hosszú évek óta nem volt példa. De azért nincs okunk elbizakodottságra. Akad még bőven tennivaló. Nem halad kifo­gástalanul a kapások ültetése, vala­mint -a takarmány-biztosítás és a ta­lajerő utánpótlás szempontjából igen futkos pillangósnövényeik vetése a?m. Minden gazdának, minden mező- gazdásági szakembernek, vezetőnek tudnia kell, hogy csak korán beve­tett földről takaríthat be jó tér-] mást. Az idő már hetek óta kedve­ző a kapások ültetésére. burgon>á- ból mégis csak 15.435 holdat tettek eddig főidbe, ami alig haladja meg az előirányzat 50 százalékát. A ku­koricából elvetett 17.234 hold még érméi is gyengébb eredményt jelent. HOGY miért nem halad szapo­rábban a munka? Erre sok objek­tív okot tudnak felsorolni illetéke­sek. A legegyszerűbb védekezés az időjárásra való hivatkozás. Ezzel kapcsolatban igen helytelen nézet ütötte fel a fejét megyeszerie: esze­rint várni kell a kapások ültetésével, mert tavaly május közepén több he­lyen elhagyott a korán vetett Kuko­rica és burgonya. Ilyen esetek való­ban előfordultak, de nem olyan mértékben, hogy indokolná a halo­gatást. A késedelem sokkal nagyobb kockázatot jelent. Nem is az időjárás bz oka a lassú munkának, hanem az, hogy — bár összetorlódtak a feladatok — kényelmeskedés, rossz szervezés tapasztalható egyes terü­leteken. Nézzük a kukorica vetést. Nem egy gépállomáson jó két héttel ez előtt még ki som próbálták az ú négyzetes vetőgépet, s azzal nyug­tattak magukat — mint az edelérv gépállomáson —, hogy van még idő hiszen úgy sincs előkészítve a tala a vetéshez. Az enosi, ózdi és a sá toraljaujhelyi járások az utolsók kö­zött állnak a kukorica vetésben. Az encsi járásban beletörődtek a késői vetés helyességét hirdető elméletbe, eddig mindössze 270 hold kukoricát vetettek. A tanácsok vezetőinek, a kihelyezett mezőgazdászoknak az a feladata, hogy megmagyarázzák e nézetek káros hatását, felébresszék a még mindig téli álmukat alvókat. S hogy' mennyire nem az időjárás, hanem a hiányos felkészülés akadá­lyozza a munkát, igazolja, hogy a baiktakékí és a mérai gépállomás mindössze 120 holdon vetett négy­zetesen kukoricát a tsz-eknek. Rak­ta kéken rossz a négyzetes vetőgép. s ezért áll a munka, noha 3 009 hold kukorica vár elvetésre a járásban. Nagy terület ez, nem lehet közöm­bös sem a dolgozó parasztok, sem a vezetők számává, hogy mikor ke­rül földbe a vetőmag. AZ ENCSI járás a burgonyavetés­ben Is ©z utolsók között van. a ter­vezettnek csak 25—30 százalék ái vetette el. Nem jobb a helyzet az ózdi és mezőcsáti járásban sem. Az elmaradásban hibás a megvei *a- nács növénytermelési osztálya is. amely nem sűrítette időben a Ma*- te,’melt"tő Vállalatnál a csereveto- meg leszállítását. Sok községben még mindig nem kapták meg a jó- minősé^ű vetőgumót. A sátoraljaúj­helyi járásban például mintegy 500 holdon áll ezért a munka. A cukorrépa és napraforgó vetése eredményesebben folyik. Különösen a termelőszövetkezetek állnak jól ezzel a feladattal. A megyei tanács növénytermelési osztályának dolgozói tartózkodjanak minél többet n 'községekben. Ne :v. íróasztal mellől, a jelentésekből tá­jékozód tanak a helyzetről. Ne vár­janak mindent a járási agronómu- scktól, a fiatal, nem eléggé tapasz­talt mezőgazdászoktól, akiknek szűk-. sésrük van a megye vezetőinek ta-, nácsaira, szakmai útmutatásaira. Nincs egy perc veszteseim való idő sem. A terméshozamok növelésére hozott párthatározatot csak időben és jó minőségben végzett munkával ‘udúik megvalósítani. Ezt kell srem- elŐtt tartania minden termelőszö­vetkezetnek, egyéni gazdának, en­nek szellemében kell végezni mun­kájukat a gépállomások dolgozói­nak, s a megye vezető szakemberei­nek egyaránt. IRÁNYELVEK a magyar népgazdaság fejlesztesenek második ötéves tervéhez A Magyar Dolgozók Pártjának Központi Vezetősége a második öt­éves terv irányelveinek tervezetét nyilvános megvitatás céljából az or­szág dolgozói elé bocsátja. Felhívja a pártszervezeteket, a szakszerveze­teket, a DISZ-szervezeteket s más társadalmi szervezeteket és tagjaikat, a Magyar Tudományos Akadémiát, a műszaki, mezőgazdasági s egyéb tudományos és szakegyesületeket, a különféle állami szerveket, a helyi tanácsokat, az üzemek, hivatalok és intézmények dolgozóit, a termelőszö­vetkezetek tagjait, a dolgozó parasztságot, hogy javaslataikkal, észrevéte­leikkel segítsenek feltárni a népgazdaság olyan tartalékait, amelyekkel az irányelvek jelen tervezete még nem számol. Járuljanak hozzá ahhoz, hogy még jobban érvényesüljenek a gazdaságosság, a célszerűség köve­telményei a második ötéves tervben: hogy még inkább érvényre jussanak a hazai sajátosságokban és a szocialista tábor országai közötti együttmű­ködésben rejlő lehetőségek; hogy második ötéves tervünk még nagyobb mértékben megfeleljen a reális lehetőségeknek s népünk szükségletei­nek; jobban elősegítse a bővített újratermelést, a munka termelékeny­ségének emelkedését, népünk életszínvonalának állandó, szilárdan meg­alapozott növekedését, szocialista kultúránk felvirágzását, népi demokrá­ciánk megszilárdítását: a szocializmus építését országunkban! A második ötéves terv irányelveit egy hónapig tartó nyilvános megvitatás után — figyelembe véve a vitában elhangzott bírálatot és ja­vaslatokat — a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének kibőví­tett ülése tárgyalja meg. Főfeladataink a második ötéves terv időszakában A „Máius 1-i delád“ negyedik napján a szénbányászat 103*9 százalékra teljesítette tervét X »Május 1-i dekád-« negyedik napján a legkiemelkedőbb ered­ményt a várpalotai bányászok érték el: 112,7 százalékra teljesítették ter­vüket. Nógrád, Dorog, Komló, Bor­sod, Közép-Dunán túl, Tatabánya ugyancsak teljesítette napi előirány­zatát. Pécs és Mátra-vidék azonban nem érte el a száz százalékot, s Ózd is elmaradt egytized százalékkal. Az egész szénbányászat 103,9 százalékra teljesítette napi tervét. (MTI) Szénbányáink biztosítják a termelés zavartalanságát A Szénbányászati Minisztérium je­lenti. A Minisztertanács határozata az április 29-i munkaszünnap 30-ra való áthelyezésével három egymásután következő ünnepnapot biztosít a dol­gozók pihenésére. Szénbányáink többségének geoló­giai adottsága nem engedi meg, hogy három napon keresztül művelés nél­kül maradjanak a termelőmunkahe­lyek: és fenntartás nélkül a szállítási és légvágatok, mert a kedvezőtlen fcőzetnyomásviszonyok következté­ben azok állapotában olyan erős méretű rosszabbodás következhetnék be, ami hosszú időre akadályozná a zavartalan termelő munkát. A műszaki okok mellett a népgaz­daság nem kielégítő szénellátottsága sem engedi meg a széntermelés há­rom teljes napon való szünetelését. Az árvízkárok helyrehozása szem­pontjából döntő jelentőségű építő­anyagipar — a tégla- és cementgyá­rak — a tervezettnél több szenet kérnek. A Minisztertanács ezér^ hozzájá­rult, hogy a szénbányászat' művelési viszonyai, valamint az egyes terüle­tek kolonizáltságának figyelembe­vételével a szénbányászat területén a május 1. körüli ünnepek munka­rendjét úgy határozzák meg, hogy a bányák biztonságos állapota az ün­nepek alatt megmaradjon. Ezért a pécsi, borsodi, középdu­nántúli, mátravidéki, várpalotai és nógrádi trösztök területén 29-én kell rendes széntermelő munkanapot tar­tani, 30-án pedig olyan nagy fenn­tartást végezni, amely magába fog­lalja a széntermelő munkahelyek, főleg a frontfejtések kiigazítását, megfelelő bebiztosítását, hogy ezzel a május 3-i indulás biztosítva legyen. A komlói, dorogi, tatabányai és ózdi szénbányászati trösztök 29-én végzik el a nagyfenntartási munkát és 30-án tartják meg a termelő mun­kanapot. Valamennyi tröszt területén szük­séges, hogy 2-án az éjszakás műszak harmadban olyan fenntartási és elő­készítési munkát végezzenek, ami lehetővé teszi a másnapi zavartalan indulást. Dolgozó népünk munkája nyo­mán országunk gazdasága erőtelje­sen fejlődik. Az anyagi javak terme­lésének legtöbb területén már az el­ső ötéves terv idején megszűnt a kizsákmányolás. A munkásosztály, a dolgozó parasztság, az értelmiség mind tevékenyebben vette ki részét a népgazdaság előtt álló feladatuk megoldásából. Kibontakozott és egy­re inkább tárt hódított a szocialista munka verseny. Mindez jelentéke­nyen meggyorsította a termelőerők fejlődését. A szocialista iparosítás eredményeként a második Ötéves terv küszöbén az ipar több mint háromszor annyit termelt, min; 1938-ban. Különösen gyorsan fejlő­dött a nehézipar, több új iparág jött létre. Az iparosítás sikerei biztosít­ják a népgazdaság további fejlődé­sének legfontosabb feltételeit. Nem küszöböltük ki még azonban a népgazdaság néhány olyan, hiá­nyosságát, amely az utóbbi évek­ben fékezte az előrehaladást. Több termelési ágban a technika színvo­nala elmarad a követelményekhez képest; főként emiatt a munka ter­melékenysége nem fejlődik kielégí­tően s a termelési költségek általá­ban magasabbak, mint a gazdasági­lag fejlettebb országokban. A mezőgazdaság termelése növe­kedett az első ötéves terv során, de színvonala nem haladta meg lénye­gesen a háború előttit és ennek kö­vetkeztében elmaradt a népgazda­ság szükségleteitől. A lakosság fogyasztása városban és falun jelentősen emelkedett. Az egy keresőre jutó reálbér emelke­dése ennek ellenére nem volt ki­elégítő. A népgazdaság szocialista szektorában a munkások és az alkalmazottak száma öt év alatt közel egymillió fővel növekedett. Lényegesen ja­vait a la kossá tr egészségügy i el­látása. nagymértékben emelke­dett kulturális színvonala. A társadalombiztosításban résztve­vők száma: 1954-ben több mint más- félszeresen haladta meg az 1949. évit és a társadalombiztosításra fordí­tott kiadások összege meghárom­szorozódott. A társadalmi termelés elért szín­vonala és a dolgozó nép alkotó ere­jének növekvő kibontakozása lehe­tővé teszi az egyes népgazdasági ágak között még fennálló arányta­lanságok megszüntetését. illetve csökkentését. A népgazdaság terv­szerű tov á bbfe i lődésének lehetősé­geit nagymértékben növeli, hogy Magyarország részese a hatalmas, szüntelenül erősödő szocialista vi- lá trendszernek. A második ötéves terv időszáká- 1956—60-ban, a technika jelen- föilesztése alapján f«!vtatni kell a szocialista Iparo­sítást. a termelés fellendítésével n<ryide.iűle*r uralkodóvá kell ten­ni a mezősrazdóságban is a szo­cialista termelési viszonyokat, ezzel lényegében meg kell szün­tetni a gazdasági alap kettősségét, rendszeresen emelni kell a dol­gozó nép életszínvonalát s így biztosítani kell az ország továb­bi felemelkedését. A második ötéves terv időszaká­ban a következő fő feladatokat keli megvalósítani: 1 Az iparosítást olyan ütemben kell folytatni, hogy a szocia­lista ipar termelése 1960-ban 1955- höz képest 50—52 százalékkal nö­vekedjék. Az ipari fejlődés fő ará­nyainak meghatározásánál abból kell k:indulni, hogy az egész nép­gazdaság fejlesztésének alapja n nehézipar. Figyelembe kell venni másrészt, hogy a termeléshez szük­séges számos fontos nyersanyagot külföldről kell beszerezni, elsősor­ban nehézipari termékek, túlnyo­mórészt gépeik ellenében, valamint, hogy a könnyűipar termékeiből a kivitel részarányát gazdaságossági okokból csökkenteni kell. Ennek megfelelően az iparban a tei-melő- eszközök (.,A‘£ csoport) termelését mintegy hatvan százalékkal, a fo­gyasztási cikkekét (..B“ csoport) mintegy negyven százalékkal kell növelni. Az anyagbehozatal viszonylagos csökkentése és az anyagellátás biz­tonságának fokozása végett nagymértékben ki kell szélesí­teni a gazdaságosan előállítható hazai nyersanyagok és alap­anyagok termelését. A második Ötéves terv időszaká­ban a feldolgozó iparágak termelé­sének 47—48 százalékos növekedése mellett a nyers- és alapanyagok ter­melését 57—58 százalékban keli emelni. 2 A mezőgazdaság szocialista nagyüzemi átszervezésének előrehaladásával egyidejűleg a me­zőgazdasági termelés jelentős fel­lendülését kell elérni. A mezőgazda­ság 1956—60-ban Összesen mintegy 27 százalékkal termeljen többet, mint az első ötéves terv időszaká­ban. Biztosítani kell. hogy a mező­gazdasági termelőszövetkezetek elő­nyei a tagság gazdasági és kulturá­lis felemelkedése révén oly meg­győző erővel bontakozzanak ki. hogy ennek eredményeként a parasztság többsége a szocialista nagyüzemi gazdálkodás útját válassza. Meg kell teremteni a feltételeket ahhoz, hogy az állami gazdaságok és a ter­melőszövetkezetek száz kataszt- rális’ holdra számítva, rendsze­resen növekvő termékmennyisé­get termeljenek és csökkentsék a termékegj'ségrp fordított mun­kát. A szocialista nagyüzemek elsősorban történő fejlesztése mellett biztosítani kell, hogy az egyénileg dolgozó pa­rasztság anyagilag érdekelt legyen gazdasága meglévő tartalékainak minél nagyobb mértékű kihasználá­sában, termelése fokozásában. Q A termelés növelését a nép- gazdaság minden ágában a műszaki színvonal gyorsütemű eme­lésével. a tudomány és* technika eredményeinek széleskörű alkalma­zásával kell összekapcsolni. Ezzel meg kell teremteni a legfontosabb feltételeket a munka termelékenysé­gének állandó növelésére és az ön­költség rendszeres csökkentésére. Mindenekelőtt a technika fejlesz­tésének alapján lényegesen fokozni kell a minő­ségi követelményeket a népgaz­daság minden területén. Jelentősen javítani kell mind a bel­földi fogyasztás, mind a kivitel cél­jaira előállított termékek minőségéi A teljesítmények mennyiségi szám­bavétele mellett különös gonddal kell ellenőrizni a minőséget. A A munka termelékenységét az iparban úgy kell emelni, hogy 1955-től 1960-ig a termelés növeke­dését több, mint kétharmadrészbeni a termelékenység emelkedése bizto­sítsa. Ennek megfelelően öt év alatt az egy főre eső termelést az ál­lami iparban összesen mintegy harminchat százalékkal, a ne­héziparban negyvenhat százalék­kal. a könnyűiparban húsz szá­zalékkal, az élelmiszeriparban 31 százalékkal, az állami építőipar­ban 34 százalékkal kell növelni. A gépállomásokon a munka terme­lékenységét 23—24 százalékkal, az. állami gazdaságokban 35—36 száza­lékkal kell emelni. í>. A gazdasági és állami élet minden területén szigorú ta­karékosságot kell érvényesíteni. Kü­lönösen takarékoskodni kell az anya­gokkal, mindenekelőtt a külföldről származó anyagokkal. Az ipar min­den ágában csökkenteni keli a faj­lagos anyagfelhasználást. Ki kell terjeszteni a gyártási folyamatok- hulladékainak és melléktermékeinek hasznosítását. A csak külföldről be­szerezhető színes fémeket minél na­gyobb mértékben alumíniummal, műanyaggal és más alkalmas anya­gokkal kell pótolni. Fa helyett széles körben kell használni vas­betont, fémet, műanyagokat és ki kell terjeszteni a faanyagot gazdaságosan hasznosító farost- és forgácslemez gyártását és al­kalmazását. Minden termelési ágban rend- yjm szeresen csökkenteni kell a termelési költséget. A minisztériu­mok közvetlen irányítása alá tartozói iparban öt év alatt az összehasonlít­ható termelés önköltségének mint­egy 16 százalékos csökkentését kell elérni, ebből kilenc százalékot aa anyagfelhasználásnál, 5 százalékot a. munkaráfordításnál, 2 százalékot az igazgatási és egyéb költségeknél kell megtakarítani. Az építőiparban, a költségvetésekhez képest mintegy 10 százalékos költségcsökkentést kell elérni és ezen túlmenően gazdaságo­sabb tervezéssel további megtakarí­tást kell biztosítani. A közlekedés­ben öt év alatt az önköltséget mintegy 11 száza­lékkal, a belkereskedelemben a forgalmi költségeket mintegy 11 százalékkal kell leszállítani. Az állami gazdaságokban az önkölt­séget közel 17 százalékkal kell csők-* kenteni. '7 Növekvő számban kell a nép- ‘ * gazdaság rendelkezésére bo-* csátani kiválóan képzett szakmun­kásokat és nagytudású szakembere­ket, akik képesek céltudatosan fel­használni a korszerű technikát és magasabb fokra emelni a munka szervezettségét. Lényegesen ki kell szélesíteni és eredményesebbé kell tennj a szakmai oktatást és tovább­képzést a népgazdaság minden terü­letén. Meg kell teremteni a feltéte­leket ahhoz, hogy a dolgozók széles tömegei elsajátítsák az alapvető mű­szaki és mezőgazdasági ismereteket.' íi A termelőerőket, a nemzetközi együttműködésre támaszkodva, az ország adottságaival és szükség­leteivel összhangban olymódon kell fejleszteni, hogy megjavuljon a nép­gazdaság nyersanyagellátása, bizto­sítva legyen az ország gazdasági erő­forrásainak. termelőberendezéseinek legelőnyösebb felhasználása, megva­lósuljon a. termelés ésszerű szakosí­tása és mind több termelési ágban korszerű tömegtermelésre lehesse« rátérni. Ennek megfelelően a nehéz- mar minden ágának nagyarányú fej­lesztése mellett kiemelkedően kell fejleszteni a vegyipart, a kőolajfel­dolgozást, a kohászodon belül a fino­mabb hengerel t-arélfajták termelé­sét. a gépiparon belül a munkaigé­nyes. valamint olyan egyéb • ágaza­(Felytatás a 2. eidolon.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents