Észak-Magyarország, 1956. április (12. évfolyam, 79-103. szám)
1956-04-22 / 96. szám
Vasárnap* 1056, április 22. SSZAKMAGYAROKSZAg 5 Pártáiét _________ O PERATÍV PÁRTVEZETÉST! Az abaújszántói járási pártbizottság munkája a KV júniusi párthatározatának tükrében Az abaújszántói járás dolgozó parasztjai, — a kommunisták kai az •élén —i lelkes, nagyszerű munkájukkal kiérdemlik a megye, egész dolgozó népünk elismerését. Állampolgári kötelezettségeik teljesítésében példás eredményeket érnek el, nem ■egyszer megelőzik versenytársaikat. Ez történt az elmúlt évben is, amikor a járás az ötödik helyen végzett az országos begyűjtési versenyben. Ez évben újabb sikerekről adhatnak számot. Első negyedévi begyűjtési tervüket március 20-ra 120 százalékra teljesítették. A tavaszi vetést is határidő előtt fejezték be, sőt május 1-re a kapások ültetésével is végeztek. Nagy eredményeket értek el a járásban pártunk Központi Vezetősége júniusi határozatának végrehajtásában, a tsz-mozgalom szervezésében és fejlesztésében, valamint az állattenyésztésiben. Abaújalpár, Göncruszka, Hernádcéce szövetkezeti község lett. Abaújváron és Fóny- ban új tsz-ek alakultak. Ezt a fejlődést a termelőszövetkezetek nagyszerű eredményei segítették elő, Terméseredményeik, —például kenyérgabonában, — magasan túlszárnyalták az egyéni dolgozó parasztokét. A tsz-ek holdanként 9.6 mázsás, az egyéni gazdák pedig csupán 9 mázsás átlagot értek el. Több termelőszövetkezet, — mint az abaft jalpári is — 13.6 mázsás . .“més- átlaggal dicsekedhet. Jogos büszkeséggel beszélnek a járásban arról is, hogy a gazdag terméseredmények következtében a termelőszövetkezetek összes vagyona az elmúlt évihez viszonyítva 30.8 százalékkal növekedett. Ezek a siikerek arról tanúskodnak, bogy a járási pártbizottság jól mozgósított pártunk Központi Vezetősége júniusi határozatának végrehajtására. Mégis, az eredmények ellenére sóik hiányossággal is találkozunk a járás munkájában. Ezek elsősorban a vezetésben tapasztalható fogyatékosságok következtében keletkeztek. A dicséret hangján kell szólnunk a járási pártbizottság tag- j-páról, akik sokszor reggeltől késő ejstig, fáradságot nem ismerve dolgoznak pártunk politikájának megvalósításáért, munkájukban azonban komoly hibákat is láthatunk. A pártbizottság tevékenysége még nem eléggé operatív, gyakorlatias, nem oly^n, mint -amilyent a termelőszövetkezetek fejlesztése, vagy az állattenyésztés színvonalának növelése megkövetel a járásban. E sorok elolvasása után. az abaúj- srántói elvtársak valószínűleg felteszik a kérdést: Mi szükséges az operatív pártmunkához, az olyan párt- hkmkához, amely hatásosan, köz- %*eti'enül segíti a termelőszövetkezetek fejlesztését, s az állattenyésztést? E cikkben erre szeretnénk választ adni a járási pártbizottság munkájának, munkamódszereinek elemzésével. Az operatív pártmunka egyik feltétele: a helyi pártbizottságok és pártszervezetek fokozott öntevékenysége, kezdeményező készsége, az eddigieknél nagyobb önállósága. Hogyan érvényesül ez a követelmény az abaújszántói elvtársak tevékenységében ? Pártunk Központi Vezetőségének júniusi határozata kimondja: „A párt 111. kongresszusa határozatának -megfelelően, számszerűen is tovább ítéli fejleszteni a termelőszövetkezeti mozgalmat az egyénileg gazőállco- dó dolgozó parasztok termelőszövetkezetekbe való önkéntes tömörülése útján — olyan ütemben, hogy a második ötéves terv végére a mezőgazdaságban is túlsúlyban legyen a szocialista szektor. A termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztését elsősorban a meglévő termelőszövetkezetek ptegsziMrdílása, példamutató gazdálkodása mozdítja elő. A régi termelőszövetkezetek további erősítése mellett új termelőszövetkezeteket is kell szervezni. Ehhez a párt és az állam az elkövetkező években fokozott anyagi, technikai és szervezési segítséget nyújt.“ A Központi Vezetőség júniusi határozata persze csak alapgondolatokat. ad, csak fővonalát szabja meg a pártmunkának. De miközben a határozatot megvalósítják, ezernyi körülményt kell figyelembevenni a járás életében. A sajátos helyzet ismerete és a központi határozat alkalmazása a helyi viszonyokra, nagy Önállóságot kíván a járási pártbizottságtól. Ez a feltétele annak, hogy a júniusi párthatározatból is valóság legyen. Az abaújszántói elvtársak pártunk Központi Vezetőségének határozatát figyelembevéve elkészítették 1956. évi második negyedévi tervüket. De sajnos nem végeztek alapos munkát. A terv főhibája, hogy a sajátos helyzetet, a helyi viszonyokat figyelmen kívül hagyja. Nézzünk egy példát: A pártbizottság második negyedévi mun ka tervében a tsz-fejlesztés- ről a 2. pont a következőket mondja: ,.A pártszervezetek segítségével intézkedést teszünk arra, hogy a tsz- tagok családjai be legyenek vonva a közös munkába, különösen a növényápolási és aratási munkák idején. A családtagok mozgósítása érdekében a tsz pártszervezetek tartsanak népnevelő értekezleteket, amelyre a szempontokat az ágit. prop. osztály és a mezőgazdasági osztály közösen dolgozza ki.“ Csakhogy az ágit. prop. osztály munkatervében e feladat nem szerepel, s ugyanígy a tsz-feilesztéssel kapcsolatos sok más kérdés sem. Helyette ilyen általános szólamok olvashatók: „A számszerű fejlesztés ütemének meggyorsítása érdekében biztosítjuk, hogy elsősorban a ineglévő tsz- ekben olyan légkört alakítunk ki, ahol a dolgozók maguk elítélik a lógást, a fegyelmezetlenséget,, a közömbösséget a munka iránt. Ezért az osztály gondoskodik arról, hogy a■ havi párttaggyűléseken mindenkor essen szó a mintaalapszabályról. Például minden tsz-tag vegye ki a részét a munkából, teljesítse kötelező munkaegységét... Tsz-einket meggyőzzük arról, hogy a havi közgyűlések mindegyikére hívjanak meg a tsz-el rokonszenvező, de még kívülálló dolgozó parasztot.“ Úgy hisszük, hogy az abaújszántói elvtársak egyetértenek velünk abban, hogy az ágit. prop. osztály e munkaterve nem segíti a júniusi párthatározat végrehajtását. Egyáltalán nem konkrét, nem veszi figyelembe a járás adottságait. — Helyes lett volna például, ha szem előtt tartják a járási pártértekezlet határozatát, amely kimondja: úgy kell dolgozni, hogy ez évben a munkaegység értéke az elmúlt gazdasági évhez viszonyítva T0 forinttal növekedjék. Az ágit. prop. osztálynak nem lett volna szabad megfeledkezni az opportunizmus, az eivtelenség, a jobboldali elhajlás elleni 'harcról sem. Különösen azért nem, mert ilyen jelenségekkel gyakran találkozunk a járás területén, Baskó, Boldogkőújfalu, Hidasnémeti, Gibárt, Gönc és Göncruszka községekben. Habár az elv társak tudnak arról is, hogy Kéked, Hejce, Hernádcéce, Bas'kó és Regéc községekben a helyi szervek kerek egy esztendeje nem tárgyalták meg a tsz-fejlesztés ügyét, munkatervükben mégsem szerepel a tanácsszervekikel és a községi pártszervezetekkel a helyszínen való foglalkozás. így nem csodálkozhatunk azon, hogy ezekben a községekben nem halad kielégítően a tsz- fejlesztés. A pártbizottság beszámolója megemlíti, hogy Pere, Bűd, Sima, Baskó, Kéked, Hemádszurdok és Gibárt községekben még csak lépéseket • sem tettek tsz-ek alakítására, tsz előkészítő bizottságok létrehozására. Gibárt községben hat éve működik már egy I. típusú tszcs? E hibák ellenére az ágit. prop. osztály és a mezőgazdasági osztály munkaterve nem tűzi ki célul e községekben a tsz-mozgalom szervezését. Egy másik példa: Pártunk Központi Vezetőségének júniusi határozata többek között kimondja: ; „Meg kell valósítani a Központi Vezetőség és a Minisztertanács 1953. decemberi határozatát, munkánk középpontjába állítva a kenyérgabona- termelést. a szarvasmarha tenyésztést, valamint az állattenyésztés takarmányalapjának biztosítását, elsősorban a kukoricatermelés fokozásával.“ : A járási pártbizottság munka ter- vében az állattenyésztés feladatairól a következőket olvashatjuk: „Tehénállományunk ez évi 500 darabbal való növelése érdekében állandóan napirendi kérdésként foglalkozunk az állattenyésztéssel. Ennek érdekében egyéni agitációt és tömegpropagandamunkát fejtünk ki. Május 10-i-g a kiváló állatgondozók részére ankétet rendezünk, ahová meghívjuk az egyéni gazdákat is.** A mezőgazdasági osztály munkatervében e feladatról egyetlen szó sem esik, s az ágit. prop. osztály műnk a terve pedig’ csupán a fentieket tartalmazza. Mindez •• azt bizonyítja, hogy^ a pártbizottság osztályai figyelmen kívül hagyták az operativitás, a gyakorlatiasság kérdését. Mit mutatnak a tények? Az abaújszántói járásban az állattenyésztés, a szarvasmarhatenyésztés igen elhanyagolt állapotban van. 1954- ben a járásban 6168 darab tehén volt, 1955-ben 5678. ez évben pedig 5278 darabra csökkent a számuk. Ez azt mutatja, hogy a járási párt- bizottság nem harcol következetesen a párt határozatainak végrehajtásáért. Helyes lett volna, ha munkatervében figyelembe veszi saját elmúlt évi szeptemberi határozatát, amely szerint 1956-ban 100 hold szántóra 7 darab tehénnek kell jutnia. Jelenleg azonban csupán 4.5 darab tehén jut! A munka tervnek konkrétan meg kellene mondani, hogy az egyes községekben, tsz-ekben irrt kell tenni, hány darabbal kell növelni a szarvasmarhaáPományt. Ha ilyen konkrét tervet állítanak össze és annak megvalósítására fordítják erejüket, nyilván helvesen, jól értelmezték volna a Központi Vezetőség határozatát, amely ismételten leszögezi: „a lakosságnak tejjel és hússal való jobb ellátása, egész mezőgazdaságunk fejlesztése érdekében az állat- tenyésztés, elsősorban a szarvasmarhatenyésztés fellendítése a követke*• ző 2—3 év legfontosabb feladata.“ Helyes lett volna pontosan megállapítani, hogy mit tesznek a Központi Vezetőség határozatának megvalósításáért, azért, hogy elérjék tehenenként az évi 2—3 ezer literes átlagot. Ez igen nagy munkát igényel az elvtársaktól, hiszen a járásban mindössze 1600 liter a fejési átlag. Persze ehhez arra is szükség van, hogy a pártbizottság gondoskodjon a takarmányalap megteremtéséről, elsősorban a szálas és pillangós takarmányok termesztéséről, a legelők feljavításáról. Ha a párt- ; bizottság sikert akar elérni a járás szarvasmarhatenyésztésében, — akkor válassza ki a 2—3 legfontosabb tennivalót és erre irányítsa a járás kommunistáinak, dolgozóinak fő erejét. Ha ezt teszik, nem forgácsolják szét erejüket, biztosítják az eredményeket. A sikerre egyébként minden lehetőség megvan, mert hiszen egész Borsodban Gönc környéke a legalkalmasabb a szarvasmarhatenyésztésre. Jó eredményekkel kezdődött meg ezen a környéken a gönci tájfajta kitenyésztése, sok száz- és száz hold legelőt öntözhetnének a Her- nád mentén és ami igen fontos: számos kiváló termelőszövetkezeti állatgondozó és állattenyésztő gazda van a járásban. Ezekről az adottságokról a járási pártbizottságnak nem szabad megfeledkeznie. Korántsem állítjuk, (hogy a fentiek kimerítik az operatív, a gyakorlatias pártmunka ismérveit. Bizonyos, hogy a feladat megoldása nem könnyű. Bátor és ötletes kezdeményezésre van szükség, arra, hogy ki- kisérletezzük az operatív pártmunka legjobb módszereit. Vitára, eleven alkotó munkára van szükség, amelyben elemezzük, illetve megmutatjuk, hogy mi alkalmazható, mi vált be és mi nem a gyakorlatban. A sajátosságok figyelembevétele, a konkrét pártmunka nem zárja ki, sőt az eddigieknél jobban megköveteli a szervezőmunkát, a tervek jobb elkészítését, előtérbe helyezi a helyszínen végzett gyakorlati pártmunkát. S még egyről ne feledkezzenek meg az abaújszántói elvtársak: az operatív, a gyakorlatias pártmunka elképzelhetetlen kollektív vezetés nélkül! Ilyen nagy feladatok megoldására csak akkor lesznek képesek, ha az osztályok munkaterve is a kollektív munkát tükrözi; ha még szorosabb kapcsolatot teremtenek a dolgozó parasztokkal, a vezetőkkel, ha jobban megismerik véleményüket, meghallgatják bírálatukat. Csak úgy ismerhetik meg töviről-hegyi- re a járás életét, ha megfogadják a járási pártértekezleten elhangzott bírálatokat és többet tartózkodnak a községekben és a termelőszövetkezetekben. Csak így halmozódhat fel az elvtársakban annyi ismeret, tapasztalat, hogy valóban a járás gazdáivá, a politikai élet irányítójává legyenek. Ehhez a munkához sok sikert kívánunk az abaújszántói elvtársaknak! Drogos Gyula LENIN NEVEVEI ___* 1 917 nyarán, — úgy Péter-Pál tájt — egy 21 éves bükkábrányi születésű, rongyos katonaruhába bújtatott szegény parasztfiú így sóhajtott fel hangosan az egyik szibériai hadifogolytáborban: — Odahaza már talán aratnák a mieink... — Aratnak, de nem a tiéteket... Arathatják az uraságét, hogy éhen ne dögöljenek... Mehetnek sommásnak, éhbérért — mordult fel mellette egy másik rongyos hadifogoly. Forró volt a hangulat ezekben a napokban a táborban. Különböző hírek érkeztek. Nyugtalanította az embereket a tétlenség, a szegénységben odahagyott otthontól elválasztó sokezer kilométer. Olyasmit hallottak, hogy a gyárat oda kell adni a munkásoknak, a földet meg a parasztoknak. Annak a parasztnak, akinek eddig csak a neve volt az, hogy földműves, de földje nem, volt... Vagy, ha volt, csak annyi, hogy éhen ne haljon rajta.. Azt beszélték sokan, hogy le kell rázni az urak jármát. Itt már rázzák, tépik a bilincseket. De mi lesz odahaza? És akik ezekről a dolgokról beszéltek, mind többször emlegettek egy nevet: Leninét. Tk Egyik éjszakán azután vagy tízen megszöktek a táborból. Köztük volt Mészáros József is, a bükkábrányi szegényparasztfiú. Még nem tudták, hogy hová mennek... Haza, vagy pedig a tábornál valami jobb helyre abban a hatalmas országban, oda, ahol megtalálják azt az embert, akiről úgy hírlett, hogy az igazságért, a munkásokért és parasztokért harcol, jogot, szabadságot szerez a szegényembernek. Augusztusban Mészáros József már a forradalom előszelétől perzselt petrográdi utcákon járt. Az októberi forradalom napjaiban pedig ő is kitűzte gomblyukába a vörös kokárdát, s hosszúcsövű puskát szorongatott a kezében. Akkoriban látta először Lenini. A Kreml előtt kis tüzecske mellett két vöröskatona melengette kezét. Mészáros József ott állt mellettük, s a parazsat bámulta. Úgy izzott, sziporkázott, mint odahaza a kemencéből kihúzott, még parázsló csutka. Egyszeresük egy fürge léptű férfi sietett feléjük. A tűz fölé hajló, két nagyszál orosz fiú észre sem vette. Csák Mészáros látta, amint megáll egy pillanatra ... Előbb a katonákra nézett, azután a tűzbe, majd megveregette az egyik vöröskatona hátát, s mondott valamit. Valami olyasmit mondott, hogy nemsokára már otthon nézhetitek elvtársak a békésen parázsló tüzet... De előbb még sokat, nagyon s^kat kell karinunk, dolgoznunk, hogy békésen loboghasson tüzűnk... Oroszul mondta, s a magyar fiú még nem értette jól ezt a nyelvet. De a továbbsiető, barátságos ember után néző két vöröskatona szemének csillogás" " a; uh,a el, hogy ilyesmit mondhatott. — Tovaris Lenin volt... — mondták Mészárosnak az orosz fiúk, akik még sokáig nézték hálával, szeretettel a sötétben már régen eltűnt Vlagyimir Iljics után... X Lenin elvtársat akkor látta, és hallotta másodszor Mészáros József, amikor egy gyűlésen a hadifoglyokhoz beszélt. Akkor sem értette meg pontosan szavait, de érezte, hogy erőt, bátorságot, lelkesedést sugároznak, s tudta, hegy mit kell tennie. 1919 tavasza már odahaza találta Mészáros Józsefet. A bükkábrányi szegény par ászt legény csatlakozott a gyári munkásokhoz, jelentkezett a magyar Vörös Hadseregbe. Lenin nevével az ajkán indult rohamra az intervenciósok ellen. Akkor értette csak meg igazán Lenin tanításait, ők, az egyszerű emberek úgy fogalmazták meg tömören, de sokatmondóan Vlagyimir Iljics tanításait: szabadságot, igazságot, boldog életet kell teremteni a dolgozóknak, a becsületes embereknek. X A lenini eszmék győzelmébe ve-* tett hit adott később erőt ahhoz, hogy 1920-ban kibírja a fehér tisztek csizmáinak rúgásait s a hátára mért száz kegyetlen botütést. Ezek az agyban, a szívben őrzött kincsek — az egyszer eljövő boldog életbe vetett hit — és öt-hat még 1919- ben kiadott füzetke — Lenin néhány agyonolvasott műve — adott erőt ahhoz is, hogy néhány bükkábrányi szegényparaszt, néhány kommunista várva-várja azt a napot, amikor ismét szabadon vehetik ajkukra Lenin nevét. És amikor 1950-ben néhány bükkábrányi földhöz juttatott szegényparaszt — köztük Mészáros József is — összeültek a párthelyiségben, s elhatározták, hogy termelőszövetkezetet alakítanak —* akkor egyhangú lelkesedéssel hatá-> rozták el: a falu első közös gazdaságának a »Lenin Tsz« nevet adják, X Ma már 54 dolgozó paraszt ková-> csolja Bükkábrányban Lenin nevével boldogabb jövőjét. Amikor a mai napon Vlagyimir Iljics Leninre emlékeznek, büszkén és örömmel mondhatják el: érdemes a lenini úton járni. p K épek a putnoki járásból A serényifalvai téglagyár doLgjzot nemreg költöztek oe a } ható szép családiházakba. Eddig 24 család kapott ilyen lakást,. számos új lakás építése folyamatban van. A székipusztai Igazság Termelőszövetkezet tagsága szorgalmasan végzi a tavaszi munkát. A korai nőstény féleségeket már elvetették. Most a kukorica alá hordják a trágyát. A képen Bartók Zoltán és Gerécz László fogatosok láthatók munka közben.
