Észak-Magyarország, 1956. április (12. évfolyam, 79-103. szám)
1956-04-01 / 79. szám
Vasira**», 1956. április 2SZAKMAGYARORSZAG A fel nem tárt kincsek nyomában ŐRJÁRATON AZ ÓZDI GYÁRBAN firjíink el újabb sikereket a munkában, a dolgozókról való szerető, elvtársiam gondoskodásban, az egyre javuló pártmunka alapján, (A megyei márt vb. határozatából.) Nehány hét óla az ózdi gyárban mindenki Bárdos Ágoston elv- társ orszagoshirü találmányáról beszél. Arról, hogyan sikerült neki U} 9V*rtiisi eljárással a Defadurit masszát hazai anyaggal pótolnia, s ezzel olcsóbbá tennie a termelést a tűzállótégla-gyárban. , Bárdos elvtárs találmánya jelentős import-anyag megtakarítást, evente 00 ezer forint hasznot jelent népgazdaságunknak. Ugyanígy beszélnek az üzemben a martinacélmű kommunistáinak kezdeményczeserői, amely évente mintegy 600 ezer forinttal csökkenti az axel előállítási költségét. Ma már az elhasznált, drága króm-magne- z\ teglaőarahokat nem szállítják ki az alsóhányóra, hanem megtisz- titjak a salaktól és újra felhasználják. i Hány ilyen és ehhez hasonló kincs: az alkotókészségnek, a le- lemenyessegnek, a munkaszeretetnek milyen sok lehetősége rejlik aZj ozdl munkásokban! Mennyi tömérdek adottság van az újítómoz- gaoom növelésében, a meglévő gépiberendezések jobb kihasználásé- oan, uj gyártási eljárások alkalmazásában, az anyag fajlagos felhasz- naULsariak csökkentésében, a munkásak szakmai képzettségének növelése ven Ezek mind elősegítik a technikai színvonal növekedését, a termelékeny ség állandó emelkedését, az olcsóbb és jobb minő- H°yyan élnek az ózdi gyár vezetői és a munkások -zeKlceL a lehetőségekkel, — erre kívánunk most választ adni őrjá- ratuvek során szerzett tapasztalataink ismertetésével. Váljon közös üggyé a gyárban a műszaki fejlesztés Pártunk Központi Vezetőségének novemberi határozata felhívja gazdasági, — műszaki vezetőink, pártszervezeteink figyelmét arra, hogy tegyék közös üggyé, a munkások ügyévé a műszaki fejlesztésért, az új technikáért folyó harcot- Felhívja a figyelmet a gazdaságos termelésre, különösen a meglévő berendezések fokozott kihasználására, új gyártási eljárások bevezetésére. Az ózdi gyárban a Központi Vezetőség határozatának végrehajtásában az elmúlt évben már jelentős eredményeket értek el. 1955-ben az előző évhez viszonyítva 8 százalékkal növelték a termelékenységet és 103 millió forinttal csökkentették az önköltséget. A nagyszerű eredményt az ózdi munkások a kommunisták példamutatásával, a helyes műszaki és szervezési intézkedések segítségével érték él. Műszaki intézkedési tervükben a gazdaságosság mellett több intézkedést tettek a gyártási technológia korszerűsítésére, a kisgépesítésié. az újítómozgak>m számszerű és minőségi eredményeinek fokozására. Ezek a sikerek hozzásegítették az ózdi munkásokat ahhoz, hogy becsülettel, határidő előtt teljesítsék 1955- ös tervüket. Az iiei esztendő még fokozottabb követelményeket ró az ózdi gyár munkásaira. Különösen növelik felelősségüket a gyár exportkötelezettségei, amelyek megkövetelik tőlük, hogy jobbat és olcsóbbat gyártsanak. Ezt tartották szemelőtt, amikor elkészítették 1956. évi műszinttervüket, amelyben sok, a gyár termelését érintő konkrét feladat végrehajtása szerepel. Sajnos azonban meg kell állapítanunk, hogy a műszaki intézkedési, tervnek több olyan fogyatékossága van, amely azt mutatja, hogy a gyár gazdasági-műszaki vezetői nem vették figyelembe a novemberi párthatározatot, nem annak szellemében tettek lépéseket a technikai haladás érdekében. A legnagyobb hiba, hogy a mű- szintterv nem minden tételnél, s nem .minden esetben veszi figyelembe az 1956- os év beruházási tervét. Így például egyes intézkedéseket az anyagi és műszaki feltételek biztosítása nélkül vettek be a műszinttervbe. A martinacélműben például július 1-ig anyagszóró (torkretáló) gépet kívánnak beállítani, hogy ezzel méghosz- szabbítsák a martinkemencék élettartamát. A gépet azonban csak import útján 1ohet beszerezni, s mivel nincs rá fedezet, hiába szerepel a műszint- tervben, a végrehajtásra sor nem kerül. Másik legnagyobb hibája a mű- szinttervnek, hogy mintegy 60-70 százalékban beruházásokra épül, s ezzel kívánja a gyárfejlesztés, a műszaki fejlesztés feladatait megoldani. Ez nagy baj, mert figyelmen kívül hagyja pártunknak azt a figyelmeztetését; hogy a műszaki fejlesztést elsősorban saját erőnkből, a meglévő berendezések jobb kihasználásával, a gyártási technológiák korszerűsítésével, új technológiái eljárások bevezetésével, újításokkal, a munkások szakmai képzettségének állandó emelésével érjük el. Gyakori jelenség a gyárban az is, hogy a felújítási keretet nem megfelelően használják fel a TMK munkák elvégzése során, így például a daruk javítása, biztosító berendezéseinek pótlása, — mint a martin bei ódarú és a durvahen- gerdei mélykemencei daruk esetében, — nem a felújítási keret felhasználásával történt, hanem igyekeztek azt a beruházás terhére megoldani- így természetesen nem jut pénz az elkerülhetetlenül sürgős beruházások megvalósítására. Ugyancsak nagy hiba, hogy a mű-' szinttervek végrehajtása nem a dolgozó tömegek kezdeményezésére épül. A tervezés leszűkült a műszaki értelmiségiekre és a végrehajtás csupán néhány műszaki vezető feladata lett! így fordulhat elő, hogy az érintett területek, illetve üzemek dolgozói nem sokat tudnak az intézkedés szükségességéről, gazdasági kihatásáról, politikai jelentőségéről, sőt a végrehajtás módjáról sem. Jellemző erre, hogy a műhelybizottsági elnökök közül többen nem is tudják, hogy mi az a műszintterv. A karbantartó gyárrészlegnél Szecskó Mátyás elvtársnak az volt a véleménye, hogy: „A műszintterv az, amit a gyárrészlegek megrendelésként küldenek az üzemeknek, s végrehajtása attól függ, hogy a megrendelő üzem időben küldi-e el megrendelését.” Mindez azt mutatja, hogy a mű- szinttervek végrehajtása, a műszaki fejlesztés ügye nem vált még közös üggyé az ózdi gyárban, s hogy e téren a gyár vezető szervei, a pártszervezetek, a szakszervezet és a DISZ vezetői is elmaradtak pártunk Központi Vezetősége novemberi határozatának végrehajtásában. a pártbizottságoknak kell tisztázniok a pártmunkásoknál . felmerült kérdést: hol kezdődik a pártszervezet feladata, hol végződik a gazdasági és a műszaki vezetők tennivalója? Másképpen megfogalmazva: hogyan kerüljék el, hogy kivegyék a gazdasági vezetők kezéből a munkát, amikor operatíven beleavatkoznak a termelés irányításába. Mindenekelőtt magának a pártbizottságnak keli példát mutatni a gazdasági feladatokkal való eredményesebb foglalkozásra. Persze nem úgy, hogy csupán a termelési osztály ismeri a műszinttervet. a gyár gazdasági feladatait, s a többi osztály ha ismeri is, de a maga területén konkrét lépéseket nem tesz a technikai haladás ügyében. Még ma sem vált élő jelszóvá: a pártmunka sajátos eszíközeivel segítsük eyŐze^mre v-nni a technikai haladás ügyét! Elsősorban ezért nem. mert az agi- táriós munkában is általában csak szólamokkal, frázisokkal magyarázzák a technika fejlesztését. A . tagás tagjelöltfelvételnél sem veszik figyelembe a kiváló újító munkások tevékenységét s a termelés pártellenőrzése is csupán ,a műszaki vezetőik meghallgatására korlátozódik, abba nem vonják be a párttagság egészét. A finomhengerdében példamutató kezdeményezés volt a kommunisták részéről, amikor a párttaggyűlésen elhatározták, hogy minden hónapban egy újítást dolgoznak ki. így januárban Pongó Barna, februárban Ant Boza D' ^ __ u“ciusban Németh Lajos pár. " és Kovács S. Béla adott be újítási javaslatot. De az üzemi pártmunka fogyatékosságaival is találkozunk. Nagy általánosságokban mozog a pártaiapszervezet munkája. S ez onnan van, — ahogy Németh Lajos elvtárs alapszer vezeti párttitkár helyesen mondotta: Ahogy „fent“ beszélnek velünk, úgy beszélünk „lent“ mi is. így nem csodálkozhatunk azon, hogy például a technika fejlesztésében az üzem előtt álló legfontosabb feladatokat a pártszervezet vezetői nem ismerik, a munkásokkal sem ismertetik, s nem mozgósítanak azok sikeres Végrehajtására. Néhány javaslat I Helyes volna az 1956. évi mű- -**• szaki intézkedési terv felülvizsgálását sürgősen befejezni és úgy kiegészíteni, hogy az az évi terv- feladatok és felajánlások teljesítését elősegítse. Az első negyedévről elmaradt műszaki intézkedéseket mielőbb pótolni kellene. Helyes volna, ha a műszintterv kiegészítése alkalmával egyes intézkedések előbbre- hozására törekednének. O A pártbizottság a műszaki Ve- zeíőkkel együtt gyárrészlegen- kint határozza meg a legfontosabb, minden körülménjTek között megvalósítandó műszaki intézkedéseket, a legjobban bevált újítások bevezetését, s azt rendszeresen számon is kérje a műszaki vezetőktől, a párt- alapszervezetek vezetőitől. O Helyes volna, ha a pártalap- szervezetek, a tömegszervezetek vezetői célul tűznék Iá egy-egy műszaki inézkedés megvalósítását, s azok végrehajtásába a dolgozók mind szélesebb rétegei; bevonnák. A A pártbizottságnak meg kelle- * ne vizsgálni, hogyan, miképpen tudná segíteni a technikai haladás ügyét a pártmunka sajátos eszközeivel, milyen intézkedéseket kellene tennie azok megvalósításáért. Ha az ózdi gyár vezetői, kommunistái összefognak, s az egész gyár ügyévé teszik a technikai haladás ügyét, úgy további sikereket fognak elérni. DRAGOS GYULA TECHNIKAI lávádé .Elaludt66 a 130 kg-os mozgalom ■' Az ózdi kommunisták kezdeményezésére a gyár dolgozói elindították a .,130 kilogrammos” mozgalmat, amelynek lényege az, hogy 1Ö0 kilogramm hengerelt árut, 130 kilogramm anyagból állítanak elő. A mozgalom elindult útjára és január első két hetében szép eredményeket is hozott. Sikerült 100 kilogramm készárut 136 kilogramm helyett 130 kilogrammból előállítaniok. Sajnos ezek a sikerek csak kezdetiek voltak, nem követték további eredmények. Annak ellenére, hogy a mozgalom felkarolása szerepel a gyár éves vállalásában is, ezévben, különösen február hónapban, növekedett az egész gyárban az anyag fajlagos felhasználása. A durvahengerműben, a hengersoroknál januárban és februárban 1955 átlagához viszonyítva 3.9 százalékkal emelkedett az anyagfelhasználás. Különösen a blokksóton és a Iemezsóron túlzott mértékű az anyagfelhasználás; 60—80 kilogrammal többet használnak fel 100 kg készáru előállításához, mint az előző évben. Ez azt mutatja, hogy elaludt a „130 kilogrammos” mozgalom, de úgylátszik elaludtak maguk a kommunisták, a pártszervezetek vezetői is, akik nem is foglalkoznak jelentőségéhez mérten az anyag fajlagos fel- használásának csökkentésével. A „130 kilogrammos” mozgalom igen jelentős helyet foglal el az új technikáért vívott harcban, hiszen anélkül, hogy ezreket költenének különböző beruházásokra, milliókat tudnak vele megtakarítani az anyag takarékos, gazdaságos felhasználása révén. Fel kell karolni a munkások alkotó kezdeményezését, lehetővé kell tenni számukra, hogy az általuk indított mozgalom eredményes legyen, s az elősegítse a gyár termelési feladatainak sikeres végrehajtását. Néhány megszívlelendő tanulság az üzemi pártmunkában Az üzemi pártmunkát az űj technikáért folyó harcban nem a gyakorlatiasság, a hozzáértés, az operatív segítség jellemzi. S talán ebben keresendők a novemberi határozat végrehajtásában mutatkozó hiányosságok is. A SZKP XX. pártkongreszszusa arra figyelmeztet bennünket, hogy semmit sem ér az általános politizálás. Az a pártmunkás, alá nem ismeri az üzem gazdasági és műszaki helyzetét, csak a levegőbe beszél. Ezt érdemes megszívlelni az. ózdi pártmunkásoknak is. Mindenekelőtt ' '. JWWVWWV < UVÜWV Granulál! kohósalakból — cement Az ózdi nagyolvasztó két fiatal, tehetséges kohómérnöke, Benyó Tibor és Horváth János újítást dolgozott ki a salak granulálásira. Az újítást elfogadták, s már alkalmazzák is. A kohókból folyó salakot egy 7 köbméteres tartályba engedik, ahol vízzel granulálják, s a szemcsés anyagot egyenesen a vagonokba engedik. A két fiatal mérnök újításával évente 600.000 tonna salakot tudnak granulálni, ami biztosítja cementgyáraink atapanyagellátását. Elektromos riasztócssngö az acelelíolyás megakadályozására A martinacélműben Szedlák János kommunista olvasztár elhatározta, hogy megakadályozza az acélelfolyá- $okai. Eddig nem egyszer megtörtént, hogy a rossz csapolónyílásba helyezett drótszálon kitört az acél, s az így keletkezett elfolyás többezer forintos kárt okozott nemzetgazdaságunknak. Szedlák elvtárs újítást dolgozott ki ennek megakadályozására. A csapolónyílásba helyezett drótszálon keresztül elektromos áramot vezetett, amely riasztócsengővel jelzi a záróanyag elégését. Ezzel lehetővé vált az acélelf oly ások megakadályozása. Jobb lecbnológiai e^Érás — több exporttermék Az olajcsatomás rúgó különleges exporttermék, amelyet ez ózdi gyárban indiai megrendelésre készítenék. A jobb minőség elérése érdekében új gyártási technológiára volt szükség. A hengerek üregezését a rendelésnek megfelelően meg kellett változtatni. A finomhengerműi technológus csoport a kommunisták kezdeményezésére elkészítette az új. üregezési' eljárás rajzát, lehetővé tette új technológia alkalmazását. Ennek eredményeként az ózdi gyár munkásainak sikerült határidő előtt kiváló minőségben legyártaniuk az indiai olajcsatomás rugókat. Műanyagcsapagyak a linomhengercnüaen Az ózdi finomhengermű kommunista műszaki vezetőinek kollektívája elhatározta, hogy bronz és facsapágyak helyett műanyagcsapágyakat használ fel a termelésben. A műanyag csapágyakat a drótsoron próbálták ki. nagy eredménnyel. Ezek után a többi hengersoron is műgyanta csapágyakat építettek be, s ezzel például a 450 milliméter átmérőjű idomacél szelvénynél a mérettartósság mellett a csapágy failagos fogyasztási árát 1955. év első feléhez viszonyítva 2.79 forlnt/tonnáról 1.87 forint tonnára csökkentették. A bronzfogyasztás 50 százalékkal csökkent. GaliK János 105. újítása Galik János elvtárs az elmúlt hetekben készítette eí 105-ik újítását, amely jelentős megtakarítást eredményez nemzetgazdaságunknak. Az újítás a durvahengerműben a bugafordítást gépek alkalmazásával oldja meg. Azelőtt ezt a munkát tizenkét ember végezte. Az újítás lehetővé teszi, hogy három ember végezze el ezt a feladatot. Gálik elvtárs újításával évente mintegy 150.900 forintét.lehet megtakarítani. BESZELŐ SZAMOK A meglévő gépi berendezések kihasználása Ozdoti A fajlagos anyagfelhasználás A finomhengerdében ez évben növekedett a fajlagos anyagfelhasználás. A fajlagos felhasználás 1000 kilogrammos hengereltáru előállításánál a következőképpen alakult: Középsor Fínomsor Abroncssor1955. november 1063 %g 1059 kg 1057 kg december 1046 1052 1045 1956. január 1061 1052 1061 február 1055 1061 1062 A újítómozgalomról Beadott Elfogadott Bevezetett 1955. november 361 db 253 db 188 db december 334 281 243. 1956. január 392 211 161 február 305 195 161 Ezek a számok azt mutatják, hogy novemberben 73. decemberben 74, januárban 76, februárban pedig 83 százalékát vezették be az elfogadott újításoknak. Ez azt jelenti, hogy mintegy 187 darab elfogadott újítás fekszik valahol az íróasztalok mélyén és vár bevezetésre! A szakmai továbbképzés alakulása A szakmai oktatást igen elhanyagolták a gyárban. A tervezet szerint az idén 2200 dolgozónak kellene tanulnia a különböző oktatási formákon, a. valóságban azonban jóval kevesebben tanulnak. A megjelenés a tanfolyamokon a következőképpen alakult: 1955. november 1132 fő 1956. január 1852 fő december 1232 fő február 1932 fő Legutóbb a munkásakadémián 200 főből mindössze hatvanan jelentek meg. A villamos és gépésztechnikusok közül 115 helyett mindössze ötvenen vesznek részt rendszeresen a tanulásban. Nagymiskolci áll. gazd. Miskolc. Hunyadi utca 5. Telefon: 15-869. felsőzsolcai gyümUlcsfaiskolájában gyümölcsfaoltványok eladása kezdetét vette. Eladás 8—12 és 13—17 óráig, vasárnap csak délelőtt. Kapható: szilva, kajszi, cseresznye, meggy, körte. I. o. oltvány ára 11.— Ft., II. o. oltvány ára 9-50 Ft. Áprili S 4 szerdától SÓS GYÖRGY: i i Színmű 3 felvonásban Ch ...... mariin ke- dhgmGi hen- fhgműf henkoiio kmasz- menoék ki- gersorok ki- gersorok iki- P ,§ használiási haszináliási használást ‘0/rn foka foka foka 1955. november 93.5% 83.2% 68.5% 76.9% december 110.6 78.8 68.1 68.4 1956. január 101.0 85.6 G9.0 76.3 február 98.2 84.3 74.2 71.8 A kiesett idők alakulása Kohó Acélmű D-liengermű E-hengérmü 1955. I—X. hó átlaga 100% 100% 100% 100% 1955. november 59.0 80.6 104.7 93.6 december 60.6 126.8 108.0 114.3 1956. január 69.8 93.3 105.1 105.2 február 206.6 82.4 80.6 116.7
