Észak-Magyarország, 1956. április (12. évfolyam, 79-103. szám)

1956-04-04 / 81. szám

ISIIT TETT NYINA A GYŐZELEMÉRT Albumomban lapozgatok. Százhúsz szovjet 'és négy magyar fiatalról készültek az arcképek. A kazányi jogi főiskola 1952-ben vég­zett hallgatói. Iván Szergejev. A Nagy Honvédő Háborúban őrnagy volt, s Magyar- országon is harcolt. Pável Pa lagu- sin itt vesztette el jobb lábát. Vá- nya Fagyajev a háború végén a ja­pánok elleni harcokban lett legen­dás hírű vadászrepülő. Ny ina Volkova. Egyszerű, vidám kislány volt. Nem rendkívüli em­ber. de ha a szovjet ifjúság leány- alakjait jellemeznem kellene, első­sorban őróla szólanák. Előadáso­kon a szotnszédos jmdban ült, így a szünetedben és az előadások kez­dete előtt sokat beszélgettünk. Egy­szer, nem tudom már miről folyt a szó, megkérdeztem tőle: „Hát te mit tettél a győzelemért?“ Utána, nyomban megbántam, hogy ezt kérdeztem, azt hittem, nem tud rá válaszolni. Tudtam, hoay Kirov vá­rosból való. olyan vidékről, amely mélyen a hátországba esett, ahol még légvédelmi ágyuk sem. voltak Hitler repülői ellen. Nyina nem fe­lelt azonnal. Kis szünet után me­sélni kezdett. „Apám a fronton volt. anyám hadiüzemben dolgo­zott. naponta 14 órát. Éjjeli mű­szakba járt, s mi a kishugommal egyedül maradtunk otthon. Azt hi­szed nem féltünk? Hisz még gye­rekek voltunk. Később a moszkvai vagynéném. pályás kislányát is mi nv éltük. Eli a gyerekekre vigyáztam és is­kolába jártam. Vasárnap az úttörő­csapattal a föld-eken dolgoztunk, segítettünk a kolhozisi ákvak. Min­dig éhesek voltunk: Ha anyu ke­nyeret hozott, először mindig a kis unokahuounk kapott belőle, aurán ettünk mi. Szegény anyunak alia maradt, vedig milyen gyenge voll! Állva elaludt, de sosem panaszlco- dotl. Minőid a győzelemről, édes- aváról mesélt s ?n: is mindig arról álmodtunk, hogy haza jött apuka. Nem. jött haza. Ott esett el a te ha­zádban. Nos. látod így győztünk." Sosem szerettem a nagy szava­kat, s kerültem minden hangulatos jelenetet. De akkor öni'zéntelenül is megszorítottam Nyina kezét. Há­lás, meleg szavakkal szerettem vol­na megköszönni, hogy mindezt el­mondta, de a meghatódottságtól nem tudtam szólni. Addig csak Iván Szergejev és Pável Palagusin hőstetteit láttam, akik kenyeret szeltek a magyar gyermekeknek. Nymától tudtam meg. hogy azt a szelet kenyeret az övéből adták. Tőle tudtam meg igazán, hogy a mi szabadságunk az egész szovjet vég hősi. hatalmas küzdelméből született. Ennek a küzdelemnek legna­gyobb hőse a szovjet név. az akkor még gyermek Nyinákkal együtt. S hősök a kis Nymok, egyszerű, min­él ennavos tetteikkel, gyermekes fé­lelmükkel és apró gondjaikkal és hősök az .éhesen sem panaszkodó szovjet anyák, a szovjet avák. akik a vesti gyerekeknek szeltek kenye­ret. Gerencsér Zsigmond A koszorúzási ünnepségek délelőtt tíz órakor lesznek Miskolcon Legnagyobb nemzeti ünnepünk napján egész népünk, köztük Mis­kolc dolgozói is. hálával és tiszte­lettel emlékeznek meg azokról a szovjet hősökről, akik életüket ál­dozták hazánk felszabadításáért. Mint minden évben, az idei április 4-én is felkeressük a szovjet hő­sök síremlékeit, hogy elhelyezzük rajtuk köszönünk at. Koszorúzási ünnepséget rende­zünk április 4-én délelőtt 10 órakor Miskolcon: a Hősök terén, a nagy posta előtt, a Bartók-téren, a Zene­iskola előtt, a Felszabadítók útján a megyei pártbizottság mögött, a a III. kerületben és Perecesen. Kegyeletünk és hálánk legszebb megnyilvánulásai közé tartozik részt venni ezeken az ünnepsége­ken. amelyeken a párt és az álla­mi szervek, a tömegszervek, az is­kolák küldöttei elhelyezik koszo­rúikat a hősi emlékműveknél. Kér­jük Miskolc minden dolgozóját, tartsa hazafias kötelességének résztvenni a lakóterületéhez legkö­zelebb eső szovjet emlékmű koszo­rúzás! ünnepségén. Rójuk 1c hálán­kat a hősök sírjai előtt, akik azért haltak meg, hogy szabadon élhes­sünk. Miskolc ifjúságának felvonulása Kedden délután Miskolc ifjúsága váthi-utcai és a Kossuth-utcai út- nagyszabású felvonulással üdvözölte törők, a Vámos Ilonka leánvgimná- íelszabadul ásunk 11. évfordulóját. A zium, a Földes-gimnázium. Kohó- és menetben felvonultak az üzemek, az Bányaipari Technikum, a tanítónő­ipari tanulóintézetek, az iskolák és képző, a 100-as, 101-es és a 116-os a vállalatok fiataljai. Egymás után MTH intézetek tanulói, a Rákosi Má- vonultak el a Tanácsház téren a pi- tvás nehézipari egyetem hallgatói, a rosnyakkendős úttörők, a Palóczy- vállalatok fiataljai s lelkesen éltették utcai fiú és leányiskolák, a Nagy- felszabadulásunk 11. évfordulóját. mryÉ kora tavaszán nagy öröm lyo4> érle Bárczi Bélát, a Lenin Kohászati Művek ifjú mérnökét. A Szovjetunió kohászati üzemeinek látogatására kapott meghívást. Élete legnagyobb vágyálma teljese­dett, megismerhette a Dnyeper- vidék acélgyártó üzemeit, tanulmá­nyozhatta munkájukat. Április 4-én érkéz', ek Moszkvába. A küldöttség tagjait meghívták a moszkvai Metropol-szálló hatalmas kupolacsarnokában megrendezett felszabadulási ünnepségre. A ma­gyar követség meghívta a Szovjet­unió Minisztertanácsának vezetőit, az élenjáró dolgozókat, neves mű­vészeket. A szovjet emberekkel együtt ünnepelték Magyarország leiszabadulásának évfordulóját. Va­csora után megszólalt a zene, egye­sek táncolni, mások beszélgetni kezdtek. Voltak, akik ismerősöket kutattak az ünneplők és az ünne­peltek között. Bárczi Béla is így tett. S egyszercsak a magyar kohá­szok egyik legjobb barátját. Bár­gyúi professzor elvtársat pillantotta meg. A kiváló szovjet szakember felismerte a fiatal-mérnököt, akivel Ózdon és Diósgyőrött már több al­kalommal találkozott. Beszélgetni kezdtek. Bárgyin elvtársat minden érdekelte. Hogyan dolgoznak az ózdi, diósgyőri és csepeli martiná­szok. milyen eredményeket, érnek el, hogyan fejlesztik a technikát, hogyan hasznosítják a szovjet ja­vaslatokat. d ^ • is _ünnepnap Bármennyire voit, mégis a munkáról beszélgettek. Bárgyin elv­társ nagy figyelemnél hallgatta a magyar mérnök ® beszámolóját. Utána tanácsokat adott a kollektív vezetés, a kollektív munka meg­teremtéséhez. Bizony ez volt akkor a magyar acélgyártás leggyengébb pontja. Diósgyőrben akkoriban a szervezetlenség, fegyelmezetlenség fékezte a többtermelést. A martin- ‘acélműben a vezetők egymás utasí­tásait keresztezték. Bárgyin elvtárs hasznos tanács kát adott a rend, a fegyelem helyre- állítására. Elmondotta például, hogy csak akkor tudnak eredményeket elérni, ha az üzemben megteremtik a kollektív vezetést, ha nagyobb felelősséget ébresztenek a kemen­cék olvasztáraiban, az acélgyártók­ban, a munka iránt. Sokat beszélt arról, hogy a kollektív vezetés meg­teremtésének egyik feltétele a mun­kások és vezetők közötti kapcsolat megjavítása. Mindenkor és minden­ben ki kell kérni az egyszerű mun­kásemberek javaslatait. A tervezés­ben, az új technológiai eliárások kidolgozásában mindenkor bele kell építeni a munkások okos javasla­tait. Bárgyin professzor útmuta­tásait a fiatal mér­nök mohón szívta magába. Vigyá­zott, hogy semmit §>e feledjen el. S a tanácsok, melyet a tapasztalt szovjet acélkutató adott, mind-mind gazdagon gyümölcsöztek. Ha valaki ma az eredmények kútforrása iránt érdeklődik a diósgyőri martinacél­műben, azt a választ kapja, hogy két évvel ezelőtt kezdték meg a mostani munkasikerek alapjainak lerakását. Bárgyin elvtárs útmuta­tásai alapján egyre jobban érvé­nyesül a kollektív vezetés. A mun­ka szervezésében is nagy a fejlődés. Megteremtették az üzemben a mun­kások és a vezetők között a jó kap­csolatot. Megszűntek az egymásnak ellentmondó utasítások, minden ol­vasztár, minden acélgyártó gazdája lett kemencéjének és felelősséget érez munkája iránt. Két évvel ezelőtt Moszkvában cÁ szeretet virágai rr- I ezelőtt talán e°v Két evvel órát, vagy két órát beszélgetett Bárgyin profesz- szorral Bárczi Béla. mégis egy életre szóló tanácsot, útmutatást kapott. Munkája közben mindig szeretettel É ppen ma egy éve, a felszaba­dulás évfordulójának ünne­pén tért haza a Szovjetunióból Ma- katura István, a mezőcsáti gépállo­más főmezőgazdásza, öt felejthe­tetlen évet töltött a Szovjetunió­ban. Az Ivanovo! Agrártudományi Egyetemen tanult. Sorsa a múlt rendszerben hason­ló volt sokezer szegényparasztéhoz. Apja bérelt földön« gazdálkodott, ő pedig két testvérével napszámban keresett fillérekkel egészítette Ibi a szegényes jövedelmét. S milyen ^jö­vő várt rá? Napszámos élet. sum- máskodás, nyomor, szegénység'. A felszabadulás ragyogó napja új életet hozott az abaujvári pa- rasztfiu számára, is. Mikor 1948-ben bevonult a néphadseregbe, ott is­merte meg, hogy a párt milyen nagyszerű feladatokat tűzött a ma­gyar nép elé az ország újjáépítése, a szocializmus megteremtése érde­kében. Itt tudta meg. hogy a nép állama módot nyújt a munkás- és parasztfiatalok tanítására. hogy lehetőséget ad mindenkinek, aki tudással, szorgalommal, becsüle­tes munkával akarja szolgálni az országot. Felvették a budapesti Oleg Kosevoj ösztöndíjas táborba, majd 1950-ben a Szovjetunióban, az Iva­novo) Agrártudományi Egyetemén kez^e meg főiskolai tanulmányait. TXogyan teltek ott az évek? Az első nem volt könnyű, a szovjet tanárok és diáktársai szere­tő segítségével és kitartó szorga­gondol a beszélgetésre, a nagyszerű szovjet emberekre, annak a népnek hős fiaira, akiknek köszönhetjük szabadságunkat. (P. A.) mennyel tett le. Az elméleti oktatás mellett sok gyakorlati tapasztalatot szerzett. Először az egyetem tangazdaságá­ban, majd a környező szovhozok- ban és kolhozokban ismerkedtek meg a világ legfejlettebb mező- gazdaságával. Elragadtatással mesél a Vlagyi­mir területi Proletár szovhozról, ahol korszerű gépekkel, gazdasági felszerelésekkel annyira megköny- nvítük a munkát, hogy a 9.000 hek­tárnyi területen alig 150—180 em­ber dolgozik. Élénken emlékszik a szovhoz nagyszerű állattenyésztésé­re. ahol tehenek egy laktáció alatt (300 napi átlagosan 4.500 liter tejet adnak. Az állattenyésztési és nö­vénytermelési munkát szinte telje­sen gépesítették már. Itt látta töb­bek között a palánták tápkockában való nevelését és ki ültetését. így a rövid nyár ellenére a kertészeti nö­vényekből bőséges termést takarí­tanak be az északibb fekvésű te­rületeken. Ezzel az eljárással 15— 20 nappal korábban érik be a zöld­ségféle. A tápkockás Dalántálást most a gépállomás körzetében is k:- k isér létezik, elsőnek az áreuktői Vö­rös Csillag Termelőszövetkezetben. A kurcsenszkai Vorosilov knl­c hozban is hosszabb időt töl­tött. egy 9 000 hektárt művelő bri­gád asronómusának neveztek ki. Ez a brigád egymaga nagyobb te­rületet miivel, mint most a gépál­Novákné odakészítetie az ebédet, megrakta jól a tüzet, aztán sietve átöltözött. Egyenesen a virágüzletbe ment. ahol a szőke elárusítóleányka az utolsó betűket illesztette rá egy világoskék szalagra: * *>Szeretettel Miskolc város békeharcosai«. No­vákné átvette a hatalmas piros rózsacsokrot s egyenesen a városi békeirodára ment. Ott már várta Hankóné, a békebizottság titkára és egy másik idősebb asszony, szintén békeharcos. A három asszony együtt indult el a Felszabadítók útjára, ahol a domboldalon az elesett szov­jet katonák emlékműve áll. A kis küldöttség lassan haladt a meredek úton. Az emlékmű fekete márványán aranybetűk hirdetik: a felszabadító harcokban hősi halált halt fiainak emelte a szovjet nép. Az emlékmű két oldalán betonba ágyazott sírok sorakoznak. Mindegyiknél fehér tábla hirdeti, kit rejteget a hant. Harminc fehér tábla, rajta ugyan­annyi ötágú vörös csillag s ugyan­annyi név. A kis küldöttség elhelyezte a csokrot, s utána, a sírokon lévő szá­raz leveleket szedegette össze, ame­lyeket a kósza szél sodort ide. Novákné a feliratokat nézegeti, de a cirill betűkön nem tud eliga­zodni. A számok azonban mindent megmondanak 1921—1945. Tehát az lomáshoz tartozó 13 termelőszövet­kezet szántóföldje. Nem egy kol­hozparaszt saját személygépkocsi­ján közlekedik, a nehéz fizikai munkát itt is a gépek váltották fel. A kolhozparasztok boldog, megelé­gedett emberek. * Makatura István sóikat köszönhet a Szovjetuniónak. A felszabadulás nemcsak szabadságot, de azzal együtt ragyogó jövőt is hozott ne­ki. Az egykori napszámosaid ma egy nagy gépállomás, s hozzátarto­zó termelőszövetkezetek agrotech­nikai munkáját irányítja. Nagy­részt rajta múlik, hogy körzetében milyen terméseredményeiket taka­rítanak be. hogyan gyarapszik a termelőszövetkezeti tagok jövedel­me, hogyan duzzad az ország mag­tára. S most minden erejét, tudá­sát arra fordítja, hogy gyümölcsöz- tethesse gazdag ismereteit, hogy becsületes munkával hálálja meg azt a sok szépet, amit a szovjet, népnek köszönhet. Két testvére is agronómus. s édesapja az abaujvá­ri Uj Élet Termelőszövetkezet tagja. C amikor az ünnep napián a ^ kegyelet koszorúit helyezik el a szovjet hősi emlékművekre, amikor tisztelettel hajtják meg a magyar zászlókat felszabadulá­sunkért hősi halált halt szovjet ka­tonák síremléke előtt. Makatura István is forró szeretettel gondol a Szovjetunióra, szép jövőjének meg­teremtőjére. ifjú harcös, aki itt nyugszik, 1921- ben született és itt Miskolcon halt meg. Itt a mi városunkban nevetett talán utoljára, itt írta talán utolsó levelét. Valami különös érzésnek engedve Novákné sorra, nézi a kőbe vésett számokat. Egyik elmondja, hogy aki alatta porlad 1923-ban szü­letett. ..., amaz meg 26-ban. Milyen fiatal volt! Mellette az egyik sír- kövön ez a szám áll: 1906. Biztosan volt gyereke, családja, felesége, aki hazavárta, s akit nem láthatott soha többé. Amíg az asszony szívében ilyen gondolatok ébredtek, keze szaporán szedegette a zörgő leveleket, igaz­gatta a zsenge, alig zöldelő palántá­kat. De érzelmeit ez nem terelte más irányba, sőt egyre megindul■* tabb hangulat lett úrrá felettet Egyszercsak legördüli egy könny­csepp a szeméből, aztán még egy* Sírt. A másik két asszonv a túlsó olda* Ion lévő sírokat igazgatta s gondo-* tataik is hasonlók voltak. Flankóné szintén a sírköveket nézegette 9 szemében szomorú fény villant meg az Iván. Vlagyimir, Vaszij nevek láttán. S az egyik sírkövön ezt a nevet betűzte ki: Natasa. Natasa! Hankóné szíve megdobbant. Lám> nemcsak férfiak, hanem nők, asszo­nyok, leányok is harcoltak azért, hogy mi boldogok legyünk. S ö, aki egyébként nem szerette a verseket, most egyik nemrég hallott költe­mény soraira gondolt: »Ki küldte, kolhoz, gyár, vagy bánya, meghalni az idegen tájra...« Íme, ezek is a sírokban, honnan jöttek, az Uraiból, vagy a végtelen sztyeppéből. Kauká­zus, vagy Szibéria volt hazájuk? Talán ennek a Natasának is volt gyereke? Szőke és kékszemű s bol­dogan nevetett, amikor a csöppség először mondta: Mama. Múlik az idő, telnek az órák, a sírok már rendben vannak s most egy nagyobb sirhoz mennek, ame­lyen nincs felirat. Harcosok százai alusszák itt örök álmukat s nem tudjuk még a nevüket sem. A három asszony, a béke három követe sokmilliónyi emberrel együtt a felszabadítóharcok hőseire emlé­kezik. Körülöttük a domb másik hajlatán gyerekek hancuroznak, lent a Népkertben pedig boldog édesanyák sétáltatják apróságaikat. Nyugalom, béke. S a három asszony a sírokra hajol. Hárman a száz- és százmilliók közül, akik nem akar­ják soha többé, hogy a békés domb­oldalakat katonasírok népesítsék be. Hárman a békés életet építő édesanyák közül elhozták a hála és a szeretet virágait azoknak, akik életüket adták szabadságunkért. A piros virágok messze látszanak; a béke kék színében ragyogó szalago­kat el-elkapja az áprilisi szél, de egy szó tisztán olvasható rajtuk: Szeretettel. LENINGRADBAN TANULT Klimon Margit 1955- en végzett a lenin- rádi . Herzen pedagó- iai intézetben, a ké- i ia-biológia szakon, égy esztendőre küldte t ide tanulni a párt. elenleg — tanúim á- yainak befejezése óta - a miskolci tanító- épző diákotthonának lazgatónője. — Hogyan hasznosít- i pedagógiai munká­iban a Szovjetunióban múltakat? — kérdez­em. — Heti három órán mitok kémiát. Igyek- zem. alkalmazni azt a xódszert, hogy minél ibb kísérlettel, a gya- orlatban mutassam be írgyamat. Ez a szovjet wdszer lényege, ame- iet szakmai téren is llandóan hasznosítok. Egyelőre ennyit wnd csupán. Ahogy wább folytatjuk a be- zélgetést, Leningrádra írelődik a szó. Képe- et mutat a Nyevszkij rospektről, a Téli Pá­déról, a Szmolnijról. a Néva parijáról, a le- ningrádi színházakról. Beszél ottani élményei­ről, kollegáiról, bará­tairól, az egyetemi élet­ről. Később az iskolai tapasztalatokra, a szov­jet diákok fegyelmére terelődik a szó. A logi­kus gondolkodásra való nevelésről beszél, ami sajátos, alapvető módszere a szovjet is­koláknak. Mind világosabban látjuk, hogy Klimon Margit nem csupán szakmáját — a. kémiát és biológiát — sajátí­totta el a Szovjetunió­ban, hanem magáévá telte a szocialista em­ber nevelésének elveit, a szovjet pedagógia alapjait. Hogyan fogott mun­kához? Mi volt az új. amelyet. megvalósított az otthonban szovjet - unióbeli tapasztalatai­ból? A leányok szemében eleinte főleg az volt a szokatlan, hogy az igaz­gatónő mindig közöt­tük van s minden prob­lémájuk érdekli. Azt akarja, hogy minél gya­korlatibb emberek le­gyenek, ismerjék az életet s minél jobb le­gyen közösségük. Egyelőre még bajok vannak a fegyelemmel. Amikor ott van közöt­tük a tanár, akkor ki­fogástalanul viselked­nek. Hanem amikor nem látja őket a fel­ügyelő. akkor bizony előfordul fegyelmezet­lenség. Az öntudatos fegyelmet kell tehál erősíteni. Klimon Margit na­gyon szereti tanítvá­nyait. Velük együtt iz­gul a jó eredményekért, méltányolja lankadat­lan szorgalmukat. De még többet akar. ön­tudatos. saját fejükkel gondolkodó fiatal peda­gógusokat szeretne ne­velni, — ez a legfőbb elve Klimon Margit­nak. Ezt a pedagógiát tanulta a Szovjetunió­ban. Napszámosélettől >< ßukow# lommal minden vizsgát szép ered­* Sljenek hős (ehzabadubaidk, szovjet emberek !

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents