Észak-Magyarország, 1956. március (12. évfolyam, 52-78. szám)
1956-03-15 / 64. szám
(Folytatás az 1. oldaliról.) dalmi alkotásaival méltán megérd2 meí. Ezzel kapcsolatban az eddiginél élesebben és világosan kell aláhúznunk a tömegek forradalmi építő szerepét, a kollektív munka jelentőségét. „A párt által vezetett és a marxista elmélettel felfegyverzett nép mondotta a kongresszusi beszámoló — nagy és leküzdhetetlen erő: az uj élet, a történelem alkotója“. Ez magyarázza meg, hogy a szovjet nép az elmúlt két évtizedben is óriási sikereket tudott elérni és szétzúzta a második világháborúban a fasizmus erőit. Egyben válasz is azoknak, akik túlbecsülik az egyes személyek szerepét a történelemben. A kongresszus menete megmutatta, hogy a pártélet lenini elveinek újjáélesztése a pártszervezetek politikai aktivizálásának fokozását, a dolgozókhoz fűződő kapcsolatok erősödését, valamint a párt tömegbefolyásának növekedését eredményezte. Azok a hatalmas sikerek, melyeket a Szovjetunió, kommunista pártjának vezetése alatt kül- és belpolitikájában, a gazdasági és kultuRákosi Mátyás elvtárs beszámolója a Központi Vezetőség ülésen rális építés terén az elmúlt három év folyamán elért, döntően arra vezethetők vissza, hogy a dolgozókhoz fűződő egészséges viszony elmélyülése mér hetetletnül megnövelte a párt harckészségét. Az ideológiai munka kérdéseivel kapcsolatban is azt követelte a beszámoló, hogy Lenin tanításainak megfelelően az elmélet vezérfonal legyen a szocializmust építő gyakorlati tevékenységhez. Lenin azt tanította. hogy a különböző korszakokban a marxizmusnak hol az egyik, hol a másik oldala kerül előtérbe. Ma a marxizmus elméletének gazdasági oldala, a konkrét, gazdasági kérdések megoldása kerül előtérbe: erre kell most a fő hangsúlyt tenni. A Szovjetunió Kommunista Párf ia XX. kongresszusa a mai nemze* közi fejlődés néhány elvi kérdését tisztázta, olyan kérdéseket, mint a. két rendszer békés egymás mellett élése, a háború elhárításának lehetősége korunkban és a különböző országok szocializmusba való átmenetének formái s amelyek a mar'va” dolgozók életérdekeit is közvetlenül érintik. A különböző társadalmi rendszerű államuk békés egymás mellett élése rési lenini elv, nem pedig taktikai, konjunkturális elgondolás A szovjethatalom első évei óta szakadatlanul küzd a békés egymásmelleit élésért. Ez volt kezdettől fogva a szovjet külpolitika alapja. Ka arról beszélünk, hogy a kapitalista és a szocialista rendszer versenyéből a szocialista rendszer kerül ki győztesen, úgy itt nem fegyveres beavatkozással kivívott győzelemről van szó, hanem arról, hogy a szocialista termelési mód döntő fölényben van a kapitalista termelési móddal szemben. A marxizmuslenini zmus eszméi éppen ezért hatolnak be mind mélyebben a tőkés országok dolgozóinak tudatába, (amint a Szovjetunióban és a népi demokratikus országokban millió és millió ember tudatába behatoltak. „Hisszük — mondotta a beszámoló —, hogy a földkerekség minden dolgozó embere — miután meggyőződött a kommunizmus élőidéiről — előbb vagy utóbb a szocialista társadalom felépítéséért folyó harc útjára lép“. A békés egymás mellett élés elve mind általánosabb nemzetközi elismeréssel találkozik, mert valójában csak két út van, vagy a békés egymás mellett élés. vagy a történelem legpusztítóbb háborúja: harmadik út nincsen. Világos, hogy a népek érdekeinek és követeléseinek a békés együttélés felel meg. Ez felel meg a magyar dolgozó nép, a Magyar Népköztársaság érdekeinek is. Ez a lenini elv vezeffe Dártunk munkáját a felszabadulás óta és ehhez tartjuk magunkat a jövőben is. Pártunk és kormányunk mindenütt jelen lesz, ahol az állandó békés egymás mellett élésnek ügyét kell elősegíteni és védeni. Ez a magatartásunk persze nem .jelentheti azt, hogy gyengítjük a harcot a burzsoá ideológia, ellen, fagy elhanyagoljuk honvédelmünket. A magyar dolgozó nép a jövőben sem kíméli erői I hogy megvédie a béke nagy ügyéi Világszerte gyötri az emberé millióit az a kérdés, hogy az emberiségnek, mely két véres világháborút átélt, át kell-e élnie még egy harmadikat? Lenin tétele szerint, amíg imp- rial izmus van, háborúk is vannak. Ezt a tételt akkor dolgozta ki, ami kor az imperializmus mindent átfogó világrendszer volt és a háborúkban nem érdekelt társadalmi és po litikai erők gyengék, szervezetlenek voltak és ezért nem kényszeríthet lék rá az imperialistákat a háborúkról való lemondásra. Ezekre az idő re a fenti tétel teljesen helyes voit. Ma azonban a helyzet gyökeresen megválto- v zott. Kialakult és hatalmas erővé vált a szocializmus világméretű \ tábora, s a békeszerctő erőknek ' nemcsak az erkölcsi, hanem az v anyagi eszközeik is megvannak az agresszió elhárítására. Van egy sok százmilliót számláló államcsoport, mely ugyancsak aktivan ellenzi a háborút. Óriási erő 0 kapitalista országok munkásmozgalma, valamint az egé-sz világot átfogó békemozgalom. Ilyen körülmények között továbbra is érvényes az a lenini tétel, hogy mivel van imperializmus, megvan a háború keletkezésének gazdasági «alapja. * De a háború többé nem végzetszerűen elkerülhetetlen. Ma már létrejöttek azok a hatalmas társadalmi és politikai erők. amelyek megakadályozhatják az imperialistákat a háborúik kirobbantásában, vagy megsemmisítőén visszaverhetik az agresszorokat. meghiúsíthatják kalandor terveiket. „Ehhez az kell — mondotta a beszámoló —. hogy az összes háborúellenes erők éberek és felkészültek legyenek, egységfrontban cselekedjenek... Minél aktívabban fogják védelmezni a népek a békét, annál nagyobb a biztosítékunk, hogy nem lesz új háború". Azt hiszem tisztelt Központi Vezetőség, hogy a magva*- dolgozó nép. a ma ° var kommunisták, mint a. n'nlib'v*. úgv a vivőben sem kímélik erőiket, hogy a béke nagy ügyét. Éberen fogunk őrködni s szoros egységben 0 világ minden békeszerető erőivel harcolunk, hogy meghiúsuljanak az imperialijsték" háborús tervei. Minél szorosabbak pártunk kapcsolatai a dolgozó néppel, minél egységesebben követi pártunkat az egész ország, annál nagyobb hozzájárulásunk ahhoz, hogy megvédj ük a békét. A nemzetközi küzdőtéren bekövetkezett változások folytán új távlatok nyílnak meg az országoknak és nemzeteknek a szocializmusba való átmenete tekintetében is. Ennek az átmenetnek most már nem kell okvetlenül polgárháborúval járnia. Már Lenin rámutatott arra, hogy az egyes nemzetek nem teljesen egyformán fognak a szocializmushoz elérni. Ezt a megállapítást Lenin még a Nagy Októberi Szocialista Forradalom előtt tette s a történelmi tapasztalatok teljesen igazolták e tételét. Ma a társadalom szocialista alapon való átalakításának a szovjet formán kívül van a népi demokratikus békés formája is, amelyet Magyarország, Lengyelország, Románia, Bulgária, Csehszlovákia, Albánia és más országok a konkrét történelmi, társadalmi és gazdasági törvényeiknek és sajátosságaiknak megfelelően teremtettek meg és alkalmaztak. Sok sajátos vonással gazdagítja a szocialista építést a Kínai Népköztársaság, amely a forradalom győzelme után békésen, fokozatosan alakítja át a magánipart és kereskedelmet a szocialista gazdaság részévé. A Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság, amely a szocializmust építi, ezt ugyancsak a maga sajátszerű formái közt teszi meg. Nagyon valószínű, hogy a szocializmusba való átmenet formái egyre változatosabbá válnak, de e formák megvalósulásának nem kell minden körülmények között, okvetlenül polgárháborúval járnia. A mai történelmi helyzetben, amikor a szocializmus és a demokrácia tábora világszerte mérhetetlenül megnövekedett és napról napra bebizonyítja hatalmas belső erejét, döntő fölényét a kapitalizmussal szemben, a kapitalizmus pedig jóval gyengébb lett. nem okvetlenül kell a szocializmus építésének polgárháborúval járnia. A mai körülmények között több kapitalista országban meg van a reális lehetősége annak, hogy a munkásosztály maga köré tömörítse a nép nagy többségét, s így biztosítsa a legfontosabb termelési ‘eszközök néptulajdonba kerülését. Annak a munkásosztálynak, mely kommunista párt vezetésével maga mögé tudja tömöríteni a dolgozó parasztságot. az értelmiséget, az összes hazafias erőket, megvan a lehetősége arra is. hogy a parlamentben szilárd többséget szerezzen, a parlamentet a burzsoá demokrácia szervéből a népakarat eszközévé tegye s ezzel megteremtse azokat a feltételeket, amelyek biztosítják a gyökeres szociális átalakulás megvalósítását. Természetesen azokban az országokban, amelyekben hatalmas katonai és rendőri apparátussal rendelkezik s a reakció még erős ellenállást fejt ki, ott a szocializmusba való átmenet kemény osztályharc, forradalmi harc közepette történik. A szocializmusba való polgárháború nélküli átmenet példája volt 1919-ben a Magyar Tanácsköztársaság létrejötte is. Tudvalevőleg a magyar dolgozók, a Magyarországi Kommunista Párt vezetésével minden fegyveres harc, egyetlen lövés nélkül vették kezükbe 1919. március 21-én a hatalmat. A polgárháború csak akkor kezdődött, amikor az imperialisták megtámadták a Magyar Tanácsköztársaságot- A szocializmusba való polgárháború nélküli átmenet példája a Magyar Népköztársaság létrejötte is. Nálunk a Szovjetunió felszabadító harcának eredményeképpen előállott helyzetben lehetővé vált, hogy a magyar kommunisták fokozatosan megnyerték célkitűzéseik számára a munkásosztály túlnyomó többségét, szoros szövetséget hoztak létre a dolgozó parasztsággal, a maguk oldalára vonták a haladó értelmiséget és ezekre az erőkre támaszkodva, fokozatosan tértek át a szocializmus építésére. Ez az átmenet olyan símán történt, hogy a »fordulat éve« után úgy kellett megmagyaráznunk a dolgozóknak. hogy már »átléptük a Rubikont«, átléptük a határt, s a szocializmus építéséhez fogtunk. Természetes, hogy ez az átmenet békés formája ellenére is, tartalmában forradalom volt s hogy az így létrejött állam a proletárdiktatúra állama. CT Ö gában megvannak a népfront reális lehetőségei, elsősorban a béke megvédése érdekében, a demokrácia és a szabadságjogok megvédésének kérdésében. A tőkés országok kommunista és munkáspártjai, amelyek maguk mögött tudják a több mint kilencszázmilliós szocialista tábor vonzóerejét és tekintélyét, most hasonlíthatatlanul nagyobb nyomatékkai s a siker jobb kilátásaival vethetik fel a munkás egységfront és a népfront kérdéseit szerte a világon. Bizonyos, hogy egy sor országban a kommunisták szívós, a helyi viszonyokra jól alkalmazott marxista-leninista munkájának eredményeképpen előbb vagy utóbb, de létre fog jönni a munkásegység vagy a népfront. Az a tény, hogy a XX. kongresszuson felmerült a szocializmusba való átmenetnek polgárháború nélküli parlamenti úton történő megvalósulása, egyesekben azt a benyomást keltheti, hogy talán mégis igazuk volt azoknak a szociáldemokratáknak, akik azt hirdették, hogy a szocializmusba forradalom nélkül, apró reformok együttes eredményeképpen is el lehet jutni. Erről szó sincs! A XX. kongresszus határozatai egyáltalán nem jelentik azt, hogy elmosódnak a különbségek a szociál- demokratizmus, reformizmus, a szociáldemokraták egész tevékenysége és a kommunista párt forradalmi politikája között. Amit mi hirdetünk, a szocializmus békés, polgárháború nélküli útja a jelen viszonyok között nem szociáldemokrata békés belenövés, hanem forradalmi út és a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet formája proletárdiktatúra. Azt az alapvető marxi tételt, hogy a szocializmusba való átmenet forradalmi út s ennek az átmenetnek államformája a proletárdiktatúra, senki közülünk nem próbálja kétségbevonni vagy éppen revideálni. A különbség a reformista szocialisták és a kommunisták között abban áll, hogy a reformisták kisebb- nagyobb reformokkal megkísérlik lenyesegetni azt, amit ők »a kapitalizmus kinövéseinek« neveznek, de magát a kapitalizmust nem akarják likvidálni. Ezt mutatja, hogy egy sor államban, köztük olyan fontos kapitalista országban, mint Anglia, a szociáldemokraták ismételten többségre jutottak a parlamentben, ennek ellenére a kapitalizmus nyugodtan megmaradt. Most, hogy a szociáldemokratákkal való egységfront útja napirendre kerül, erősen ki kell hangsúlyoznunk, hogy a magyar kommunistáknak a szociáldemokratákkal szemben a döntő kérdésekben, a politikai és taktikai kérdésekben, kisebb hibáktól eltekintve, minden vonalon igazuk volt. A kommunisták politikája helyes volt attól a naptól kezdve, amikor 1918 novemberében, mint politikai párt megjelentek a porondon. Helyes volt a kommunista párt politikája a felszabadulás után is és a szociáldemokrata reviziönizmussal szemben ez a helyes politika vitte győzelemre a munkásosztály, a dolgozó nép, a szocializmus ügyét. Ismétlem, ezt erőteljesen alá kell húzni, nehogy sorainkban a legkisebb zavar is keletkezhessen. A XX. kongresszus határozatának alig van olyan tétele, amelyet megfelelő változtatásokkal nem lehetne a mi viszonyainkra alkalmazni A kommunista párt politikája vitte győzelemre a munkásosztály, a dolgozó nép, a szocializmus ügyét A XX. kongresszus rámutatott arra, hogy sok bajnak az a gyökere, hogy a munkásosztály számos országban hosszú évek óta megoszlott és különböző csapatai nem egységfrontban küzdenek, ami csak a reakció erőinek malmára hajtja a vizet. Most kilátás nyílik a helyzet megváltoztatására. Az élet sok olyan kérdést tűzött napirendre, amelyek nemcsak megkövetelik valamennyi munkáspárt közeledését és együttműködését, hanem reális lehetőségeket is teremtenek az együttműködéshez. A legfontosabb ilyen kérdés a béke megvédése, az újabb háború megelőzése. Ha a munkásosztály egységes, szervezett erőként lép fel. ha szilárd akaratot tanúsít, nem lesz háború. Napjainkban sok szociáldemokrata tevékenyen harcol a háborús veszély és a militarizmus ellen, a szocializmushoz való közeledésért, a munkás- mozgalom egységéért, »őszintén üdvözöljük ezeket a szociáldemökratá- kat — mondotta a kongresszusi beszámoló — és készek vagyunk minden szükségeset megtenni, hogy erőfeszítéseinket egyesítsük a béke és a dolgozók érdekei megvédésének nemes ügyéért vívott harcban.« - Ez az álláspont csakúgy, mint a Központi Bizottság által felvetett; többi új elvi kérdés a marxizmus— ieninizmus alkalmazását, a marxizmus—Ieninizmus továbbfejlesztését és a mai viszonyokra való alkotó alA szocialista tábor gazdasági együttműködése lehetővé teszi, hogy ma már nem szükséges, hogy minden ország okvetlenül a nehézipar vala mennyi ágát fejlessze, mint ahogy a Szovjetunió kénytelen volt ezt tenni akkor, amikor a kapitalista környe zetben hosszú ideig az egyetlen szocialista ország volt. Ezt nálunk egye sek úgy értelmezik, hogy nincs többé szükség a nehézipar fejlesztésére nem volt helyes pártunk Központi Vezetőségének tavaly márciusi hatá rozata, mely a jobboldali elhajlókkal szemben követelte a szocialista ipar, benne külön a nehézipar fejlesztését. Ez az álláspont téves. A szocialista tábor államai közti együttműködés eredményeképpen megindult a termelés komoly kooperációja. Ez annyit jelent, hogy ha például Lengyelországban lényegesen jobbak, gazdaságosabbak a széntermelés feltételei mint nálunk, akkor mi szívesen hozzájárulunk az ottani szénlelő helyek feltárásához és onnan fedezzük szénszükségletünk egy részét. De ugyanakkor a márciusi határozatnak megfelelően továbbfejlesztjük saját nehéziparunkat is, főleg azokat az ágakat, amelyek növelésére hazánkban jók az előfeltételek, például az aluminiumtermelést, a kőolajtermelést, miközben tovább emeljük a hazai szén és vasérc termelését is. Itt tehát arról van szó, hogy a szocialista kooperáció segítségével a nehézipar általános növelése mellett legerőteljesebben azokat az ágakat fejlesszük, amelyekre országunkban legmegfelelőbbek az adottságok. Ilyenek a gépgyártás azon ágai, amelyeknek hazánkban régi tradíciói vannak és megfelelő szakkáderek állnak rendelkezésre, a kevésbé anyagigényes géptermelés és a többi. A magyar népgazdaság ilyen adottságainak fokozottabb kihasználását most következetesebben vesz- szük figyelembe. A szocialista ipar fejlesztésének ezt a módját elősegíti az a körülmény, hogy a Kölcsönös Gazdasági Segítés Tanácsa, melynek a Magyar Népköztársaság is tagja, a Szovjetunióval és a többi népi demokratikus államokkal együtt, hasonló irányban dolgozik és most meggyorsítja a szocialista országok közötti munkamegosztás fontos ügyét. A XX. kongresszus munkáját óriási figyelemmel kisérte nemcsak a szovjet nép. de szerte 0 világon a dolgozók százmilliói is. Ez vonatkozik hazánkra is. Az elvtársak saját 1 tapasztalatukból állapíthatják meg, milyen érdeklődéssel kisérték a magyar dolgozók a kongresszus beszámolóit, a hatodik ötéves tervet, a kongresszus egész munkáját, menynyire helyeselték és egyetértettek vele, mennyi erőt, önbizalmat, lelkesedést merítettek belőle. El lehet mondani, hogy hosszú esztendők óta nem volt olyan kérdés, amely any- nyira az egész magyar dolgozó nép érdeklődésének középpontjában állott volna, mint ez a kongresszus. A mi feladatunk most, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja XX.> kongresszusa . határozatait minden részletében tanulmányozzuk, ismertessük és "tanulságait minél gyorsáéban és minél alaposabban alkalmazzuk a saját viszonyainkra. Túlzás nélkül el lehet mondani, hogy a XX- kongresszus határozatainak alig van olyan tétele, amelyet megfelelő változásokkal nem lehet a mi viszonyainkra alkalmazni. A XX. kongresszus munkáján vörös fonalként húzódott végig a dolgozókról való gondoskodás és az életszínvonal állandó emelésének kérdése. Ez az q kérdés, amely a dolgozók legszélesebb réteseit foglalkoztatja. Ha a Szovjetunió és a népi demokratikus országok évről- évre emelik az életszínvonalat, akkor még azok a dolgozók is, akik egyébként nem értenek egyet velünk. előbb-utóbb elismerik a szocializmus fölényét a kapitalizmussal szemben. A szocializmust éoítő nép azt várja, hogy ne csak a következő nemzedék élete legyen szebb és 5 óbb hanem már a mai nemzedék is őrnél inkább részesüljön a szocia- 'iz^us gyümölcseiből. Az életszínvonal állandó és jelentős emelése a Szovjetunióban cs a néni demokratikus államokban egyben a legnagyobb segítség a kápita- ista országokban harcoló testvéréé ^ tok számára. Ha a kanttal ásta országok dol°‘>- ói azt látják, hogv a szocialista tá- ,r»r országéiban állandóan nő az tfetszinvonal. sokkal hamarabb válnak a kommunizmus híveivé. Láttuk, hogv müven lelkesítő és mo/cfégítő hatást váltott ki a néneaz- üaság fejlesztésének hatodik ötéves ‘n"'m ‘•’'emesak Tn*j?ábrr' a Szov’et- nnlóKo-n fia n világon a dolgozók között s különösen a tervnek a szoviet nén é1o*‘o'o óvónál át emelő "é^aj keltettek T^áiv hatást Ezt ne- künk is szom előtt k°ll tartanunk: -^•Vndik ötéves tervünk kidolgozás "Tiql. Már ebben az esztendőben megvalósítjuk a bérek korrekcióját Remélhető, hogy a szocializmus többi országával való konzultáció és Összeegyeztetés után ez év májusában a második ötéves terv irányelveit a Központi Vezetőség és a dolgozó nép elé tudjuk terjeszteni. A mi második ötéves tervünknek legfontosabb feladata lesz a szocializmus alapjainak lerakása országunkban, a termelőerők továbbfejlesztése, az ipar műszaki színvonalának emelése és mindezek segítségével a nép életszínvonalának eme- lése. M;nt mondottam, a Szovjetunió hatodik ötéves tervéből nálunk is az pari munkásság és a műszaki értelmiség figyelmét elsősorban a dolgozó nép anyagi és 'kulturális színvonalának emelésére foganatosított olyan rendszabályok ragadták meg, mint a hétórás munkanapra való (Folytatás a 3. oldalon.) kalmazását jelentik. A szociáldemokratákkal való e^vgégfront kérdését annak idején Lenin vetette fel és 1921-ben a Kommunista Internacio- lálé.komoly erőfeszítéseket tett megvalósítására, de az akkori viszonyok között nem valósult meg. A mi viszonyaink közt a kérdés újra való felvetésének és gyakorlati megvalósításának óriási a jelentősége, és lehetősége. Ennek megfelelően máris nagy visszhangja támadt- \ munkásegység kérdésének napi- •endre tűzése azonnal megnövelte a őkés országokban működő kommunista pártok vonzóerejét s komoly visszhangra talált a szociáldemokrata jártok tömegei között Olaszországján, Franciaországban, de szerte a világon, j A nofvég, a dán. a francia izociáldemokraták vezetői egvmás- ítán látogatnak el a Szovjetunióba s itazásuk kétségkívül előmozdítja izoknak a kolosszális lehetőségeknek l megvalósítását, amelyek a munkás- ígység létrejöttében rejlenek. Amit a Szovjetunió Kommunista ’ártja XX. kongresszusa a szornál- lemokratákkal való egységfront kérésében tett, kihatásaiban rendkívül elentős léoés előre. A kongresszus negállapításai nemcsak a munkás- yységfront, hanem a népfront kéréseit is újra felvetik, ezúttal viiág- néretekben. Világos, hogy ez nem- sak szovjet kérdés, hanem a leg- ribb országot érintő nemzetközi kérés is. Az öt kontinens legtöbb orszá-
