Észak-Magyarország, 1956. március (12. évfolyam, 52-78. szám)
1956-03-15 / 64. szám
Csütörtök, 1956. március IC. ÉSZAKMAGYARORSZAt, Rákosi Mátyás elvtárs beszámolója a Központi Vezetőség ölesén r (Folyatás a 2. oldalról.) áttérés és hasonlók. Ez * érthető is. Hangsúlyoznunk kell, hogy az, amit a Szovjetunió e téren tervez, a mi politikánk is. Nekünk is feltétlenül biztosítani kell lehető- * ségeinkhez mérten az életszínvonal fokozatos és állandó emelkedését. Erre annál is inkább szükség van. mert az első ötéves tervünknek az életszínvonal emelésére vonatkozó részét nem tudtuk teljesíteni. Mi nem vagyunk megelégedve ; dolgozók jelenlegi anyagi és kultu rális életszínvonalával. Tovább akarunk és tovább fogunk menni. Ennek megfelelően a második ötéves terv irányelveibe bele kell munkálnunk mindazokat a rendszabályokat, melyeket a dolgozó nép életszínvonalának emelésére meg akarunk valósítani. A megfelelő határozatok értelmében már ebben az esztendőben megvalósítjuk a bérek olyan korrekcióját, mely egész esztendőre kivetítve nyolcszáz millió forinttal emeli a dolgozók jövedelmét. A második ötéves terv folyamán tovább folytatjuk az árleszállítás és a szociális juttatások növelésének politikáját. Ugyancsak megkezdjük a második ötéves terv folyamán a rövidebb munkaidőre való áttérést úgy, ahogy azt a Szovjetunió teszt Lehetséges, hogy ezen a téren egyet-mást csak a következő ötéves tervben fogunk megvalósítani. Ez jelentékeny részben attól függ, hogy terveinket hogyan teljesítjük, illetve hogyan teljesítjük túl. Figyelembe kell venni, hogy a Szovjetunió fejlődésében messze előttünk jár. Funni neki lencedik éve van ott proletárdiktatúra s ezért különösen a nehézipar termelésének fő mutatóiban messze megelőz bennünket. Ugyanakikor azt is látni kell, hogy egyes rendszabályokat, amelyeket a Szovjetunió most foganatosít, nálunk már részben megvalósítottak. Az alkalmazottak munkaideje nálunk: már régen negyvenöt óra, a munkásoknak megfizetők az ebédidőt, a nyugdíjak komoly rendezése is megtörtént már nálunk. Az ilyen tények azt mutatják, hogy mi bizony helyenként előreszaladtunk, tovább nyújtózkodtunk, mint ameddig a takarónk ér. Azt is látnunk kell, hogy a második ötéves terv első esztendeiben a nép jólét emelését bizonyos fokig fékezni fogják annak a felelőtlen és demagóg gazdaságpolitikának súlyos következményei, melynek pártunk Központi Vezetősége tavaly márciusi határozatával vetett véget. Az elvtársak látták, hogy -milyen élességgel vetették fel a XX- kongresszuson a munkafegyelem kérdését. Pedig e téren a Szovjetunióban összehasonlíthatatlanul jobb a helyzet, mint nálunk. Meg kell nyíltan mondani: hogy mikor és hogyan tudunk áttérni a rövidebb munkaidőre, az igen nagymértékben függ a műszaki haladástól, az új, korszerű technika bevezetésétől, de főleg attól, hogy a munkaidőt ténylegesen fegyelmezetten használják ki. Ha szervezettebb volna a termelés, ha nem volna anyaghiány és jobb lenne a munkafegyelem, akikor ezen a téren sokkal gyorsabban haladhatnánk előre. Ezért a XX. kongresszus célkitűzéseit fel kell használnunk annak tudatosítására, hogy a népjólét emelése csak akkor lehetséges, ha a terv és minden mutatója teljesül, ha nő a termelékenység, csökken az önköltség, javul a minőség, ha fejlődik az ipar műszaki színvonala és ha mindenütt következetesen érvényesítjük a takarékosság, a munkafegyelem elveit. Végül, de nem utolsósorban, meg kell találnunk a módját annak, hogy — amint azt Lenin követelte — minden dolgozó anyagilag érdekelt legyen a rábízott munka minél jobb elvégzésében. A XX. kongresszus e célokra mozgósította a szovjet dolgozókat és nem kétséges, hogy példájukat a magyar dolgozók is követik. Fel kell hívná a Központi Vezetőség figyelmét, hogy a januári, de különösen a februári termelési és exoort- eredményeink nem kielégítőek. Kedvezőtlenek a termelékenység és az önköltség számai is- Ahhoz, hogy állandóan emelkedjék az életszínvonal, elengedhetetlen terveink teljesítése és túlteljesítése. Minthogy még az év elején vagyunk, be tudjuk hozni az első két hónap elmaradását. Ehhez az is kell, hogy pártszervezeteink és állami szerveink az eddiginél sokkal behatóbban foglalkozzanak a termelés műszaki színvonalé nak emelésével, mert bár e téren van valamelyes javulás, de a haladás ütemével távolról sem elégedhetünk meg. Az életszínvonal emelése szorosan összefügg mezőgazdaságunk fejlesztésé vei • Ami a mezőgazdaságot illeti, a feladatok, amiket magunk elé tűztünk, rendkívül komolyak. Tekintetbe kell vennünk, hogy az előttünk álló esztendőkben a termelés növekedését a termelőszövetkezetek létrehozásával párhuzamosan kell megvalósítanunk. Ezt csak akkor tudjuk végrehajtani, ha szakadatlanul figyelmet szentelünk a termelőszövetkezetek munkájának, szakadatlanul, minden téren segítjük őket és nem engedjük, hogy egyes jó termelőszövetkezetek kiugró eredményei eltereljék a figyelmet a meglévő nehézségekről, amelyek legyőzése nélkül terveinket megvalósítani nem tudjuk. A termelőszövetkezetek megerősödése és állandó növekedése azt mutatja, hogy e téren is időszerűek és helyesek voltak Központi Vezetőségünk múlt év márciusi határozatai. A XX. kongresszus anyagából láttuk, hogy a Szovjetunióban az elmúlt két esztendő alatt hétszázötvenezer fővel csökkentették az adminisztratív apparátust. Nálunk is átgondoltan, szervezetten, de tovább kell csökkenteni az igazgató és irányító apparátus létszámát. Meg kell javítani a termelésben dolgozók javára a termelésben és a termelésen kívül dolgozók arányát. Ez nem kampány feladat. Állandóan foglalkozni kell azzal, hogyan lehet egyszerűsíteni, kevesebb munkaerővel megoldani a feladatokat és az apparátust rendszeresen úgy csökkenteni, hogy ez sehol zavart ne okozzon. Nálunk még nagy lehetőségek vannak arra, hogy egyes szerveket megszüntessünk, más szerveket összevonjunk. Mindezek a kérdések szorosan összefüggnek az életszínvonal emelésével, s minél komolyabb eredményeket érünk el e téren, annál gyorsabban tudjuk a dolgozó nép , anyagi és kulturális színvonalát emelni. Még "kell 'tanulnunk kereskedni. Lenin egy időben azt a feladatot állította a kommunisták elé, hogy tanuljanak meg kereskedni. Nálunk, a belkereskedelem terén vannak bizonyos eredmények. De azoknak az elvtársaknak, akiket a párt a külkereskedelem frontjára állított — köztük a külkereskedelemre dolgozó üzemek vezetőinek is — meg kell tanulni végre a külfölddel kereskedni, mert különben nem tudják megoldani az előttünk álló feladatokat. Elég megemlíteni, hogy bár az utolsó félesztendöben párt- és állami szerveink figyelmének központjába állítottuk a külkereskedelmet, ez év elején mégis a népi demokratikus országok felé lényegesen kevesebbet exportáltunk, mint a múlt év január, február havában. Napirendre kell tűznünk a pártáé állami szervek, valamint a funkcionáriusok munkamódszerét és munkastílusát. A XX. kongresszus élesen bírálta az általános direktívákkal való vezetés módszerét, a fecsegő funkcionáriusokat, akik nem ismerik alaposan a rájuk bízott kérdéseket, akik nem tudnak konkrét tanácsokat adni munkaterületükön. Az ülésezések helyett nálunk is elsősorban a kérdések helyszínen való tanulmányozását, konkrét rendszabályokat — és ami ennek előfeltétele — szaktudást kell megkövetelni a párt- és az állami funkcionáriusoktól. A kongresszuson több felszólaló rámutatott arra, hogy a Központi Bizottság munkája és munkamódszere e tekintetben is példamutató és hogy az elnökség tagjai is gyakran járnak üzemekbe, kolhozokba, a helyszínen tanulmányozzák a megoldandó kérdéseket, tanácskoznak az egyszerű párttagokkal és aktivistákkal, s maguk is hasznos, szakszerű, gyakorlati tanácsokat tudnak adni. Azt hiszem, hogy e munkaimódszert mi is sürgősen átvehetjük. A jó pártmunka eredményét a Szovjetunióban a gazdasági eredményekkel mérik. A kongresszus nyomatékosan aláhúzta a párt- és gazdasági funkcionáriusok nagy felelősségét, s rámutatott arra, hogy a munka színvonala és eredménye elsősorban a vezetőtől függ. A vezetés színvonalának emelése a kongresszuson gyakran felmerült. Számos felszólaló felvetette a kérdést, hogy miért van egymás mellett jó, közepes és gyenge kolhoz vagy ipari üzem. Elsősor- an azért, mert a vezetés egyik been jó. a másik helyen közepes, a harmadik helyen gyenge. A XX. pártkongresszus tapasztalatai alapján újra rá kell irányítani a figyelmet a kollektív vezetés és a személyi kultusz kérdésére. A kollektív vezetés megvalósításában értünk el bizonyos eredményeket, de $ távolról sem lehetünk ezekkel az eredményekkel megelégedve. A Politikai Bizottság kollektív munkájában kétségtelenül van javulás. Azt azonban még nem tudtuk eléggé elérni, hogy a Központi Vezetőség pártunk valóban kollektív vezetője legyen, hogy a Központi Vezetőség tárgyalja meg és döntse el ez ösz- szes fontos kérdéseket és irányítsa a párt politikáját. Ezt látnunk keil és tovább kell munkálkodnunk azon, hogy ez a helyzet javuljon. A Szovjetunió Kommunista Pártja XX. (kongresszusának egyik legnagyobb tanulsága, hogy a kollektív vezetés rendkívül elmélyíti a párt befolyását a tömegek között, létrehívja, serkenti a dolgozók aktivitását, kezdeményezését, megerősíti a párt és a dolgozó nép összeforrottságát és megfordítva: a személyi kultusz fékezi a tömegek alkotó tevékenységétTeljes erővel tovább kell szilárdítanunk mindenütt, nemcsak a Központi Vezetőségben, hanem a mesryei, járási és helyi pártbizottságokban és szervekben a kollektív vezetést. Tovább kell fejlesztenünk a párt- demokráciát. bátorítanunk kell a kritikát és önkritikát, (különösen az alulról jövő kritikát, az egyszerű dolgozók bírálatának kibontakozását. Ezzel párhuzamosan változatlan erővel harcolni kell a szeméi vi kultusz minden megnyilvánulásával szemben. Erre annál inkább is szükség van, mert nem egy lel azt mutatja, hogy óira kez^i felütni a felét ez a veszedelem, különösen az alsóbb párt- és állami szervekben. Látnunk kell, hogy a személyi kultusz elleni küzdelem nem egyszerű kampányfeladat, hogy a személyi kultusz feltámadása állandó veszély, , amelyet táplálnak . a taíp- nyalók, a karrieristák, nem egyszer tudatosan az osztályellenség is. 6 melynek minden megjelenési formáját csirájában el kell fojtani. Azt is látnunk kell, hogy a személyi kultusznak életünk minden területén van táptalaja. Az irodalomban, a művészetben, a filozófia, a tudomány, a gazdasági élet és az állam- igazgatás nem egy helyén találhatók helyi diktátorok és vezérek, akik csalhatatlanok, akár a pápa, ellentmondást, vagy ellenvetést nem tűrnek, gyakran nem a meggyőzéssel, hanem a ledorongolással, az adminisztratív eszközök használatával érvelnek. Körülöttük kialakul a fej- bólongatók, hízelgők tábora, klikkje, akik helyi »vezérük* minden szavát kritika nélkül elfogadják, szentírásnak veszik. Világos, hogy az ilyen elterjedt jelenségek ellen is szakadatlanul harcolni kell. Azok a hibák, amelyeket a pártmunkával, az ideológiai munkával kapcsolatban a XX. kongresszuson felvetettek és kijavításukra határozatokat hoztak, szinte kivétel nélkül a mi munkánkban is fellelhetők. A kongresszuson rámutattak arra, hogy a Szovjetunió és a népi demokratikus országok életét tanulmányozó közgazdászok gyakran felszínen mozognak, nem hatolnak a mélyre, nem bocsátkoznak komoly elemzésbe és általánosításba, az ideológiai : front munkásai elmaradnak az élettől, holott a közgazdászoknak, történészeknek, filozófusoknak, jogászoknak lépést kell tartaniok a párttal, az élettel. Nem szabad elmaradniok és gondoskodniok kell a marxizmus— leninizmus alkotó gazdagításáról. A kongresszusi beszámoló kifogásolta, hogy az irodalom és a művésziét elmarad az élettől, a szovjet valóságtól, mert egyes írók és művészek kapcsolata meglazult az élettel. Harcolni kell a valóság hamis, megszépítő ábrázolása ellen, de azok ellen is, akik fitymálják, lebecsülik azt, amit a szovjet nép kivívott. A beszámoló azt követeli, hogy az irodalmi és művészeti alkotó munkát hassa át a kommunizmusért vívott harc szelleme és öntsön bátorságot, szilárd meggyőződést a szivekbe, fejlessze a szocialista öntudatot és az elvtársi fegyelmet. Azt hiszem, tisztelt Központi Vezetőség, hogy ezeknek a megállapításoknak — melyekhez hasonlót mi nem egyszer hangoztattunk — minden szavát és minden betűjét a magyar tudomány, irodalom és művészet dolgozói is megszívlelhetik. Nagyon fontosak számunkra azok a tanulságok, melyeket a XX. kongresszus, határozataiból az - agitáció és propaganda, valamint a tudományos és kulturális munka megjavítására levonhatunk. Egy sor felszólaló élesen bírálta az élettől távolálló, a szocializmus építése gyakorlati kérdéseitől elszakadt ideológiai munkát. Olyan tudományos munkát követelt a kongresszus, melynek a lehető legjobb közvetlen gyakorlati jelentőségű eredményei legyenek. Az agitációnak és a propagandának elsősorban arra kell irányulnia, hogy a gazdasági feladatok megoldását segítse elő. megmutassa, hogyan kell az új életet építeni. Ennek megfelelően a propagandamunka központjába a politikai gazdaságtant és a gyakorlati gazdaságtan tanítását kell helyezni. Nekünk is látnunk kell, hogy a mi pártóktatásunk is elvont, távol áll az élettől és a gyakorlati gazdaság kérdéseivel foglalkozik aránylag legkevésbé. Ezen változtatnunk kell. Át kell vizsgálnunk és újra meg kell írnunk a pártunk történetéről szóló könyveinket, amelyek nem emelik ki eléggé a tömegek történelemalkotó jelentőségét s amelyekben emiatt nem egyszer ferdítések, a történelmi igazságnak nem megfelelő tények és a személyi kultusz maradványai is fellelhetők. Ezen túlmenően át kéll vizsgálni a tankönyveket és az iskolai oktatást, mert azok a hibák, melyek a pártoktatásban előfordulnak, ugyanúgy fellelhetők az iskolákban és egyetemeken is. Mindez gondos tanulmányozást és fáradtságos munkát Igényel, de végre kell hajtanunk. Nö?eli&k pártaok vezető szerepét, erősítsük kapcsolatát a dolgozó néppel A XX. pártkongresszus egyik legbiztatóbb jelensége volt — mint említettem —, hogy a párt jó munkája folyamán szorosabbá vált és elmélyült a kapcsolat a párt és a dolgozó tömegek között. Ebben mutatkozik meg a kollektív vezetés, a pártdemokrácia kibontakozása, a szabad bírálat és a szocialista törvényesség megerősödése, a párt-, valamint a kormányszervek munkája megjavításának együttes eredménye. Nálunk is minden erővel arra kell törekedni, hogy hasonló módon növeljük pártunk vezető szerepét, erősítsük, elmélyítsük kapcsolatait a dolgozó néppel. A pártmunka megjavítása a tömegszervezetekkel, a szakszervezetekkel, a DISZ-szel, az MNDSZ-szel, a tanácsokkal való állandó törődés, a vezetés és az irányítás megjavítása ennek egyik eszköze. Jelentékeny módon hozzájárulhat pártunk tömegkapcsolatainak megerősítéséhez a Hazafias Népfront aktivitásának fokozása. Jelenleg úgy áll a helyzet, hogy a népfront egyre kevésbé tevékeny. A népfront aktivitását úgy lehetne megnövelni, ha 'j, népszerű feladatokat bíznánk rá, melyek elvégzése meggyorsítja vérkeringését. Bulgáriában a Bolgár—Szovjet Baráti Társaságot beolvasztották a népfrontba. Lehet, hogy ez nálunk is célszerű. A békemozgalom feladatainak jelentékeny részét is a Hazafias Népfront végezhetné, ami kétségkívül növelné tevékenységét és népszerűségét. A mostani nemzetközi helyzetben, amikor a Szovjetunió és a szocialista tábor sikerei nyomán minden eresztékében recseg-ropog az imperialisták gyarmati rendszere, s éveken át nagy gonddal felépített háborús szövetségek kezdenek szétesni, amikor a tőkés országokban napirendre kerül a népfront kérdése, megnőtt a «jelentősége az olyan mozgalomnak, mint a Hazafias Népfront, mely pártunk vezetése alatt a legszélesebb tömegeket foghatja át. Fel kell vetnünk újra a szocialista törvényesség kérdését. A Központi Vezetőség 1953. júniusi határozatai, melyek e téren gyökeres változást követeltek, lényegében megvalósultak és elmondhatjuk, hogy a szocialista törvényesség alapjában véve helyreállt. Határozott intézkedések történtek a megfelelő állami szervek hatásos ellenőrzésére és a Politikai Bizottság az elmúlt három esztendő alapján most dolgozza ki azokat a rendszabályokat, melyek az ellenőrzést még hatásosabbá teszik és a szocialista törvényességet még szilárdabb alapokra helyezik. Befejezésül meg kell említeni, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusával kapcsolatban nálunk a jobboldali elemek azon az alapon, hogy „éhes disznó makkal álmodik’*, azt várták, hogy a kongresszus vonala őket fogja igazolni^ Most mindenki számára világos, hogy e várakozások nem váltak be, hamisnak bizonyultak. A kongresszus határozatai és egész munkája azt bizonyítják, hogy a Magyar Dolgozók Pártja, annak Központi Vezetősége helyes utón jár, jól látja a feladatokat és helyesen szabja meg e feladatok megoldására a rendszabályokat. Pártunk politikai vonala, melyet az MDP III- kongresszusa dolgozott ki, helyes volt. Minden részében helyesnek és iránymutatónak bizonyultak a Központi Vezétőség múlt év márciusi határozatai, melyek elutasították a szocialista »iparosítással, a nehézipar fejlesztésével, a mezőgazdaság szocialista átépítésével kapcsolatos helytelen jobboldali nézeteket, az ideológia és az irodalom frontján megmutatkozó helytelen, nem kommunista jelenségeket. E határozatok nyomán politikai és gazdasági életünk legtöbb területén komoly javulás, fejlődés állt be. A XX. kongresszus munkája folyamán megállapíthattuk, hogy pártunk fő irányvonala minden téren helyes és azt a politikát, melyet Központi Vezetőségünk a múlt év márciusi határozataiban lefektetett, erőteljesen tovább kell vinni. Ezt azért kell ilyen élesen kihangsúlyozni, mert egyes elvtársaknál az átmeneti nehézségek hatása miatt bizonyos perspektivátlanság. passzivitás mutatkozik. Az ilyen elvtársak: behúzzák nyakukat és nem tudnak a megfelelő lendülettel dolgozni. Az ilyen hangulatot, mely gátolja munkánk lendületét, sürgősen fel kell számolni. Pártunk erős és egységes; Egészséges alapon áll népgazdaságunk, mely 1955-ben újra komoly fejlődésnek indult, s ezt a fejlődést az idén is folytatjuk. Nagy elégtételünkre szolgál, hogy valahányszor a XX. kongresszus a szocialista tábor óriási eredményeiről számolt be, az eredménye« között mindig ott szerepeltek a Magyar Népköztársaság gazdasági, politikai és kulturális eredményei is, melyekre joggal büszke minden magyar kommunista, minden öntudatos dolgozó. És büszke azokra a hatalmas eredményekre, melyeket a Szovjetunió a leninizmus zászlaja alatt elért, azokra a folyton, növekedő sikerekre, melyeket a népi demokratikus államok, az egész szocialista tábor a leninizmus jegyében kivívott. Haladjunk bátran azon az úton, melyet a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa hatalmas fényszóróként megvilágított, s akkor mi is — Hruscsov elvtárs szavaival élve — nemsokára elérjük azt a magaslatot, ahonnan már láthatók a boldog, békés jövő, a kommunizmus körvonalai! (MTI) Gyászgyűlés a moszkvai repülőtéren Varsóba szállították Bierut holttestét Moszkva (TASZSZ) A moszkvai központi repülőtéren szerdán délelőtt 10 óra 30 perckor gyászgyűlésen búcsúztatták Boleslaw Bieratot. A moszkvai dolgozók tízezrei jelentek meg a repülőtéren, hogy búcsút vegyenek Boleslaw BIeruttól- A gyászgyűlést J. Furceva, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának titkára nyitotta meg. A gyűlésen N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, Sz. Orlov, a moszkvai Le- nin-kerület pártbizottságának titka* ra, V. Blazsenov mozdonyvezető és A. Zawadzki, a Lengyel Népköztársaság Államtanácsának elnöke, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja mondott beszédet. (MTI). A lengyel nép gyászolja Boleslav Bierutot Vareó (TASZSZ) Az egész lengyel nép mélységesen gyászolja Boleslaw Bierut elvtársat, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkárát, a kommunista és munkásmozgalom kipróbált harcosát. A főváros ipari üzemeiben, intézményeiben, tanintézeteiben és építkezésein gyászgyűléseket tartanak. A dolgozók kifejezik a súlyos veszteség miatti fájdalmukat és hangsúlyozzák, hogy egységesen tömörülnek a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága és a kormány körül. (MTI) ft „Kew York Times“ európai szerkesztőiének magyarországi látogatása C. L. Sulzberger, a „New York Times“ című amerikai lap szerkesztője európai körútja során március 8—12-ig Magyarországon tartózkodott. C. L. Sulzbergert, aki budapesti tartózkodása során megismerkedett a magyar főváros kulturális életével és eszmecserét folytatott a magyar sajtó képviselőivel, elutazása előtt fogadta Rákosi Mátyás, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének első titkára, (MTI)
