Észak-Magyarország, 1956. február (12. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-05 / 31. szám

ESZÄKMAGYARORSZffl A pártvezetőségek új iáválasztásáig érjünk el újabb munka siker eket a pártmunka megjavításával! MDP BORSOD-ABAUJ-ZEMPLÉN MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAP3A Xit. évfolyam 31. szám ara őo FTM.tfR Miskolc, 1956 február 5. vasárnap A pártszervezetek karolják fel dolgozókról való gondoskodás ügyét Az eddi« leza31(>tt párttaggyű- 0 lések egy fontos do­logra figyelmeztetnek bennünket: pártszervezeteinknek az eddigiek­nél jobban, többet kell törődniök, a dolgozókkal, azok bejelentéseinek elintézésével, kritikai megjegyzé-1 seivel. A vezetőségválasztás előkészüle­tei során valamennyi pártszervezet elkészítette intézkedési tervét,1 amelyben — igen helyesen — a pártépítési feladatok mellett alapo-, san foglalkoztak a termelés kérdé­seivel is. A termelést azonban em­berek végzik, ezért helyesen csele­kedtek azok az alapszervezetek, ahol a dolgozókról való gondosko­dás fokozott követelménye irői sem feledkeztek meg. A Dl-; MÁVAG Gépgyár, a Lenin Ko­hászati Művek, az Ózdi Kohászán Üzemek, s a Miskolci Fűtőház pártszervezetének intézkedési ter­vében a politikai és gazdasági munka mellett ott találjuk a dol­gozókról való gondoskodás hogyan­ját és mikéntjét is. Ezek az alap­szervezetek pártunk tanításainak szellemében jártak el, amikor a. termelési százalékok mögött ott látják az embert, a maga szükség­leteivel együtt! ♦ Mennyivel könnyebb agitálni , például a Miskolci Fűtőház kom­munistáinak az önköltség csökken- ' tés, az öt százalékos szénmegtaka­rítás ^ mellett, amikor a dolgozók k szociális és kulturális követelmé­nyeiről sem feledkeznek meg. Mi- s lyen büszkén dicsekedhetnek pél­dául a Lenin Kohászati Művekben azzal, hogy az elmúlt években1 munkaruhákra és védőöltözetekre , hét és félmillió forintot fordítot­tak, s hogy ezévben is hasonló tér- ’ veik vannak. Mennyivel eredményesebb a; terv teljesítése a DIMÁVAG Gép­gyárnak, amikor az évi vállalásá­ban a termelési feladatok mellett'' a dolgozók szociális és kulturális, problémái is fontos kérdésként szerepelnek. Szinte természetes, i hogy ezekben a gyárakban a dol­gozók aktivitása, lelkesedése, a tervek túlteljesítése a válasz. Ezek * a példák is mutatják, hogy párt- szervezeteink többsége jnegértette: a pártmunka — emberekkel vég­zett munka; a pártmunka az em­berek jobb életkörülményeiért, a gazdaságosabb, olcsóbb termelé­sért folyó munka; a pártmunka a párt és a dolgozó tömegek közötti kapcsolatok elmélyítésének igen fontos láncszeme. Most, amikor “f h£L ' falok és intézmények dolgozói harc- >■ ba indultak az 1956-os népgazda­sági tervév teljesítéséért, mégin- s káhb fokozott követelmény párt­szervezeteink előtt, hogy a mun- ‘ kásclk, dolgozó parasztok és értel­miségiek harcát a róluk való gon­doskodással is segítse. Napjaink­ban a gazdasági vezetők számvetést készítenek, s rövidesen ismertetik majd vállalásaikat, melyek az üzem kollektív szerződésében lát­nak napvilágot. Pártszervezeteink gondosan vizsgálják felül a gaz­dasági vezetők munkáját, segítse­nek abban ellenőrző, irányító Mun­kájukon keresztül, hogy az üzemi , kollektív szerződésekbe a munká­sokat érintő legfontosabb problé-1 mák kerüljenek. A Borsodnádasdi ’ Lemezgyár pártszervezeteinek ve-, zetői, kommunistái előtt sem lehet- ' nek közömbösek a dolgozók mun­karuha, védőétel és védőital pro- ' Némáinak megoldása. Nem elé-' gedhettfiQfk meg azzal, — mint' ahogy az 1955-ben történt —, hogy a kollektív szerződésben a munka- • sok szociális és kulturális körül- , menyeinek megjavítására tett igaz- ‘ gatói vállalások csak részben va- ' lésüljanak meg. A borsodnádasdi l kommunista vezetőik nem lehetnek, közömbösek a munkások másirá- nyú jogos sérelmeivel szemben sém. Legyenek következetesek a k dolgozók problémádnak megoldás­sá iránt, s akkor munkájukét az egyre javuló pártmunka alapján, K az egyre javuló termelés fogja jel- lemeznl. Hivatali pártszervezeteinknek 'Is" egves esetekben, a dolgozók be­jelentéseivel sokkal határozottak- t. ban kell foglalkozni. A Miskolc IV; kerületi tanácsnál a munkában fellelhető lazaságokat nem szabad megengednie a pártszervezetnek. Mennyivel helyesebb lett volna például, ha a Bónis-telepi építő- munkások vágyát az egyéves hu- za-vonás. bürokratikus aktatolo­gatás helyett nem ez év február­jában, hanem hónapokkal ezelőtt oldja meg. A járdaépítés mellett 3 Bónis-telepieknek igen sok még a problémájuk, amelyek meghallga­tásra ós elintézésre várnak. He­lyes volna, ha a IV. kerületi ta­nács hivatali pártszervezetének kommunistái ezek megoldását szor­galmaznák. A mádi községi tanácsnál is sok­kal' többet érne, ha nem felsőbb szervek közbelépésére intéznék el a dolgozó parasztok egy-egv jo­gos problémáját. Az ott dolgozó kommunistáknak nem szabad megengedniük például azt, hogy a bürokratikus ^ ügyintézés végett Szatmári Mihály csak felsőbb szer­vek intézkedése nyomán kapta meg sertésvágási engedélyét. A mezőgazdaságba a melőszövétkezőteknél sem veszni mindig figyelembe a dolgozók pa­naszait, bejelentéseit, egyéni pro­blémáinak megoldását. így van ez például a megyaszói Kossuth Tsz-ben is. A kommunis'áknrk sókkal következelesebbeknek k ül lenniök egy-egy bejelentés, kriti­kai megjegyzés orvoslásában. A mezőkövesdi Petőfi Tsz-nél a kom­munisták munkájában található fogyatékosságokat is gyorsabban meg tudnák szüntetni, ha például az asszonyok gyakori kritikai meg­jegyzéseit megszívlelnék. Helytelen az a nézet is, amely «gyes gépállomásainkon még fel­lelhetők, Az alsóvadászi gépállo­más pártszervezetének vezetői ta­lán úgy - gondolják, hogy a trakto­rosok védőitallal való ellátása csu­pán a műszakiak, a gazdasági ve­zetők feladata? Ne feledjék, hegy a pártszervezetnek, különösen most, a nagyjavítások időszaká­ban kell a politikai nevelő- munkára minden erejüket össz­pontosítani. De hogyan akar­nak eredményes munkát végezni, ha megfeledkeznek magukról a dolgozókról, a tervek végrehajtói­ról. E példából nemcsak az alsó- zsolcai elvtársaknak kell tanul­óiak, hanem érdemes megszívlelnie ezt az edelényi, sajószentpéteri gépállomások kommunista veze­tőinek is. A pártvezetoságeket újjáválasz­tó taggyűlések után a pártvezető­ségek világosain láthatják a célt. Ismerik a termelési tervet, a gaz­daságosság mutatóit és ismerik ugyanakkor a dolgozók egyéni prob­lémáit. panaszait. A feladat tehát egyszerű: az intézkedési tervek alapján az egyre javuló pártmun­kával biztosítsák a gazdasági mun­ka újabb sikereit, s egyben a dol­gozók javuló munka- és életkörül­ményeit. Helyes, ha kommunista műszaki vezetőink követik a DI­MÁVAG Gépgyár gazdasági Veze­tőinek példáját, akik gyáregysé- genkint brigádokat hoznak létre, hogy a taggyűléseken elhangzott kritikai megjegyzések alapján — — amelyek a dolgozók munkakö­rülményeinek megjavítására, jobbá!, biztonságosabbá tételére irányultak — a szükséges intézkedéseket meg­tegyék. Az ilyesmit persze a kom­munistáknak kell kezdeményezni elsősorban, s nekik kell ellenőriz­niük, hogy a gazdasági és állami vezetők nocsak elfogadják a dolgo­zók helyes javaslatait és kritikai megjegyzéseit, hanem gyorsan cse­lekedjenek is! Pártszervezeteink, munS­ták pártunk tanításai szellemé­ben cselekedjenek, s éljenek. Ne feledkezzenek el a Szervezeti Sza­bályzatban foglaltakról, mely sze­rint a pártszervezet „szüntelenül gondoskodjon a dolgozók életkörül­ményeinek, kulturális viszonyai­nak megjavításárólHa ennek szellemében élnek, s dolgoznak, mégtníkább elmélyítik a párt és a , dolgozók közötti kapcsolatot, s ez­zel megteremtik a további sikerek alapját dolgozóink alkotó munká­jához OJőlmmink Hetébő l-A LEGKEDVESEBB PILLANAT­Készül a jó ebéd Még egy simítás a hűséges gépen, amiért olyan jól szolgálta az embert. Kattan az íróasztal zárja, mély fiókgyomrában lapulnak a rajzok, a holnap okos tervei. Hazamennek az emberek, haza, a meleq családi otthonba. Bár csontig hatoló, metsző szél kavarja a fagyos utca porát, belül, legbelül az embereket melegíti a várako­zás: meglátni a szeretett asszonyt, liallani a gyerekek csilingelő ka­cagását. Ha ezzel az érzéssel lép ki gyárának, üzemének kapuján az esztergályos, vagy a mérnök, ha ezekkel .a vágyakozásokkal húzza le az üzlet redőnyeit az elárusító ~~ mindent megszépítő gondolatok ébrednek lelkében és napról napra ég keze alatt a munJut, s vidám kedve határtalan. A kedves, harmonikus családi élet varázsolja elő azt a bol­dogságot, amelyből igazi munkakedv, alkotási vágy fakad. Ebből táplálkoznak eredményeink, sok büszke számtengereink forrása. Ennek a gondolatnak gyümölcseként szaporodnak hónapróUhónapra óvodáink, szülőotthonaink, E gondolat jegyében születnek pártunk javaslatára törvényeink, amelyek a családi élet szépségeit oltal­mazzák. Most szóljon ez a pár sor az otthon örömeiről, szép, új tar­talmáról, az allcotó ember együk legszebb pillanatáról. Paluff bácsi, a Kossuth szállé hi­res szakácsa, kiváló dolgozó, most otthon gyakorolja mesterségét. Ko­tyog a babgulyás a fazékban, finom ebéd várja piacról hazatérő édes­anyát és Laci fiát, aki farkaséhesen érkezik haza a technikumból. Az apa érkezése Tomsitz Sándor, a DIMÁVAG Gép­gyár köszörűsének legkedvesebb pil­lanata, amikor átlépi otthona küszö­bét cés három kislánya, felesége a nyakába ugrik. Minden nap a kérdé­sek Őzönére kell válaszolnia. Felesége cs leányai többször elmeséltetik vele a nap eseményeit. Eközben kiderülnek a nap büszke eredményei; apuka 140 százalékot ért el; Annika újabb ötöst hozott haza és Mariann is jó munkát végzett. Anyuka finom ebéddel kö­szöni meg fáradozásaikat. " ... « A Tomsítz-család délutánja Annika a legkisebb lány, zongorád 1 hoz ül, ha elvégezte iskolai felada­tait. Ujjai fürgén siklanak a billen-* tyükön, s felcsendül a szép dallam, Vizsgára készül. Szüleit újabb jeles-* sei szeretné megörvendeztetni. Marianna a könyvek szerelmese, A hivatalból mindig új könyvekkel tér haza, saját csinos kis könyvtárá­ban megtalálhatók a külföldi kiasz- szikusok, a mai szovjet és magyar írók, költők remekművei. Agnes, a főzés művészetét kedveli. Tanulmányi munkája után gyakran látni őt a tűzhely mellett. A legifjabbak köszöntése Barátok, munkatársak,., fiata!ok — Ikrek! — kiált fel boldog könnyektől csillogó szemmel Zsibók Béláné, annabányai gépkezelő, s halvány kezével szeretné máris megsimogatni az egynapos Béluskát és a tíz perccel fiatalabb Györgyikét, Amikor férje, a nagyszerű vájár meg­tudta az örömhírt, vidáman így dicsekedett; „Két kis magyarral többen vagyunk/’ Szabó Etelka és Somos Oszkár, az LKM műsza­ki dolgozói jó barátok és munkatársak, közös munkasikereikre koccintanak. Villamossági szak­emberek, s a szabad délutánt közös problémáik megbeszélésére használják fel. (Párkány—Weisz képes riportja.!

Next

/
Thumbnails
Contents