Észak-Magyarország, 1956. február (12. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-09 / 34. szám

r híjén ÉSZAKMAGYARORSZAR AZ MDP BORSOD-ABAUJ-ZEMPLÉN MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LÁB a Magynr Dolgozók Pátija és annak Központi Vezetősége V*. J XU, évfolyam ‘ji, nmm csülöriök Msikezdte munkáját az országgyűlés ülésszaka A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az alkotmány tizenkettedik paragrafusának (2) bekezdése alapján az országgyűlés ülésszakát szardán délelőtt tizenegy órára összehívta, A szerdai ütésen megjelentek a párt és a kormány vezetői, Apró Antal, Ács hajon, Dobi István, Erdei Fe­renc, Gerö Ernő, Hegedűs András, Hidas István, Ko­vács István, Mekii József, Rákosi Mátyás, Bata Ist­ván, Piros László, Egri Gyula, Vég Béla. Ott volt a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának és a Miniszterta­nácsnak számos tagja. A diplomáciai páholyokban helyet foglaltak a bu­dapesti diplomáciai képviseletek vezetői és tagjai. Az ülést Hónai Sándor, az országgyűlés elnöke nyitotta meg. Bevezetőben megemlékezett a közelmúlt ban elhunyt Szóival Mihály altábornagy, országgyűlési képviselőről. Az országgyűlés a megemlékezést, felállva hallgatta végig és Szalvai Mihály emlékét jegyzőkönyvben örö­kítette meg. Ezt követöleg Darabos Iván, a Népköztársaság El­nöki Tanácsának titkára számolt be az elnöki ta­nácsnak az országgyűlés leét ülésszaka között kifejtett tevékenységéről és ismertetett több törvényerejű ren­deletet. Az országgyűlés a beszámolóban foglaltakat tudo­másul vette. Ezután Hegedűs András elvtárs, a Minisztertanács elnöke emelkedett szólásra. Hegedűs András elvtárs külpolitikai beszámolója — Tisztelt Országgyűlés! Képviselő «Ívtársak! — A Magyar Népköztársaság kor­mánya kötelességének tartja, hogy az országgyűlésnek beszámoljon az elmúlt időszakban kifejtett külpoli­tikai tevékenységéről s ennek kere­tében számot adjon a varsói szerző­désben résztvevő államok Politikai Tanácskozó Bizottságának prágai üléséről. — Az 1955-ös esztendő — amely­nek során eredmények születtek a nemzetközi feszültség enyhítésében — a békeszerető erők komoly sike­reinek éve volt és jelentős eredmé­nyeket hozott a Magyar Népköztár­saságnak is. Ugyanakkor ez az év a magyar népi demokrácia megszi­lárdulásának, a munkás—paraszt szövetség megerősödésének és a nép­gazdaság fejlesztésében elért jelentős sikereknek az esztendeje volt. — Az elmúlt esztendő a nemzet­közi feszültség kiéleződésével kezdő­dött. Egyes nyugati országok kormá­nyainak — elsősorban az Amerikai Egyesült Államok kormányának nyomására 1954 végén aláírták a Nyugat-Európai Unió néven ismert agressziós tömb létrehozására és a német militarizmus feltámasztására irányuló párizsi egyezményeket. Az 1955-ös év kezdetére ezeknek az egyezményeknek a ratifikálása és ennek következtében a nemzetközi feszültség növekedése nyomta rá bé­lyegét. Válaszként az agresszív jellegű Nyugateurópai Unió létrehozására és a párizsi szerződésekre, a Szovjet­unió és vele együtt az európai béke­szerető államok — köztük Magyar- ország — megalkották a védelmi jel­legű varsói szerződést. — Az a körülmény, hogy a múlt esztendő mégsem a feszültség növe­kedésének, a hidegháború fokozódá­sának éveként került a történelem­be, annak köszönhető, hogy a népek a világ minden országában egyre ha­tározottabban fejezték ki békevágyu­kat, követelték a vitás kérdések bé­kés úton való megoldását, az atom- és a hidrogénfegyverek betiltását és a fegyverkezési verseny megszünte­tését. Ugyanakkor elsősorban a Szovjetunió kormánya és' mindazok a kormányok, amelyek a béke fenn­tartásának őszinte hívei, lankadatla­nul újabb és újabb akciókat indítot­tak az agresszív körök megfékezése és a nemzetközi légkör megjavítása érdekében. Kiemelkedik ezek közül az osztrák államszerződés megkötése, a Szovjetunió és a szocializmust építő országok viszonyának rende­zése Jugoszláviával, a huszonkilenc ázsiai és afrikai ország bandungi ér­tekezlete, a négy nagyhatalom kor­mányfőinek genfi értekezlete, a moszkvai szovjet—nyugatnémet tár­gyalások és a két ország közti diplo­máciai kapcsolatok felvétele, tizen­hat új tagállam — köztük Magyar- ország — felvétele az Egyesült Nem­zetek Szervezetébe (nagy taps) és végül Bulganyin és Hruscsov elvtár­sak indiai, burmai és afganisztáni útja. Ezek az eredmények kétség­telenül bizonyítják, hogy a hírhedt erőpolitika folytatása a népek egyre határozottabb ellenállásába ütközik és hogy a különböző országok érde­keinek kölcsönös tiszteletben tartá­sán alapuló tárgyalások jelentik a rendezetlen problémák megnyugtató megoldásának egyetlen járható út­ját — ■ Nem szabad azonban szem elől tévesztenünk azt a körülményt, hogy jóllehet a nemzetközi, helyzetben enyhülés következett be, a Szovjet­unió ,, vezette béketábor külpolitikai kezdeményezéseivel jelentős sikere­ket é^t el, bizonyos nyugati körök, elsősorban az Egyesült Államokban, tovább folytatják mesterkedéseiket a nemzetközi légkör megfertőzése és elmérgesítése érdekében. — Az imperialista körök attól fél­nek, hogy a nemzetközi légkör eny­hülése csökkenti a hadianyagterme­lésből származó búsás hasznukat és a nehezen összetákolt katonai cso­portosulásaik széthullásához vezet. A népek azonban — és különösen Európa népei —, amelyeket az impe­rialista kalandorok egy emberöltő alatt kétszer sodortak szörnyű világ­háborúba, egyre határozottabban és egységesebben lépnek fel és követe­lik kormányaiktól, hogy békeszerctő politikát folytassanak. (Taps.) E hely­ről is üdvözöljük a francia népet, amely a legutóbbi választásokon az imperialista körök hidegháborús ter­veire határozott nemmel válaszolt. (Lelkes taps.) — A hidegháború szószólói sem­missé akarják tenni a genfi kor­mányfői értekezlet révén bekövet­kezett enyhülést, amelyet a népek szerte a világon örömmel üdvözöltek. Az imperialisták többek között arra törekszenek, hogy fenyegetések kísé­retében meghirdetett katonai pro­gramjaikkal és a fegyverkezés foko­zásával gazdasági és kulturális épí­tésük lassítására kényszerítsék a békeszerető államokat. — Ez az irányzat világosan kiraj­zolódik. A NATO múlt évi decemberi miniszteri értekezlete állást foglalt amellett, hogy támadó szellemű had­seregét atom- és hidrogénfegyverek­kel szereljék fel, a nyugateurópai légierőt egyharmadával növeljék és tovább gyorsítsák Nyugat-Német- ország felfegyverzését. Visszatükrözi ezt az is, hogy — ellentétben a Szov­jetunióval és a béketábor más orszá­gaival, amelyek csökkentették had­seregeik létszámát és honvédelmi költségvetéseiket — az Egyesült Ál­lamok hatalmas összegekkel emelte fel ezévi katonai kiadásait. — A genfi szellemmel szöges ellen­tétben álló törekvéseik során a nyu­gati nagyhatalmak még a leszerelés kérdésében korábban tett javasla­taiktól is elálltak és a fegyverzet, a fegyveres erők csökkentésének, vala­mint az atom- és hidrogénfegyverek eltiltásának eszméjét is megtagadták. Mindezek arra mutatnak, hogy a népeket fenyegető új világháború veszélye még nem múlt el. Legutóbb Dulles amerikai külügyminiszter a «Life* című lapnak adott nyilatko­zatában oly nyíltan dicsőítette a há­borús kalandok politikáját, hogy az még egyes amerikai politikusok és szövetségeseik, egyes angol vezető körök részéről is visszautasításra talált. — Külön meg kell említenem azt a közös nyilatkozatot is, amelyet az amerikai elnök és a brit miniszter­elnök washingtoni tárgyalásairól c napokban kömé '-lettek^&Rűly új ab!: támadást jelent a népi demokráciák ellen, de sérti azoknak az afrikai és ázsiai országoknak függetlenségét is amelyeknek kormányai — felismerve népeik érdekét — nem csatlakoztak az imperialista katonai tömbökhöz. Ez a nyilatkozat arra az időszakra emlékeztet, amikor ezeknek a népek­nek a sorsáról még Washingtonban és Londonban döntöttek. De — akár tetszik ez egyeseknek, akár nem — ez az időszak egyszersmindenkorra letűnt. (Taps.) t A béke biztosításáért folytatott küzdelemből hasúnk is kivette résxét — Meggyőződésünk, hogy egyes imperialista körök mesterkedései ellenére is megvan minden lehető­sége annak, hogy a nemzetközi fe­szültség enyhítésére és a biztonság megerősítésére irányuló politika — amely a népek békeakaratát fejezi ki — további eredményeket hozzon. — A béke erőinek az elmúlt idő­szakban a nemzetközi feszültség enyhítéséért, a béke biztosításáért folytatott küzdelméből — erejéhez képest — a Magyar Népköztársaság is kivette részét. A kormány külpoli­tikáját az országgyűlés 1955. április 22.-i határozata alapján folytatta, amely e politika legfőbb célkitűzése­ként «a magyar nép békés építő munkájának, hazánk függetlenségé­nek biztosítását* jelölte meg. — Külpolitikánk megvalósításának szilárd alapját képezte, hogy az el­múlt évben — csakúgy, mint a ha­zánk felszabadulása óta eltelt több, mint egy évtized folyamán — bizton támaszkodhattunk felszabadítónkra és nagy barátunkra, a Szovjetunióra (lelkes taps) és építhettünk a testvéri népi demokratikus országok segítsé­gére. — A magyar népi demokrácia fej­lődése, országunk felemelkedése szempontjából legnagyobb jelentő­séggel a Szovjetunióval és a szocia­lista tábor többi országával való po­litikai, gazdasági és kulturális kap­csolataink erősítése bír. A szocia­lista tábor országai közötti együtt­működés szilárd elvi alapra, a marx­izmus—leninizmus elvi alapjára épül. Ez köti össze a szocialista tábor országait és ez teszi lehetővé, hogy szoros egységben tevékenykedjenek mind a népgazdaság, a tudomány, a kultúra fejlesztésében, mind külpoli­tikai téren. — És ha az imperialista körök félremagyarázzák, rágalmazzák ezt az elvi alapon nyugvó egységet, azt azért teszik, mert látják az ebben rejlő erőt. Mi azonban határozottan kijelentjük, hogy a szocialista tábor országai közötti egységnek az erősí­tését dolgozó népünk iránti legszen­tebb kötelességünknek tartjuk. En­nek megfelelően az országgyűlés ab­ban jelölte meg a kormány alapvető külpolitikájának alapvető feladatát, hogy «tovább mélyítsük barátságun­kat és testvéri együttműködésünket a nagy Szovjetunióval, a Kínai Nép- köztársasággal, a szocialista tábor valamennyi országával, politikai, gaz­dasági, kulturális és védelmi téren, az élet minden területén*. — A Szovjetunióval való testvéri kapcsolatok erősítésében nagy szere­pet tulajdonítunk a Szovjetunió Leg­felső Tanácsa küldöttsége magyar- országi látogatásának, amely nagy­szerű kifejezője volt a magyar és a szovjet nép megbonthatatlan, test­véri barátságának. (Taps.) Ugyan­csak nagy jelentősége van annak, hogy a Román Népköztársaság nagy nemzetgyűlése és a Csehszlovák Köz­társaság küldöttségeinek magyar- országi látogatásai során közvetlen, személyi kapcsolatok jöttek létre törvényhozó testületeink között és ezzel sokoldalú együttműködésünk újabb vonással gazdagodott. — Látva a parlamenti küldöttsé­gek látogatásának jelentőségét, java-. solj.uk, hogy az országgyűlés hívja meg magyarországi látogatásra a Lengyel Népköztársaság Nemzetgyű­lésének és a Német Demokratikus Köztársaság Népi Kamarájának kül­döttségét. (Taps.) — A Kölcsönös Gazdasági Segít­ség Tanácsának Budapesten decem­berben megtartott ülése tovább vitte előre országaink között a szocialista munkamegosztáson alapuló gazda­sági együttműködést, amely sokolda­lúan valósul meg a Szovjetunió és a népi demokráciák következő ötéves tervei előkészítő munkáiban és ez elősegíti, hogy a szocialista tábor or­szágai az eddiginél egységesebben és összehangoltabban dolgozzanak a népgazdaság fellendítéséért, népeik jólétének emeléséért. Teljes erőnk­kel részt veszünk ebben az egész szo­cialista világgazdaság és ezen belül hazánk számára“TfT‘olyan nagyjelen' tőségű munkában és üdvözöljük a gazdasági együttműködés kiszélesí­tését. — Az egész szocialista tábor gaz­dasági erejének további növekedésé­ben hatalmas jelentősége van a Szov­jetunió hatodik ötéves tervének, amely a kommunizmus építésének, a népgazdaság gyors fellendítésének lenyűgöző harci programja. Szívünk teljes melegével üdvözöljük a Szov­jetunió népeit, amelyek dicső párt­juknak, a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusára ké­szülve nagy lelkesedéssel és odaadás­sal fogtak hozzá ezen világtörténel­mi jelentőségű program valóraváltá- sához. (Taps.) — Kiemelkedő jelentőségű ese­ményként kell szólni arról, hogy el­látogatott hazánkba a Kínai Népköz­társaságból Csu Te elvtárs. a Kínai Népköztársaság alelnöke. (Taps.) Ez a látogatás az országaink és népeink közötti kapcsolatok történetének fon­tos állomása és nagyban hozzájárul a magyar és a kínai nép megbont­hatatlan barátságának és testvéri együttműködésének további fejlődé­séhez. — Nagy lépést tettünk előre a Szovjetunió és a népi demokratikus országok népeivel való barátság el­mélyítése érdekében azzal is, hogy lényegesen megkönnyítettük a láto­gatást egymás országaiba. Az elmúlt évben - már tízezrével utaztak ma­gyar állampolgári/ Csehszlovákiába és Romániába üdülésre vagy roko­naik látogatására és hasonlóan nagy­számban érkeztek hazánkba cseh­szlovák és román állampolgárok. A legutóbbi napokban pedig a Szovjet­unió kormányának kezdeményezése­re kölcsönösen lehetővé tettük, hogy állampolgáraink útlevél nélkül el­látogathassanak egymás országaiba; Hasúnkat ma már minden oldalról velünk jószomszédi'* bucáti viszonyban álló országok vesxik körül Tisztelt Képviselő Elvtárs&k! Az országgyűlés legutóbbi ülés­szakán fontos feladatul állította a kormány elé, hogy „a jövőben is folytassa a nemzetközi. együttműkö­dés politikáját és a nemzetközi fe­szültség enyhítése, a tartós béke biz­tosítása érdekében fejlessze gazda­sági, kulturális és egyéb kapcsola­tait az összes országokkal 4, s hogy »fordítson különös gondot a szom­szédos országokkal, valamint olyan országokkal fennálló kapcsolataink kiszélesítésére, amelyek nem vesz­nek részt agresszív tömörülésekben ■is politikájúk nem irányul a béke- tábor országai, köztük hazánk el­len“. Visszatekintve az 1955-ös eszten­dőre, úgy vélem, nyugodt lelki isme­rettel közölhetem az országgyűlés­sel, hogy a kormány teljesítette ezt a feladatot. Egész külpolitikánkat a nemzetközi légkör megjavítására irányuló együttműködési készség jellemezte. A kormány számos kez­deményezésit tett annak érdekéhen, hogy a más országokkal fennálló, még megoldatlan kérdések rendezé­sét tárgyalások útján, a kölcsönös érdekek messzemenő figyelembevé­telével elősegítsük. Kezdeményező politikát folytatunk azért, hogy a könnyező országokkal való kapcsola­taink megjavításával, népeink barát­ságának fejlesztésével előmozdítsuk Délkelet-Európa békéjének és biz­tonságának megszilárdulását. Az elmúlt év során, amint arról az országgyűlés novemberi üléssza­kán már beszámoltam, kölcsönös erőfeszítések eredményeként megja­vultak a magyar—jugoszláv kapcso­latok. A két ország között ismét normá­lis személy- és teherforgalom bonyo­lódik le, magyar állampolgárok Ju­goszláviába, jugoszláv állampolgá­rok Magyarországra látogatnak el. Megindult az árucsereforgalom Is. A magunk részéről erőnkhöz ké­pest mindent megtettünk és a jövő­ben is megteszünk azért, hogy még a rendezetlen kérdések a kölcsönös érd ékek figyelembevételével meg­oldódjanak. Szilárd meggyőződé­sünk, hogy megvan a lehetőség arra, hogy a gazdasági, a politikai és a kulturális kapcsolatok továbbfejlesz­tésével a Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársa­ság között olyan helyzet alakuljon ki, amely teljes mértékben megfelel két szomszédos, a szocializmus épí­tésében munkálkodó ország viszo­nyának. Arra törekedtünk, hogy nyugati szomszédunkkal, Ausztriával is jó­szomszédi viszonyt, megértő együtt­működést alakítsunk ki. Ezt a tö­rekvésünket a múltban gátolta Ausztria rendezetlen ^ nemzetközi státusa és bizonyos imperialista kö­rök azon tervei, amelyeknek értel­mében Ausztriát agresszív tömörü­lésekbe bevonva, alpesi erődjükké építették volna ki. Kedvező irány­ban változott a helyzet, amikor megkötötték az osztrák államszerző­dést és az osztrák parlament tör­vénybe iktatta Ausztria szabad aka­ratából vállalt örökös semlegessé­gét, amelyet a Magyar Népköztársa­ság az elsők között ismert el. Nagy figyelmet szenteltünk annak, hogy a kölcsönös érdekeknek megfelelően, fejlesszük kapcsolatainkat. E célból több fontos megállapodást kötöt­tünk, így a Duna hajózás kérdésé­ben, vízjelző szolgálat létesítésére és a nemrég megkötött egyezmény értelmében növekszik a két ország közötti árucsereforgalQim is. Remél­jük, hogy a most folyó pénzügyi tár­gyalásokon a még függőben lévő pénzügyi kérdésekben is megegye­zésre tudunk jutni. A magyar-osztrák kapcsolatok ja­vulását egyes osztrák körök — el­lentétben Raab kancellárnak és Figl külügyminiszternek a két or­szág barátságának szükségességét elismerő nyilatkozatával — népi de­mokráciánk rágalmazásával és elle­ne irányuló sajtótámadásokkal za­varni igyekeznek. Mi a magunk ré­széről továbbra is arra törekszünk, hogy a két ország közötti viszony a múlt évben megkezdett utón tovább- javuljon, mert ez egyaránt megfelel mindkét ország, mindkét nép érde­kéitek. Egész népünk számára nagy meg­nyugvást, építőm unkánkhoz bizton­ságot nyújt. hOPy hazánkat ma már minden oldalról olyan, velünk ló- szomszédi, baráti viszonyban álló országok veszik körül, mint a Szov­jetunió, a szocializmust éoítő Cseh­szlovákia és Románia, valamint Ju­goszlávia és a semleges Ausztria. Fejlesztjük kapcsolatainkat valamennyi országgal* elsősorban azokkal9 amelyeknek politikája a béke megőrzésére irányul Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Népköztársaság ’külpo­litikai tevékenysége az elmúlt idő­szakban, az országgyűlés határozatá­nak megfelelően arra irányult, hogy a békés egymás meljett élés elvének alapján fejlesszük kapcsolatainkat valamennyi országgal, elsősorban azon országokkal, amelyeknek poli­tikája a béke megőrzésére irányul. A magyar külpolitikának ez az irányvonala mindenben megfelel dolgozó népünk érdekeinek és ugyanakkor egybevág a szocialista tábor célkitűzéseivel. Hangsúlyozott jelentőséget tulaj­donítunk annak a körülménynek, hogy az utóbbi időben egyre nő azoknak az országoknak a száma, amelyeknek kormányai figyelembe- véve népeink érdekeit, nein hailandók részt venni támadó jellegű katonai tömörülésekben és nem. engedik, hogy területükön az agresszerok katonai támaszpont ókat létesítsenek. Ebben a folyamatban fontos szerepet ját­szik Ázsia és Afrika számi» orszá­ga, amelyek nemrég kivívott sza­badságuk és függetlenségük meg­szilárdításán fáradoznak. Bulganyin és Hruscsov elvtársak emlékezetes délázsiai útja nagy jelen tőségű és ösztönző hatású ezeknek az orszá­goknak a szocialista tábor országai* hoz, elsősorban a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatai alakulásában. A magyar nép érdeklődéssel és mélv rokonszenvvel figyeli ezen országok harcát függetlenségükért, az impe­rialista befolyás visszaszorításáért és nemzeti felemelkedésükért. Ennek megfelelőéin kormányunk arra törekedett, hogy jó viszonyt teremtsen és elmélyítse a kapcsola­tokat ezekkel az államokkal. így Indiával, Egyiptommal, Indonéziá­val, Szíriával. Szudánnal és más hozzájuk hasonló külpolitikát foly­tató országgal. Arra törekedtünk és (Folytatás a Z, oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents