Észak-Magyarország, 1956. február (12. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-07 / 32. szám

Bányászét!? FeítefiesíIméHyetefc állandó nyelésével harcaljalaft a pártvezetőségek úiiáválaszlásának sikeréért! 2000 fonna szén terven felül Áss alberttelepi bányaüzem dolgozóinak vállalása 2bz alberttelepi bányaüzem dolgozói ft napokban elkészítették éves fel­ajánlásukat az 1956-os tervfeladatok sikeres teljesítésére, az önköltség csökkentésére, a gazdaságosabb ter­melésre. Megfogadták: »Éves termelési tervünket decem­ber 31-ig 101 százalékra teljesítjük s terven felül 2000 tonna szenet terme­tünk. Ennek érdekében az alábbi in­tézkedéseket tesszük meg: a) A tömegtermelő frontfej tési munkahelyeket úgy készítjük elő, hogy a vizet az alsó légvágaton el­vezethessük. Ezért az alsó légvágato­kat alacsonyabb szinten hajtjuk ki; b) A frontfejtésre előkészített me­zők leművelésekor jelentkezett vető­déseken új átállással kívánjuk a frontfejtést tovább vinni s ugyanígy a régebben kihajtott vágatoknál is átharántolás nélkül új átállással üze­meltetjük a frontot. így az átharán- tolással kieső munkaidőt a termelésre fordíthatjuk; c) A frontművelésre alkalmatlan vetős zónák szénmezejének lefejté­sére csoportos fejtésmódot kísérlete­zünk ki. Ezzel el akarjuk kerülni a frontfejtésnél bekövetkező főtevíz- fakasztást. Az idén az üzem megkezdi a II. és IV. ereszke védőpilléreinek visszafejtését. Az üzem elővájási tervét 100 szá­zalékra teljesíti. A vágat kihajtást minden esetben az előírások szerint, 9 technológiai fegyelem szigorú be­tartása mellett végezzük. Az elővájási terv sikeres teljesítése érdekében az üzemvezetőség vállalja: a) Minden elővájási munkahelyen biztosítjuk a műszaki feltételeket ((fúrógép, csőszellőztető, vitlagép, szi­vattyú, fa stb.) az elővájási teljesít­mények növelése érdekében. A nyi­tott vágatok állapotának megjavítása Végett 4300 méteren fenntartási mun­kát végzünk s ezzel a nyitott vágat­hossz 33.4 százalékát átépítjük. A fő­szállítóvágatok vágányhálózatát pedig üzemképessé tesszük. Azokat a nyi­tott vágatokat, amelyek a további műveletek szempontjából szüksége­sek, megfelelő méretűre átdolgozzuk. 1740 méter hosszú vágatot korszerű biztosítással fogunk ellátni. Ezért a VI-os ereszkében 110, a VII-es eresz­kében 130 méteren TH-gyűrűs bizto­sítást alkalmazunk az aknafolytatás légvágatában, valamint az aknalég­áramban pedig összesen 900 méteren vasbeton ácsolást végzünk. Fejtési feltörésekben 300 méteren Moll vas­biztosítást építünk be. Az aknafoly­tatás szállítóvágatában 300 métert betonidomkővel falazunk ki. Az önköltség csökkentése érdeké­ben a fenti intézkedéseken kívül az alábbiakat kívánjuk megtenni: a) A most folytatott kísérletek alap­ján el akarjuk érni, hogy a frontfej­tés kalitkáinak kirablását kevesebb robbanóanyag felhasználással és mi­nél több visszanyerhető fával végez­hessük. b) A szállítókötelek élettartamát rendszeres ápolással akarjuk meg­hosszabbítani. c) Júniustól új csoportos fejtés­módot kísérletezünk ki, amellyel a fafelhasználást akarjuk csökkenteni. Ezeknek az intézkedéseknek meg­valósításával önköltségi tervünket 0,5 százalékkal, 0.75 Ft/tonna értékkel akarjuk csökkenteni. Vállaljuk, hogy az igazolatlan mu­lasztók számát a múltévihez viszo­nyítva 2 százalékkal csökkentjük. Mindenütt bevezetjük a munkahe­lyen való váltást. Vállaljuk, hogy a saját rezsiben végzett beruházási és felújítási munkákat a beütemezett időre elvégezzük. Éves felajánlásunkon belül az első negyedévben harcot indítunk az él­üzem cím elnyeréséért. Ezért első negyedéves mennyiségi és minőségi tervünket 103 százalékra akarjuk tel­jesíteni, önköltségünket 1 százalékkal csökkenteni, a szakmai tervben elő­írt vágatkihajtási munkát és a fejtési homlokhosszat maradéktalanul bizto­sítjuk. Fajlagos bányafafelhasználá­sunkat 3 százalékkal csökkentjük és a kollektív szerződésben vállalt köte­lezettség minden pontját teljesítjük. Üzemünk vezetősége, a párt-, a szakszervezet és a DISZ-szervezet minden segítséget megad ahhoz, hogy vállalásunknak az év végére mara­déktalanul eleget tegyünk. Az alberttelepi dolgozók nevében: Seres Imre Meskó László bányavezető főmérnök Juhász József Korpa János párttitkár üb. titkár Dorcsák János DISZ-titkár Anyák iskolája A Magyar Dolgozók Pártja Köz­ponti Ellenőrző Bizottsága 1956. ja­nuár 25-én tartott ülésén Tóth Józse­fet, a miskolci December 4 Drótgyár volt igazgatóját, a Borsod-Abauj- Zemplén megyei pártbizottság és a miskolci városi pártbizottság javas­latára, a társadalmi tulajdon hűtlen kezeléséért, kommunistával össze­egyeztethetetlen magatartásáért, á dolgozókkal való durva bánásmódért kizárta a Magyar Dolgozók Pártja tagjai sorából. fl borsodi dolgozók jobb egészségügyi ellátásáért A napokban adták át rendeltetésének a Borsod-Abauj-Zemplén me gyei Gyógyszertár Vállalat korszerű raktár- és irodaépületét. Képünkön dr. Román József egészségügyi miniszter elvtárs szocialista megőrzésre adja át az épületet Kövér igazgató elvtársnak a borsodi dolgozok jobb! gyógyszerellátása érdekében. Az 1956-ban először megszervezett anyák~ is­kolája az elmúlt napok­ban tartotta ünnepélyes záróelöadását. Az öthetes előadássorozat érdekesen összeállított témaköre le­kötötte az édesanyák és a leendő anyák figyel­mét, érdeklődését. Dr Ne- mecskai Tivadar és dr Grigássy Pál főorvosok az előadások során szaktu­dásuk legjavát adták át egyszerű, mindenki szá­mára érthető nyelven. Az ünnepélyes záróelőadáson Gri­gássy Pál főorvos rövid összefoglalója újból felhívta a hallgatóság figyel­mét a helyes gyermeknevelés és ápolás első mozzanatainak fontos­ságára, amelyek — minden túlzás nélkül szólva — végigkísérik a gyer­meket további életútján. Az öt hét alatt szerzett tudás elegendő ahhoz, hogy az édesanyák felismerjék a régi rossz szokásokban, babonákban rejlő veszélyeket, amelyek gátoljak a gyermek egészséges fejlődését, sőt nem egyszer súlyosbítják az esetleg beteg csecsemő állapotát. Az iskola előadássorozatai az egészségügyi kultúra fejlődését szol­gálják, hiszen az egészségügynek a szocialista Magyarország egész kul­turális fejlődésével lépést kell tar­tania. Gondoskodjunk társadalmunk tagjainak helyes neveléséről. Az egészségügyi kultúra kifejlődéséhez nem elég a szakemberek tevékeny­sége, szükséges a kellően felvilágo­sított, dolgozó tömegek bevonása is. Az anyák iskolájának éppen az a célja, hogy olyan egészségügyi ká­dereket neveljen, akik előadásokon szerzett tudásukat a gyakorlatban felhasználják s más édesanyáknak, szomszédoknak, vagy ismerősöknek hasznos tanácsaikkal segítenek —» fejezte be Grigássy főorvos összefog* lalóját. Ábrahám Jánosné, a városi VÖ* röskereszt vezető-védőnője meleg szavak kíséretében az ünnepségen átadta Veress Jánosné, sokgyerme­kes édesanyának, a tanfolyam egyik legszorgalmasabb hallgatójának az ajándékkelengyét. Veressné eddig már nyolc gyermeknek adott életet, mégis úgy érezte, hogy szüksége van az anyák iskolájára, az orvosok szaktanácsaira, mert amint maga is mondotta: »Nagy gyermeknevelési gyakorlatom mellett sok újat, hasz* nosat és érdekeset tanultam.« A miskolci városi Vöröskereszt vezetősége a továbbiakban is gon* doskodik, az édesanyák egészség* ügyi neveléséről. Még e hónap vé­gén megszervezi a következő anyák iskoláját, amelyen az édesanyák el* sajátíthatják az egészséges, korszerű gyermeknevelés alapjait s így meg» kímélhetik gyermeküket sok nyug* talanító, kellemetlen jelenségtőlf esetleg betegségtől. A külügyminisztérium közleménye Az Amerikai Egyesült Államok külügyminisztériuma 1956 február 3-án a Magyar Népköztársaság wa­shingtoni követségének minősíthetet­len hangú jegyzéket nyújtott át, amelyben tiltakozik a nemrégiben idegen hatalomnak végzett kémkedés­ért elítélt magyar állampolgárok ügyében. A jegyzéket rágalmazó, a magyaí népet és kormányát mélyen sértő hangja, a magyar belügyekbe való durva beavatkozása miatt a Magyar Népköztársaság külügyminisztériuma a kormányhoz nem továbbította, ha* nem az Amerikai Egyesült Államok! budapesti követségének visszaküldte? (MTI) Az Atlanti-óceán felől meleghullám tör előre London (MTI) Hírügynökségek jelentései közük, hogy egyes meteorológiai állomások szerint úgy látszik, az Atlanti-óceán nyugati partvidéke felől meleghullám tör előre az egész Európát beborító hideg ellen. Vasárnap még egész Európában olyan nagy hideg volt, amelyre ötven éve nem volt példa. A rendelkezésre álló adatok sze­rint Európában eddig több, mint száz* hetven halálos áldozata volt a hideg* hullámnak. Az Egyesült Államokban, Új-Mexi* kóban és Texasban erősen lehűlt a hőmérséklet. Öt nap alatt a hideg miatt legalább húszán életüket vesz­tették. Pártéi A MUNKÁSOSZTÁLY FIA cd fuJura küldött fondul az ilyesmi: a falusa ember jól megnézi, azaz amikor ismerkedik Vele, ezt mondja róla: „Ez lesz hát az új elnök“. Vagy: „Ez lesz hát az új párttá tkár". Azután a külsőből ítélve, no meg főleg abból, hogy vá­rosiból jött, megered a fantázia. s,Hát itt bizony nem a Körúton va­gyunk“. „Szép-szép ez a falura-jö- ves, de azt hiszem, iksz elv-társ csa­lódni fog“. De akadnak józanabb véleményeik is: „No-no, várjunk öcsém. Mer én úgy látom, kemény legény lehet ez a... minek hívják..., ez az élvtárs“. Szterankó János már nem két he­te, hanem több, mint két hónapja van a négyesi Uj Barázdában s még' mostanában is kivált a tagokból va­lamilyen „csodálkozást“. Persze túl­zott ez a csodálkozás, mert sokan tudják, hogy Szterankó, az új párt­titkár lakott már falun, ismeri a pa­rasztember életét. Csakhát mégis furcsa — mondják —, hogy város­ból jött, esztergályos volt a DIMÁ- VAG-ban s úgy beszél, úgy mozog, mint mi. Hát nem érdekes? ... Vala­melyik nap is mi történt? Fogta magát s Zelei Endrével, a brigád­vezetővel lóra kapott s kilo vágóit a tanyától négy kilométerre fekvő ná­dashoz, megnézni, megtart-e már a jég, lehet-e már vágni a nádat. Ami­kor felült a lóra, néhányan odakiál­tottak neki: „Leesik, titkár elvtárs! Nem fél?“ ő visszaszólt: „Esik a fe­ne! Nem olyan ló ez!“ Nem is az volt az érdekes, hogy feilovagolt. Hanem inkább az volt az érdekes, hogy odakint mínusz húsz, esetleg huszonöt fokos hideg volt s a lovaglás ilyenkor nem valami kellemes. De a nádast mindenkép­pen meg kellett nézni. A nádké- vékre — vagy 4—5 ezerre — nagy szüksége van a termelőszövetkeze t- fték? Nyolcszáz férőhelyes juhho­dályt fognak építeni; Ha máshol szerzik be a nádat, az legalább 35 ezer forintba kerülne. Ki bolond ilyent csinálni, amikor a tsz-nek is van nádasa? *r /7\// . » / "t - felé talál­'Délután kel out koztunk a pártirodában. Kissé fáradtnak lát­szott és sápadtnak. A tervékről be­szélgettünk. Csakúgy ömlöttek belő­le az észrevételek, a történetek; látszott, hogy már teljesen „benne van“ a tsz életében. Leginkább a gondokról, a bajokról beszélt, elége­detlenül. Már az első. percekben lát­tam: a tsz Szterankó elvtárs szemé­lyében óriási segítséget kapott. Ha­tározott, energikus párt titkárt., aki sok mindenre képes. De úgy talál­tam, hogy türelmetlensége néhol messzemenő következtetéseket vált ki belőle. Hogy talán nem veszi fi­gyelembe eléggé a tagság teherbíró­képességét, már persze ami a politikai munkára, a pártélet gyors fellendítésére vonatkozik. De általá­ban azok, amiket mondott, nagyon is érdekesek és hasznosak s olyan emberre vallanak, aki képes nagy feladatokra, s akii a kezdeti siker­telenségek egy cseppet sem törnek le, hanem ellenkezőleg, még nagyobb elhatározásokra ösztönöznek. — Itt van például ez a nád — folytattuk a beszélgetést. — Mai­sok helyen nem kézzel, hanem egy ügyes szerkezettel, a tolókaszával aratják. Nálunk még is van olyan, nem is egy, aki kézzel szeretné csi­nálni. Megszokták. Csakhogy mire jutnánk, ha mindent csak kézzel csinálnánk? ... Persze én már be­széltem Pilléi- Antallal, a kovács­csal, aki mintát kért és csinál egy tolókaszát nekü.nk. Kérdeztem, mi most a legnagyobb probléma a tsz-ben? — Van itt millió probléma, elv­társ ; Nyolcvanhárom hold új gyü­mölcsöst telepítünk. De itt is nagy a ragaszkodás a kézierőhöz. A párt- szervezet mindenesetre másképp akarja megoldani a ligalérozást. Lánc­talpast hozatunk ... Aztán ott van a vízlevezetés. A belvíz négy éve ká­rosítja a tsz-t. Kétszáz hold áll víz alatt, 150—200 holdat pedig veszé­lyeztet. Már kijártuk, hogy megin­duljon a munka, ötezer köbméter földet kell megmozgatni. Egyhar- madrészét társadalmi munkával vé­gezzük ... Hirtelen nem is tudót» megmondani, melyik a legfontosabb. Rizsgátat is építeni kell. Tizenhárom holddal növeljük a rizstelepet. Épí­tünk hatvan férőhelyes sertésti azta- tót és egy jiíhhodályt. Van itt mun­ka .. . —>/ !$ •/ pártszer­Jimm uúüjOJcik vezet? _ ez volt a legfontosabb kérdés, Még mielőtt találkoztam vele, érdeklőd­tem az emberektől. Még ilyen jól nem dolgozott a pártszervezet — mondták. Az új párttitkár magatar­tása a többieket is jobb munkára serkentette. Szterankó élvtárs örömmel közöl­te velem: — jó pártszervezet lesz ez. Az új vezetőség, azt hiszem, be­váltja a hozzáfűzött reményeket. Ifjú Riczkó Vilmos például őriként felemelte párttagsági díját. Danes Istvánné, aki hónapokig elhanyagol­ta a tagdíjfizetést, most mindig meg­vásárolja a bélyeget. A pártszerve­zet keresztülvitte, hogy .— milyen nagy harc volt belőle! — ne osszák ki a kukoricát. Sokkal jobb lesz, ha sertéseket hizlalnák belőle és jó pénzért eladják. — De tudja elvtárs — mondta ké­sőbb Szterankó —, már többen meg­róttak, hogy közvetlenül beavatko zom a gazdasági ügyekbe. El isme rém, ez hiba. De néha nem bírtam megállni, hogy azonnal ne intézked­jek* Elmondok egy-két esetet; Épí­tettek évekkel ezelőtt egy disznó­ólát. De olyat, hogy ezt egyáltalán nem lehet disznóólnak nevezni. Hu­zatos és hideg s az állatok ezt a ho- dályt nem képesek bemelegíteni. Nem hiszem, hogy az illető okos ter­vezők értelmesen meg tudnák ma­gyarázni, miért ilyet terveztek? A földtől másfél méterig téglából ké­szült a fal, onnantól kezdve három sor vályog van. Aztán megint tégla. A patkányok össze-vissza turkálták már s a tető kezd süllyedni. Tudja milyen kárt jelent ez? ... Amikor idekerültem, csak úgy hordták ki belőle a megdöglött kismalacokat. Sok elpusztult, alig maradt süldő­nek való. Töprengtem, mit csinál­jak? Ott volt a sok tengeri, amit csak nehezen tudtunk visszatartani, most meg kisült, hogy nincs hozzá disznó. A felső szervekhez siettem. De „letoltak“. Hogy miért avatko­zom én bele a gazdasági ügyek in­tézésébe. Akárhává mentem, azt mondták: sajnáljuk, nem tudunk adni sertéseket. Próbálják meg itt meg ott. Felmentem a megyei párt- bizottságra. És nemsokára kaptunk száz darabot a klementinái állami gazdaságból. Most már száznegyven darab hízónk van. Ez fogja majd kihúzni a tsz-t a „sárból“. Vagy egy másik eset. — A tehe­nek! . j . Egyszer csak azon vettük észre magunkat, hogy egymás után vetélnék él. De nem egy, se nem kettő. Beütött a brucellózis. Hívtuk az állatorvost, nem jött. Pedig ak­kor már több tehén beteg volt. Ro­hantam a megyei tanácsra, az állat­orvoshoz. Ingerült voltam és rohan­va étkeztem. ,„Maga kicsoda?“ — kérdezték. Megmondtam, honnan jöttem s hogy ki vagyok. És mit gondol, mi volt az első szavuk, ami­kor elmondtam, miért jöttem? ... Kérték az igazolványt! És még ne­kik állt feljebb. Azt mondták, „miért nem vettek idejében vérvizs­gát?". Rendben van. De kinek a kö­telessége az? Csak nem nékem, hi­szen ők az állatorvosok!... És utá­na kihoztak egy filmet és azt vetí­tették a tsz-ben. Hogy így meg úgy kell védekezni a brucellózis ellen: Többször hangoztatták: „az első gyufát kellett volna eloltani“. Szó» val, hogy már az első tehénnél kel* lett volna inté-zikedni. De ez pont az ő kötelességük lett volna;.. Hát ilyen emberek is vannak, sajnos. A brucellózis még tart, sajnos eddig nem sok eredménnyel járt az intéz­kedés. * . f tanulságosnak tar- (tluJiitfin, tam még azt, amit a kulákokról mondott. — Sajnos, mi sokszor csak betű* rágok vagyunk, elvtárs. Megsértjük a korlátozás ‘politikáját. A községi pártszervezet eltűri, hogy a faluban a kulákok zsírosod jariak. Ott van például Riczkó Antal Mák. Ennek már nincs földje, csak kertje. Ré­pát termel benne. Anyakocákat, te­heneket tart. Persze beadást csak egy tehén után teljesít. A hevesi ha­tár itt van nem messze s a sógorok kaszálót ajándékoznak neki.. A ku­tak megkapja a kaszálót — s hogy is lenne ez másképpen — kiadja fe­lébe a parasztoknak. Ő csak szedi a jövedelmet. A több tehén persze több tejet is ad, ahhoz már szepará­torra is szükség van. Hát vett egy szeparátort. Olyant, amilyen a tsz- nek van. Néha Tefu-kocsival szál­lít. Valami rokona van annál a vál­lalatnál, az részesíti ilyen előnyök­ben. És történt-e már félelősségre- vonás? Sajnos nem. Hát ez az elv­társ. ami a begyünket nyomja! Jltái tudattamszólt; — Megkérem még valamire. Ha lehet írja meg ezt is..: A múltkor vettünk egy villanymotort a daráló­hoz. De olajkapcsolót nem tudtunk szerezni. Gépkocsira ültem és haza­mentem a DIMÁVAG-ba. Kasza elvtárs,, a D-egység vezetője és a munkások perceken belül átadtak egy olaj kapcsolót. Talán nem nagy dolog, de nekünk sokat jelentett. ír­ja meg: köszönjük a munkások se­gítségét. KÖRÖMI GYÖRGY 4 Központi Ellenőrző Bizottság közleménye

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents