Észak-Magyarország, 1956. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-29 / 25. szám

_jk i ÉSZAKMAGYURORSZJffi r Éljen és viruljon a hatalmas Szovjetunió, a béketábor zászlóvivője! .j ABAUJ-ZEMPLENMEGYEI PARTBIZOTTSAGANAK LAPJA Xü, évíolyam 25. szám ARA 50 FTIJ.E Neveljük a kádereket A párt vezetőségek újjáválasz­tájának alapvető célja, hogy a párímimkában, a termelésben és a tömegmunkában kitűnt tisztamul- tu, odaadó, becsületes, fegyelmezett kommunistákkal, politikailag meg­bízható párthű, legjobb káderekkel megszilárdítsuk pártszervezeteinket, az alapszervezeti vezetőségeket; a nagyüzemi és járási pártbizottságo­kat és a falusi pártvezetést. Az a cél, hogy pártszervezeteink vezető­ségeiből eltávolítsuk a kétesmultu, nem megbízható elémeket, a jobbol­dali nézeteket valló, vagy szektáns „baloldali* hibákat mutató elvtár­sakat, okik e hibákat nem képesek felszámolni, nem képesek a vezetés­re, De nem választhatjuk meg azo­kat az elvtársaikat sem, akik tapasz­talat híján, meginognak a nagyobb nehézségek előtt, valamint azokat sem, akikből minden jóakaratuk mellett hiányoznak a jó vezető ké­pességei. Az a cél, hogy megjavít­suk pártvezetőségeink összetételét, hogy olyan elvtársak, olyan káderek kerüljenek az alapszervezetek élé­re, akik ismerik és lelkesen, sikere­sen végrehajtják pártunk politiká­ját; olyan elvtársakat válasszunk, akik példamutatásukkal magukkal ragadják a tömegeket a párthatá­rozat végrehajtására. Ezért fontos a pártszervezet meg­erősítésénél különös figyelmet szen­telni a helyes ikáderkiválasztásra. Mert a párt káderei: „a párt pa­rancsnoki kara, s mert pártunk uralmon van — ezek a káderek egyúttal a vezető állami szervek pa­rancsnoki karát is alkotják“ — mon­dotta Sztálin elvtárs a XVIII. párt­kongresszuson. A pártiunkcicnárius az ernbe­y* rek ezreinek fejlődéséért fe­lelős. Nemcsak vezetnie, szerveznie, mozgósítania kell a .dolgozókat, ha­nem nevelnie is. A pártfunkcionárius a párt kádere. Ö értett meg a párt­tagokkal és rajtuk keresztül a pár­tonkívüli dolgozókkal a párt politi­káját és feladatainak nagyszerűsé­gét. A párttagokat a feladatok meg­oldása közben még nagyobb helyt­állásra, még odaadóbb, öntudatosabb harcosokká neveli, a pártonkívülie- ket pedig segíti abban, hogy felis­merjék a párt terveiben a maguk céljait, s legjobbjaik párttagokká nevelődjenek. A párttitkár nevel a pártszerve­zet munkájával, de nevel szavaival, tetteivel is. A pártszervezetben és a pártonkívüli dolgozók között is az a szellem uralkodik, amelyet a párt­titkár sugároz ki. Ha a párttitkár és a vezetőség tagjai keményen küzde­nek a párt- 'és a kormányhatároza­tok végrehajtásáért, ha önfeláldozó módon legyőzik az akadályokat, ha nem félnek élesen feltárni a hibá­kat — saját hibáikat is — ak­kor a pártszervezetben a helyt­állás, a hazafias áldozatkész­ség, a kommunista bírálat és önbí­rálat friss, egészséges, harcos légkö­re alakul ki. Természetesen nem könnyű dolog ez. Több helyen fia­tal, a pár lmunkéban tapasztalatlan elvtársak is kerültek és kerülnek a párttagság bizalmából a vezetőség­be. Az eddigi tapasztalatok azonban máris azt bizonyítják, hogy kiválasz­tott kádereink nagyrésze igen ered­ményesen megállja helyét. A mos­tani pártvezetőségválasztáson a leg­több! helyen'ugyanazokat, vagy majd­nem mind Ugyanazokat az elvtársa­ikat választották meg újra. Annak a jele ez, hogy a pártszervezet kom­munistái megbíznak bennük, helyes­ről^ tartják, ha ök vezetik őket. A Lenin Kohászati Művek durvahen- gerdei üzemében újra megválasztot­ták a kommunisták Novák István elvtársat, mert — mint a felszólalók elmondták: helyesen i’ezeti a párt- szervezetet, idejében felismeri a hi­bákat s nem tud nyugodni addig, amíg a párttagság segítségével ki nem javítják azokat. Ugyanígy újra­választották a készáruszállítás rész­legnél Kalivoda István elvtársat . . . és sorolhatnánk tovább a neveket: a Bersodvidéki Gépgyárban Ara- nyessi elvtársat, a muhi községi alap- szervezetben Gulyás Albertné elv­társnőt. Nagy megtiszteltetés ez a párt kádereinek, eddigi munkájuk elismerése. De ez még nem jelenti azt, hogy ezeken a helyeken a párt- szervezet mentes a hibáktól, hogy ezekben az alapszervezetekben min­den vonatkozásban érvényesül pél­dául a kollektív vezetés. A helyes pártmunka megköveteli a rugalmas­ságot, megköveteli kádereitől a lele­ményességet, a kommunista határo­zottságot, és az ügyességet. És e te­kintetben van javítanivaló a Bor- sodvidéki Gépgyárban, a durvahem- gerdében, s a muhi községi alap- szervezetben is. A kádernevelés egyik legered­*7 ményesebb eszköze a kol­lektív vezetés. Az a helyes munka­stílus, amikor a párttitkár, s a párt­vezetősági tagok nem egyedül dol­goznak, nem egyedül fognak hozzá a taggyűlés által meghatározott feladatok végrehajtásához, hanem bevonják a munkába a fiatal káde­reket is: elmondják nekik módsze­reiket, mit hogyan valósítsanak meg. Helyes, ha ilyen esetekben egy-egy tapasztaltabb pártvezetőségi tag el­kíséri a megválasztott új tagot a pártfeladat végrehajtásában. Nagyon fontos, hogy ilyenkor ne hagyjuk magúikra a tapasztalatlanokat, ha­nem önbizalmuk növelésével adjunk még nagyobb segítséget nekik. Ott, ahol a pártvezetőség idősebb tagjai nem bíznak az új elvtársiakban, s félnek a komoly, nagy feladatokat rájukbízni, a megosztatlan munka rövid idő alatt belső ellentétet idéz elő, s ezek az ellentétek rányomják a bélyeget a pártszervezet egész életére. A magukrahagyott káderek ilyenkor — még a legnagyobb jó­akarat ellenére is — visszariadnak a nehézségektől, a „népszerűtlen“ fela­datoktól, rosszul végzik pártmun- kájukat, s hamarosan elvesztik a dolgozók megbecsülését. Természetesen nemcsak a párt­funkcionárius neveli a párttagságot és a pártonkívüli dolgozókat, hanem azok is nevelik őket. Nevelik azzal, hogy napról-napra felkeresik észre­vételeikkel, javaslataikkal, pana­szaikkal, sokszor személyes gond­jaikkal is. Így eníiekezlétik arra, hogy akit a párt erre a helyre állí­tott, annak törődnie kell a dolgo­zók minden kérdésével. így segítik ahhoz a nagyszerű .tulajdonsághoz;, hogy meglássa — és. helyesen lás­sa meg — az életben azt, ami jó és ami rossz, hogy helyes következe­tességgel alkothassa meg vélemé­nyét, amely egyben a párt véle­ménye is. De neveli a párttagság a kádereket úgy is. hogy figyelemmel kiséri minden- lépésüket, minden tettüket, s azonnal megbírálja, ha valamelyik nem úgy él, nem úgy cselekszik, ahogyan az pártvezető­höz illik. Neveli olymódon is, hogy rámutat érdemeire, vagy mulasztá­saira és újra megválasztja, vagy nem választja meg a pártvezetőség­bc. íme, a párttagság így neveli, irá­nyítja, segíti saját kádereit, vezető embereit, így járul hozzá ahhoz, hogy a parancsnoki karba az arra legmegfelelőbb elvtársak ikerüljenek. JV/J ilyen legyen a jó kommunis­ta vezető? Rákosi elvtárs — Sztálin elvtársat idézve — így adja meg a feleletet a kérdésre: „... a legdöntőbb dolog, hogy tel­jes odaadással legyen a kommuniz­mus ügye iránt, hogy szeresse hazá­ját, szeresse népét és mindig tuda­tában legyen annak a felelősségnek, amelyet népével ‘ szemben viselnie kell. Ne ijedjen meg a nehézségek­től, tudjon harcolni a nehézséggel szemben és tudja legyőzni azokat. Csak azok a káderek jók, akik nem bújnak el a nehézségek elől. hanem éppen fordítva, eléje mennek a ne­hézségeknek abból a célból, hogy legyőzzék és kiküszöböljék őket. Csőik a nehézségekkel való harcban nőnek ki valódi káderek. A jő ká­der nem dicsekszik és sikere után nem ül ölhetett kézzel. Hibáit be­csületesen elismeri és ki tudia javí­tani ... A jó káder tudja a tényeket, az eseményeket, a fejlődésüket, az egymáshoz való viszonyukat, előre meg tudja állapítani az események menetét, érdeklődik a ml általános mozgalmunk, a jövendő perspektívái iránt és nem süllyed el a kis apró­lék osságokban; munkatársait nem ígéreteik és kijelentéseik alapján ítéli meg, hanem munkájuknak ered- '~”ei alapján,*’' T? mellett hangsúlyozza Rákosi ^ elvtárs, hogy a kommunista vezető legyen jó szakember, szor­galmas, példamutató, 'önfeláldozó munkás. „ ... emberi melegség le­gyen benne, megértés a bajok, ne­hézségek iránt, bizonyos természe­tes humor: mindaz, ami megkönnyí­tőn kommunisták munkáját falun és városban egyaránt“. Végeiért a varsói szefÄi Politikai Tanácskozó Bizottságának szombati ülése Miskolc, 1956 január 29. vasárnap Prága (MTI) Szombaton 12 óra 30 perekor végét ért a varsói szerződés Politikai Ta­nácskozó Bizottsága prágai ülésszak ínak második és egyben utolsó ülése, A varsói szerződés nyolc tagállamának képviselői által elfogadott kö­zös nyilatkozatot szombaton este 19 órakor hozzák nyilvánosságra, Köflemény a Politikai Tan >c«kozó Bizottság ülésének második napjáról Prága (TASZSZ) A varsói szerződésben résztvevő államok Politikai Tanácskozó Bizott­sága január 28-án tartotta második ülését Prágában. Az ülésen folytatták a varsói szerződésből adódó kérdések és kö­zös intézkedések megvitatását. A második ülésen felszólalt V. M. Mo­lotov, a Szovjetunió Minisztertaná­csának első elnökhelyettese, külügy­miniszter, valamint Václav David, a Csehszlovák Köztársaság külügymi­nisztere. Felszólalt még Nie Zsun­csen marsall, a Honvédelmi Bízott-* ság alelnöke, aki a Kínai Népköz-» társaság megfigyelőjeként vesz részt az ülésen. Az ülésen egyhangúlag elfogadták a varsói szerződésben résztvevő ál­lamok barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási deklaráció­ját, amelyet az Albán Népköztársa­ság, a Csehszlovák Köztársaság és a Szovjetunió képviselői együttesen i a vakoltak. A deklarációt szombaton 19 órakor írták alá Prágában a Waldstein palotában. Elhatározták, hogy a Politikai Ta­nácskozó Bizottság üléseiről záró­közleményt hoznak nyilvánosságra; V. M. Molotov felszólalása a Politikai Tanácskozó Bizottság ülésén Prága (TASZSZ) A varsói szerződés alapján létesí­tett Politikai Tanácskozó Bizottság január 28-i délelőtti ülésén V. M. Molotov a Szovjetunió Miniszterta­nácsának első elnökhelyettese, a Szovjetunió külügyminisztere az alábbi beszédet mondotta: Elnök elvtárs, Küldött elvtársak! A barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés amelyet államaink tavaly májusban kötöttek meg Varsóban, előírja, hogy a szerződés résztvevői tanácskozza­nak egymással minden fontos, résztvevők közös érdekeit érintő nemzetközi kérdésekben. Evégett, valamint a szerződés végrehajtásá­ból adódó néhány más kérdés és in­tézkedés megvitatása céljából ült össze a Politikai Tanácskozó Bizott­ság mostani ülésszaka is. Államaink, a varsói szerződés résztvevői a béke i£á a biztonság ekékéit trust- • jak szem előtt és nem ki3 erőfe­szítést tettek annak érdekében, hogy egészségessé váljék a nem­zetközi helyzet, megerősödjék az államok közötti bizalom, az ag­resszív imperialista erőknek ez­zel ellentétes cselekményei és katonai tömbalakító politikája ellenére. A nemzetközi feszültség enyhítésé­ben óriási szerepet játszik a Kínai Népköztársaság, amelynek nemzet­közi tekintélye mindinkább növek­szik. Döntő jelentőségű az a tény, hogy a nagy kínai nép szilárdan a szocialista átalakítás útjára lépett. Nagy szolgálatot tettek a békés­együttműködés fejlesztése ügyének a többi békeszerető államok is, külö­nösen India, ez az ázsiai nagyhata­lom. A tavaly júliusban Genfben meg­tartott négyhatalmi kormányfői ér­tekezlet megerősítette, hogy a kü­lönböző társadalmi rendszerű álla­mok együttműködése reális dolog, ha az érdekek kölcsönös figyelembevé­telén alapszik. A genfi szellem min­den országban támogatásra talált a nép széles köreiben. Mindamellett elvtársak, számot kell vetni azzal, hogy a békeszerető erők sikerei és a nemzetközi feszült­ség enyhülése nem tompíthatja éber­ségünket. Nem lehet azt mondani, hogy már megszűnt az új háború ve­szélye. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy az agresszív imperialista körök továbbra is kalandokra törek­szenek és ezekben a körökben az utóbbi időben fokozódott a félelem a nemzetközi feszültség enyhülésétől és az államok együttműködésétől. Mint ismeretes, az Atlanti Tanács még 1954 végén az atomháború elő­készítése mellett foglalt kllást, A do­log nem maradt ennyi bep. A múlt év decemberében az Északatlanti Tömb elhatározta, hogy atomfegyverrel látják el a NATO hadseregét, egy harmadával növelik a NATO nyugateurópai légi had­erejét, meggyorsítják Nyugat- Németország ujraf elf egy vérzé­sét. Figyelemreméltó," hogy Nyugat-Né- metország remilitarizálásában külö­nösen az Amerikai Egyesült Államok bizonyos körei tanúsítanak türelmet­lenséget. Az agresszív katonai tömbök nyo­mán, a német imperializmus talpra- állítása nyomán fenyegető veszély arra indít bennünket, hogy a nem­zetköz’ béke és a biztonság fenntar­tása érdekében megvitassuk azokat az együttes intézkedéseket, amelyek a varsói szerződésből adódnak és cél­juk a varsói szerződésben résztvevő államok védelmi képességének foko zására irányuló erőfeszítések széles körű összehangolása. Amikor ezeket az intézkedéseket tervbe vesszük, továbbra is abból in dulunk ki, hogy az európai államok biztonságát a legjobban az európai kollektív biztonság megteremtése szolgálná, olymódon, hogy ebben rendszerben minden európai állam résztvenne tekintet nélkül társadal­mi és államrendjének különbségére. Az európai biztonság biztosításának kérdése az európai népek legégetőbb és legéletbevágóbb problémája. A nyugati hatalmak kormánykö rei elutasítják az európai biztonság ra vonatkozó szovjet javaslatokat, mert nemcsak Nyugat-Németorszá' got, hanem Kelet-Németországot is katonai csoportosulásaik tagjává akarják tenni. Ezek a tervek termé­szetesen nem valósulhatnak meg mert semmi közük sincs sem az európai biztonsághoz, sem Németor szágnak békeszerető és demokrati kus államként való egyesítéséhez. Ideje lenne megérteniük azt a szem- mellátható tényt, hogy Németország­ban két állam van. Németország egy ségét nem lehet másként helyreállíta­ni, mint a két német állam között létrejövő megegyezés alapján. A Német Demokratikus Köztársa­ság kormányának az össznémet ta­nács megalakítására tett javaslata ezt a célt szolgálja és a szovjet kor­mány maradéktalanul támogatja ezt a javaslatot. A Német Demokratikus Köztársa­ság az egész német nép demokra­tikus erőivel együtt a béke, a de­mokrácia é« a haladás németországi bástyája. A Német Demokratikus Köztársaság megszilárdítása és meg­védése az esetleges agresszióval szemben a német népnek és Európa valamennyi békeszerető népének egyaránt érdeke. Természetes, hogy a nyugatnémet hadsereg megte­remtése és Nyugat-Németország- nak agresszív tömbökbe való fel­vétele miatt a Német Demokra­tikus Köztársaság újabb intézke­déseket tes^ biztonságának biz­tosítására. A Német Demokratikus Köztársa­ság nemrég határozatot hozott nem­zeti néphadseregének megalakításá­ról. Mi valamennyien teljes egyönte­tűséggel elismerjük, hogy szükség volt erre az elhatározásra. A Szovjetunió, miként minden ál­lam, amely a béke fenntartására és megszilárdítására törekszik, fárad-» hatatlanul harcol a fegyverzet csök4 henteséért és az atomfegyver eltil-* tásáért. Mi következetesen kitartunk valamennyi ország békés egymás mellett élésének lenini alapelve mel-* lett. A népek tudják, hogy kormá-4 nyaink nem akarják őket a szaka­dék szélére vinni, nem akarják or­szágukat esztelenül a háború veszé­lyébe sodorni. Mi abban látjuk fel­adatunkat. hogy elősegítsük a béke megszilárdulását és a nemzetközi feszültség enyhülését, szivünkön vi­seljük a kollektív biztonság megte­remtését, Európa és az egész világ népei számára. Országaink népei bíznak erőikben,» fellelkesülnek a szocializmus építé­sében aratott nagyszerű győzelmeik­től és nem hagyják magukat meg­félemlíteni. Valamennyi nép lebirha- tatlan béketörekvésére, egyesült éa növekvő erejükre és összefogásukra támaszkodva biztosan folytatják bé­kés építő politikájukat. Ékes bizonyíték erre a Szovjetunió hatodik ötéves terve. Ez a terv a szovjet nép anyagi és szellemi erői­nek még sohasem látott növekedé­sét bizonyítja. Ugyanezt bizonyítják más államok népgazdasági tervei is* azoké az államoké, amelyeknek né­pei új társadalmukat építik. E ter­vek megvalósítása kétségtelenül újabb hatalmas tén3^ezővé válik a vi­lág békéjének megszilárdításáért fo4 lyó harcban. Ugyanakkor országaink népei tud­ják; ha megfelelő színvonalon tartják védelmi képességüket, azt a készségüket, hogy teljes fegyver­zetben fogadják és verik vissza az agresszív erők minden olyan kísérletét, amellyel megakarják bontani békés munkájukat, ez a béke fenntartásának és megszi­lárdításának egyik legfontosabb és leghatékonyabb biztosítéka. Erőfeszítéseink egyesítése a béke ügyéért és a nemzetközi együttmű­ködés fejlesztéséért folytatott harc­ban elősegíti a béke erőinek további izmosodását az egész világon. Ugyan­akkor elősegíti azt is, hogy létrejöj­jenek a legkedvezőbb feltételek bé­kés gazdasági és kulturális építést célzó terveink valóraváltásához. Ezek a tervek virágzó életet és boldogsá­got hoznak népeinkre, megszilárdít­ják minden ország népeinek bizton­ságát. (MTI) A román nagykövet bemutatkozó látogatása Rákosi Mátyás elvtársnál Ion Poposcu, a Román Népköztár-1 Rákosi Mátyás elvtársnál, a Magyar saság magyarországi rendkívüli és _ _ meghatalmazott nstrykövete január Do,srozok Partja Központi Vezetésé- 28-án bemutatkozó látogatást tett I ge első titkáránál. (MTI) A kohó- és gépipar vezetői meg árgvalták az 1956. évi műszaki fejlesztés feladatait és a kol'ektív szerződést A Vas- és Fémipari Dolgozók Szakszervezetének székházában szom­baton a kohó és gépipari üzemek igazgatói, párttitkárai, főmérnökei, üzemi bizottsági elnökei megbeszél­ték az iparig 1956. évi feladatait, műszaki feVesztési kérdéseit és az ebben az évben kötendő kollektív szerződést. A tanácskozáson Csergő János ko­hó- és gépipari miniszter mondott beszédet. Csergő János beszéde után Szőnyl Miklós a Vas- és Fémipari Dolgozók Szakszervezetének elnöke szólalt fel. Ezután a tanácskozás résztvevői iparágankiní folytatták megbeszélé­seiket.; (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents