Észak-Magyarország, 1956. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-20 / 17. szám

2

iSZAKMAGXASORSZAG

A Kínai Népköztársaság küiügyminísztériumának nyilatkozata a kinaí-amerikai megbeszélésekről

Péntek, 1956, Január

Cf.djtdhje.te.tLen. élmény Leiz az idén is a fiarsaagi karneoút

— Beszélgetés a bál főrendezőjével —

A megyei DISZ-bizofcteóg az idén Miskolc |legszebb lányánaSh BciváPeking (Új Kína)

A Kínai Népköztársaság külügyminisztériumának szóvivője szerdán nyilatkozatot tett a nagyköveti síkon Genfben folyó kínai—amerikai megbeszélésekről. amelyben többek között kifejtette:

A nagyköveti síkon folyó kínai— amerikai megbeszélések több, mint négy hónap óta tartanak s eddig mindössze a polgári személyek mindkét részről történő szabadonbocsájfásáról történt megegyezés 1955 szeptember tizedikén. A két fél még nem kezdett megbeszélést a kínai részről javasolt két kérdés lényegéről: az embargo beszüntetéséről és a tajvani térségben fennálló feszültség enyhítését és kiküszöbölését célzó kínai—amerikai külügyminiszteri értekezlet előkészítéséről. Az amerikaiak felvetették az erőszak alkalmazásáról való lemondás kérdését, ugyanakkor a legutóbbi időben fokozták a katonai tevékenységet a tajvani térségben, hogy ezzel növeljék a feszültséget.

Kínai részről, hogy közelebb kerüljenek a megegyezéshez, 1955 október 27-én előterjesztettek egy nyilatkozattervezetét az erőszak alkalmazásáról való lemondásról, mint ahogyan ezt amerikai részről javasolták. Ez a nyilatkozat az ENSZ alapokmánya szellemében készült. Ebben kínai részről kifejtették, hogy a vitás kérdések megoldásában tartózkodni kell minden fenyegetéstől, vagy erőszak alkalmazásától.

Ha mindkét részről meglenne a szükséges őszinteség, akkor az Egyesült Államok nem tenne ellenvetéseket az ENSZ alapokmányának szellemében készült nyilatkozat-tervezettel szemben. Az Egyesült Államok viszont erőszak alkalmazásához és fenyegetéshez folyamodott.

Nyilvánvaló, hogy a kínai és amerikai külügyminiszter értekezletének kell rendeznie a tajvani térségben fennálló feszültség enyhítésének és kiküszöbölésének kérdését. Az amerikai fél nem fogadta el ezt a nyilatkozat-tervezetet s két hónappal később benyújtották saját tervezetüket, amelyben kifejtették, hogy az Amerikai Egyesült Államok általában és a tajvani térségre különös tekintettel eltekint az erőszak alkalmazásától, kivéve »az egyéni és kollektív önvédelem esetét«.

Annak érdekében, hogy a megbeszélések előrehaladjanak, kínai részről 1955 december elsején újabb nyilatkozat-tervezetet nyújtottak be. Ebben a kínai fél újra kifejtette,

hogy tárgyalások útján kell rendezni a fennálló ellentéteket. Az amerikai fél ezt a nyilatkozattervezetet nem fogadta el. 1956 január 12-én újabb tervezetet nyújtott be az amerikai fél, amelyben fenntartja »az egyéni és kollektív önvédelem jogát«. Tehát továbbra is azt követelik, hogy a kínai fél elfogadja azt, hogy az Egyesült Államoknak önvédelmi joga van Tajvan térségében. Kínai részről ez elfogadhatatlan.

— Valamennyien olvastuk az Északra agyarország vasárnapi számában a Magyar Dolgozók Pártja Borsod- Abauj-Zemplén megyei bizottsága ágit. prop. osztályának felhívását. Örömmel csatlakozunk célkitűzéséhez, hogy a pártvezetőségek újjá- választásáig a pártmunka megjavításával újabb munkasikereket érjünk el. Már csak azért is nagyjelentőségű a felhívás, mert a párthatározatok maradéktalan végrehajtására, második ötéves tervünk első éves feladatainak végrehajtására mozgósít.

Amint ismeretes, nem kis feladatra vállalkoztak nemrégiben a Lenin Kohászati Művek dolgozói. Még az új esztendőre való felkészülés idején született meg bennük az az elhatározás, hogy az 1956-os évet a minőségi vas és acél évévé teszik. Ebből az elhatározásból csak akkor lesz valóság, ha a feltételeket is biztosítjuk hozzá. Ilyen vonatkozásban sem lesz hiba nálunk! De nem is lehet, mert a megyei pártbizottság ágit. prop. osztályának felhívása felbecsülhetetlen segítséget adott a munkához. Arra hívta fel figyelmünket, hogy fordítsunk nagyobb gondot a verseny nyilvánosságára, a szemléltető agitáció megjavítására. Konkrét, serkentő írásos agitációra van szükség — hangoztatja többek között a felhívás — olyan agitációra, amely mindenki számára könnyen érthető, vonzó for-« mában fejezi ki azt, amit szóban sok-1 szór csak hosszan tudnánk megmagyarázni.

A felhíváshoz csatlakozva máris jelentős lépéseket tettünk a megvalósítás felé. Tíz főből álló operatív bizottságot hoztunk létre, melynek az a feladata, hogy összeállítsa az intézkedési tervet, elvileg és gyakorlatilag is irányítsa az alapszervezetek versenyét.

A tajvani térségben fennálló feszültség ügye kulcskérdést jelent Kína és az Egyesült Államok között és kínai területnek az Egyesült Államok részéről történt fegyveres megszállása jelenti a feszültség forrását. Kínai részről változatlanul óhajtják, hogy a fennálló ellentétek rendezése nagyköveti síkon való tárgyalások útján történjék. Amerikai részről szándékosan akadályozzák a kínai— amerikai tárgyalásokat. (MTI)

Az intézkedési tervben ilyen feladatokat tűzött maga elé az operatív bizottság:

1 Sürgősen változtatunk írásos * agitációnk tartalmán. Nem kétséges, vannak már eredmények is ezen a téren, de van még egy sor javítanivaló is. írásos agitációnk még nehézkes, az élettől elvonatkoztatott s csak a puszta százalékok ismertetésére szorítkozik.

2 Gyökeres fordulatot akarunk teremteni a faliújság-mozgalomban. El akarjuk érni, hogy faliújságaink harci röplapok legyenek, s az üzemi laphoz hasonlóan mozgósítsanak a megnövekedett feladatok végrehajtására.

Befejezésül még csak annyit: nemcsak az a célunk, hogy az elsők, vagy a másodikok lehessünk az üzemi, járási, városi pártbizottságok és alapszervezetek versenyében, hanem az is, hogy a verseny fő jelszavainak jegyében végezzük munkánkat. s Úgy akarunk dolgozni, hogy ez a terv teljesítésében, az önköltség és a selejt nagymérvű csökkenésében mutatkozzék meg.

Úgy akarunk dolgozni, hogy gyárunk méltó lehessen Lenin elvtárs nevéhez!

— Magyar gyermekrajz-kiállítás

nyilt meg január 17-én Isztanbulban. A kiállításnak az elmúlt hetekben Ankarában nagy sikere volt. Az isz- tanbuli kiállítás megnyitásán Mofli Hitti Ottyayexu, az isztanbuli köz- oktatásügyi hivatal helyettes vezér- igazgatója mondott megnyitó beszédet. (MTI)

február 11-ón ismét megrendezi nagyszabású farsangi bálját. Felkerestük Nagy Éva elvtársnőt, a megyei DISZ-bizottság agitációs és propaganda osztályának, vezetőjét, a bál egyik főrendezőjét és megkértük mondja el, hogyan állnak az előkészületekkel, milyen lesz az idén a farsangi karnevál?

— Már megállapodtunk abban — mondotta Nagy Éva elvtársnő —, hogy az idén is a Kossuth szálló összes termeiben rendezzük meg a bált. A zsúfoltság elkerülése végett mindössze 2000 meghívót adunk ki. Okulva a tavalyi hibákból, az idén gondoskodunk arról. hogy a jelmezesek zavartalanul, külön kapun mehessenek be. Jó rendezéssel szeretnénk elérni, hogy a meghívottak — a munkában és tanulásban kitűnt fiatalok — jól szórakozzanak.

— Mi lesz a bál műsora?

— Fél 8 órakor vonul be a terem-be Karnevál herceg és Karnevál hercegnő. Ismét a Lenin Kohászati Művek együttese nyitja meg palotással a táncot. Fellép az ózdi központi művészegyüttes, a népszerű Borsodi Bors-enyüttes, valamint Galambos Erzsi művésznő.

— Kik alakítják a farsangi bál hagyományos figuráit, Karnevál herceget, Karnevál hercegnőt és az ud- vori bolondot?

— A herceg ezúttal is Simor Ottó, a Déryné Színház művésze lesz. Két udvari bolondot szerződtetünk. Az egyik Galambos Erzsi, a másik Némethy Ferenc lesz. A hercegnőt, az idén szépségversenyen választják meg. A szépségversenyt a Kossuth-szálló nagytermében január 28-án bál keretében bonyolítja le a városi DISZ-bizottság.

1955 május 14-én Varsóban az Albán Népköztársaság, a Bolgár Nép- köztársaság, a Csehszlovák Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Román Népköztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége között megkötött barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés

lasztásában a zsűrin kívül a közönség is beleszól és közfelkiáltással jelöli ki Karnevál hercegnőt. A második és a harmadik helyezett is díjazásban fog részesülni. A szépségverseny nevezési lapjait a lányok rövidesen igényelhetik a DISZ-szervezetben.

— ügy hallottuk, hogy több érdé- kes újdonság is lesz az idei farsangi bálon?

— Ez valóban így van. A bálon fölelevenítünk sok régi borsodi — főleg bodrogközi — farsangi szokást. Ezenkívül ötletpályázatot hirdetünk arra, hogyan lehetne még érdekesebbé, színesebbé tenni a bált.

— Végül arra szeretnénk felvilágosítást kapni, ami leginkább érdekli a fiatalokat: hogyan, lehet bejutni a bálra?

— Amint említettem, a termelésben, tanulásban, a társadalmi munkában, kulturális és sporttevékenységben kitűnt fiatalok meghívót kapnak. A meghívó 20 forintba kerül. Ez kissé soknak tűnik, de figyelembe kell venni, hogy minden meghívóhoz tombolajegyet, meg egy-egy álarcot mellékelünk. A fogyasztási árak is lényegesen olcsóbbak lesznek mint tavaly, ugyanis valamennyi teremben IL osztályú egységáron árusítanak ételeket és italokat. A bál költségei az idén sem lesznek sokkal magasabbak, mint tavaly, de az estély feledhetetlen élményt nyújt majd mindenkinek, aki csak megjelenik, vigad, táncol Karnevál herceg díszszemléjén — fejezte be nyilat- kozatát Nagy Éva elvtársnő.

(&>

értelmében létrehozták á Politikai Tanácskozó Bizottságot.

A fenti szerződés tagállamai megállapodtak, hogy a varsói szerződéssel kapcsolatos kérdések és közös rendszabályok megvizsgálása céljából 1956 január 27-re Prágába összehívják a Politikai Tanácskozó Bizottság ülését, (MTI)

„Örömmel csatlakozunk a felhíváshoz“

Elmondta: GERGELY SÁNDOR elvtárs9 a Lenin Kohászati Művek pártbizottságának munkatársa

A varsói szerződés értelmében létesített Politikai Tanácskozó Bizottság összehívásáról

A put »stpg* vátaszítások eimé&eíi és gyakorlat* kérdései :

Teljes érövéi támogassuk az alulról jövő páriszeríí bírálatot, eSSenőrzést és kezdeményezést

Irta: DRAGOS GYULA

II. rész.

A bírálat és önbírálat kibontakozásának egyik módszere a tömegek aktivitása. Sajnos azonban megyénkben a tömegek aktivitását elapasztja a dolgozók észrevételeinek semmibevétele.

Gyakran igen sok él ékes javaslat vész el az íróasztalok fiókjainak mélyén, de az is előfordul, hogy figyelmen kívül hagyják a dolgozók jogos panaszait. A Borsodi Bors például több esetben kap olyan leveleket is, amelyek a dolgozók felelősségérzetét tükrözik munkájuk iránt. Gyöngyösi Tivadar elvtárs a diósgyőri Márta- bánya dolgozója levelében a Borsodi Szénbányászati Tröszt Anyagellátó Vállalatát bírálta. A levélben többek között olvasható: »Bányaüzemünk

részére már hosszú hónapok óta nem biztosítják a csavaranyag ellátását, holott a szükséges csavarok hiánya igen megnehezíti a munkát. Emiatt sokszor fontos gépi berendezések kerülnek víz alá és igen sok tonna szén esik ki a termelésből. Nemrégiben előfordult olyan sajnálatos esemény, hogy egy fúrókábelt kellett volna meghosszabbítani. Ezt a munkát nem tudtuk elvégezni, mert a munkához nem volt biztosítva a szükséges szigetelő szalag.« A levél megírása óta eltelt 2 hét és az ügy érdekében az illetékes szervek még ma sem tettek érdemleges intézkedést. Az ilyen magatartás helytelen és megengedhetetlen, hiszen miközben jószándékú lelkes emberek százai azon törik fejüket, hogyan segítsék elő építőmunkánkat, addig vannak olyanok, akik számára egy-egy bejelentés, egy-egy újítási javaslat csak aktát, vagy még azt sem jelent.

Nemcsak gazdaságilag árt ez, többről van szó. Aki hatszor, nyolcszor elmondja ugyanazt a panaszt, bírálatot. vagy ötletet és ígéreten kívül egyebet nem kap, könnyen elkedvetlenedik. Hányszor halljuk: »Minek szóljak, úgyis falrahányt borsó az egész.« Mindenki tudja, milyen sokat jelent a figyelmesség, a jó szó. — szárnyakat ad a munkához, új tettekre, kezdeményezésekre buzdít. Aki

J közömbös a dolgozók szava, javaslata * iránt, az ezt a kezdeményező készséget gúzsbaköti.

Tanácsaink a lakosság legszélesebb tömegszervezetei. Csak akkor végezhetik jól munkájukat. — ha az állami utasítások mellett — a legmesszebb- menően f így elembeveszik, sőt kikérik a dolgozók javaslatát, bírálatát. Ha nem így dolgozik a tanács, elszigetelődik a lakosságtól, megbízóitól, szülőanyjától.

A begyűjtéstől a kulturális tevékenységig minden fontos dolgot meg keli beszélnie a tanácsnak a dolgozókkal.

Miért akadozik számos állandó bizottság munkája? Mert azt a sok javaslatot és bírálatot, amelyet az állandó bizottság aktivistái összegyűjtenek a lakosságtól, a végrehajtóbizottságok nem minden esetben veszik figyelembe. Gyakran önhatalmúlag döntenek olyan ügyekben, mint például a községfejlesztési járulékok kivetése, amelyekről pedig először a lakosság véleményét kellene kikérniük és javaslatait megvalósítaniok. A miskolci I. kerületi tanács kommunistái igen helyesen cselekedtek, amikor belátták hibájukat s a vezetőségválasztó taggyűlésen több pontból álló határozatot hoztak. így született meg az az értékes kezdeményezés, hogy ellenőrző brigádokat hoznak létre, amelyek felülvizsgálják a dolgozók bejelentéseit s személyesen kivizsgálják és orvosolják azokat. Az I. kerületi tanács kommunistái azóta már több lakásügyi kérelmet és panaszt orvosoltak.

A tanácsszervek kövessék a megyei pártbizottság példáját, hozzanak létre aktiva csoportokat, amelyek feldolgozzák a dolgozók kWtvVaj megjegyzéseit, s azol elintézésén fáradoznak.

Igen helyes, na rendszeresítik a fogadónapokat s meghallgatják a dolgozók mindennapi problémáit és azok elintézéséhez segítséget nyújtanak.

Nézzük termelőszövetkezeteinket. Ezek a dolgozó parasztok önkéntes társulásai — világos, hogy minden tag alapvető joga és kötelessége beleszólni saját szövetkezetének ügyeibe. Csakhogy vannak olyan termelőszövetkezeti elnökök, akik nem adnak módot a tagságnak a véleménynyilvánításra, ritkán hívják ösz- sze a közgyűlést, nem kérik a tagság beleegyezését fontos döntésekhez, például a tsz fejlesztési tervek elkészítéséhez. Ezzel a közös munkát, a szövetkezeti gondolatot járatják le s így elkedvetlenedik maga a tagság is.

Ez történt a meg^aszói Kossuth Termelőszövetkezetben, ahol a prémium 30 százalékát a vezetőség maga között osztotta ki a tagság tudomása és beleegyezése nélkül. Amikor a tsz tagsága ezért felelősségrevonía a vezetőséget és megbírálta őket, a vezetők kijelentették: »Mi vagyunk a vezetők elvégre, az fog itt történni,. amit mi mondunk.« Tegyük hozzá, hogy ez egyáltalán nem válik hasznára, javára a szövetkezeti mozgalomnak, de a bírálat fejlesztésének sem. Rendkívül ártalmas az is, amikor mindenféle »felvilágosításokkal« és »magyarázatokkal« terelik félre a bírálatot a vezetők.

Több figyelmességet és több bizalmat a dolgozók bíráló, segítő szava iránt! Vannak olyan vezetők is, akik azt gondolják, hogy nincs mit tanul- niok a dolgozóktól s ezért lebecsülik azok bejelentéseit, javaslatait. Persze vannak olyanok is, akik önkritikát gyakorolnak egy-egy elkövetett hiba felett, de semmit sem tesznek kijavítása érdekében. Az ózdi gyárban 1953-ban megtörtént a következő eset: Gyúró Miklós elvtárs az egyik termelési értekezleten javasolta egy igen fontos üzemi probléma megoldását. Nem sokkal rá mint újítást be is nyújtotta az üzem vezetőségének. Az újítással az üzem mintegy

700.000 forint megtakarítást tudott volna elérni, azonban egyes vezetők

bürokratikus aktatologatása végett, erre nem került sor. Gyúró elvtárs több értekezleten bírálta vezetőit, akik hangzatos szavakkal önkritikát gyakoroltak, azonban az újítást csak 1955 végére a párt közbelépésére vezették be. Gyúró elvtárs újítása ma a gyár tervteljesítésének, önköltségcsökkentésének egyik fontos tényezőjévé vált.

Ebből levonhatjuk a tanulságot: nem az a jó vezető, aki mindent maga akar kitalálni, minden problémát egyedül akar megoldani, hanem az, aki felfigyel a dolgozók bírálatára, javaslataira, aki keresi, bátorítja és megvalósítja belőlük a hasznosakat. Az a Jó vezető, aki közvetlen harcosa a dolgozók _ vélemény* kialakításának. Ezért az állami és gazdasági szervek, hivatalok vezetőitől több felelősségvállalást, lelkiismeretes munkát követelünk a dolgozók ügyeinek, javaslatainak intézésében.

Mindent meg kell tenni azért, hogy a tömegek beleszóljanak az állam, az üzem, a falu ügyeibe, vezetésébe. A Borsodi Vegyiművek építését, szerelését eddig mintegy 1000 újítással tették a dolgozók gyorsabbá, olcsóbbá, korszerűbbé. S ha még több lenne az újító? Ha tanácsaink mind megfogadnák azt a sok tízezer hasznos javaslatot, amelyet a lakosság tesz a község, a város fejlesztésére? Ha állami szerveink mind munkájuk megjavítására használnák fel az elhangzott sok bírálatot, amely bürokratikus intézkedésüket kifogásolja? Belátha- tatlanul meggyorsulna egész szocialista építőmunkánk.

Milyen módszerekkel, milyen módon támogassák teljes erővel párt- bizottságaink, pártszervezeteink, tanácsaink, állami és gazdasági szerveink az alulról jövő pártszerű bírálatot, ellenőrzést és kezdeményezést?

a) Hozzanak létre aktíva csoportokat, amelyek a különböző értekezleteken elhangzott kritikai megjegyzéseket feldolgozzák, amelyek a dolgozók bejelentéseit és javaslatait igyekeznek az illetékes vezetőkkel elintézni és munkájukban hasznosítani.

b) Helyes, ha minden állami, tanácsi, hivatali vezető fogadó-, tanácsadó napokat szervez, mint ahogy azt a megyei pártbizottság titkárai és osztályvezetői teszik.

c) A pártbizottságok tanítsák meg a párt alapszervezetek vezetőit a bírálat és önbírálat alkalmazására, a dolgozók kritikai megjegyzéseinek, bejelentéseinek és javaslatainak elintézésére. Például arra, hogy ellenőrizzék az újítási napló vezetését, hogyan vezessenek füzetet a dolgozók bejelentéseinek, javaslatainak elintézéséről, vagy a különböző értekezleten elhangzott kritikai megjegyzéseket hogyan kell a vezetőkkel elintézni, stb.

d) A párt-, tanács-, állami, gazdasági, tömegszervezeti vezetők többször vegyenek részt párttaggyűléseken, termelési értekezleteken, tsz közgyűléseken, munkásgyűléseken, hogy megismerjék a munkások problémáit, javaslataiti Ennek érdekében jó, ha külön feljegyzést készítenek egy-egy értekezleten elhangzottakról és későbbiek folyamán visszatérnek az üzem, a hivatal, a tanács, a falu, a tsz problémájára s megnézik, hogy milyen intézkedés történt az elhangzottak megvalósítására.

e) Helyes, ha a párt-, tanács-, állami, gazdasági, tömegszervezeti vezetők megszervezik munkájuk alulról jövő ellenőrzését. Például pártmegbizatásokat adnak egyes elvtársaknak, vagy brigádokat hoznak létre, egy-egy párt-, vagy kormányhatározat végrehajtásának ellenőrzése céljából. Fontos az ?,s> hogy a pártházakat kicsinosítsák, rendbehozzák s pezsgő, eleven pártéletet teremtsenek. Helyes az is, ha felülvizsgálják a műszaki klubok, az újító klubok, a falusi kultúr- otthonok, könyvtárak munkáját s lehetővé teszik, hogy azok a dolgozók alkotó kezdeményezéseinek ott* honává váljanak.

f) A párt-, tanács-, állami, gazdasági, tömegszervezeti vezetők szer- vezzék meg az újító mozgalommal, a kiváló újítókkal való foglalkozást Helyes, ha felkarolják az új kezdeményezéseket, új módszereket s megteremtik annak lehetőségét hogy e fontos mozgalomban a dolgozók mind szélesebb tömegei ve- gyenek részt. Itt gondolunk a jutalmazásokra, a népszerűsítésre, ki- tüntetésekre, a megbecsülésre^ amely elsősorban igen fontos szere- pet jelent e feladat végrehajtásé- ban.

g) Jó módszer, ha a vezetők különböző ankétokat szerveznek, ahol az üzem, a hivató?- o íaM » ***