Észak-Magyarország, 1956. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-06 / 5. szám

Sok kicsi sokra megy: takarékoskodj! OLCSÓ, ÚJ KOHÁSZATI ANYAGUNK A DOLOMIT gyetlen tele. Hóviharban, 20 fokos hidegben dolgoztak megállás nélkül az emberek, akiknek szeméből a hi­deg kicsordította a könnyet, s ke­zűik hozzáragadt a vashoz. Éjjel és nappal ott volt azonban az építők között maga Faur Ferenc is és lel­kesítette munkatársait. Végre elér­kezett a várva-várt pillanat, be­gyújtották a kemencéket. Aztán megnyitották a zsugorított dolomitot kibocsátó ajtócskát. Megvizsgálták az új anyagot, ellenőrizték tulajdon- Eágaii't s hamarosan kiderült, hogy nem hiába fáradoztak. Kitűnő hazai kemenicejavító anyagot állítottak elő a külföldi magnezit helyett Ez óriása siker volt, de még nem jelentette azt, hogy vége a- nehéz- sógelkncfk. Nem bíztak az új anyag­ban. Az acélmű vezetői és az olvasz­tár ók azért féltek a dolomittól, mert attól tartottak, hogy lerontja az acél minőségét. Csak a legbátrabbak merték felhasználni, s eredményük mindenkit megnyugtatott. Egyre in­kább nőtt a bizalom a dolomit iránt. Ma már szívesen használják az acél­műben, annál is inkább, mert vele évemikiint legalább 5 millió forintot takarítanak meg. A sikerek úiaibb ösztönzést ad­tak a kísérletek értelmi szerzőjé­nek, Weigl Ernőnek és a kivitelező­nek, Faur Ferencnek. Tovább foly­tatták a kutatást abban az irány­ban, hogy zsugorított dolomitból pré­selt téglákat állítsanak elő s ezzel helyettesítsék a rendkívül drága külföldi nyersanyagokat tartalmazó magnezit téglát. Legnagyobb nehézséget az a kér­dés okozta, hogy milyen kötőanya­got használjanak a zsugorított dolo­mit szilárdításához. Eleinte konyha­sóval próbálkoztak, de sikertelenül. A kvarehomokikal végzett kísérletek is eredménytelennek mutatkoztak. Végül is kiderült, hogy a zsugorított dolomit legjobb kötőanyaga a kohá­szatban nagymennyiségben -keletke­ző és olcsó. vasreve. A zsugorított dolomitból és a revéből készült tég­lákat az elefctróacélmű kéttonnás kiskemencéjében próbálták ki. Az eredmény örvendetes volt, az új bé­lés tartósabbnak, jobbnak bizonyult, mint az előző. Ezzel még nem zárultak le a do­lomittal végzett kísérletek. Nemré­giben az ívlénykemencéknél dolo­mitból gyártott fenéktömbbel pró­bálkoztak — szintén meglepően jó eredménnyel. A kemencefalazás e módszere évente előreláthatólag mintegy egymillió forint megtakarí­tást tesz lehetővé. A zsugorított dolomit felhasználá­sának harmadik módszerével is kí­sérleteztek. Zsugorított dolomitból különböző kötőanyagok felhasználá­sával kisebb téglákat készítettek, amelyeket hőkezeíőkemencékben ki­égettek és a martinkemencék fala­zásánál használtak fel. Ismét kide­rült, hogy a dolomittéglák jóval tar- tósabbak a magnezLttégláknál, ezek tulajdonságait jóval felülmúlják. Könnyen el lehet képzelni, milyen sokat kellett dolgozni a két kohász­nak, Weigl Ernőnek és Faur Fe­rencnek, amíg a nagyszerű eredmé­nyeket elérték. Éppen 67 fajta tég­lát 'kísérleteztek ki. Egy teljes esz­tendőn át dolgozták azon, hogy a nagy célt elérjék. A fáradsá­gos munkának rövidesen teljesen megérik gyümölcse. Ha a Lenin Ko­hászati Művekben megkezdik a zsu­gorított dolomittégláfc gyártását és felhasználását, évenkint 4 millió fo­rintot takarítanak meg vele. Érde­mes volt tehát küzdeni, dolgozni, kutatni, az újrendszerű téglákkal évente összesen mintegy 10 millió forintot takarítanák meg, ennyivel nagyobb értéket adhatnak kohásza­ink a nép jólét emeléséhez. Már elkészítették a gyárban a zsu­gorított dolomit előállításának és felhasználásának terveit. A zsugorító kemencék nemsokára megépülnek és néhány év múlva Diósgyőrött már egy egész kis üzem fogja elkészíte­ni a drága importanyagot helyette- [sítő dolomit téglát. PÁSZTORY ALAJOS Ebben a hónapban a gépállomások megkezdik az éves szerződések kötését Borsod földje nemcsak t gazdag Isaénfcincséket nejt magában, hanem a kohászati ipar egyik rendkívül ér­tékes nyersanyagát, a dolomitot is. Alig néhány évtizeddel ezelőtt ezt fe szürkéscféhór követ még csak ar­ra használták, hogy betemessék ve­le az utak gödreit. De aztán rájöt­tek, 'hogy a dolomitot nagyszerűen lehet alkalmazni a kohászatban is. Eleinte a mairtónacélművékben csak a kemencék gátjait készítették do­lomitból, mert észrevették, hogy szemcséin a nagy hő, a folyékony (acél és a salak marása úgyszólván semmiféle alaki és kémiai elváltozást nem idéz elő. Két fiatal diósgyőri mérnök öt esztendővel ezelőtt gondolkodni kez­dett azon: nem tudnák-e a külföld­ről -behozott rendkívül drága szem­csés magnezitot a nagymennyiség­ben, és olcsón beszerezhető hazai dolomittal pótolni? A fáradságos munkának azonban nem lett gyü­mölcse, a sikertelenség elvette a 'kí­sérletezők kedvét. Fájó szívvel vol­tak kénytelenek beletörődni abba, hogy a drága, rendszertelenül érke­ző magnezit továbbra is növelje az acél előállítási költségeit. A kezde­ményezésről lassan meg is feledkez­tek, míg aztán Weigl Ernő, a gyár főmetallurgusa újabb kísérleteket kezdett a dolomittal. Javaslatára két kisteljesítményű dolomitzsugorí­tó kemence építését határozták el. Itt kezdődtek a nehézségek. A zsu­gorító kemence tervezéséhez nem volt semmiféle előzetes tanulmány, a külföldi szakirodalmakban még csak hasonlót tipusu berendezések­kel sem lehetett találkozni. Faur Ferenc, a gyár tervezőirodá­jának egyik fiatal dolgozója kapta meg a tervezés feladatát. Elegendő gyakorlata volt, jónóhány kemencét tervezett már, nem riadt vissza a nehézségektől, s így tapasztalatai­nak felhasználásával hihetetlenül rövid idő, két hét alatt elkészítette b zsugorító kemencék terveit. S utána a tervezőből kivitelező, épí­tésvezető és szakmunkás lett. A nehéz feladat megoldásához olyan akadályt nem ismerő emberre volt szükség, mint Faur Ferenc. Úgyszólván ócskavasból és hulladé­kokból kellett megépítenie az új üzemet. Hű segítőtársra talált azon­ban a szerelőrészleg kitűnő brigád- vezetőjében^ Hajdú Istvánban, aki­re! együtt sikeresen leküzdötték az akadályokat. Súlyos akadályt jelentett minde- flekelőtt a kedvezőtlen időjárás. Alighogy hozzákezdtek az alapok lerakásához, a főbb tartóvázak fel­állításához, beköszöntött 1954. ke­Az ország gépállomásai január kö­zepén megkezdik a talajmunkára és egyéb munkálatokra az éves szerző­dések megkötését. Az ország terme­lőszövetkezetei előreláthatóan a gép­állomások talajmunka kapacitásá­nak körülbelül a felét kötik le most az éves szerződések során. A gépál­lomások feladatai a múlt évhez ké­pest jelentősen bővültek. A terme­lőszövetkezetekkel kötött szerződé­sekben az idén már az is szerepel, hogy az állátállománynál milyen fejlesztést, illetve termelést fognak elérni a gépesítés, a közös munka eredményeként. Az idén kötnek elő­ször szerződést a gépállomások na­gyobb arányú öntözésre. A szerző­désekben az idén szerepel először a termelőszövetkezetekbe kihelyezett gépállomási agronómusok premi­zálása. (MTI) A munkásosztály falust küldöttei Dimitrasko Viktor hosszú ideig dolgozott az Ózdi Kohászati üze­mek finomhengerdéjé- ben. Később Budapest­re került, most falura jelentkezett, s gépál­lomási igazgató lett. Mészáros Kálmán először a DIMÁVAG Gépgyárban, majd a Lőrinci Hengerműben dolgozott. A párt felhí­vására ő is falusi mun­kára jelentkezett, most mint tsz elnök műkö­dik. Jónás Sándor eredetileg Szegeden volt vasmunkás, ké­sőbb a Budapesti Szer­számgépgyárban dolgo­zott. ö is falusi mun­kát vállalt s tsz elnök lett. DÍSZ-ÉLET j J^[ LEGYEN ......................................... A SORSUK? Alig pár napja tör­tént. így mesélik ... A mályi téglagyár­ban éppen fizetési nap volt. Ilyenkor elég szép számmal keresik fel a gyár mögött lévő bol­tot, ahol egy kis »szív­erősítőt« vesznek ma­gukhoz. A bányából jö­vet a többiekkel együtt két bükkábrányi fiatal is ezzel a szándékkal tért be poharazgatni. Ez a két fiatalember (nevüket nem írjuk ide, hiszen így is szé­gyenük a dolgot) a harmadik deci után hazafelé indult. Nem akartak kerülni s ezért a rövidebb úton, az üzemen keresztül akartak a kapuhoz jutni. Útjuk nem volt sietős, megálltak az üzemben az egyik kokszkályha mellett. Melegedés közben egyikük évődni kez­dett a mellette álló leánnyal. Hogy mit mondott, mit nem, arra nem emlékszik, csak azt tudja, hogy a leány brigádvezetője jókora fadarabbal a hangoskodásért kétszer a fejére ütött. A pálin­kán felbátorodott fia­talemberek meg akar­ták mutatni, hogy nem akármilyen gyerekek és ebből verekedés ke­rekedett. A zsebekből a bicskák is előkerül­tek, a dolognak a rendőrség megjelenése vetett végett. A két verekedő fia­tal nagy hibát követett el. Csaknem másfél órát állt a termelés miat­tuk, a kár tehát na­gyon jelentős. Durván megsértették az üzem írott és íratlan törvé­nyeit is, ezért a gyár igazgatója úgy határo­zott, hogy fegyelmi úton azonnal elbocsát­ja őket, legyen bünte­tésük elrettentő példa másoknak. Az ügy az egyeztető bizottság elé került, amely még nem tudni, hogyan dönt. A párttitkár is behívatta a két fiatalt, elbeszél­getett velük, de azok semmire sem emlékez­nek vissza. A gyár igazgatója különös módon ragasz­kodik az »elrettentő« példához, elfelejti, hogy ezek a fiatalem­berek nem megrögzött verekedők, hanem megtévedt dolgozók, akiknél hasonló eset még nem fordult elő. A termelésben megáll- ták helyüket s általá­ban a bánya két leg­jobb dolgozójának tartják őket. Semmiképpen sem helyes a fegyelmi el­bocsátás már csak azért sem, mert a két fiatal munkás ragasz­kodik a gyárhoz. Tet­tükért felelősségre kell vonni őket, nyerjék el méltó büntetésüket, de adjanak nekik időt arra, hogy javítsanak hibáikon, hogy bebizo­nyítsák : nincs igazuk azoknak, akik a legelső megbotlásból a leg­rosszabbra következ­tetnek. Sajnos, nem ez az egyetlen ilyen eset a mályi téglagyárban. A fegyelmezetlenkedőket ahelyett, hogy nevel­nék, azonnal elbocsát­ják. S itt felmerül a DISZ felelőssége. Mert sem a DISZ, sem a pártszervezet nem tö­rődik a fiatalok neve­lésével. Ezért történhe­tett meg. hogy a múlt évben 384 ember, főleg fiatal fordult meg a gyárban. Jöttek s kis idő múlva tovább men­tek. Vajon miért? Azért, mert nem érez­ték magukat otthon, nem érezték, hogy szükség van munká­jukra. Nem találták meg a közösség alkotó, nevelő szeretetét, gon­doskodását. Ez az »elbocsátási módszer« sohasem volt jó s még kevésbé ne­velőhatású. A mályi téglagyárban is dobják a sutba s próbáljanak meleg szívvel segíteni a megtévedt, de alap- jábanvéve becsületes fiatalokon. TZ' azincbardka óvárosban sok Ä becsületes .dolgozó paraszt gazdálkodik. Ezek közé tartozik Szabó József 11 holdas gazda is. Mindenki ismeri őt. Derék, szorgal­mas parasztember, a múltban só­ikat robotolt a földbirtokosok főid­őén. Már nem fiatalember, haját meg­festette a dér, de erejét és szorgal­mát sok fiatal megirigyelhetné. A •földosztáskor 11 holdat kapott az ősi jussból. Vele beszélgettünk az épülő üze­miekről és a termelőszövetkezetről. Megfontoltan, őszintén beszél, min­den szavát mérlegre teszi. —■ Sok egykori új gazda üzemi munkás lett, — magyarázza, aztán hosszan gondolkodva hozzáteszi: — de aki igazán szereti a földet, az nem hagyja el soha... — Igaz, — folytatja Szabó Jó­zsef — szép az üzemi élet, a kö­zösség, különösen itt, Barcikún, ahol helyben vanno.k a gyárak ... de mégsem mennék... jobban sze­retem a paraszti munkát... én már választottam... 1 Nemcsak szavak ezek. Szabó Jó­zsef valóban szereti a földet, melynek kiváló mestere. Dohányt is termel, s nem is akármennyit, szaktudásának híre van a környé­ken. Hogy mi a véleménye a termelő­szövetkezetről? Nem is kérdezzük tőle. ö már választott. Kazincbar­cikán elsőnek írta alá a belépési nyilatkozatot. Valahogy így mond­ta akkor: „Csak a vak nem látja a jövőt, a termelőszövetkezet elő­nyeit'“. Aztán 12 gazdatársával nemrégen meglátogatta az emődi milliomos Szabadságharcos Tsz-t és valamennyien gazdag élménnyel tértek vissza. Azóta sokan egyre tisztábban látják, hogy a paraszti felemelkedés egyetlen járható és Én már választottam BESZÉLGETÉS A TERMELŐSZÖVETKEZETRŐL biztos útja a közös, nagyüzemi gazdálkodás. ____ í1 azdatársairr\mal gyakran ' jr beszélgetünk a termelő­szövetkezetről — mondja Szabó Jó­zsef. — Legutóbb Szukái Lajossal beszélgettem, s azt mondta, — ő is belép. Dekát, tudom én, nem köny- nyy az újat választani. Mindenki a másikra vár a belépésnél, pedig itt, Barcikán igen sok a lehetőség. Az igaz, hogy itt kevés a szántó­föld. De van egyéb. Van folyó és patak és ezt sok tsz irigyelheti. A régi malom mellett, a Sajóparton viziszárnyas-telepet, a Tardona-pa- tak melletti jó földeken öntözéses kertet, zöldségtermelést, aztán ha­lastavat, az erdei legelőkön pedig juhászatot létesíthetünk. azincbarcikán valóban sok a természeti adottság. Szabó bácsi már számításokat is végzett? — kérdezzük. — Igen. Még arra is gondoltam, hogy az árterületeken füzest léte­síthetünk, mert abból is lenne szép haszon. Meg persze gyümöl­csöst is... Szabó József nem véletlenül vá­lasztja az új utat, a termelőszövet­kezetet. Mint jó gazda, előre min­dent kiszámított, a jövőbe pillan­tott. Mert Barcikán és környékén, de akár a megyében is, kevés ter­melőszövetkezet rendelkezik olyan adottságokkal, amelyek Kazincbar­cikán, a Sajó és a Tardona völgyé­ben megtalálhatók. A kazincbarci­kai építőipari vállalatok, az üze­mek igen komoly segítséget jelen­tenek. A Borsodi Vegyikombinát olcsó műtrágyát adna a tsz-nek a szállításért sem kellene fizetni. A homokbánya is jó jövedelmi forrás. Nem beszélve arról, hogy a 35—36 ezer lakosú várossá fejlődő békevárosnak igen sok tejre, zöld­ségfélére, gyümölcsre és húsra lesz szüksége. Az állattenyésztés­nek pedig korlátlan lehetőségei vannak itt, a hegyek között. — Aztán meg boltot is nyitha­tunk az újvárosban, termelőszö­vetkezeti boltot — mondja Szt.bó bácsi, — az óvárosban pedig dará­lót... Sok mindent meg lehetne valósítani. — Eddig hányán jelentkeztek a termelőszövetkezetbe? — érdeklő­dünk. — Nemcsak egyedül vagyok, több gazdatársam hive a szövetkezés­nek. Farkas Imre is a tsz-t válasz­totta, feleségével aláírta a belépést. Vécsei József szintén úgy döntött, hogy belép. Kutor Béla középpa­raszt is közel áll már a tsz-hez. Már számítgatta, hogy mit és ho­gyan kellene... — De sók dolgozó paraszt még a régihez, a megszokotthoz ragasz­kodik. Például Szűcs Zsigmond is úgy határozott, hogy belép a terme­lőszövetkezetbe, de felesége még nem egyezett bele. Pedig csak úgy lenne egészséges a dolog, ha mind­ketten elhatároznák mamikat az új életre. Sokan nem látnak még vi­lágosan. Ott van például az öcsém. Már évek óta tagja a borsodi ter­melőszövetkezetnek. Eleinte ő is úgy gondolkodott, hogy ráér még a belépéssel. Ma már semennyi pén­zért sem cserélné fel a közöst az egyénivel. Mindene van, jól élnek, jól gazdálkodnak. Szabó bácsi elhallgat, gondolko­dik. Látszik rajta, hogy töpreng, aztán így szól: — Csak az a baj, hogy a Sajó mellett sók helyen gátat kellene építeni. Ez bizony költséges mun­ka. .. S a kezdet sem könnyű ... —r Ez igaz, de segít az állam, a párt és a helyi űzetnek munlcásai, — vágjuk közbe. — A Borsodi Hő­erőmű, a szénosztályozómű és a vegyikombinát dolgozói, a munkás- osztály helyi képviselői örömmel segítenek a termelőszövetkezetnek. Meg aztán van itt gép elég és föld­gyalu is bőven. A munkások, az ■üzemek szerelői, a különböző szak­emberek szinte minden nap támo­gatnák a termelőszövetkezet tagsá­gát, hogy erős, gazdag szövetkeze­tét létesítsenek. — Az egyik fiam lakatos a ve- gyikombinátnál, a másik pedig mozdonyvezető, ügy hiszem, ők is segítenének — jegyzi meg Szabó bácsi. prő és bizakodás sugárzik Sza- ^ bő József szavaiból. Szere­tettel, ragaszkodással beszél a ter­melőszövetkezetről. Ő már felis­merte a nagyüzemi gazdálkodás, a közösség felmérhetetlen erejét és napról-napra beszél a . dolgozó pa­rasztokkal, elmondja nekik. hogy mit jelentene Kazincbarcikán a termelőszövetkezet. — Hogyan vélekednek a bereu­tet dolgozó parasztok a termelő­szövetkezetről? — kérdezzük ,Szabó bácsitól. — Hogitan? Nemrégen Oláh Jó­zsef berentei kisparaszt. elmondta nekem, hogy ..bizony kár, amiért nem használjátok ki a lehetősége­ketEgy kicsit restelltem a dol­got, mert bizony könnyen lehet, hogy a berenteiek megelőznek min-' két, hamarabb megalakítják a tsz-t. Ott igen jó a föld, Oláh Jó­zsef például 300 mázsa cukorrépát termelt egy holdon és közösen még többet termelhetnek. — A barcikai földeken is lehet cukorrépát termeszteni. — Nem a legjobbak ezek a föl­dek, de én azt mondom, hogy a jó gazda rossz földön is jól gazdálko­dik. Ezeken a földeken 300 mázsa káposztát is termelhetünk hóldan- kint. Aztán a dinnye és a dohány is szereti ezt a talajt. így beszél Szabó József barcikai gazda. De nemcsak ő, sokan látják már, hogy mit jelent a termelőszö­vetkezet. Sok dolgozó parasztban érlelődik már a szövetkezeti gon­dolat. Tudják, hogy a termelőszö­vetkezet gépet, tervszerűbb mun­kát. kultúráltabb paraszti életet, jobb, könnyebb és biztos megélhe­tést jelent. A környék termelőszö­vetkezeteinek példája is ezt bizo­nyítja. Persze, a kulákság Kazincbarci­kán is alattomos módon agitál a tsz ellen, akadályozni próbálja a dolgozó parasztok felemelkedését. De a becsületes dolgozó parasztok már Kazincbarcikán is tudják, hogy mi a termelőszövetkezet. S az új esztendőben biztosan előre­lépnek ezen az úton. Mert amint Szabó József mondotta: Csak a vak nem látja a jövőt...' Kazincbarcikán komoly jövője van a termelőszövetkezetnek. Hogy ma még kevés a belépő? Igaz. de az élet igazolni fogja Szabó József igazát: ma még egyedül gondol­kodnak a dolgozó parasztok, de holnap és holnapután már semeny- nyi pénzért nem cserélnél■ fel a kö­zöst az egyéni gazdasággal. Jv rdemes számítást végezni J kazincbarcikai dolgozó pa­rasztok. Szabó József 11 holdas gazda is így cselekedett... Szegedi László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents