Észak-Magyarország, 1955. december (12. évfolyam, 282-308. szám)

1955-12-22 / 300. szám

2 tSIARMA01ABOB8ZA<i Csütörtök, 1955. december 22. A Magyar Dolgozók Pártjának küldöttsége elutazott a Román Munkáspárt II. kongresszusára A Román Munkáspárt december 33-án kezdődő II. kongresszusára Bukarestbe utazott a Magyar Dolgozók Pártja képviseletében Rákosi Má­tyás elvtárs, az MDP Központi Vezetőségének első titkára, Mekis József elvtárs, az MDP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöké­nek helyettese és Nagy Józsefné elvtársnő, az MDP Központi Vezetőségé­nek tagja, könnyűipari miniszter. (MTI) Buiganyin és Hruscsov visszaérkezett Moszkvába Moszkva (TASZSZ). A. Juliganyin a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Legfel­ső Tanácsa Elnökségének tagja, In­diában, Burmában és Afganisztán­ban tett látogatása után december 21-én délután visszaérkezett Moszk­vába. Moszkva ünnepélyes és meleg fo­gadtatásban részesítette a szovjet ál­lam vezetőit Már jóval a repülőgép megérkezése előtt nagy tömegek gyülekeztek, a szovjet fővárosból a repülőtérre vezető útvonal mellett. Több, mint félmillió ember ment .<i az utcára, hogy fogadja Bulganyint és Hruscsovot. A repülőtéren. Bulganyint éa Hruscsovot a Szovjetunió Kommu­nista Pártja Központi. Bizottsága El­nökségéinek tagjai, miniszterek, a pártszervezetek, az állami és társa­dalmi sízervezetek képviselői, a Moszkvában működő diplomáciai képviseletek vezetői és felelős mun­katársai fogadták Buiganyin és Hruscsov megérke­zése után a repülőtéren nagygyű­lést tartottak scikezer főnyi közönség részvételével. (MTI) Ül^st tart a Magyar ENSZ Társaság A Magy ar ENSZ Társaság Inté-1 tént felvétele alkalmaiból december al&biizotteága Magyarországnak az I 22-én, csütörtökön délelőtt ülést Egyesült Nemzetek Szervezetébe tör- i tart. (MTI) Janán elutasító válasza a Kínával való viszonyává kapcsolatos amerikai lépésre A japán kormány az amerikai Peking (TASZSZ) Allison, az Egyesült Államok to­káéi nagykövete november végén előterjesztéssel fordult a j'apán kor­mányhoz és rámutatott arra, hogy az Egyesült Államok felfogása sze­rint a japán kormány „rövidlátó’' politikát folytiat, amikor elősegíti Japan és a Kínai Népköztársaság kapcsolatainak fejlődését. kormánynak adott válaszában kije­lentette, hogy Japán és Kína között ősidők óta szoros történelmi és kul­turális kapcsolatok állnak fenn és a japán gazdaság szempontjából sem­miképpen sem lebecsülendő a Kinn! Népköztársasággal folytatott keresi kedelem, (MTI) SORSOLÁSi KAPTÁR 11 sorsolást rendeznek 1956-ban A jövő éviben ismét eggyel szaporodik az államkölcsönhúzá- sok számára. Január és július kivé­telével minden hónapban lesz sor­solás, sőt decemberben kétszer is számíthatnak nyereményre a köt­vénytulajdonosok. A sorsolások kö­ziül mindössze egyet tartanak a fő­városban, a többire vidéken kerül sor. Az 19-56. évi húzások sorrendje a következő: Az év első sorsolását, az V. béke­kölcsön második húzását február 19-én, Budapesten tartják. A IV. békekölcsön negyedik húzását már­cius 18-án Nagykőrösön, a II. béke­kölcsön nyolcadik sorsolását ápri­lisban, 19-e és 22-e között Hódme­zővásárhelyen, az I. békekölcsön 10. húzását május 17—20 között Pé­csett, a III. békekölcsön hatodik sorsolását pedig junius 29-én Gyön­gyösön rendezik meg. Egy hónapi szünet után, augusztus 20-án Pápán kerül sor az V. béke­kölcsön harmadik sorsolására. A IV. békekölcsön ötödik húzását szeptem­ber 16-án Sátoraljaújhelyen, a II- békekölcsön kilencedik sorsolását október 18—21-e között Nagykani­zsán, az I. békekölcsön 11. húzásét pedig november 15—18-a között Szekszárdon tartják. A VI. békeköl­csön első sorsolását december 9-én Miskolcon, s az év utolsó ábamköl- csönhúzását, a III. békekölcsön he­tedik sorsolását december 30-án Vá­cott rendezik meg. (MTI) Párt élet ★ A miskolci fűtőház kommunistái a vezetőségválasztás sikeréért Átalakították az angol kormányt A szerdára virradó éjszaka beje­lentették, hogy Eden angol minisz­terelnök átalakította kormányát. Az átalakítás után a főbb változások a következők: Butler, eddigi pénzügy- miniszter, lordpecsétőr és az alsóház elnöke lett, helyére a pénzügymi­nisztérium élére MacMillan, eddigi külügyminiszter került, aki Selwyn Lloyd, eddigi hadügyminiszter vál­tott fel. Az új hadügyminiszter Wal­ter Monckton, eddigi munkaügyi mi­niszter és az új munkaügyi miniszter Jain Maclöb. A Daily Herald kijelenti, hogy ,-az új kormány nem jobb, mint az elő­ző, hiányzik belőle a tehetség és az ötlet.’’ (MTI). Ma ENSZ-míiszaüot tartanak az ózdi martinászok Az ózdi martinacélmű dolgozói örömmel fogadták hazánk felvéte­lét az Egyesült Nemzetek Szerveze­tébe. Ennek megünneplésére ma, december 22-én. ENSZ-műszakot tartanak. Az ünnepi műszakon olyan eredményt akarnak elérni, mely elegendő lesz éves tervük ma­radéktalan teljesítéséhez. Hanyiszkó Pál elvtárs az I-es szá­mú kemence olvasztára eddig már három hónap óta adagátirás nélkül dolgozott brigádjával. A kemence kollektívája már 3000 tonna jómi­nőségű acélt adott éves előirányza­tán felül. A kiváló brigádvezető kis kollek­tívája nevében Ígéretet tett: az első műszak alkalmával tervüket az ed­digieknél még magasabban túlszár­nyalják, hogy ezzel is bebizonyít­sák rendíthetetlen békeakaratukat. TÁVIRATOK az északmagyarország SZERKESZTŐSÉGÉNEK MISKOLC. örömmel jelentjük, hogy 1955. évi teljes termelési tervünket december 21-én befejeztük. A DECEMBER 4. DRÓTMÜVEK DOLGOZÓI. • A Rudabányai Vasércbanya dolgo­zói örömmel közlik, hogy a bányász­nap alkalmával tett vállalásukat tel­jesítették. Éves érctermelési tervüket december 21-én reggelre befejezték, illetve 272 tonnával túlteljesítették. ÜZEMI PÁRTBIZOTTSÁG. A miskolci ruházati ktsz. dolgozói örömmel jelentjük, hogy az 1955 éves tervünket december 21-én dél­előtt 9 órakor befejeztük. A szövetkezet dolgozói. O Megyei Tanács vb. elnökének Miskolc. Sajókaza községi tanácsa örömmel jelenti, hogy a község adóbevételi tervét 100 százalékra teljesítette. Jaskő István Csanok István vb. elnök. adómegbizott. A MISKOLCI fűtőház mozdonyai fontos szolgálatot teljesítenek. Bor­sod megye a „magyar Ural“; hosszú kígyózó vonatok szállítják szerteszét az országban kincseit, a szenet, a vasat, a fát, az élelmiszert. Naponta száz mozdony fut ki a fűtőházból és ha csak egy is késik, valahol máris hiányzik a szén, a tűzifa, vagy a vas­érc. A többszörös élüzem megtisztelő cím viselője háromnegyed éven ke­resztül bonyolította le a forgalmat anélkül, hogy az ország vérkeringé­sében a legkisebb zavar keletkezhe­tett volna. A miskolci fűtőház 9 hó­napon keresztül becsülettel teljesí­tette hivatását, csak az októberi hó­napban torpant meg; egy kicsit el­gyönyörködtek az eddig elért sike­rekben. A vezetőség újjáválasztásáról szóló KV határozat után eszmélt fel a mis­kolci fűtőház pártbizottsága és célul tűzte a kommunisták elé a lemara­dás gyors felszámolását. A széntaka­rékosságért kellett elsősorban szívós küzdelmet folytatni, mert október­ben magasra felszökött a szénfo­gyasztási mutató. A kommunisták kezdeményezésére újból megerősítet­ték az „egy lapáttal kevesebb sze- net’‘-mozgalmait, ugyancsak felfrissí­tették és tartalommal töltötték meg a Gazda-mozgalmat. Az említett időszakban rengeteg energia veszett kárba a gőz alatt álló mozdonyok 10—12 órás üres várakozása miatt. Ez többnyire pon­tatlan munkaszervezés, rossz beosz­tás, de főleg a munkafegyelem meg­sértésének rovására írható. Sok szol­gálat megtagadás történt a felelős- ségrevonás hiánya miatt. Mohácsi Gyula elvtárs a fűtőház főnöke és a pártbizottság szigorúan felelősségre vonta a szolgálatmegtagadókat. A pártalapszervezet többszöri szolgá­latmegtagadás miatt pártfegyelmivel sújtotta Csontos Sándor fűtőt, aki nemrégiben másfél órával (!) meg­késleltette a vonat indulását. A PÁRTBIZOTTSÁG a szakveze­téssel egyetértésben megbeszélést tartott a műszaki és oktató tisztek­kel a menetidő rövidítése és a moz­donykarbantartás érdekében. Az eredmény ezúttal sem maradt el. A fűtőház november végén újból telje­sítette az élüzem szintet, s decem­beri nekirugaszkodásuk újabb szép eredményekkel kecsegtet: várható, hogy a negyedik negyedévben sem hagyja el a miskolci fűtőházat az él­üzem jelvény: A fűtőház — miután november 28-án befejezte éves tervét, — a jövő év feladatainak végrehajtásán mun­kálkodik. Első lépésként a télire való felkészülés feltételeinek biztosításán fáradoznak. Ragyog a tisztaságtól és „bevetésre“ készen áll a hatalmas „Hencsel“ hóhányó, a fűtőházakban lábon állnak a kokszkályhák és a szakszervezet állandó sürgetésére beüvegezték a körfűtőház huzatos ablakait. A KOMMUNISTA mozdonyveze­tők élükön Tiszai Gyula, Egerszegi Kálmán, Klein Árpád elvtórsákkal a vezetőség újjáválasztásának tisztele­tére beindították az „Első telesek“- mozgalmát, amelynek keretében a tapasztalt mozdonyvezetők elkísérik első téli útjaikra és tanácsokkal lát­ják el a fiatal mozdonyvezetőket. Az elmondottakon kívül a párt­bizottság intézkedési tervében szere­pelnek olyan feladatok is, amelyek a kulturált utazást vannak hivatva biztosítani. A pártbizottság személy szerint kijelölt három kommunista műszaki dolgozót, akik külön brigád­munkában állandóan segítik a kocsi­műszak munkáját. Az intézkedési terv névszerint foglalkozik azokkal az elvtársakkal, akiknek felelőtlen­sége miatt valamilyen kára szárma­zik a népgazdaságnak; Ezúton éri bírálat Monoki elvtársat, aki nem volt hajlandó a 499-es számú vonat­tal elindulni, mert egy fűtője hiány­zott. Emiatt a vonat többórás késést szenvedett. Az élüzemszint teljesítésén túl­menően az 1956-os évet azzal sze­retné a fűtőház köszönteni, hogy a rendszeres lefuvatás. csőfuvatás, mozdonyminőségi karbantartás kö­vetkeztében további 5 százalékos szénmegtakarítást érnek eb AZ INTÉZKEDÉSI TERV magá­ban foglalja a tömegszervezetek előtt álló fontos feladatokat. A DISZ szervezet jelenlegi létszámát a párt­vezetőség újjáválasztásának tisztele­tére szeretné 50 fővel megemelni: Napjainkban az állandó létszámhoz a jó politikai munka következtében 25 DISZ-fiatalt fogadott magába a fűtőház DISZ szervezete; A szakszervezet még a hideg be­állta előtt gondoskodott meleg, vate- linos ruhákról és fokozott mértékben közreműködik az illetményruha és egyéb juttatások maradéktalan biz­tosításában. A szakszervezet szak­mai továbbképzésben részesíti a dol­gozókat, hogy felkészülten kezdhes­senek hozzá az 1956-os év fűtőházra háruló feladatainak megoldásához: A miskolci 'űtőház jó teljesítmé­nyei mellett olyan kommunistákkal büszkélkedhet, akik mindenkor ké­pesek megállni helyüket a gazdasági és politikai munkában egyaránt. Az olyan kommunistákat, mint Mo­hácsi, Marinics, Rutk&vszki, Eger­szegi, Tiszai és Cserháti elvtársak, mindig szívesen követnek a dolgo­zók, osztoznak sikereikben, részt vál­lalnak küzdelmeikből s minden ere­jükkel azon dolgoznak, hogy kettős ünnepük megvalósuljon: köszöntsék a nagy tettekre képes újjáválasztott pártvezetőségüket és együtt örülje­nek a negyedik élüzem címnek; PÁRKÁNY LÁSZLd „Jllhide nem a párt...” égi, szomorú történet eleve­nedik meg, amíg beszélge­tünk. Még 1941-ben kezdődött a dolog, amely sok-sok szenvedést, nélkülözést, üldöztetést zúdított Vi- tézné és gyermekei nyakába. Az asszony így meséli el: — Az én szegény férjemnek, Jó­zsimnak nem sok keresnivalója volt a muH rendszerben. Nem ju­tott neki se jó állás, se fizetés, se megbecsülés. Becsületes, önérzetes ember volt. Egyszer, még legény korában át is lőtték a csendőrök. Nem Is volt maradása tőlük sose, de nem állhatta ő se őket! Vitéz néni, a Borsodnádasdi le­mezgyár egyetlen művezetőnője megértéssel, szeretettel beszél fér­jéről, aki... de ne vágjunk a sza­vaiba ... — Olyan barátok közé került, akik minden, éjjel hallgatták a moszkvai rádiót. Egész társaságuk volt már, s az én uram mindig ve­lük járt. De sokat tudott aztán me­sélni, mikor éjjel hazajött! Hogy és mint van a Szovjetunióban, milyen szép és jó ott az élet. Aztán egy­szerre azt kezdte emlegetni, hogy át ikellene menni... Az asszony erőt gyűjt a további elbeszéléshez, kicsit elhallgat, az­tán összeszedi ismét gondolatai fo­nalát. — Egy este azt kérdi tőlem, mit szólnék ahhoz, ha átmenne a Szov­jetunióba. — Jaj, ne menj et! — mondom —, várd már ki azt a kis időt, hiszen nem tart már sokáig. Majd felsza­badulunk mi is, addig már vala­hogy kibírhatod. Magyarázólag hozzáteszi: — így mondtam neki, meid akkor már el­tanultam tőle azokat, amiket a rá­dióból hallott. — Béla bátyám együtt járt ve­le, s nemsokára már ketten ter­vezgettek a kimenésről. Megbeszél­ték, hogy az uram női ruhába öl­tözik (majd, s méret házaspár, való* mi kocsi után átmennek a háti- ron. — Eljött a búcsúzás napja. Mái belenyugodtam, hadd menjen, ha annyira menni akar, majd csak megleszünk valahogy. Búcsúzóul telkemre kötötte: — Biztosan azt mondják majd, hogy meghaltam... De ne hidd el... Ne hidd el, mert élni fogok, átjutok szerencsésen, s amikor itt lesz az ideje, vagy érted jövök, vagy ha lehet, ha szabadok le­szünk, haza jövök... Semmi hírt ne higyj el, s férjhez ne menj... Várj rám! — Ezt mondta az én Jó­zsim, s én vártam hűségesen min­dig. Pedig hej, eztán jött csak a hadd el hadd. Hány éjjel felvertek a csendőrök minket! Munkát nem kaptam, a gyárak környékére sem mehettem. Se tüzelő, se ruha, ál­landó csendőrt felügyelet... itéz néni szíve elnehezül még a visszaemlékezéstől is. — A földesúrhoz mentem egy nyáron csépiéshez. Hát még a ha- diasszonyok is rámtámadtak: — Ne adjanak neki munkát!..: Zavarjuk el innen!... — kiabál­ták. — N-em segített rajtam senki. A gyermekeim éheztek, magam is rongyos voltam. Koldulni nem akartam, s alamizsnát sem fogad­tam él- senkitől. De csak eltengőd­tünk valahogy, a szegényebb csa­ládok elhívtak konyhát mosni, mo­sogatni. vagy súrolni, s ruhafélét, ennivalót adtak érte. A szegény­emberektől sokszor többet kap­tam, mint amennyit megdolgoztam, de hát csak úgy nem mertek, ad­ni, tudták, úgy sem venném el. Elbeszélésében lassan a felsza­badulásihoz közeledik Vitéz néni Megélénkül az arca, s boldogan csillog a szeme, amikor arról be­szél, hogyan fogadták az első szov­jet katonákat. — Összeálltunk néhányan, ami­kor megtudtuk, hogy a szovjet ka­tonák már a falu határában van­nak. A gyermekeim mind jöttek velem. Egy asszony piros zászlót varrt, azt magunkkal vittük. Ami­kor megláttam őket... én nem is tudom... azt nem is lehet elmon­dani. t Egy asszony, aki annyit szenvedett, mint én... potyogtak a könnyeim..; De a könnyek nemcsak akkor potyogtak, most is odalopakodnak Vitéz néni szeme sarkába, s a visszafojtott meghaitódottság piros- sága színesíti barna arcát. — Amikor bejöttek a lakásba, kitettem kis kenyérkémet az asz­talra, szívesen kínáltam őket, de csak azt mondták: — A mama... sok gyerek. -. ■. ne­kik adni..: Cukrot szedtek elő s ennivalót a gyerekeknek. Vitéz néni ettől a naptól kezdve münden percben várta a férjét. Várta meg-megujuló reménnyel; Hiába. Most már úgy hívják: özvegy Vitézné. Tudja, hogy ha ed­dig nem jött, aligha jön már, de valami halvány, eldugott bizakodás a szive mélyén még mindig éleszti, még mindig nem hagyja teljesen hamuvá válni a reményszikrát. A bátyja is csak 1947-ben jött haza! felszabadulás új, nagysze­rű életet jelentett Vitézné- nek. A majdnem koldus sorba süllyedt hős anyát felemelte a párt, s annyi örömet, megtisztelte­tést adott neki kárpótlásul, hogy egyszerű szive aUg bírta felfogni, Első volt, aki belépett a pártba. Akkorra azonban annyira leron­gyolódott, hogy nem tudott volna munkába menni, ha a párt nem küld neki ruhát, cipőt. Amikor a közigazgatás ismét működni kezdett, a falu asszonyai összecsoportosultak a községháza előtt és zsírt, lisztet követeltek. A jegyző szabadkozott, hogy nincs, de Vitézné, mint bátor kommunista asszony, vállalta, hogy elkíséri a jegyzőt beszerző útjára. Ettől kezd­ve 6 szállította jó ideig az élelmet Egerből a falu lakóinak. Amikor a Borsodnádasdi lemez­gyár termeim kezdett, már volt hely az üzemben Vitézné számára is. A pártmunkából olyan lelkiis­meretesen, olyan áldozatkészen ki­vette részét, három gyermeke nevelése mellett, hogy ma is cso­dálják érte a nádasdiak. Egyszer a kulákolc elkezdték tér- jeszteni a hírt: Kolhozrendszer lesz, már készítik a csajkákat...“ A falujáró kommunisták közt Vitézné is ott volt. — Hogy a kolhoz csajkarend­szer? — kiáltotta a falusi asszo­nyoknak. — A summás rendszer, az volt a csajkarendszer. Emlékez­zenek csak rá, amikor egy kondér rossz bablevest tízen ültünk körül... A szovjet parasztok, akik kolhoz­ban élnek, gazdagok, jómódúak. Villany ég az istállójukban is, rá­diójuk van... Attól a rendszertől sose féljenek, az csak boldogság a paraszt embernek! ok szép emléke, hasznos kommunista tapasztalata van Vitéz elvtársnőnek. — Arra emlékszem vissza a leg- szívesebben, amikor zászlóanya voltam. Álltam az emelvényen, én, a bekötött fejű egyszerű asszonyt körülöttem katonatisztek, ezredes, százados, nem is tudnám megmon­dani, milyen rangúak. Aztán csak a kezembe adják a tűzérezred zászlaját. Mondanom kellett volna valamit, de jó ideig nem tudtam szóhoz jutni. Ahogy szétnéztem magam körül, elszorult a torkon^ mert eszembe jutott az a jelenet, amikor csendőrökkel voltam körül­véve, s vallattak az uramról. Eszembe jutott a sok durvaságs lám most ilyen megbecsülé&bertj ilyen szeretetben részesülöki De aztán csak megemberelem ma­gam, s elmondtam rendesen, amit kellett. Vitéz elvtársnő ügy dolgozott a gyárban, mintha a sanyarú mun­kanélküliség éveit is pótolni akar­ná. Eleinte ónozó segédmunkás volt, aztán MEO ellenőr lett. vé­gül művezető. 1949-ben éhmmkás kitüntetést kapott. Hosszú ideig egyik üzemrész •párttitkára is volt, pártiskolát vég­zett. Bármiről beszéli csak oda lyukad ki: — Engem a párt tett emberré, felemelt a nyomorból kenyeret adott a kezembe. Nekem a párt mindenem;.; Az én gyermekeim is a pártnak köszönhetik, hogy olyan sok kárpótlást kaphatták múltbeli nyomorgásukért. itéz elvtársnőnél nincs oda* adóbb, nincs lelkesebb kom­munista asszony. Most a pártveze­tőség újjáválasztásának nagy mun­kájából szintén kiveszi a részéti ámbár a múlt sok szenvedésétől megrongálódott egészsége gyakran ágyba kényszeríti. Nagy akarata- tenniakarása azonban nem tört meg, s a gyár valamennyi dolgozó­ja előtt példaként áll Vitéz elvtárs­nő kommunista asszonyhoz méltó életei magatartása. ADAMOVX2& merne

Next

/
Thumbnails
Contents