Észak-Magyarország, 1955. december (12. évfolyam, 282-308. szám)

1955-12-07 / 287. szám

o ÉSEAKMAGYARORSZAc Szerda, 1955. december 7. Pártéi e t Kommunisták! Vállaljatok szocialista kitelezeltségoket a termelő es társadalmi munkában és példamuialőan teljesítsétek azokat Pártszervezeteinkben gondos elő­készületek folynak a vezetőségválasz­tás sikere érdekében. A kommunista vezetők törekvése arra irányul, hogy a vezetöségválasztás összefonód­jék a termelést elősegítő módsze­rek kidolgozásával és megvalósí­tásával. Ezt a helyes szándékot látjuk a Borsodvidéki Gépgyár alapszerveze­ténél is. Megkérdeztük Aranyosi Jó­zsef elvtársat, az alapszervezet párt- titkárát, hogy milyen intézkedéseket tettek a vezetőségválasztás előkészü­letei során. — Hétfőn taggyűlést tartottunk, amelyen üzemünk kommunistái a vezetőségválasztás tiszteletére munka- verseny meghirdetését határozták el. Most ’ főleg ennek a munkaverseny­nek a megszervezéséről, a kommu­nisták példamutatásáról, a lelkesedés állandó ébrentartásáról szeretnék' be­szélni. A taggyűlésen az öntők, az esztergályosok és a lakatosok felaján­lották, hogy december ha/ví átlagteljesítmé­nyeiket 5 százalékkal emelik, selejtjüket a november havihoz viszonyítva 10 százalékkal csök­kentik. Az üzem művezetői, osz­tályvezetői felajánlották a mű­szaki feltételek tökéletes biztosí­tását, a teljesítmények állandó értékelését és a gépkarbantartás szigorú ellenőrzését. E feladatok végrehajtásának eredmé­nyeképpen üzemünk eléri, sőt meg­haladja az élüzem szintet és az ön­költségben mintegy másfélszázalékos megtakarítást érünk el. — Milyen intézkedések születtek annak érdekében, hogy a kommunis­ták vállalásait megismerje és magá­évá tegye az üzem? — A taggyűlés felajánlásait kedden délután röpgyűlésen ismertettük az üzem dolgozóival. A pártcsoportveze­tők pártmegbizatásként kapták mun­kahelyükön a verseny állandó irányí­tását. a versenyszellem fokozását. — Milyen termelési feladatok áll­nak a Borsodvidéki Gépgyár dolgozói előtt? — A tervteljesítésben üzemünk elég jól áll: állandóan 100 százalékon felül teljesít. Feladatunk most az üte­mes termelés biztosítása, mert üzemünkben még előfordul hó­végi hajrá. A másik igen fontos feladat a minő­ség szüntelen ^—utasa. Ennek érde­lvében — a választás tiszteletére — felfrissítjük és megerősítjük a „kom­munisták a minőségért“ brigádmoz­galmat. A brigád úijászervezésével Rácz elvtársat, alapszervezetünk egyik derék kommunistáját bíztuk meg. — Milyen intézkedéseket tettek annak érdekében, hogy a tömegszer­vezetek is megfelelő szerepet vállal­hassanak a munkaversenyben? — A DISZ-ben dolgozó kommunis­ták pártmegbizatásként szervezik az ifik között a versenyt. Ebben a múlt­ban jelentős sikereket értünk el. Re­méljük, hogy az eredmény most sem marad el. Szakszervezetünk a ver­seny szervezésén túlmenően fokozott gondot fordít a munkásellátás, az ét­kezés, fűtés, ruházat, védőétel és ital zavartalan biztosítására. — Milyen közvetlen szervezési fel­adat előtt állnak? — A vezetőségválasztás előkészüle­tei közben megfeledkeztünk egy na­gyon fontos mozzanatról: a választás jelentőségének megmagyarázásáról. Erre a hibára Szepessi Béla elvtárs. a városi pártbizottság instruktora hívta fel figyelmünket. A mulasztás pótlása céljából a vezetőség pártcsoportvezetői értekezleten fogja ismertetni a Központi Vezetőség határozatát. A pártcsoportvezetők segítségével minden kommunista meg fogja ismerni a vezetőségválasztás po­litikai jelentőségét. Végezetül versenyre hívjuk ki Miskolc vá­ros összes középüzemeit. A verseny keretében a vezetőség­választás tiszteletére vállaljuk, hogy 104.8 százalékra teljesítjük éves ter­vünket. December havi önköltségi tervünkhöz viszonyítva 3.5 százalé­kos megtakarítást, érünk el. A távlati műszaki fejlesztési tervben szereplő 200 tonnás hidraulikus sejtő munkáit úgy irányítjuk, hogy a gépet 1950. január 15. helyett már december 20- ra elkészítjük és ki is próbáljuk. A munkafegyelem megszilárdítására vállaljuk, hogy november hónaphoz viszonyítva az igazolatlan mulasztá­sok számát 10 százalékkal csökkent­jük. Az öntöde, az esztergályos és a lakatos üzem dolgozói a kommunis­tákkal az élen decemberi átlagteljesítményük 5 százalékos emelését vállalják. Az öntöde dolgozói megfogadták, hogy decemberben a melegüzemi selejtet 10 százalékkal, a hideg- üzemi selejtet 5 százalékkal csökkentik novemberhez képest. A TMK dolgozók a kommunisták­kal az élen kötelezték masukat, hegy a gépállási időket november hónap­hoz viszonyítva 10 százalékkal csök­kentik, a 11-es esztergapad általános javítását december 20-ra, a IT. számú szerelőcsarnok körülfal ázását pedig december 18-ra befejezik. (p) KTVÁUÓ PÁRTMUNKÁSOK «.........WKO■ »j-MwywMT».1,1' UHUI ■ L r ^ >1 Nádasi Mihály párt- Balázs Dezsőné a I e­munkás, a Lenin Ko- "in Kohászati Művek- . , . ’ „ , .. ben propagandista, a haszati Müvek vason- gyár egyetlen női mű- tődéjeben művezető, vezetője. MNDSZ ve- Fáradhatatlanul dől- íetőségi tag, jó munká- gozik, jelenleg a párt- kormánvkiliintc­“ ’ * . , „ , tesben részesült. Most történet I. évfolyama- a politikai iskola I. nak propagandistája. évfolyamát vezeti. Grubics József főda­rus a Lenin Kohászati Művek martinacélmű párttitkára, szakmai beosztásában ugyanúgy megállja helyét, mint a pártoktatásban. — - — » ■— - t A * > A * A. A A * * * * A * * A * * » * * * ft A. A C A ~ k TTT^T • V V vTT f Tf W V M » W w w WW If Vf » * * 9 w w w W W 9 Az indiai látogatás történelmi jelentősége A sok meleg ünneplést és lelkes fogadtatást látott szovjet ripor­ter tolla is el-elakadt, amikor beszá­molt arról a páratlan népi megmoz­dulásról, amellyel az indiai nemzeti mozgalom bölcsőjének, Kalkuttának dolgozói fogadták a szovjet államfér­fiakat, Bulganyin és Hruscsov elvtár­sakat. Hárommillió ember sorakozott fel a repülőtértől a kormány szék­helyéig vezető 12 kilométeres úton. Egy nagy kalkuttai lap azt írta, hogy „fejedelmi ovációban részesítették a vendégeket“. Egy másik újság így lelkendezett: „Az egész város az ut­cán volt. Csodálatos fogadtatás!“ A szovjet vezetők gépkocsija csak lassú lépésekben haladhatott, mert a tö­meg túláradó örömében körülvette autójukat, hogy közelről láthassák őket. Feketéllettek az utcák, a ház­tetők, az erkélyek, a vendégek foga­dására megjelent indiai lakosok tö­megeitől. Hasonló magávalragadó események szerepelnek valamennyi beszámoló­ban, amelyek a szovjet vezetők in. iái útjával foglalkoznak. A milliós tp- meggyűléseken és az indiai parla­mentben egy békeszerető ország, a béke megóvásáért vívott harcban fontos szerepet játszó állam népe kö­szöntötte a békeerök szilárd bástyá­ját, a Szovjetuniót. A forró ünneplés Indiában, majd Burmában, annak a népnek szól, amely diadalmasan építi a kommunizmust és annak a nagy­hatalomnak, amely következetesen küzd a genfi szellem megvédéséért és továbbfejlesztéséért. A genfi szellem különösen fontos n olyan országban, mint India, arpely nemrégiben szabadult meg a gyarmati rabszolgaságtól és nagy erő­feszítéseket kell tennie, hogy a gyar­matosítás miatt elmaradott iparát, mezőgazdaságát felvirágoztassa. Az indiai nép jól tudja, hogy a szovjet nép rokonszenve mindig azok oldalán állt és áll ezután is, akik a gyarmati rendszer és annak maradványai ellen harcolnak. Hruscsov elvtárs ezzel kapcsolatban a következőket mondta a Szovjetunió világos, egvértelmű álláspontjáról: „Egyes európai álla­mok mindezidelg nem tudják meg­érteni, hogy .:: nincs visszatérés a Hégi gyarmati rendhez. Teljesen indo­kolatlan, hogy India ősi területén mindmáig ott található Goa portugál gyarmat. Ez a civilizált népek szé­gyene.“ Nehru miniszterelnök szovjetunió­beli látogatása és most ennek viszon­zása Indiában — újabb bizonysága annak, hogy megvalósítható az álla­mok békés egymás mellett élése az öt elv alapján, amelyeket Nehru és Csou En-laj, valamint a közös szov­jet—indiai nyilatkozat fogalmazott meg. A szovjet vezetők ázsiai útjá­nak nagyjelentőségű eredménye, hogy tovább növeli a Szovjetunió nemzetközi tekintélyét, a szovjet bé­kepolitika iránti tiszteletet, megbe­csülést és támogatást Indiában és egész Ázsiában, Mindez számottevő hozzájárulás a béke ügyéhez. A z indiai út ilyen jelentősége tük­^ röződik abban az ideges nyug­talanságban és ingerült kapkodásban is, amellyel a nyugati imperialisták, a monopolista körök figyelik a szov­jet államférfiak diadalmenetét. A szo­kott rágalmazás, uszítás, aggodalmas­kodás, töprengés és intő figyelmez­tetés hangjaiból álló nyugati kórus arra vall, hogy a Szovjetunió vezetői­nek indiai utazása az imperialista gyarmati rendszer elevenébe vágott. Különösen figyelemreméltó a brit imperializmus bizonyos köreinek ma­gatartása, hiszen valamikor India „a brit korona gyöngyszeme“ volt. A dúsan fizető indiai gyarmat haszon- élvezői, akiknek még mindig jelentős gazdasági érdekeltségeik vannak ezen a területen, nehezen akarnak beletörődni abba, hogy ez a gyöngy­szem többé nem nekik fénylik. Az Indiában érdekelt monopóltőkések alighanem szívrohamot kaptak, ami­kor arró1 olvastak. ho»y a Szovjet­unió baráti önzetlenséggel felaján­lotta Indiának gazdasági segítségét. Az egyik svájci burzsoá lap, a Basler Nachrichten ezt egyenest „veszedel­mes kísértésnek“ nevezte. Indiában ugyanis mindinkább megértik annak az elvnek igazságát, amiről Hruscsov elvtárs beszélt: „Szeretném figyel­meztetni önöket, hogy a szabadságot és függetlenséget csak akkor lehet megszilárdítani, ha fejleszteni tudják iparukat, különösen a gépgyártást.“ Nos, a Szovjetunió éppen ebben haj­landó támogatni India erőfeszítéseit. Kész arra, hogy megismertesse Indiá­val az ipari vállalatok, villamos erő­művek, vízierőművek építésében, az atomenergia békés felhasználásában elért eredményeit. Ilyen segítséget India csakis a Szovjetuniótól kaphat, amely kezdettől fogva élesen szem- benáll mindenfajta gyarmati elnyo­mással és éppen ez a fajta támogatás erősítheti India önállóságát, szabad­ságát, függetlenségét. A szovjet államférfiak indiai lá­n togatása. ennek a két hatalmas országnak újabb baráti kézfogása ar­ról is beszél, hogy igen jelentős vál­tozások mennek végbe az egész Kelet politikai viszonyaiban. Joggal utalt erre Bulganyin elvtárs az indiai par­lament ülésén. „Tanúi vagyunk an­nak a nagy történelmi folyamatnak, amelynek során a keleti népek fel­ébrednek és bekapcsolódnak az aktív oolitikai életbe. Ez a folyamat mind­inkább kibontakozik és nincs olyan erő. amely feltartóztathatná. Igaz. akadnak, akik nem akarják észre­venni, vaev semmibeveszik a jelenleg Keleten folyó nagy történelmi eltoló­dásokat. Ezek az eltolódások azonban mégis megvannak, sőt az egész nem­zetközi életre óriási hatást gyakorol­nak és feltétlenül fognak gyakorolni a jövőben is.“ A békeszerető indiai nép törekvé­seit megerősítették a szovjet vezetők­nek biztonságot, nyugalmat és el­szántságot sugárzó szavai, amelyek­kel a nemzetközi kapcsolatok további fejlesztéséről, a béke megőrzésének ügyéről beszéltek. Mély benyomást tett az indiai tömegekre a Szovjet­unió népeinek és korma nvának az az elhatározása, hogv tovább fáradoz­nak a népek baráti érintkezéseinek elmélyítésén, mindent megtesznek az államok békés kapcsolatainak il­lesztéséért és a nemzetközi feszültség megszüntetéséért. Didganyln és Hruscsov elvtárs in- diai, burmai és afganisztáni útja történelmi jelentőségű eseménv. a népek közötti békés együttműkö­désért vívott harc kimagasló állo­mása. A látogatások pozitív nemzet­közi hatása még csak ezután fog a maga teljességében kibontakozni. Kommunisták a békeharc élén 1917 október 16-án éjjel a szovjetek II. kongresszusa kimon­dotta: minden hatalom a szovjeten kezébe megy át. Győzött a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom. Ugyanakkor a kongresszus elfogadta a békéről szóló dekrétumot is. A le­nini békedekrétum felhívta az összes országokat: azonnal kössenek lega­lább három hónapos fegyverszünetet a béketárgyalásoik folytatására. Fel­hívta Anglia, Franciaország és Né­metország öntudatos munkásságát, hogy segítse diadalra jutni a béke ügyét. A bökedekrétum hatalmas vissz­hangra talált az egész világon a bé­kéért, függetlenségért harcoló prole­tariátus ‘körében és megindította azt a harcot, amely sorompóba állította a hadviselő országok munkásosztá­lyát a kapitalista rablóháborúval szemben, az elnyomott népek felsza­badításáért. A harc élére mindenütt az egész világon a kommunisták, a munkáspártok álltak. A kommunis­ták jelszavai: — „Le az imperialista háborúval!“, „Békét a szovjetekkel!“ — csatasorba állították a német, francia, osztrák és magyar munkás­osztályt a szocializmus, a béke, a jó­lét kivívásáért. A komrrumistákkal az élen a munkásosztály Európaszer- te fegyvert fogott a békéért, kizsák­mányoló:' ellen. Az angol munkások megtagadták a fegyverszállítmányok ki- és berakását, amivel gyengítették a szovjet köztársaság elleni inter­venció katonai erejét. A fiatal Magyar Tanácsköztár­saság első lépése a kommunisták ja­vaslatára a diplomáciai kapcsolatok felvétele volt azzal a szovjet hata­lommal, amely megadta az alapot a két ország egymás mellett élése elvé­nek és gyakorlatának megvalósításá­hoz. Az elmúlt csaknem négy évtize­des harc története azt bizonyítja, hogy mindig a békés együttélésért, a nemzetközi biztonságért folytatott harc volt és maradt a Szovjetunió, a kommunista pártok — és most már az egész 900 milliós szocialista bé­ketábor — külpolitikájának az alap­ja. A Szovjetunió Kommunista Párt­jának, a kommunisták vezetésével folyt az I. világháború után is az a gigászi küzdelem, melyet a világ bé­kéjét óhajtó és azért harcoló töme­gek — a népek függetlenségét, sza­badságát, békéjét veszélyeztető fa­sizmus ellen vivtak. Ugyancsak a kommunisták és a kommunista pár­tok állnak az élén annak a harcnak is, amelyet a világ népei — fajra, vallásra, világnézetre való tekintet nélkül — a német újra felfegyverzés, az imperialista rablóháború ellen, az atom- és hidrogénfegyver eltiltásá­ért, az európai kollektív biztonság megteremtéséért folytatnak. Thorez és Togliatti elv társak kijelentései — amely szerint a francia és az olasz munkások soha sem fognak fegyvert a béke szilárd őre, a Szovjetunió ellen — az olasz és francia munkás- osztály pártja, a kommunista p£rt következetes elvi állásfoglalásából fakadnak. Napjainkban is a tárgyalások eszméjéért, a genfi szellem fenntar­tásáért mindenek előtt a kommunis­ták küzdenek. A kommunisták ma­gyarázzák a genfi értekezlet napi­rendjére tűzött szovjet és nyugati ja­vaslatokat, a kommunisták leplezik le a hidegháború fenntartásán fára­dozó imperialisták mesterkedéseit. Kell-e szebb példa a kommunisták béketörekvéseire, mint a szovjet ál­lam vezetőinek Bulganyin és Hrus­csov elvtársaknak indiai és burmai látogatása? Igen megszívlelendő, amit Hruscsov elvtára mondott: „ ... a szocialista rendszer tehát meg­van és senkitől sem kér rá engedélyt. Mi nemcsak élünk, hanem kellőkép­pen meg is tudjuk védeni békénket. Ellenségeink bárhogyan is óhajtják pusztulásunkat, nem áll módjukban előidézni. Tehát akár akarják, akár nem, akár tetszik, akár nem, a szo­cialista és kapitalista államoknak egy bolygón kell élniök. Azt hiszem, hogy ha az egymásmellettélés klaszJ szikus példájára van szükség, In­diával létesült kapcsolataink erre jó példát szolgáltatnak.“ Bulganyin elv- társ Burmában a kormányfoga- dásan a következőket mondta: „ ... mint ismeretes, népeink kapcso­latai mindig őszinték és barátiak voltak és ma a békés egymásmellet t- élés ama öt nagy eivének szilárd alapján nyugszanak, amelyek utat nyitottak a Szovjetunió és Burma közötti széles gazdasági és kulturális együttműködés továbbfejlesztése előtt. Ezeket az elveket közös nyilat­kozatban erősítettük meg U Nu mi­niszterelnökkel, aki ezt a nyilatkoza­tot az országaink közti barátság chartájának nevezte.“ A szovjet elvtársak látogatása, a népi demokratikus országok kommu­nistáinak harca az építés frontján és az elnyomott népek szabadságharca mind a békéért folyó harc egy-egy megnyilvánulása. Ezeknek a harcok­nak az élén a kommunisták állanak. így van ez hazánkban, így van. Borsod megyében is. Az Ózdi Kohá­szati Üzemekben Frankfurt Imre, a sátoraljaújhelyi dohánygyárban Bod­nár József, a Rudabányai Vasércbá­nyában Keller Mátyás valamint Fri~ gyifc József, Kertész Imre és Ko- nyicska Kálmán elvtársak, kommu­nisták mutatnak példát a békebizott­ságok munkájában, a békeharcban. A kommunistáknak bőséges tapasztalataik vannak a békéért foly­tatott harcban. Emlékezzünk csak a diósgyőri vasmunkások 1943-as tün­tetésére, amelyet kommunisták szer­veztek. Ebben az időben a diósgyőri gépgyárban eredményesen működtek a kommunista sejtek és terjesztették a békepárt röpiratait: „Le a háború­val!", „Halál a fasisztákra!“ A kom­munisták agitációjára a diósgyőri gyárban leálltak a gépek. Hatalmas sereg, a béke hadserege özönlött a kommunisták vezetésével a nagyiro­da elé. Szorosak, megbanthatatlanok voltak soraik, érezték a párt ereiét. A hatalmas tömeg láttán félelem fogta el a nyilasokat, a gyár kato­nai vezetőit és kénytelenek voltak elfogadni a munkások követelését: jelenteni felsőbb parancsnokságuk­nak, hogy a „diósgyőri munkások békét akarnak, követelik, hogy kor­mányunk kössön fegyverszünetet a Szovjetunióval". Ez 1943-ban történt. A diósgyőri munkások a felszabadulás után ugyanilyen harcosan álltak ki a béke megvédése, a szocializmus építése mellett, mert tudták, hogy pártunk és kormányunk politikája a béke, a jólét, a felemelkedés programja. Megyénkben az atom- és hid­rogénfegyverek betiltását, a német újrafelfegyverzés megakadályozását követelő békeíveket 602.534 dolgozó írta alá. A párt és a kommunisták agitációjának és szervező erejének eredménye volt ez is. A kommunis­ták példamutatásának tudható be a különböző béke-estek megrendezése, a békevédelmi szerződések megköté­se és a béke-beszélgetések megtartá­sa. Borsodban eddig mintegy 15 ezer munkás és dolgozó paraszt kötött békevédelmi szerződést, amelyben ál­lampolgári kötelességének határidő­előtti teljesítését vállalja. A Magyar Dolgozók Pártja most a vezetőségek újjáválasztására ké­szül. Ez igen nagyjelentőségű feladat a békeharc szempontjából is. Tud­juk, hogy a párt erősödése a dolgozó nép hatalmának erősödését jelenti, de nem választható el a békemozva- lom további fejlődésétől sem. Me­gyénk békeszerető dolgozói ezért nagy lelkesedéssel tekintenek a párt­vezetőségek újjáválasztása elé, s mindenütt jobb munkával köszöntik azt. Az eddig megkötött 15 ezer b-V ke védelmi szerződés és sok más vál­lalás is azt mutatja, hogy megyénk munkásai és dolgozó parasztjai, az egyszerű békeharcosok szeretik a kommunistákat, a Magyar Dolgozók Pártját. ILLÉS ENDRE, a Megyei Békebizottság titkára. HÍREK a föld müve sszövet kezetek téli felkészüléséről A földművesszövetkezetek mis­kolci vásárcsarnoki elárusító he­lyei felkészültek a decemberi csúcs- forgalomra. Vevőankétokon tud­ták meg a vásárlóktól, hogy milye­nek karácsonyi igényeik. Ennek megfelelően a földművesszövetke­zetek saját sertéshizlaldáiból pél­dául 20 mázsa házi füstöltárut hoz­nak forgalomba. Ezenkívül több­ezer pár baromfit, 5 vagon burgo­nyát, 15 vagon almát, 20—20 mázsa dióbelet és mákot biztosítottak. • A földművesszövetkezetek kise­gítő üzemeiben nagymennyiségű szaloncukrot és különböző édessé­get készítenek a fenyőünnepre. A cukorkagyáraktól kapott áruféle­ségeken felöl 600 mázsa szalon­cukrot és mintegy négy vagon édességet hoznak forgalomba cemberben. Az elmúlt évben sok borsodi köz­ségben nehezen lehetett fenyőfához jutni. Az idén gondoskodtak arról, hogy a közeli napokban több mint 6000 folyóméter fenyőfát árusít­hassanak a falusi földművesszövet­kezetek. Megyénkben 20 helyen állítot­tak fel a földművesszövetkezetek alkalmi játék és ajándékáru bolto­kat. Ezekben a december végéig nyitvatartó alkalmi boltokban nagymennyiségű játékáru, aján­déktárgy, ékszer, a legújabb köny­vek és lakberendezési tárgyak várják a vásárlókat;

Next

/
Thumbnails
Contents