Észak-Magyarország, 1955. december (12. évfolyam, 282-308. szám)

1955-12-07 / 287. szám

o

ÉSEAKMAGYARORSZAc

Szerda, 1955. december 7.

Pártéi

e t

Kommunisták! Vállaljatok szocialista kitelezeltségoket a termelő es társadalmi munkában és példamuialőan teljesítsétek azokat

Pártszervezeteinkben gondos előkészületek folynak a vezetőségválasztás sikere érdekében. A kommunista vezetők törekvése arra irányul, hogy a vezetöségválasztás összefonódjék a termelést elősegítő módszerek kidolgozásával és megvalósításával.

Ezt a helyes szándékot látjuk a Borsodvidéki Gépgyár alapszervezeténél is. Megkérdeztük Aranyosi József elvtársat, az alapszervezet párt- titkárát, hogy milyen intézkedéseket tettek a vezetőségválasztás előkészületei során.

— Hétfőn taggyűlést tartottunk, amelyen üzemünk kommunistái a vezetőségválasztás tiszteletére munka- verseny meghirdetését határozták el. Most ’ főleg ennek a munkaversenynek a megszervezéséről, a kommunisták példamutatásáról, a lelkesedés állandó ébrentartásáról szeretnék' beszélni. A taggyűlésen az öntők, az esztergályosok és a lakatosok felajánlották, hogy

december ha/ví átlagteljesítményeiket 5 százalékkal emelik, selejtjüket a november havihoz viszonyítva 10 százalékkal csökkentik. Az üzem művezetői, osztályvezetői felajánlották a műszaki feltételek tökéletes biztosítását, a teljesítmények állandó értékelését és a gépkarbantartás szigorú ellenőrzését.

E feladatok végrehajtásának eredményeképpen üzemünk eléri, sőt meghaladja az élüzem szintet és az önköltségben mintegy másfélszázalékos megtakarítást érünk el.

— Milyen intézkedések születtek annak érdekében, hogy a kommunisták vállalásait megismerje és magáévá tegye az üzem?

— A taggyűlés felajánlásait kedden délután röpgyűlésen ismertettük az üzem dolgozóival. A pártcsoportvezetők pártmegbizatásként kapták munkahelyükön a verseny állandó irányítását. a versenyszellem fokozását.

— Milyen termelési feladatok állnak a Borsodvidéki Gépgyár dolgozói előtt?

— A tervteljesítésben üzemünk elég jól áll:

állandóan 100 százalékon felül teljesít. Feladatunk most az ütemes termelés biztosítása, mert üzemünkben még előfordul hóvégi hajrá.

A másik igen fontos feladat a minőség szüntelen ^—utasa. Ennek érdelvében — a választás tiszteletére — felfrissítjük és megerősítjük a „kommunisták a minőségért“ brigádmozgalmat. A brigád úijászervezésével Rácz elvtársat, alapszervezetünk

egyik derék kommunistáját bíztuk meg.

— Milyen intézkedéseket tettek annak érdekében, hogy a tömegszervezetek is megfelelő szerepet vállalhassanak a munkaversenyben?

— A DISZ-ben dolgozó kommunisták pártmegbizatásként szervezik az ifik között a versenyt. Ebben a múltban jelentős sikereket értünk el. Reméljük, hogy az eredmény most sem marad el. Szakszervezetünk a verseny szervezésén túlmenően fokozott gondot fordít a munkásellátás, az étkezés, fűtés, ruházat, védőétel és ital zavartalan biztosítására.

— Milyen közvetlen szervezési feladat előtt állnak?

— A vezetőségválasztás előkészületei közben megfeledkeztünk egy nagyon fontos mozzanatról: a választás jelentőségének megmagyarázásáról. Erre a hibára Szepessi Béla elvtárs. a városi pártbizottság instruktora hívta fel figyelmünket. A mulasztás pótlása céljából

a vezetőség pártcsoportvezetői értekezleten fogja ismertetni a Központi Vezetőség határozatát.

A pártcsoportvezetők segítségével minden kommunista meg fogja ismerni a vezetőségválasztás politikai jelentőségét. Végezetül versenyre hívjuk ki Miskolc város összes középüzemeit.

A verseny keretében a vezetőségválasztás tiszteletére vállaljuk, hogy

104.8 százalékra teljesítjük éves tervünket. December havi önköltségi tervünkhöz viszonyítva 3.5 százalékos megtakarítást, érünk el. A távlati műszaki fejlesztési tervben szereplő 200 tonnás hidraulikus sejtő munkáit úgy irányítjuk, hogy a gépet 1950. január 15. helyett már december 20- ra elkészítjük és ki is próbáljuk. A munkafegyelem megszilárdítására vállaljuk, hogy november hónaphoz viszonyítva az igazolatlan mulasztások számát 10 százalékkal csökkentjük.

Az öntöde, az esztergályos és a

lakatos üzem dolgozói a kommunistákkal az élen

decemberi átlagteljesítményük 5 százalékos emelését vállalják. Az öntöde dolgozói megfogadták, hogy decemberben a melegüzemi selejtet 10 százalékkal, a hideg- üzemi selejtet 5 százalékkal csökkentik novemberhez képest.

A TMK dolgozók a kommunistákkal az élen kötelezték masukat, hegy a gépállási időket november hónaphoz viszonyítva 10 százalékkal csökkentik, a 11-es esztergapad általános javítását december 20-ra, a IT. számú szerelőcsarnok körülfal ázását pedig december 18-ra befejezik. (p)

KTVÁUÓ PÁRTMUNKÁSOK

«.........WKO■ »j-MwywMT».1,1' UHUI ■

L r ^ >1

Nádasi Mihály párt- Balázs Dezsőné a I emunkás, a Lenin Ko- "in Kohászati Művek- . , . ’ „ , .. ben propagandista, a

haszati Müvek vason- gyár egyetlen női mű- tődéjeben művezető, vezetője. MNDSZ ve- Fáradhatatlanul dől- íetőségi tag, jó munká- gozik, jelenleg a párt- kormánvkiliintc“ ’ * . , „ , tesben részesült. Most

történet I. évfolyama- a politikai iskola I. nak propagandistája. évfolyamát vezeti.

Grubics József fődarus a Lenin Kohászati Művek martinacélmű párttitkára, szakmai beosztásában ugyanúgy megállja helyét, mint a pártoktatásban.

— - — » ■— - t A * > A * A. A A * * * * A * * A * * » * * * ft A. A C A ~ k

TTT^T • V V vTT f Tf W V M » W w w WW If Vf » * * 9 w w w W W 9

Az indiai látogatás történelmi jelentősége

A sok meleg ünneplést és lelkes fogadtatást látott szovjet riporter tolla is el-elakadt, amikor beszámolt arról a páratlan népi megmozdulásról, amellyel az indiai nemzeti mozgalom bölcsőjének, Kalkuttának dolgozói fogadták a szovjet államférfiakat, Bulganyin és Hruscsov elvtársakat. Hárommillió ember sorakozott fel a repülőtértől a kormány székhelyéig vezető 12 kilométeres úton. Egy nagy kalkuttai lap azt írta, hogy „fejedelmi ovációban részesítették a vendégeket“. Egy másik újság így lelkendezett: „Az egész város az utcán volt. Csodálatos fogadtatás!“ A szovjet vezetők gépkocsija csak lassú lépésekben haladhatott, mert a tömeg túláradó örömében körülvette autójukat, hogy közelről láthassák őket. Feketéllettek az utcák, a háztetők, az erkélyek, a vendégek fogadására megjelent indiai lakosok tömegeitől.

Hasonló magávalragadó események szerepelnek valamennyi beszámolóban, amelyek a szovjet vezetők in. iái útjával foglalkoznak. A milliós tp- meggyűléseken és az indiai parlamentben egy békeszerető ország, a béke megóvásáért vívott harcban fontos szerepet játszó állam népe köszöntötte a békeerök szilárd bástyáját, a Szovjetuniót. A forró ünneplés Indiában, majd Burmában, annak a népnek szól, amely diadalmasan építi a kommunizmust és annak a nagyhatalomnak, amely következetesen küzd a genfi szellem megvédéséért és továbbfejlesztéséért.

A genfi szellem különösen fontos n olyan országban, mint India, arpely nemrégiben szabadult meg a gyarmati rabszolgaságtól és nagy erőfeszítéseket kell tennie, hogy a gyarmatosítás miatt elmaradott iparát, mezőgazdaságát felvirágoztassa. Az indiai nép jól tudja, hogy a szovjet nép rokonszenve mindig azok oldalán állt és áll ezután is, akik a gyarmati rendszer és annak maradványai ellen harcolnak. Hruscsov elvtárs ezzel kapcsolatban a következőket mondta a Szovjetunió világos, egvértelmű álláspontjáról: „Egyes európai államok mindezidelg nem tudják megérteni, hogy .:: nincs visszatérés a Hégi gyarmati rendhez. Teljesen indokolatlan, hogy India ősi területén mindmáig ott található Goa portugál gyarmat. Ez a civilizált népek szégyene.“

Nehru miniszterelnök szovjetunióbeli látogatása és most ennek viszonzása Indiában — újabb bizonysága annak, hogy megvalósítható az államok békés egymás mellett élése az öt elv alapján, amelyeket Nehru és Csou En-laj, valamint a közös szovjet—indiai nyilatkozat fogalmazott meg. A szovjet vezetők ázsiai útjának nagyjelentőségű eredménye, hogy tovább növeli a Szovjetunió nemzetközi tekintélyét, a szovjet békepolitika iránti tiszteletet, megbecsülést és támogatást Indiában és egész Ázsiában, Mindez számottevő hozzájárulás a béke ügyéhez.

A z indiai út ilyen jelentősége tük^ röződik abban az ideges nyugtalanságban és ingerült kapkodásban is, amellyel a nyugati imperialisták, a monopolista körök figyelik a szovjet államférfiak diadalmenetét. A szokott rágalmazás, uszítás, aggodalmaskodás, töprengés és intő figyelmeztetés hangjaiból álló nyugati kórus arra vall, hogy a Szovjetunió vezetőinek indiai utazása az imperialista gyarmati rendszer elevenébe vágott. Különösen figyelemreméltó a brit imperializmus bizonyos köreinek magatartása, hiszen valamikor India „a brit korona gyöngyszeme“ volt. A dúsan fizető indiai gyarmat haszon- élvezői, akiknek még mindig jelentős gazdasági érdekeltségeik vannak ezen a területen, nehezen akarnak beletörődni abba, hogy ez a gyöngyszem többé nem nekik fénylik. Az Indiában érdekelt monopóltőkések alighanem szívrohamot kaptak, amikor arró1 olvastak. ho»y a Szovjetunió baráti önzetlenséggel felajánlotta Indiának gazdasági segítségét. Az egyik svájci burzsoá lap, a Basler Nachrichten ezt egyenest „veszedelmes kísértésnek“ nevezte. Indiában ugyanis mindinkább megértik annak az elvnek igazságát, amiről Hruscsov elvtárs beszélt: „Szeretném figyelmeztetni önöket, hogy a szabadságot és függetlenséget csak akkor lehet megszilárdítani, ha fejleszteni tudják iparukat, különösen a gépgyártást.“ Nos, a Szovjetunió éppen ebben hajlandó támogatni India erőfeszítéseit.

Kész arra, hogy megismertesse Indiával az ipari vállalatok, villamos erőművek, vízierőművek építésében, az atomenergia békés felhasználásában elért eredményeit. Ilyen segítséget India csakis a Szovjetuniótól kaphat, amely kezdettől fogva élesen szem- benáll mindenfajta gyarmati elnyomással és éppen ez a fajta támogatás erősítheti India önállóságát, szabadságát, függetlenségét.

A szovjet államférfiak indiai lán togatása. ennek a két hatalmas országnak újabb baráti kézfogása arról is beszél, hogy igen jelentős változások mennek végbe az egész Kelet politikai viszonyaiban. Joggal utalt erre Bulganyin elvtárs az indiai parlament ülésén. „Tanúi vagyunk annak a nagy történelmi folyamatnak, amelynek során a keleti népek felébrednek és bekapcsolódnak az aktív oolitikai életbe. Ez a folyamat mindinkább kibontakozik és nincs olyan erő. amely feltartóztathatná. Igaz. akadnak, akik nem akarják észrevenni, vaev semmibeveszik a jelenleg Keleten folyó nagy történelmi eltolódásokat. Ezek az eltolódások azonban mégis megvannak, sőt az egész nemzetközi életre óriási hatást gyakorolnak és feltétlenül fognak gyakorolni a jövőben is.“

A békeszerető indiai nép törekvéseit megerősítették a szovjet vezetőknek biztonságot, nyugalmat és elszántságot sugárzó szavai, amelyekkel a nemzetközi kapcsolatok további fejlesztéséről, a béke megőrzésének ügyéről beszéltek. Mély benyomást tett az indiai tömegekre a Szovjetunió népeinek és korma nvának az az elhatározása, hogv tovább fáradoznak a népek baráti érintkezéseinek elmélyítésén, mindent megtesznek az államok békés kapcsolatainak illesztéséért és a nemzetközi feszültség megszüntetéséért.

Didganyln és Hruscsov elvtárs in- diai, burmai és afganisztáni útja történelmi jelentőségű eseménv. a népek közötti békés együttműködésért vívott harc kimagasló állomása. A látogatások pozitív nemzetközi hatása még csak ezután fog a maga teljességében kibontakozni.

Kommunisták a békeharc élén

1917 október 16-án éjjel a

szovjetek II. kongresszusa kimondotta: minden hatalom a szovjeten kezébe megy át. Győzött a Nagy Októberi Szocialista Forradalom. Ugyanakkor a kongresszus elfogadta a békéről szóló dekrétumot is. A lenini békedekrétum felhívta az összes országokat: azonnal kössenek legalább három hónapos fegyverszünetet a béketárgyalásoik folytatására. Felhívta Anglia, Franciaország és Németország öntudatos munkásságát, hogy segítse diadalra jutni a béke ügyét.

A bökedekrétum hatalmas visszhangra talált az egész világon a békéért, függetlenségért harcoló proletariátus ‘körében és megindította azt a harcot, amely sorompóba állította a hadviselő országok munkásosztályát a kapitalista rablóháborúval szemben, az elnyomott népek felszabadításáért. A harc élére mindenütt az egész világon a kommunisták, a munkáspártok álltak. A kommunisták jelszavai: — „Le az imperialista háborúval!“, „Békét a szovjetekkel!“ — csatasorba állították a német, francia, osztrák és magyar munkásosztályt a szocializmus, a béke, a jólét kivívásáért. A komrrumistákkal az élen a munkásosztály Európaszer- te fegyvert fogott a békéért, kizsákmányoló:' ellen. Az angol munkások megtagadták a fegyverszállítmányok ki- és berakását, amivel gyengítették a szovjet köztársaság elleni intervenció katonai erejét.

A fiatal Magyar Tanácsköztársaság első lépése a kommunisták javaslatára a diplomáciai kapcsolatok felvétele volt azzal a szovjet hatalommal, amely megadta az alapot a két ország egymás mellett élése elvének és gyakorlatának megvalósításához. Az elmúlt csaknem négy évtizedes harc története azt bizonyítja, hogy mindig a békés együttélésért, a nemzetközi biztonságért folytatott harc volt és maradt a Szovjetunió, a kommunista pártok — és most már az egész 900 milliós szocialista béketábor — külpolitikájának az alapja.

A Szovjetunió Kommunista Pártjának, a kommunisták vezetésével folyt az I. világháború után is az a gigászi küzdelem, melyet a világ békéjét óhajtó és azért harcoló tömegek — a népek függetlenségét, szabadságát, békéjét veszélyeztető fasizmus ellen vivtak. Ugyancsak a kommunisták és a kommunista pártok állnak az élén annak a harcnak is, amelyet a világ népei — fajra, vallásra, világnézetre való tekintet nélkül — a német újra felfegyverzés, az imperialista rablóháború ellen, az atom- és hidrogénfegyver eltiltásáért, az európai kollektív biztonság megteremtéséért folytatnak. Thorez és Togliatti elv társak kijelentései — amely szerint a francia és az olasz munkások soha sem fognak fegyvert a béke szilárd őre, a Szovjetunió ellen — az olasz és francia munkás- osztály pártja, a kommunista p£rt következetes elvi állásfoglalásából fakadnak.

Napjainkban is a tárgyalások eszméjéért, a genfi szellem fenntartásáért mindenek előtt a kommunisták küzdenek. A kommunisták magyarázzák a genfi értekezlet napirendjére tűzött szovjet és nyugati javaslatokat, a kommunisták leplezik le a hidegháború fenntartásán fáradozó imperialisták mesterkedéseit. Kell-e szebb példa a kommunisták béketörekvéseire, mint a szovjet állam vezetőinek Bulganyin és Hruscsov elvtársaknak indiai és burmai látogatása? Igen megszívlelendő, amit Hruscsov elvtára mondott: „ ... a szocialista rendszer tehát megvan és senkitől sem kér rá engedélyt. Mi nemcsak élünk, hanem kellőképpen meg is tudjuk védeni békénket. Ellenségeink bárhogyan is óhajtják pusztulásunkat, nem áll módjukban előidézni. Tehát akár akarják, akár nem, akár tetszik, akár nem, a szocialista és kapitalista államoknak egy bolygón kell élniök. Azt hiszem,

hogy ha az egymásmellettélés klaszJ szikus példájára van szükség, Indiával létesült kapcsolataink erre jó példát szolgáltatnak.“ Bulganyin elv- társ Burmában a kormányfoga- dásan a következőket mondta: „ ... mint ismeretes, népeink kapcsolatai mindig őszinték és barátiak voltak és ma a békés egymásmellet t- élés ama öt nagy eivének szilárd alapján nyugszanak, amelyek utat nyitottak a Szovjetunió és Burma közötti széles gazdasági és kulturális együttműködés továbbfejlesztése előtt. Ezeket az elveket közös nyilatkozatban erősítettük meg U Nu miniszterelnökkel, aki ezt a nyilatkozatot az országaink közti barátság chartájának nevezte.“

A szovjet elvtársak látogatása, a népi demokratikus országok kommunistáinak harca az építés frontján és az elnyomott népek szabadságharca mind a békéért folyó harc egy-egy megnyilvánulása. Ezeknek a harcoknak az élén a kommunisták állanak.

így van ez hazánkban, így van. Borsod megyében is. Az Ózdi Kohászati Üzemekben Frankfurt Imre, a sátoraljaújhelyi dohánygyárban Bodnár József, a Rudabányai Vasércbányában Keller Mátyás valamint Fri~ gyifc József, Kertész Imre és Ko- nyicska Kálmán elvtársak, kommunisták mutatnak példát a békebizottságok munkájában, a békeharcban.

A kommunistáknak bőséges

tapasztalataik vannak a békéért folytatott harcban. Emlékezzünk csak a diósgyőri vasmunkások 1943-as tüntetésére, amelyet kommunisták szerveztek. Ebben az időben a diósgyőri gépgyárban eredményesen működtek a kommunista sejtek és terjesztették a békepárt röpiratait: „Le a háborúval!", „Halál a fasisztákra!“ A kommunisták agitációjára a diósgyőri gyárban leálltak a gépek. Hatalmas sereg, a béke hadserege özönlött a kommunisták vezetésével a nagyiroda elé. Szorosak, megbanthatatlanok voltak soraik, érezték a párt ereiét. A hatalmas tömeg láttán félelem fogta el a nyilasokat, a gyár katonai vezetőit és kénytelenek voltak elfogadni a munkások követelését: jelenteni felsőbb parancsnokságuknak, hogy a „diósgyőri munkások békét akarnak, követelik, hogy kormányunk kössön fegyverszünetet a Szovjetunióval".

Ez 1943-ban történt. A diósgyőri munkások a felszabadulás után ugyanilyen harcosan álltak ki a béke megvédése, a szocializmus építése mellett, mert tudták, hogy pártunk és kormányunk politikája a béke, a jólét, a felemelkedés programja.

Megyénkben az atom- és hidrogénfegyverek betiltását, a német újrafelfegyverzés megakadályozását követelő békeíveket 602.534 dolgozó írta alá. A párt és a kommunisták agitációjának és szervező erejének eredménye volt ez is. A kommunisták példamutatásának tudható be a különböző béke-estek megrendezése, a békevédelmi szerződések megkötése és a béke-beszélgetések megtartása. Borsodban eddig mintegy 15 ezer munkás és dolgozó paraszt kötött békevédelmi szerződést, amelyben állampolgári kötelességének határidőelőtti teljesítését vállalja.

A Magyar Dolgozók Pártja most a vezetőségek újjáválasztására készül. Ez igen nagyjelentőségű feladat a békeharc szempontjából is. Tudjuk, hogy a párt erősödése a dolgozó nép hatalmának erősödését jelenti, de nem választható el a békemozva- lom további fejlődésétől sem. Megyénk békeszerető dolgozói ezért nagy lelkesedéssel tekintenek a pártvezetőségek újjáválasztása elé, s mindenütt jobb munkával köszöntik azt. Az eddig megkötött 15 ezer b-V ke védelmi szerződés és sok más vállalás is azt mutatja, hogy megyénk munkásai és dolgozó parasztjai, az egyszerű békeharcosok szeretik a kommunistákat, a Magyar Dolgozók Pártját.

ILLÉS ENDRE,

a Megyei Békebizottság titkára.

HÍREK

a föld müve sszövet kezetek téli felkészüléséről

A földművesszövetkezetek miskolci vásárcsarnoki elárusító helyei felkészültek a decemberi csúcs- forgalomra. Vevőankétokon tudták meg a vásárlóktól, hogy milyenek karácsonyi igényeik. Ennek megfelelően a földművesszövetkezetek saját sertéshizlaldáiból például 20 mázsa házi füstöltárut hoznak forgalomba. Ezenkívül többezer pár baromfit, 5 vagon burgonyát, 15 vagon almát, 20—20 mázsa dióbelet és mákot biztosítottak.

•

A földművesszövetkezetek kisegítő üzemeiben nagymennyiségű szaloncukrot és különböző édességet készítenek a fenyőünnepre. A cukorkagyáraktól kapott áruféleségeken felöl 600 mázsa szaloncukrot és mintegy négy vagon

édességet hoznak forgalomba cemberben.

Az elmúlt évben sok borsodi községben nehezen lehetett fenyőfához jutni. Az idén gondoskodtak arról, hogy a közeli napokban több mint 6000 folyóméter fenyőfát árusíthassanak a falusi földművesszövetkezetek.

Megyénkben 20 helyen állítottak fel a földművesszövetkezetek alkalmi játék és ajándékáru boltokat. Ezekben a december végéig nyitvatartó alkalmi boltokban nagymennyiségű játékáru, ajándéktárgy, ékszer, a legújabb könyvek és lakberendezési tárgyak várják a vásárlókat;