Észak-Magyarország, 1955. november (12. évfolyam, 258-281. szám)

1955-11-18 / 271. szám

2 ÉSZAKMAGYARORSZAG Péntek, 1955. november 18. Gerő Ernő e I v t á r s felszólalása. (Folytatás az 1. oldalról.) Utazgatnak s az utazások nem any- nyira gazdasági és segítési, mint in­kább turisztikai jellegűek. (Szalai Béla: Különösen szombaton délután!) Különösen szombaton délután és nyáron a Balaton mellé. Másrészt még sok fölösleges szervünk van s szárqos területen még indokolatlanul túlzott a központosítás. Bizonyos megtakarítást sikerült elérni a központi szervek létszámá­nál, amelyek az utóbbi évek folya­mán erősen felduzzadtak. Általában ezek a központi szervek még mindig túlságosan nagyok, ezenkívül olyan szervek, amelyeknek lent a terepen, a megyékben, a járásokban volna a lielyük, felnyomultak Budapestre, vagy a vidéki nagyvárosokba. A Mi- n'sztertanács tett már egyetmást, bogy ezt a helyzetet megváltoztassa, de tovább kell mennünk s az irányító szerveket, ahol csak lehetséges, kö­zelebb kell vinnünk az irányítottak­hoz Sok még Bálunk a pazarlás s ezért nagy a megtakarítási lehetőség az építkezések terén. Gyakori az indo­kolatlan, túlzott tervezés, követel­mény az építkezéseknél s az építke­zésekhez felhasznált anyagok igény­lésénél. Itt van például az általános iskolák esete. Az általános isko­lák tantermeit 3.20 méter bel­magassággal tervezik. Ez teljesen elegendő, hisz a lakóépületeket is 2.05—3 méterrel tervezzük. Az egész­ségügyi minisztérium azonban ezzel nincs megelégedve. Nem érti meg. hogy a rendelkezésre álló összegből nekünk minél több iskolai tanlermet kell építenünk, hogy a túlzsúfoltsá­got mielőbb megszüntessük, különö­sen az általános iskolákban és ra­gaszkodnak ahhoz, hogy a tanterme­ket 3.60—'3.80 belmagassággal épít­sék. Megjegyzem közbevetőíeg, hogy az Országos Építésügyi Hivatal el­nöke Svájcban járt, Zürichben meg­nézte hogyan építik az iskolákat. Há­rom méter belmagassággal építik. Ez a 3.60—3.80 belmagasság azt jelenti, begy egy négytantermes iskolánál 370 köbméter többletet, nyolctan­termes iskolánál pedig 2000 köbmé­ter többletet kellene felépíteni, illetve az első esetben 40.000, a má­sodik esetben 200.000 forint felesle­ges építési költséget jelent. Az utóbbi években nálunk komoly erőfeszítések történtek annak érde­kében. hogy rezet, ólmot s egyéb színesfémeket helyettesítsünk rész­ben alumíniummal, amely bővebben, ha nem is bőven áll rendelkezésre, «unthogy ezt masunk termeljük, részben különféle plasztikus, illetve úgynevezett műanyagokkal. Meg kell azonban mondani, hogy ezen a térén is még nagy lehetőségeink vannak, amelyeket eddig nem használtunk teljesen ki. Gazdasági vezetőinknek tudniok kell, hogy az egész világon igen nagy mértékben helyettesítik a rezet és az ólmot s különösen élen kell járhi nekünk a helyettesítésben, minthogy nálunk ezek az anyagok hiányanyagok. Szükségletünk fedezése fából mind nagyobb nehézségekbe ütközik, egy­részt azért, mert általában erősen nő szükségletünk, másrészt, mert a fa nálunk túlnyomórészt behozatali anyag. Végül pedig, mert általában a fa a legtöbb országban hiánycikk. Emellett a helytelenül megállapított faárak is a pocsékol ás Irányában hatnak. Ez utóbbi helvzeten sürgő­sen változtatnunk kell és változtatni fogunk. A fa helyettesítésében értünk el jelentős eredményeket az elmúlt években, de ezekkel az eredmények­kel sem lehetünk még megelégedve. Rendkívül komoly intézkedéseket kell tennünk annak érdekében, hogy a rosszabb minőségű fát farost­lemezzé, a hulladékfát, forgácsot ugyancsak lemezzé stb. dolgozzák fel. Ezen a téren igen nagy együtt­működési lehetőségünk van a test­vért Román Népköztársasággal. A farost- és faforgácslemez számos te­rületen nemcsak alkalmazható, ha­nem sokkal jobb és szebh, trónt a fa. Az európai államokban például 1930 óla a farostlemez és faforgácslemez gyártása százötvenszeresre emelke­dett. Mi, fában szegény ország, amely túlnyomórészt behozatalra szorul ezen a téren, ebben a tekintetben is nagymértékben elmaradtunk, önbí­rálattal meg kell mondanunk a kor- mánv felé is, az Országos Tervhiva­tal felé is, hogy kevés beruházást ad­tunk mi eddig erre a célra s ezt meg kell változtatnunk. Nekünk a fakér­dést perspektivikusan kell megolda­nunk, hogy ne legyenek állandó há­taink és nehézségeink. Meg kell ol­danunk részben szállításokkal baráti országokból, részben helyettesítéssel más anyagokkal, részben pedig fa­hulladékból s gyengébb minőségű fá­ból való lemez- és csőgyártással. Az Orszáens Tervhivata’nak. a Könnyű­ipari Minisztériumnak, az Országos Erdészeti Főigazgatóságnak és esvéb gazdasági szerveinknek rendkívül energikusan ke'l ezzel a kérdéssel foglalkozniok, olvmódon. hogy né- hánv éven belül megoldjuk az ország faellAtásának nehéz. rendkMil fon­tos és a lakosságot rendkívül közel­ről érintő problémáját. Tisztelt Országgyűlés! iparunk mű­szaki színvonalának emeléséről itt, az országgyűlésben már részletesen volt szó. A magam részéről csupán egy kérdést akarok kiemelni e terü­letről: a rádióelektronika és a vacuumtechnika kérdését, sőt ezen belül is csak egy kérdést, a televízió kérdését. Magyarország a híradás- és vacuumtechnikai iparban jelentős helyet foglalt el a múltban, számos kiváló tudósunk volt, és működik je­lenleg is ezen a területen, olyanok, akiket ismernek és megbecsülnek nemzetközileg is. Ennek ellenére el­maradtunk a televízió megvalósítása terén. Most azt a feladatot tűzzük magunk elé, hogy ezt az elmaradást mielőbb felszámoljuk és 1957. köze­pétől kezdve a jelenlegi kísérleti adá­sok helyett korszerű, rendszeres, tö­meges televíziós adást valósítsunk meg. A televízió valósággal forradalma­sítja kulturális szempontból nemcsak a várost, hanem különösen a falut, hiszen od.aviszi a paraszt házába, mindenüvé, ahol villany, vagy telep van, az operai, a színházi előadáso­kat, a filmet, az ének- és tánckultú­rát, a sportot, a mezőgazdasági és egyéb tudományos ismereteket. Rendkívül jelentősége van a televí­ziónak egész híradástechnikai ipa­runk, sőt mondhatnám egész iparunk fejlődése és fejlesztése szempontjá­ból. Elősegíti a mikrohullámú táv­közlést, ami a távközlésnek és a rádióadásoknak a legkorszerűbb for­mája. Fontos eszköze a honvédelem­nek is. A televízió megvalósítása és a televíziós berendezések gyártása és forgalomba bocsájtása egyben az életszínvonal emelésének is fontos eszköze. 1956. évi tervünk a lakosság élet- színvonalának viszonylag szerény, de szilárdan megalapozott emelkedé­sét irányozza elő. Mint imeretes, emelkedni fog 1956-ban a lakosság rendelkezésére állő iparcikkek menv- nyisége, emelkedni fog a lakosság rendelkezésére bocsátott húsmennyi­ség, s általában nőni fog az élelmi­szerek mennyisége. Mindez persze nem jelenti azt, hogy minden kíván­ságot, minden igényt, korlátlanul ki tudunk majd elégíteni. F*től még tá­vol állunk. De lépésről lépésre meg­alapozottan, bizton haladunk előre. Ideje a lakásépítés terén is előrelépnünk egy nagyot lakhatatlanná vált, — A lakosság életszínvonala emel­kedésének egyik legfontosabb té­nyezője a lakáakérdés. Ami a lakás­helyzetet illeti, ismeretes, hogy a régi nagytőkés-nagybirtokos rend­szertől súlyos örökséget vettünk ét. A munkásosztály, a nép állama ter­mészetesen nem békülhet meg olyan lakásviszonyokkal, amelyek között a kapitalista, nagybirtokos Magyar- országon a dolgozók éltek. A lakás- helyzet megítélésénél azonban nem árt emlékezni a Iíorthy-rendszér la­káskörülményeire, az inséglakésok- ra, a kilakoltatásokra, az éjszakai tömegszállásokra. — A háború a régi lakásállományt is megtizedelte, különösen súlyos ebben a tekintetben a helyzet Buda­pesten és nagyobb vidéki városaink­ban. ipart központjainkban, ahol b háború utolsó szakaszában a német és a magyar fasiszták bűne követ­keztében soktizezer lakás ment tönk­re. Budapesten a háborús károk kö vetkeztében a lakóépületek 74 szá­zaléka megsérült. A felszabadulás előtti mintegy 300 ezer lakásból 13.600 teljesen megsemmisült, 1B.800 47.30Ó részben használhatatlanná vált, s többtizezer szenvedett kisebb károsodást. — A lakáskérdés egyike népünk legégetőbb kérdéseinek. Végleges, teljesen kielégítő megoldása nem egy ötéves terv műve lesz. A Magyar Dolgozók Pártja és a Magyar Nép­köztársaság kormánya világosan lát­ja e kérdés nagy jelentőségét és fontosságát dolgozó népünk számára. Ezért évről-évre növekvő összeget Irányzott és irányoz elő lakásépítés­re. valamint a lakások tatarozására. 1956-ban tatarozások nélkül az ösz- szes beruházások 11.8 százaléka mer'' ál'ami lakásépítésre. 1952-től az állami eszközökből la­kásépítésre fordított összeg aránya a beruházásokon belül közel meg­háromszorozódott. Hasonlóképpen igen jelentősen emelkedett az állami lakásépítésre fordított abszolút ösz- szeg is, amennyiben az az 1952. évi 882 millió forintról 1958-ban mint­egy 1440 millió forintra növekszik. Ha ehhez az 1440 millióhoz hozzá­számítjuk azt a négyszázmillió fo­rint hitelt, amelyet Í956-ban az ál­lam a dolgozóknak saját házépítésre, kedvező feltételek mellett rendelke­zésre bocsát, úgy azt látjuk, hogy 1956-ban az állami eszközökből la­kásépítésre fordított évi összeg mint­egy háromszorosára nő. — Tekintettel arra, hogy a párt és a kormány határozata értelmében 1958-ban átmenetileg mintegy het­ven százalékban olyan típusú laká­sokat akarunk építeni, amely laká­sok egy tizennyolc négyzetméteres szobából, továbbá konyhából, elkü­lönített mosdóhelyiségből, valamint WC-böl állanak, az 1956-ban meg­épülő, s átadásra kerülő, vagy 1957 elején beköltözhető lakások száma igen jelentősen emelkedni fos. sok­kal jelentősebben, mint az építkezés­re fordított összeg. Ugyanis azonos költségráfordítással minden száz darab összkomfortos kétszobás lakás helyett 170 darab lakást lehet épí­teni az említett tiousból. Persze le­het. hogy valaki kifogásolni fogja: miért akarunk mi átmenetileg — hangsúlyozom: csak átmenetileg — aránylag naav számban Ilyen típusú lakásokat építeni? Azért, mert azok, akik most albérletben laknak, úgy gondolkoznék, hogy „az ilyen típu­sú lakás sokka' lobb. mint a sem­milyen lakás!” (Taps.) — Meg kell nzonban mondani, hogy az építkezések költsége még mindig rendkívül magas, nincs meg még az építkezések terén az a szervezettség és előrelátás, az' a gyors ütem, amelyre szükség volna, s amelvet a legfejlettebb országok­ban már megvalósítanak. Építőipa­runk komoly eredményeket ért el az üzemi építkezéseknél, de a lakóhá­zak tömeges építésénél még elmara dott módszereket alkalmaz. Az új, korszerű magastermelékenységű, gyors, üzemi jellegű, szerelés-jellegű építkezés nálunk még csak szórvá­nyos és számos esetben az újfaitá- jú építkezést is lényegileg kézműves módszerrel valósítják meg. Csak ke­véssé alkalmazzák nálunk a típus­terveket. — Ideje a lakásépítés terén is előrelépnünk egy nagyot. A jobbol­dali opportunisták szétaprózták, s részben szétherdálták a nagy mun­kával és nehézségek árán megte­remtett központosított, korszerű ál­lami építőipart. A párt határozata alapján, központi vezetőségünk hatá­rozata alapján az építőipart újból ésszerűen, a realitásokkal számoló mértékben összpontosítjuk s ugyan­akkor területileg decentralizáljuk, azaz budapesti és megyei vállalato­kat hozunk létre annak érdekében, hogy egy-egy területen ne építsen 37 féle különböző vállalat. (Helyes­lés.) Az állami építkezések költségeinek csökkentésére komoly lehetőség van. Jelenleg a mellékköltségek a lakás- építkezések költségráfordításának mintegy tizenöt—húsz százalékát jelentik. Ez az arány megen­gedhetetlenül magas. A mellékkölt­ségnek 25 százalékos csökkentése, ami teljesen reális feladat, megva- sítható: körülbelül 50 millió forint megtakarítást eredményez egymagá­ban s ebből 1956-bnn közel ezer da­rab kislakás építését lehetne bizto­sítani. Az Építésügyi Minisztérium vezetőinek és dolgozóinak feladata, hogy ezt a lehetőséget valósággá te­gyék. Állami építőinarunk megfele 15 műszaki felkészültséggel rendel kezik ahhoz, hogy nagy tömegben,, kifogástalan minőségben, gyorsan tudjon tömegméretekben lakásokat építeni. Ehhez azonban nagyobb szerve­zettségre. nemcsak az építőipar, ha nem az építőanyagipar megszerve­zésére, korszerűsítésére van szükség. Szükség van az előregyártott ele­mek, szerkezetek fokozott felhasz­nálására. a munkaerővel való foko­zott törődésre s mindezek eredmé nyeként arra, hogy az építkezések önköltségét jelentős mértékben csők kentsük. Mindez együttvéve lehetőséget ad az építésügyi minisztériumnak s egyéb építésügyi szerveknek ahhoz hogy az eddiginél sokkal gondosab­ban. jobb minőségben, gyorsabban építsenek nemcsak üzemeket, ipari és mezőgazdasági épületeket, ha­nem lakásokat is. Ezt joggal elvárja építésügyi minisztériumunktól, egész építőiparunktól, pártunk, kormá­nyunk, munkásosztályunk, dolgozó népünk! (Taps.) alatt sokat megtanultunk, de ez az idő történelmileg tekintve — rövid idó volt. Érthető — ha tervezésünk még nem tökéletes, bár úgy látjuk — hogy évről-évre, — eltekintve az 1954-es esztendőtől — jelentős fej­lődés mutatkozik a tervezés terén. Népgazdasági tervünk 1950-ra szilárd alapokon nyugszik. Megvalósítása azonban egyáltalán nem könnyű fel­adat. A terv számokban való meg­alapozottsága, realitása a siker el­engedhetetlen feltétele, de csak az első lépés a sikerhez vezető utón. A terv sikere a mindennapi ve­zető, irányító, szervező munkától függ, s végső fokon nem is csak fönt, hanem mindenekelőtt lent, az üzemekben, a műhelyekben, a szer­kesztőirodákban, a mezőkön, a szál­lításnál stb. dől el, hogy az 1956. évi népgazdasági tervet teljes sikerre vigyük, maradékta’anul megvalósít­suk, s ahol bz kívánatos, túl is tel­jesítsük, ahhoz az szükséges, hogy munkásosztályunk, szövetkezeti és egyénileg gazdálkodó dolgozó pa­rasztságunk, értelmiségünk, egész népünk megértse, s teljes egészében magáévá tegye ezt a tervet, amely országunk jövő évi- munkaprogramm- ja, s egyben a második ötéves terv első évi feladata. Nem kétséges, hogy dolgozó né­pünk s mindenekelőtt harcokban megedzett,. hősi munkásosztályunk szíwel-lélekkel-támogatni fogja pár­tunkat, a Magyar Dolgozók Pártját és népköztársaságunk kormányát ai terv megvalósításában. Támogatni fogja azért, mert munkásosztá­lyunk, dolgozó népünk ma az or­szág vitathatatlan gazdája. (Nagy- taps.) Támogatni fogja, s mindent elkövet a terv sikeres megvalósítá­sára, mert ez a terv, 1956. évi nép- gazdasági tervünk munkásosztá­lyunk, dolgozó parasztságunk, álla­munk’, népünk, pártunk terve. Tá­mogatni fogja azért, mert munkás- osztályunk, dolgozó parasztságunk, értelmiségünk egy a jni államunkkal, a Magyar Népköztársasággal, mert népünk egységesen, hiven követi ki­próbált pártunkat, a Magyar Dolgo­zók Pártját. (Hosszantartó lelkes nagy taps.) A következő felszólaló PJánásí László képviselő, volt, a SZÖVOSZ felügyelőbizottságának tagja. Utána Dobozi Erzsébet, az ongai állami gazdaság igazgatója az álla­mi gazdaságok kérdéséről beszélt. A népgazdasági terv szerint az állami gazdaságoknak globálisan 1956-ban 8 százalékkal kell több ke­nyérgabonát termelniök, mint 1955- ben. A mi gazdaságunk 1955-ben 23 százalékkal termelt többet, mint az előző gazdasági évben és 1956-ban 37 százalékkal akarunk többet ter­melni, mint 1954-ben. Ezek a szá­mok azt bizonyítják, hogy országos viszonylatban az állami gazdaságok­ban a nyolc százalékos terméshozam emelkedés reális célkitűzés, amelyet meg lehet és meg is kell valósíta­nunk. Ehhez azonban az szükséges, hogy következetesen törekedjünk azoknak a feladatoknak a megvaló­sítására, amelyet pártunk III. kon­gresszusa határozott meg. Eredményeink eléréséhez — mon­dotta többek között — nagymérték­ben hozzájárult népi államunk, a munkásosztály segítsége is, mert egyetlen esztendő alatt összesen tíz erőgéppel szaporodott gépparkunk. Az újonnan kapott GS 35-ösök, Ze- torok, Lanz-Bulldogok jók, de nagy hiány van vetőgépekben. Állami gazdaságaink nagyrésze — így töb­bek között a mi gazdaságunk is kevésszámú és agyontoldozott-foldo- zott vetőgéppel dolgozik. Ez nagyon megnehezíti a vetési munkálatokat és különösen károsan befolyásolja a szép, egyenletes, gazdaszemet gyö- gyönyörködtető minőségi vetést. Mindezt azért tartottam szükséges­nek elmondani, hogy az 1956. évre előirányzott munkagépek gyártásá­nál a lehetőségek szerint vegyék fi­gyelembe. Az állami gazdaságok, mint a ma­gyar mezőgazdaság következe­tesen szocialista szektora, a tervek: teljesítésével nemcsak a dolgozók: életszínvonalának emelkedését segí­tik elő, de elősegítik és erősítik a munkás-paraszt szövetséget és nem utolsó sorban, a nagyüzemi gazdál­kodás fölényének bebizonyításával, elősegítik a mezőgazdaság szocialis­ta átszervezésének nagy és nehéz munkáját. Az 1956. évi népgazdasági terv globálisan és részleteire bontva ,s reális, megvalósítható feladatokat tűz ki. E feladatok végrehajtásához szükséges, hogy az állami gazdaságok vezetői és dolgozói a terv maradék­talan teljesítésén keresztül bizonyít­sák be, hogy méltók arra az előlege­zett bizalomra, amelyet pártunk, kor­mányunk, dolgozó népünk beléjük helyezett. Tudatában vagyunk annak is, hogy a terv megvalósulásával erősítjük azt a társadalmi rendet, amelyben minden hatalom a dolgozó népé. (Naps.) A következő felszólaló Herczeg Ferenc képviselő, az Országos Terv­hivatal elnökhelyettese volt, aki a kohászat és a gépipar feladatairól szólt. Sxijjártó Lajos elvtárs felszólalása A terv sikere mindenekelőtt az üzemekben, a mezőkön dől el Tisztelt Országgyűlés! Képviselő elvtársak! Az 1956. évi népgazdasági tervben a párt és a kormány igyekezett le­vonni az előző évek tervezési mun­kájának tapasztalatait, tanulságait, Igyekezett kijavítani az elkövetett hibákat és szilárdan építeni az elért eredményekre. Mi, Elvtársak, új utón járunk! A népgazdaság terve­zése terén nekünk csak kilenc éves tapasztalatunk van. Ez alatt az idő Utána Szijjártó Lajos elvtárs, épí­tésügyi miniszter szólalt fel. Bevezetőben elmondotta: á Köz­ponti Vezetőség 1955 márciusi hatá­rozata leleplezte a jobboldali elhaj­lások káros munkáját, s lehetővé tette, hogy pártunk és népünk újra egész erejét összpontosíthassa a szo­cializmus építésének sorc/nkövetkező nagy feladatai megvalósítására. — Ebben az évben a beruházások terén csak részben sikerült leküzde­ni a jobboldali elferdítésekből szár­mazó hibákat és nehézségeket — mondotta. — Az 1953—54. évi átme­neti visszaesés után újra növekedni kezdett az ipari beruházások össze­ge, s növekedtek a mezőgazdasági beruházások és a szocialista mező- gazdaság fejlesztését szolgáló épít­kezések. — Megnövekedtek 1955. évben a szociális és kulturális építkezések is — mint gyermekotthonok, általános iskolák, kórházak — és egyéb kultu­rális építkezések. — Pártunk Központi Vezetősége és kormányunk az eddiginél nagyobb összeget fordított a lakásépítkezé­sekre. — Budapesten és a fontosabb vi­déki városokban az állami lakásépít­kezés 1955-ben 25 százalékkal emel­kedett. A városi lakosság gyors sza­porodása következtében ez az emel­kedés azonban nem oldotta meg a lakáskérdést még részleteiben sem és a lakásviszonyok továbbra sem ki­elégítőik. 1954—55-ben nagymérték­ben megindult a magánlakásépítke­zés is. A jövő évi tervekről szólva elmon­dotta: — A lakásviszonyok jelentős meg­javítása érdekében az 1956. évi nép­gazdasági terv a folyó évvel szemben a megépítendő lakások számát or­szágos viszonylatban nagymértékben emeli. Ezután a miniszter elmondotta: új lakótelepeket építünk többek közö't Miskolcon. Özdon és e-gész sor más városban is. majd arról beszélt, hogy a lakásépítkezések olcsóbbá tételé­nek és meggyorsításának fontos fel­tétele az, hogy lakásépítkezéseinket területileg ne aprózzuk el. 1956-ban és a .cvábbi években — amíg égető lakásproblémáink nem lesznek meg­oldva — lehetőleg 250—300 lakásból álló, sőt még ennél is nagyobb lakó­telepek építését kell biztosítani. — Az építőipar rendkívül fontos feladata az anyagtakarékosság és el­sősorban a fatakarékosság. — Második ötéves tervünk idején minden építkezés, de elsősorban a lakásépítkezés terén kell igen nagy takarékosságot bevezetnünk. Nem szabad megengedni a felesleges luxuskivitelt, ezzel szemben nagy gondot kell fordítani a lakások bel­ső kényelmére és az egyes helyiségek célszerű, gazdaságos elhelyezésére. — Kormányunk új lakásépítő szö­vetkezeti rendszer kidolgozásával foglalkozik, amely lehetővé teszi a szövetkezeti lakásépítkezésbe a dol­gozó tömegek széleskörű bevonását. A jelenleg folyamatban lévő nagy ipari építkezések mellett 1956-ban megindul a nehézvegyipar fejleszté­sét szolgáló rendkívül fontos Tisza- menti Vegyiművek építése, a Borsodi Vegyikombinát második része, a pécsujhelyi hatalmas új erőmű épí­tése, az ajkai erőmű bővítése, a gép­ipar, kohászat, könnyűipar és élel- rriszeripar sok jelentős építkezése. — A második ötéves terv első évé­nek előirányzata — mondotta befe­jezésül — nehéz feladat elé állítja az építőipart, s különösen nagy erő­feszítést követel meg a majdnem kétszeresére emelkedett, igen mun­kaigényes lakásépítkezés az építőipar minden dolgozójától. A terv kitűzé­sei reálisak és megvalósíthatók. Az állami ipar valamennyi dolgozója mindet, ludasát és erejét fel fogja használni arra. hogy a hiányosságo­kat munkájából minél előbb kikü­szöbölje, a pártunk és kormányunk által a beruházásokra előirányzott óriási összegeket céltudatosan, gaz­daságosan használja fel és ezzel elő­segítse az 1956. évi terv megvalósítá­sét. (Taps.) (Folytatás a L, oldalon.) A terv reális, meg lehet és mcs is kell vaíósítaní Megvalósítjuk a korszerű, rendszeres, tömeges televíziós adást

Next

/
Thumbnails
Contents