Észak-Magyarország, 1955. november (12. évfolyam, 258-281. szám)

1955-11-18 / 271. szám

Wntefc, W53. wtvtaríber IS, esZAKMAGTABOUZAO 3 Erdei ferencelvtárs hozzászólása Szünet után Erdei Ferenc, a Mi- suxz tér tanács elnöMhelyettese beszélt. Szocialista iparunknak a tervben megszabott kötelessége — mondotta többek között — olyan tényező, ami egymagában is egyik legfőbb ténye­zője mezőgazdasági terveink teljesí­tésének. Nem kisebbek azok a feladatok sem, amelyek mezőgazdasági ter­vünk teljesítése érdekében helyi igazgatási szerveinkre hárulnak, hi­szen ők felelősek elsősorban terüle­tük terveinek teljesítéséért. A mező- gazdasági szakigazgatási szervek munkája mellett fontos tényezője mind a termelési színvonal emelésé­nek, mind a szocialista átszervezés sikeres előrehaladásának, hogy az ál­talános helyi irányító szervek, a he­lyi tanácsok, azok végrehajtó bizott­ságai és a mezőgazdaságban érde­kelt egyéb szakigazgatási szervek is jelentősen javítsák munkájukat, érezzenek felelősséget a mezőgazda- sági tervek teljesítéséért és különö­sen javítsák irányító tevékenységük módszereit. A legfőbb, amit el kell érni mun­kájukban az, hogy gyógyuljanak ki a bürokratikus papiros-intézkedések betegségeiből és mindjobban tanul­ják meg a helyi viszonyoknak meg­felelő, a törvényességet tiszteletben tartó operatív és hatékony irányító, szervező munka helyes szocialista módszereit. Javítsák, erősítsék az ál­lampolgári fegyelmet, de egyben nö­veljék a munkakedvet is. Ezután a mezőgazdasági irányító szervek felelősségéről szólt, majd így folytatta: Kiemelkedően nagy termelési fela­datokat kell megoldani az állami gazdaságoknak. El kell érniök — hogy csak a legfőbbeket említsem — holdanként 11.5 métermázsa búza, 14 mázs^ kukorica, 15 mázsa rizs, 130 mázgd cukorrépa és tehenenként há­romezer liter tej megtermelését. Állami gazdaságainknak minden alapvető feltétele megvan, vagy meg­teremthető ahhoz, hogy ilyen tervet még nem kedvező időjárási viszo­nyok mellett is teljesítsenek. Biztatóak ezévi teljesítményeik is, bár gazdálkodásuk, különösen a munka termelékenysége, az önkölt­ség alakulása és a társadalmi tulaj­don védelme tekintetében sok kí­vánnivalót hagy maga után. Szám.» termelési ágban már olyan ered­ményt értek el, ami meghaladja a kapitalista nagybirtok legjobb ered­ményeit és már a szocialista nagy­üzemi gazdálkodás megvalósításáról tanúskodik. Biztató jel az állami gazdaságok jövőévi termésére, hogy a legjobban munkált, idejében elvetett és leg­szebben fejlődő őszi gabonavetése­ket országszerte az állami gazdasá­gokban láthatjuk. Ugyanakkor azon­ban nagyon komoly figyelmeztetés az elmaradás veszélyeire, hogy min­den állami gazdaság még ma sem fejezte be őszi kenyérgabona vetését és a termények betakarítása, s az őszi mélyszántás munkája nem ha­lad kielégítő ütemben. Nem kisebb feladatok megoldását követeli meg a terv a termelőszövet­kezeteiktől. Régi megszilárdult ter­melőszövetkezeteinkben a feladat megoldása viszonylag egyszerűbb. Nehezebb feladat az új, ezévben ala­kult és a jövő évben alakuló terme­lőszövetkezeteinkben elérni azt, hogy termelésük eredményessége már az első évben meghaladja az egyéni gazdálkodókat. A termelőszövetkezeti mozgalom ezévi fejlődése igen jelentős, azonban új termelőszövetkezeteink még csak most kezdik közös gazdálkodásukat és érthetően számos kezdeti nehéz­séggel küzdenek. Első feladatunk ezeknek a termelőszövetkezeteknek a segítségére sietni. Az eddigiekben sem gépállomá­saink, sem helyi igazgatási, irányító szerveink, de a Földművelésügyi Mi­nisztérium sem tettek meg mindent, ami kötelességük lett volna és amire a lehetőségek is megvoltak. S a leg­nagyobb hiba az. hogy elhanyagoltuk az új szövetkezetek saját erőforrá­sainak a feltárását. Az 1956. évi terv előirányozza azo­kat az anyagi eszközöket, amelyekkel termelőszövetkezeteink — különösen új termelőszövetkezeteink — részére a feltétlenül szükséges állami támo­gatást megadjuk. Mindenre ezek sz eszközök természetesen nem elegen­dők. arra azonban igen, hogy a helyi erőforrások maximális feltárásával kiegészítve, minden úl szövetkezet kielégítően berendezhesse közös gaz­daságát. A gépállomások ezévi munkája ko­moly fejlődést bizonyít. A leglobbrr elmunkált és legszebben fejlődő gabonavetések között, az állami gaz­daságok táblái mellett országszerie szembeötlők a termelőszövetkezetek vetései, amelyeket a gépállomások végeztek. Ennek ellenére nagyon sok javí­tani való van a gépállomások mun­kájában s a jövő évi termelési ter­vek teljesítése nagyrészt azon múlik a termelőszövetkezetekben, hogy a gépállomások mennyivel jobb és szervezettebb munkát végeznek, mint ebben az évben. A Minisztertanács ez évben már javította, fejlesztette a gépállomási dolgozók bérezési és premizálási rendszerét, s kezd kialakulni a gép­állomási mezőgazdászok munkája is. Bizonyos azonban, hogy még sok tennivaló van mindkét vonatkozás­ban, hogy a gépállomások szervezett­ségét. munkafegyelmét, különösen pedig a termelőszövetkezetek és a gépállomások viszonyát javítsuk. E vonatkozásban én is helyesnek tar­tom Losonczi elvtársnak azt a javas­latát, hogy a nagyobb, erősebb ter­melőszövetkezeteknek saját mezőgaz­dászuk legyen. 1956. évi mezőgazdasági tervünk teljesítése szempontjából igen fontos, hogy az egyéni gazdálkodók terme­lési színvonalát is emeljük, termelési tartalékaikat kiaknázzuk. Ez évi jó termésünkben jelentős szerepe volt annak, hogy az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok is akartak ter­melni s termelésük fejlesztéséért, piacra vihető árumennyiségeik növe­léséért szorgalmas munkát fejtettek kt. A jövő évi termelési tervek telje­sítése érdekében arra kell vigyáz­nunk, hogy munkakedvüket ne csök­kentsük, ellenkezőleg, növeljük és ahol valamely okból csökkent volna, ott ezt helyrehozzuk. Az idei őszi munkák arról tanúskodnak, hogy általában nem csökkent egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztságunk termelési kedve, azonban az ország egyes vidékein, figyelmeztető jelek tapasztalhatók. S azt is tapasztaljuk, hogy főleg ott fordul elő ilyen hely­zet, ahol nem jól, vagy éppen rosszul dolgoznak a helyi vezetők. Az ilyen községekben és járásokban meg kell tanulniok a helyi iránvítószervek- nek, hogy jövő évi termelési tervüket csak akikor tudják teljesíteni, ha a törvények betartását, a tervek telje­sítését megkövetelve olvan módon bánnak egyénileg gazdálkodó dol­gozó parasztságunkkal, hogy az nem csökkenti munkakedvüket, hanem ellenkezőleg, felkelti kötelességérze­tüket és minél nagyobb erőfeszítésre serkenti őket. Tisztelt Országgyűlés! Jövő évi tervünk teljesítésének igen fontos feltételeit már ez évben meg kell teremtenünk. Népünk kenyerének feltétlen és bőséges biztosításé - leg­első feladatunk s ennek a teljesítése ezekben a napokban dől el a tervben előirányzott kenyérgabonavetés be­fejezésével. Eddig három megye tel­jesítette tervét: Vas, Veszprém és Szabolcs. Közel vannak a terv telje­sítéséhez Zala. Győr, Fest, Heves, Csongrád, Hajdú és Szolnok megyék is. Ugyanakkor azonban még mindig jelentékeny az elmaradás Baranya. Somogy, Tolna, Fejér, Komárom, Békés, Bács. Borsod és Nógrád me­gyékben Is. A legsürgősebb teendőnk most az, hogy a jövő évi tervnek ezt az alapvető feladatát minden körül­A szovjet parlamenti Ezután áttértek az alkotmány 24. szakasza új szövegének megállapítá­sáról szóló törvényjavaslat tárgyalá­sára. A javaslatot Harrer Ferenc előadó ismertette. Elmondotta: gaz­dasági életünk eredményességének és törvényességének közvetlen és ha­tásosabb biztosítása szükségessé tet­te az Állami Ellenőrző Központnak Állami Ellenőrzés Minisztériumává való átszervezését. A törvényjavas­lat az Állami Ellenőrzés Miniszté­riumát beiktatja az alkotmány szö­vegébe. Az országgyűlés az alkotmány 24. szakasza új szövegének megállapítá­sáról szóló törvényjavaslatot egy­hangúlag- elfogadta. Ezzel az országgyűlés ülésszaka befejezte a napirend tárgyalását. Az ülést Rónai Sándor zárta be. — Az országgyűlés nevében őszin­tén megköszönöm a Szovjetunió Legfelső Tanácsa parlamenti kül­döttségének, hogy ors7ágervű1ésünkön résztvettek és jelenlétükkel, itteni fellépésükkel még szorosabbá tették a Szovjetunió és a magyar nép ba­mények között teljesítsük s minden termelő eleget tegyen törvényes kö­telezettségének. S ez még olyan me­gyékben sem lehetetlen, ahol eddig részben mulasztás, részben a külö­nösen kedvezőtlen időjárás miatt je­lentős az elmaradás. Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy elsősorban a mezőgazdasági irányitő szervek, de a helyi irányítás többi szervei is teljes erejükkel folytassák, sőt fokozzák a vetés befejezése érdekében végzett munkáinkat és ne nyugodjanak meg mindaddig, amíg a tervben előirány­zott terület feltétlenül és biztosan be nincs vetve. Ez természetesen nem érhető el másként, minthogy a ter­melőszövetkezetek tagiaí. a gépállo­mások dolgozói és egyénileg gazdál­kodó dolgozó parasztságunk is oda­adó szorgalommal és az időjárás minden mostohasé^ával dacoló erő­feszítéssel dolgozzak a vetés befeie- zóséért. a terv feltétlen fenyítéséért. Ezt kéritik és ezt várjuk tőlük, « ezt mind saját érdekük, mind állam iránti kötelezaHfjpoük teljesítése fel­tétlenül megköveteli. A vetés befejezése a legdöntőbb feltétele a tervben előirányzott ga­bonatermés elérésének, az összes ta­vaszi vetésű növények termésének pedig az a leefőMj biztosítéka, ha még a tél beálltáig elvégezzük az őszi mélyszántást. F«v**s mannák eb­ben a munkábati előrnhalaötak. szá­mos megve azonban plm-i-adt. A ve­tés befőzésének feltétlen elsőbb­sége mellet ez a következő nagy fel­adat. A jó termés magábanvéve még nem jelenti állatállományunk takar­mányának biztosítását. Ezt csak ak­kor biztosítottuk, ha minden rí lózás­ra alkalmas terményt beelőztünk, r minden egyéb takarmányfélét minél kevesebb veszteséggel betakarítot­tunk. Ezt pedig még kevés termelő- szövetkezet. állami gazdaság, vagy egyénileg gazdálkodó mondhatja el. A következő napokban és hetekben minden erőt meg kell feszíteni, a munka minden lehetőségét meg kell ragadni, hogy ezt a feladatot is si­kerrel elvégezzék mezőgazdaságunk dolgozói. Az 1956. évi népgazdasági terv mezőgazdasági feladatait azzal a tu­dattal fogadja a mezőgazdaság min­den dolgozója, hogy ez a terv feszí­tett, azonban sikeres jó munkával teljesíthető és a teljesítés érdekében már folyik is a munka. Rajta le­szünk, hogy most ősszel is és végig az egész jövő évben, úgy dolgozzunk, hogy ami rajtunk áll, mindazt meg­tegyük mezőgazdaságunk termelési színvonalának emeléséért, mezőgaz­daságunk szocialista építéséért, 1956. évi népgazdasági tervünk megvaló­sításáért. (Hosszantartó, nagy taps.) Hortobágyi János, a Győr-Sopron megyei pártbizottság első titkára szó­lalt fel ezután, majd Parragi György felszólalásával befejeződött az 1956. évi népgazdasági tervjavaslat vitá­ja. Az országgyűlés a népgazdasági tervet egyhangúlag elfogadta. küldöttség; üdvözlése ráti kapcsolatát — mondotta. — Biz­tosak vagyunk abban, hogy az elv- társak országunkban való tartózko­dásuk alatt meggyőződnek arról a megbonthatatlan barátságról és sze­rétéiről, amellyel a magyar dolgozó nép a Szovjetunió iránt viseltetik és a magyar dolgozókkal való találko­zásuk még jobban elmélyíti a ma­gyar és szovjet nép testvéri barátsá­gát. — Kérjük, adják át hálás köszöné­sünkét. a magyar orszüe^vűlés kül­döttségének a Szovjetunióba való meghívásáért. A meghívásnak nagy örömmel teszünk eleget.- Egyben kérjük Pegov elvtársat és a küldöttség valamennyi tagját, hogy tolmácsolják a hatalmas Szov­jetunió népeinek a magyar ország- gyűlés és az egész magyar nép forró üdvözletét. * * ül'5*! végén a képviselők hosz- ?7,-ntartó, lelkes, ütemes tapssal, fel- ■Mb— üt—!o™»iték a páholyban helyet falaié -•’-•"iet parlamenti küldött­séget. (MTI) A HiSZ Központi Vezetőségének közleménye a vasgyiifíő hónappal kapcsolatban A Minisztertanács határozata alap­ján november 15-én vasgyűjtő hó­nap indult az országban. A vasgyűjtés eddig minden alka­lommal jelentős eredményeket ho­zott. Ezekhez az eredményekhez je­lentősen hozzájárult a diszisták és az úttörő fiatalok lelkes munkája. Most az őszi vasgyűjtés során is újabb nagy feladat áll előttünk kohóink nyersanyaggal való ellátásában. Diszisták! Úttörők! A DISZ Központi Vezetősége fel­hívással fordul hozzátok: járjatok elől a gyűjtésben, vigyétek ismét győzelemre a vasgyűjtés csatáját! Szervezzetek vasgyűjtő brigádo­kat, kutassátok fel az elfekvő anya­gokat és adjátok át a gyűjtőszervek­nek. Tekintsétek a vasgyűjtést a di­szisták becsületbeli ügyének. A DISZ Végrehajtó Bizottságok szervezzenek versenyt a fiatalok és a DISZ szervezetek között, s a leg­jobb eredményt elérőket a gyűjtő- szervek segítségével jutalmazzák. DISZ Központi Vezetőség. (MTI) Az elmélet napi kérdései A mezőgazdaság szocialista átszervezésének lő ólja a termeiőszövelkezelí mozgalom fejlesztése Irta: Koval Pál A Központi Vezetőség 1955 már­ciusi határozata kimondja: „A dolgozó parasztságnak —■ mind a szegény, mind a közép­parasztoknak — igazi jólétet, em­beri életet, országunk számára fejlett, magasszinvonalu mező- gazdaságot csak a szövetkezeti gazdálkodás kiterjesztése bizto­síthat, mert csak a szocialista nagyüzemi termelésben használ­hatók ki ésszerűen a fejlett me­zőgazdasági gépek, csak itt alkal­mazhatók tömeges méretekben a mezőgazdasági tudomány leg­újabb vívmányai, mindaz ami megkönnyíti a dolgozó paraszt­ság munkáját." A Központi Vezetőség e határo­zata leszögezi azt is, hogy pártunk alapvető feladata a III. pártkon­gresszus határozatának megfelelően a szocializmus építése, a szocializ­mus alapjainak lerakása hazánk­ban; tehát a mi pártunk előtt is megoldandó feladatként áll a me­zőgazdaság szocialista átszervezé­se. Már Marx, Engels is utaltak a mezőgazdaság szocialista átszerve­zésének szükségszerűségére. En­gels „A parasztkérdés Franciaor­szágban és Németországban“ c. munkájában is rámutatott, hogy a tőkés termelés a földművelésben elvágta a kisárutermelés életlehe­tőségét. Kifejtette, hogy amíg a ka­pitalizmus uralmon van, a kispn- rasztok helyzete reménytelen, a tő­kés termelés legázolja őket. A munkásosztály hatalomra jutása után a paraszti szövetkezetek lét­rehozásában jelölték meg az átala­kulás útját és olyan fontos elvi és gyakorlati kérdésekre is rávilágí­tottak, amely szerint: 1. a termelő eszközöket társadal­mi tulajdonba kell venni; 2. biztosítani a szövetkezetekben a munkásosztály vezetését; 3. szükséges az önkéntesség és fokozatosság elvének betartása; i. állami támogatás kell ezek megoldásához. Miért történelmi szükségszerűség a mezőgazdaság szocialista átszervezése? A kapitalizmus kibékíthetetlen ellentmondása, hogy a termelés társadalmi, a kisajátítás pedig egyéni. Ez szükségszerűen követeli a termelési eszközök társadalmi tulajdoniba vételét. Ha a munkás- osztály megdöntötte a burzsoáz át és kezébe ragadta a politikai ha­talmat, szükségszerűvé válik — a hatalom megtartása és megszilárdí­tása érdekében —, hogy a legfej­lettebb hatalom a neki megfelelő gazdasági formával rendelkezzék, mert különben elpusztul. A marx­izmus-leni nizmus azt tanítja, hogy a népgazdaság huzamosabb ideig ném állhat két alapon, mert ez gaz­daságilag és politikailag gátolja a szocializmus építését. Az ipar és a mezőgazdaság szocialista alapon való egyesítése nélkül a szocializ­mus nem valósítható meg. A mezőgazdaság szocialista át­szervezésének szükségszerű tudo­mányos alapját is azon objektív törvények adják, hogy: 1. A termelő erőknek és termelé­si viszonyoknak összhangban kell lenni, 2. az egész népgazdaságban érvé­nyesülni kell a tervszerű, arányos fejlődés törvényének. Ezért válik szükségessé a mező- gazdaság szocialista átszervezése minden olyan országban, ahol a munkásosztály kerül hatalomra. De szükségszerűvé válik a mező- gazdaság szocialista átszervezése azért is, mert a szocialista ipar a bővített újratermelés alapián fejlő­dik. A kisparaszti gazdaságok a szocialista állam támogatása elle­nére sem képesek bővített újrater­melést folytatni és termelőerejük fejletlensége és a kisparaszti szét­aprózott tulajdon miatt a mező- gazdaság fejlődése elmarad az ipar fejődésétől. Ugyanakkor nem tud­ja kielégíteni a szocialista várost megfelelő mennyiségű élelmiszer­rel. (Hús, zsír. baromfi, vabona, ipari nyersanyag, stb.) Világosan látni kell azokat a lehetőségeket, amelyek az egyéni parasztgazdasá­gok termelésének fejlesztésében rejlenek. A kivezető út ebből az, hogy a kis, elaprózott parasztgaz­daságokat nagy, kollektív gazda­ságba kell tömöríteni. Ez az egyet­len útja a dolgozó parasztság fel- emelkedésének. Minden más út visszafelé, a kapitalizmushoz vezet; Ezt a feladatot csak úgy tudja meg­oldani a munkásosztály, ha megte- rm iti a mezőgazdaság átszervezé­séhez szükséges anyagi alapot, a modern nagyipart. Figyelembeve­szi ezt, hogy a város és falu, az ipar és mezőgazdaság gazdasági összefogása szükséges és ennek ér­dekében még hosszú ideig fenn kell tartani az árutermelést, mint a vá­rossal való gazdasági kapcsolatnak a dolgozó paraszt számára egyedül elfogadható formáját. A mezőgazdaság szocialista át­szervezésének szükségszerűsége azonban nem jelenti azt, hogy a mezőgazdaság átszervezése akármi­kor és akárhogyan lehetséges. En­nek meg vannak a maga objektív és szubjektív feltételei. 1. Figyelembe kell venni a társa­dalmi erők fejlettségét cs egymás­hoz való viszonyát. 2. A termelőerők fejlettségét. A mezőgazdaság szocialista át­szervezésének legfontosabb feltéte­le a szilárd munkás-paraszt szö­vetség, amely szövetségben a ve­zető szerep a munkásosztályé. Ez a tétel kötelező valamennyi ország­ra, mely a szocializmust építik Szükséges volt a Szovjetunióban is, és szükséges nálunk is. Azért szükséges a szilárd munkás-pa­raszt szövetség, mert a gazdasági törvények nem maguktól érvénye- sülnek. Kell olyan társadalmi erői mely képes legyőzni a régi társada­lom ellenálló erőit. A munkás-pa­raszt szövetség az a társadalmi erői mely képes a régi társadalom el­lenálló erőit legyőzni és 'képes a munkásosztály vezetésével a nagy­üzemi szocialista mezőgazdaságot megteremteni. Sztálin elvtárs utol­só művében (A szocializmus köz- gazdasági problémái a Szovjetunió­ban) rámutatott arra, hogy ezt a feladatot a szovjet hatalom ezért tudta megvalósítana, mert meg volt ez a társadalmi erő, és a szovjet hatalom arra az objektiv gazdasági törvényre támaszkodott, hogy a ter­melési viszonyoknak feltétlenül összhangban kell lertniök a terme­lő erők jellegével. E törvény érvényesülése közben fejlődhetnek csak a termelő erők olymértékben, hogy a munka ter­melékenysége soha nem látott mér­tékben emelkedhet és ez biztosítja a kapitalizmus felett a gazdasági győzelmet. Abból az objektív tör­vényből kiindulva, hogy a szocialis­ta népgazdaság a tervszerű ará­nyos fejlődés törvénye alapján tud fejlődni, meg kell teremteni az arányosságot a népgazdaság két legfontosabb ága: az ipar és a me­zőgazdaság között. Ezt az arányt azonban nem úgy kell megterem­teni, mint ahogyan azt a jobboldali nézetek hirdették: tehát az ipari, elsősorban a nehézipari termelés csökkentésével — hanem éppen el­lenkezőleg: a nehézipar termelésé­nek állandó és fokozatos emelésé­vel. Ugyanakkor a mezőgazdaság szocialista átszervezésével növelni kell a mezőgazdasági terméshoza­mokat. hogy a mezőgazdaság nyers­anyagbázisa lehessen a nehézipar­nak. Ha a mezőgazdaság fejlődése nincs megfelelő arányban az ipar fejlődésével, ez visszahat az ipar fejlődésére — akadályozza azt; Vagyis akadályozza a termelő erők feji "dósét. A termelő erők fejlődé­sének megrekedése pedig magát a szocialista állam létét veszélyeztet­heti. Ha hosszú ideig a kisáruter­melés talaján termel a mezőgazda­ság, akkor állandó a spekuláció ve­szélye, nem lehet a munkásosztály életszinvonalát folytonosan emelni; A kisáru termelő mezőgazdaság mellett a dolgozó parasztság zömé­nek nem emelkedhet kellően és tar­tósan az életszínvonala. (Folytatjuk ) Ünnepi műszak a Leóin K ohászaH Művekken aKMP megalakulásának évíortíu’ója tiszte’etére Vasárnap lesz 37. éve annak, hogy megalakult a Kommunisták Magyarországi Pártja. A Lenin Kohászati Művek dolgozói nagy lelkese­déssel készülnek az évforduló megünneplésére. Elhatározták, hogy hétfőn ünnepi műszakot tartanak. Az ünnepi műszakot röpgyfllések vezetik be, amelyeken ismertetik pártunk történetét, harcait, küzdel­mét a fasizmus ellen és most a szocializmus építéséért. A dolgozók cél­kitűzése az, hogy minél szebb eredményeket érjenek cl az ünnepi mű­szakokon, ezzel Is elősegítsék az éves terv határidőclőtti teljesítését és méltán köszöntsék a nagy évfordulót.

Next

/
Thumbnails
Contents