Észak-Magyarország, 1955. november (12. évfolyam, 258-281. szám)
1955-11-18 / 271. szám
i Sj k I mmmmsrm A mezőgazdaság szocialista átszervezésének fő útja a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztése .J AZ MDP BORS IOD-AB AU3-ZEMPLÉN MEGYEI PÁR' r biz« OTTSÁGÁNAK LAPJA XI. évfolyam 271 szám ÁRA 50 FILLER Miskolc, 1955 november 18. péntek Az 1956. évi népgazdasági terv az országgyűlés előtt Az országgyűlés csütörtöki ülését tiz óra után néhány perccel nyitotta meg Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke. Az ülésen megjelentek a párt és a kormány vezetői, Apró Antal, Dobi István, Erdei Ferenc, Gerő Ernő, Hegedűs András, Hidas István, Kovács István, Mekis József, Rákosi Mátyás, Szalai Béla, Bata István, Piros László, Egri Gyula, Vég Béla és a Minisztertanács tagjai. Jelen volt az ülésen N. M. Pegov, a Szovjetunió Legfelső (Tanácsa elnökségének titkára, a szovjet parlamenti küldöttség vezetője és a küldöttség tagjai. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek több vezetője és tagja. Az ülésen először az 1956. évi népgazdasági tervjavaslatot vitatták meg. A vitában elsőnek Gerő Ernő, a Magyar Dolgozók ■Pártja Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács első elnökhelyettese szólalt fel. Gerő Ernő elvtárs felszólalása — Az 1955. év — az 1954. évi megtorpanás és részleges visszaesés után — népgazdaságunkban, egész állami életünkben bizonyos tekintetben fordulatot hozott. Fordulatot az ipari termelésben, amennyiben az egyhelyben topogás helyett ipari termelésünk ez évben mintegy 8.5 százalékkal emelkedik. Fordulatot a munka termelékenységében, amennyiben visszaesés helyett ez évben a munka termelékenysége legalább hat százalékkal nő. Fordulatot az önköltség csökkentéséiben, amennyiben az önköltség emelkedése helyett ez évben önköltségcsökkentési tervünket előreláthatóan nemcsak teljesítjük, hanem túlteljesítjük. Fordulatot a munkafegyelem megszilárdításában, a 'begyűjtési, a pénzügyi és általában az állampolgári fegyelemben. Bizonyos tekintetben fordulatot jelent ez az esztendő a mezőgazdaságban is, amennyiben a szocialista szektorban, s mindenekelőtt a termelőszövetkezeti mozgalomban a megtorpanást és a számszerű csökkenést az előrehaladás és a termelőszövetkezetek szervezeti, gazdasági, pénzügyi megszilárdulása, a gazdálkodás megjavítása követte. Hasonlóképpen az állami gazdaságokban is megjavult a gazdálkodás. Komoly sikereket hozott az idei, 1955-ös év népünk szociális, egészségügyi és kulturális szükségleteinek fokozottabb kielégítésében. Ez évben tovább emelkedett és emelkedik a munkások és az alkalmazottak reálbére, valamint a dolgozó parasztok jövedelme. A költségvetési többletet, amelyet az országgyűlés költségvetési törvénye előírt, előreláthatóan az év végéig lényegesen meghaladjuk. Mindezen kézzelfogható és vitathatatlan tények kétségtelenül bizonyítják, hogy az a politikai irányvonal, amelyet a Magyar Dolgozók Pártjának Központi Vezetősége ez év márciusi és júniusi határozatai megállapítottak, s amelyek át- és áthatották népköztársaságunk kormányának politikáját, s népi államunk egész tevékenységét — helyes volt. Újból bebizonyosodott ország-világ előtt, hogy pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja — munkásosztályunk, népünk hivatott, bölcs vezetője! (Nagy taps.) zett jelentős dotáción túl a vállalatok egyharmada további nagyösszegű veszteséggel dolgozott. Az igazság kedvéért azonban meg kell jegyezni, hogy a szénbányászat nem kielégítő munkája mellett itt nem kis szerepe van az ipari szénár helytelen megállapításának is. A minisztériumok azonban általában — a Szénbányászati Minisztériumtól eltekintve — teljesítik, sőt túlteljesítik az előirt nyereségbefizetési tervet. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy a rosszul dolgozó üzemek, vállalatok élősdi módra, más vállalatok terhére, más üzemek jó munkájából élnek. Saját rossz munkájukat mások jó munkájával kendőzik, mások háta mögé bújnak. Például a Kohó- és Gépipari Minisztérium Erősáramú Berendezési igazgatósága októberi teljesítési tervét 101.3 százalékra teljesítette, ellenben ehhez az igazgatósághoz tartozó Ganz Kapcsolók és Készülékek Gyára 15 százalékkal elmaradt a terv teljesítésétől. Gerő elvtárs ezután más példákat idézett különböző igazgatóságok területéről, majd hangsúlyozta, hogy hasonló a helyzet az egyes vállalatokon, üzemeken belül a műhelyek és üzemrészlegek tekintetében. Ne Jegyen egyetlen üzem, egyetlen műhely, amely ne teljesítené tervét Az a célkitűzés, amely szerint az idei ©vet arra kell felhasználnunk, hogy szilárdan megalapozzuk második ötéves tervünket, megalapozzuk a terv megkezdését és megvalósítását — reális volt és igazolta a hozzáfűzött reményeket. — Hiba volna azonban, ha elbíznánk magunkat, ha elfeledkeznénk arról, hogy a munka nagyja még előttünk áll. Az ez évben elért eredmények alapján bizonyos fordulatról beszélhetünk, ha az 1955. évi eredményeinket 1954-el hasonlítjuk össze. De semmi okunk nincsen arra, hogy a további esztendőkben előrehaladásunkat az 1954. évi egyhelybentopo- gáshoz mérjük. Ez azt is jelenti, hogy a fordulat egyelőre még csak 1954-hez képesít fordulat, hogy az igazi, teljes fordulatot még csak ezután kell elérnünk. Helytelen volna, hogy azért, mert ez év első tíz hónapjában egészében az ipari termelés tervét túlteljesítettük, most elbízzuk magunkat s abban reménykedjünk, hogy az 1955. évi terv magától fejeződik be, hogy az eredmények már a zsebünkben vannak. Nem kétséges, hogy az ez- évi népgazdasági tervet mi nemcsak teljesíteni fogjuk, hanem túl is teljesítjük, de mégsem mindegy, tsőt rendkívül fontos, 1956. évi munkánk szempontjából, hogy a még hátralévő másfél hónap alatt hogyan fogunk dolgozni. Sok tekintetben ez dönti el 1956. évi tervünk sikerét, azt, hogyan kezdjük második ötéves tervünket. Ugyanakkor, amikor egészében tervünket túlteljesítjük, van egy iparág nálunk, amely egyelőre tervét még nem teljesíti, elmarad s ezzel károkat okoz a népgazdaságnak. Ez az iparág a szénbányászat. A szénbányászat elmaradása ezévben kisebb, mint az elmúlt évben volt, de mégis elmaradt. A szénbányászat ez év első tíz hónapjában nemcsak termelési tervét nem teljesítette, hanem a Minisztertanács által jóváhagyott tervihez képest mintegy nyolcvan millió forinttal drágábban termelt. Reméljük, hogy az év végéig a szénbányászat elmaradását felszámolja, termelési tervét teljesíti nem csak mennyiségileg, hanem a gazdaságosság szempontjából is. Hogy a szénbányászat nyolcvan millió forinttal drágábban termelt, mint kellett volna, s ha ezt nem számolja fel, úgy ez azt jelenti, hogy a szénbányászat vezetői az országot ezerhatszáz kislakástól fosztják meg és megfosztják mindenekelőtt a szénbányászoEz évben a legtöbb iparág egészében teljesíti, sőt túlteljesíti tervét nemcsak mennyiségileg, de minden vonatkozásban. Ugyanakkor azonban az iparágak vállalatai között vannak plyanok, amelyek tervüket nem teljesítik, illetve a gazdaságosság szempontjait nem érvényesítik. Legkirívóbb hibák vannak a Kohó- és Gépipari Minisztérium területén, ahol a nyereséges vállalatok eredményeinek ötven százalékát felemésztik a veszteséggel dolgozó vállalatok. Ezenkívül a vállalatok jelentős részét dotációban is részesítik. A Szénbányászati Minisztérium területén a terveAz 1956. évi népgazdasági terv főfeladata — mint ahogyan ezt pártunk Központi Vezetősége és Nép- köztársaságunk Minisztertanácsa meghatározta — abban áll, hogy tovább építve a szocializmus alapjait, tovább folytatva a szocialista iparosítást, gyorsabban fejlesztve nehéziparunkat, s főként alapanyag- iparunkat, villamosenergiatermelésünket, gépgyártásunkat, vegyiparunkat, élelmiszeriparunkat, folytatva a mezőgazdaság szocialista átalakítását s termelésének és hozamának növelését, biztonságosan, következetesen emelve dolgozó népünk életszínvonalát, egyúttal szilárdan megalapozzuk nemzetközi pénzügyi helyzetünket is, jelentős aktív külkereskedelmi egyenleg útján. Az 1956. évi népgazdasági terv megfelel ennek a követelménynek. Látnunk kell azonban, hogy az 1956. évi népgazdasági terv alapján előrehaladásunk viszonylag, bizonyos tekintetben még lassú lesz és az ütem csak a következő években gyorsulhat meg. Ennek oka az 1954. évi visszaesés, illetve megtorpanás és egyhelyben topogás. A nemzeti jövedelem emelkedése, valamint ipari és mezőgazdasági termelésünk emelkedése 1956-ban bár lényeges, mégis még alacsonyabb lesz, mint a tervezett 1956—60. évi átlag, nem fogja elérni a második ötéves terv évi átlagos emelkedésének ütemét. Iparunk termelésének emelkedése az 1956—60-as évekre tervezett, de még jóvá nem hagyott évi átlagos, mintegy 8.5 százalék helyett 1956— ban csak 6 százalék lesz, s ennek megvalósítása is igen nehéz feladat; Mezőgazdaságunk termelése a második ötéves tervre javasolt négy— négy és fél—öt százalék helyett az 1956. évi terv szerint csak három százalékkal fog emelkedni — Ez a helyzet tisztelt Képviselő- társaim, tűrhetetlen — mondotta. — Nem tűrhetjük, hogy a jól dolgozó üzemek és műhelyek rovására parazita módjára éljenek mások. Az ipar vezetésétől, a termelés parancsnokaitól meg kell követelnünk, hogy a munkát úgy szervezzék meg, hogy a tervet minden üzem, minden műhely, minden mutató szerint minden részletében teljesítse. Ne legyen egyetlen üzem, egyetlen műhely, amely ne teljesítené tervét! Ez 1956. évi új népgazdasági tervünk, s a kö1 vetkező évek egyik legfőbb követelménye. De ezt is igen nehéz lesz elérni, mert kiinduló szintként — mint Hegedűs és Béréi elvtársak ezt aláhúzták — az 1955. évi viszonylag jó termést vesszük. A második ötéves tervidőszak első évében tehát viszonylag lassan indulunk, lassabban a második ötéves tervidőszak átlagos sebességénél. Ez azonban, ha 1955 még hátralévő heteiben és 1956-ban jól dolgozunk, olyan nehézség, amelyet le tudunk küzdeni, s az ütem a további években jelentékenyen meg fog gyorsulni. Mint az Országos Tervhivatal elnöke aláhúzta, 1956. évi. tervünknek egyik jellegzetessége abban áll, hogy mialatt a gépipar termelése mintegy 15 százalékkal emelkedik, a nehéziparé általában pedig több mint tíz százalékkal, a köny- nyűipar termelése valamelyest csökken, ugyanekkor az élelmiszeripar termelése erősen emelkedik s a fogyasztási iparágaké együttesen mintegy három százalékkal nő. Könnyűiparunk termelésének némi csökkenése mellett is jelentősen növelni fogjuk lakosságunk ellátását a köny- nyűipar termékeivel s könnyűiparunk 1956-ban a lakosság számára több és több jóminőségű, választékosabb árut fog termelni, mint 1955- ben. Ez azért lehetséges, mert mint erről itt már szó volt, csökkentjük a nem gazdaságos áruk kivitelét és mert hatalmas árukészletek állnak rendelkezésünkre. Könnyűiparunknak is, ugyanúgy, mint egész iparunknak korszerűsítésre van szüksége. Szükség van arra, hogy műszakilag magasabb színvonalra emeljük, emellett a köny- nyűiparban új iparágakat kell létrehoznunk. De könnyűipari termelésünknek általában nem az szab határt, hogy nincsen elég termelő kapacitásunk, hogy nirjes elég üze-l Jelentősen növelni fogjuk lakosságunk ellátását a könnyűipar termékeivel műnk, gyárunk, hanem az, hogy viszonylag elmaradt nehéziparunk, ennek következtében elmaradt alapanyagtermelésünk. Ezt egyetlen példával jól meg lehet világítani. Ismeretes, hogy jelenleg az iparilag fejlett országokban igen nagy mennyiségben használnak különféle műszálat és műrostot, periont, nylont, kapront, orlont és más mű- és szintetikus fonalakat és szálakat, ruházati és egyéb szükségleti cikkek előállítására. Mi ezen a téren elmaradtunk s a legközelebbi években igen nagy erőfeszítéseket fogunk tenni, hogy elmaradásunkat behozzuk. Azért maradtunk el, mert elmaradt az a vegyipar, amely . az alapanyagot állítja elő. Ennek az alapanyagiparnak a megteremtése óriási befektetéseket követel. 4 technológiai és munkafegyelem meg Javításában, az anyagtakarékossághan még hatalmas tartalékok rejlenek 1956. évi tervünk figyelembe veszi nemcsak a nehézipar elsősorban való fejlesztésének szükségességét a szocializmus építése, a dolgozók élet- színvonalának emelése szempontjából, hanem külön is előírja a gépipar, a villamosenergiatermelés és különösen a vegyipar fokozott ütemű fejlesztését. A termelékenység s egyben az életszínvonal emelése szempontjából rendkívüli jelentőségű az a határozat, amelyet a Magyar Dolgozók Pártjának Központi Vezetősége a napokban hozott iparunk munkájának megjavításáról, s műszaki színvonalának emeléséről: Vannak, akik, amikor az ipar műszaki színvonalának emeléséről beszélünk, kizárólag új, modern üzemekre, gépekre, felszerelésre gondolnak s hajlandók lenézni, lebecsülni azt, amivel ma rendelkezünk. Azonban iparunk műszaki színvonala emelésének nagy kérdéséhez hozzátartozik a technológiai- és a munkafegyelem további megjavítása, a magasfokú szervezettség a termelésben, az anyaggal való fokozott takarékosság, a szigorú gyári rend stb. Ezekben az egyszerű dolgokban hatalmas tartalék rejlik. A Központi Vezetőség novemberi — az ipar munkájának megjavításáról, az ipari termelés műszaki színvonalának emeléséről — hozott határozatának megvalósítása mindenekelőtt a gazdasági vezetés feladata. De a gazdasági vezetés csak akkor tudja ezt a feladatot megoldani, ha a dolgozók legszélesebb tömegeire, kezdeményezésükre, javaslataikra, az ujítómozgalomra, az egész munkásosztályra, a tömegszervezetekre, széles szocialista munkaversenyre, a népre támaszkodik, s ha mindezt a munkát a párt irányítja; A párt irányítása, a párt helyes irányításának érvényesülése összes terveink sikerének legfőbb záloga! (Lelkes taps). Ebben az esetben kétségtelen, hogy olyan gyors ütemben fogunk előrehaladni, amelyről ma még nem beszélhetünk. Előtérbe kell helyezni az Tisztelt Országgyűlés! A termelés növelésének a munka termelékenysége emelésének, a termékek önköltsége csökkentésének rendkívül fontos eszköze a nemzetközi munkamegosztás a baráti országokkal és az ez országok 1 közötti szakosítás megvalósítása. Spontán módon' kialakulhat bizonyos mértékű kezdetleges munkamegosztás és ki is alakul a tőkés országok között is, de ez tervszerűtlen, anarchikus, bizonytalan, s állandóan vitatott munka- megosztás. A mi táborunkban, a szocialista táborban — hangsúlyozta — más a helyzet. Itt a munkamegosztás, a termelés szakosítása, a szocialista tábor országainak társadalmi, gazdasági berendezéséből folyik. Ez a munkamegosztás önkéntes, szabad megegyezésen alapszik. A munkamegosztásnak és a nemzetközi szakosításnak ez az új típusa csak akkor jöhetett létre, amikor az első szocialista ország, a nagy Szovjetunió mellett megjelent a szocializmust építő országok egész sora, amelyek valamennyien közös alapon működnek, amelyeknek állami, társadalmi, gazdasági berendezkedése lényegében azonos. Ez a lényeg a termelő eszközök társadalmi tulajdona s a munkásosztály, a dolgozó nép hatalma. (Taps.) Ezek az országok valamennyien a béke, a szocialista hazafiság, a szocializmus és a proletárnemzetköziség magasztos jelszavait írták zászlajukra. A magyar nép büszke rá, hogy a béke, a szabadság, a szocializmus hatalmas, több, mint kilencszázmilliós táborának egyenrangú tagja. (Élénk taps.) Az említett nemzetközi gazdasági kapcsolatok és az országok közötti munkamegosztás teszi lehetővé, hogy a mi országunk igen magas műszaki színvonalon olyan gépeket, járműveket, műszereket, ipari berendezéseket nagy sorozatban állítson elő, amelyeket egyébként csak az egész nagy népességű országok képesek előállítani. A nemzetközi gazdasági kapcsolatoknak előbb vázolt új rendje teszi egyedül lehetővé számunkra, hogy perspektívában úgyszólván minden számunkra szükséges fontos nyersanyagot a szocialista világpiacról, baráti országokból szerezzünk be. Sok még a pazarlás Az 1956. évi népgazdasági terv csak olymódon valósítható meg, ha a termelésben, az állami gazdálkodásban s általában minden téren a legmesszebbmenő takarékosságot valósítjuk meg, ha — mint mondani szokás — fogunkhoz verjük a garast, mielőtt kiadnánk. Ennek érdekében a Minisztertanács már hozott egy sor intézkedést s ezek általában eredményeseknek bizonyultak. Meg kell azonban mondanunk, hogy sok még nálunk a pazarlás, sok a felesleges kiadás. Hogy mit jelent a takarékoskodás, azt egy adattal lehetne illusztrálni: exporttervek teljesítését Mi persze kereskedni akarunk á tőkés országokkal is. De függeni tőlük nem akarunk s a nyersanyag- ellátásban elsősorban és döntően saját magunkra és a baráti országokra, a szocialista világpiacra kell építenünk. (Taps.) Más szóval ezek az új jellegű gazdasági kapcsolatok ^zt is jelentik, hogy nemzeti függetlenségünket az eddiginél sokkal szilárdabb alapokra helyezzük. (Taps.) Meg kell mondanunk, hogy külkereskedelmünk az elmúlt években különösen ami az exportot illeti, nem mindig teljesítette megfelelően hivatását, de ebben persze nem egyedül a külkereskedelem hibás, hiszen a külkereskedelem sikerét az ipari és a mezőgazdasági termelésben; a begyűjtésnél kell megalapozni s az elmúlt években sem az ipar, sem a mezőgazdaság, sem a begyűjtés szervei nem voltak eléggé tekintettel a külkereskedelem érdekeire. Ez évben azonban bizonyos javulás van ezen a téren, de ez a javulás távolról sem elegendő. Itt még igen jelentős változásra van szükség. Arról beszéltünk — s ezt joggal mondhatjuk — hogy 1954-hez képest 1955. számos tekintetben fordulatot hozott. Ezt talán legkevésbé a külkereskedelemről lehet elmondani, bár itt is van lényeges előrehaladás. Az év hátralévő részében és 1956-ban különösen nagy erőfeszítést kell tennünk a külkereskedelem, s mindenekelőtt ex- porttervünk" teljesítése érdekében: Főként az ipari és a mezőgazdasági termelésben, valamint a begyűjtésnél kell előtérbe helyezni az exporttervek teljesítését, mennyiségileg és kiváló minőségben. Magyarország, tisztelt Országgyűlés, viszonylag kis ország s a mi népgazdaságunkban a külkereskedelem sokkal nagyobb szerepet játszik, mint számos más ország népgazdaságában. De ez nemcsak onnan van,- hogy az ország viszonylag kicsi, hanem onnan is, hogy a termelésünk és lakosságunk ellátásához szükséges nyersanyagok jelentős részét külországokból kell beszereznünk. Ezért nem lehet a külkereskedelem kérdését nálunk elhanyagolni, hanem elsőrendű fontosságú kérdésként kell kezelni. a felesleges kiadás A Minisztertanács megállapította, hogy a központi és középirányító szervek munkatársai fölöslegesen sokat utazgatnak ki a területre, ami egyrészt igen nagy kiadással jár, másrészt erősen zavarja az alsóbb szervek munkáját. A Miniszter- tanács határozata alapján lényegesen csökkentették az elmúlt évben a kiszállásokat. Ez egymagában 75 millió forint megtakarítást hozott, ugyanakkor pedig hozzájárult a munka megjavításához is. De egyes területeken még mindig túlsokan (Folytatás a 2, oldaioajf
