Észak-Magyarország, 1955. november (12. évfolyam, 258-281. szám)

1955-11-17 / 270. szám

ESZAKMAGYARORSZAG

Csütörtök, 1955. november 17.

Béréi Andor eIvtárs beszéde

(Folytatás az 1. oldalról.)

szakadatlanul emelkedik, ha a korszerű technika alkalmazásának eredményeképpen állandóan növekszik a munka termelékenysége és csökken a termelés önköltsége.

— 1956. évi népgazdasági tervünk kidolgozásánál ezekből a határozatokból indultunk ki. A második őt— 1956-ban további előrehaladást kell elérnünk a dolgozók életszínvonalának emelésében, de ezt csak úgy tudjuk szilárdan megalapozni, ha jelentősen nő az előállított termékek mennyisége, emelkedik az egy munkásra eső termelés értéke és csökkennek a különböző termékek előállítására fordított költségek.

— 1956. évi népgazdasági tervünk tehát az új technika elterjesztésének, 'a munka termelékenysége emelésének, az önköltség további csökkentésének jegyében áll. A Magyar Dolgozók Pártjának . határozatai élesen elítélték azokat, akik liberális módon eltűrték a lazaság, a liberalizmus, a fegyelmezetlenség, a pazarlás jelenségeit, vagy egyenesen bátorították ezeket és leszögezik, hogy a szocialista építőmunkát csak a magasfoku fegyelem és a minden téren való takarékosság teheti eredményessé.

— 1956. évi népgazdasági tervünk erekre a követelményekre épül fel. Előirányzatai arra irányulnak, hogy kiküszöböljék a gazdasági és állami é et különböző területein még megmutatkozó pazarlást, hogy biztosítsák a munkaerővel és az anyaggal való fokozott takarékosságot, az állami és

p. munkafegyelem szigorú betartását, hogy az eddiginél nagyobb összhang- l r.hozzuk a nemzeti jövedelem termelését és elosztását és így minél következetesebben váltsuk valóra az , -j-idig nyújtózkodjunk, ameddig a t akaró ér“ elvét.

— 1956. évi népgazdasági tervünk a Magyar Dolgozók Pártjának a r " rxi zmus—leninizmus tanításaiból fakadó irányelveire épül fel. Munkánk akkor lesz eredményes, ha a terv végrehajtása során is tántorít- k katlanul kitartunk ezek mellett az irányelvek mellett, ezektől nem térünk el sem jobbra, sem balra. 1956. éri tervünk kidolgozásánál gondosan figyelembevettük azokat az eredmé- r ""két és fogyatékosságokat, eme- lyok az 1955. évi terv megvalósítása fr-án mutatkoznak. Az 1955. évi néD- r’z’asägi terv azt tűzte ki célul, 1 :gv a jobboldali hibák káros népgazdasági következménveit kiküszö- 1 ’ve új lendületet adjon a terme- k'-rtek és az egész szocialista építő- —okának, ezzel szilárd alapra he'zo a lakosság megnövekedett él ri színvonalát és ugyanakkor ked- v — 5 előfeltételeket teremtsen a má- E - d:k ötéves terv megindítása szá- rrára.

— A párt márciusi, áprilisi és júniusi Im+ározataira és a kormány megfelelő intézkedéseire támaszkod— 1956. évi tervünkben előirányozzuk a népgazdaság szocialista szektorának további megerősödését és kiszélesítését.

A mezőgazdaságban számolunk a termelőszövetkezeti szektor szántó- területének további növekedésével; ezt a párt és a kormány júniusi határozatára, a szövetkezeti gazdaságok eredményességének további foltozására, a parasztok önkéntes belépésére alapozzuk.

— A szocializmus alapjainak kiszélesedése kifejezést nyer abban, hogy megnő a szocialista szektor részesedése a nemzeti jövedelem termelésében. Ez a részesedés 1956-ban 74.5 százalékot fog kitenni, szemben az

1955-ben elérendő 73 százalékkal.

Az 1956. évi terv fontos feladata a nehézipar jelentős fejlesztése, nép- gazdasági súlyának növelése. Ez nélkülözhetetlen feltétele a szocialista iparosítás előrevitelének és a második ötéves terv.szilárd megalapozásának. Míg az utolsó két év folyamán a nehézipar aránya az ipar össztermelésében csökkent, 1956-ban a nehézipar súlya növekszik és az egész szocialista ipar termelésének

46.5 százalékát teszi majd ki.

éves terv első évében mindenekelőtt a szocializmus építésének ügyét kell előrevinnünk és ezt csak úgy érhetjük el, ha tovább növeljük a szocialista ipar súlyát a népgazdaságban, ha megerősítjük és kiszélesítjük az állami és a szövetkezeti nagyüzemi gazdálkodást a mezőgazdaságban. Ez legfontosabb feltétele mezőgazdasági termelésünk fejlesztésének is.

va az 1955. évi tervnek ezeket a feladatait egészében sikeresen oldjuk

meg.

— Az eredményeket azért érhettük el, mert a Magyar Dolgozók Pártja

teljes erővel, következetesen fellépett a jobboldali opportunizmussal szemben, mert eredményesen mozgósította a város és a falu dolgozóit a népgazdasági terv teljesítésére és túlteljesítésére, mert munkásosztályunk és az egész dolgozó nép odaadó munkával, kitartó erőfeszítéssel helytállt a termelés frontján. Az 1955. évi terv végrehajtása során elért eredményekhez igen nagymértékben hozzájárult az az önzetlen baráti segítség, amelyet elsősorban a Szovjetunió kormánya, valamint a népi demokratikus országok rtyujtottak nekünk.

A tervteljesítésben elért eredményeket, bármily jelentősek is legyenek, nem szabad túlbecsülnünk. Világosan kell látnunk, hogy ezek az eredmények nagyrészt még csak az 1953. utáni visszaesés behozását jelentik. Nem szabad szemethunynunk afelett sem, hogy a terv általános teljesítése mögött nagy hiányosságok és fogyatékosságok is meghúzódnak.

1955. évi tervteljesítésünk fogyatékosságait csak úgy tudjuk kiküszöbölni 1956-ban, ha nem szépítjük, nem kicsinyeljük le ezeket.

Nyíltan kell beszélnünk az 1955. évi terv végrehajtása során mutatkozó legsúlyosabb hiányosságokról: külkereskedelmi tervünk nem kielégítő teljesítéséről is.

— Az 1956. évi tervnek központi jelentőségű kérdése, hogy a felesleges importot kiküszöböljük, ugyanakkor lényegesen megjavítsuk exporttevékenységünket és így olyan tartalékot gyüjtsünk devizában és importanyagokban, amelyek külkereskedelmi forgalmunkat a tőkés országok viszonvlatában is a lehető legbiztonságosabbá teszik. Úgy kell folytatnunk a mezőgazdasági termelést és fokozatosan növelnünk a dolgozók életszinvona’át, hogy ezzel egyidejűleg megjavítsuk külkereskedelmünk összetételét és arányait, hogy gazdaságosabbá tegyük kereskedelmi kapcsolatainkat a kapitalista or- szágpkkal.

;— Ezekből az alapvető célkitűzésekből következnek azok a legfontosabb feladatok és előirányzatok, amelyeket 1956. évi tervünk tartalmaz. Melyek e^ek a legfontosabb feladatok és előirányzatok?

mindezek alapján a lakosság élelmiszerellátásának továbbja vitását.

— Az 1956. évi terv központi jelentőségű feladatként aktív külkereskedelmi egyenleget irányoz elő mind a baráti, mind a kapitalista országok viszonylatában, mégpedig az év első negyedétől kezdve.

— 1956. évi tervünkben igen nagy ; jelentőséget tulajdonítunk a műszaki színvonal eddiginél sokkal gyorsabb emelésének, az új technika fokozott alkalmazásának.

1956. évi tervünk előirányozza a takarékosság fokozását minden téren és mindenekelőtt az anyagok felhasználásában. Elsősorban az anyaghányad lényeges leszállítása alapján a minisztériumi iparban az önköltséget három százalékkal kell csökkenteni.

1956-ban a nemzeti jövedelem jóval nagyobb részét fordítjuk az állóalapok bővítésére mint 1955-ben. A nemzeti jövedelem 1955-höz képest hat egész kettő tized százalékkal növekszik, a beruházásokra viszont 30 százalékkal többet fordítunk, mint

1955-ben. A beruházások növelése előfeltétele annak, hogy az újratermelés a második ötéves terv folyamán megfelelő ütemben bővüljön.

Ugyanakkor előirányozzuk a nemzeti jövedelem személyi fogyasztásra fordított részének olyméretű növelését, hogy egyrészt az ipari és építőipari munkások reálbérének emelkedése az év folyamán elérje a termelékenység emelkedésének ütemét és hogy másrészt a parasztság jövedelme a mezőgazdasági termelés emelkedésének megfelelő arányban növekedjék.

Végül az 1956. évi terv fontos feladata a baráti országokkal való gazdasági és műszaki együttműködés továbbfejlesztése és kibővítése.

Vizsgáljuk meg, hogyan irányozza elő az 1956. évi terv a népgazdaság legfontosabb területeinek fejlődését!

Figyelembe kell venni, hogy a termelés hat százalékos emelkedése mellett az iparban jelentős szerkezeti átalakításokat irányozunk elő. Amíg az utolsó két évben az iparon belül egyrészt a könnyűipar gyorsabban fejlődött, mint a nehézipar és másrészt a helyi- és szövetkezeti ipar fejlődése felülmúlta a minisztériumi nagyipar fejlődését — 1956. évi tervünk fordulatot irányoz elő a nagyipar és a nehézipar javára. A minisztériumi nagyipar termelése 6.8 százalékkal fog növekedni, míg a helyi és szövetkezeti iparé csak

1.6 százalékkal. A nehézipar termelése 10.1 százalékkal fog növekedni, míg a könnyűipar termelése 3.8 százalékkal csökken.

A nehézipari termelés jelentős emelésére szükség van, hogy megfelelő mértékben tudjuk termelőeszközökkel és berendezésekkel ellátni a termelés többi ágát és nem utolsó sorban a külkereskedelmet, nem is szólva lakosságunk növekvő keresletéről a vas és fémipari cikkek iránt.

Egyes könnyűipari cikkek exportja nem bizonyult gazdaságosnak. Ugyanakkor ruházati és más köny- nyűipari cikkekben igen jelentős készletekkel rendelkezünk és így a könnyűipar csökkentett termelése mellett is nagymértékben tudjuk ja- vitani a lakosság ellátását köny- nyűipari termékekkel.

— 1956-ban különös gondot fordítunk azon iparágak termelésének fokozására, amelyek az ipar többi ágát nyersanyagokkal, illetve félkész-termékekkel látják el.

A szénbányászati termelést 7—8 százalékkal kell emelnünk, ugyanakkor a széntermelésen belül növeljük egyrészt a feketeszén arányát, másrészt a szén átlagos kalóriaértékét. A kokszolható szén termelését

1955- höz képest 18 százalékkal emeljük.

Különös súlyt helyezünk a szénbányászatban a rendelkezésre álló gépi berendezések jobb kihasználására és a gépesítés fokozott ütemben való megvalósítására. A millszekundos robbantások alkalmazását 21 százalékkal növeljük.

Másik nagyfontosságú alapanyagunknak, a kőolajnak termelését

1956- ban 6.6 százalékkal emeljük. Ugyanakkor közel 40 százalékkal növeljük a kőolaj-feltárásra irányuló kutatófúrásokat.

Harmadik döntő jelentőségű nyersanyagforrásunk, a bauxit feldolgozása alapján tervünk a timföldtermelés 15 6 százalékos és az aluminium tömbtermelés 10.8 százalékos növelését irányozza elő.

A színesfém-behozatal csökkentése szempontjából számottevő jelentősége van a gyöngyösoroszi ércbánya és ércdúsító üzem behelyezésének is, amelynek eredményeként 1956-ban megkezdjük a kinyert ólom-szinpor nagyüzemi kohósítását.

Az építkezések növelése, valamint a lakosság építőanyagszükségletének emelkedése szükségessé teszi az építőanyagtermelés jelentős fokozását. Különösen nagy arányokban emeljük a betonanyagok előállítását, amelyekkel nehezen beszerezhető faanyagokat is tudunk helyettesíteni, így az előfeszített vasbetonoszlopokból 89 százalékkal, a vasúti vasbeton- aljakból 24 százalékkal többet termelünk, mint 1955-ben..

Jelentősen bővül

kohászatunk hazai nyersanyagbázisa

(okozott takarékosságra, szilárd munkafegyelemre

van szükség

Eme'jük az ipari és a mezőgazdasági termelést, növeljük a jólétet

— 1953. évi tervünkben feladatul tűzzük ki a mezőgazdasági termelés további növelését. Elsősorban a mezőgazdaság erősödő szocialista szektorára támaszkodva és ugyanakkor támogatva az egyéni gazdálkodást folytató dolgozó parasztok termelési lehetőségeit is, 1956- előirányozzuk a mezőgazdasági ’termelés értékének 3 százalékos növelését az 1055. évihez képest, ami — tekintettel az ezévi viszonylag jó termés- cr’dményekre — komoly feladatot jelent. A mezőgazdasági termelés ilyen előirányzata lehetővé teszi — a szabadfelvásárlás és a szerződéses termeltetés növekedésének eredményeként — a begyűjtés 7.5 százalékos növelését, az élelmiszeripari termelés 10.1 százalékos emelését és

A barna-vasérc termelését közel 12 százalékkal növeljük és a sztálinvá- rosi ércelőkészítő üzembetópése további importanyag megtakarítását vonja maga után. Kohókoksz gyártatok a sztálinvárosi kokszoló üzeni- elépése eredményeként háromszorosára fog emelkedni. Uzembelép a második sztálinvárosi nagykohó is. Mindez lehetővé teszi a hengerelt acél termelésének 5.7 százalékkal való növelését.

— Villamosenergia-termelésünk is szélesedik 8.7 százalékkal, vagyis nagyobb arányban, mint az ipari termelés átlagos növekedése.

— 1956, évi tervünk nagymértékben — 11.9 százalékkal — növeli a gépipar termelését. Minthogy kohászati termelésünk átlagosan csak

sokkal kisebb mértékben emelkedik, gépiparunk anyagellátását úgy tudjuk csak biztosítani, ha a gépiparban jelentősen fokozzuk az anyagtakaré- Aosságot és csökkentjük a gépek súlyát.

— A gépipari fejlődés irányát

1956-ban az szabja meg, hogy nagymértékben növeljük az ujtipusu, magasabb műszaki szinvonalat megkövetelő, export célokra is alkalmas korszerű gépek, híradástechnikai termékek és műszerek gyártását. így például a Diesel-motorok előállítását több, mint 42 százalékkal emeljük, a villamos és elektronikus mérőműszerek gyártását több, mint 21 százalékkal, ugyanakkor az 1956. évi terv előirányozza a mezőgazdasági gépgyártás nagymértékű fejlesztését

is: az ötvennégy lóerős lánctalpas traktort, már sorozatban fogjuk előállítani és le fogjuk gyártani a huszonöt lóerős Univerzál-traktor és a kukoricakombájn O-szériáját.

— 1956. évi tervünk különös súlyt helyez a gépipar egyik évek óta beteg kérdésének, az alkatrészgyártásnak megoldására. A terv szerint a legfontosabb pótalkatrészekből 34 százalékkal többet fogunk gyártani, mint 1955-ben és kétszer annyit, mint 1954-ben.

— Minthogy a gépipar fejlődése döntően meghatározza valamennyi iparág műszaki fejlődését, 1956. évi tervünkben a gépiparban a technika különösen nagyarányú fejlesztésére törekszünk.

Az összes iparágak között a vegyipar termelése emelkedik a legnagyobb mértékben, 13.8 százalékkal

1955-höz képest. Különösen nagy jelentősége van a nitrogén műtrágya- termelés több mint háromszorosára való emelkedésének, valamint annak, hogy a vegyipar 1956-ban hazai és export célokra sokkal több gyógyszert — és köztük számos rendkívül értékes új gyógyszert — is fog előállítani.

Könnyűiparunknak csökkentett termelése mellett teljes erővel törekednie kell minél több jóminőségü, korszerű cikk előállítására.

Az élelmiszeriparban a termelés

10.1 százalékos növelése érdekében előirányozzuk a rendelkezésre bocsátott mezőgazdasági termékek és egyéb anyagok jobb felhasználását, a

még mindig jelentős anyagveszta*ég csökkentését, a kihozatal arányának javítását, elsősorban a cukor és a növényolaj gyártás területén.

Tervünk az ipari termelés egész területén előirányozza a műszaki színvonal jelentős növelését, a fejlett

technológiai eljárások széleskörű bevezetését és az új technika fokozott alkalmazását. Elsősorban ez alapozza meg a munka termelékenységének 4.8 százalékos emelését. A műszaki fejlesztés terén a gépiparban tesszük a legnagyobb erőfeszítéseket, ezért a termelékenység emelése is a gépiparban éri el a. legmagasabb fokot, 8.7 százalékot. Az ipari termelés növelésének több mint háromnegyedét a munka termelékenységének emelésével érjük el.

A műszaki színvonal emelésének együtt kell járnia a fokozott anyagtakarékossággal, a fajlagos anyagfelhasználás javításával, a selejt csökkentésével. Minden iparágban az önköltség anyaghányadának jelentős csökkentését irányozzuk elő, ami megalapozza az ipari termékek önköltségének átlagosan három százar- lékkal való leszállítását.

Az ipari termelés térén kitűzött feladatok nem könnyűek, teljesítésük és túlteljesítésük egyik legfontosabb feltétele abban áll, hogy fokozzuk a termelés szervezettségét, ütemességét és programszerüségét, gondoskodtunk a ko-yperációs tervek pontos kidolgozásáról és betartásáról.

A mezőgazdaság fejlesztése, a termelőszövetkezetek erősítése

1956. évi tervünkben igen nagy súlyt helyezünk a mezőgazdaság fejlesztésére.

Az 1956. évi tervben a mezőgazda- sági termelés háromszázalékos növelésének elérésére a legfontosabb növényfajták átlagtermését és az állattenyésztés hozamait is magasabb színvonalon irányozzuk elő, mint amit akár az utolsó öt év, akár a felszabadulás előtti tíz év átlagában elértünk.

Ahhoz, hogy a kenyérgabonaellátást saját erőnkből biztosítsuk, mindenekelőtt szükség van a kenyérgabona vetésterületének az ideihez képest mintegy 150 ezer katasztrális holddal való növelésére. Növeljük i napraforgó vetésterületét is mintegy negyvenezer katasztrális holddal, hogy megkönnyítsük a lakosság zsiradékszükségletének kielégítését és hogy export célokra is több napraforgó olajat adhassunk. A rizs vetésterületét viszont — tekintettel az évek óta rizzsel bevetett földek egy- részének kimerülésére — 7500 katasztrális holddal csökkentjük, ami lehetővé teszi az ésszerű rizs vetésforgóra való áttérést és a legöregebb gyomos rizstelepek kikapcsolását.

— A növény termelésben előirányzott aránylag magas átlagtermések eléréséhez szükség van a fejlett agrotechnikai módszerek széleskörű alkalmazására: mindenekelőtt kukorica és burgonya négyzetes, fészkes vetésének kiterjesztésére, a heterozis vetőmag és általában a nemesített, bőven termő növényfajták részarányának növelésére.

— Állattenyésztésünk fejlesztését kizárólag a .hazai takarmánybázisra építjük fel. Ezért a kukorica vetés- területét az ez évi magas szinten tartjuk és a szálastakarmányra fordított területet mintegy 160 ezer katasztrális holddal növeljük. Ugyanakkor állatállományunk alakulását összhangba hozzuk a rendelkezésre álló takarmányalappal.

— 1956. évi tervünk különösen nagy súlyt helyez a mezőgazdaság

szocialista szektorának fejlesztésére, ez évben már megmutatkozott termelési fölényének további megszilárdítására. Az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek termésátlagai és hozamai lényegesen meg fogják haladni az egyéni gazdaságokét. Az állami gazdaságok termelésének tervezésében érvényesítettük a mezőgazdasági tervezésnek a Szovjetunióban alkalmazott új módszerét, amennyiben kötelező előirányzatokat csak az állami gazdaságok termékei értékesítését illetően írtunk elő: ezek alapján az állami gazdaságok sajátmaguk készítik el részletes termelési terveiket.

— Az 1956. évi terv előirányozza a termelőszövetkezetek fokozott állami támogatását. A termelőszövetkezetek 21 százalékkal többet fognak beruházási célokra fordítani, mint 1955-ben és ezenkívül 50 százalékkal több közép- és rövidlejáratu hitelt kapnak. Tervünk előirányozza a termelőszövetkezetek állatállományának jelentős gyarapodását, amihez az első lépések már ebben az évben megtörténtek.

Az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek messzemenő támogatása mellett 1956-ban is jelentős segítséget nyújtunk az egyéni gazdálkodást folytató dolgozó parasztoknak, hogy termelési lehetőségeiket — amennyire csak lehet — ki tudják használni.

— 1956-ban a mezőgazdaság összesen 673 millió forint értékű gépet fog kapni. Ez lehetővé teszi, hogy az állami mezőgazdasági gépállomások összes traktor- és motormunkáikat normálholdakban számítva 12 százalékkal emeljék. 1956-ban a mezőgazdaság 384.500 tonna műtrágyát fog kapni az ipartól.

— A mezőgazdasági termelés általános emelkedésénél jóval nagyobb arányban fog növekedni 1950-ban a mezőgazdaság árutermelése. A szabadfelvásárlás az összes begyűjtésen belül 31 százalékról közel 40 százalékra emelkedik, ami jelentős anyagi előnyökhöz juttatja a termelőket.

Megkétszerezzük gépipari beruházásainkat

— Az ipari és a mezőgazdasági termelés emelkedéséből kifolyólag megnőnek a közlekedés 1956. évi szállítási feladatai. Különösen az áruszállítás emelkedik 4.7 százalékkal. Minthogy az áruszállítások legnagyobb részének terhe továbbra is a vcsutakra nehezedik, tervünk elsősorban a vasutak teljesítőképességének az előző éveknél nagyobb arányú növeléséről gondoskodik.

— 1956-ban 1680 új tehergépkocsit bocsátunk a közlekedés rendelkezésére.

— A hírközlés területén jelentős fejlődést érünk el a távbeszélő főközpontok fejlesztésében. Gyorsított ütemben folytatjuk a televízió bevezetésére irányuló munkálatokat, hogy a nagyteljesítményű 12 kilo- wattos adó 1957-ben megkezdhesse működését.

— 1956. évi tervünk lényegesen növeli a beruházásokat. Állami erőből beruházási célokra 12.204 millió forintot irányozunk elő. ami 1955-höz képest mintegy 30 százalékos növekedést jelent. Ezenkívül közel egy- milliárd forint további beruházással számolunk részint a szövetkezetek saiát eszközeiből, részint község- és vállalatfejlesztési alapokból, valamint a magánerőből történő lakásépítés területén.

— 1956-ban különösen az ipari és ezen belül a nehézipari beruházásokat növeljük nagy arányokban. A nehézipari beruházásokra fordított összeg 3460 millió forintról 4580 millió forintra növekszik és az effész beruházási összeg közel 39 százalékát teszi ki. Az anvaabázis kiszélesítését szolgálják a bányászati beruházások, amelvek az egész beruházási összeg egykilencedét teszik ki. A kohászati beruházásokat 1955-höz képest mintegy 43 százalékkal, az építőanvag*oar beruházásait 69 «•»á-eipti-kai növeliük. A villamosenergiaipari beruházásokra 1100 millió forintot fordítunk, közel másfélszeresét az 1955-ben erre a célra fordított összegnek.

1956-ban megindítjuk a tiszamenti vegyiművek építését, amely a második ötéves terv egyik legnagyobb alkotása lesz.

Megindul Pzőnvben egv modem krekk-üzem létesítése. Sztálinváros- ban szalmacell',1ó-m-ü7em építését '-•msdiük meg. Folytatjuk a ruda- bányai ércdúsító építését.

Energetikai bázisunk kibővítésére folvtatiuk a tiszapalkonyai nagy erősei" énftését és ugyanakkor megkezdői’'- Pécsúihelven egy másik nagy erőmű létesítését.

(Folytatás a 3. oldalon.)