Észak-Magyarország, 1955. november (12. évfolyam, 258-281. szám)
1955-11-13 / 267. szám
6 ÉSZaKMAGYAROUSZÁG Vasárnap, Í955. november 13. Készüljünk fel az állatállomány téli takarmányozására w.Milliókról van szó! I Az áltettartáe költeégeinek mintegy 65—75 százaléka takarmányozási költség, amelynek 60—65 százaléka a téli' időszakra esik. Az állattenyésztés jövedelmezőségét tehát jelentősen -befolyásolja a téli takarmányozás helyes megszervezése. Ha ezt elmulasztjuk és emiatt csak napi egy literrel csokikén tehenenkint a tejtermelés, százas tehénállománynál ke* hónap alatt már 18 ezer forint kárt szenvedünk. kínaiéi is súlyosabb a helyzet, ha a léli felkészületlenség az állatoknál súlycsökkenést akoz, mert köztudomású, hogy egy kilogramm elveszett (lefo- ; gyatt) hússal 2.5 kilogramm súly nyeréséhez elegendő takarmányt -vesztünk el. Az ellés nagyobb- i részt a koratavaszi hónapokra : esik, ezért a télre való helytelen felkészülés a legnagyobb kárt . azáltal okozza, hogy az anyaállatokat nem lehet szakszerűen előkészíteni ellésre, fialásra, így nem számíthatunk életerős utódokra. A télre való lelkiismeretes felkészülés alapja a takarmány készletek pontos felmérése, felhasználási terv készítése és az állatok megfelelő elhelyezéséről való gondoskodás. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a takarmányozási probléma többnyire a tél végen, február közepén jelentkezik, elsősorban a szálas- tak-armányakinál. Ennek elkerülése végett már most gondosan számba kell vennünk a takarmánykészletet. Gyakori eset, hogy a kazlakat, boglyákat, a goiéban lévő kukoricát csak szemmel becsülik meg. Ezek a figyelmetlenségek azt eredményezik, hogy a tél végén az állattenyésztés legdöntőbb szakában nem áll rendelkezésünkre a szakszerű etetéshez szükséges takarmá-nymennyiség. Miután a ta'Uarmányíkéezletet felmértük, felhasználási tervet kell készítenünk. Ennek során arra koll törekedni, hogy biztosítsuk az anyaállatoknak, a növendék- és a nagyobb termelő* képességű állatoknak a fejlődésükhöz, illetőleg a termelésükhöz szükséges megfelelő összetételű és táp- értékű takarmányt. Az árpatermés ezévben jóval nagyobb volt, mint az előző esztendőben, de a -kukorica érésének késése miatt többet felhasználtak belőle, mint máékor. A takarékoskodás érm Épül a miskolci 'A városban, ahol egykor Déryné és szinésetársai csikorgó hidegben, kegyetlen hófúvásban szabad ég alatt vigasztalták dalaikkal, színdarabjaikkal a miskolci közönséget, ma — 1955-ben — immár épül a második állandó színház. Egy pillanatra megállunk az épülő színház falai előtt, hogy megnézzük, miként tornyosodnak a falak, épül a pódium, amelyről elhangzik majd az emberi lelkeket formáló szó. W A híres Monoczki-brigádot találjuk a falakon, már a zsinórpadlás építésén munkálkodik. A színpad és az Orchester teljesen kész, Mo- noczki elvtárs egy pillanatra leteszi a vakolókanalat és odajön hozzánk. — Mikor lesznek készen a kőművesmunkával Monoczki elvtárs? — kérdezzük a híres brigádvezetőtől. — Szeretnénk november 25—28- re teljesen befejezni a ránkbízott feladatot. — Hogyan dolgoznak a brigád- tagok? — Nagyon meg vagyok elégedve a brigád munkájával, mert teljesítményünk 220—250 százalék körül mozog, — Szeretik ezt a munkát, amelyen dolgoznak? — Nagyon szeretjük. Eddig lakóházakat építettünk s most ugyanolyan szeretettel, igyekezettel építjük a színészek új otthonát. — Szeretjük a színészeket —- mondja Dénes Mária segédmunkás■ — Nemcsak azért, mert a színpadon jól szerepelnek, hanem azért is, mert reggelenként jönnek segíteni a színházat építeni. Kalucsek Gyula bácsival a leendő ruhatárban találkozunk, ö az asztalos munkát végzi. Mindig nagyon szerettem színházba járni — mondja Kalucsek élvtárs — ezért is végzem egymagám két ember munkáját. Szeretnék minél előbb a nézőtéren ülni, Odajön hozzánk Mészöly Tibor elvtárs, a színház igazgatóid, vele érkezik Titkos Ilona és Máthé Éva művésznő. Titkos Ilona miskolci bemutatkozása a „Warrenné mestersége" című Shaw-darabban már a Kamara színházban történik. — Örülök — mondja ■Titkos Ilona —, hogy a sokezer lakosú Miskolcnak még egy színháza épül. Bevallom, bár nagyon sok színházdekében az árpát elsősorban a nö- vendékállatok takarmányozására használjuk fel. Helyes, ha a borsó és a búzaocsu készleteket is csak a fiatal növendék á 11 a tok takarmányozására használjuk fel. Árpa, bonsó és búzaocsu keveréke a növendékállatok kitűnő takarmánya. A lucernakészletek nagyrészéből ajánlatos lisztet készíteni és azt az abrak, főként a korpa pótlására felhasználni. Zsírsertés süldőkkel ebből a napi takarmányadag 30 százalékáig terjedő mennyiséget, de legfeljebb 50 dekagrammot etethetünk. Kocáknak az első három hónapban szintén ezt a mennyiséget adhatjuk. Árpa pótlására hízósertésekkel a hizlalás első két’ és félhónapjában a napi adag 40 százalékáig lucemalisz- tet etethetünk. Szopós borjaknak az obra-kndag 20 százalékát, növendék Üszőknek 30 százalékát lucernalisztben adhatjuk. Fejősteheneknél a pótabrakból korpát takaríthatunk meg, ha egy liter tejre 16 dekagramm lucernalisztet, 18 deka kukoricadarát és 8 deka olajpogácsa- darát adunk/ Ez az évi nagy termés lehetővé teszi, hogy a sertéseikkel fokozottabb mértékben etessük a burgonyát. Két tag főtt burgonyával, 50 deka lucernaliszttel és 50 deka olajpogácsa- darával egy kilogramm árpát takaríthatunk meg. A silózott takarmányok és a szénák minősége lehetővé teszi, hogy 8—10 liter te) termeléséig abrak etetése nélkül állapítsuk meg a fejőstehenek alaptakarmányát. Például 30 kilogramm jóminősé- gü szilázs, három kilogramm polyva, 2 kilogramm lucerna- széna etetésével ezt az etetést biztosítani lehet. Ha takarmány répánk is van, a szilázs egynészét helyettesíthetjük olymódon, hogy egy kilogramm szilázs helyett másfél kilogramm aprított rér>át számítunk. Pihenő, vagy könnyű munkát végző lovaknál megoldható a takarmányozás abrak nélkül jó minőségű széna, takarmányszalma és lédús takarmányok etetésével. A baromfiak részére naponta 3—6 dekagrammból (készített szilázst adjunk és a lágy elesés készítéséhez használjuk fel a főtt burgonyát. Bebizonyított tény, hogy azok a tyúkok, amelyek szilázst esznek, hamarabb kezdik el a tojást. Kamara-színház ban játszottam már, új színházban először fogok játszani. Ezért is várom, hogy minél előbb színpadra léphessek. — En a „Kéz kezet mos“ című Goethe-daraiiban szeretnék fellé,mi az új színházban «— mondotta Máthé Éva. — Mikor lesz a színház ünnepélyes felavatása? — December 1-re tervezzük — feleli Mészöly Tibor elvtárs. — Sok sikert kívánunk a színház építőinek, eredményes munkát a színház művészeinek az új színházat köszöntő darabok művészi előkészületeihez. (PÁRKÁNY) MINDENEK ELŐTT el kell mondanunk, hogy hetekre, sőt hónapokra tr-'-aő tanulmányi időszak kellene ahhoz, hogy a DIMÁVAG Gépgyárban csupán egyetlen gyáregység- komplexum munkáíát, életét vizsgáljuk s arról beható elemzést adjunk. E rinort anyaggyűjtése esetlen napra torlódott össze s éppen ezért nem is ez a célja, hanem az, hogy két — s a DIMAVAO-ban most igen döntő — kérdésben, az N gyáregység exporttervének teljesítéséről beszámoljon és hogy a folyamatos termeié«? előtti pv-mzurokat éppen a nyilvánosság segítségével elhárítsa. Vitacikknek szánjuk s azzal 8 szándékkal is indítjuk útjára, hogy minél többen szóljanak hozzá, írják meg véleményüket, mondják el a DIMÁVAG dolgozói, műszaki vezetői g mások is, homr miként lekötne és kell is e sürgősen megoldásra váró feladatokon segíteni? Sok minden szóbaiött az N gvárrészleg vezetőivel való beszélgetés során: egyes kérdésekben mege estük, másokban eltérőek voltak a vélemények és mert maguk a műszaki vezetőle sem látják még elég világosan a kiutat, úgy érezzük, hasznos lesz. ha — mint az orvos a betegség tüneteit — mi is minden körülményt figveiembevéve elemezzük az N részleg két. problémáját, a nyilvánosság elé tárjuk és kommunista bírálattal segítünk. rr A GÉPGYÁR e fontos gyárrészle- génél többször mutatkozott már hó- eleji pangás, sőt: mondhatnánk úgy is, hogy: kapunbelüli munkanélküliség. Hó végén pedig «—• s ez ma is így van —, hajrá! S nem egyszer előfordult már az is, hogy a mögen ge ’élt túlórakeretet magasan átlépték, horv a lemaradásban utolérjék magukat, vagy legalábbis valamit törlesszenek az adósságból. Ezzel viszont még mindig jelentős az elmaradás a nrogramszerinti exportterv teljesítésében. Ez az egyik megoldásra váró probléma. De nézzük meg közelebbről! A többi között több — teljesen új- ‘’rusű, az országban eddig még nem . ’ártott — nagyteljesítményű gépeket gyárt az N egység, Különösen nagy jeleni őségű nemzetgazdasági szempontból is a mészhomok-tégla- prés, a külföldi exportra készülő LSU 16-os kombináltgép, az RLO 2500-as lemezolló és a Pn 4-es bukóprés. Számokban hirtelen talán ki sem lehetne fejezni, hogy mit jelentenek ezek a gyártmányok nekünk, Milliókat! A Mészhomok-téglaprés, amelynek fogaskerekeit még csak most vágják — téglát présel majd salakhói, eddig hasznavehetetlen melléktermékekből. Házakat építünk belőle; bérházakat, munkáslakásokat, sokgyermekes családapák és házasodni szándékozó fiatalok számára. Igen! Anélkül, hogy ismernénk, sokan, nagyon sokan régóta várunk már rá. Mindnyájan érdekelve vagyunk benne. És... a présgén fogaskerekeit még csak most vágják, holott a prototípusnak mér el js kellett volna készülnie. De ez csak egy részlet, egy aprócska részlet a nagy problémához viszonyítva. Itt vannak még a többi gépek, az exportvállalások, amelyekre szerződést kötöttünk és amelyek milliókat hoznak az állam- háztartás konyhájára. Munka tehát van bőven. Régen vártak ilyen nagy feladatok az N egységre. És mégis itt kapunbelüli munkanélküliségről beszéltek. Az első hallásra szinte el sem hiszi az ember. Vajon miből adódik ez? Mi volt az oka, hogy az élüzem címért harcoló DIMÁVAG-ban az utolsó negyedév döntő időszakában ilvesmi előfordulhatott? Erre a kérdésre kértünk választ,, amikor a gyáregységvezető Schramkó Árpád elvtérs szobájába bekopogtunk. Schramkó elvtárs íróasztalánál ül s éppen a szereidébe készül, amikor kérdésünkkel visszatartjuk. Merész kérdés, az igaz. Ezért is lepte meg olyíin naevon. Szinte felpattan az asztal mellől: — Nálunk munkanélküliség? — Igen. Gondolkodik kicsit, aztán bólint: — Igaz. Igazuk van, elvtársak. De már nincs. Csak volt. Már teljesen felszámoltuk. — S mi okozta ezt a „munkanélküliséget" Schramkó elvtárs? — A szervezetlenség. VOLT OLY AN ESET, amikor az egyes gyártmányoknál az anyagleszállítás és a gépmegmunkálás, szerelés egy napra torlódott össze. És ez elég gyakran előfordult. Ez igazolja, hogy a szerelde és az előkészítő üzemek között nincs meg a kellő összhang: ebből persze az következik, hogy a tervszerű összedolgozás hiányában a gyártmány-részeket sem kapják meg időben, vagy pedig olyan alkatrészek érkeznek a szereidéhez, amelyeknek beépítésével várni kell egy közbeeső, de még le sem gyártott alkatrészre. Hasonlattal talán úgy lehetne ezt kifejezni, hogy: például egy motorkerékpárhoz hiába érkeznek meg a motorrészek, ha hiánvzik a váz. A szerelők várnak, a munka pedig pang — és mert az előírt tervet teljesíteni akarják, amikor megérkezik az alkatrész — az N egység esetében — nagy a hóvégi hajrá. Bizonyosan itt a hiba. Ilyen külső okok is hozzájárulnak ahhoz, hogy a gvárrészleg munkájában tervszerűt- lenség mutatkozott. És ebből eredően gördülnek akadályok a folyamatos termelés elé is. A kettő tehát szorosan összetartozik. A gyárrészlegnek a negyedévi és a nrogramszerinti tervében napokra felbontva pontosan meg van szabva nz elvégzendő munka. Azonban — éppen az elmondottak alapján —, mert az előkészítő és más társüzemek és a szerelde között nincsen meg az összhang, a jó együttműködés, a tervszerűtlen anyagszállítás következtében a tervet csak globális méreteiben tudják teljesíteni. Az igaz, hogy a vállalt ex port gyártmányokat negyedévi tervük szerint elkészítik — Schramkó elvtárs ezért is ilyen nyugodt —, hiszen csaknem valamennyi gép megmunkálás és szerelés alatt van. Az LSU 16-os gépből egy darab már el is készült s az RLO 2500-as lemezollók forgácsolása is elkezdődött —, de a havi programszerűségben lemaradás mutatkozik. Es nekünk ez nem mindegy. Nem mindegy az sem, hogy a Mészhorook-téglaprésbő! akár egy darab is mikor ad nekünk téglát..; S az sem mindegy, hogy export-kötelezettségeinket mikor teljesítjük, éppen azért, mert milliókról ván szó! Mi tehát a helyes kiút, a leggyorsabb teendő? A havi programszerűség szigorú és határozott betartása és az ésszerű tervezés. Csakis így oldhatók meg a feladatok. El kell érni a DIMÁVAG Gépgyár N-egységénél is, hogy a gyártáselőkégzítés lépést tartson a szereidével, a társüzemek a kapott terv és rendelés szerint időben szállítsák az anyagot, hogy ne a szerelde legyen az előbbiek függvénye, hanem egymás munkáját jól összehangolva a tervszerűséget. alakítsák ki. Ehhez persze elsősorban az a fontos, hogy a tervező és műszaki osztály együtt éljen az üzemmel; lássa annak minden problémáját a legapróbb részletekig, bogy a gyáregységvezetőnek és az üzemi műszaki vezetőknek alkotó idejük nagy részét ne futkosóssal, aláiratgatásokkal és adminisztrálással kelljen eltölteni, hanem — hivatásuk’-»1’ élve: alkotni! Ez jelenti a mi millióinkat, állam- háztartásunk érdekeit. És ebben a nagy munkában sohasem szabad szem elől téveszteni az embert, a fizikai dolgozókat: szerelőket, lakatosokat, anyagmegmunkálókat, vasesztergályosokat és segédmunkásokat sem, akik tervező és műszaki vezetőik irányításával megvalósítják, anyagba öntik a tervet. Legyen a termelés folyamatosan ütemszerű hó elején épnenúgy, mint hó végén, a terv ne papírra fektetett vázlat, hanem a munka élő térképe legyen, hogy Kovács János, vagy Fodor József elvtársak is már elsején tudják: mit csinálnak majd 31-én. Mert a munkásoknak is van tervük, kisebb méretű egyéni tervük: szorgalmas munkájuk nyomán tgyre jobb megélhetést biztosítani a családnak. És ha ismerik az üzem tervét, ha tudják pontosan, hogy milyen feladatok várnak rájuk, jobban be tudják osztani idejüket, a munka jobb elvégzése érdekében újításokon törik fejüket — és az üzem minden munkása együttvéve — pontosan teljesíti a tervet, kialakul a progrnmszerűség, eleget teszünk vállalt kötelezettségeinknek. KÉT PROBLÉMÁT ragadtunk kí az élüzem címért egyébként igen eredményesen harcoló DIMÁVAG Gépgyár N-egységépek életéből. Igaz, ezenkívül még sok más megoldásra váró feladat van, de jelenleg ez a kettő a legfontosabb, így is büszkén állapítottuk meg s írjuk Ide, hogy igen komoly munkát végeznek az exportterv teljesítése érdekében, új gyártmányaikkal — mint már annyiszor máskor — ismét öregbítik külföldön a magyar ipar hírnevét. De nem mehetünk el behunyt szemmel hibáink mellett sem, hanem ki kell javítani azokat s reméljük, ebben az írott szó ereje meghozza A terv teljesítésével fejezzük be a kukoricaértékesítési szerződések kötését gyümölcsét. Tervszerű munka! Ez legyen az új jelszó ezután. És akkor vastagabb lesz a dolgozók borítékja is. ÓNODVÁRI MIKLÓS A Minisztertanács az ország hus- ós zsírellátásának biztosítása érdekében különös tekintettel a bőséges kukoricatermésre és a megnövekedett sertésállományra — felhívta még szeptember hó elején a dolgozó parasztságot, hogy kössön az állammal szerződést kukoricaértékesítésre és sertéshizlalásra. A kukoricaértékesítési és sertéshizlalási szerződések bevezetése előnyösnek bizonyult mind az állam, mind a termelők számára, A Minisztertanács a termelőknek kedvező feltételeket, magas árat, iparcikkjuttatást biztosított, A dolgozó parasztság nagy többsége felismerte a szerződéskötés anyagi előnyeit, terméséből gazdasági erejéhez mérten kukoricaértékesítési, vagy sertéshizlalási szerződést kötött. Jelentős az olyan dolgozó parasztok száma is, akik éltek a kedvező feltételekkel és n sertéshizlalási szerződések mellett kukoricaértékesítési szerződést ts kötöttok, A szerződéskötést munkában eddig elért eredményeinket tovább kell fokoznunk. Az ország lakosságának jobb hús- és zsírellátása, az állami hizlalást tervek nagyobb központi készletek összegyűjtését követelik meg. Ezért a begyűjtési miniszter november 1-én felhívta a tanácsok végrehajtóbizottságait, hogy azokat a termelőket, akik ezerkettőszáz négyszögöl, vagy ennél nagyobb kukorica vetésterülettel rendelkeznek és október 31-ig kukoricaértékesítési vagy sertéshizlalási szerződést nem, vagy nem megfelelő mértékben kötöttek, szólítsák fel, hogy három napon belül kössenek szerződést. A begyűjtési miniszter rendelet© értelmében azokat a termelőket, akik a felszólítás után a jó kukoricatermés és a megfelelő sertésállomány ellenére nem kötöttek sem kukoricaértékesítési, sem sertéshizlalási szerződést, a tanácsok végrehajtóbizottságai kukoricaértékesítési szerződéskötésre kell, hogy kötelezzék, Az ilyen termelők elvesztik azt a jogukat, hogy szabadon válasszanak kukoricaértékesítési vagy sertéshizlalási szerződéskötés között, továbbá a 240 forintos ár helyett csak 220 forintot kapnak a kukoricáért mázsánként és nem részesülhetnek iparcikkjuttatásban. A mi megyénk sem teljesítette még kukoricaértékesítési szerződés- kötés tervét, annak ellenére, hogy kukoricatermésünk bőséges. A mi megyénkben sem maradhat egyetlen olyan termelő sem, aki ezirányú kötelezettségét nem teljesíti. Tanácsaink kötelezzék szerződéskötésre mindazokat a termelőket, akik nem, vagy nem erejükhöz mérten kötnek szerződést. Erre még az esetben is szükség van, ha a község egyébként szerződéskötési tervét már teljesítette. Nem szabad ezen a téren a termelők között igazságtalanságot, vagy aránytalanságot megtűrni, Van a megyében számos olyan község, ahol a dolgozó parasztság zöme teljesítette kukoricaértékesítési szerződésből származó kötelezettségét, — szabad értékesítési jogát mégsem nyerhette el, mert vannak még a községben, akik az állammal szembeni kötelezettség teljesítéséve] késlekednek. Ezek az okai annak, hogy késik a község szabadpiaci forgalmának engedélyezése és ezek növelik a városi kisáJlattnrtók takarmánybeszerzési nehézségeit. A elmaradás nem indokolt. A szerződéskötési terv a kukorica vetésterülethez és terméshozamához arányosan mért. Ennek ellenére még szépszémmal vannak olyan termelők, akik nem kötöttek szerződést. Tanácsi és begyűjtési szerveinknek ezért minden okuk és joguk megvan arra, hogy ne tűrjenek meu kivételeket és minden 1200 n,-öl, vagy ennél nagyobb kukoriravetés- toriilettel rendelkező termelőt, ha önként nem kötött szerződést, szerződéskötésre és a lekötött mennyiség beadására kötelezzenek. Enpek a törvényes rendelkezésnek 1é végrebaífása is biztosítja a terv túlteljesítését. Megyénk funkcionáriusai fogjanak össze a jól teljesítő parasztok tömegével, fejlesszék ki a versenvt a terv mielőbbi teljesítéséért és túlteljesítéséért, az ország iaVnsságá- nak jobb hús- és zsírellátásáért, ló ára vsn a libamájnak A Baromfi és Tojásforgalmi Vállalat miskolci kirendeltsége libamáj felvásárlással is foglalkozik. Megkérdeztük Bihari elvtárstól, a vállalat helyettes igazgatójától milyen jelentősége van a libamáj felvásárlásnak. A libamáj Magyarországon mindig devizát biztosító exportcikk volt. Köztudomású, hogy külföldön a libazsírt és libahúst nem szeretik, csak a libamájat, Külföldön tehát nem hizlalnak libát s így érett, szép kövér máj is kevés van. Hazánk ezért a libamáj termelésben úgyszólván monopólisztlkus helyzetben van. Bár libaáilományunk már megközelíti a felszabadulás előttit, májexportunk sajnos még nem kielégítő, ezért országos felvásárlási akciókkal kívánjuk az exportot fokozni. Vállalatunk az idei libamáiex- port sikere érdekében minden áldozatot meghoz és ezúton is felkéri a libát vásárló közönséget és a termelőket, hogy a libamájat vigyék be Miskolcra buzatéri kirendeltségünkhöz, ahol az elsőrendű, 50 dekán felüli májért 90 forintot fizetnek kg- kint. Ezzel az összeggel a liba értékének jórésze megtérül, jól jár tehát a háziasszony és nem utolsósorban haszna van belőle államunknak is.
