Észak-Magyarország, 1955. november (12. évfolyam, 258-281. szám)
1955-11-03 / 259. szám
hi osztályok és az osztályharc egyes kérdései A sárospataki szüreti vásár tárgysorsjátékának nyereménylistája Totó-tippjeink J AZ MDF* BORSOD-ABÄU3-ZEMPLÉN MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI. évfolyam 259 szám 4ra 50 FII,LÍR Miskolc, 1955 november 3. csütörtök Párosversenyben az éves terv teljesítéséért A napokba* végigjártuk Bor- ■fl- sód megye legfontosabb üzemeit, bányáit, s a verseny eredményei felől érdeklődtünk. Legtöbb helyen a válasz meglepően ’hasonlított a félévvel, egy évvel ezelőtt hallottakhoz. Özdon a martinban Hanyiszkó Pál elvtársat dicsérték, az aiberttelepi bányaüzemnél Loy Árpád elvtárs sikereit említették, a DIMÁVAG Gépgyáriban Kőhalmi József elvtárs munkáját emelték ki. A Lenin Kohászati Művekben szintén ismerős nevet említettek: Lánczos György elvtársét. Nem dicsekedtek új nevekkel sem a párttitkár elvtársak, sem az igazgatók, de még a szak- szervezeti elnökök sem. Ezek szerint a verseny — látszólag, de nem egy helyen persze lényegesen is, —■ csak a legjobbakra korlátozódik. Mi ennek az oka? Az, hogy sok helyütt helytelenül értelmezik a versenyt, amelyre a szakszervezetek nem nagy gondot fordítanak, csak. a versenyfelelősök foglalkoznak vele. De hogyan? Többnyire úgy, hogy leegyszerűsítették a versenyt, a falitáblára hónap elején kiírnak három nevet és dekádon- kdnt csak a teljesítményadatokat írják melléje. Az természetesen nem baj, hogy minden üzemnek, bányának megvannak a maga kiváló dolgozói, azok, akikre minden körülmények között lehet számítani. Csakhogy sok helyen a kiválóak mellett elfelejtkeznek a becsületes kohászok, bányászok ezredről, akik mindössze 105, 110 százalékra tudják felverekedni magukat. Elfeledkeznek az átlagteljesítményt elérőikről — a munkások zöméről. El ifoa az is, hogy mindenki " *■ mindenkivel versenyez, úgy hogy Hanyiszkó Pál elvtárs, az ózdi martin I. számú kemencéjének olvasztóra már nem is tudja, hogy kivel áll versenyben. Ö már arra törekszik — mint ahogy maga is mondta —, hogy megelőzze önmagát. Elegendő-e, hogy mindenki saját magával versenyezzen? Nem, semmiképpen sem! Az egyéni verseny nem minden esetben kielégítő, hiányzik belőle az a serkentő erő, amely a versenytárs megelőzését jelenti. Hiszen a versenyben a legnagyobb hajtóerő az, hogy „én is vagyok olyan legény, mint te!“ Ezért nem elegendő, hogy dolgozóink csak önmagukkal versenyezzenek. Meg kell szervezni a dolgozók között a párosversenyt. Úgy kell megszervezni, hogy hasonló képességűek mérjék össze tudásukat. Általában nem helyes, hogy egy nagyon jól és egy gyengén dolgozó versenyez egymással. Többnyire az ilyen verseny nem eredményes. A kiváló eredményt elérő dolgozók egymással, a gyengébben dolgozók szintén egymással versenyezzenek. Egyik legfontosabb feladat tehát, hogy megszervezzék üzemeinkben, bányáinkban a párosversenyt és ennél figyelembe vegyék a dolgozók képességeit. Különösen fontos a párosverseny megszervezése a szénbányászatban. Tudvalevő, hogy a borsodi bányászok már hosszú hónapok óta nem teljesítik tervüket, sok-sok tonna szénnel adósai népgazdaságunknak. Annak érdekében, hogy az adósságból az év végéig törleszteni tudjanak, a bányász elvtársak között fel kell eleveníteni a páros- versenyt. Mutassák meg egymás között, „ki a legény a gáton?1’ Igen eredményes, bevált módszernek bizonyult a borsodi bányákban a front brigádok közötti verseny, ameOy azonban az utóbbi időben nagyon ellaposodott. Vizsgálja felül a szakszervezet a frontbrigádok versenyét és széleskörű vei- senynyilvánossággal segítse elő a brigádok nemes vetélkedését. A DISZ-brigádok versenyében n szép eredmények születtek, az ózdi tröszt bányáiban a Fehér DISZ-brigád lett az első. Változtatni kell azon a helyzeten is. hogy bányáinkban a verseny csák a frontbrigádokra és az elővájó csapatokra korlátozódik, noha Borsodiban jelenleg nem is a szén kitermelése, hanem kiszállítása jelent nagy nehézséget. Helyes lenne, ha a szakszervezet élő,- eleven párosversenyt indítana a szállító brigádok között. Igen helytelen — sajnos eléggé elterjedt jelenség —, hogy a borsodi üzemekben általában csak azokat a dolgozókat szervezik a versenybe, akik 130—150 százalék között teljesítik normájukat. A 100 százalékon alul teljesítők alig versenyeznek, csak mint rossz példát említik meg őket a falitáblákon. Pedig azok a dolgozók is versenyezhetnek, akik ma még nem érik el a 100 százalékot. Aki a normát még csak 80 százalékra teljesíti, ersenyezzen hasonló képességű tá- sóval abban, hogy melyik éri el előbb a 100 százalékot. Versenyük így reális lesz és felzárkóznak majd a versenyzők derékhadához. Nem árt bizonyos esetekben az ilyen párosversenyzőket is megjutalmazni, mert nem lebecsülendő dolog, ha valaki egy-két hónap alatt 20— 30 százalékkal emeli teljesítményét. A pároeverseny persze ne** csak a mennyiségi tervek teljesítésére vonatkozzon. Szükséges, hogy dolgozóink azért is versenyezzenek, ki milyen minőségű árut gyárt, mennyi a selejtje, be- tartja-e az előírt programot? Egyesek ugyanis csak a mennyiségi tervek teljesítésére törekednek. Ne feledjék el ezek a dolgozók: ha a feldolgozó üzemeknek kazánlemezre van szükségük, nem sokat ér, ha ők más minőségű anyagból mégegyszer annyit gyártanak. Nem szabad arról sem megfeledkezni, hogy a párosverseny csak úgy lesz eredményes, ha biztosítjuk az eredményeiket gyorsan tükröző versenynyilvánosságot. Sajnos a versenynyilvánosság sok helyen nem kielégítő, gyakran látni bányaüzemeink udvarán, az üzemek falán olyan feliratot, melyet akármikor kifüggeszthetnek. Igen sok felirat általános és nem mozgósító. A versenynyilvánosság híven tükrözze az üzem életét, az állandóan változó eredményeket. Nem akkor kell közölni a párosversenyek eredményeit, amikor már megváltozott a sorrend, hanem olyankor, amikor az egyik versenyző eredménye a másikat keményebb mimikára serkenti. A versenynyilvánosságnál necsak a szép, ötletes plakátok elkészítésére törekedjenek. hanem fogjanak krétát és írják ki azonnal a versenytáblára a legjobban dolgozók nevét. Ugyanolyan serkentőleg hat ez a dolgozókra, mint a gyönyörűen megrajzolt plakát. A párosversenyek megszervezésében nagy feladat vár az üzemi pártszervezetekre. Szükséges, hogy állandóan ellenőrizzék a szakszervezet ilyen irányú munkáját és ha azoknak segítségre van szükségük, időben adják meg nekik. Üzemi bizottságaink gondoskodjanak arról, hogy a versenyről szóló általános szólamok helyett személyhez szólóan agitáljanak és szervezzék a vetélkedést, hogy kibontakozzék á minden dolgozó számára elérhető célokat kitűző, győzelemmel biztató párosverseny. A z üzemek, bányák műszaki vezetői, pártmunkásai — elsősorban szakszervezeti funkcionáriusai egyetlen percre se feledjék el: ha nincs élő, eleven páros- verseny. akkor nem beszél!'eí*'"'k az üzemek közötti versenyről, de tervteljesítésről sem, mert az előirányzatok teljesítésének hajtóereje a dolgozók párosversenye> A VETÉSTERV TELJESÍTÉSE TÖRVÉNY Vetnek az arlói gazdák Amikor az arlói tanácselnök kitolja kerékpárját az udvarról, még kora reggeli szürkület -fekszik a falun. Alig megy néhány lépést, háitulról kocsizörgést hall. Megáll az útszélen, s megvárja a szekeret. Vajon hová megy? Vásárra? A városba? Ahogy a szekér 'közeledik, s melléje ér, a zabla megfeszül a lovak szájában. — Jó reggelt elnök elvtárs. Ilyen korán? — Maga se lustálkodik Józsi bácsi. Jó reggelt! Közben az elnök megelégedetten látja, hogy a vetőgép is oda van akasztva a Iwcsi farához. — Látom vetni megy. Sok van még hátra? — Eltart még estig. — Hát csak jó munkát Józsi bácsi. Ma már várjuk a traktort is. Koós Pál vb. elnök felül a kerékpárra, s elken- kázik a kocsi mellett. Közben erősen fülel, nem hallja-e zúgni a traktort? Azért is igyekszik olyan nagyon, hogy eligazítsa a traktorost. Eltelik néhány óra, de a traktor csak nem'jön. Közben Kóós Dezső községgazda, meg a termelési bizottság elnöke köszönt be a tanácsházára. Átveszik azoknak a gazdáknak a névsorát, akik tegnap befejezték a vetést, s megindulnak a határba. Dezső bácsi viszi a mérőszalagot. Délelőtt sorrajárják a földeket, Barta János és Papp Lajos Márton bevetett területét ellenőrzik. Amikor Vas Lajos vetésére kerül sor, a gazda is megjelenik. Megáll a tábla szélén, s elégedett mosolygással szemléli a hajladozó embereket. — Megvan ez te Lajos? — szólnak oda neki. — Meg bizony, nem szoktam én soha sem félre* vezetni az államot. Eljutnak Papp Ferenc Agnes kulak földjére is. Mérnek jobbra, mérnek balra, megint kezdik elölről, de csak nem egyezik a dolog. Egy holddal Icevesebb. Papp Ferenc Ágnes ku Iák be akarta csapni a tanácsot, de rajtakapták a csaláson. Az elnök elvtárs közben hiába várja a traktort, hogy jöjjön szántani. Végre úgy 10 óra felé megérkezik a Hoffet-, Megérkezett, de az utcán belement az árokba, nem tudott dolgozni aznap semmit. Ez még pénteken történt, de még hétfőn is ott kuksolt a gép az árokban. Az ózdi gépállomás nem nagyon törődött vele. a traktorosok is hazamentek. Általában sok a panasz Arlón az ózdi gépállomásra. Amikor megalakult a termelőszövetkezet, különösen kérték a gépállomást, hogy főleg gépekkel segítse a tsz munkáját. ígéretet sokat, kaptak az arlóiak. de gépi segítséget annál kevesebbet. Ha ki is jön a traktor, csak szégyenkezni kell vele a dolgozó parasztok előtt, hiszen a gazdák jókor hozzálátnak a munkához, a traktor viszont csak 10 óra felé döcög be a faluba. Délután 5 órakor már megint a falun kívül hallatszik a zúgása, amint Ózd felé tart. Ezt a kényelmességet nem nézik jó szemmel az arlóiak, mert így nem lehet haladni. Koós elvtárs haragosan emlegeti, hogy lassan többe kerül a telefonálás a gépállomás ügyében, mint a szántás díja. Az arlóiak még csőik 70 százalékra állnak a vetéssel, amikor már minden gabonának a földben kellene lenni, A tanács igyekszik is, hogy minél hamarább jelenthessék a munka befejezését, ehhez azonban nyújtson az eddiginél lelkiismeretesebb, nagyobb segítséget az ózdi gépállomás is. (A. h) HflSYflH LEHETETT VOLHfl EGY HflP ALATT 750 HOLD SZflHTÚT BEVETNI AVAGY tnite Uccuit a vz&cdai sétaUocsiUázás ? Törvényerejű rendelet mondja ki, hogy a vetéstervet minden dolgozó parasztnak teljesítenie kell. Ez kötelező minden termelő számára, ez alól nincs kibúvó. S aki mégis megpróbál kibújni a kötelezettség alól, elhanyagolja a vetésterv teljesítését, az magára vessen, ha a törvény megszegéséért megbüntetik! Azt gondolná az ember, hogy ezek- után minden borsodi községben — minthogy már a határidő Is lejárt, — kétszeres erőt fordítanak arra, hogy a jövő . évi kenyérnekvaló a földbe kerüljön. Úgy tudjuk, hogy a falu helyi vezetőinek is most azon kell iparkodniuk, hogy érvényt szerezzenek a Minisztertanács határozatának, s a hátralevő napokon pótolják az elmaradást. Kettős mulasztásra jöttünk rá, amikor elmentünk a szerdai miskolci piacra. A Béketéren a kora reggeli órákban mintegy 250 fogatot számoltunk össze. Egyiken is volt egy-két zsák termény, a másikon is egy-két láda szőlő. Szinte a megye valamennyi községéből találkozót adtak itt egymásnak a dolgozó parasztok. A piacra érkezett sok fogatból arra következtethetne az ember, hogy odahaza náluk minden rendben van a vetéssel és a behordással, a dolgozó parasztoknak már csak arra van gondjuk, hogy elárusítsák, amijük termett. De a vetési terv teljesítése azt mutatja, hogy igen alaposan lemaradtak a munkával, ennek ellenére, a falu vezetői szó nélkül tűrik, hogy egymásután hagyják el a fogatok a községeket. Pedig meg kellett volna állítaniok őket, visszafordítani a kocsi rudját, hogy szántsák fel és vessék be azt a földet, amelyet számukra a törvény előír. Ezt kellett volna ten- niök. Vajon nem törvénysértés-e a falu helyi vezetőinek jelenlegi liberális álláspontja a vetési terv teljesítésével kapcsolatban. Vajon nem a rendelkezések megszegése, hogy hagyják a fogatokat csavarogni, kihasználatlanul ácso- rogni a piacokon? Ezeknek a fogatoknak a tulajdonosai pedig ne gondolják — hogy a törvényt csak úgy fel lehet rúgni, veszélyeztetve jövő évi kenyerünket. Be kell látni minden dolgozó parasztnak, hogy most egy a fontos: száz százalékosan teljesíteni a vetési tervet, hogy jövőre több kenyér jusson mindannyiunk asztalára. Azt az árpát, amelyet szerdán behoztak, egy-két nappal később is eladhatták volna, ráértek vele. Különben is a jövő évi kenyér biztosítása, a kormány határozata megköveteli tőlük. hogy egyéni érdekeiket ebben a sürgető dologidőben a közösség érdekei alá helyezzék. Mert számoljunk csak egy kicsit. A kora reggeli órákban ott talált 250 fogattal 250 hold földet fel lehetett volna szántani, vagy 750 hold felszántott földet be tudtak volna vetni. Egy nap alatt any- nyl munkát ellehetett volna végezni — ezzel szemben mi történt? Kiss, meg Nagy János bácsi eladott két láda szőlőt, vagy két zsák árpát és megfosztotta az országot többszáz zsák kenyérgabonától. Ugy-e meggondolandó dolog ez? S a borsodi falvak vezetői nem gondoltak erre, amikor hagyták, hogy a fogatzárlat ellenére ezekben a napokban, amikor minden erőre szükség van, annyi fogaterö elhagyhassa a borsodi falvakat. Még az se méltatlankodjon a cikk olvasásakor, aki már felszántott és bevetett, mert fogatával segíthetett volna szomszédjának, amivel magának, az országnak segíthetett volna. Itt az ideje, hogy véget vessünk a felelőtlenségnek, érvényt szerezzünk a törvénynek. Aki ezt nem akarja megérteni, alkalmazzuk bátran vele szemben a törvényszegésért járó büntetést! Az Egyesült Királyság új magyarországi követe átadta megbízólevelét Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke szerdán, november 2-án fogadta Leslie Alfréd Charles Fry rendkívüli követet és meghatalmazott minisztert, Nagybri- tannia és Észak-Irország Egyesült Királyság új magyarországi követét, aki átadta megbízólevelét. A megbízólevél átadásánál jelen volt Sík Endre a külügyminiszter első helyettese, Darabos Iván az Elnöki Tanács titkára és Marjai József rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, a külügyminisztérium protokollosztályának vezetője. L. A. C. Fry követ megbízólevele átadásakor a következő beszédet mondotta: „Excelleneiás Uram! Van szerencsém átadni azt a levelet, amellyel Felséges Uralkodóm, a Királynő megbízott engem, hogy rendkívüli követként és meghatalmazott miniszterként képviseljem a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsánál. Egyidejűleg tisztelettel átnyújtom elődöm, sir George Labou- chere visszavonó levelét. Mélyen tudatában vagyok annak a kitüntető megtiszteltetésnek, amelyben Őfelsége e megbízatással engem részesített. A legteljesebb mértékben biztosítom Excellenciá- dat: feladatom ellátásában minden tőlem telhetőt megteszek, hogy hű tolmácsa legyek egyrészt Őfelsége kormánya és népe, másrészt a magyar kormány és a magyar nép között. Állandó célom lesz, hogy ápoljam a barátság és kölcsönös megértés kapcsolatait, amelyek örvendetes módon fennállnak a két ország között, szeretném kifejezni azt a reményemet, hogy ennek megvalósítása érdekében teljes mértékben biztosítani fogják számomra az Ön kormányának és államigazgatásának tagjaival való találkozások és tanácskozások lehetőségét. Végül tisztelettel kérem Excellen- cíád .és a Népköztársaság kormányának támogatását és közreműködését magas küldetésem teljesítése során.“ Dobi István az Elnöki Tanács elnöke Fry követ beszédére a következőkben válaszolt: „Követ Ur! . Átveszem megbízólevelét, amely- lyel Önt Felséges Uralkodója, a Királynő a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa mellé mint Őfelsége rendkívüli követét és meghatalmazott miniszterét akkreditálja, valamint elődjének visszahívó levelét. Jól esett hallanom Követ Ur azon szavait, hogy megbízatásának egész ideje alatt tevékenysége legfőbb céljának egyrészről Őfelsége kormánya és népe, másrészről a magyar kormány és a magyar nép közötti kapcsolatok mélyítését kívánja tekinteni. Meggyőződésem, hogy az országaink közötti kapcsolatok további fejlesztése mindkét ország érdekeinek megfelel és egyben elősegíti a mindkét nép által annyira óhajtott egyetemes béke megszilárdításának ügyét is. A magyar nép és kormánya szívből üdvözli azokat az eredményeket, amelyek a két nép viszonyának rendezésében eddig mutatkoznak és őszinte vágya, hogy ezen eredmények alapján tovább fejlessze a két ország közti kapcsolatokat. Biztosítom Önt, hogy felelősség- teljes megbízatásának teljesítésében a legmesszebbmenőbb és legőszintébb támogatásra számíthat, mind az Elnöki Tanács és a magyar kormány, mind magam részéről és üdvözlöm Önt körünkben." A megbízólevél átadása után a -követ kíséretében megjelent Christopher Lee Silverwood Cope követ- ségi első titkárt, John Alexander Ralp Milman ezredes katonai attasét, Wilford Hugh Clemens követ- ségi első titkárt, miss Joan Helen Fish követségi másodtitkárt bemutatta Dobi Istvánnak az Elnöki Tanács elnökének. (MTI)
