Észak-Magyarország, 1955. november (12. évfolyam, 258-281. szám)

1955-11-10 / 264. szám

Csütörtök, 1955. november M. >í:üz At, fßinzz&l stem Leltei péfűlni az elismerő izet LEVEL lú edden délután idősebb elvtárs kereste fel szerkesztőségünk levelezési rovatát. Levelet hozott, illetve engedélyt kért arra, hogy kézzel írt levelét valakinek ledik­tálhassa. — Elolvastam az Északmagyar- ország vasárnapi számában „írjunk mind több levelet az újságnak“ című cikket — mondotta. — Úgy éreztem, hogy a cikk nekem is szól és egy régi mulasztás pótlására hívja fel a figyelmemet. írjak le­velet az újságnak? Hát most ezért jöttem! Leült és diktálni kezdte levelét. Közügyről írt; nem apró egyéni sé­relmeket sorolt fel, hanem olyan tényekről tájékoztatta a szerkesz­tőséget. amelyek szorosan össze­függnek a szocializmus építésével. Szavai csiszolatlanul illeszkedtek egymáshoz, de kerek és csiszolt volt a mondanivalója. A hétköz­napok hőseiről, a szocialista munka harcosairól, azokról az emberekről irt, akik minden zaj, lárma nélkül építik új hazánkat, akiknek két keze munkáját dicséri felszabadult tíz esztendőnk minden alkotása. így kezdődött a levél: „Nap mint nap olvassuk az újságot, amelyben igen sok üzemről, bányáról, gyárról hallunk, arról, hogy milyen szép eredmények születtek ott. Sajnos, annál kevesebbet, jobban mondva semmit sem hallunk a mi üze­münkről.“ A továbbiakban a levélíró el- mondta, hogy már 13 éve dolgozik az Aknamélyítő Vállalat lyukóerenyői üzemrészénél. A fel- szabadulás óta sok szép vállalást tettek brigádja tagjai, akik adott szavukat mindig teljesítették. En­nek eredményeként az elmúlt év­ben többen sztahanovista oklevelet kaptak. — Sajnos ezévben teljesen meg­feledkeztek rólunk — irta —, pe­dig ugyancso,k kivettük részünket a versenyből. Februártól novem­berig magasan túlteljesítettük elő­írásunkat, 110—120—150 százalékos teljesítést értünk el minden hónap­ban. Ezekért a sikerekért sem a bányásznapon, sem azóta egyetlen elismerő szót sem kaptunk. Habár el kell ismerni, hogy anyagilag nem károsodtunk, szépen kerestünk, de azért fáj, hogy az erkölcsi elisme­rés elmaradt, mert a munkaverseny lendületéhez újabb erőt adott vol­na. Ennek hiányában a dolgozók elfásulnak, közömbössé válnak. Pénzzel nem lehel pótolni a meleg kézszorítást, az elismerő szót! Jplmondta a levélíró, hogy a II. akna dolgozói miként váltot­ták fel az I. aknánál dolgozó brigád tagjait, akik 8 hónapon keresztül vizes munkahelyen dolgoztak és nem tudtak megfelelő eredményt elérni. Természetesen előzőleg megbeszélték a feladatot Farkas Lajos elvtárs üzemvezetővel és a két váltótárssal, Papp I. Józseffel és Andrási Lajossal. Büszkén szá­molt be a levél arról is, hogy a no­vember 7-re tett felajánlás münden pontját túlteljesítették. Előzőleg a békekölcsönjegyzésben is nagy si­kereket értek el, az egy főre eső átlag majdnem 1000 forint volt. így végződött a levél: — Azt hisszük, hogy ennyi eredmény után több elismerést érdemelünk. Ezt a vállalat és a tröszt vezetőinek is látnia kellene. Mi persze ettől füg­getlenül, továbbra is becsülettel eleget teszünk kötelességünknek, igyekezni fogunk még szebb ered­ményeket kiharcolni. Jó szerencsét! — köszöntéssel zárta a levelet, amelyet Bogdán Jenő elvtárs, csapatvezető vájár, MDP alapszervezeti titkár, Papp I. József és Andrási Lajos csapat­vezető vájár írt alá még eredeti szövegében. A levél fontos kérdésről tájé- ^ koztatta a szerkesztőséget. Bogdán Jenő elvtárs a köznapi munka igen érdekes oldaláról írt. Egyszerű szavakkal fordult vezetői­hez, a munkájukért járó több meg­becsülésért. Szívleljék meg kérését az illetékesek, szívleljék meg érté­kes levelét. 4 miskolci Szfá’in-úton Az ÉM 23-as Építési Vállalat új munkáslakás építésénél Varga Jó­zsef segédmunkás brigádja november 7-i felajánlását 164 száza­lékra teljesítette. (Erdődi János felvétele.) A TÉLI FELKÉSZÜLÉSRŐL, Felderítő «on A DOLGOZÓKRÓL VALÓ GONDOSKODÁSRÓL a Borsodvidéki Gépgyárban NOVEMBERT mutat a naptár. Mind gyakrabban üld meg a köd az utcákat,. a terekpt; hűvös vád, regge- lenkint és napközben is. Közeledik a tél, szaporodnak a gondok: szén kell, fa kell, téli ruha kell. Készülődünk a télre... így van ez a gyárakban, bányákban, üzemekben is. Osztály­vezetők, amyagellátók, üzemvezetők futkosnak, telefonálnak: „Elvtársak, ablakot kell üvegezni.;; kályhákat kérünk .. . Rossz a tető ... Meleg ru­hát, védőételt kell beszerezni.“ A Borsodvidéki Gépgyárban már elvetették ezt a gondot. Az üzemi pártvezetőség még augusztusban tag­gyűlésen tárgyalta, s határozta meg a téli felkészüléssel kapcsolatos ten­nivalókat. „A dolgozókról való foko­zottabb gondoskodás érdekében az üzem- és osztályvezetők, a pártcso­portvezetők és a szákszervezeti bizal­miak még a tél beállta előtt gondos­kodjanak meleg munkaruhákról, vé­dőéteköl, fűtésről, s mindezek bizto- eításá-.ak állandó ellenőrzéséről” — igy szólt a határozat. S most, amikor néhány nappal ezelőtt a gyárba ellá­togattunk, hogy a határozat nyomán születő tettekről írjunk, Aranyossi párbtitkár élvtárs karon fog, kísérőt ad mellénk és az üzemrészeikbe küld: ■— Nézzen szét, elvtárs! Hozzánk már jöhet a tél, felkészülten várjuk, mi már nem fogunk megfázni! — mondta mosolyogva. ELSŐ UTUNK a nagy szerelőcsar­nokba vezet. Ez a legtágasabb és egyben a legszellősebb, télen pedig a leghidegebb műhelyrésze a gyárnak. Azaz, — az idei télen már nem lesz hideg, mert nyolc darab „Hütting“ kalyha máris ontja a meleget. A Tervezési Osztály éppen a taggyűlés határozata nyomán hozatta Békés­csabáról a nyolc kályhát, pótlólag pedig újabb kettőt rendelt a kettes telepi szerelőcsarnok részére. Hasonlóképpen nagyteljesítményű dobkályhákkal oldják meg az öntő- csamok fűtését, itt azonban egyen­lőre még nagy probléma az a'blaik- hiány. Különösen — legalább is a külső szemlélő számára érthetetlen, hogy az öntöde homlokrészén ke­resve sem találunk ép ablakszemet. Bár a Miskolci Üvegezési Vállalat már felvette a méreteket (három hó­napja!!) az ablakok rendbehozatala még mindig késik. Az itt dolgozó elvtársak kérdése ezzel kapcsolatban csak annyi: „Meddig késik még az üvegezés?“ A Gazdasági Osztálynak kz eddiginél sokkal több gondot kell fordítania a gépgyár e fon- üzemrészére. így hiába gyújtják a dobkályhákat, a meleg eltűnik a törött ablakokon, csak pazarolják a szenet, a dolgozók pedig fáznak, megbetegszenek és kiesnek a mun­kából. A későbbiek során arról is meg­győződtünk, hogy a raktárakban gon­dosan. elő vannak készítve a téli munkaruhák, védőruhák. A régi, de még használható darabokat kimosat­ták, rendbehozatták, ezen felül 40 új pufajkát is vásároltak. Ugyancsak az Áruforgalmi Osztály szorgalmát dicséri, hogy idejében beszerezte a védőételeket. Gondoskodott a hóel­takarításhoz szükséges szerszámok­ról. Előrehaladott állapotban van már a kettes telep téli üzemre való előkészítése is. Igaz, kemény harcok után, de sikerült 80 ezer darab tég­lát beszerezni, s megindult a két nyílttéri szerelőcsarnok befalazása. Ottlétünk alkalmával az egyiken már éppen az utolsó simításokat vé­gezték. ÖSSZEGEZVE: a Borsodvidéki Gépgyár vezetői idejében felkészül­tek a télre és ennek meg is lesz az eredménye: kényelmesebb munka­körülmények között, az eddigieknél még nagyobb termelési eredménye­ket érnek el majd a gyár dolgozói. Hiszen éppen a tavalyi tapasztalatok igazolták, milyen nagy veszteséget jelentett egyetlen szakmunkás ki­esése is. És tavaly — mert a téli fel­készülést elhanyagolták — egyszerű meghűlés miatt is sok munkás esett ki huzamosabb időre a termelésből, magas volt a táppénzesek száma, magas volt az önköltség ... és hiba volt a tervteijesítéssel is. Az idén — egészen bizonyos — elkerülik ezt a jelenséget. Ehhez azonban még egy szükséges: a gépgyár rendeléseit fel­vevő vállalatok (tetőfedő és üvegező) határidőre végezzék el a munkát. Mert a tél közeledik és még van ja­vítanivaló . s : Aláírták az 1956. évi magyar-csehszlovák kulturális munkatervet A magyar-csehszlovák kulturális vegyesbizottság, amely a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Köztársaság közötti kulturális egyezmény értelmében kidolgozta az 1956. évi kulturális kapcsolatok munkatervét, november 1-től 8-ig ülésezett Prágában. A terv a két baráti ország közötti kulturális kap­csolatok jelentős kiszélesítését és elmélyítését jelenti a tudomány, ok­tatás, irodalom, művészet és nép­művelés területén. A munkatervet magyar részről Mihályfi Ernő nép­művelési miniszterhelyettes, cseh­szlovák részről Vladimir Ludvik a kultúrügyi miniszterhelyettes írta alá. (MTI) A Központi Eli enőrző Bizottság közleménye A Magyar Dolgozók Pártja Ellen­őrző Bizottsága Papp Istvánt, a sár­vári járási pártbizottság első titká­rát, Kiss Kálmánt a celldömölki já­rási pártbizottság titkárát, Zöld Im­rét a celldömölfci járási tanács végrehajtóbizottsága elnökének he­lyettesét . a pártból kizárta és másokat is felelősségre vont, mert a politikai meggyőző munka helyett a párttól idegen módszereket alkalmaztak, funkció-» jukkái visszaélve a szocialista tör­vényességet megsértették s a párt határozatai ellen súlyosan vétettek; P á r t é 1 et Javítsuk meg a tag- és tagjelölt felvételi munkát Az Októberi Forradalom színházi díszünnepségének művészeti műsoráról Az Októberi Forradalom évfordu­lójának miskolci díszünnepsége fé­nyéhez hivatásos művészeink és ki­váló művészeti csoportjaink magas színvonalú műsorral járultak hozzá. A Déryné Színház zenekara Mura Péter vezényletével Beethoven „Eg­mont nyitányát", majd Bartók „Ma­gyar képek“ c. művét tolmácsolta művészi szinten. A színház művészei közül Zolnai Zsuzsa Majakovszkij „A Párt“ c. versét szavalta el, Har- math Éva Glinka-áriát, Pálos Imre az „Ifjú gárda“ c. operából Oleg áriáját énekelte az ünnepi közönség gyönyörködtetésére. Galánffy Lajos, a zeneművészeti szakiskola zongora- művész igazgatója Bartók „Román táncok“ dalcsőkrát zongorázta kitűnő stilusérzékkel. Kirobbanó sikere volt a Tanító­képző 86 tagú női énekkarának, amely dr. Gergely Imréné vezényle­tével és Szűcs Ilona zongorakíséreté­vel Behat híres „Vörös Csepel“ című mozgalmi kórusát és az „Ifjú gárda” opera Komszomol indulóját adta elő. A sok, tisztán csengő fiatal leány­hang forradalmi lendülettel szár­nyalt mindkét mű előadásában és amiért külön dicséretet érdemelnek, pontosan, világosan érthető volt a szöveg minden szava. Nem is enged­ték el őket a színpadról, amíg a Komszomol indulót meg nem ismé­telték. Hasonló nagy sikere volt a diósgyőrvasgyári művészeti együttes 20 tangú tánckarának Kalotaszegi le- gényesével, amelyet saját népizene­karuk kíséretével mutattak be. Ke­rekes koreográfiája térformákban rendkívül gazdag és változatos, fino­man egyszerű s a tánckar kiforrott ízléssel és stilusérzékkel tolmácsolta a nép méltóságát, üdítő kedélyvilá­gát tü.kröző szép kreációt. Gyönyö­rűség volt látni őket. A művészeti együttes vegyeskara Forral István vezényletével a „Nabucco“ opera Rabszolgakórusával kedveskedett az ünnepi közömsé&nekj A párt egységének és szociális ösz- szetételének állandó tökéletesítése pártbizottságaink és pártszerveze­teink egyik legalapvetőbb feladata. Az elmúlt időben azonban — a ká­ros jobboldali nézetek hatásaként — pártbizottságaink és alapszerveze­teink elhanyagolták e fontos felada­tukat, lebecsülték a párt szervezeti erősítését, a párt erejének állandó növelését. Pedig a pártszervezetek szüntelen erősítése, a pártmunka színvonalának tökéletesítése nélkül nem oldhatók meg azok a nagyjelen­tőségű politikai, gazdasági és kultu­rális feladatok, amelyeket a Köz­ponti Vezetőség márciusi határozata pártunk elé állított. Ezért szükséges, hogy minél előbb javítsuk meg a pártépítő munkát. Fontos ez azért is, mert amint a Központi Vezetőség legutóbbi érté­kelése mutatja, a második negyed­évhez képest, Borsodmegye kivételével mindenütt emelkedett a felvett tagjelöltek száma. Csökkent megyénkben a második negyedévhez viszonyítva az üzemi munkások, a műszaki értelmiségiek és a tsz tagok felvétele is. Nem ki­elégítő a felvétel például olyan fon­tos kulcsú zemekben, mint a Lenin Kohászati Művek, a Borsodnádasdi lemezgyár, a Nehézszerszámgépgyár stb. Hasonló a helyzet a bányászat­ban is, különösen az ózdi és a mis­kolci járásokban. Megyénkben hatalmas építkezé­sek folynak. Többezer építőmunkás dolgozik, s mégis ebben az évben csak 30 tagjelöltet vettek fel közü­lük pártszervezeteink. Leggyengébb a tag- és tagjelöltfelvétel Tiszapalko- nyán és Kazincbarcikán. A mezőgazdaság szocialista szekto­rában, különösen az állami gazdasá­gokban sem kedvező e tekintetben a helyzet. A dolgozók számához vi­szonyítva kb. 10—12 százalékos a párttagság aránya. Ez év tíz hónap­jában mindössze csak 5T tagjelöltet vettek fel. A sárospataki, a szeren­csi, az edelényi és a szikszói járások­ban tapasztalható leginkább e téren, mulasztás. Nem különb a helyzet azonban termelőszövetkezeteinknél sem. A sátoraljaújhelyi járásban ez évben kettő, a szerencsi járásban pe­dig egy tagjelöltet vettek fel. Több termelőszövetkezetben — mint pél­dául a négyesi Uj Barázdában — egyetlen tagjelöltet sem vettek fel. Gyengén foglalkoznak pártszerveze­teink az egyénileg gazdálkodó pa­rasztokkal is. Ez év tíz hónapjában a szikszói járásban egyet, az ózdi já­rásban pedig két dolgozó parasztot vettek fel tagjelöltnek. E hibák főoka az a káros liberaliz­mus, amely nem kismértékben el­uralkodott a pártszervezetek mun­kájában. Pártszervezeteink nem sze­reznek érvényt a Központi Vezető­ség és a III. pártkongresszus idevo­natkozó határozatainak. Mi e hibák forrása? , A helyes tag- és tagjelöltfelvételt akadályozza az elbizakodottság, az önelégültség szelleme, az eredmé­nyeken való megpihenés, ami meg­mutatkozott több pártszervezetben. A Lenin Kohászatban például az a vélemény alakult ki, hogy: — „Ná­lunk nem is olyan fontos a pártszer­vezetek számszerű növelése, hiszen a dolgozókhoz viszonyítva megfelelő a párttagság aránya“. Mondanunk sem kell, hogy ez a nézet ellentétes a párt. határozatával, célkitűzésével s c~nk arra jó, hogy megnyugvásra, önelégültségre késztesse az elvtársakat. Ez a magyarázata annak, hogy a Lenin Kohászatban gyengén megy a tag- és tagjelöltfelvételi munka, pe­dig pártszervezeteinket elsősorban az üzemi munkások soraiból kell meg­erősíteni. Nem kisebb hiba azonban az sem, hogy pártszervezeteink a tag- és tag­jelöltfelvételi munkát a véletlen szerencsére bízzák. Úgy gondolják egyes pártszervezetekben, hogy ha Mohamed nem megy a hegyhez, ak­kor majd csak elmegy a hegy Moha­medhez, — vagyis azt várják, hogy a dolgozók spontán keressék fel őket, s kérjék felvételüket. Ez tapasztal­ható a szerencsi járásban is. Mádon például ebben az évben piég senkit sem vettek fel a pártba. Hasonló a helyzet a somsályi bányában is, ahol az üzemben több mint 400 fiatal dolgozik, s mégis ebben az évben csak két fiatalt vettek fel, Megfeled­keztek az itt dolgozó elvtársak arról a tanításról, hogy a marxista-leni­nista pártoknak gondosan meg kell vizsgálniok, hogy kit vesznek fel so­raikba és céltudatos munkával, terv­szerűéin kell alakítandók a párt szo­ciális összetételét. Ezt a rendkívül fontos kérdést a mi pártunk sem bízhatja az ösztönösségre. Hátráltatja a tag- és tagjelöltfel­vételt, hogy egyes pártszervezetek és pártbizottságok rendkívül bürokrati­kusán intézik a felvett tagjelöltek ügyét. Előfordul, hogy hosszú hóna­pokig nem döntenek ügyükben, sőt egyes helyeken elvesz a tagjelölt fel­vételi kérelme. Az ózdi nagyüzemi DISZ-bizottság titkára, Fejes elvtárs is úgy ment egyéves pártiskolára, hogy rendezetlenül hagyta fiókjában a tagjelöltfelvételi kérelmeket, ame­lyek hosszú ideig ott porosodtak; A. Központi Vezetőség határozatot ho­zott arra, hogy pártszervezeteink rendezzék a tagjelöltek egy évet meghaladó felvételi ügyét, mégis akadnak jócskáin olyanok, akik nem hogy egy éve, hanem három-négy éve is tagjelöltek. Ez tapasztalható a sárospataki, az enesi és más járá­sokban is. Az ilyen helytelen, büro­kratikus ügyintézés szintén károsan befolyásolja a párttagság egészséges növekedését: E hibák, fogyatékosságok azért fordulhattak elő, mert pártszerveze­teinkben, de pártbizottságainkban oem vált kollektív feladattá a pártépítő munka. A szerencsi járási pártbizottságnál például hosszú időn át a tag- és a tagjelöltfelvételi munka kizárólago­san a párt- és tömegszervezetek osz­tályának feladata volt. A mezőcsáti járási pártbizottságon még ma is úgy van, hogy mindenki mezőgaz­dász, mindenki csak a gazdasági kér­désekkel foglalkozik, ugyanakkor senki sem törődik a tagjelöltfelvétel­lel, a párttagság számszerű növelé­sével, s az oktatással. Mindez igen súlyos hiányossága pártépítő mun­kánknak. -Hiba, hogy pártbizottsá­gaink sokszor kampányfeladatnak, másodrendű pártmunkának tekintik ezt a fontos teendőt. Az encsi járási pártbizottság, amikor kollektiven foglalkozott a tag- és a tagjelöltfel­vétellel, havonta 25 tagjelöltet és 15 tagot vett fel. Most, hogy nem tekin­tik kollektív feladatnak, csökkent a tagjelölt felvétel. Nem foglalkozik a sárospataki járási pártbizottság sem — az élenjáró dolgozókkal, s ugyan­így elhanyagolják a kérdést Sára- zsadány, Károlyfalva, Vámosujfalu és Hercegkút községekben is. Ezek­ben a falvakban a pártszervezetek több mint két éve nem vettek fel tagjelöltet, ami a kollektív felelős­ségérzet hiányára vall. (Folytatjuk) i _ 1 m Készlelrendezési kiállífás nyílik Miskolcon Borsod és Hevesmegye vállalatai­nak és szövetkezeteinek szükségle­tükön felüli anyag és késztermék- készleteiből a Magyar Nemzeti Bank III. Területi Irodájához tarto­zó fiókjai, valamint a Műszaki Bizo­mányi Vállalat november 15-től 19-ig készletkiállítást rendeznek Miskolcon a Kossuth utca 11: szám alatt lévő SZOT kultúrteremben. A mintáik és jegyzékek bemutatásá­val felajánlott árukészletek értéke­sítése bizottság által a helyszínen történik. A megvásárolt termékek értékének kiegyenlítése a leszállí­tást követően MNB. inkasszórend­szerben bonyolódik le; A kiállítás nyitvatartási ideje na­ponta 9—16, szombaton 9—12 óráig; Ünnepélyes megnyitó november 15-én délelőtt ÍO órakor lesz: Megyei tanácstagok beszámolója november hónapban. Orosz! János november 11-én 17 órakor Borsodszentgyörgyön. Ifj. Bálák István 12- én 15 órakor Bodrogszegiben, Gödri Gé­za 12-én 17 órakor Gesztelyben. Vámos Bé­la 12-én 19 órakor Arlón. Kiss Bertalan 13- án 10 órakor Kesznyétenben. Oroszi Já­nos 13-án 16 órakor Járdánházán. Tóth Barnáné 13-án 9 órakor Tokaiban. Turnai Lajos 13-án 10 órakor Mezőkövesden. Vargha Irén 14-én 48 órakor Sajószentpéte- rcn.

Next

/
Thumbnails
Contents