Észak-Magyarország, 1955. november (12. évfolyam, 258-281. szám)

1955-11-06 / 262. szám

2 «szakmagyarobszAg Vasárnap, 1955, november 8. es V. M. Mo'otov Moszkvába utazol! Genf (MTI) I ügyminisztere szombaton délelőtt V. M. Molotov a Szovjetunió kül-1 Genf bői Moszkvába utazott. A Német Szociáldemokrata Párt állást foglal Németország két resseneh közeledése mellett Berlin (TASZSZ) Mint a nyugatnémet sajtó közli, a Német Szociáldemokrata Párt veze­tősége brosúra formájában kiadta programmját, a genfi külügymi­niszteri értekezlethez intézett fel­hívását és a Német Szociáldemokra­ta Pártnak az európai biztonság és Németország egységének megterem­tésére vonatkozó javaslatát. A bro­súra magában. foglalja azokat az elveket, • amelyekre a Német Szociáldemokrata Párt véleménye szerint épülnie kell a Német Szövet­ségi Köztársaság és a Német De­mokratikus Köztársaság kapcsolatai­nak. A Szociáldemokrata Párt azt javasolja a Német Szövetségi Köz­társaság kormányának, hogy igye­kezzék „összehangolni a lépéseket az újraegyesítés és az összeurópai biztonsági rendszer megteremtése kérdésében." Megfelelő módosításokat kell vég­rehajtani a német fegyveres erők létszámára vonatkozó tervekben és csökkenteni kell a rendőri erőket. A katonaságon és rendőrségen kí­vülálló fegyveres csoportokat fel kell oszlatni. A Német Szociáldemokrata Párt programmja' előírja, hogy a Né­met Demokratikus Köztársasággal megkötendő egyezmények alapján „maximálisan normalizálni kell a kapcsolatokat" a Német Szövetségi Köztársaság és a Német Demokra­tikus Köztársaság között. Jugoszláv szakszervezeti küldöttség éikszett Moszkvája Moszkva (TASZSZ) November 4-én jugoszláv szak- szervezeti küldöttség érkezett Moszkvába, hogy részt vegyen az Októberi Forradalom 33. évforduló­jának megünneplésében. A héttagú küldöttség vezetője: Iván Bozsicse- vics a jugoszláv Szakszervezeti Szö­vetség elnökhelyettese. fiz angol t ormánv hozzájárult a szudáni népszavazáshoz Mint a londoni rádió közli, az an­gol kormány hozzájárult a szudáni népszavazáshoz. A népszavazás célja eldönteni, hogy a szudáni nép teljes függetlenséget akar-e, vagy valamilyen kapcsolatot Egyiptom­mal. Az angol kormány felkéri a szudániak által javasolt hét orszá­got: Indiát, Pakisztánt, Norvégiát, Svédországot, Svájcot, Jugoszláviát és Csehszlovákiát — alakítson nem­zetközi bizottságot a népszavazás el­lenőrzésére. (MTI)­-------------------- J ■■■■■................................ — AMIBŐL A SOK IS KEVÉS — Látogatás a Lenin Kohászati Művek martinászainál — Pierre Martinnak kilencven évvel ezelőtt, 1865-ben sikerült a Siemens testvérek által megalkotott „regene­ratív gáztüzelésű" kemencében olyan hőmérsékletet elérni, amelyen a lágy acél, tehát az ócskavas is naegömlött. Az új acélgyártási mód az idők folyamán olyan hatalmas fejlődésen ment át, hogy manapság a világ acéltermelésének több mint 90 százalékát a Siemens-Martin ke­mencékben állítják elő. Mig a Lenin Kohászati Művek Martin-részlege felé tartunk, érről beszélgetünk Tóth János főműveze­tővel, a sztahanovista élmunkással, valamint Sztaroveczki Vilmos fő­diszpécserrel. A figyelem azonban most már a nyolc egymás mellett ál­ló roppant lángkemencén van. A látvány lenyűgöző, mi úgy halljuk, hogy minden kemence egyenlő han­gon dohog, dübörög, fújtat, a mar­tinászok füle azonban pontosan tud- tul adja. hogy melyik Martin-ke­mence készül a csapolásra, melyik kapja meg újabb adagját. A két Siemens és Martin, a láng­eszű három kohász, legvérmesebb álmában sem gondolhatott arra, hogy az acélgyártás az ő szelle­mükben odáig fejlődik, hogy egyet­len nagy Martin-üzemben a tonnák sokszázait csapolják egyetlen na­pon a martinászok. De nem gondol­tak ilyen fejlődésre e vasmű régi gazdái sem; a felszabadulás óta 250 száza­lékkal emelkedett itt a kapaci­tás. Beszél erről lelkesen mindenki. Apatóczky István mérnök, műszakos üzemvezető, aki azonban hangsú­lyozza azt, hogy a gyártáshoz szük­séges ócskavasnak, vashulladéknak nagyobb mennyiségben és folytató­lagosan kell megérkeznie. Ezt erő­síti meg Szilágyi Dezső, a fiatal ol­vasztár, aki ötös brigádban 106 száza­lékot teljesített a legutolsó értéke­lés szerint és ma már egy sikeres csapolás után van. A műszaki elő­írás szerint 40 százalék ócskavasat vegyített a nyersvashoz. — Ez annyit jelent — mondja Szilágyi elvtárs, hogy rengeteg ócskavasat eszik meg • a III. számú kemence és még több ilyen anya-ura volna szük­ség. így beszél Koncz Márton olvasz­tár is, hozzátéve azt, hogy az ócs­kavas pontos szállítása, az acélgyár­tás egyik legkomolyabb problémája. Az egyik kemencétől a másikhoz si­et Mertusz István acélgyártó fő­mester, a „szakma kiváló dolgozó­ja", aki kötelességéhez hiven ébe­ren ellenőrzi az egész gyártási fo-i lyamatot, pontosan betartja a mi­nőségi előírásokat, ezek között a nyersvas és az ócskavas közötti arányszámot. Az I-es kemence most kapja meg új ócskavasadagját. Veres József rakodódarus dirigálja a hetes ifi­brigádot, amely neki segédkezik. Jókedvűek és sugárzanak az egész­ségtől és életkedvtől a 17—18 év körüli ipari tanulók és a jóképű Héregi Fefenc felszól a darusnak: — Ma jól megy nekünk a munka. Tóth János főművezrtő. akinek minden martinászhoz volt egy jó szava, a búcsúzásnál felénk fordul. — Bízom abban, hogy martiná­szaink a jövőben még jobb munkát fognak végezni és különösen az ex­port kazánlemezekben lényegesen megjavíthatjuk a minőséget. Nyers­anyagokban nagykohónkon kívül nagy segítséget kapunk a Bor- sodmegyei MÉH Vállalattól, amely hónapról-hónapra erősíti és javítja a munkáját és ütemesebben szállít. Sokat várunk attól, hogy a MÉH egyik kemencénk patronálását vállalta, vagyis kötelezi magát ar­ra, hogy az eddiginél lényegesen több és szakszerűbben osztályozott ócskavassal látja el. — Mindehhez pedig — fejezi be Tóth elvtárs — természetesen szük­séges az, hogy a vasgyüjtő vállala­tokat mindenki támogassa, legkivált most novemberben, a tél beállta előtt, a gyűjtés nehéz munkájában. Jó volna, ha mindenki megjegyezné azt az igazságot, hogy az ócskavas­ból a sok is kevés... (e. lt.) w cAkik matt a fäMfilkpe u gondolnak... Azt a bizonyos Kánaánt eddig igen furcsán képzelték el a szentist- \áni Uj Világ termelőszövetkezetben. Úgy, hogy: „osszunk ki mindent, hadd növekedjen a jólét, magunk­nak csináltuk a csoportot — miért ne tennénk meg?” Csak a mának éltek, persze nem rosszul, mert például ta­valy is volt miből osztani, de min­dent feléltek s a holnapra, a jövőre nem gondoltak. Nem gondoltak, mert nem egy közülük így vélekedett: „ki tudja, nem bomlik-e fel a cso­port, tehát ne rakjunk mi félre sem­mit“. így is tettek. A gazdaságot nem fejlesztették, pedig lett volna miből. A! La t ten yészfcés6e 1 alig foglalkoztak. Hiába bírálta őket akárki, nem hasz­nált. Éveken át hadilábon álltak az állattenyésztéssel. Még ezév tavaszán is, az első negyedévben, a piacon vettek hízót (I) a beadásra. Az alapszabályzatban ugyan olvas­ták, hogy szooiális és kulturális alap­ra is félre kell tenni egy bizonyos mennyiséget — de csak olvasták. Amióta működnek, még egy kiló bú­zát sem tettek félre ilyesmire. Földjáradékot pedig? Ez tálán eszükbe sem jutott. Még egy fillér földjáradékot sem fizettek. Pedig a földjáradék fizetése politikai kérdés is. De az Uj Világban, annak ellené­re, hogy csaknem száz százalékban középparasatokból állnak — nem csi­náltak ebből politikai kérdést. A sok földdel rendelkező középparasztok így anyagilag is károsodtak. * És most, amikor ott jártunk, kint volt mindenki a földeken. Ahogy az elnök, Sebők elvtárs mondta — „szá­zával". Igen, mert a családtagokon kívül a rokonokat is elhívták segí­teni az őszi munkákra. Mégy is jól minden. Oszibúzából a legtöbbet ve­tettek el a faluban; a tervben előírt 400 helyett 440 holdat (megelőzték a Békét is — az egyéniekről nem is szólva, akik alig- vetettek valamit). Rozsból. Őszt árpából, takarmányke­verékből pedig teljesítették a tervet. Némelyik vetésük olyan szép már, hogy kószálni lehetne benne. E héten már mindent betakaríta­nak, addig szó sem lehet a zár­számadásról, Azt pedig alig várják, A napokban megtartották a köz­gyűlést s ott már eldőlt: az idén bő­ven osztozkodhatnak. Tavaly 34 fo­rintot ért egy munkaegység (igaz, néni tartalékoltak semmit), most pe­dig legalább ötven forintot. Átlagosan 200 a munkaegységek száma, de van olyan, mint például Tóth Gáspár ko­csis, akinek 490 a munkaegysége. A bankból 300 ezer forintot hoznak szétosztani. Nyoma sincs már a kilé­pési hangulatoknak. Ha valakit csak úgy kizárnának — nagy baj lenne belőle. Az Uj Világban egyszerűen az tör­tént, ami az idén sok más termelő- szövetkezetben. Győzött az új! El­dőlt a vita! A sikerek olyanok, hogy nem lehet letagadni. A nagyüzemi gazdálkodás iránt megnőtt a biza­lom, a tények, a gazdasági eredmé­nyek igazolják a tagoknak, érdemes volt nekifogná. Ha csak a gabona­frontról vesszük a példát, már az is szemléltető. Az egyénileg dolgozó parasztok (mindössze ha buszán van­nak mór a faluban, de már ők is mozgolódnak, a napokban többen be is lépnek vagy az Uj Világbe, vagy a Békébe) búzából 5.40 mázsás átla­got értek el a nyáron, bár a terve­zett is csak 7 mázsa volt — az Uj Világ termelőszövetkezet a tervben előírt 9 mázsa helyett 9.60 mázsás átlagot ért el. Tudja ezt már min­denki a faluban s a tények azok té­nyek, nem lehet őket akármilyen „elméletekkel“ megdönteni! Másak a tervek is az Uj Világban. A közelgő zárszámadáskor már nem osztanak ki „mindent". Lesz szociá­lis és kulturális alap és lesz beruhá­zás is. Gondolnak a jövőre. Az új évben egy ötven férőhelyes tehénis­tállót, ötven férőhelyes lóistállót éy ötven férőhelyes süldőszállást építe­nek. Az állatállomány fejlesztéséhez gondoskodtak bőséges takarmányról is. Ez évben eldőlt tehát a tsz sorsa. Az eredmények kétségtelenek. De meg kell mondani, hogy ezek az eredmények nagyobbak is lehették volna. Akarat és erő van itt bőven. Azonban hiányzik egy nagyon fontos dolog: a szervezés. Sokezer forint múlott ezen. S hogy a jövő gazdasá­gi évben másképp legyen, meg kell érteni minden tagnak, hogy szerve­zett munka nélkül nem haladhatnak gyorsabban előre. Most, amikor kö­zeledik a zárszámadás, tapasztalható mégis, hogy a tagok nem nagyon be­szélgetnek erről, csak a vezetők. Ez helytelen és káros. A zárszámadás­ra úgy kell készülni, hogy mindenki vonja le a megfelelő következtetést az elmúlt év hibájából, s a jövő év­ben már másképp, ésszerűbben kell gazdálkodni. Beszélgessenek a zár­számadáskor arról, hogy jövőre fel kell osztani a területet egyénekre ;s, de legalább munkacsapatokra. Min­den tag gondolkozzon róla, ki lenne az a legmegfelelőbb személy, akit megválaszthatnának munkacsapatve­zetőnek, akiben a tagok megbízhat­nának. Eddig csak brigádbk voltak, s a vezetők nem tudták a nagy gaz­daságot kellőképpen összefogni és irányítani. Sok időt pazaroltak el fe­lesleges járkálással s nem jutott elég idő a tényleges munkára és irányí­tásra. Ne csupán a vagyon számba­vétele és elosztása legyen a zái- számadás egyetlen célja. Okuljon mindenki az elmúlt év hibájából. # Van még egy dolog az Uj Világ­ban, amiből okulni kell éspedig a járási szerveknek, elsősorban a já­rási pártbizottságnak. A tsz-ben pa­naszkodtak. A járási pártbizottság­tól alig látogatják őket. A Békét viszont gyakran felkeresik. De miért?-,.. A tsz-ben azt mondják, azért, mert ők középparasztokból. a „Békések” meg szegényparasztokból lettek tsz-tagok. — Éz a mellőzés helytelen. Sérti az Uj Világbelieket, akiik egyenrangúnak érzik magukat másokkal. A, kapcsolatokat meg keli javítani. Annál inkább, mert még gyenge a pártszervezet az Uj Világ­ban, midössze hat párttagja van. Ebben az évben még egyetlen tagje­löltet nem vettek fel. Talán azért is, mert a pártbizottságtól feléjük sem néztek. A tsz-pártszervezeteket pe­dig erősíteni kell, akár középparasz­tokból alakultak, akár nem. Erre párthatározat van. Ha pedig erős lesz az Uj Világ pártszervezete, akkor a tsz nemcsak járási, de megyei vi­szonylatban is az elsők között lesz. Ezt eddigi sikereik is bizonyítják. Köszöntjük megyénk új élüzemeinek dolgozóit Az éves terv határidő előtti tel­jesítéséért indított verseny során a harmadik negyedévben szebbnél- szebb munkasikerek születtek me­gyénk üzemeiben. Számos helyen határidő előtt fejezték be a ne­gyedéves tervet. Több borsodi üzem feladatainak túlteljesítésében és az önköltség csökkentésében elért nagyszerű eredményei jutal­mául megkapta a büszke élüzem kitüntetést. A Szerencsi Cukor­gyár dolgozói már pénteken este megtartották az éliizemavató ün­nepséget. A sátoraljaújhelyi pá­lyafenntartási főnökség, az Észak­magyarországi Áramszolgáltató Vállalat és a XVI. Autójavító Vál­lalat dolgozóinak szombaton este adták át ünnepélyesen jó munká­juk jutalmául az élüzem címet. A Miskolci Sütőipari Vállalat dolgo­zói vasárnap veszik át a kitüntc-1 tést. Élüzem lett a miskolci sze­mélypályaudvar, a repülőtéri állo­más, a NagyaUöldi Köolajíermelő Vállalat és a Borsodvidéki Gép­gyár is a harmadik negyedévben elért eredmények jutalmául. A Malomipar Egyesülés dolgozói is megkapták az élüzem címet, amelynek elnyeréséhez elsősorban a miskolci István malom, a nyék- ládházal, a mezőkeresztesi, az abaujkéri, a tályai és a szikszói malom dolgozói járultak hozzá jó- munkával. Az Északmagyarorszá­gi Rövid és Kötöttáru Vállalat dol­gozói megkapták a „Kiváló válla­lat” címet. Köszöntjük az új él­üzemek nagyszerű munkásait, ve­zetőit, akik újabb dicsőséget sze­reztek megyénk iparának. EMLÉKEZÉS ERKEL FERENCRE 145 évvel ezelőtt született nagy zeneszerzőnk, Erkel Ferenc. A ma­gyar nép mindig magáénak vallot­ta muzsikáját, de még sohasem anyira, mint éppen most, ezekben az években. S ez nem véletlen, hi­szen korunk — akárcsak az ő kora — bővelkedik nagy nemzeti erő­feszítésekben. Erkel muzsikája nemcsak azért áll közel hozzánk, mert dalia mai­ból forradalmi, lelkesítő törekvé­sek törnek elő, hanem azért is, mert hazánkban a tömegekhez szóló műfajnak, az operának meg­teremtőjét tisztelhetjük benne. Zenéje azért is becses számunkra, mert nagy társadalmi konfliktusok izzanak benne. Operáinak hősei bátor, egyenesszívű emberek, akik­nek harcaiból — győzelmeiből és bukásaiból — mindenkor erőt me­ríthetünk, Báthory Mária című operájában az őszinte érzelmeket állítja szembe az udvar: érdekek hazug világával, a Hunyadi László­ban a királyi szószegés és nemzeti hűség ütközik meg egymással; a Bánk bánban az idegen elnyomás s az önző élvhalhászás kerül szem­be a nemzeti öntudattal, a Dózsa Györgyben pedig a feudális elnyo­másnak ellenszegülő paraszti erők harcait viszi színpadra. Nagy zenei életművét nemcsak; gazdag tartalom, hanem új forma is jellemzi, amely az olasz és fran­cia operaformák variálása után, a verbunkos zene és a népies magyar dalköltészet felhasználásával, a nemzeti opera megszületéséhez ve­zetett. A magyar dalköllészet feldolgo­zása nemcsak Erkel Ferenc forra­dalmi életszemléletének tanúság- tétele, hanem az új zenei forma­nyelv megteremtésének első bátor kísérlete is. Ennek jelentőségét Kodály Zoltán ezekben a szavak­ban foglalta össze: „Kevesen tud­ják és sohasem emlegetik, hogy már Erkel Ferenc elindult azon az úton, amelyen a zenét a nép felé, a népet a zene felé lehet közelí­teni". Hála Liszt Ferencnek. Bartók Bélának és Kodály Zoltánnak, hogy a -megkezdett utat tovább­építették és a magyar muzsikát a sok idegen hatástól visszahúzódott népdalköltészet talajára alapozták. Úgy leszünk hűek Erkel emlé­kéhez, ha gazdag életművét megis­merjük, figyelmünket a népdal- költészet dús forrásából fakadó modern zenére fordítjuk. (Párkány) * Az ózdi martinászok helytállása a forradalmi hét 5. napján Az ózdi martinászok a forradal­mi hét ötödik napjának reggelére is kiváló teljesítményt jelentettek: 102.4 százalékra teljesítették napi előirányzatukat. A kemencesor mar­tinászainak vetélkedéséből a Xl-es kemence három olvasztára: Mize- ráik István, Nagy P. József és Vár- konyi József került ki a legszebb eredménnyel, 55.4 tonna acélt ter­meltek napi tervükön felül. Telje­sítményük azért is igen értékes, mert a három acéladag közül ket­tőt olyat csapoltak, amely megfe­lel az exportra kerülő egyiptomi hídacél anyagának. Az ózdi mar­tinászok szombaton reggelig éves tervükben 6.7 napos előrehaladást jeleztek. Fiatalok tnunkasikerei a DIMAVAG-k an A forradalmi műszakok alatt nap­ról napra új munkaslkerek születtem a DlMÁVAG Gépgyárban. A gyár ifjúmunkásai különösen szép ered­ményekkel köszöntik a nagy évfor­duló napját. A melegüzemben dol­gozó Fónagy István DISZ-brigádja 590 munkadarabot készített el, 40-nel többet, mint amennyit vál­lalt a forradalmi műszakokra. Fe- renczi László DISZ-brigádja 20 da­rab csavarorsóval gyártott többet ré­gebbi eredményénél. Az ifjúmunká­sok közül többen — akik eddig nem teljesítették normájukat — a forra­dalmi héten elérték a 100 százalékot* vagy jelentősen megnövelték ala­csony százalékukat. Kecskés László esztergályos fiatal régebbi 97 száza­lékos átlagteljesítményét most 112 százalékra fokozta. Veres József esz­tergályos újításával 220 százalékos kimagasló eredménnyel dolgozott. Megyénk a második helyen áll az éves begyűjtési versenyben A begyűjtési minisztérium jelenti: Az egyéni termelők, termelőszö­vetkezetek, a községek vetélkedése nyomán a megyék között is élénk verseny alakult ki az éves begyűj­tési terv maradéktalan teljesítéséért. A kukoricabegyüjtésben Hajdú, Békés, és Szolnok megye vezet. A burgonyabegyüjtésben Szabolcs, Hajdú, Nógrád, a sertésbegyüjtésben Heves. So­mogy, Borsod, a tojásbegyüjtés- ben Somogy, Zala, Vas, a ba- romfibegyüjtésben Csongrád, Békés és Szolnok megye értek el jó eredményt. A megyék többsége elmaradt az őszi kapások begyűjtésével. Az őszi kapástermények érésének ide­je elhúzódott, ez azonban nem in­dokolja a begyűjtésben mutatkozó elmaradást. A kukoricabegyüjtésben Vas, Veszprém és Fehér, a burgonyabe­gyüjtésben Békés, Heves és Szol­nok megyében különösen gyenge a tervteljesítés. A sertésbegyüjtésben Bács, Békés, Hajdú, a tojásbegyüjtésben Pest, Sza­bolcs, Borsod, a baromfibegyüj- tésben Nógrád, Győr és Borsod megye a sereghajtók. Az éves begyűjtési verseny kö­vetkező heteiben az elmaradt me­gyéknek pótolniok kell a mulasz­tást és biztosítani kell a tervnek nem­csak globális hanem részletes teljesí­tését is. Ehhez az szükséges, hogy az eddigieknél sokkal szigorúb­ban ellenőrizzék a hátrálékoso- kat és a notórius ncmteljesítők ellen a törvény teljes szigorá­val lépjenek fel. A jelentések szerint az egyes cik­kekből még mindig viszonylag sok termelő hátrálékos. Különösen nagy a hátrálékosok száma Bács-Kiskun, Csongrád ás Pest megyében. Az éves begyűjtési verseny együt­tes értékelése szerint az október 29-i állapotnak megfelelően a me­gyék sorrendje a következő; 1. Szolnok, 2. Borsod, 3. Vas, 4j Győr, 5. Heves, 6. Békés, 7. Nógrád, 8. Somogy, 9. Pest, 10. Csongrád, 11. Hajdú, 12. Zala, 13. Komárom, 14. Veszprém, 15. Szabolcs, 16. Bara­nya, 17, Fejér, 18, Tolna, 19, Bács,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents