Észak-Magyarország, 1955. szeptember (12. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-14 / 216. szám

2 ESZAKMAGYARORSZÄG Szerda, 1955. szeptember 14. r DÍSZ-ÉLET • ••••••••••••• Varga Sándor VIT-küldött útinaplója Kezdődik a barátkozás II, Alig szálltunk ki az autóbuszokból és már siettünk birtokba venni nagyszerű szállásunkat, me­lyet vagyon gondosan előkészítettek házigazdáink. (Gyönyörű új iskola a Kasprzaka utcában.) Fáradtak voltunk a hosszú utazástól. Mindenki pihenni akart. Erre azonban még nem került sor, mert alig fogyasztottuk el a bőséges, első lengyeles ebédün­ket, az egyik üzemből körülbelül 150 fiatal lengyel munkás keresett fel bennünket. Nosza, nem voltunk már fáradtak. Egy-két perc alatt megbarátkoztunk egymással, s vígan „zakatoltunk" a tágas udvaron. Este nem akartunk korán lefeküdni. A várost szerettük volna megnézni, amelyről oly sokat olvastunk és hal­lottunk már. Gyönyörű város. Az ember szeme ele azonban még gyakran tárul egy-egy romos utca. ahol a fasiszta fenevadak földig rombolták le a házakat. Már rohamosan folyik az újjáépítés, de még sok­sok rom emlékeztet a háború borzalmaira. Meglepett az, hogy első este az utcán sétálva mennyi-mennyi emléktáblát láttunk a fő- és mellék­utcákon, például ilyen és hasonló felirattal: „Itt vé-, geztek ki e fal mellett a német fasiszták 60 lengyel elvtársat“. Ezek a táblák mind tele vannak virággal. Gondozzák, ápolják a varsóiak e helyeket. Másnap, július 31-én kezdődött az igazi fesz­tivál. Lázas készülődés folyt egész délelőtt. A jelenlévő Ili ország küldöttei a Kultúrpalota előtt téren gyüle­keztek, s onnan indultunk az új stadionba, mely ha­sonló a mi Népstadionunkhoz. Itt volt a megnyitó, me­lyet soha sem lehet elfelejteni. A lengyel „abc“ sze­rinti sorrendben vonullak a résztvevő országok, nem­zeti lobogóik alatt. Gyönyörű volt a szinpompás zászló­erdő. Mennyi erő, mennyi ország volt ezen a sereg­szemlén. Rövid megnyitóbeszéd után lövés jelezte, hogy kez­detét veszi a rakétázás. Négy rakétát lőttek a leve­gőbe. Ott fönn ezekből egy-egy kis ejtőernyő robbant ki, négy nagyhatalom zászlójával az ernyőkön. Majd gyors ütemben utána valamennyi jelenlévő ország lo­bogója hasonlóan a levegőbe röppent. Szinte eltakarta az eget a sok tarka zászló. Mi, magyar küldöttek ekkor már elhagyva zárt sorainkat, a kóreaiak, a szovjet fiatalok s az egyiptomiak közé keveredtünk. kikk:l kart-karba öltve, énekeltük a DÍVSZ himnuszát. Dörgő taps és „Éljen a béke!“ kiáltása hallatszott minden nyelven, midőn az egyik lengyel futó a pá­lyán az emelvényhez futott, ahol meggyujtotta a béke és barátság tüzét, mely állandóan égett a VIT ideje alatt. „Béke és barátság." E két szót lehetett hal­lani mindenütt. Bármerre mentünk, barátokkal talál- kotiunk. Nem volt itt ellentét, különcködés. Egyfor­mán jó barát volt itt: lengyel, francia, kínai, szovjet, finn, magyar, egyiptomi, bolgár, japán és a többiek. Igaz, sok esetben nem értettük egymás nyelvét, de az nem jelentette azt, hogy nem értettük meg egy­mást. Különleges jelbeszéd alakult ki közöttünk. Egy ilyen esetről adok itt számot. Fodor Miklóssal, a ricsei járás DISZ-titkárával a „Park Agrikolában" sétálgatva, leültünk egy padra pihenni. — (Persze mellünkön volt a magyar címer.) Amint ott ülünk, két fekete fiú jön felénk. Meglátják nálunk a fényképezőgépet — szól­tak valamit, valószínűleg azt, hogy csináljunk együtt fényképet. Ez meg is történt. Mellénk ültek, s a magyar címerre mutatva, majd a vonat zakatolását utánozva, különleges nyelven tudakoztak afelől, hogy mi hová valók vagyunk? — Magyarország — mondjuk. Nem ér­tik. — Wengry — így sem. Gyorsan elővettem notesze­met, s kezdtem rajzolgatni a Dunát, a Tiszát, s Buda­pestet. Amikor leírtam a város helyére a Budapest szót, örömmel szorítottak magukhoz újdonsült bará­taink. P. Shanty már mondta is: „Aha Budapesti, Ko- csisz. Puszkász. Ikarusz“. Igen! ök is ismerik a magyar futbalistákat, de a gyönyörű magyar Ikarusz kocsikat is, melyekből — mint utólag kiderült, náluk — Indonéziá­ban sok van. Ez csak egy kis epizód a sok közül. így kerültem jó barátságba P. Shanty-val, aki Indo­néziában ugyanazt akarja, amit mi idehaza: békét és barátságot az egész világon! Hasonló módon barátkoztam össze az egyiptomi Shawky Jarag-gal. a lengyel Broniszlaw Baeklád-dal. a szovjet Borisz Banyin-nal és sok-sok külföldi fiatallal. Es- ténkint vidám tánc- és műsoros esteket rendeztek város­szerte. Ki színházba, ki cirkuszba, ki meg a Dzserzsin- szkij térre ment táncolni. Itt aztán vígan roptuk a tán­cot a késő éjszakai órákig. Nagyon keveset aludtunk, de azt mondogattuk, .majd alszunk odahaza, nem alud­ni jöttünk ide“. Minden napra megvolt a kijelölt program.. Reg­gel 6-tól este 12-ig, I-ig. Delegációnk kisebb csoportok­ra oszlott, s így több helyen képrnselhettük a magyar ifjúságot. A színházban nemzeti műsorokat adtak a részt­vevő országok kulturcsoportjai, szólistái. A sportpályá­kon különböző versenyeken mérték össze tudásukat, ügyességüket a inlág minden részéből egybeseregle.it fiata lók. Rész Ivettem hajókiránduláson a Visztulán, ahol rajtunk kívül cseh, lengyel és német, valamint dán fia­talok voltak. Gyönyörű volt augusztus 0-én a Park-Agrikolában megrendezett „gyarmati ifjúság napja“, ahol esti tá­bortűznél még gyarmati sorban élő ifjú bará.taink ad­tok műsort. Előtte tartották a lengyel ifjúság napját. Utána rendezték meg az európai országok fiataljainak találkozóját. Ezt a hatalmas, új Kultúrpalotában tartot­ták meg, amelyről külön is érdemes beszélni. Gyönyörű épület! Több. mint. 2000 szoba, illetve terem van benne. A Szovjetunió ajándékozta a lengyel népnek. Büszkék is rá nagyon a lengyelek. ■­Kedves volt a ..lányok napja“. Mi már kora reggel a csehszlovák lányok szállására mentünk, hogy köszönt­sük őket. Hozzánk magyarokhoz is töhh ország fiai jöt­tek üdvözölni a csinos magyar lányokat. Megkapó volt mindenütt az emberek nyugodtsága, fegyelmezettsége. Varsóban senki nem rohan, nincs to­longás a villamosokon, autóbuszokon. Mindig udvaria­san előreengedik azt, aki előbb érkezett. Nagyszerű házigazdák voltak a lengyelek. Nem tudtunk volna olyant kérni, amit — ha csak lehe­tett, elő ne kerítették volttá. Mély. testvéri barátság szövődött a magyar és lengyel fiatalok között. (Folytatjuk.) ÜZEMI LAPSZEMLE Hogyan foglalkozik a Gépgyári Munkás az ifjúság életével ? A GÉPGYÁRI MUNKÁS-t, a DI- MÁVAG üzemi lapját a DISZ Köz­ponti Vezetősége oklevéllel tüntette ki, mert kiválóan támogatja a DISZ munkáját, az ifjúság nevelését. A Gépgyári Munkás a kongresz- szusi felkészülés időszakában állan­dóan teljes oldalt szentelt az ifjúság problémáinak. — Miért foglalko­zunk ennyit az ifjúsággal. — tette fel a kérdést Bíró Péter elvtárs. a Gépgyári Munkás helyettes szer­kesztője epv értekezleten. — A mi üzemünk dolgozóinak eeyharmad- része 14—26 éves. azaz DISZ-kor- osztálybeli. Úgy érzem, nem köve­tünk el hibát, ha lapunk egynegye­dét az ifjúságnak szenteljük, — mondotta Bíró elvtárs. Valóban, a Gépgyári Munkás helyesen jár el. de még hozzátehetjük, hogy az ifjú­ság ügye még nagvobb, meg fonto­sabb. mint számaránya. A LAP az ifjúság életének egyes speciális kérdéseit beleágyazta a napi politikai, termelési feladatok­ba. Rendszeresen fényképekkel és a keretes „Legjobbak” rovatban népszerűsítette a kongresszusi ver- sepv legjobbjait. A termelés problé­máit, az ifjúság harcát a terv telje­sítéséért Igen sokoldalúan, ügyes módszerekkel mutatta be. Irt a DIMÁVAG híres ifjúsági export- brigádiairól, az ifjúmunkásoknak a gazdaságos termelés érdekében tett kezdeményezéseiről is. Későbben ..Indítsunk mozgalmat a százszáza­lékon alul teljesítő ifiú dolgozók ="gítéséért” címen közölt cikket. A Gépgyári Munkás azonban nem csu- nán azt mutatia meg. hogy miv"l foglalkozik az ifiúmunkás az üzem­ben. hanem az irodalmi kör *agiai segítségével érdekes írásokat közöl­tek a nevelés, az erkölcs probléma­köréből is. A barátság problémái­val foglalkozott az ..Amíg a villa­mos megérkezik’ című cikk. ..Kon­koly József ifjúmunkás jó útra tér” a címe annak a tárcának, amely azt mutatja be, hogyan nevel a DISZ becsületes embert a megtévedt ifjú­munkásból. Ezeken kívül azonban még sok-sok más, az ifjúság életé­hez tartozó témát dolgoztak fel. ír­tak a Petőfi-iskoláról, az öreg és fiatal munkások viszonyáról, a DISZ és a sportmunka kapcsolatá­ról is. A KONGRESSZUS UTÁN keve­sebb cikk jelent meg a DISZ-ról, de még így is minden számban leg­alább ,egy írásban foglalkoznak az ifjúság életével, munkájával. Cikk jelent meg Lerch Jenő alapszerve­zeti titkártól, amelyben a DISZ- vezetőképző iskoláról irt. Az augusz­tus 20—i összeállításban sem feled­keznek meg az ifjakról. írtak több­ször is a VIT előkészületeiről, külö­nösen jelentős a december 9-i szám­ban megjelent kritikai anyag, amely a műszakiak és az ifjúság viszonyát boncolgatja. Javasoljuk azonban, hogy a Gép­gyári Munkás hasonlóan a kong­resszus előtti időszakhoz a jövőben még nagyobb terjedelemben foglal­kozzék az ifjúsággal. Bírálja a tag­felvétel munkáját, írjon ismét a DISZ-exportbrigádokról. Foglalkoz­zék azokkal az ifjakkal. akik ha­nyagok. s nem teljesítik a normát, Mutassa be a fiatal újítókat, az ..ezerszemű őrsöket”, anyagtakaré. kossági és minőségi őrjáratokat* közöljön tudósítást a DISZ összejö­veteleiről. megmozdulásairól. Foglal­kozzék az oktatási évadra való fel­készüléssel. A TÖBBI ÜZEMI LAP is helyes* ha nagyobb gondot fordít ezekre a feladatokra. A DISZ ügyét tekintse minden üzemi újság egyik legfonto­sabb feladatának. Kövessék a Gép­gyári Munkás példáját, gmelv állan­dóan rajta tartja szemét az üzem e fontos rétegének, utánpótlásának problémáin. Az idei utolsó sorsolás után kétmilliárd százmillió forint fölé emelkedik az ailamkölcsönökre visszafizetett összeg Az idén a még hátralévő öt állam- kölcsönsorsolással együtt 35-re emel­kedik az államkölcsönhuzások száma. Az eddig lezajlott harminc sorsoláson 3.137.000 kötvénytulajdo­nos, 1 milliárd 170 millió forintot nyert és a névértékben kihúzott 3 millió 6X7 kötvényre 696 millió fo­rintot fizettek ki. Ez az összeg az év végéig megtartandó öt sorsoláson mintegy 240 millió forinttal emelke­dik, s így az idei húzások eredmé­nyével együtt az államkölcsönökre visszafizetett összeg jóval megha­ladja a 2 milliárd százmillió forin-» tot. (MTI) — HEVES FÖLDRENGÉS volt hétfőn reggel a Nilus deltájában. Kairóban a földrengés következté­ben mintegy 30 épület, köztük egy leányiskola összeomlott. Az iskola összeomlása során nyolc gyermek meghalt, öten súlyosan megsebe­sültek. A marxi-lenini politikai gazdaságtan jelentőségéről Irta: ENGEL GABOR, egyetemi tanársegéd. II. Nem lehet véletlennek tekinteni, hogy igen sokszor becsületes gazdasági vezetők is hirdetőivé váltak azoknak a jobboldali nézeteknek, melyek a tervgazdálkodási rendszer fellazítását, a vállalatok teljes önállóságának biztosítását hirdették. Annak, hogy becsületes, jószándékú elvtársaink is bedőltek ezeknek a nézeteknek, Oka nem utolsó sorban a po­litikai gazdaságtan tételeinek nem megfelelő ismeretében rejlik. AZ ÓZDI KOHÁSZATI ÜZEMNÉL pl. eléggé elterjedt nézet az, hogy a bérgazdálkodás, béralap ellenőrzés jelen!e®i rendszerét fel kellene számolni, mert ez gátolja a vállalat mun­káját. Azt akarják, hogy a vállalat teljesen önállóan arra és úgy költse el a béralapot, amire és ahogyan akarja. Olyan nézetek Í6 felmerülteik, hogy a régi kapitalista bérrendszert kellene visszaállítani. A politikai-gazdaságtan nem megfelelő ismerete miatt nem látják eléggé világosan, hogy a rendelkezésre álló pénz, anyag és munkaerő ésszerű felhasználása, a termelés vala­mennyi elemének összeegyeztetése csak tervszerűen, a terv­szerű (arányos) fejlődés törvénye követelményeinek megfe­lelően . lehetséges. A marxi-lenini politikai-gazdaságtan nagyjelentőségű része a munka termelékenységéről szóló tanítás. A népgaz­daság további fellendülésének és általános fejlődésének dön­tő feltétele a munka termelékenységének legmesszebbmenő emelése. Gazdasági vezetőink a párt legutóbbi határozatai alapján látják ezt és igyekeznek is biztosítani a termelé­kenység növelésének feltételeit. Meg kell azonban állapí­tanunk, hogy a jobboldali elhajlás eredménye, a termelé­kenység csökkenése stb, nem lett volna olyan nagy, ha min­den gazdasági vezető alkotóan alkalmazta volna munkájában a politikai-gazdaságtan tanításait. Egyes vállalatoknál még mindig megtalálható az a né­zet, amely szerint a munka termelékenységének növelése a munkaerő fokozott kihasználását, a munka intenzitásának növelését jelenti. Nem látják az új. fejlett technika és a munka terme­lékenysége közötti összefüggéseket. Ez az alapja, hogy még gazdasági vezetőink is gyakran idegenikedve, értetlenül álla­nak szemben a norma rendezéssel. Nem látják annak szüksé­gességét, nem értik meg, hogy az minden egyes dolgozónak, az egész dolgozó népnek érdeke. Csak a munka termelékenységéről szóló tanítások bir­tokában lehet teljesen megérteni annak jelentőségét, hogy népünk jóléte, a szocializmus felépítése szempontjából mi- Ivsn hatalmas jelentősége van az új, a legfejlettebb technika alkalmazásának. Vállalatainknál egyre inkább tért hódít ez a felismerés, újságokban naponta olvashatunk, rádióban naponta hallhatunk híreket nagyszerű kezdeményezésekről a technikai színvonal javítása, a korszerű technikai vívmá­nyok alkalmazása területén. Van azonban még idegenkedés is az újtól, hallhatunk még olyan hangokat is, hogy „ha ré­gen jó volt, miért nem jó most?“ Ha nem terjesztjük el a politikai-gazdaságtan tanításait, nem szereljük le idejében ezeket a nézeteket, akkor ezek még komoly károkat okoz­hatnak. Nagyon fontos, hogy gazdasági vezetőink megfelelően alkalmazzák és használják fel az értéktörvényt és a vele kapcsolatos gazdasági eszközöket. Annak megértése, hogy ho­gyan érvényesül az értéktörvény a népi demokráciában, nél­külözhetetlen a termelési módszerek megjavításához, az ön­költség csökkentéséhez, a vállalatok jövedelmezőségének fo­kozásához, a takarékossághoz. AZ ÁLLAMI VÁLLALATOK viszonylatában a takaré­koskodás legfontosabb eszköze az önálló elszámolás. Ez elő­segíti a vállalati terv minden részletében történő teljesíté­sét és túlteljesítését. Az önálló elszámolás fontos feladata a vállalati jöve­delmezőség biztosítása. Ez azonban gyökeresen más, mint a kapitalista vállalatok jövedelmezőségre való törekvése. Vilá­gosan kell látnia minden vállalat gazdasági vezetőjének, hogy a jövedelmezőség nem öncél. Nem azt jelenti, hogy a vállalat tetszés szerint azt termel, ami néki a legjövedelme­zőbb. A szocialista vállalatoknál a jövedelmezőség biztosí­tása annyit jelent, hogy a vállalat a népgazdaság szükség­leteinek. a terv előírásainak megfelelően termel és ugyan­akkor állandóan csökkenti a munka és anyag stb. ráfordí­tásokat. Tt A politikai gazdaságtan foglalkozik a termelésen és az elosztáson kívül a forgalom törvényszerűségeivel is. Ezek is­merete nélkülözhetetlen az áruforgalom területén dolgozók számára. A politikai-gazdaságtan rámutat arra, hogy a szo­cializmusban a kereskedelem tevékenységének is a szocializ­mus gazdasági alaptörvénye érvényrejuttatására kell irá­nyulnia. A SZOCIALISTA KERESKEDELEMNEK figyelembe kell vennie és ki kell elégítenie a lakosság növekvő keres­letet, fejlődő ízlését stb. Igen fontos feladata a kereskede­lemnek. hogy közvetítse a lakosság igényeit az ipar, a ter­melés felé. Megállapíthatjuk, hogy azok a kereskedelmi vállala­tok, melyeknek vezetői rendszeresen és alkotó módon alkal­mazzák munkájukban a politikai-gazdaságtan tanításait, sok­kal jobban elégíti ki a lakosság igényeit, sokkal jobban já­rulnak hozzá a szocialista gazdaság alaptörvénye érvénye­süléséhez. Gazdasági életünk sok dolgozójánál — s köztük gazda­sági vezetőknél is — még min­dig megtalálható a szűk gya­korlatiasság. Saját maguk és a vezetésük alatt lévő intéz­mény munkáját néha még mindig az ország egészétől, a szo­cializmus építésének távlataitól elszigetelve nézik. Ez a né­zet jelentkezett pl. gépipari vállalatainknál, köztük a DI­MÁVAG Gépgyárban is akkor, amikor bevezették a mező­gazdasági kisgépek gyártását, a mezőgazdasági kisgépek ter­melésétől való idegenkedésben. Ez jelentkezik akkor, mikor egyes vállalatok, dolgozóik sokszor szűk látóköre miatt, a vállalat vélt vagy valódi érdekeit tartva csak szem előtt, jelentős károkat okoznak a. népgazdaságnak a kooperációs vagy exportszállítások stb. nem teljesítésével. Csak a marxi-lenini közgazdaságtudomány alapos is­merete lehet gazdasági vezetőink iránytűje, ha tájékozódni akarnak gazdasági életünkben. Csak ennek az elméletnek az ismerete biztositja, hogy a gazdasági vezetők felülemelked­jenek a szűk vállalati szempontokon és munkájukat úgy szervezzék meg, hogy közben állandóan szemelőtt tartsák az ország érdekeit, a szocializmus építésének perspektíváit. ÜT A POLITIKAI-GAZDASÁGTAN tanulmányozása azon­ban nemcsak a gazdasági vezetők, hanem az egyéb területe­ken dolgozók számára is elengedhetetlenül szükséges. A tanár, aki az ifjúságot neveli, csak akkor tud a rá­bízott fiatalokból jó hazafiakat nevelni, ha ismeri a marxiz- mus-leninizmus politikai-gazdaságtan tanításait. A katona szintén csak ezen tanítások ismeretében le­het öntudatos védője vívmányainknak, békénknek. Csak a marxizmus-leninizmus alapos ismeretének birtokában tudja beosztottjait nevelni. A politikai-gazdaságtan magyarázza meg, hogy miért törekszik a kapitalizmus háborúra, a szo­cializmus békére. Sorolhatnánk továbbra is példákat, de ez nem szük­séges. Saját munkaterületét, feladatait vizsgálva, mindenki megállapíthatja azokat az összefüggéseket, azokat a problé­mákat. melyek megértését, megoldását elősegíti a marxizmus- leninizmus gazdasági tanításainak ismerete. * A szocialista gazdasági rendszer . a kapitalizmussal folytatott békés versenye során minden területen napról- napra. évről-évre bebizonyítja fölényét a kapitalista rend­szer felett. Egyre erősebb, gazdagabb lesz a szocializmus tá­bora, ugyanakkor mind élesebb ellentmondások marcango’- iák, gyöngítik a kapitalista rendszert. Ma már nincsen olyan erő, amely megállíthatná a szocializmus fejlődését, amelv meggátolhatná a kommunista társadalom győzelmét. A politikai-sazdaságtan általánosítva a két rendszer fejlődés: irányának tapasztalatait, ragyogó távlatokat nyújt az emberiség számára, mikor megállapítja: „századunkban minden út a kommunizmushoz vezet“*

Next

/
Thumbnails
Contents