Észak-Magyarország, 1955. szeptember (12. évfolyam, 205-230. szám)
1955-09-13 / 215. szám
ESZAKMAGYARORSZÄG r Tiszabábolna Mérföldes léptekkel... Thököly Imrére emlékezünk ..J AZ MDP BORSOD-ABAU3-ZEMPLÉN MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPDA XI. évfolyam 215 szám ÄRA 30 FILLÉR Miskolc, 1955 szeptember 13. kedd A népi demokratikus országok megi ugat hatatlansága és ereje A nagy szocialista tábor országainak népei ős az összes haladó gondolkodású emberek nemrég ünnepélyes keretek közt emlékeztek meg a Lengyel Népköztársaság és á Román Népköztársaság tizenegyedik, valamint a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és a Vietnami Demokratikus Köztársaság tizedik évfordulójáról, Szeptember 9-e a tizenegyedik évfordulója annak a napnak, amikor Bulgáriában megdöntötték a fasiszta diktatúrát. Ezeknek az országoknak a szocializmus építése útján elért sikerei ismét a népi demokratikus rendszer nagy életerejét és megingat- halatlanságát bizonyítják s tanúskodnak azoknak a népeknek határi ulan alkotó lehetőségeiről, amelyek örökre megszabadultak a tőke jármától és saját maguk intézik sorsukat. A második világháború óta eltelt évek során a mélyreható demokratikus és szocialista átalakítások eredményeképpen a népi demokratikus országokban nagy változások történtek. A múltban, a kizsákmányoló osztályok uralma idején Magyarország, Románia, Bulgária, Albánia voltaképpen a nyugati hatalmak félgyarmata volt. Ezekben az országokban a munkások és a parasztok előtt el volt zárva a művelődés és a kultúra útja, a lakosság sötétségben és tudatlanságban tengődött,- ezeknek az országoknak a gazdaságát külföldi monopóliumok harácsolták el, hazai iparuk fejletlen volt. Napjainkban gyökeresen megváltozott ezeknek, a szocializmus építésének útján szilárdan haladó országoknak az arculata. Az ipar teljes termelésének színvonala ma ezekben az országokban három-három és félszerese a bábom előttinek. A hazai ipar és elsősorban a nehézipar gyors fejlődése megteremtette a mezőgazdaság további, gyorsabb fellendülésének, a mezőgazdaság szocialista alapokon való átalakításának, a dolgozók anyagi jóléte szakadatlan emelkedésének, . a népművelés, a tudomány, az irodalom és a művészet további felvirágzásának szükséges feltételeit. A népi demokratikus országok dolgozói jogosan büszkék valóban történelmi jelentőségű sikereikre. A népi demokratikus országok megdönthetetlen ereje és megingathat at- lansága abban rejlik, hogy ezekben az országokban a hatalom birtokosa a nép, amelyet a munkásosztály és a munkásság kipróbált élcsapata, a minden tevékenységében Marx, Engels, Lenin, Sztálin halhatatlan tanításaihoz igazodó kommunista és munkáspárt vezérel. Ezeknek az országoknak a kommunista és munkáspártjai a népi hatalomért, a szocializmusért vívott harcban kikovácsolták a munkásosztály és a dolgozó parasztság szilárd szövetségét, a népi demokratikus rendszer alapját. A népi demokratikus országok erejének és megingathatatlanságának forrása abból a megbonthatatlan testvéri barátságból fakad, amely összefűzi a békének, a demokráciának és a szocializmusnak a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság által vezetett táborához tartozó népeket. Ez a barátság élő megtestesítője a proletár nemzetköziség lenini elveinek, s ragyogó példa minden ország béke- szerető népei számára. Az egész világ dolgozóit lelkesedéssel tölti el, hogy a népi demokratikus országok sikeresen építik a szocializmus alapjait. Az egyszerű emberek, a dolgozók, a haladó gondolkodású emberek lelkesen beszélnek azokról a néptömegek létérdekeinek megfelelő nagyszerű változásokról, amelyek a népi demokratikus államokban végbementek és végbemennek. A nyugati országok reakciós körei, amelyeknek nem tetszenek a népi demokratikus országok dolgozóinak sikerei, hazugságokat és rágalmakat terjesztenek ezekről az országokról, újra meg újra fölvetik a nép akaratából létrejött és megszilárdult népi demokratikus rendszer megsemmisítésének kérdését. rasztok és értelmiségiek — hősi erőfeszítésekkel vívták ki a nagy változásokat hazájuk és saját maguk számára, hogy ezekben a változásokban, amelyek az ő alkotó munkájuknak az eredményei, eszményképeik, legnagyszerűbb törekvéseik testesülnek meg. A népi demokratikus országokban a nép kezébe kerültek az üzemek és a gyárak, egyszersmindenkorra megszüntették a dolgozók ostorát, a munkanélküliséget, eltörölték a földesúri birtokot; a föld azokó lett, akik megművelik. A néptömegek kivívták az igazi szabadságot, a kizsákmányolástól. a nyomortól, az éhezéstől, a válságoktól és a jogi osztottságtól mentes szabad életet. Hozzáférhetővé váltak számukra a tudomány és a kultúra vívmányai. A nagy néptömegek mind a fasiszta járom alól való felszabadulást követő első időszakban, mind a későbbi években feltétel nélkül támogatták és támogatják népi államhatalmukat. A népek nem tűrik a beavatkozást belügyeikbe és a világon semmilyen erő sem térítheti le őket az általuk választott útról, amely a szocializmushoz visz. De miért terjesztenek a nyugati országok reakciós körei mindenféle dajkameséket a népi demokratikus országokról, a nem létező ,,vasfüggönyről“, az állítólagos kommunista „felforgató tevékenységről“? Ennek az a magyarázata, hogy nem tetszik nekik a különböző társadalmi és politikai rendszerű államok békés egymás mellett élése, nem tetszenek nekik a genfi négyhatalmi kormányfői értekezlet eredményei, amelyek a nemzetközi feszültség némi enyhülésére vezettek és megmutatták, hogy megvan a béke jegyében való nemzetközi együttműködés reális útja. A nyugati reakciós körök biztos jövedelemforrása a fegyverkezési hajsza, a mHi- tarizálás, a nemzetközi feszültség fokozása. Ezek a körök szeretnék újra a „hidegháború“ vágányaira terelni a világpolitikát. Különféle terveket dolgoznak ki a keleti és a nyugati államok közti viszony kiélezésére, követelik a Német Demokratikus Köztársaságnak az atlanti tömbbe való bevonását s nem akarják a nemzetközi együttműködés útján megoldani a leszerelés kérdését, az atomfegyver eltiltásának és e tilalom nemzetközi ellenőrzésének kérdését. A „hidegháború“ és az „erőpolitika“ prófétáinak ez a reakciós programja nem fér össze Genf szellemével, a békeszerető népek érdekeivel. A béke, a demokrácia és a szocializmus táborának országai szilárdan és következetesen megvalósítják a külpolitika lenini elveit — a népek közti béke és barátság elveit — az egyenlőségnek, a belügyekbe való be nem avatkozásnak, a meg nem támadásnak, az államok területi integritása tiszteletben tartásának, a szuverenitás és a nemzeti függetlenség tiszteletben tartásának, a nemzetközi együttműködésnek és a nemzetközi feszültség további enyhítésének emit. A Szovjetunió és a népi demokratikus országok tántoríthoraliánul haladnak a Genfben kijelölt úton. A tények ezt meggyőzően bizonyítják. Ismeretes, hogy a Szovjetunió kormánya elhatározta, hogy határidő előtt kivonja Ausztriából a szovjet csapatokat és az osztrák területről kivont csapatok létszámával csökkenti a szovjet fegyveres erők állományát. Nem sokkal később a Szovjetunió kormánya a nemzetközi feszültség további enyhítése és az államok közti bizalom megteremtése céljából roppant fontos határozatot hozott: eszerint 640.000 fővel csökkenti a Szovjetunió fegyveres erőinek létszámát. Kontos döntéseket hoztak több népi demokratikus ország kormányai is. A Lengyel Népköztársaság kormánya 47.000 fővel. a Csehszlovák Köztársaság kormánya 34.000 fővel, a Magyar Népköztársaság kormánya 20.000 fővel, a Román Népköztársaság kormánya 40 ezer fővel, az Albán Népköztársaság kormánya 9000 fővel csökkenti a fegyveres erők létszámát. V. M. -Molotov elvtárs felszólalása a szovjet—német tárgyalásokon összeültünk erre az értekezletre, amelyre talán valamivel korábban is sor kerülhetett volna. Mindenesetre az itt most megkezdett tárgyalásokat távolról sem szabad nem eléggé megéretteknek tekinteni ahhoz, hogy megoldja az előttünk álló problémákat. Mivel azonban elsőiz- ben találkozunk, természetszerűleg különösen gondoskodnunk kell arról, hogy megértsük egymást, hogy őszintén kimondjuk, amit gondolunk és érzünk és igyekezzünk megtalálni közeledésünknek azokat a lehetőségeit, amelyek valóban megfelelnek mind a szovjet nép, mind a német nép érdekeinek. Az adott esetben szeretnék nem annyira mint külügyminiszter felszólalni, hanem inkább, mint egyszerű szovjet ember. így nyomban megmondhatom, hogy két kézzel aláírom azt, amit az imént Hruscsov elvtárs mondott. Mi. szovjet emberek nem hagyhatjuk figyelmen kívül az olyan kijelentéseket, amelyben területeink hitleri megszállóinak gaztetteit ösz- szehasonlítják a szovjet csapatok hadműveleteivel, amely szovjet csapatok becsülettel védelmezték hazájukat a Nagy Honvédő Háborúban. Az agresszorral szemben védekezve kénytelen voltak a hadműveletek során olyan katonai intézkedéseket tenni, amelyek elkerülhetetlenek voltak. Egészen nyilvánvaló, hogy a szovjet csapatoknak Németország területén foganatosított katonai intézkedéseit nem lehet összehasonlítani a területrablóknak szovjet területen véghezvitt gaztetteivel. Ez megalázó lenne a szovjet népre nézve. Remélem, hogy e tárgyalásokon közös nevezőre jutunk az adott kérdésben. Meg kell említeni, hogy 1945-ben, amikor a szovjet csapatok a hadműveletek során Németország területére léptek, általában ugyanazt csele- kedték, mint az amerikai és az angol csapatok. A szovjet és más szövetséges csapatok között természetesen mégis volt különbség, mivel a szovjet csapatok előretörtek, magukra vállalták a háború legnagyobb nehézségeinek leküzdését. Ennek magyarázata az, hogy korábban, majdnem négy éven keresztül a mi területünkön, szovjet területen folyt a háború, s a szovjet hadsereg kellő gyorsasággal és határozottsággal cselekedett, hogy meggyorsítsa a háború befejezését. Helyénvaló lesz itt nemcsak arról beszélni, mit tettek a szovjet csapatok saját hazájukért, hanem arról is, mit tettek a német népért. A szövetségi kancellár azt mondotta nekünk, hogy nem szabad azonosítani Hitlert és a hitlerizmust a német néppel. Mi ezzel teljes mértékben egyetértünk. Jól emlékszünk J. V. Sztálin még 1942 elején mondott szavaira, hogy a hitierek jönnek és mennek, de a német nép, a német állam marad. Ezek a szavak minden szovjet ember mélyen gyökerező gondolatait fejezik ki. De vajon nem tény-e az, hogy ha a hitleri hadsereg nem támadott volna a Szovjetunióra, nem szenvedett volna a német nép sem. Vajon nem tény-e az. hogy a német nép nem tudta megszabadítani saját magát Hitlertől és a hitlerizmus- tél. Ha valaki, úgy a szovjet emberek nagyon örültek volna annak, hogy a német nép még a második világháború kitörése előtt megszabadította volna magát Hitlertől és a hitlerizmustól. De a német nép akkor ezt nem tudta megtenni. Tegnap azt mondta nekem a sző vetségi kancellár, hogy soha nem látta Hitlert, de ha találkozott volna vele. akkor saját kezével fojtotta volna meg. Mi természetesen megértjük Adenauer úrnalf ezt az érzelmét. Akkor értsenek meg bennünket, szovjet embereket is, fogják fel annak a hadseregünk által végrehajtott történelmi tettnek a jelentőségét, hogy a mi szovjet hadseregünk szabadította fel a német népet a fasizmus, a hitlerizmus alól. Nem kételkedem abban, hogy Adenauer úr nem akart semmi sértőt mondani, amikor a háború végén német területre lépő hadseregünk hadműveleteit említette. Mégis jogunk van megmondani, hogy a hatalmas áldozatokat hozó szovjet csapatok a szovjet nép felszabadítójaként és ezzel együtt a német nép felszabadítóiként léptek Németországba, Önök jól tudják, hogy népünk nem csekély áldozatot hozott, más európai népek felszabadítása érdekében is. Áttérek azokra a kérdésekre, amelyeket megvizsgálás céljából elénk terjesztettek. Mit javasolt a szovjet kormány? A szovjet kormány javasolta és javasolja a normális diplomáciai kapcsolatok megteremtését a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság között. Erről világosan és határozottan beszélt tegnap Bulga- nyin elvtárs is. Ez jó alapként szolgálna a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság közötti gazdasági kapcsolatok fejlesztésére, valamint a kulturális kapcsolatok fejlesztésére is. Tudjuk, hogy a Német Szövetségi Köztársaság egyetért azzal, hogy a tárgyalásokat e kérdéseknek és ezzel az üggyel kapcsolatos más kérdéseknek kell szentelni. A Német Szövetségi Köztársaság küldöttségének vezetője a maga részéről javaslatot terjesztett elő a szovjet bíróság által a háború idején különösen súlyos bűncselekmények elkövetéséért elitéit volt hadifoglyok — valójában a háborús bűnösök bizonyos csoportjáról van szó — kérdésének és egy másik kérdésnek — Németország egysége helyreállítása kérdésének megtárgyalására is. Ma itt a kancellár úr azt mondta, hogy a „hadifogoly" szót nem említette tegnapi beszédében. Ez igen helyes. Nem történt említés „háborús bűnösökről“ sem. Ez szintén helyes. Akkor hát kik azok a személyek, akikről beszélünk? Mit foglal magában ez a Német Szövetségi Köztársaság küldöttsége által felvetett kérdést? Nálunk van néhányezer elítélt háborús bűnös, olyanok, akik kegyetlenkedéseikkel rendkívül súlyos bűncselekményeket követtek el a szovjet néppel, a békével és az emberiséggel szemben. Nálunk más nincs. Éppen róluk van szó, minthogy ezt a kérdést a szovjet kormány elé terjesztették. Megelégedéssel hallgattuk azokat a megjegyzéseket, amelyeket mind a kancellár, mind a Német Szövetségi Köztársaság külügyminisztere tett, arról szólva, hogy megértik a hódítók és a háborús bűnösök által szovjet emberek ellen elkövetett bűncselekményektől és gaztettektől lelke mélyéig felháborodott szovjet nép érzelmeit. Mi nem gondoljuk, hogy az egész német nép ezt a problémát — vagyis azt a kérdést, hogyan bánjanak el az említett súlyos háborús bűnösökkel — alapvető, vagy elsőrendű problémának tekinti a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság közötti kölcsönös kapcsolatok megoldása szempontjából. Másrészt azonban feltétlenül el kell ismerni, hogy ez a kérdés, a háborús bűnösök kérdése érinti mind a Német Szövetségi Köztársaságot, mind a Német Demokratikus Köztársaságot. És ha önök bailendók volnának megvitatni °zt az ügyet a Német Demokratikus Köztársaság képviselőivel együtt, úgy azt meg lehetne termi. Demi feltételezzük, hogy a Német Szövetségi Köztársaság küldöttsége ezt a jelenlegi körülmények között aligha tartja célszerűnek. Ezzel számolnunk kell. Felvetődött egy másik kérdés is, a német egység helyreállításának kérdése. A szovjet emberek természetesen megértik, milyen fontos ez a kérdés a német nép számára. Ezzel kapcsolatban meg kell mondanunk, hogy jelenleg a párizsi egyezmények miatt a kérdésben komoly nehézségek támadtak. Hányszor jelentette ki és figyelmeztetett rá annakidején a Szovjetunió, hogy ezeknek az egyezményeknek a megkötése egyáltalán nem felel meg a német újraegyesítés érdekeinek, hogy ez lesz az az akadály, amely nemrég még nem létezett és amelyet k lehetett volna kerülni. Nemcsak a szovjet emberek, hanem sok-sok német és más országok fiai számára is teljesen érthető, hogy Nyugat-Németor- szágnak a Szovjetunió és más békeszerető európai államok ellen irányuló katonai csoportosulásokban való részvétele és Nyu- gat-Németország remilitarizálá- sának megvalósítása nem az az út, amely elősegítheti Németország egységének helyreállítását. Engedjék meg annak a reményemnek kifejezését, hogy nem sok időnek kell elmúlnia és ez világossá válik a német nép többsége számára. Az a tény, hogy jelenleg a nemzetközi feszültség enyhülésének időszakában vagyunk, az ilyen fel- tételezés mellett szól; Engedjék meg kijelentenem azt is, hogy Németország újraegyesítésének kérdését nem lehet helyesen megoldani, ha maguk a németek nem egyesítik erőfeszítéseiket és nem fognak hozzá a kérdés megoldásához. Helyesen hangzott el az, hogy e téren a négy hatalomnak is vannak kötelezettségei. Ami a Szovjetuniót, a szovjet kormányt illeti, ezt jól tudjuk. És mégis, Németország egységének helyreállítása elsősorban a németek ügye. Anélkül, hogy a németek ebben az ügyben, megtalálnák a közös nyelvet, nem tűnnek el a meglévő nehézségek. Szó volt itt arról is, hogy a Német Szó'vetségi Köztársaság küldöttsége nem támaszt semmilyen „előzetes feltételt“. Ezt mi úgy értjük, hogy nem támaszt semmilyen előzetes feltételt a Német Szövetségi Köztársaság és a Szovjetunió közötti diplomáciai kapcsolatok megteremtésével kapcsolatban. Helyeselnénk a szövetségi kancellár erre vonatkozó nyilatkozatát. Ilyen értelemben helyeseljük von Brentano úrnak, a Német Szövetségi Köztársaság külügyminiszterének mai nyilatkozatát is, amelyben elítélően szólt az úgynevezett „előzetes feltételekről“. De a szövetségi kancellárnak az a tegnapi nyilatkozata, hogy „egységes egészként“ meg kell oldani azokat a kérdéseket is, amelyek a szovjet kormány javaslataiban szerepeltek és azokat a kérdéseket is, amelyek a szövetségi kancellár nyilatkozatában szerepeltek, aligha jelent mást, mint valami ;,előzetes feltételt“. Úgy lkell-e érteni ezt a nyilatkozatot, hogy nem lehet a Német Szövetségi Köztársaság és B Szovjetunió között diplomáciai kapcsolatokat létesíteni, amíg a háborús bűnösök kérdése és Németország újraegyesítésének kérdése nincs megoldva? Ha mi három, vagy négy vagy még... több olyan probléma egyide- iü megoldását fogjuk várni, ame- ’viknek mindnek meg van a maga ielentőséoe_ úgy felvetődik a kérdés, (Folytat** a 2. oldalon.) Egyes nyugati politikusok teljesen elvesztették a realitáshoz való érzéküket s úgy látszik, nem tudnak beletörődni abba, hogy nem lehet megfosztani a népeket a szívós és önfeláldozó harcban kivívott szabadságtól és demokráciától. Ezek a politikusok nem tudják megérteni azt az egyszerű igazságot, hogy a népi demokratikus államok dolgozói — munkások, paA Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság és valamennyi népi demokratikus ország a nemzetközi porondon legfőbb céljának tekinti, hogy harcoljon a béke megszilárdításáért. Ezek az országok kölcsönösségi alapon készek tovább fej'-' a békés együttműködést minden országgal. Ez a békeszerető politika megfelel a szocialista táborhoz tartozó valamennyi nép. a világ valamennyi népe létérdekeinek. A népi demokratikus országok dolgozói tudják, hogy még sok nehézséget kell legyűrniük s óriási erőfeszítésekre, állhatatosságra és kitartásra van szükség a békéért és a népek biztonságáért vívott harcban. Ezért állandóan erősítik országaikat, fej- ■ űesztik gazdaságukat, mozgósítja! erőiket a termelési tervek teljesítésére és túlteljesítésére. A népi demokratikus országok dolgozói előtt nagy lehetőségek tárultak fel. S a népi demokratikus országok dolgozói tántoríthatatlanul és köxet- kezetesen haladnak a szocializmus nagy zászlaja alatt. A dolgozók kimeríthetetlen energiája, a munkásosztály és a parasztság erősödő szövetsége. a kommunista és a munkás-* pártok bölcs vezetése, a szocialista tábor népeinek barátsága ős testvéri szövetsége biztosítja, hogy a népi demokratikus országok további sikereket fognak elérni az új élet építésében. (A Tartós békéért, népi deniokrá• óidért legújabb számának vezér* cikkei)
