Észak-Magyarország, 1955. szeptember (12. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-11 / 214. szám

Vasárnap, 1955. szeptember H. ÉSZAKMAGYAROKSZAG 5 DISZ-ÉLET „Istennek, embernek tetsző élet. €C VARGA SÁNDOR VIT-KOlDÖTT ÚTINAPLÓJA ÚTBAN VARSÓ FELE FI ár hajait a várva-vórt pillanat. Indulás. A Nyugati pályaudvarról a DIVSZ- indulót énekeld, integetve, boldogan indult a ma­gyar delegáció. Alig tűnt el szemeink elöl gyönyörű fővárosunk képe — a beszéd a fülkékben akaratlanul is Varsóra terelődött. Gondolatban már ott voltunk a hős városban. Na de addig még nagy és kedves út állt előttünk. Robogott velünk a jé 424-es. Kocsijainkon ott dí­szelgett a DISZ-jelvény, a nemzeti-, s a békezászló. Az ablakokon kihajolva integettünk az itthonmara- dóknak. Nemsokára elértük a határállomást, Szobot. Útle­vélvizsgálat. Magyar és szlovák elvtársak együtt jár­ták végig a fülkéket, hogy minél előbb folytathassuk utunkat. Mozdonycsere, azután búcsút intve szép ha­zánknak, áthaladtunk a ,.eenlki földjén". Elgondol­kodva nézzük az elsuhanó tájat, s csak a „nézd, szlo­vák katona“ — kiáltásra ugrott mindenki az ablak­hoz, hogy minél többen tudjunk integetni a bennün­ket mosolyogva, integetve köszöntő fiatal csehszlovák határőrnek. Sturovo volt az első csehszlovák állomás. Pár percig időztünk a zászlódíszbe öltözött első kül­földi állomáson, ahol magyar- és szlováknyelvű fel­iratokkal, s magyarnyelvű üdvözlőbeszéddel köszön- főttek bennünket csehszlovák barátaink. Hatalmas VIT-VIT-hurrával felelt a magyar delegáció, szinte megremegett az öreg állomásépület. Kévét irtaitr álltunk itt. Festői tájakon halad­lAei/es inéig tunk tovébb a "Vág—völgyén. Pa­zar látvány volt. Két hegyvomulat között keskeny szo­ros. S itt a Vág, az országút és a vasútvonal kanya­rog párhuzamosan. Kétoldalt gyönyörű várromok hirdetik a múlt idők történelmét: Érsekújvár, Zólyom, Zsolna, Trencsén. Itt az utóbbinál tovább időztünk. Gyönyörű váróterem, festői környezet. Kattogtak is fényképezőgépeink. Mindenki meg akarta a gyönyö­rű képet örökíteni. Pár perc alatt az egész delegáció a peronon barátkozott a bennünket váró csehszlovák fiatalokkal. Még fel sem ocsúdtunk a táj szépségének hatása alól, már egy-egy szelet csokoládét, kekszet, gyümölcsöt, cukorkát, cigarettát nyomtak kezünkbe csehszlovák barátaink. Minden magyar kapott va­lamit. Éles fütty vetett véget a kedves barátkozásnak. Tovább, tovább Varsó felé! Gyorsan tűntek tova a gondosan megművelt szántóföldek, a csinos kis fal­vak. A hegyek is elmosódtak lassan a közelgő esti homályban. Mi azonban nem tudtunk aludni. Ugye érthető ez? Pattogós, magyar nótákat énekelve vertük ki sze­münkből az álmot. Ébren akartunk a lengyel határ­hoz érni. Egy óra felé járt az idő, amikor elértük az utolsó csehszlovák állomást: Petrovicz-et. Innen már csak pár percet mentünk, s lengyel földön: a VIT országában állt meg a szerelvényünk. Zebrzejdowice — olvastuk az állomás nevét. Ez tehát az első lengyel állomás. Annak ellenére, hogy éjszaka van, többszáz lengyel fiatal egetverő éljenzése: „Nich zyje, wengry“. Éljen Magyarország! — kiáltás veri fel a netalán mégis alvó magyarokat álmukból. Mi sem hagytuk ám magunkat „lekiabálni”, úgy rázendítettünk a ma­gyaros „hurrá“-ra, hogy talán még Varsóig is hallat­szott, hogy jönnek a magyarok. PiIInnntnlc alatt felsorakoztunk a kijelölt ruiunuiun tererlj ahol a lengyelek üdvözöl­tek bennünket. Együtt énekeltük a DlVSZ-indulóí, ki-ki a saját nyelvén. Ezután pedig vidáman kerin­gőztünk a nagy téren, majd lengyel polkát jártunk — ekkor még elég magyarosan. Itt már lengyel fiatalok (tolmácsok, kísérőik) száll­tak fel hozzánk, akiket megrohantunk kérdéseinkkel. Az első persze az volt: messze van-e még Varsó? — Dél felé odaérünk — volt rá a válasz. Bármi­lyen állomáson mentünk át, mosolygó, (kedvesen inte­gető emberek fogadtak bennünket. Stalinográd volt a következő nagyobb állomás, ahol ismét megálltunk. Kezdetét vette a jelvénycsere: a „csencs“. Elcserél­tünk itt: aprópénzt, gyufásdobozt, — s nem utolsó sorban magyar jelvényeinket, melyekről még külön is meg fogok emlékezni. 'en Volt az übmk. Ahogy közeledtünk a fő­város felé, úgy nőtt izgalmunk. Szerettük volna a képzeletben már oly régen látott várost valóban is látni. Elérkezett ez a pillanat is. „Gyerekek, én már látom a kultúrpalotát" kiáltotta Fényes Tibor elvtárs. S valóban megérkeztünk. Itt­hon vagyunk a VIT városában! Ismét a kedves fo­gadás, az ölelés várt bennünket. Itt Zawadzki elvtárs üdvözölt bennünket a Z. M. P. — a Lengyel Ifjúsági Szövetség ^— nevében. Pár perc múlva már benn ül­tünk a ránk várakozó gyönyörű Ikarus-buszokban, melyek a magyar szállásra vittek bennünket; (Folytatjuk) 7/yi DISZ-TABOR GIRINCSEN Girincsen, az egykori grófi kas­télyban van a Lenin Kohászati Mű­vek gyermeküdülője. Amikor a leg­fiatalabb korosztály befejezte az üdülésit, a kastély új vendégeket (kapott. A gyár 90 DISZ-vezetője számára létesítettek itt egy hetes tit­kárképző iskolát, amelyen a fiata- .. lók megismerkedtek a DISZ máso­dik kongresszusának anyagával s a legfontosabb előttük álló feladatok­kal. MÁR A MEGNYITÓ IS ünnepé­lyes volt. Eljött Nemeskéri János elvtárs, a pártbizottság titkára, Solti elvtárs, a szakszervezeti bi­zottság elnöke és Valkó Márton elvtárs, a vállalat Kossuth-díjas igazgatója, a fiatalok jóbarátja is, aki előteremtette ennek az egyhe­tes tábornak a költségeit. Mindez különösen ünnepélyessé tette a han­gulatot s jelentőséget kölcsönzött sz egész tábornak. Nem valami száraz, unalmas elő­adássorozatéit hallgatott végig a 90 fiatal, hanem izgalmas vitákban tisztázták a közeljövőben adódó feladataikat, elsajátították az ifjú­ság vezetését, játszani, énekelni és sportot, valamint kultúráiig életet irányítani tanulták. Az iskola részvevőit alapszerve­zetekbe osztották, ezekben éltek egy hétig. Az előadásokat mindig élénk eszmecserék követték. A 'beszélge­tések során megértették, hogy mi­lyennek kell lennie a párt ifjúsági szövetségének és a DISZ vezetői­nek. Tömérdek értékes javaslat szüle­tett e vitákból. Kidolgozták annak a tervét, hogy miképpen lehet majd a Lenin Kohászati Müvek hagyo­mányos ifjúsági versenynmozgalmait feleleveníteni, hogyan vonják be azokat a fiatalokat, akik nem vet­tek még részt szocialista munka- versenyben, mert nem tagjai az ifjúsági brigádoknak. Ezek között ez ifjak között megszervezik a ’eg- jcbb ifjú darukezelő, a legjobb esz­tergályos, lakatos, stb. címért folyó versenyt. Sok jó ötlet született az anyagtakarékossági őrsök megszer­vezésére is. Az alapszervezeti veze­tők bírálták egymást s javaslatokat tettek arra, hogy hol és honnan le­helt új tagokat toborozni, mi a leg­alkalmasabb módszer a fiatalok ne­velésére, oktatására. Még ott a helyszínen (az alapszer­vezetek titkárai kidolgozták egyhó­napos munkaterveiket, amelyekben a legfontosabb feladatok a tagszer­vezés, a szocialista munkaverseny felélénkítése és az oktatási munka. NEM CSUPA VITÁKBÓL állt azonban a tábor programja. Nem fogják egyhamar elfelejteni_ a rész­vevők a vasárnapi harcitúrát, ame­lyen 11 öt fős csapat vett részt. A túrát négy kilométeres távon tar­tották, kötélmászással, gránáldobás- sab 300 méteres futással és céllövés. sei egybekötve. A Lenin Kohászati Művek fiataljai kitűnő közösségi szellemről tettek tanúbizonyságot a versenyen. Volt több olyan csapat is, amely 22—25 perc alatt ment végig a kijelölt útvonalon. Rendeztek filmvetítést, tábortüzet és táncestélyt is. Ez utóbbiakra a munkás-paraszt szövetség jegyében vendégül látták a girincsi paraszt­fiatalokat. Eljött a táborba Koós Béla elv­társ, a megyei DISZ-bizottság bi­kára is, aki illegális kommunista, ifjúsági szövetségiben szerzett él­ményeiről beszélgetett a DISZ-tábor részvevőivel. Ennek a beszélgetés­nek a hatására az ala,pszervezeti DISZ-vezetők elhatározták, hogy saját alapszervezetükben a jövőben ők is rendeznek beszélgetéseket régi mozgalmi emberekkel. Az ilyen 'beszélgetések révén a fiatalok*' még közelebb kerülnek majd a párthoz, a munkásmozgalomhoz. A DISZ-vezetők kipihenten és munkárakészen tértek vissza a tá­borból. Duró József, az éroelőkészí- tőből például már tervezi, mikép­pen fog a DISZ-tagokkal beszélget­ni, s hogyan vonja be őket az ok­tatásiba. Vincze Ferenc, a tüzelés­technikai részleg DISZ-titkára. pe­dig elmondja: ő eddig valahogy úgy képzelte, hogy a DISZ-titkár leen­dője nem áll másból, mint egy-egy taggyűlés megtartásából, de most A megye gépállomásai közül az újesanálosi az egyedüli, amelyik teljesítette idénytervét. Felkészült a gépállomás az őszi mezőgazda- sági munkákra is, hogy megtartsa elsőségét, határidő előtt teljesítse évi tervét. E cél elérésére, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójának tiszteletére a gép­állomás dolgozói szocialista mun­kaversenyre hívják ki a megye össze* gépállomásait. — Mi, az újesanálosi gépállomás dolgozói megfogadjuk, — hangzik a felhívás, — hogy pártunk és kormányunk júniusi határozatá­nak végrehajtásáért, népünk ke­nyerének biztosításáért, a mező- gazdaság szocialista átszervezésé­ért az eddiginél is fokozottabb harcot folytatunk. A terméshozam növelése, céljá­ból vállaljuk, hogy őszi kampány­tervünket 10 pappal a határidő előtt, november 20-ra teljesítjük. A kampány befejeztéig terven fe­lül 400 normálholdat fogunk meg­művelni. Termelőszövetkezeteink­ben a kalászosokat mind kereszt- sorosán vetjük, kivéve azokat a területeket, melyeken erre nincs lehetőség. A betakarítás mielőbbi elvégzése végett termel őszöve tk ti­ze teinkhen az összes cukorrépát már látja, hogy rendszeresen kell foglalkoznia a fiatalokkal. Tudja, hogy feladata: nap-nap után, a párt határozata, a kongresszus szellemé­ben nevelni a fiatalokat. A DISZ-TITKÁROK már munká­hoz is láttak. A próbamagm unkáiét DISZ-üzemmé akarják szervezni. A martin hulladékterén az egyéni verseny megindításán fáradoznak. A DISZ-bizottsághoz egymásután futnak be a belépési nyilatkozatok. Jövő szombatra teaestet terveznek az ifjúság házában, amelyen ismét együtt fognak szórakozni. Egyszó­val, a Lenin Kohászati Művek ed­dig kissé álmos DISZ-élete meg­pezsdült. Legtöbbet azonban ma­guknak a nagyüzemi DISZ-bizottság tagjainak használt az iskola. Barátit szálak szövődtek köztük és az alap­szervezetek vezetői között. Alaposan megismerték ezeket a fiatalokat és most egész közelről látják az alap­szervezetek problémáit. Szinte láz­ba jöttek, észrevéve, hogy mennyi lehetőség van az üzem fiataljaiban. Több, mint amennyit eddig bármi­kor sejtettek. Látják azt is, hogy állandóan benne kell élniük az üzem problémáiban, s ott kell tar­tózkodniuk a fiatalok közöt,t. Ez erőt fog nekik adni mindig ahhoz, hogy a DISZ előtt álló bármely fel­adatot megoldjanak. répakiemelővei, s átalakított eké­vel fogjuk kiszedni. Noverrtber 7-re kiváló minőségben elvégezzük az őszi mélyszántást. Silózásí ter­vünket 200 százalékra teljesítjük. Az állattenyésztés termékhoza­mának növelése céljából minden termelőszövetkezetben segítünk bevezetni a takarmányporciózást. az itatásos borjúnevelést és a há­romszori fejést. Elősegítjük, hogy termelőszövetkezeteink tehenésze­tében a fejési átlag 4-ről 5 literre emelkedjék, s az év vécére az ál­latállomány 10 százalékkal növe­kedjék. Vállaljuk, hogy egy normál- holdra eső önköltségünket az év végére 130,31 forintról 120 forintra csökkentjük, ami 136 854 forint megtakarítást jelent. Ezt úgy ér­jük el, hogy a 'hibamegelőző kar­bantartást rendszeresen ellenőriz­zük, s megköveteljük, hogy a fel­újításokat helyben végezzék el. _ Felhívjuk a megye összes gép­állomásainak dolgozóit, hogy csat­lakozzanak versenyfelhívásunkhoz. GEDEON ERNŐ főmezőgazdász BERTALAN JÁNOS párttitkár KOVÁCS K. JÓZSEF igazgató, I Köteles Mihály né, hejőbá­b’ai kulákasszony állítja ászt, hogy a fenti címnek megfelelő életet él­tek világéletükbem; Nincs jogom * vitatni, milyen hitet vall az isten­nek tetsző életről, ami azonban az embernek tetsző (vagy nem tetsző) életet illeti, úgy érzem, joggal tö­rök pálcát Köteles Miihályné „hite“ fölött. Soha ezideig nem hallottam pél­dát arra, hogy valaki 90 hold föl­det és a hozzátartozó gazdasági fel­szerelést csak úgy koldulásból sze-- zett volna. Kötelesek vagyonát sem a gólya költötte. Hány ember ve­rejtéke áztatta azt a földet! — ki­véve a Kötelesékét; hány ember húzta az igát korgó gyomorral! — kivéve Köteleséket; hány ember maradt fedél és föld nélkül, míg a két-három holdas kisbirtokok 90 kerek holddá duzzadtak Köteles Mihály kezében! Node, hagyjuk a tegnapot, szól­junk a máról. S aztán döntse el az olvasó, kinek van igaza; „Mindig a rendszerhez alkalmazkodtunk.. — mondta Kötelesné. Ha jó tíz esztendővel ezelőtt ál­lítja ezt, nem is csodálkozom rajta; Hiszen az alkalmazkodás köztük és az akkori államrendszer között köl­csönös volt — holló a • hollónak nem vájja ki a szemét! Természe­tes, hogy a csendőrőrsparancsnok megsüvegelte Köteles Mihályt. Az alkalmazkodásra nem is volt külö­nösebb szükség. Ami pedig a mi rendszerünket illeti? Nem mondom, mi nem el­várjuk, hanem megköveteljük ezt az alkalmazkodást a Köteles Mihá- lyoktől, de — nem úgy, ahogy ők gondolják! Történt ugyanis, hogy két eszten­dővel ezelőtt új agronómust kapott a hejőpapi gépállomás. Családjá­val együtt Kötelesék portájára köl­tözött. Szemlátomást a kedvében igyekeztek járni. Hogy miért? No, hiszen nemsokára kibújt a szög a zsákból, valahogy ilyenformán: — Nézze Jakab úr (így nevezik az agronómust), mi már leadtuk a földet, nincstelenekké váltunk, hát miért ne kapnánk helyet abban a termelőszövetkezetben'I1 Maga, mint szomszéd, tehetne lépéseket. a, Az agronómus természetesen nem állt kötélnek, kerekperec ki­jelentette, hogy azt bizony nem ne­kik találták ki. Nosza, vége is lett a „barátság"-nak iziben; Csakhogy — gondolták Kötelesék — ha már a csoport kebelében nem lehet bomlasztani az erőt, hát van arra más mód is. Ha protekciót nem kapnak a romboláshoz, majd más­hoz folyamodnak. S erre éppen kí­nálkozó alkalom született. A madárijesztő históriája Néhány nappal később a madár­ijesztőről — amely Jakab Gábor egyholdnyi illetményföldjén riasz­totta a varjakat, — eltűnt a rongy­kabát. Hová lett, ki vihette el? Ki más, ha nem a szövetkezetiek? — híresztelték a faluban Kötelesék. Hiszen tegnap még, amikor Mon- gya, a tsz kocsisa járt a földön — meg volt. Ko elesék kaptak az alkalmon, a bolhából elefántot csináltak és en­nek az ormányával igyekeztek s- óttrombitálni a faluban a rágal­mak sorozatát. — Ne lépjetek a szövetkezetbe! Látjátok, milyen szűkösen élnek, még a rongykabátra is szükségük van. A következő napokban előkerült a kabát. A község csordása vitte el kölcsön — az eső ellen. Mire tehát kisütött a nap, kiderült az igazság is. Úgy jártak a rágalmazók, mint amelyre a hazug ember és a sánta kutya példája utal. Mitől hízik a pulyka A szárnyasok egész regimentje kapirgál Kötelesék udvarán. A pulykák gőgösen, pö ff es »kedve ti­pegnek közöttük. Természetüknél egyéb ok is erre készteti őket. Ha valakinek túlságosan jól megy a sora — így van ez az ő világukban is — felfújja magát. Márpedig ha így van, ne csodálkozzunk. Kötele­sek pulykáin. Hiszen Kötelesné (micsoda embernek tetsző életmód!) többre tartja a pulykáit a szomszé­dék gyerekeinél; Tőle ugyan kérhet a szomszédasszony (eladásra) tejet, túrót.;: Hogyisne! Dögrovást ne­kik! Inkább a pulykákkal eteti fel a felesleget. Tejet? Istennyilát! Va­laha jó volt a kenyér is — tej nél­kül — vöröshagymával!.:; ; Elkelne egy kis protekció, Kötelesné a szemét törölgeti, s félszemmel rámsandít, sajnálko­zom-e rajta? Sajnálkozik az ördög (s esetleg a volt tanácselnök.) Kötelesék nem bántanak senkit, összeférnek ők mindenkivel, : még az udvarban lakó Jakabékkal is (éppencsak a csirkéjüket 'verik agyon.) Tudnak ők tűrni, hiszen mindig tartottak néhány cselédet maguk körül, hozzászoktak a türe­lemhez. (Szegény Kötelesék! Hogy mit is kellett tűrniök azoktól -a do- logtalanoktól!) Ok tehát mindenkihez jók,! csak hozzájuk rossz mindenki. Különö­sen a jelenlegi tanácselnök. Miért is nem lehet ezzel úgy összeférni, mint az előzővel? Mert az megtel­te, hogy előre megtelefonálta a já­rásnak; a mi kulákunkkal minden rendben van, elvetett, felszántott, — aztán robogott a Mihály bácsi­hoz szólni, hogy: a jelentés elment, most aztán tessék ám el is végezni a munkát! Mert tetszik tudni.;: — Haj, haj! Akkor csak átvé­szeltük valahogy a „íkulákterrort“, de ma.:: Bizony elkelne egy kis pártfogás.: : „Bolond“ Ferkó Karkó Ferenc „családtag“ Köte­leséknél. Még a lelencből került hozzájuk. Azt mondják róla, hogy bolond. Hát igaz is, hiszen mit is mondhatnák arról, aki a népi de­mokrácia 11-ik évében még mindig engedi magát kizsákmányolni! Kö­teles Mihály bejár a gyárba — Kar­kó Ferenc pedig elvégzi a „házi" munkát. Szinte megrázkódtam, amint meg­láttam Karkó Ferencet. íme, amiilt kegyetlenségének és elnyomatásá­nak egy itt feledett élő, mozgó, ro­botoló emléke. Itt, a kuláikíamilia udvarán. A csűrben alszik és né­hány falat ételért forgácsolja éle­tét, erejét. Felforr az emberben a vér! ’ Szóba elegyedtem vele. Negy­venöt éve ellenére is oly félszegen áll előttem, mintha legalábbis én lennék a lelencigazgató. Kötelesné szavára csaknem vigyázban áll, s a betanított kutya félénkségével les rá; — Miért akarta a múltkorában felakasztani magát? — kérdeztem] Kötelesnére néz, de az nem szól, mivel látja, hogy rajta a tekinte­tem. Szándékosan félrenézek, s ekkor hallom, hogy az asszony súg­ja néki: — Azért, mert mindig háborgat­nak bennünket.:: Karkó szolgaian utánozza ido­márja utasítását. „Háborgatnak bennünket.:: " Oh, a szerencsétlen! Hát ennyire, meg­fertőzték?! Hát nem érzi, hogy ő nem cseléd többé, hanem szabad ember!? Gyorsan, nagyon gyorsan ki kell ragadni a vámpír karmai közül ezt a szolgaságban feledett, s a rabszolgatartónak még ma is hódoló szabad-rabszolgát! *' ★ I Sorotiam-e tovább ezt: az „embernek tetsző“ életmódot? Folytathatnám még, de felesleges: Kinek tetszik az ilyen élet? Hiszen hacsak annyi bűnük lenne Kötele­seknek, amennyit a bolondnak‘yélt, vagy azzá idomított Karkó Ferenc ellen vétettek, még akkor is meg­vetést érdemelnének; És nekik sokkal több a vétkük. S éppen ezért, mint ahogy a tűz a vízzel nem fér össze — mi sem egyezhe­tünk soha a Köteles Mihályökkal! Nem, mert akikor lemondanánk az embernek igazán tetsző élet megalapozásáról..: Közül etek figyelem! Ismételten felhívjuk a közületek és vállala­tok figyelmét, hogy a téli szén­szükségletüket a 3043. MT. ren­delet értelmében legkésőbb szep­tember 30-ig a legközelebbi Tüzép telepen feltétlenül át kell venniök. Miskolci Tüzép Váll. CSALA LÁSZLÓ A Berentei Központi Szénosztá­lyozó Kazincbarcika, azonnali hatállyal felvesz férfi segéd­munkásokat gépszereléshez, va­lamint gépszerelőnek. Szállás, bányászellátás, megfelelő szociá­lis ellátás, valamint védőöltözet és munkaruha a dolgozók részé­re biztosítva van. (S; L.) Az újesanálosi gépállomás dolgozóinak versenyfelhívása

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents