Észak-Magyarország, 1955. szeptember (12. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-11 / 214. szám

2 esZAKMAGYAROESZAG Vasárnap, 1955. szeptember YL k'dlej&íikötoémj, tihtííiete Allamkölcsönök a múltban Ifj. Bodnár József nyékldd­házi MÁV kocsirendezőről még sosem írt az újság, pedig lett volna mit, de azért most is arra kért, hogy ne ír­jam meg a dolgot, nem szeret ő kér­kedni, dicsekedni — mert, hogy talán valaki annak venné a dolgot, így azután most nem is az ö, hanem csak egyik államkölcsönkö'vényének, annak a bizonyos, igen kalandos 2254 0064/B. számú, lilás-piros színű, száz- forintos tervkölcsönkölvénynek a tör­ténetét írom meg. * A történetet véletlenül ismertem meg. Jóval a nyékládházi állomás mögött egy egészen új, még nagy­részt beépítetlen utcában álldogáltam és gyönyörköd cm csak úgy messziről a kavícskolró vállalat baggerénak, ennek a valóságos cégóriásnak a munkájában. Csodáltam a hatalmas gépet, amely percek alatt egész vagonsort rak teli kaviccsal s az óriást nézve akaratlanul is egy tör­pére, egy fehér iornácos, kicsi, de nagyon kedves házikóra lettem figyel­mes. Látszott, hogy se nagyon régi, se nagyon új, nem falusias, de azért a szomszédos, nagyobb, nemrég épült. Vagy épülő modern kockaházakra sem hasonlított, Ahhoz kicsi, hogy egy család kényelmesen elférjen falai, kö­zölt, de később megtudtam, ahhoz elég nagy, hogy egy kis család na­gyon boldogan, megelégedetten éljen benne. A ház elö't szép, tarka virágoskert, a másik oldalon zöldségeskert. A zöldségágyak mellett, két kisfiú ját­szott. Az egyik olyan 8—9. a másik 4 éves formájú szőke legényke. O'yan kedves, szinte mesébeillő volt a kis ház, hogy kedvet kaptam megismerni l"kóiJ. Ennél mi sem volt könnyebb. Kerítés ftehol, a kutya szelíd, már kinn az utcán a lábamhoz dörgölöd- zö't, — talán nem is a házikóhoz tar­tozik, — a gyermekek pedig szívesen beszélgettek. A kis szőke — akiről mcgtud'am, hogy Kieséről itt nya­raló rokongyerek — elmondta, hogy kutat ásnak, olyan kutat, mint Józsi bácsi. A nagyobbik nevette, de azért szívesen megjátszotta a kútásást. — Ha szomjas a bácsi ihat — mondta kis idő múlva —, nem ebből, hanem a másik kútból, amit édes­apám áso't. Igen furcsa kis kút volt, de ez is olyan kedves, mint a ház. Egészen keskeny kút gyűrűk, n vödör alig fér el benne, 8 vajon hogyan fog ez « vödör lenn a vízbemerülnif S amikor leért, nem billent oldalra a vödör <nem is tudott), hanem felnyílt csa- pónjtószerűen működő feneke, saját súlya lehúzta a vízbe, amikor pedig húzom kifelé, a viz súlya ismét be­zárja az ügyes kis szerkezettel el­látóit vödörfeneket. A fiúcska szeme csak úgy csillo­gott, amikor Iá'la csodálkozásomat. — Ezt is édesapám csinálta, meg á házat is ő építette, a disznóólát is — mondta büszkén. Később megtud'am, hogy a villanyt is ö vezette be a házba. Már sajnáltam, hogy a ház ügyes gazdája és felesége nincsenek oda­haza. De Józsika csak bíztatott, hogy várjak kicsit, nemsokára jönnek, fígy- lálszlk elhatároz'a, hogy addig is szórakoztat. Mesélt, megmutatott mindent a kis ház körül, többek kő- zö't a mezőgazdasági kiállításra is odaillő négy hatalmas, mintegy 50 60 kilós, de még növekvőiéiben lévő ta­karmánytököt. Még azt is megtud­tam, hogy kél éve gyermekbénulása volt, de Bánhegyi dók'or bácsi meg- nyógyVotta, dicsekedett, hogy ő az osztályban a legjobb tanuló, s végül elárult egy ti'kot, azt, hogy édesapja és édesanyja tegnap óta nagyon- nagyon örülnek, mert igen-igen sol: pénzt kaptak. No, most már azután ottar'ott a kíváncsiság. Nem kellett sokáig vár­nom., Kocsi gördült be az udvarra, új bútorokat hozott. Két szép ágyat s egy seztont. Egyelőre erre volt szükségünk leg­jobban, — mondja szerénykedve a ház gazdája, ifj. Bodnár József. — De nem ez az első, amit a pénzből vet­tünk. Az asszonyka — aki az urával rgyüV olyan egyszerű és kedves volt, mint kiesi házuk — már térült-for­dult s hozta is az előző napi nagy vásárlás eredményét. Mindenkinek ruháit, több pár cipő. nagykabátok, fehérnemű, ágynemű, ágytakaró, reti- kill, kardigán, s ki tudná még sorolni, hogy mi minden került ki abból a IH'CO néhányszáz forintból, amit el­vásároltak. * ti bo'don ember félszemmel állandóan az új holmikban gyönyör­ködve mesélte el szerencséjüknek, azaz annak a bizonyos tcrvkölesön- kö'vénynek a történetét. Mert. bár most nem volt húzás, de az ő nagy örömüket, boldogságukat mégis ennek a már régen kihúzott államkölcsön­kö‘vénynek köszönhetik. — Az úgy volt — meséli —, hogy m írd us ban ezt a fél kötvényt kihúz­ták 300 forintos nyereménnyel. T-eg- alább is mi űgn tudtuk, s itt a pos­tán fii is vettük az ebből nekünk járó 140 forintot. Örültünk neki. Mert jólesett, hogy majdnem mindig nye­rünk valamit. — A rádióra mutat... A DISZ. a SZOT és az Oktatásügyi Minisztérium az idén is megrendezi az úttörők eszi táborozását Csillebér­cen, Parádsasváron és Velencében. A táborozás szeptember 16-án kezdődik s ezen minden megyéből a mezőgaz­dasági munkában és a begyűjtésben élenjáró községek általános iskolái­— ezt is egy 1000 forintos nyeremény, egy másikból meg ezt a ruhámat vettük. Mondtam is a feleségemnek, hogy milyen okosan tette, amikor jegyzéskor sosem mormogott, min1 sok más asszony, hanem még mindig biztatott is, hogy tőlem telhetőén csak jegyezzek Mindig mondtuk, hogy valamivel csak meg szere'nénk hálál­ni azt, hogy házhelyet kaptunk és ezt a kis házat építhettük, villanyt kaptunk, a kisfiúnkat meggyógyítot­ták, meg azt, hogy ha egyszerűen is, néha gondokkal is küzdve, de szaba­don, boldogan élhetünk, — A napokban aztán egyszer érte­sítést kaptam az országos takaréktól, hogy írjak egy nyila kozatot arról, hogy milyen számú irrvkölcsönkötvé­nyeim voltak. Megírtam s az aljara tréfából odofirkan'nttam. hogy „pénzt szívesen elfogadunk11. Es szeptember 7-én ismét levelet kaptam az országos takarékpénztártól, hogy menjek be Miskolcra, államkölcsön-nyeremény ügyében. Aznap úgyis volt dolgom a városban s bementem. Az állomáson vettem észre, hogy 30 fillér ran a zsebemben. Ismerős után néztem, hogy kérjek kölcsön villamosra, még nevet'cm. is magomban, hogy így pó­ruljártam, de aztán nekivágtam gya­log. — Es kérem oft a takarékban, ami­kor közölték, hogy miért hivattak, nz‘ sem tudtam, mit tegyek örömöm­ben. Bocsánatot kértek, hogy a pos­tám tévedésből csak 140 forintot fizet­tek ki a kötvényére. Pesten amikor ellenőrizték a kifizr'éscket, okker jöttek rá, hogy a 225f 0061-os köt­vény nem 300, hanem 50 000 forin'ot nyert, s abból felrrész a miénk. Mis­kolcon ezután elém is tették azt a rcnge'eg pénzt. • Sietett be'eiezni a történe­tet. Szolgálatba késztilt, ahonnan még sosem késett el. Felesége megmos­datta közben a kis rokongyereket s készült a tonácsházára, hogt/ azonnal kifizesse egész évi adójukat. Búcsú- zásnál büszkén, kicsit pironkodva egy könyvecskét mutattak• takarékhs'ét- könyvet 10,000 forintról. Mer', hogy ott van lóniohb kehien a pénz. Ha majd építkeznek, bővítik a házat, kerítést készí'enrk. vgoy bútort akar­nak vásároln1, akkor les- mihez hoz­zányúlni, s remélhe'őlea addigra gyarapodik is valamit a könyvecske. (p. s.) nah legjobb fiú- illetve leányosztályai vesznek részt, pedagógusaik vezetésé­vel. A pajtások a 18 napos üdülés alatt folytatják tanulmányaikat. De­cember 18-ig öt csoportban több mint ezerkétszáz jól tanuló s az úttörő- munkában kiváló pajtás üdül. (MTI) Kerek egy hét van hátra a IV. békekölcsön húzásáig, amikor ismét forogni fog a szerencsekerék és az úttörők egymásután húzzák ki a nyerőszámokat. A kapitalista Magyarország kor­mányai is bocsátottak ki államköl­csönöket. Vessünk csak most egy pillantást és soroljunk fel néhány adatot a múlt rendszer államkölcsö- neiről. Becsapás — félit-vezetés Mindjárt azzal kezdjük, mielőtt egy kölcsönt is megneveznénk a múltból, hogy ezeket a kölcsönöket sohasem fizették vissza a jegyzők­nek. Becsapták, félrevezették a múlt­ban az államkölcsönt jegyző dolgo­zókat. Nem volt elég, hogy úton- útfélen kizsákmányolták a kisembe­reket, hanem arról is gondoskodtak a kapitalista Magyarország urat, hogy a keserves koplalások árán összekuporgatott fillérektől is meg­fosszák a dolgozókat. A hadi kő lesön Az elmúlt 50 évben, az uralkodó osztály kétféle államkölcsönt bocsá­tott ki. A hadikölcsönöket és az úgvnevezett erdélyi nvereménvköl- csönt. A hadikölcsönt Tisza István kormánya 1914 őszén, az I. világhá­ború kitörése után bocsátotta ki, az osztrák-magyar monarchia háborús költségeinek fedezésére. A kölcsön kibocsátásakor a kormány kötele­zettséget vállalt, hogy a kötvények ellenértékét legkésőbb 19?'.-ben visz- szafizetik a kölcsönjegvzőknek. A kölcsönjegvzők közölt ott vol­tak az egyszerű kisemberek tízezrei, akiket megszédített a kormány Ígér­getése. akik azt hitték, hosy haza­fias kötelességüket telierítjk, ami­kor megtakarított, kisebb-nagyohb összegű pénzüket hadikö'esönbe fek­tetik. A becsapottak milliói hosszú évekig várták, hogy az állam ígé­retét teljesíteni fogja és kamatostól visszafizeti a jegyzett összeget. So­kan aztán bele is öregedtek a vá­rakozásba, még a remény is el­szállt. Az emberek szivében csunán egv szomorú tapasztalat maradt! hadikölcsönt jegyeztünk, helyébe nyomorúságot kaptunk. A tömörek nem nyugodtak bitié A tömegek persze nem nyugodtak egykönnyen abba bele, hogy „nesze semmi, fogd meg jól" és szervezke­dést indítottak kötvényeik vissza­váltása ügyében. A kötvénytulajdo­nosok országos akcióbizottságot ala­kítottak, állandóan szorgalmazták a had'kölcsönök visszafizetését, kilin­cseltek, kopogtattak, kértek, kö­nyörögtek. követeltek, de természe­tesen eredménytelenül. A kötvénytulajdonosok 1926 ápri­liséban küldöttséget menesztettek Búd Jánoshoz, a Bethlen-kormány pénzügyminiszteréhez és kérték, hogy a kormány rendezze végre az adósságot. Nem rendezték! A kor­mány ugyanakkor, amikor elutasí­totta a hadikölcsön visszafizetését, egy fővárosi banknak 40 milliárd koronát adott kölcsön és különböző reprezentatív építkezésekre (Lillafü­red) milliárdokat költött. Az erdélyi nyereménykölcsön 1940-ben a Horthy-kormány újabb reményt öntött a hadikölcsönköt- vény tulajdonosok szivébe: belopták a,köztudatba, a kölcsön átértékelé­sének és visszafizetésének lehetősé­gét. Ebben az időben ugyanis Hor- thyéknak háborús terveik végrehaj­tásához kölcsönpénzre volt szüksé­gük és elhatározták, hogy ezt a pénzt belföldről szerzik be, állam- kölcsönök kibocsátása utján. S hogy a meglévő nagyfokú bizalmatlansá­got eloszlassák, Reményi Schneller Lajos, a Bárdossy-kormány pénzügy­minisztere az új államkölcsön — az erdélyi nyereménykölcsön — kibocsá­tásának bejelentésével egyidejűleg hangoztatta, hogy átértékelik a ha­dikölcsönöket és majd visszafizetik. A kölcsönjegyző egyszerű emberek az erdélyi kölcsönnél éppúgy kárt szenvedtek, mint a hadikölcsönök jegyzői, mert Ti kapitalista állam a Szovieftinió ellen indított bűnös há­borúban tékozolta el a kisemberek pénzét, azt, amelyet Erdély „újjá­építésére” kért. A Jelen és múlt kölosönei Felszabadult hazánkban az állam­nak kölcsönadott forintjaink kama­tos-kamatostul visszatérülnek. Az öt­éves tervkölcsönt népi államunk 1955 március 20-án visszafizette minden­kinek. E példa is bizonyítja, hogy államunk megtartja szavát, mert a kölcsönadott pénzt, miután azt a nép érdekében eredményesen kama­toztatta, a megígért időpontban tel­jes egészében visszafizeti a dolgo­zóknak. S ráadásul évenként két­szeri sorsolást rendez, amelyen nagy összegeket nyernek a dolgozók. íme, a különbség a múlt államköl- csönei és a szocializmust építő ál­lamunk kölcsöne! között. A múlt­ban az államkölcsönök célja népel­lenes volt és az uralkodó osztály számára eszköz volt a maximális profit biztosítására, ezek révén a gazdagok még gazdagabbak lettek, a szegények pedig még szegényebbek; A mi államkölcsönelnknek az a célja, hogy segitsen meggyorsítani a szocializmus építését, hogy a nép még boldogabb legyen. Több mint ezerkétszáz ú'tó*r3 vesz rérzt rzfíszl táborozáson A marxi-lenini politikai gazdaságtan jelentőségéről Irta: ENGEL GÁBOR, egyetemi tanársegéd. I. A Központi Vezetőség ok­tatásról szóló határozatai rá­mutatnak arra, hogy gazdasá­gi funkcionáriusaink nagy ré­sze nem ismeri megfelelően a marxista-leninista gazdasági tanításokat, ami nehézségeket okoz, hibákat eredményez munkájukban. Ezárt a KV. oktatásról szóló határozatai a gazdasági vezetők elé nagyon fontos feladatként a marxj- lenini politikai gazdaságtan tanulmányozását és megisme­rését állítja. Sok gazdasági vezető, sok vezető funkcionárius idegen­kedve fogadta ezt a feladatot. Sokan, — nagy elfoglaltsá­gukra hivatkozva, — áldozatnak tekintik a tanulást. Ez az idegenkedés abból fakad, hogy nem látják világosan: mire tanít a politikai gazdaságtan, miért van minden vezető funkcionáriusnak szüksége ezen tanítások ismeretére. Vala­milyen, ez élettől elvont száraz tudománynak tekintik a po­litikai gazdaságtant. Az alábbiakban annak megvilágítására fogunk töre­kedni, hogy milyen segítséget ad a gazdasági és egyéb te­rületeken dolgozó vezetőknek a politikai gazdaságtan ismerete, A MARXIZMUS-LENINIZMUS tudományának három alkotó része van, melyek egymáshoz tartozása szoros és el­választhatatlan. A társadalom és az egész anyagi élet fej­lődésének fő törvényszerűségeit vizsgálja a dialektikus ma­terializmus, a marxizmus filozófiája. Ezeknek a filozófiai tanításoknak, törvényszerűségeknek az alapján nyugszik a politikai gazdaságtan, mely a gazdasági életben végbemenő folyamatokat, törvényszerűségeket vizsgálja. Végül a prole­tariátus harcainak, a proletármozgalom vezetésének tudo­mánya, a tudományos szocializmus egyaránt felhasználja és fel kell, hogy használja úgy a filozófia, mint a politikai gaz­daságtan tanításait, mert enélkül a forradalmi mozgalmak végső győzelme lehetetlen. Lenin a politikai gazdaságtan­ban végzett kutatások alapján jutott ahhoz a világtörténel­mi jelentőségű megállapításhoz, hogy a szocializmus győ­zelme és a szocialista társadalom felépítése lehetséges egy egyedülálló országban is. A politikai gazdaságtan tehát a marxizmus-leninizmus gazdasági tanításait öleli fel és ezért az összes gazdaságtu­dományok alapja. Mit jelent ez? A gazdaság-tudományok több csoportra oszthatók. Vannak ágazati tudományok, mint pl. az ipar gazdaságtana, a mezőgazdaság gazdaságtana stb., melyek a gazdasági élet egyes részterületeinek törvénysze­rűségeit vizsgálják. Vannak kisegítő gazdaságtudományok, mint pl. a statisztika. Mindezek beható részletességgel egy- egy részletterületet vizsgálnak. Ezen tudományágaknak pedig ■— kivétel nélkül — a politikai gazdaságtan képezi az alapját. A politikai gazdaságtan ezért alaptudomány, melytől nem lehet elvárni, hogy a gazdasági élet, a gazdasági veze­tés valamennyi problémájára választ, kész receptet adjon. A problémák helyes megoldása azonban csak a politikai gazdaságtan ismeretével lehetséges. A gazdasági élet egyes ágazataiban dolgozók számára elkerülhetetlen szükségszerű­ség az illető ágazat szerkezetének, törvényszerűségének, az illető ágazat gazdaságtanának ismerete. Ezt azonban a po­litikai gazdaságtan megfelelő ismerete nélkül elsajátítani nem lehet. * A POLITIKAI gazdaságtan az emberek termelési vi­szonyával, az osztályok viszonyával foglalkozik. Kifejezi az egyes osztályok legfontosabb gazdasági és politikai érdekeit. A közgazdaságtudomány ezért mindig osztályjellegű és éles osztályharc színtere. Napjainkban a (kapitalizmus fejlődésének utolsó szaka­szába lépett, halódó és rothadó kapitalizmus, létéhez azon­ban görcsösen ragaszkodik. Minden eszközt megragad, csak­hogy életét meghosszabbíthassa. Ennek érdekében a köz- gazdaságtan tudományos mezébe öltöztetve elferdíti a va­lóságot és bizonygatja a kapitalizmus létének örökkévaló­ságát. A kapitalizmus bukása azonban elkerülhetetlen. Utána pedig csak a szocializmus következhet, a munkásosztály ve­zette valamennyi dolgozó társadalma. Ezért a proletáriábis érdeke a valóság pontos, helyes feltárása. Ezért az egyedüli helyes, tudományos gazdasági tanítás napjainkban a marx­ista-leninista politikai gazdaságtan. fr A politikai gazdaságtan arra tanít, hogy a társadalom fejlődése törvényszerű folyamat. A kapitalista társadalom megszűnése, a szocialista társadalom keletkezése nem az emberek önkényes cselekvésének, hanem az objektív (az emberek akaratától és tudásától független) gazdasági tör­vények érvényesülésének következménye. A társadalom fej­lődésének menetét nem az emberek akarata, hanem az ob­jektív gazdasági törvények határozzák meg, ugyanúgy a ka­pitalizmusban, mint a szocializmusban. A politikai gazdaságtan ezen tanításból kiindulva lehet nem csak megmagyarázni, hanem megváltoztatni is a való­ságot. Az objektív gazdasági tények mutatják meg a kapi­talizmus megdöntésének szükségszerűségét, az új, kizsák- mányolás,mentes szocialista társadalom felépítésének módját. A szocializmus építése érdekében kifejtett gyakorlati munka ezért csak abban az esetben járhat sikerrel, ha a társadalom fejlődésének objektív gazdasági törvényeire, tá­maszkodik. ha megfelel ezen törvények követelményeinek. A politikai gazdaságtan így nem csak a valóság magyar á- zásának, hanem a valóság megváltoztatásának is eézköze a munkásosztály kezében. A VALÓSÁG MEGVÁLTOZTATÁSA, a szocialista gaz­dasági rend építésére irányuló tevékenység a szocialista ál­lam gazdasági politikája. Ez a gazdaságpolitika tudományos, marxi-lenini politikai gazda­ságtan tanításain, az objektív gazdasági törvényeken alapszi k. Ezek a gazdasági törvények képezik alapját a kapitalizmus- 1 a szocializmusba történő átmeneti időszak gazdasági politikájának is. Ez az átmenet nem valósulhat meg másképpen, mint a kapitalista kizsák­mányoló elemek fokozatos kiszorítása és felszámolása út­ján, a munkásosztály vezetése mellett megvalósuló mun­kás-paraszt szövetség útján. Ahhoz, hogy ez megvalósul­hasson — tanítja a politikai gazdaságtan — meg kell terem­teni a kapitalista nagyüzemek államosításával kezdve a fejlett szocialista nagyipart. A fejlett szocialista nagyipar megköveteli és egyben lehetővé is teszi a mezőgazdaság ön­kéntességen alapuló és fokozatos átmenetekkel történő kol­lektivizálását. Nagyjelentőségű ezzel kapcsolatban az anyagi érdekelt­ség elvének megvalósítása, a város és a falu közötti terme­lési kapcsolatok állandó szélesítése. A Szovjetunió és a né­pi demokratikus országok eddigi tapasztalatait felhasználva, a politikai gazdaságtan bebizonyítja ezen követelmények megvalósításának szükségességét és megmutatja módját. A politikai gazdaságtan megvilágítja azt a célt, amely­nek megvalósítására a szocialista társadalom törekszik. Ezt a célt fejezi ki a szocializmus gazdasági alaptörvénye: ,.Az egész társadalom állandóan növekvő anyagi és kultúrális szükségletei maximális kielégítésének biztosítása, a szocia­lista termelésnek a legfejlettebb technika alapján történő szakadatlan növekedése és tökéletesítése útján“. (Sztálin). A GAZDASÄGI ÉLET minden vezetőjének tisztán kell látnia, hogy tevékenysége szoros összefüggésben van enn.’k a célnak megvalósításával. Ha a vezetése alatt álló intéz­mény rosszul dolgozik, ha vállalata nem teljesíti tervét, ha drágán termelnek, stb. mindez ennek a célnak megvalósí­tását gátolia. Ennek a célnak ismerete új értelmet, új len­dületet kell, hogy adjon a gazdasági vezetők munkájának is, növelni kell felelősségérzetüket munkájukkal, az egész dol­gozó néppel szemben. A szocializmus gazdasági alaptörvénye mellett közvet­len feladatokat, követelményeket is állít minden gazdasági vezető elé. A gazdasági vezetők alapvető kötelessége: mi­nél messzebbmenően gondoskodni beosztottjaikról, munkatár­saik számára minél jobb munkakörülmények megteremtésé­ről. A gazdasági vezetőknek tisztán kell látniok. hogy nem lehet jó vezető az, aki ezeket a feladatokat elhanyagolja; Ezt tanítja a szocializmus politikai gazdaságtana. A politikai gazdaságtan kimutatja, hogy a szocializ­musban szó sem lehet a soon tán elemek érvényesüléséről a gazdasági életben. Megmutatja, hogy a szocialista gazda rend felépítése, a szocialista gazdaság vezetése csak olyan, állami tervek alapján lehetséges, melyek megfelelnek a népgazdaság tervszerű (arányos) fejlődése törvénye és a szo­cializmus gazdasági alaptörvénye követelményeinek. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents