Észak-Magyarország, 1955. szeptember (12. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-07 / 210. szám

2 ESZAKMAGYARORSZAG Szerda. 1955. szeptember 1. A moszkvai értekezlet előtt Bériül (MTI) Theodor Heuss, a Német Szövetségi Köztársaság elnöke hétfőn fogadta Adenauert. A kancellár — hivata­los jelentés szerint — az időszerű bel- és külpolitikai kérdésekről tá­jékoztatta az államelnököt. A hiva­talos jelentés hozzáfűzi, hogy Heuss és Adenauer megbeszélése főleg a moszkvai tárgyalásokon tanúsítandó nyugatnémet magatartás körül for­gott. * A Német Szociáldemokrata Párt Sólymok nevű ifjúsági szervezete nyílt levélben felszólította Adenau­ert, hogy „a német kérdésben foly­tatandó moszkvai tárgyalásain a nyugati hatalmak útmutatásai he­lyett a német nép érdekeit tartsa szamelőtt“. Erich Ollenhauer, a Német Szo­ciáldemokrata Párt elnöke az alsó- szászországi Münsterben tartott egyik gyűlésen kijelentette, hogy „a párizsi szerződések jelentik a legna­gyobb akadályt Németország újra­egyesítésének útjában. Ma már az egész közvélemény látja, hogy a nyu­gatnémet politika ezekkel a szerző­désekkel végzetes tévútra jutott". (MTI) A Kínai Népköztársaság és az Egyesült Államok nagyköveti értekezletének 13. ülése Genf (Uj Kína) A Kínai Népköztársaság és az Egyesült Államok nagykövete kedden tartotta 13. értekezletét a genfi volt Népszövetségi Palotában. A követ­kező ülést szeptember 10-én délelőtt tíz órára tűzték ki. A két nagykövet a keddi ülésen fcflytatta a napirend első pontjá­nak — a polgári személyek kölcsö­nös hazabocsátása kérdésének — megvitatását Van Ping-nan nagykö­vet tájékoztatta Johnson amerikai nagykövetet. 12 Kínában tartózkodó amerikai polgári személy körülmé­nyeiről. (MTI) Amerikai repülőgép incidense Izraelben London (TASZSZ) A Reuter hírügynökség tudósítójá­nak jelentése szerint a napokban Haifa kikötő felett két izraeli va­dászgép közrefogott és a luddi re­pülőtéren leszállásra .kényszerűéit egy Dakota mintájú amerikai kato­nai repülőgépet, amely Kairóból Beirut felé tartott. A repülőgépen 12 amerikai tiszt tartózkodott. Telavivi megfigyelők úgy tekintik ezt az incidenst, mint a Közel-Kelet e térségében uralkodó feszültség bi­zonyítékát. (MTI) Bisfoniávi intézkedések Ciprus szigetén Zorlii török külügyminiszter sajtóértekezlete (MTI) A legutóbbi ciprusi esemé­nyekkel kapcsolatban az angol ha­tóságok több biztonsági intézkedést foganatosítottak. Többek között Li- massolban rendőrkutyákkal erősítet­ték meg az angol csapatokat. A Ni­cosia közelében lévő angol repülő­központ és repülőtér kisegítő rend­őrségének létszámát megkétszerez­ték. A Reuter hírügynökség ismerteti Zorlü török külügyminiszternek hétfői sajtóértekezletén tett kijelen­téseit. Zorlü kifejtette, hogy „Tö­rökország és Anglia egyaránt ellenzi Ciprus önkormányzatát". A külügy­miniszter szerint Ciprus kérdése nem egyszerűen az önkormányzat, vagy a gyarmati kormányzás kérdése. Ha­nem a „Földközi-tenger keleti ré­sze biztonságának és a Görögország és Törökország közötti általános egyensúly biztosításának kérdése“. A török külügyminiszter elvetette azt a javaslatot is, hogy a három ország: Anglia. Görögország és Tö­rökország együttműködhetne a szi­get közös védelmében. (MTI) Földrengés San Francisco körzetében Az United Press hírügynökség sanfranciscoi jelentése hírt ad ar­ról, San Francisco körzetében szep­tember 4-én este hét órakor erős földlökést észleltek. A károkról ed­dig még nem érkezett jelentés. (MTI) Franciaországban hétfőn 306 észnhafrikait tartóztattak le A francia lapok jelentése szerint a hétfőn Franciaországban lezajlott razziák során 306 északafrikait tar­tóztattak le: Párizs körzetében öt­venötöt. Fszak-Franciaországban öt- venet, Seine Maritime megyében negyvenet, Moselle megyében hu- szönötöt. Egyéb megyékben 136-ot. Csak vidéken több mint. húszezer embert igazoltattak. (MTI) Növénv'ermplési és ccoesitési tapsszlalfJcssre-érteliEzleteH a mezőgazdasági kiállításon Az országos mezőgazdasági kiál­lítással .kapcsolatban kedden délelőtt az Agrártudományi Egyesületben tapasztalatcsere-értekezleteket tar­tottak. Az egyik értekezleten, amelyen a kukoricatermelésben élenjáró állami gazdaságok dolgozói, termelőszövet­kezetek tagjai és egyéni termelők vettek részt. Czapári László, az al- sótengelici kísérleti gazdaság veze­tője a kukorica termésátlaga növe­lésének módjairól tartott előadást. Az előadást kiegészítette Gonda Béla földművelésügyi minisztériumi igazgató, aki többek között elmon­dotta. hogy a kukorica termelési ver­seny értékelésével kapcsolatban ed­dig már több mint kétszáz olyan gazdaságról érkezett jelentés a mi­nisztériumba. ahol becslések sze­rint a kukorica termésátlaga meg­haladja a negyven mázsát holdan- kint. A keddi másik tapasztalatcserén ’z állami gazdaságok, termelöszövet- 'r“zetek kertészeti dolgozói és zöld­ségtermelő egvöni gazdák részére Jeszenszky Árpád kutatóintézeti osztálvvezető tartott előadást. Elsők a frontcsapatok versenyébe!» Á Borsodi Szénbányászati Tröszt fejtési csapatai augusztusban terven felül 4969 tonna szenet termeltek. A frontcsapatok közötti versenyben el­ső Tóth András 22 fős sajókazinci brigádja, amely 145.4 százalékra tel­jesítette havi tervét, 928 tonna sze­net termelt terven felül. A második Lovas István 22 tagú sajókazinci brigádja 141.8 százalékos eredmény­nyel. A harmadik Loy Árpád 30 tagú alberttelepi brigádja, amely ha­vi tervének teljesítéséban 122 2 szá­zalékos eredményt mutatott fel. Az elővájási csapatok közötti ver­senyben a következők érték el au­gusztusban a legjobb eredménye­ket: 1. Domoszlay István 6 fős ormos-» bányai csapata 183.4 százalékos ered­ménnyel. 2. Gergely József 9 fős szuhakállói csapata; havi tervét 181.1 százalékra teljesítette. 3. Simonyi István 6 fős mártabá- nyai csapata 175.2 százalékos ered­ménnyel. Az ifjúsági brigádok is kitettek magukért, augusztusban, elővájáson terven felül 101.9 folyómétert haj­tottak ki. KOVÁCS GÁBOR versenyfelelős. Súlyos árvizek Indiában, Pakisztánban^ Olaszországban és Mexikóban (MTIj A Reuter jelentése szerint Indiában és Pakisztánban nagy tér­ségek állnak víz alatt és emberek milliói váltak hajléktalanná. Ázsia történelmének erről a legborzalma­sabb árvizéről riasztó képet festett hétfőn este dr. Francois Dauhentom, a Nemzetközi Vöröskereszt Társaság egyik tisztviselője, aki az árvízsuj- totta területekről repülőgépen sietett Genfbe, hogy intézkedjék gyors se­gélynyújtásról az árvíz áldozatai számára. A Nemzetközi Vöröskereszt Társa­ság legalább húsz millió dollárt kér a világ vöröskereszt társaságaitól az indiai és pakisztáni árvízkárosul­tak segélyezésére. Bombayi hivatalos jelentések sze­rint Orissza tartományban négy na­gyobb folyó öntött ki medréből és mintegy százezer embert szigetelt el a világtól. Puri és Balasz között nyolcezerötszáz négyzetmérföld te­rület van víz alatt. Hajderabadi jelentések arról szól­nak, hogy a megáradt Indus folyó pusztulással fenyegeti Matiari tizen­ötezer lakosú pakisztáni várost. Ugyanakkor hatalmas helyi árvi­zeket jelentenek Olaszországból és Mexikóból. Mexico Cityben a Villa de Gua- delupe nevű túlzsúfolt szegényne­gyedben negyvenezer lakást öntött el az ár. (MTI) Kártevő ellenforradalmárokat tartóztattak le Kínában Ansanban, a kínai Népköztársaság kohászati iparának központjában a tűzbiztonsági szervek nemrég letar­tóztattak több kártevő ellenforradal­márt. Mint az Ansanban megjelenő Kungzsensenho című lap közli, a le­tartóztatottak között volt földesurak, kulákak, Kuamintang-tisztek szere­pelnek. A letartóztatottak egyike, Lao Hun-Ei csangkajsekista kém hátrál­tatta egy cementgyár újjáépítését. A gyárnak ő volt az igazgatója. Az 6 utasításai alapján végrehajtott kár­tevő intézkedések eredményeiként nem tartották be a gyár újjáépítésé­nek határidejét és kilencvenezer juan kárt okoztak az államnak; (MTI) = = A MEGU3HODOTT BULGÁRIA NIKOLA FÚRNÁD ZSIEV, bolgár író A szeptember hónap különösen ked­ves népünk szívének; kedves azért, mert éppen ebben a hónapban történt Bulgária legújabbkori történetének két legnagyobb eseménye: az 1923. évi népi felkelés és az 1944. évi győzelmes népi felkelés. Szemtanúként emlékezem ezekre az eseményekre s szinte magam előtt látom népünket a történelmi pillana­tokban: a véres, de hősi megpróbál­tatás pillanatában és a megérdemelt győzelem diadalával övezetien. lemét fölködlenek a komor képek, látom a megkínzott, bilincsbe vert harcosokat, amint a rendőrök és fasiszla bandák gyűrűjében összeszoritott foggal és ökölbeszorított kézzel mennek a bör­tönökbe és az akasztófák alá, de lá­tom zászlódiszbe öltözött városainkat és falvainkat Is, lá.tom az ujjongó embereket, a találkozó partizánokat és látom a szovjet hadsereg virág- borttotta harckocsijait/ Az első felkelés áldozatai és tapasz­talatai nagy tanulságul szolgáltak a következő két évtized harcosai szá­mára és sok tekintetben hozzájárul­tak annak a második felkelésnek si­keréhez. amelynek eredményeképpen a szovjet hadsereg győzelmei nyomán egyszer s mindenkorra végeztünk országunkban a fasiszta elnyomókkal ős megnyitották az utat a szabadság, a szocializmus és a boldogság felé. 1944 szeptember kilencedikével új oldal, dicső oldal kezdődött, a bolgár nép történelmében. Csak tizenegy év telt el ezóta, a mégis milyen csodá­latra méltóan megváltozott az éle­tünk, mennyire megváltozott hazánk képe s az emberek lelkülete! A múltban, annak az országúinak a közelében, amely Szófiát össze­kötötte a régi Remikkel — azzal a várossal, amelyet ma Dimitrovnnak nevezünk népünk feledhetetlen vezé­rének tiszteletére —, a kristályos vizű Sztruma partján, a zöldlombú fák sűrűjében, szerényen megbújt egy csendes kis falu. Cirkva. A falu sze­gényparasztjai többnyire a bányák­ban dolgoztak. Korán reggel mindig látni lehetett, amint hosszú sorokban ballagnak Pemik felé. Ma Cirkva közelében pektingvárat ta’álunk, ott van a „Köztársaság" hőerőmű Is és messzire világítanak a eirkvai Lcn'n) kohászati üzem óriási fehér épületei.) Bulgária első kohóműve ez! Vele szemközt nagy, szépen rendezett vá­rosnegyedben sorakoznak a munká­sok lakóházai. A köves úton, egymá.st érik a teherautók, reggel és este pe­dig csillogó autóbuszok szállítják a dolgozókat. Nemrég meglátogattam ezt a gyá­rat. Az ebédszünetben odalépett, hoz­zám egy fekete hajú fiatalember és mosolyogva emlékeztetett rá, hogy szülőfalujában, Dőlni Lukovitban már találkoztunk egyezer, de akkor ő még a hatodik osztályba járt. — Sok víz lefolyt azóta a Dunán — mondta. — Emlékszik még, milyen szegénység volt akkor a mi házunk­ban! Csak egy talpalatnyi földünk meg két vén ökrünk volt, apám alig tudta eltartani a népes családot. Most már más a helyzet: elvégen!cm az ipariskolát, művezető, élmunkás lettem, sok pénzt keresek. S látná csak, hogy milyen lakásban lakom! Apám, belépett a mezőgazdasági ter­melőszövetkezetbe és azt írja, hogy náluk is haladnak a dolgok... Miért írnak önök. irók, olyan keveset a mi új életünkről! 8 ez a derűs, erő’, életörömmel teli fiatalember szeretettel és tisztelettel kezdett beszélni az irodalomról; bi­zony — sokkal többet, követéi tőlünk, íróktól, mint amennyit adunk. Az egyik olvasztókemence mellett a dimitrovói ipari lanulóiskola fiatal növendékei dolgoznak, egy művezető és egy fiatal mérnök vezetésével. A mérnök a Szovjetunióban szerezte meg a diplomát. A múltban mind­annyian szegény pásztorok voltak és ha nem jön a népi hatalom, bizo­nyára örökre azok is maradtak volna. S most nehéziparunkat építik ezek az ügyes, tudásra szomjazó, erőtől duz­zadó és merész álmokat dédelgető ifjak. Új emberek már, új emberek, akiket a kommunista párt nevelt, akik miinkahőstebtekrc, kultúrára, teljes értékű, tartalmas életre törek­szenek és az egész életűket a Rzoeia- lista haza szolgálatába akarják állí­tani. Az új élet e fiatal építőivel mindenütt találkozhatunk — a dimit- rovgrádi „Sztálin“ vegyiművekben, a Szamokovba vivő út mentén, az Isz- kir völgyében, ahol a „Sztálin" víz­gyűjtő alagútjai és villamoserőművek épülnek és a nagy tó körül, amelynek áttetsző víztükre friss csillogással veri majd vissza a gyönyörű hegy­vidék képét, a „Marx Károly" szóda­gyárban, a gyárakban és az ércbá­nyákban, a vasúti fütőhézakban és a lakóházépítkezéseken. A fiatal munkásosztály az újjá­született nép élvonalában küzd és sikereinek az egész nép örül. Tré.kiában. Haszkovo járási szék­hely közelében van egy kis falu, Klo- kotnica, ahol a XTIT. század elejé>n, TT. Iván Aszem eár uralkodása idején a bolgárok legyőzték a bizánci csapa­tokat. A tavaszon jártam ebben a faluban és megismerkedtem lakóival. A falu pártszervezetének titkára, Donka Goízpodinova, fiatal paraszt- asszony. Alacsony termetű, vékony- dongájú asszonyka, szinte elvész a magas növésű trákiai parasztok kö­zött. A múltban nyomorúságos és keserű volt ennek a valaha jelenték­telen kis parasztlénynak az élete. Az országban végbemenő forradalmi át­alakulások azonban nagy vezetőműn- kára állították Goszpodinovát. Szófiá­ban elvégezte a mezőgazdasági ter­melőszövetkezeti elnökök iskoláját és egészen a legutóbbi időkig a klokotni- eai termelőszövetkezet elnöke volt. Időközben anya lett, de most Is ott látjuk mindenütt: a gyapotföldeken, az állattenyésztő telepen, a selyem- gnbó-szárítóban, a falufanáesban, a járási pártbizottságban, a városi in­tézményekben. hol érdeklődik valami iránt, hol türelmesen meghallgatja a panaszokat, hol útmutatásokat és tanácsokat ad. hol pedig maga kér­dez, hogyan járjon el, mit tegyen eb­ben vagy abban az esetben. Egy tavaszi este jelen voltam a szövetkezeti gyűlésen. Kiderült, hogy a szövetkezet ügyei nem mennek egé­szen rendben, rosszabbul állnak, mint a mű't évben és nem úgy, mint a szomszédon falvakban. A férfiak erősen bírálták a vezetőséget, rámn- tattak a fogyatékosságokra, a bak­lövésekre és különféle rendellenessé­gekre. Igaz, túloztak egy s másban, de találóan, egyenesen a hibák elkö­vetőit bírálták. Donka Gnszpodlnova türelmesen megba'lgatta a bírálatot és a vita végén szót kért. Nyugodtan és tárgyilagosan elismerte munkája fogyatékosságait; de nem hagyta figyelmen kívül azoknak a hibáit stem, akik hallgatnak vagv másra nróbálják áthárítani saját felelőssé­güket. élesen bírálta azokat, akik siránkoznak és gyámoHalankodnak. — En nő vagyok, de nem panasz­kodom — mondotta. — Fogyatékos­rágok és nehézségek vannak. De azért tettünk is egvetmást. Nézzék meg, olyan gazdasági épületeink vannak, akár a paloták, termésünk nagyobb, mint szeptember 9 előtt, harminc fiúnk és leányunk tanul a városi iskolákban; mindannyiunknak van ruhánk és cipőnk, pedig emlékezzenek esak, volt úgy is, hogy a meztelen falpnnk alatt cuppogott az őszi sár! De ha többet és jobban dolgoztunk volna, ha tapasztalatlanságból nem követtem volns el annyi hibát, ma szebb eredményekkel büszkélkedhet­nénk. Most tavasz van, a java munka még előttünk All. Csakis tőlünk függ. hogyan fogunk beszélni ősszel — szidni fogjuk egymást, vagy gratu­lálni fogunk egymásnak az új sike­rek alkalmával. A szövetkezeti tagoknak nem kellett megvárniuk az őszt a gratulációval: a klokotnieai kollektív gazdaság ha­marosan élre tört a járásban a gya­potvetési versenyben.., Ez a szövetkezet egyike az ország átlagos sző veit kőzeteinek, összehason­lításokra nincs szüksége annak, aki tudja, milyen volt a bolgár falu tizenegy évvel ezelőtt. A bolgár falu­ban akkor még a koesmárosok és az U7.sorás kulákok uralkodtak; a nyo­mor és a tudatlanság megtörte a sze­gényparasztok maradék erejét is. Ma már mindez a múlté. Más lett, megújult a bolgár falu. A parasztházban ma ágy is, szekrény is, rádió is van; a tereken új üzletek várják a parasztokat s a parasztok megvásárolhatnak mindent, amihez azelőtt csak a módos városi lakosok juthattak. Es menny! új épület van; lakóházak és Hz.ülőottbonok. új isko­lák, gyógyszertárak! Mennyi kerékpár futkos a bekötő utakon! Hány falusi lakos lett traktorista, kombájnvczofő, mérnök, orvos, katonatiszt, tudós és író! Hány egyetemi hallgató és diák került ki közülük! Hány nő, hány Donka Ooszpodlnova vesz tevékenyen ré»zt az új életben. Nemcsak a szövetkezeti tagok élete javult, hanem az egyénileg gazdál­kodó parasztoké is. Ez utóbbiak száma nrndlnkábh csökken, mivel lassacs­kán csatlakoznak a szomszédos szö­vetkezeti tagokhoz és példájukat kö­vetve a szocializmus építésének út­jára lépnek. Ilyen nagy változásokat látunk ha­zánk legtávolabbi zugaiban Is. ott Is, ahol a múltban az emberek nyomorú­ságos sötétségben, tudatlanságban él­tek és éhenhaltak. Ugyancsak idén tavasszal a Kird- zsaliból egy Perperek nevű kis faluba vezető úton alkalmam volt beszél­getni az útőrrel, a török TTalillal. — Saját szememmel láttam — me­sélte nekem —. milyen kínos éhhalált haltak az emberek, mert azoknak sem volt falatnyi kenyerük, akik pártju­kat fogták. Éheztek bizónv a ml em­bereink szeptember 9 előtt... Mo«t pedig, vegvünk páldánl engem, én útőr vagyok, vagyis állami ember; feleségem a mezőn dolgozik — kát dekár dohányföldet művel. Csak ta­valy Is nyolcezer Urát kevertünk ezen a parcellán. Most házat vásáro­lok magamnak Kirdzsaliban, hőgy gyermekeim a középiskolában tanul­hassanak. Azelőtt bizony úgy volt; ha török voltál, emberszámba sem vettek. A törökök most raktárosok, gazdasági vezetők, falu-tanácselnökök, járási pártbizottsági titkárok,.. Aki azt mondja, hogy a törökök a kom­munisták nélkül ugyanilyen jól és szabadon élnének, az hazudik! A törökök ma újjászületnek Bulgá­riában. Javítják életüket, könyveket vásárolnak, iskolákat építenek, s igénylik a színházat is. A szófiai egyetemen többszáz török egyetemi hallgató tanul, nevelkednek a fiatal török költők és irók. Ez a változás általános jelenség a* egykor elvadult rodopel vidéken. Ahol a múltban nem volt út, iskola, villatíy, nem volt kenyér és kereset, ma mindenütt, nagy építkezés folyik. Bulgária népei csakis a hazánkban végbemenő szocialista átalakulások­nak köszönhetik boldog életüket. Erő­sek vagyunk és hízunk a jövőnkben, mert a népi demokratikus rendszer előnyei megerősítik hitünket. * Tizenegy 'éves a népi Hatalom. Milyen sokat végezfünk ezekben az években! De még csak az első lépé­seket tettük meg a szocializmus, a kommunizmus felé vezető dicső úton. Ezen az úton lehetnek és természetes is, hogy vannak akadályok, hibák és balsikerek. De győzelmeink annyira nyilvánvalók, hogy óriásiaknak tűn­nek, ha egy pillantást vetünk a múltra. Ezeket a győzelmeket azért tudtuk kivívni, mert a dicső kommu­nista párt ingadozás nélkül vezeti országunkat előre a nagy felvirágzás és a nagy boldogság felé, A dolgozó emberek bíznak a pártban, ragasz­kodnak hoz?,á és bátran követik. Á dolgozó emberek forrón szeretik hazá­jukat és szenvedélyesen harcolnak a Balkán és az egész világ tartós béké­jéért. Szeptember az egyik legszebb hó­nap Bulgáriában. A kék égről mele­gen árad ránk a napfény: simogató arany sugárözönben fürdenek a még zöldelő hegyhutlámok, s a völgyek és a mezők tarka szőnyegei: porzik az út a földünk gyümölcseivel megrakott gépkocsik és szekerek után: csillog­nak a fehér Iskolaépületek ablakai s zsibongva, kacagva szaladnak feléjük az iskolásgyermekek. Szeptember kü­lönösen kedves a bolgár népnek, mert vele érkezik meg hozzánk a legszebb ünnep: szeptember 9, a felszabadulás napja. (A Tartót békéért, népi demokrá­ciáért című lapból.)

Next

/
Thumbnails
Contents