Észak-Magyarország, 1955. szeptember (12. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-07 / 210. szám

Szerda, 1355. szepí r.ibcr ESZAKMAGYARORSZAG óta TARCALI JEGYZETEK KÉPEK A SZOVJETUNIÓBÓL Es mégsem törik be az igazmondó feje Nem véletlen, hogy ismét a sógorság-komaságról és a feketezésről, spekulációról lesz szó. Az történt ugyanis, hogy néhány nappal ezelőtt leleplező cikket írtam néhány tarcali földművesszövetkezeti vezetőről és dolgozóról s már tegnap lihegve sie­tett hozzám bizonyos Virguláné nevű asszony és azt kérdezte: valóban nyolc hónapi börtönt fogok-e kapni, amiért meg mertem bírálni Feketét és Miiét, a két üzletvezetőt? Természete­sen mély csodálkozással töltött el a hír, hogy ilyen hamar összeült a „bíróság“, mely mint patrónus azon­nal elejtette az igaznak bizonyait vádat a feketézők ellen és a vádlot­tak padjára állította magát a Iclep- lezőt. S éppen nyolc hónapot szabott ki számomra, se többet, se keveseb­bet! Es íme a példa, hogy néhányon még fel is ülnek ennek a rémhírnek. Mert Virgula néni is elhitte, hiszen mindjárt meg is nyugtatott: — Maga azért ne féljen. Jól tette, hogy végre kiírta őket! Ideje lenne már végetvetni az áldatlan állapotnak itt Tarcalon. Megyek majd én is tanú­nak többedmagammal. Mert tudja mit tudok én? Mile, a 4-es számú bolt vezetője öt kiló zsírt adott néhány hónappal ezelőtt Kovács Jánosáénak két liter bor-honoráció ellenében. Az­után ha olyan áru jön, amiből kevés van, a jóismerősöknek megmondja, hogy reggel korán jöjjenek ám, mert lesz ez s az. Majd elmondom én is ezt a bíróságon, ne féljen! Amikor megnyugtattam, hogy hi­szen nem félek, még hozzátette: — Ezt a nyolc hónapot a Tüdőmé mondta. Mile József meg kijelentette, hogy maga még bocsánatot fog kérni tőle, amiért meg merte volt bírálni azért a semmiségért. (!) — S amint látja, hogy nem nagyon izgat a nyolc hónap, meg Mile fenyegetése, elégedetten megy tovább, s mégegy- szer visszaszól: majd tanúskodik, ha kell. A hír persze elgondolkoztat. Egyrészt, mert íme hosszú, hosszú hallgatás u'án Tárcái dolgozói végre már mernek bírálni, meglátják, hogy mi az igazság és mi a gazemberség. Másrészt, mert a spekulánsok is cso­dálatraméltó nyíltsággal mernek még beszélni, cselekedni, sőt, liá kell meg­félemlíteni. A leleplezés után például Feketéné kijelentette: „Mi ezen csak nevétünk. Van nekünk pártfogónk. Tegnap is együtt utaztam a járási ellenőrrel. Meg Budapesten, a köz­pontban is van nekünk jóismerősünk. Jva kell.“ Fekete meg Pusztai Dániel­lel, az 1-es számú holt dolgozójával üzen'e: „Majd ellátjuk mi még a baját annak az újságírónak!“ De honnan, melyik ujjúkból szopták vajon a hírt a nyolc hónapi bödtön- büntetésről? Erre állítólag Tndősné tud felvilágosítást nyújtani, gyerünk hát hozzá! Tüdősné meglepődik az őszinte kér­désen, azután bevallja, hogy az asz- szonyoktól hallotta, meg n leányától, aki a földmüvesszövctkrzclben dolgo­zik, pénztáros. Tüdős Mária nyíVan, sőt őszinte felháborodással beszél Feketéék (izéiméiről, s mindjárt je­lentkezik ő is tanúnak. De aggodat- maskodvn ózonnal kijelenti: — Talán mindes} hiába. Nem lasz Frketééknok és a többieknek semmi bajuk. — Fel­tevését arra alapozza, hogy nemrégi­ben Frke'ét le akarták váltani, né­hány nyomós ok, fegyelmezetlenség, ivásznt miatt. Fegyelmit is kapott, de a leváltásból vem lett semmi. A já­rási szövetségnél Vencel elvtársék el- simi'ották az ügyet. N^V az öffnfAsüU --­aggodalmaskodik Tüdős Mária. — Pe- dio, ha valaki, akkor mi, az üzlet dolgozói ismerjük mit, művelnek. Itt van ez a kisleány. — mutat a széken üldögélő szőkelmjú gyérekre. — A Popa-házaspár gyereke. Peteg volt. jól kellett, volna táplálkoznia, de ép­pen azokban a napokban nem volt elég cukor nz üzletben. TTony miért, nem tudom, hiszen másfelé lehetett kanná eleget. A gyerek anyja felment Feketéhez cukorért. Fekete azt kér­dezte, mivel honorálta? Egy lyuk, vagy néhány loins elkelne. Az asz- szoh&í természetesen felháborodott a szemtelenségen. „Honorálni? Hiszen magának kötelessége eladni az árut, azért van itt!“ Minden hiába volt, Ropáné nem kapott egy szem cukrot sem. Ugyan ki ne háborodna fel ilyen aljasság hallatán. Pedig a java még hátra van, mert Tüdős Mária most már elhatározta: elmondja ami a szí­vén fekszik, hátha többre megy vele, mint akkor, amikor a járáson Vencel ehdárséknak elmondta, azaz csak sze­rette volna elmondani a dolgot, de nem hallgattálc végig, Ropáné tehát nem kapott cukrot, meg Tokaji Sdmitelné sem, aki pedig a csecsemőjének kérte, mert kevés volt n teje. De Nagy Bajos, az ügy­vezető öccse, aki Tokajban lakik, kapott Mégpedig tizkilószámra, bizo­nyosan pálinkának. A felesége vitte el esténként. Pedig az ö férje néhány évvel ezelőtt több mint harmincezer forint kárt okozott a szövetkezetnek. Dehát ha. valaki meg meri mondani az igazat, akkor rátámad az egész szervezett kompánia és az igazmondó­nak be akarják törni a fejét. Az elkeseredés beszél persze Tüdős Máriából, meg néhány dolgozóból. Rosszul állf g bírálóét sora eddig Tar­colon, Ez így nem mehet tovább. A pártszervezet és a tanács feladata végetvetni ennek az állapotnak a pár­tos. kommunista bírálat kibontakozása érdekében. Azt h*S7Pm enni/i talán ele­gendő az ügy tisztázására, a többi pedig... Igen, a többi a bíróság dolga. S néhány dolgozónak már most az a véleménye: jó lenne, ha a bíró­ság ott helyben, nyíltan tárgyalná a spekulánsok és feketézők ügyét! BARCSA SÁNDOR Szeptember 18: a IV. békekölcsön harmadik sorsolása Az őszi sorsolási idény a IV. bé­kekölcsön harmadik húzásával kez­dődik szeptember 18-án Egerben. A sorsolás színhelye: az egri pedagó­giai főiskola szabadtéri színpada. Rossz idő esetén a szakszervezeti kultúrotthon Rákosi termében bo­Ormosbányal jelentés Gyurkó István ormosbányai csa­pata a bányásznap tiszteletére befe­jezte éves tervét. A csapat a pén­tek-mozgalom keretében, rendszere­nyolítják le a húzásokat. Délután négy és hat óra között — egész köt­vényeket alapul véve — hetven- nyoleezerötszáz nyereményt sorsol­nak ki, 24 millió 913.800 forint ér­tékben. (MTI) sen csütörtökre, sőt gyakran szerdá­ra teljesíti heti tervét. A legutóbbi héten 352 százalék volt a csapat át­lagteljesítése. A Szovjetunió állandóan fejlődő ipara új technikával látja cl a vasutat. A vasút gördülőállományát ujtipusú gőzmozdony okkal, két­ezer lóerős TE—2 típusú mozdonyokkal, teljesen fémből készült sze­mélykocsikkal és nagy raksulyú vagonokkal bővítették. Szerte az országban új vasútvonalak épülnek. Ezenkívül több helyen fektettek le második vágányt. Az új technika alkalmazásával és a régi töké­letesítésivel és jobb kihasználásával már 1954-ben a vasutak teher- áruforgalma 1050-hez viszonyítva 42 százalékkal nőtt az 195E-re ter­vezett 35—40 százalékkal szemben. Ennek segítségével a vasút teher- áruforgalmi ötéves tervét négy év alatt teljesítette. — A képen: DM—110 tipusu villamos vezeték-kihúzó kocsi. A Szovjetunióban jól ismerik Tamara Peksevát, a Krasznodár- határterületi „Sztálin‘‘-kolhoz sertésgondozónőjét. Sok sertéstenyész­tő veszi át tapasztalatát. Az elmúlt évben T. Pekseva tiz anyaállattól 230 malacot nevelt. Az idei első fialtatás kiváló eredménnyel járt: tíz anyaállat 123 malacot fialt. T. Pekseva léi év alatt 823 munka­egységet teljesített és majdnem 2 tonna búzát kapóit előlegként. Ezenkívül pótjuttatásként 9 malaccal jutalmazta kolhoza. — A ké­pen: T. Pekseva szekérre rakja a pót juttatásként kapott malacokat. Miskolc zöldség- és gyümölcsellátásáról A termelőtől — a fogyasztóig A kea'eskedelen\ egyik legnehe­zebb problémája a jó zöldség- és gyümölcsellátás — mondotta Barna László elvtárs, a Zöldség- és Gyü­mölcsértékesítő Vállalat igazgatója. — Jdert ugyebár — folytatta —, a cipó- és textilboltokban az áruk éve­kig sem romlanak meg, nálunk vi­szont gyorsan kell intézkedni, hogy az áru frissen, egészségesen kerül­jön a fogyasztóhoz. Amit tehát ma felvásárolunk, az legkésőbb már hol­nap a dolgozó asztalán kell legyen. De hiszen bennünket éppen ez ér­dekel. mert mint ismeretes, Miskolc zöldség- és gyümölcsellátásával ba­jok vannak. Sok a panasz például amiatt, hogy a zöldséges boltokban nem lehet kapni elegendő jó árut. Nos. vizsgáljuk csak meg, mi ennek az oka? „Rokonizmus” a felvásárlásnál A zöldség- és gyümölcsellátás hi­bái már a felvásárlásnál kezdődnek. A baj ugyanis az, hogy a felvásárlók többsége hanyagul végzi munkáiét. Kevés közöttük a szakképzett dol­gozó, így nem tudják az árut helye­sen minősíteni. Ezért fordul elő több­ször is, hogy annak az árunak, ame­lyet I. osztályú minősítéssel vettek át, a fele még II. osztályúnak sem felel meg. A hibát csak tetézi, hogy a felvásárlók között széles körben elterjedt a „rokonizmus". Hadd em­lítsünk meg erre egy példát. A ro­koni kapcsolatok alapján vásárolt fel Tiszateleken 98 mázsa burgonyát egy Landó nevű felvásárló is. Az árut I. osztályúnak minősítette. Ha­bár nem vagyok szakember, állítom, hogy a burgonya még III. osztályú­nak sem felelt meg, mert nagyrésze rothadó, piszkos, gusztustalan álla­potban volt. Ilyen és hasonló példák tömkele­gével lehet találkozni a vállalatnál. Az ilyen „üzletekre“ persze államunk fizet rá. A tiszateleki burgonyát is jóval a fogyasztás! ár alatt kellett kiárusítani. De az ilyen áru nincsen Ínyére a fogyasztónak sem. Mi tör­ténik? Az áru egyrésze a szeszfőz­débe, másik része az állatok elé. a harmadik része pedig a trágyadomb- ra kerül. Ami végül megmarad, csak az a fogyasztóké, ez viszont édeske­vés, s a mai viszonyok között egyá1- talán nem felel meg az igényeknek. A „rökonizmus" kialakulásáért, s azért a lelketlen munkáért, amely a felvásárlás területén tapasztalha­tó, a vállalat vezetősége a felelős. Ahhoz, hogy egészséges, friss áru kerüljön a fogyasztóhoz, arra van szükség, hogy a vállalat vezetősége jobban ellenőrizze, keményen vonja felelősségre azokat, akik — a sógor- ság-komaság alapján végzik munká­jukat. Ez annál fontosabb, mert ezen a téren a vállalat vezetősége részé­ről jelenleg is mulasztások tapasz­talhatók. Szállítási problémák Baj van a szállítással is. Általá­nos panasz Miskolcon, hogy a zöld­séges boltokban csak ritka kivétel­képpen lehet látni friss árut. Arra a kérdésre, miért fonnyadt a papri­ka, a bab, az uborka, a dinnye, a szállításnál előforduló késedelmek adják meg a választ. Sokszor 4—5 nap telik el, amíg az áru a terme­lőtől rendeltetési helyére érkezik. Ezért azonban a vállalat csak rész­ben felelős, mert a zöldség- és gvü- mölcsszüksógletet Borsod megye ter­melői nem tudják fedezni, más me­gyékből is kell ideszállítani. Az vi­szont nagy hiba, bogy a szállítás nincs alaposan megszervezve. Még mindig előfordul az úgynevezett keresztszáilítás. Zöldhagyma és zöld­bab például az idén bőségesen ter­mett megvénkben, mégis más me­gyéből szállították ide, ami itt ter­mett, azt pedig máshová küldték. Akadályozza a szállítást a Borsod- mesyei Kereskedelmi és Szállítási Vállalat felületes munkái« is. Kö­zötte és a Zöldség- és Gyümölcsérté­kesítő Vállalat között ugyanis az a megállapodás jött létre, hogy a B. K Sz. V. minden nap hajnali 4 órától délelőtt 8 óráig 8 darab gépkocsit biztosít az áruk szét.hordására. Ezt a megállapodást azonban a B, K. Sz. V. nem tartja be. 8 gépkocsi helyett általában rsaik 2—3 teherautót bo­rsát rendelkezésre. Raktározási nehézségek Rányomja bélyegét a zöldségellá­tásra az is, hogy Miskolcon nem áll rendelkezésre megfelelő raktárhelyi­ség a zöldségfélék tárolására. Azaz helyiség volna, ott van például a vá­sárcsarnok mellett a Vegyi Nagyke­reskedelmi Vállalat volt raktárhelyi­sége. E raktárt a mezőgazdasági ter­ményeket felvásárló szövetkezeti központ kiigényelte, s a városi ta­nács igazgatási osztálya ki is utalta, de hogy, hogynem, Vásárhelyi elv­társ, az igazgatási osztály vezetője a kiskereskedelemnek adta át. Jelen­leg a tárolóhelv még 50 százalékig sincs kihasználva, csupán néhány darab vasszerszám, eke, taliga és borona van benne. Pedig Miskolcon a zöldség és gyümölcs tárolására, hű­tésére ennél jobb helyiség nem is akad, hiszen eredetileg is hűtőrak­tárnak készült. Megfelelő tároló­helyiség híján rengeteg áru megy tönkre. A beérkező zöldségfélék ott vannak az udvaron, a szabadban, s nincsenek védve sem a naptól, sem sz esőtől. Éppen itt az ideje, hogy ezt a problémát megoldják! Mi a helyzet a zöldségesholtokban A kiárusítok csaknem minden üz­letben arról panaszkodnak, hogy az áruk minősége nem felel meg a be­sorolt osztályzatnak, a megrendelt árut pedig sok esetben vagy egyál­talán nem, vagy csak késedelmesen kapják meg. Jelenleg például dinv- nyeszezon van, de dinnyét csak na­gyon keveset tudnak a fogyasztók rendelkezésére bocsátani. Ugyanígy "saik ritkán, vagy egyáltalán nem lehet kapni az üzletekben kelká- nosztát, zöldséget, őszibarackot és szőlőt sem. Amint látjuk tehát, ezen a téren is van javítanivaló. Ami a kiárusítást illeti, ez bizony elég fárasztó, idegölő munka. Fá­rasztó, mert a kiszolgáló személy­zetnek — akik általában nők — ép­pen elég emetsetniök a 15—2n ki­logrammos hűtőládákat. Idegölő nő­dig azért, mert például a krumnln nekik kell válogatniok, nehogy a rothadta! is kimériék a vásárlóknak. Pláne olyan esetben idegesítő ez. amikor olyan személyek lépnek fel követelésekkel, akiknek igazán nem volna joguk ehhez. A múlt hónap­ban például Szilágyi József, a me­zőgazdasági terményeket felvásárló szövetkezeti központ agronómusa burgonyát vásárolt a 3. számú bolt­ban. Követelte, hogy neki „szép, földmentes“ burgonyát mérjenek. Arról viszont Szilágyi József elfe­ledkezett, hogy a burgonyát ők szál­lították az üzletnek sárosán és pisz­kosan. Szóváteszik a 3. számú boltban azt is, hogy a központtól nem kap­nák megfelelő segítséget. Szegő Ber­talanná boltvezető elmondotta, hogy Ivanics Kálmán főintéző, ahelyett, hogy segítene a problémák megol­dásában, inkább még súlyosbítja a helyzetet. Ennek bizonyságául el­mondotta az alábbi példát: — Egyik alkalommal éppen árut vettem át, amikor Ivanics kartárs is jelen volt. Kifogásoltam az alma minőségét, mert sok volt benne a rothadt. „Ha maga jó boltvezető, ezt az árut is eladhatja“ — mondotta a főintéző. — De hogyan? Hiszen a ve­vőnek is van szeme, látja, hogy miért adja ki a pénzét! „Még erre is *n tanítsam meg?'“ — válaszolta Ivanics kartárs. Az almát arról az oldalról mutassa, amelyik egészsé­ges. — Egy másik alkalommal — foly­tatta Szegő elvtársnő — elég szép ti osztálvu paprikát kaptam. Amikor ezt Ivanics kartárs megtudta, mind- iárt kijött és I. osztályúnak minő­sítette, azaz 2.10 forintról 2.80-ra emelte fel az árát. Hasonló példákkal találkoztunk az 1-es. a 27-es és a 40-es zöldséges­boltokban is. Reméljük, ezeket a pa­naszokat is mielőbb orvosolják. Az úgynevezett „korom" vállalat Furcsa név. Először mi sem értet­tük mit jelent ez.. Tévedés ne e«sék. mindjárt meg is nevezzük a vállalat valódi címét, a „korom“ elnevezés ugyanis csak „becenevűi" szolnál. A mezőgazdasági termékeket felvásárló szövetkezeti központról van szó. A Zöldség- és Gyümölcsértékesítő Vál­lalat mellett ez a vállalat is foglal­kozik zöldség felvásárlással és el­árusítással. A „korom" becenév ugl született, hogy ez a központ már többeket „bekormolt“, azaz ígéretét, vállalását nem mindenkor teljesíti. Említsünk meg erre is egy példát. Az esetet Barna László elvtárs, a gyümölcsértékesítési vállalat igaz­gatója mondotta el: . — Az egyik reggel Fischer Pál elvtárssal találkoztam, (ő a „korom“ vállalat igazgatója.) A következő párbeszéd folyt le köztünk: — Te Lacikám, van 70 láda zöld­babunk a Tiszai állomáson, nincs rá szükséged? — Dehogy nincs kérlek, csak szál­lítsd le. — Jól van, akkor intézkedem, hogy megkaphassad. Eltelt egy óra, két óra, még min­dig nem szállították a zöldbabot. Barna elvtárs telefonált. — Halló, Palikám, mi lesz a bab­bal, miért nem szállítjátok már? — Halló! Halló! Mindjárt kérlek, mindjárt, azonnal ott lesz, csak tü­relem! Sajnos Barna elvtársék hiába várták a zöldbabot, nem kapták meg. Estefelé újból megszólalt a te­lefon. Ez esetben Fischer elvtárs volt a kezdeményező. — Halló Lacikám, megjött a zöld­bab. Már küldjük. — Most már nincs szükségem rá — s ezzel Barna elvtárs letette a kagylót. A „bukfenc" a dologban az. hogy Fischer elvtárs azt a zöldbabot, ame- 'yet reggel megígért, fölszállíttatta Budapestre. amelyet pedig este ígért, az éppen akkor érkezett Göncről. Úgy gondoljuk elég a példálózás- ból, a szószaporításból. Megállapít­hatjuk, hogy ezek a fogyatékossá­gok súlyoson akadályoz"' k a zöM- "ég- és gyümölcsellátást Miskolcon, Magyarország második városának aki-Ksága azt virja a két említett vállalattól, hogy úgy teljesítsék kö­telességüket, hogy mindig legyen friss zöldáru. TÖRÖK ALFRED

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents