Észak-Magyarország, 1955. augusztus (12. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-07 / 185. szám

2 jfSZAKMAGYARORSZAG Vasárnap, 1953. augusztus X~'t A Miiiiszlerianács haiározata Országos Műszaki Fejlesztési Tanács alakításáról Ä Minisztertanács legutóbbi ülé­sén — figyelembevéve, hogy az egesz népgazdaság és ezen belül el­sősorban a nehézipar fejlesztésének érdekei megkövetelik a legújabb technikai vívmányok legszélesebb- körű alkalmazását, korszerű gyár­tási eljárások bevezetését, az üzem­ben lévő gépek és berendezések modernizálását, a termelés szerve­zésének megjavítását — határozatot hozott Országos Műszaki Fejlesztési Tanács létrehozásáról. Az Országos Műszaki Fejlesztési Tanács feladata a műszaki fejlesztés • irányítása, koordinálása. A tanács javaslatokat dolgoz ki a Miniszter- tanács részére a népgazdaság mű­szaki fejlesztésének legfontosabb feladatairól. Ellenőrzi az új tech­nika bevezetésére hozott miniszter- tanácsi határozatok végrehajtását és közreműködik a tudományos mű­szaki propaganda fejlesztésében, a műszaki információ megszervezésé­ben. Az Országos Műszaki Fejlesztési Tanács elnökét és tagjait a Minisz­tertanács 1955 augusztus 15-ig ki­váló tudósok, műszaki szakemberek és gazdasági vezetők közül nevezi ki. (MTI) Még nem késő a másod vetés! A mostani esős meleg időben pár nap alatt kikel a mag és jobban fejlődik a nővény. Még nem késő a másodvetés. Vethetünk kölest, mus­tárt, tarlórépát, sőt még csalamádét is. Ha száraz lesz az ősz. a kölest, a mustárt szénává száríthatjuk, ha pedig ez nem sikerül, besilózhatjuk, vagy zölden etethetjük. A csillámaié Is megadhat még katasztrális hol- dank'nt 209 mázsa silótakarmányt. Ne késlekedjünk tehát, hanem ves­sük el minél gyorsabban a másodnövényt, növeljük takarmánykészle­tünket. Hatnapos előnnyel dolgoznak a Miskolci Pamutfonógyár építői A Miskolci Pamutfonógyár épít­kezésén dolgozóknak mintegy négy. ven százaléka falusi. Ezek az ara­tás és a betakarítás idejére —■ jú­lius második felében — kiváltak a munkából. Emiatt az előző hóna­pokban szerzett többnapos előny hamarosan lemorzsolódott. A dolgozók ekkor elhatározták, hogy a tekintélyes munkaerőhiányt a teljesítmény erőteljes fokozásával pótolják. A fogadalomnak megfelelően len­dületes munka kezdődött a hatal­mas fcnócsarnokban. továbbá a bálabentó épület, valamint a ka- eánház építésénél. A brigádok kö­zött megindult nagyiramú vetélke­désben Kádas István ácsbrigádja az előregyártóit elemek összeilleszté­sén, Fintor Ferenc kubikos csapata a fonócsarnck betonozási munkai­ján, Tóth Károly lakatos munka-, csoportja az „álmennyezet“ szerété-1 sén átlagosan 180—190 százalékos teljesítménnyel dolgoznak. Hősies helytállásról tettek bizonyságot Do- lák Benjámin DlSZ-ikőművesbrigíád- .iának tagjai: a VIT tiszteletére tett fogadalmuknak megfelelően a ka­zánház irodarészének földszinti fel­egyen ig való falazását a vállalt 13 nap helyett IS nap alatt elvégezték. A nagylendületű versengés magá­val ragadta a gyengébbeket is, így azután az utóbbi időkben nem volt száz százalékon aluli dolgozó. A kemény erőfeszítés nyomán — a többi között — a fonócsarnok nyugati hajójában több. mint hat­száz méteres szakaszon elkészült a parkettázás, ugyanitt háromezer négyzetméteres területen elvégezték az „álmennyezet” szerelését. Ezzel az átmeneti elmaradást megszüntet­ték és megteremtették annak lehe­tőségét, hogy augusztus végéig a fcnócsarnök újabb héromezeröt&záz négyzetméteres szakaszát adhatják át szerelésrekész állapotban. Az ■építésen dolgozók kemény erőfeszí­tésének eredményeként már újból mintegy hatnapos előnyt szereztek Faure nyilatkozata a francia nemzetgyűlésben Párizs (TASZSZ) Edgar Faure francia kormányfő augusztus 5-én a nemzetgyűlés ülé­sén nyilatkozott az általános politi­kai kérdésekről. Faure foglalkozott a genfi értekezlet eredményeivel. Az első tárgyalások eredményeit nemcsak a külügyminisztereknek adott irányelvek fejezik ki — mon­dotta Faure —. Haladást értek el a genfi értekezlet napirendjének min­den pontjában. „Többek között kí­vánatosnak ismerték el az Európá­ra. vagy Európa egy részére vonat­kozó biztonsági tervet, amely felté­telezi azt a kötelezettséget, hogy nem alkalmaznak erőszakot. Elis­merték a német újraegyesítés és a biztonság közötti kapcsolatot, azt a szükségességet, hogy hozzá kell fog­ni ehhez az újraegyesítéshez, el­ismerték a négy hatalom közös fe­lelősségét e kérdésekért; kifejezésre juttatták azt a kívánságot, hogy olyan leszerelési programot kell ki­dolgozni. amely lehetővé tenné, hogy a felszabadult erőforrásokat az elmaradott térségek gazdasági es szociális fejlesztésére használják fel. Elismerték, hogy a Kelet és Nyugat közötti kapcsolatokat fej­leszteni kell, megkönnyítve az em­berek közötti érintkezést, az eszmék és az áruk cseréjét. Kétségtelen — folytatta Faure —. hogy mindezeket a kérdéseket nem oldották meg, de egyetlen problé­mát sem hanyagoltak el. A genfi értekezlet más szinten folytatódni fog, hogy konkrét határozatokat hozzanak ezekről a különféle pon­tokról. Az értekezlet már folytató­dik. Jelenleg tárgyal az amerikai kormány és a Kínai Népköztársaság képviselője. Bulganyin marsallt és Hrusesovot hivatalosan meghívták Nagy-Britanniába és a szovjet kor­mány Pinayt és engem meghívott, vegyünk részt Moszkvában tárgya­lásokon. Elfogadtuk ezt a meghí­vást és október elején elindulunk. (MTI)—— Augusztus 20-ig meghosszabbítják a miskolci országos képzőművészeti kiállítást A miskolci Herman Ottó mú­zeumban megnyiU első vidéki orszá­gos képzőművészeti kiállítás iránt megnyilatkozó hatalmas érdeklődés arra késztette a rendezőséget, hogy a kiállítást augusztus 21-ig meghosz­szabítsa. A rendezőséget az a cél is vezette, hogy az alkotmány ünnepe alkalmából Miskolcra érkező vidéki dolgozóknak is módjuk legyen a rit­ka élményt nyújtó kiállítás képző- művészeti alkotások megtekintésére. Nagyszabású munkás-paraszt találkozott lesznek megyétitteo az alkotmány ünnepén Megyénk városaiban és nagyobb községeiben az idén is megrendezik az alkotmánynapi munkás-paraszt találkozókat. A gazdag műsorú, színpompás, sokhelyütt kiállítások­kal és ünnepi vásárokkal egybekö­tött munkás-paraszt találkozókon az ipar és a mezőgazdaság több tíz­ezer dolgozója fűzi még szorosabbra kapcsolatait. A Lenin Kohászati Művek mun­kásai például az általuk patronált 15 tsz. és 3 gépállomás legjobb dol­gozóit hívták meg augusztus 20-ra Diósgyőrbe, ahol gondoskodnak vendégeik egész napos szórakozta­tásáról. Gyárlátogatást rendeznek, majd a Szabadság-kertben a leg­jobb diósgyőri kultúrmunkások és a szentistváni népi együttes nagy­szabású kultúrműsort adnak. A DIMÁVAG munkásai 13 tsz. és két gépállomás dolgozóit látják ven­dégül. A gyár munkásai, akik a pat- ronázsmozgalcm során sok kedves ismerőst szereztek a falvakban, le­vélben hívják meg falusi barátai kát. Leveleikben beszámolnak mun­kagyőzelmeikről és hírt kérnek a, falu eredményeiről, a kenyércsata és a begyűjtés állásáról. A Dl MÁVAG munkásai a találkozó al­kalmából bemutatják a dolgozó pa­rasztoknak azokat az üzemrészeket,, ahol főleg mezőgazdasági gépeket gyártanak. Kazincbarcikán is lelkesen készüL nek már az augusztus 20-i munkás­paraszt találkozóra. A vegyikombi­nát felavatásának, a műtrágyagyár­tás beindulásának napjára többezer falusi vendéget várnak a sajóparti ifjú szocialista városba. A járási székhelyeken is nagy­szabású baráti találkozókat rendez­nek az alkotmány ünnepén. Sáros­patakon a Rákóczi-vár parkjában mezőgazdasági kiállítást rendeznek. A járás területén Tolcsván. Kenéz- lőn és Tiszakarádon rendeznek még nagyszabású munkás-paraszt talál­kozót. V-------------------------------------------------------------------. ^ Magyar művészek a Yir nemzetközi alkotó pályázatának df’nyerlesei között Varsó A Magyar Távirati Iroda kikül­dött tudósítója jelenti: Az V. világifjúsági és béke világ- találkozó tiszteletére a DÍVSZ lap­ja, a világ ifjúsága nemzetközi al­kotói pályázatot hirdetett. A pályá­zat eredményét a közelmúltban ér­tékelték és a varsói VIT első nap­jaiban tették közzé. A díjnyertesek között számos magyar művész is szerepel. A VIT képzőművészeti nagydíjá­nak'nyertese Nagy Ferenc magyar népművész. I. díjat nyert a pályá­zaton Hajdú András zeneszerző Cigánykantátájáért. Pálvölgyi Fe­renc. a Magyar Fotó Vállalat fotó- riportere fényképeiért. A II. díj nyertesei között van Kurtág György zeneszerző, aki brácsaversenyéért.. Széles Józsefné népművész, aki tex­tíliáért kapott díjat. II. dijat nyert továbbá Aranyosi György író prózai alkotásaiért. Kovács Imre újságíró cikkeiért, Domanovszky Endre Ol­vasztárok című képéért. Petrovics Emil zeneszerző Szerb dalok című zeneművéért. A III. díj nyertesei között szerepel Gábor István újság­író. Bakai Erzsi népművész, Szoko- lai Sándor zeneszerző, Ribárí Antal zeneszerző és Bolgár József festőmű­vész. Oklevéllel tüntették ki Faze­kas István és Lévai Julia népmű­vészt, valamint Decsényi János és Hidas Frigyes zeneszerző alkotását. (MTI) ) — A VÁROSI tanács vb. titkár­sága közli Miskolc dolgozóival, hogy 1955 augusztus 4. óta az elsőfokú gyámügyeket az egész város terüle­tén a II. kerületi (Ujdíósgyőr) tanács végrehajtó bizottságánál intézik. A városi tanács oktatási osztálya to­vábbra is csalk másodfokon intézi a gyámhatósági ügyeket. ■— A DOLGOZOK általános isko­lájának tanfolyama Miskolcon, a Kun József utca 7. szám alatti isko­lában szeptemberben megkezdődik. Beiratkozás minden nap délelőtt 9-től 12-ig az igazgatói irodában. A tanfolyamra mindazok jelentkezhet­nek, akik az általános iskola 5—S osztályát el akarják végezni. Klaj József elvtárs, a Lenin Ko­hászati Művek egyik felelős osztá­lyának vezetője, kiváló villamossá­gi és gépészeti szakember, fárad- hatatlan pártmunkás, falusi mun­kára jelentkezett. A gyengén dol­gozó sátoraljaújhelyi gépállomás vezetését bízta rá a párt. Klaj elv- társ 1955 július 8-án jelentkezett új munkahelyén. * Nemrégiben egy Idős, hatva­non már túljáró középparaszt bá­csival beszélgettem, a termelőszö­vetkezeti gazdálkodásról. A párt­titkár azt mondta róla: „K. István bácsi becsületes, jól gazdálkodó kö­zépparaszt, ezüstkalászos jelvénye van és erősen hajlik a közös gaz­dálkodás felé.“ István bácsi elisme­rően nyilatkozott ' a közösről, de még a hosszas beszélgetés végén sem határozott. Nem mondott sem igent, sem nemet. A búcsúzásnál azonban még visszatartott néhány szóra. Lenyomott a székre, szembe­ült velem, s mielőtt megszólalt volna, mosolyogva pödört egyet szürke bajuszán ... — Csak azt szeretném megmon­dani — kezdte István bácsi —, hogy furcsa emberek vagytok ti kommunisták. — Kissé meglepőd­tem és kutatóan nézhettem az öreg­re, mert gyorsan hozzátette: — no, nem rosszra gondolok, nem rossz­ra. Éppen fordítva. — Bele is pi­rult egy kicsit, s habozott, mintha megbánta volna, hogy belekezdett a beszédbe, de azután folytatta. — Igen, furcsa emberek vagy­tok. A múltkor itt járt nálam egy elvtárs, egy kommunista valame­lyik üzemből, ö is a termelőszö­vetkezetről beszélt velem. Olyan negyvenéves lehetett, Azt mondta, géplakatos és brigádvezető, most meg tanul, valami teknikumban, vagy miben. Még egy éve van és ha az letelik, akkor meg jön fa­lura. Termelőszövetkezetbe, vagy gépállomásra. Jön segíteni nekünk. Hát szóval engem csak az lepett meg. hogy dolgoz’k a gyárban, meg tanul, közben még hozzánk is el­jön és azután falura megy dolgoz­ni, véglegesen. Hogy bír ennyit egy ember, még ha kommunista is... — István bácsi értetlenül bólogatott. — Vasból vagytok ti, vágy miből? — És a végén hozzá­tette: — irigyellek benneteket. Bárcsak leadhatnák vagy har­mincat az én hatvan esztendőmből. Bírnám akkor én is!... TŰZVONALBAN Valahogy ez az őszinte megnyi­latkozás jut az eszembe, ahogy Klaj József elvtárssal, a sátoralja­újhelyi gépállomás új igazgatójá­val beszélgetek, a még mész- és ce- mentszagú ideiglenes irodahelyi­ségben. Alig három hete vette át papíron a gépállomás berendezését, az emberüket, a gépeket, a hatal­mas munkaterületet. Egy hónappal ezelőtt még a Lenin Kohászati Mű­vekben dolgozott: szervezett, veze­tett, intézkedett. Ott, ahol közel húsz éven keresztül élt, ahol né­hány esztendővel ezelőtt párttag lett, majd harmincéves fejjel neki­állt a villamossági szakmát tanul­ni. Később beiratkozott a villamos- telepkezelői tanfolyamra, azt elvé­gezte, azután nekivágott a gépipa­ri technikumnak. Leérettségizett. Közben járta a falut, patronálta a gépállomásokat, segített minde­nütt, ahol erre szükség volt.. i Most meg mint gépállomásigazga­tó sorolja mint dolgozik, hogy dol­gozik a gépállomás. Még alig me­legedett meg az új helyen, de már a traktorosok munkájáról beszél, az akadályokról,' az ötvennyolc cséplőről, amelyek megkezdték a cséplést. A tarlóhántásról, hogy: — bizony van lemaradás, de megtesz­nek mindent, amit csak lehet. Ilyen kommunistákra gondolt az öreg K. István bácsi. Még nem beszéltünk a tervek­ről, azokról a módszerekről, ame­lyekkel Klaj elvtárs meg akarja változtatni a gépállomás eddigi egész munkáját, az eredményeket. Helyrehozni a régi vezetés hibáit, amelyek végső soron a kenyér és a hús értékes mázsáit vették el az ország szájától. — Hiszen a gépál­lomás célja, ha közvetve is, a több kenyér, a több hús termelése. — De már az elhangzott néhány kér­désből, feleletből is meg lehet álla­pítani, hogy Klai elvtárs itt helyt fog állni. Mert, akarja. Ügy mint a tanulást, a fejlődést akarta. És nem is fiatal fejjel... Néhány traktoros ugyan már a gépállomásra , menet, útközben is beszélt az új igazgatóról. Azt mondták jó ember, megszerették. Persze ez még nem minden, hiszen nem is egy traktoros ezt mondta a régi igazgatóról is. Jó ember volt, mert ki-ki azt tehette, amit akart. Nagy István bácsi, az éjjeli­őr véleménye már többet mondott: — Az új igazgató elvtárs? Már bezörgettem néhányszor a lakásuk­ra éjfél után, hogy ideje lesz lefe­küdni. Állandóan tanulnak, meg irkáinak, ö is, a felesége is. Mond­tam, hogy tessenek már aludni, hi­szen mindjárt megvirrad. Klaj elvtárs elmosolyodik, s cin­kosan tekint a vélemények után Gyárfás elvtársra, a párttitkárra, aki szintén alig néhány hete ke­rült a gépállomásra. Bizony tanul­nak valamennyien. E nélkül nem megy a dolog. Kiss elvtárs, az üzemgazdász egész csomó szak­könyvet adott kölcsön az igazga- tóéknak. Agronómiái szakkönyvek. Most ezeket böngészgetik éjfélekl.a. Jeavezgetnek belőle. Mert a gép­állomásigazgatónak ezután érteni kell az agronómiához. Az igazgatói iroda íróasztalán is néhány szak­könyv. A gépállomások kiváló dolgozóinak tanácskozásáról a jegyzőkönyv, a gépállomás dolgo­zóinak zsebkönyve. — Újra csak tanulok — mondja derűsen Klaj elvtárs. — De nem baj, ez csak használ az embernek. Persze a tanulás mellett igyek­szünk rendbehozni, amit eddig a gépállomás elmulasztott. — És ez már végzett munka, bizonyíték ar­ra, hogy a sátoraljaújhelyi gépál­lomás vezetése jó kézbe került. Fá­radtságot nem ismerő kommunis­ta szakember kezébe. Az első napokban persze szo­katlan volt a környezet. A nagy­üzem után, ahol rendezetten, terv­szerűen ment a munka, egy olyan gépállomáson, amely nem dicseke­dett jó eredményekkel. A gépállo­más is még csak épülőfélben van, a műhelyen és ideiglenes irodahá­zon kívül csak féligkész gépszínek. És megannyi ismeretlen ember, akik közül bizony eaynéhányan fe­gyelmezetlenül viselkedtek, dolgoz­tak. Hiszen ebben rejlett a gépál­lomás gyenge munkája. Klaj elv­társ mégis . úgy érezte: hazaérke­zett! Első dolga volt megismerked­ni a géptípusokkal és az emberek­kel — nappal. Éjjel pedig a hű se­gítőtársával, feleségével, a nagy­üzemi pártbizottság volt munka­társával együtt tanulmányozták a terveket, a jegyzőkönyveket. Pró­báltak eligazodni, tisztánlátni, egy­szerre és mégis pontosan áttekin­teni mindent. Felismerni a hibá­kat és a jót a régi vezetésben, azután megformálni az újat. A párttitkárral és az üzemgaz­dásszal hosszú órákat töltöttek együtt az első napokban. Terveket szőttek az új igazgató és a párttit­kár elgondolásai alapján a nagy kenyércsata, az aratás, cséplés ho­gyanjára, mikéntjére. Klaj elvtárs ugyanis az első napon kijelentet­te, hogy a munkát csak a pártszer­vezet, a kommunisták segítségével lehet megoldani, ezért mindenben együtt akar dolgozni a pártszerve­zettel. Ehhez viszont erőssé kell tenni a pártszervezetet. Nem lehet az, hogy — mint eddig tették a sá­toraljaújhelyi gépállomáson — csak három-négyhavonkint tartsanak taggyűléseket, pártvezetöségi ülése­ket. Hiszen, hogy tud akkor segí­teni a párt. hogy segíthetnek a kommunisták, ha azt sem tudják, mit kellene tenni. Azután megtartotta az új igaz­gató az első közös tanácskozást az új munkahelyen. Olyan formában, ahogy a nagyüzemben tanulta és tette. A gépállomás minden vezető dolgozója megkapta a tervet az el­végzendő munkára. Pontos, részle­tekre bontott tervet kaptak és hoz­zá az új igazgató néhány biztató, de határozott kijelentését: — Néz­zék elvtársak. Ez a terv törvény. Ha törik-szakad, végre kell hajta­ni. Ezután minden szombaton ki-ki beszámol, hogy hajtotta végre a heti tervet, s nem szeretném, ha valami hiányosság lenne. Hisz»n mindenki felel a rábízott munká­ért. iffá valami probléma adódik közben, jöjjenek hozzám az elvtár­sak bizalom,mai. Közösen képesek vagyunk legyőzni minden aka­dályt. Ds a munkának menni kell. Nem tűrhetünk sem fegyelmezet­lenséget, sem kényelmeskedést. Tő­lünk függ, mennyi és milyen ke­nyér terem ebben a járásban, de még az is, milyen eredményesen dolgoznak a termelőszövetkezetek, Hiszen a mezőgazdászaink ott van­nak a tsz-ekben .., Tehát munká­ra elvtársak, sok sikert, kívánok hozzá mindenkinek... Mindjárt másnap be is bizonyí­totta Klaj elvtárs, hogy ő állja a szavát. A műhelyben panaszkodtak, hogy hiányos az alkatrészellátás. Az új igazgató intézkedett, s né­hány nap múlva megkapták az al­katrészeket. Annyit mindenből, hogy legyen tartalék is. De bebizo­nyította, hogy akkor sem viccelt, amikor a fegyelemről beszélt. Nagy Sándor traktoros minden bejelentés nélkül négy napig ott­hon maradt. Nem más ez, mint a munka megtagadása. Klaj elvtárs behivatta. Nem idegeskedett, ke­mény hangon, határozottan, kom­munista vezetőhöz méltó módon szólt. Nézze Nagy elvtárs. Amit maga tett, az a legsúlyosabb fegyelemsér­tés. Nem gépállomás dolgozójához méltó dolog. Olyan, mintha egy katona otthagyná őrhelyét. Ezt pe­dig ugy-e nem lehet megtenni? Le­het, hogy magának valóban fontos munkája volt. De miért nem szólt nekem. Ha lehetett volna, bizonyo­san elengedem. Megmondom őszin­tén, súlyos büntetést érdemel. De most először eltekintek ettől, mert lehet, hogy a régi vezető elnézett az ilyen dolgok felett. De legköze­lebb...?! No, de azt hiszem, leg­közelebb nem fordul elő ilyesmi. Nem javasolnám ... Nany Sándor megfogadta, hogy ez volt az utolsó. És bizonyosan ez volt... Előforő.ult, hogy az admi­nisztrátorok csak nyolc óra után érkeztek a munkahelyre. De ez is csak egyszer fordult elő. Azóta, pontos mindenki. Nem, nem félnek az igazgatótól, hiszen kuki szere­tettel beszél róla. De megértették, hogy fegyelem nélkül nincsenek eredmények. Ma már a gépállomás szinte minden dolgozóját személyesen is­meri Klaj elvtárs. A párttitkárrál minden nap mealátogatnak egy-eoy traktorost, cséplőgépvezetőt. S aki­vel egyszer beszél Klaj elvtárs, an­nak az a véleménye: kemény em­ber az új igazgatónk, de jó ember. Igazságos. — S ha nem is teszik hozzá, de odagondolják: — kom­munista! BARCSA SÁNDOR

Next

/
Thumbnails
Contents