Észak-Magyarország, 1955. augusztus (12. évfolyam, 180-204. szám)
1955-08-05 / 183. szám
^ 60 éve halt meg a proletariátus nagy tanítója: Engels Frigyes A szó és a tett egyet jelent a DIMÁVAG kovácsainál Okuljunk a példából AZ MDP BORSOD-ABAU3-ZEMPLÉN MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XL st/toi.va'n 183 szám ARA 50 FILLÉR fX 1. SjIPSJ ÍX U. KJ S. uo wsm Megnyílt a Szovjeiunió Legfefsi lanácsáiiak barnadik ülésszaka Moszkva (TASZSZ) Augusztus 4.-én délután moszkvai idő szerint három órakor a nagy Kreml palotában megnyílt a Szovjetunió Legfelső Tanácsának harmadik ülésszaka. Az ülésszakra eljöttek a Szovjetunió Legfelső Tanácsának küldöttei — a nép választottal, akik a soknemzetiségű Szovjetunió valamennyi népét képviselik. Az ülésteremben sok vendég van — az üzemek élmunkásai, kulturális személyiségek, tudósok, a szovjet hadsereg harcosai, a főváros társadalmának képviselői. A páholyokban a Moszkvában akkreditált nagykövetségek és követségek vezetői, a diplomáciai testület tagjai, a szovjet és a külföldi sajtó képviselői foglalnak helyet. Az ülésszakon részt vesz a jugoszláv újságíróknak a Szovjetunióban tartózkodó küldöttsége i- Délután három óra. Az elnökség asztalánál helyet foglal A. P. Volkov, a Szövetségi Tanács elnöke, V. T. Ladsz. a Nemzetiségi Tanács elnöke és helyetteseik. A küldöttek és vendégek viharos, szűnni nem akaró tapssal fogadják a Szovjetunió Kommunista Pártjának és a szovjet kormánynak a vezetőit, amikor azok a teremben megjelennek. Az elnöklő A. P. Volkov, a Szövetségi Tanács elnöke megnyitja a Szövetségi Tanács és a Nemzetiségi Tanács együttes ülését. Bejelenti, hogy az ülésszakon résztvesz a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság Szövetségi Nemzetgyűlésének küldöttsége, amelyet Vladimir Bakancs, a Horvát Népköztársaság Nemzetgyűlésének elnöke vezet. A. P. Volkov a Szovjetunió legfelső Tanácsának küldöttei nevében szívélyesen üdvözli a kedves vendégeket. Ezután N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke emelkedik szólásra, hogy elmondja a négy hatalom genfi kormányfői értekezletén részt- vett szovjet kormányküldöttség beszámolóját, N. A. Bulganyin több, mint másfél óráig tartó beszédét a küldöttek és vendégek feszült figyelemmel hallgatták végig. A beszéd vitája augusztus 5-én, pénteken reggel kezdődik a Szövetségi Tanács és a Nemzetiségi Tanács együttes ülésén. (MTI) A Géniben megtartott négyhatalmi kormányfői értekezlet eredményei Kivonat N. A. Bulgany innak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének a Szovjetunió Legfelső Tanácsa ülésszakának 1955 augusztus negyediki ülésén elmondott beszámolójából Moszkva (TASZSZ) N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke a Szovjetunió Legfelső Tanácsa ülésszakának 1955 augusztus 4_i ülésén többek között a következőket mondotta: A Szovjetunió Minisztertanácsa megbízott engem, hogy tegyek jelentést a Szovjetunió Legfelső Tanácsán ban a négy hatalom — a Szovjetunió, az Amerikai Egyesült Államok, Nagy- Britannia és Franciaország — kormányfőinek Oenfben július 18-tól 23-ig megtartott értekezletén elért eredményekről. Az Amerikai Egyesült Államok, Anglia, Franciaország es a Szovjetunió kormányfőinek értekezletét a békeszerető erők határozott sikerének kell tekinteni. Mind a hivatalos ülések, mind az üléseken kívül lezajlott nem-hivatalos találkozók — hangoztatta — az együttműködés és a kölcsönös megértés szellemében folytak le: az értekezlet minden résztvevője — ezt megelégedéssel kell megállapítani — arra törekedett, hogy pozitív eredmények jöjjenek létre. A négy hatalom kormányfőinek Genfben megtartott értekezletét a fontos történelmi események közé sorolhatjuk, mert fordulatot jelent a Szovjetunió, az Amerikai Egyesült Államok, Anglia és Franciaország viszonyában. A továbbiakban N. A. Bulganyin részletesen foglalkozott azzal, milyen volt a nemzetközi helyzet az értekezlet előtt, melyek voltak azok a tényezők, amelyek a nemzetközi helyzet bizonyos enyhülésére vezettek és ezzel kedvező feltételeket teremtettek a genfi értekezlet megtartásához. Ennek során rámutatott arra, hogy lehetetlen nem látni, hogy az utóbbi időben pozitív eredményekkel jártak a Szovjetuniónak és az összes békeszerető országoknak a béke megszilárdítása érdekében kifejtett erőfeszítései. A nemzetközi feszültség enyhítése szempont jából kiemelkedő jelentőségűek a szovjet kormány május tizediki javaslatai, amelynek a fegyverzet csökkentésének, az atom és hidrogénfegyver eltiltásának és az újabb háborús veszély elhárításának kérdéseit illetik. Ezeket a javaslatokat számottevő nemzetközi körök helyesléssel fogadták és mindenütt úgy értékelték, mint tekintélyes hozzájárulást a béke ügyéhez. Ha ezek alapján létrejönne a kellő megegyezés, ez igen fontos szerepet, játszanék a tartós béke biztosításában. Nehéz felbecsülni egy olyan esemény jelentőségét — hangoztatta —, mint az osztrák államszerződés megkötése, amire a Szovjetunió kezdeményezése alapján került sor. Az osztrák kérdés sikeres megoldása megmutatta, hogy a hatalmak, amelyekre a fő felelősség hárul a béke fenntartásáért, korántsem merítették ki a megoldatlan nemzetközi kérdések rendezésének lehetőségét. Termé- kaetes, hogy e kérdés megoldása fokozta a mozgalmat a többi megérett probléma rendezéséért is. Különösen ki kell emelni — mondotta — mekkora jelentősége van a béke ügye szempontjából annak a fordulatnak, amely a Szovjetunió és Jugoszlávia viszonyában jött létre a szovjet kormányküldöttség jugoszláviai utazásának eredményeként. Rámutatott arra, hogy a belgrádi megbeszélések véget- vetettek annak a rendellenes és megengedhetetlen helyzetnek, amely a két ország között 1948 után alakult ki, amikor is mesterségesen megbontották a jugoszláv és a szovjet népek testvéri barátságon és szoros együttműködésen alapuló viszonyát. A szovjet—jugoszláv viszonyban egész a közelmúltig fennálló rendellenes helyzet csak a béke ellenségeinek malmára hajította a vizet. Ez a helyzet komoly kárt okozott mindkét ország létfontosságú érdekeinek és a népek közötti béke fenntartása érdekeinek is. Ez a helyzet nem maradhatott fenn tovább és a két ország kormányai arra a következtetésre jutottak, hogy gyökeresen meg kell javítani a szovjet—jugoszláv viszonyt. A Szovjetunió és Jugoszlávia viszonya ma és a jövőben is a béke oszthatatlansága, a szuverenitás tisztelet- bentartása, a függetlenség, a területi sérthetetlenség és az egyenjogúság alapelveinek elismerésén, a népek békés egymás mellett élésének elismerésén és továbbfejlesztésén, a kölcsönös megbecsülésen és a belügyekbe való be nem avatkozás elvén épül fel. A szovjet—jugoszláv viszony megjavítása terén ezideig elért eredmények alapossá teszik azt a feltevést — mondotta —. hogy a két ország az egyetlen helyes utat választotta és a két kormány teljes komolysággal törekszik a Szovjetunió és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság viszonyának továbbfejlesztésére és megszilárdítására, Mi erről a szónoki emelvényről üdvözöljük jugoszláv barátainkat és Tito elvtársat, Jugoszlávia elnökét és szükségesnek tartjuk kijelenteni. hogy pártunk központi bizottsága, a szovjet kormány és az egész szovjet nép további erőfeszítése - ket tesz annak érdekében, hogy tovább haladhassunk a Jugoszlávia testvémépeivel való barátság és őszinte együttműködés együttesen választott útján. Rá kell mutatni továbbá, milyen nagyjelentőségű esemény volt Dzsa- vaharlal Nehru indiai miniszterelnöknek a Szovjetunióban tett látogatása. A szovjet kormány nagyra értékeli a szovjet—indiai együttműködés jelentőségét, mint fontos tényezőt az ázsiai — és nemcsak az ázsiai — békéért folyó harcban. A szovjet kormány a béke fenntartására és megszilárdítására törekedve egész sor más fontos lépést is tett 'L- hangoztatta —, amelyek lényeges, pozitív eredménnyel járhatnak. A többi között gondolok itt arra a javaslatra, amelyet a szovjet kormány tett a Német Szövetségi Köztársaság kormányának a diplomáciai, kereskedelmi és kulturális kapcsolatok megteremtésére vonatkozolag; gondolok továbbá a jelenleg Londonban folyó szovjet—japán tárgyalásokra. N. A. Bulganyin beszédének második részében a genfi értekezlettel foglalkozott. Az értekezlet valamennyi résztvevője a következő kérdések megtárgyalása mellett foglalt állást: a német kérdés, a leszerelés, az európai biztonság és a Kelet és Nyugat közötti kapcsolatok fejlesztése Sajnos, nem fogadták el azt a javaslatunkat — mondotta —, hogy az értekezlet vitassa meg az ázsiai és távolkoleti problémákat, bár e problémák időszerűsége nyilvánvaló, ha szembenézünk a tényekkel. Magától értetődő dolog, hogy a szovjet küldöttség nem járulhatott hozzá a keleteurópai országok helyzete kérdésének, valamint a „nemzetközi kommunizmus“ kérdésének megvitatásához. rámutattunk arra, hogy az adott értekezleten a kelcteurópai országok helyzetének kérdését felvetni annyit jelent, mint arra késztetni bennünket, hogy beavatkozzunk ezen államok belügyeibe. Közismert dolog ugyanis, hogy ezekben az országokban a népi demokratikus rendszert maguk a népek teremtettek meg, szabad akaratnyilvánításuk alapján. Ezenkívül senki sem hatalmazott fel bennünket arra. hogy megvizsgáljuk ezeknek az országoknak a helyzetét. Ami pedig a „nemzetközi kommunizmus“ kérdését illeti, amivel egyes helyeken szeretik ijesztgetni a naiv embereket, mi kijelentettük, hogy a genfi értekezletet a nemzetközi viszonyok problémáinak, nem pedig a különböző országokban működő ilyen vagy olyan politikai pártok tevékenységének, illetve az e pártok közötti viszonynak a megvitatására hívták össze. Ebből kiindulva e kérdés napirendre tűzését a kormányfői értekezleten nem lehetett helyénvalónak elismerni. Azokról a javaslatokról szólva, amelyeket a szovjet kormány a genfi értekezleteié terjesztett hangsúlyozta, hogy mindenekelőtt foglalkozni kell az európai biztonság biztosításával összefüggő kérdésekre vonatkozó jár vasiatokkal. A genfi értekezleten újabb javaslatot terjesztettünk elő az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtésére — mondotta, A szovjet javaslatok egyfelől figyelembe veszik az Európában kialakult tényleges helyzetet, azt, hogy katonai államcsoportosulások vannak, másfelől e javaslatok elfogadása esetén — biztosítják a békés egymás mellett élést az európai államok között. Mély meggyőződésünk — mondotta —, hogy az európai államok igazi biztonságát csak akkor lehet biztosítani, ha végetvetnek a katonai csoportosulások politikájának, ha az összes európai államok, valamint az Amerikai Egyesült Államok egyesítik erőfeszítéseiket a békéért folyó küzdelemben. A különböző országok különbözőképpen élnek. A különböző országokban lakó emberek között vannak hívők és nem hívők, kommunisták és kommunista ellenesek, de valamennyien találkozhatnak egyben: egyenlő mértékben érdekeltek a béke fenntartásában és megszilárdífá- sában. Ha pedig így áll a dolog, akkor nem szabad sajnálni a fáradtságot és az erőfeszítéseket annak érdekében, hogy kiküzdjük e cél elérését — szögezte le a továbbiakban. N. A. Bulganyin beszélt az európai biztonságra vonatkozó egy másik szovjet javaslatról is. amelyet az októberi négyhatalmi külügyminiszteri értekezlet elé utaltak megvitatás végett. Arról a javaslatról, hogy a jelenleg Európában fennálló csoportosul ásókban résztvevő államok az általános európai biztonsági rendszer megteremtéséig kötelezzék magukat, hogy nem alkalmaznak fegyveres erőt egymás ellen. A genfi értekezleten felvetettük az egyre időszerűbbé váló kérdést: a négy hatalom részéről azoknak az államoknak nyújtandó támogatás kérdését, amelyek semlegességi politikát szeretnének folytatni és nem akarnak résztvenni katonai tömbökben és a koalícióban — mondotta a továbbiak során. — Ismeretes, hogy egyes európai, közel- és középkeleti államokban mindinkább erősödik az a mozgalom, hogy az illető államok folytassanak semlegességi politikát. Ez a törekvés teljesen érthető, mert hiszen tudjuk a múltból, hogy azok az országok, amelyek semleges politikát folytattak, biztosították népeik számára a biztonságot és pozitív szerepet játszottak. Mi kijelentettük Genfben, hogy ha azok az országok, amelyek semlegesek akarnak maradni, felvetnék biztonságuk és területi sérthetetlenségük szavatolásának kérdését, akkor a Szovjetunió hajlandó lenne más hatalmakkal együtt résztvenni az ilyen garanciában. Genfben nem jöttünk közös nevezőre a német kérdésben — folytatta N. A. Bulganyin. — Feltehető azonban, hogy a véleménycsere, amelynek keretében a szovjet küldöttség világosan ismertette álláspontját, jelentős lesz. amikor a négy hatalom külügyminiszterei ez év októberében felújítják a tárgyalásokat a genfi értekezleten megvitatott kérdésekről. A német kérdés rendezésével kapcsolatos nehézségeknek nem szabad akadályt jelenteniök a külügyminiszteri értekezlet sikeres munkája szempontjából. így nem akadályozhatják a külügyminiszterek által megvitatandó alapvető, fő kérdésnek, az általános európai biztonsági rendszer megalakítása kérdésének megoldását. Ezután N. A. Bulganyin rátért a leszerelés kérdését illető javaslatokra. A leszerelési probléma lényegét illetően elhatároztuk — mondotta —, hogy tovább keressük a megegyezéshez vezető utat. A négy hatalom külügyminiszterei megkapták a megfelelő irányelveket. Ezután a genfi értekezlet napirendjén szereplő negyedik kérdésről, a Kelet és a Nyugat közötti kapcsolat fejlesztésének kérdéséről szólott. Ennek során bejelentette, hogy jelenleg tárgyalások folynak Nagy- Britannia és a Szovjetunió között a kulturális együttműködés fejlesztésének kérdéséről. Reméljük, hogy ezeket a tárgyalásokat siker koronázza *— mondotta. — Meg kell tervezni még. hogy Eden miniszterelnökkel folytatott nemhivatalos megbeszéléseink során pozitív értelemben tárgyaltunk a hadihajók és a katonai küldöttségek kölcsönös látogatásainak megszervezéséről. Ezután az Ázsia és a Távol Kelet megérlelődött problémáiról folyt nem-hivatalos eszmecserékről számolt be. A genfi értekezlet eredményeiről szólva N. A. Bulganyin következtetéseket vont le. A genfi négyhatalmi kormányfői értekezlet eredményeit összegezve emlékeztetnem kell arra — mondotta —, hogy Genfbe utazásunk előtt kijelentettük, naív dolog lenne arra számítani, hogy néhány nap alatt megoldjuk az összes bonyolult nemzetközi kérdéseket. Csak azok számíthattak erre, akik csodákban hisznek. Mindamellett határozottan visszautasítottuk az alaptalan söté- tenlátást. Az élet igazolta, mennyire helyes volt a helyzetnek ez az értékelése. Most senki sem tagadhatja, hogy a genfi értekezlet jelentős pozitív eredményekkel járt, ezek az eredmények még nagyobb mértékben megmutatkozhatnak a jövőben. A négy hatalom külügyminiszterei számára az értekezleten kidolgozott irányelvek a kölcsönösen elfogadható megoldások keresésinek eredményeként jöttek létre. A megoldások keresése során figyelemben részesültek a tárgyalások valameny- nyi résztvevőjének érdekei. Csakis ily módon lehet megoldani a fontos nemzetközi problémákat. Genfben félretették az erő politikáját. Ezt csak üdvözölni lehet, annál is inkább, mert a genfi tárgyalások konstruktív szelleme most tovább érezteti gyümölcsöző hatását a nemzetközi helyzetben. így például lehetetlen meg nem jegyezni, hogy az utóbbi napokban mind az Egyesült Államokban. mind Angliában olyan, a küszöbönálló diplomáciai találkozók szempontjából nem kis jelentőségű elgondolások jutottak kifejezésre, hogy az államok közötti kapcsolatok alapelvének „a tárgyalásoknak kell lenniök. nem pedig az erőnek." A genfi értekezlet résztvevői Eisenhower amerikai elnök, Eden angol miniszterelnök, Faure francia miniszterelnök — nyilatkozatot tettek a genfi értekezlet eredményeiről. Rá kell mutatni arra, hogy ezekben a nyilatkozatokban továbbra is megvolt az együttműködésnek és a kölcsönös megértésnek az a szelleme, amely elősegítette a genfi értekezlet ikerének biztosítását és megnyitotta a perspektívákat az államok közötti bizalom további megszilárdítása felé. Mi a többi között üdvözöljük Eisenhower elnöknek azt a kijelentését, hogy „konstruktív módon kell előrehaladni, nem pedig egyszerűen megismételni a múlt szánalmas negatív cselekményeit“. Ezzel kapcsolatban meg kell mondani, hogy az Egyesült Államok hivatalos köreiben ez utóbbi időben törekvés mutatkozik arra, hogy levonják a megfelelő következtetéseket és elősegítsék a nemzetközi viszonyok normalizálását. Örömmel állapíthatjuk meg, hogv az Egyesült Államokban jelentkeztek olyan erők, amelyek ebben az irányban működnek. Érdeklődésre tarthat számot az a tény, hogy a világsajtó orgánumainak többsége pozitív módon értékeli a genfi értekezlet eredményeit. Az angol parlament egyöntetűen helyeselte A. Eden miniszterelnöknek azt a bejelentését, hogy a Szovjetunió vezető államférfiéi ellátogatnak Angliába. Remélhető, hogy a Szovjetunió Legfelső Tanácsa ugyancsak egyöntetűen helyesli azt az elhatározásunkat. hogy ellátogatunk Nagy-Britanniába. A szovjet kormány, mint a vezető államférfiak közötti személyes érintkezés híve, a Szovjetunió és Franciaország közötti viszony megszilárdítására törekedve elhatározta, hogy meghívja Faure urat. Francia- ország miniszterelnökét és Pinay urat, Franciaország külügyminiszterét, látogassanak el a számukra kedvező időpontban a Szovjetunióba. Reméljük, hogy a francia kormány elfogadja ezt a javaslatot. A francia kormány vezetőinek a Szovjetunióba érkezése és a velük felveendő személyes érintkezés a Szovjetunió és Franciaország közötti viszony további kedvező fejlődését szolgálja. A genfi értekezlet eredményed a következőket mutatták: Először, az értekezlet határozottan elősegítette a nemzetközi feszültség további enyhülését és — reméljük elő fogja segíteni a nemes cél eléré- sét_— a szilárd és tartós béke biz- tosítását. A szovjet kormány mindent megtesz, hogy ez a cél megvalósuljon. Másodszor, a négy hatalom állam- férfiainak az értekezlet alatt lezajlott személyes érintkezései igen gyümölcsözőek voltak és jelentőségük nem volt csekélyebb, mint a hivatalos tárgyalásoké. A szovjet kormány kész a jövőben is elősegíteni az államférfiak közötti kapcsolatok fejlesztését és erősítését Harmadszor. A genfi értekezlet (Folytatás « % oldatom)
