Észak-Magyarország, 1955. július (12. évfolyam, 154-179. szám)

1955-07-24 / 173. szám

2 gSZAKMAOYAROItSZAQ Vasárnap, 1955. július 34. A júliusi tanácsülések tapasztalatai TANÁCSAINK ülései minden, kor jelentősek, mert újabb célok eléréséért vívott harcra mozgósít­ják a lakosságot. A nemrégiben f lezajlott júliusi falusi tanácsülése­ken most tárgyalták meg elsőiz- ben azokat a feladatokat, ame- . lyek a párt Központi Vezetősége legutóbbi határozatainak végre­hajtását szolgálják. Nem kevesebbről volt szó eze­ken a tanácsüléseken, mint né- j púnk jövőévi kenyerének betaka­rításáról, a mezőgazdaság termés­hozamának növeléséről és ezzel párhuzamban a falu új, boldogabb életének kialakításáról, a mező- gazdaság szocialista átszervezésé­ről. A Júliusi tanácsülések eredmé­nyességének valóságos fokmérői a kenyércsatában azóta elért sike­rek, az újonnan alakult termelő- szövetkezetek, több községben a gabonabegyűjtésben már eddig is elért számottevő eredmények. Ál­talános tapasztalat megyénkben azonban az, hogy igen gyenge ütemben halad a tarlóhántás és a másodvetés, s nem véletlen, hogy a legtöbb tanácsülésen ezekről ke­vés szó esett. Sok tanácsülésen — nagyon he- 1 lyesen — a kenyércsatára való mozgósítás mellett a termelőszö­vetkezeti mozgalom erősítésére fordították a legtöbb gondot. A ricsei és az abaújszántói járás községeiben például új tsz-ek alakultak. Megyénkben már ösz- szesen 51 eredményesen működő termelőszövetkezeti előkészítő bi­zottság jelzi azt, hogy jó munkát végeztek ezen a téren a tanácsülé­sek. Megyénkben az értékes júliusi tanácsülések közül is külön emlí­tést érdemel Mezőkeresztes község élenjáróinak tanácskozása. Ezen a tanácsülésen 300 dolgozó vett részt. Részletesen foglalkoztak a község minden problémájával. A sok hozzászólás és értékes javas­lat, a kezdeményezések egész sora tette eredményessé az alaposan előkészített tanácskozást. Mezőke­resztes dolgozói tanácsülésükön megmutatták, hogy magukévá tet­ték pártunk és kormányunk hatá­rozatait, s egyemberként készek azok megvalósítására. A VÖRÖS CSILLAG és a Tán­csics TSz, a földművesszövetkezet é& valamennyi tömegszervezet, va­lamint a kultúrmunkások ponto­san meghatározták teendőiket a kenyércsatában. A két tsz tagjai a tanácsülésen hívták ki egymást versenyre. Példájukat követték Papp János és Okos Lajos közép­parasztok, akik az egyéni gazdá­kat hívták versenyre. A mezőke- resztesj tanácsülés legtanulságo­sabb felszólalásai pedig azok vol­tak, amelyekben a két tsz tagjai elmondták az egyéni gazdáknak, hogyan élnek a tsz tagjai, mi vár azokra, akik a közös gazdálkodás útjára lépnek. A Táncsics TSz tagjai például már a tanácsülésen örömmel állapították meg, hogy nagy családjuk a közeljövőben mintegy 15 új taggal erősödik majd. A mezökeresztesi és a többi ki­tűnően sikerült tanácsülés tapasz, talataiból sokat kell tanulniuk azoknak a községeknek, ahol gyengébb volt a tanácsülés, s ép­pen ezért a kívánt eredmény is elmaradt. Csobaj, Rátka. Takta- báj községekben a beszámolót sem készítették elő kellő gonddal, nem is hozta meg a várt eredményt a tanácsülés — igyekezzenek utólag pótolni a mulasztottakat. Kulákgra%te1t Kesznyétenben Az utóbbi időben gyakran tör­tént betöréses lopás Kesznyéten községben. Bezárt és őrizetlenül hagyott magánlakásokba és a bor­bélyüzletbe törtek be, ahonnan pénzt, ruhaneműt, edényt, szerszá­mokat loptak el. A nyomozás során a rendőrség megállapította, hogy a betöréses lopásokat B. Gy. fiatalkorú hely­beli lakos követte el. Kihallgatása alkalmával beismerte, hogy a lo­pásokkal szerzett dolgokat kivétel nélkül Túri Mlháiyné volt 80 hol­das helybeli kulákhoz vitte. A kulák lakásáról a házkutatás alkalmával előkerült a lopott hol­mi nagy része. Több, mint egy év óta rendszeresen bujtogatta a 16 éves fiatalkorút a lopások el­követésére. Pénzt, ruhaneműt, élelmiszert, edényeket és más dol­gokat „szereztetett” így magának az elvetemült kulák. A lopott hol­mikért ' 20—30 forint zsebpénzt adott a fiatalkorúnak. B. Gy. nem tudott megállni a bűnözés útján, mert félt, hogy a kulák feljelenti. Saját szüleit is meglopta. A ku­lák pedig egyre telhetetlenebb lett, a lopott holmi egyre gyűlt lakásán. Kihallgatásakor a kulák először tagadni próbált. B. Gy. fiatalkorú — érezve, hogy most már kisza­badult a kulák karmai közül — a szemében mondta: — Maga kül­dött lopni és vette meg a lopott dolgokat. B. Gy. most érzi csak, hogy mi­lyen bűnbe vitte a kulák. Kese­rűen a szemébe vágja: „Bűnözőt csinált belőlem, tönkretette az éle­temet! Miért nem vallja be, hogy a tsz földjéről a kalászokat akarta velem levagdaltatni. Miért nem beszél arról, hogy a határból ta­karmányt kellett mindig lopni ma­gának.” Túri Mihályné erre sértődötten válaszolja: „Nem ingyen csinál­tad, azért is megfizettem! Hát nem makukát kaptál érte?” B. Gy. csak annyit válaszolt: „Igen, egy félmarékkal.” A házkutatás során egyéb dolgokat is kiderített a nyomozás. A kulák nagymeny- nyiségű lisztet halmozott fel, amelyet az utóbbi hetekben kilón- kint vásárolt fel. Túri Mihályné és családja 14 000 forint adóval és nagymennyiségű terménnyel tar­tozik államunknak. Az elszámol­tatás során sem terményt, sem állatot nem találtak nála. Nem is találhattak — mert mint most ki­derült —> sertéseit ismerőseinél he­lyezte el a községben és hamis névre állíttatta ki a vágási enge­délyt. * Az ügyészség Túri Mihálynét és a fiatalkorút letartóztatta. A bíró­ságra vár a feladat, hogy a fiatal­korú megfelelő intézeti nevelés után visszatérjen a becsületes em­berek közé, Túri Mihályné pedig elnyerje megérdemelt büntetését, hogy ne legyen kedve mégegyszer ártani dolgozó népünknek. Iáradhatatlaóul tovább előre 7 ogos büszkeséggel s örömmel olvastuk a Központi Statiszti­kai Hivatal jelentését az 1955. évi népgazdasági terv második negyed­évének teljesítéséről. Hiszen arról adott számot, hogy a ta valyi vissza­esés után folytatódott az iparunk­ban az első negyedévben megindult fejlődés s kedvezően alakult az egész népgazdaság helyzete. Szocialista iparunk 105.2 száza­lékra teljesítette tervét, tovább erő­södött a mezőgazdaság, gyarapod­tak termelőszövetkezeteink a máso­dik negyedévben. A sikerben benne van a borsodi ipar dolgozóinak küzdelme, eredmé­nye. Az Ózdi Kohászati Üzemek ismét teljesítik az élüzemi feltétele­ket, s ha a nagyolvasztó is javít munkáján, a büszke csillag joggal kerül az ózdi gyár homlokzatára. Borsodi bányászaink is a tervek túlteljesítését jelentik. S ha az élen­járó bányaüzemek mögé csatlako­zik a még hátul kullogó többi bánya is, olyan mint Felsőnyárád is. akkor a harmadik negyedévben a Statisz­tikai Hivatal jelentése még nagyobb sikerekről ad számot az ország né­pének, megyénk dolgozóinak. A’, elért eredmények azt bizo. ™ nyitják, hogy munkásosztá­lyunk teljes erejével harcol a Köz­ponti Vezetőség márciusi határoza­tának megvalósításáért, mert meg­értette a párt politikáját, helyesli azt és tettekkel, jobb munkával já­rul hozzá a párt céljainak sikeres m eg valósit ásd hoz. A mezőgazdaságban a kedvezőtlen tavasz és az elkésett nyár ellenére lényegesen javultak a terméskilátá­sok, nem utolsó sorban a mezőgaz­daság szocialista szektorának erő­södése a tavalyit jóval meghaladó gépesítés következtében. A kalászosok termésátlaga jobb a tavalyinál, kiemelkedően jó termés várható burgonyából és egyes gyü­mölcsfélékből. Kedvezőek a húsellá­tás megjavítása szempontjából nagyjelentőségű kukorica termés* kilátásai is. Tovább erősödött a mezőgazdaság szocialista szektora. Ez év első feléj. ben 113 új tsz alakult, 28.000 új tay lépett be a Uz-be. Megyénkben ily> rövid idő alatt nem alakult asnj/i tsz s nem léplek be annyian a tu­be, mint napjainkban. Hazafiúi büszkeséggel olvashatjuk a jelentésből az új létesítményekről szóló adatokat. Többek között a Le­nin Kohászati Művek erőművében, új gépegység kezdte meg működé­sét. 7 ovább javult a lakosság szociá­lis, kulturális szükségleteinek biztosítása, emelkedett az áruforgaj, lom és a fogyasztás. Az áruforga-• lom és a termelés adatainak össze­hasonlítása azt mutatja, hogy az idén már nem a tartalékok terhére éltünk, mint tavaly, hanem a folyó termelés fedezte a fogyasztás nö­vekvő igényéi. S ezt annak köszön­hetjük, hogy emelkedett a termelé­kenység. Ez pedig azért történhe­tett, mert megélénkült a szocialista, munkaverseny, szervezettebbé vált a munka. Ez az az út, amelyen haladnunk kell. S hogy sikereink még nagyob­bak legyenek, ahhoz az kell, amit feladatként megjelöli a jelentés. Fejlesszük a technikát, használjuk ki a gépeket, ragyogjon újra régi fényében az újitómozgalom, termel­jünk egyenletesen. Biztosítsuk a munka elvégzésének lehető legjobb feltételeit, még tovább szilárdítsuk a munkafegyelmet, nr ijentse a borsodi ipar rendsze. * résén túl a tervét. Dolgozó parasztságunk gyorsan végezze el az aratást, cséplést, tarlóhántást, másodvetést. Adja első gabonáját a hazának s feleslegét az államnak. Szilárd elhatározása legyen minden borsodi dolgozónak: magam is hozzá akarok járulni a nagy célok valóra_ váltásához, az eddigiektől mén job­bon dolgozom, hogy jól megalapoz­zuk a második ötéves tervünk meg­valósítását. A Minisztertanács rendelete a kenyérgabona kötelező vetéséről p 1 h i R o c a L b F f I M I LANOTOL A P © IK< © IL íl © MUNKÁBAN A GUMIBOT ne. folytatás.) 1ÍONKÁBAN A OUMIBOT A mauthautenl fogolytáborban a foglyok megszűntek embernek len. ni. Mindenki kapott egy vékony drótraíüzött számozott pléhlapot. Caleffl száma 115416 volt. Még egisztn sötét volt, amikor éb- rtsstót kongattak. „Ébresztő, föl!" — kiáltozták. Aki nem volt elég gyors, arra rögtön lecsapott a gu­mibot. A szobát példás rendben kel­lett tennünk: a szalmazsákokat szép rendben a falhoz támasztani, a ta­karókat összehajtani. Mezítelen fel­sőtesttel sorakoztunk a Wasche­raum előtt. Borzasztó hideg volt. Kaptunk egy tucatnyi, zsebkendőnél alig nagyobb törülközőt, mintegy 300 ember számára. Csak az elsők tudtak megtörülközni. Folyton sürgettek bennünket, a gumibot működött. Visszatértünk a terembe. Hat torba álltunk fel, min­den sorban 50 ember. Mereven áll­tunk, ha valaki egy centimétert el­mozdult, már rögtön ordítoztak, su­hogott a gumibot, lecsapott egy ököl. A blokkparancsnok gondosan megszámolt bennünket. A sorok vé­gén a háziszolgák álltak, köztük két tiz—tizenkétéves és egy másik, kis­sé magasabb, talán tizenötéves gye­rek. A háziszolgák között egyszer­esük ismerős arco‘ fedeztem fel: magas homlok, kiálló pofacsontok, kék szem, széles váll. Ez az ember közülünk való! Agostino Barbieri volt, a veronai festő, akivel Bolza- nóban találkoztam. Ugyanolyan nyütt öltözékben volt, mint a töb­biek: kopott öltönyben, mint valami szerencsétlen koldus, a hátán kék szürkesávos „ablak". Az előző szál­lítmánnyal került ide Bolzanóból. Háromnegyed órája álltunk már ebben a groteszk helyzetben, ingben, rongyos alsónadrágban, félig mezte­lenül a huzatban. „Achtung!“ — vigyázz! — kiál­totta el magát hirtelen a blokkfele­lős. Ünnepélyesen belépett egy SS katona, közömbösen meghallgatta a rövid jelentést, megszámolt bennün­ket, feljegyezte az eredményt és el­ment. Vége a sorakozónak. A spanyol ordítani kezdett, hogy „raus! ra­us" — kifelé! — és kiterelt benn un­hat az udvarra. Éjjel megint esett a M. Az elvadult spanyol fel és alá rohangáztatott bennünket a blokk előtti térségen. Fagyott lábaink rémesen fájlak a rossz cipőkben. „Ein! zwei! drei!" — reszkettünk a hidegben, fázásunkat a mozgás sem győzte le. ólmos eső kezdett esni. A spanyol ekkor egy hatalmas te­rembe terelt bennünket és megpa­rancsolta, Hogy sorban üljünk le a földre. Hihetetlen, hogy mennyi gonosz­ság lakozott ebben az alakban. Spa­nyol, olasz, német szavakkal hosszú előadást tartott, elmondta, hogy Mauthausen a szörnyűségek pokla, ne legyenek tehát illúzióink, úgyis a krematórium vár ránk, ha nem teljesítjük kötelességünket. Elmond­ta, hogy mi történt c táborban né­hány hónappal ezelőtt, hogyan ir­tották ki a spanyolokat és a zsidó­kat. „Láttátok azt a kőbányát a tá­bor bejáratánálf Ott lent dolgozik a büntetőszázad. Azok között hamar elpatkol az ember, alig biria ki né­hány napig. Azelőtt a zsidókat küldték oda. Anyaszült meztelenül kellett dolgozniok, hátukon nagy szikladarabokat kellett f elcipelniük a lépcsőn. Amikor már minden lép­csőfokon állt egy kőtől görnyedő ember, az egyik SS katona rálőtt az elsőre, arra, aki a lépcső legtetején állt, az összecsuklott, a sziklával együtt ráesett a másodikra, az me­gint a harmadikra és így tovább, végig. Kétszáz lépcső van. Ezt a já­tékot még ma is űzik. Mulatságból csinálják." Abbahagyja, talán érzi, hogy túl sokat mondott Lóbálja a gumibot- jdt, mintha ezt mondaná: „Eh! Lát­tam én már sok mindent itt!" Az­után felszólít bennünket, hogy éne­keljünk olasz és nápolyi dalokat. Perini di Vicenza, az egyik katoli­kus partizán, akinek szép bariton hangja van, teljesíti kívánságát. Elszomorodunk, elkomorodunk. Tor­kunkat a könnyek fojtogatják . . . Elég! Costa, egy bolognai ügyvéd kis történeteket kezd mesélni. Má­sok is követik a példáját, hangu­latunk lassan helyrebillen. Később sikerült Barbierlvel és egy másik festővel beszélnem, aki szintén Stubendienst-re — barakk- szolgálatra volt beosztva. Gino Gre. gorinnk hívták. Barbieri húsz napja van itt, eb­ben a blokkban húzódott meg. Med­dig sikerül a Jváttérben maradniaf Gregorit szeptember 8. után fog­ták el Budapesten, az olasz követ. A Minisztertanács rendeletet hozott v a kenyérgabona vetéstervének teUesi- i tése érdekében. J Vetési kötelezettség t A Minisztertanács rendelete értel- J méhen kenyérgabonát köteles vetni a ^ mezőgazdasági termelőszövetkezetek, f termelőszövetkeztei csoport és minden t egyénileg gazdálkodó (továbbiakban: \ termelő). Az állami gazdaságok, kísérleti, ^tan- éa célgazdaságok kenyérgabona­vetési kötelezettségét termelési térvük határozza meg. A községi (városi) kezelésben lévő tartalékterületek legalább 20 százalé­kát kenyérgabonával kell bevetni. Ez a kötelezettség nem vonatkozik az állami apaállatok eltartását szolgáló tartalékterületre. A községi (városi) kezelésben lévő tartalékterületre adott kedvezmény a községre (városra) megállapított ve­téstervet nem csökkentheti. A vetési kötelezettség megállapítása A megyék (a fővárosi és a megyei (jogú városok) részére megadott köte- Hező kenyérgabona vetésterv felbon­tásánál a megyei (fővárosi és a me- |gyei jogú városi), a járási és a köz- 16égi tanácsok végrehajtóbizottságai a ' gazdalajstrom I. B. részének adatait kötelesek alapul venni. I A rendelet értelmében a járási ta- 1 nács vegrehajtóbizottsága a járásban • lévő mezőgazdasági termelőszövetke- . zetek, a termelőszövetkezeti csoportok, I valamint községek, városok vetéster- I vét augusztus 5-ig köteles kiadni. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek. ■ termelőszövetkezeti csoportok kenyér- I gabona vetésterületét a velük történő • előzetes tárgyalás alapján kötelező : vetéstervként katasztrális holdakban j kell megadni. Az egyes községek, vá- ) rosok kötelező kenyérgabona vetés­• területét úgy kell meghatározni, hogy 1 a termelők kötelező vetésterületének i százalékos aránya megfeleljen a helyi i termelési viszonyoknak és a gyakor- 1 lat során kialakult területi arányok­nak. i A községi (városi, városi kerületi) i tanácsok vegrehaj főbizottságai (továb- 1 biakban: községi végrehajtóbizottság) ( kötelesek a kenyérgabona vetéstervéi i — a gazdalajstrom adatai alapján — • egyenkint megállapítani és a vetés: ! kötelezettséget a termelőnek beadási ségen, Lamberti SorrenHno újság­íróval, Vespa őrnaggyal és mások, kai együtt. Azóta velük együtt itt, Mauthausenban van. Mind elhelyez­kedett már valamilyen kényelme- sebb állásban. Megmagyarázta, hogy arra kell figyelni, nehogy az ember belekerüljön valamelyik transzport­ba, ne helyezzék át valamelyik mun­katáborba, ne betegedjék meg, ne­hogy a kórházban végezze «éleiét. Mindenki a maga szerencséjének kovácsa... — Mi Van a kórházban? — kér­deztem tőle. — Nem láttad idejövet azt a tíz barakkot a kerítésen kívül? Az az „orosz tábor“. Azért hívják így, mert orosz foglyokkal építtették fel és először ők laktak benne. Most az a kórház. Úgyszólván senki sem ke­rül ki onnan egészségesen. Sokan jutnak a kórházból a „kék kocsiba“ is. Hogy mi az? Majd többször lá­tod magad is. Zárt gépkocsi, kék függönnyel eltakart üvegablakok­kal . .. Arra rakják fel az idősebb, dologozni már nem tudó embereket, a súlyos betegeket és azokat, akik­től meg akarnak szabadulni. Azelőtt csak a zsidók kerültek a „kék ko­csiba“, most már nem válogatnak. Becsukják a kocsi ajtaját, kihajta­nak a mezőre, ott beindítanak egy rejtett motort és az mérges gázzal árasztja cl a kocsi belsejét. Aki benne ül, mind megfullad... Vagy néha egy kicsit messzebb viszik az áldozatokat, le a Duna melletti völgybe, ahol egy csomó gazember — német orvosok és néhány bőrét féltő internált, aki a maga rongyos életéért hajlandó ezeknek segéd­kezet nyújtani, bármiféle gonosz­ságban — mindenféle kísérletet folytat a szerencsétleneken. Voltak, akik a kísérleti telepről félőrülten kerültek vissza meghalni az „orosz táborba“ ... Aztán ott van még a gázkamra ... Szédülni kezdtem, a gyomrom ka­vargóit. Odakaptam, mire Gregorí észrevette, hogy túl sokat mondott. Igyekszik tompítani a hatást, látja, hogy Barbicri is halálsápadt. „Ne rémüljetek meg! Nem mindenki ke­rül oda, de adok egy jó tanácsot, ha rosszul érzitek magatokat, inkább dögöljetek meg a blokkban, vagy az udvar egyik sarkában, csak a kórházba ne menjetek! És soha sen­kinek ne panaszkodjatok, hogy rósz. szül vagytok!“ (Folytatjuk.) könyvében előírni. A vetési kötele­zettséget a termelőnek sajátkezű alá­írásával kell elismerni. Azoknak a termelőknek a kenyér­gabona vetési kötelezettségét, agik- nek más község határában is van szántóterületük, abban a községben kell megállapítani és előírni, ahol be­adási könyvüket kiállítottak. A vetési terv teljesítésének nyilvántartása és ellenőrzése A rendelet értelmében a termelők kötelesek a vetési kötelezettség telje­sítését a vetési munkák befejezésétől számított három napon belül a köt. ségi végrehajtóbizottságnak bejelen­teni. Azok a termelők, akik kenyér- gabona vetési kötelezettségüket több község határában teljesitik, kötelesek a vetés teljesítését a terület fekvése szerint illetékes községi végrehajtó­bizottság igazolásával abban a köz­ségben (városban) bejelenteni, ahol a vetési kötelezettséget számukra elő­írták. A községi végrehajtóbizottság a bejelentések alapján köteles nyil­vántartást vezetni a kenyérgabona vetésteljesltéséröl. A mezőgazdasági termelőszövetke­zetek és a termelőszövetkezeti csopor­tok vetési kötelezettségének teljesíté­sét, jelentéseik alapján, a községi végrehajtóbizottság és a járási (vá­rosi) tanács végrehajtóbizottságának mezőgazdasági osztálya tartja nyil­ván. A vetési terv teljesítéséért a mű­ködési területén az illetékes tanács végrehajtóbizottságának elnöke sze­mélyében felelős. A vetési terv teljesítését a taná­csok végrehajtóbizottságai kötelesek rendszeresen ellenőrizni. A vetési kötelezettség elmulasztásának jogkötelezettségei Azokat a termelőket, akik vetési kötelezettségüket nem teljesítik, a ke­nyérgabona beadása után járó min­den kedvezményből kizárják: nem részesülhetnek korpajuttatásban, ke­nyérgabona beadási kötelezettségüket kenyérgabonával kell teljesíteniük, azt más terménnyel nem helyettesít­hetik, tekintet nélkül kenyérgabona- termésükre és vetőmagszükségletükre. Szabálysértés esetében 1000 forintig terjedhető pénzbírság szabható ki azokra, akik vetési kötelezettségüket nem teljesitik, a vetési kötelezettség teljesítésének bejelentését elmulaszt­ják, vagy a valóságnak meg nem felelő aduinkat jelentenek be. Súlyosabb esetekben a cselekményt bűntettnek kell tekinteni és elköve­tőire a 8800-1946. VII. 28. M. E. sz. rendelet 9. paragrafus (1) bekezdése alapján kell a büntetést kiszabni. (MTTj

Next

/
Thumbnails
Contents