Észak-Magyarország, 1955. július (12. évfolyam, 154-179. szám)

1955-07-12 / 162. szám

esZAKMAGTAIKmSZAG Kedd, 1953. július 12. Magyar államférfiak üdvözlő távirata a mongol nép: forradalom 34. évfordulója alkalmából JU. CEDENBAL ELVTÁRSNAK a Mongol Népköztársaság miniszterelnökének. ULAN-BATOR. A mongol népi forradalom harmincncgyedik évfordulója alkalmából, a magyar nép, a Magyar Népköztársaság kormánya és a magam nevében forró testvéri üdvözletemet küldöm a Mongol Népköztársaság népének, kormányának és személy szerint önnek Miniszterelnök Elvtárs. A magyar és a mongol nép barátsága és sokoldalú együttműködése a béke, a demokrácia és a szocializmus táborának országaival, különösen a nagy Szovjetunióval, jelentős hozzájárulás a béke biztosításához. A magyar nép szívből kívánja, hogy a baráti mongol nép további nagy sikerckat érjen el a szocializmus építése terén és a népek közötti béke megszilárdításáért folytatott közös harcunkban. HEGEDŰS ANDRÁS a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. tr ZS. SZAMBU ELVTARSNAK a Mongol Népköztársaság Nagy Népi Huralja Elnöksége elnökének, ULAN-BATOR. A mongol nép legnagyobb nemzeti ünnepe alkalmából kérem Elnök Elvtárs, fogadja a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a magam nevében meleg baráti üdvözletemet. Ebből az alkalomból új, nagy sikereket kívánok a testvéri Mongol Népköztársaság népének hazája felvirágoztatásáért és a béke megőrzé­séért folytatott küzdelméhez. DOBI ISTVÁN a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke. 7V B. ZSARGALSZAJHAN ELVTARSNAK a Mongol Népköztársaság külügyminiszterének. ULAN-BATOR. A mongol népi forradalom harmincnegyedik évfordulója alkalmából kérem Külügyminiszter Elvtárs, fogadja szívből jövő baráti jókívánsá­gaimat. Kívánom, hogy a Magyar Népköztársaság és a Mongol Népköztársa­ság barátsága és együttműködése tovább erősödjék és eredményesen szolgálja népeink felemelkedésének és a béke megszilárdításának ma­gasztos ügyét. BOLDOCZKI JÄNOS a Magyar Népköztársaság külügyminisztere. KÜLFÖLDI HÍREK PEKING CÜj Kína) Csáng Kaj-sek bandita­erőinek négy F-84-es lökhajtásos re­pülőgépe szombaton 10 óra 05 perc­kor a Min-folyó torkolatánál lévő Mejhuacsentől keletre bombázta és fedélzeti fegyverekkel lőtte az „Inch- wells“ angol kereskedelmi hajót. BERLIN (TASZSZ) Július 10-én a Német Demokratikus Köztársaság kormány- küldöttsége Ottó Grotewohl miniszter­elnök vezetésével Varsóból vissza­érkezett Berlinbe. A küldöttséget a berlini Keleti pályaudvaron H. Ma­tern, a népi kamara elnökségének első elnökhelyettese, W, Stoff. H. Loch és P. Scholz miniszterelnök- helyettesek, valamint Németország szocialista egységpá.rtja központi bi­zottsága politikai bizottságának tag­jai, a kormány tagjai, a demokra­tikus pártok és tömegszervezetek, úgyszintén a társadalmi élet kép­viselői fogadták. Otto Grotewohl a pályaudvaron rövid beezédet mondott. PRAGA (TASZSZ) Július 10-én Húsz János halálának 540. évfordulója alkalmá­ból csehszlovákiai Tabor városában emlékünnepséget tartottak. Az ün­nepségen jelen voltak A. Zápotocky köztársasági elnök, valamint a tudo­mány és a művészet kiválóságai, a tömegszervezetek és a társadalom képviselői. Az ünnepségen nyolcvan- ezren vettek részt. A. Zápotocky köztársasági elnök beszédet mondott. Az anyák világkongresszusa a békeharc fontos eseménye Július ban az 7-én megnyílt Lausanne- anyák világkongresszusa, amely-a gyermekek védelmét, a há­ború elien, a leszerelésért és a népek közti barátságért való harcot tekinti feladatának, s amely a Nemzetközi Demokratikus Nőazövetség kezdemé­nyezésére ült össze. A kongresszuson több mint 1200 küldött, megfigyelő és vendég vesz részt a világnak több mint 70 országából. Az anyák világkongresszusa fon­tos esemény a nemzetközi társa­dalmi életben. Az anyák ismét síkra szállnak a béke megvédéséért, a né­pek , kö'csönös megértéséért és ba­rátságuk megteremtéséért. Az emberiség fele nő. A nőknek óriási szerepük van a nemzetközi feszültség enyhítéséért, a béke meg­őrzéséért és megszilárdításáért ví­vott harcban. Az anyák, akiknek drága gyermekeik élete és boldog­sága, az apákkal, a férjekkel és a fivérekkel együtt aktívan küzdenek az agresszív erők mesterkedései ellen és a vitás nemzetközi kérdé­sek békés úton való rendezéséért. Minden becsületes embernek, min­den anyának kötelessége, hogy eré­lyesen harcoljon az új háború elő­készítése ellen, a népek biztonságá­ért. a serdülő nemzedék boldogsá­gáért. A lsu?anne-i világkongresszus politikai, vallási és nyelvi különb­ségre való tekintet nélkül, a test színétől függetlenül lehetővé teszi,- hogy minden anya megtárgyalja a haladó emberiség egyik legégetőbb kérdését: hogyan védjük meg a bé­két, milyen eszközökkel szabadítsuk meg az embereket az újabb háború borzalmaitól. A kongresszusra való világméretű készülődés, a nemzetközi előkészítő bizottsághoz érkezett sok száz és sok ezer levél és távirat egyaránt bizonyítja, hogy a Nemzetközi De­mokratikus Nőszövetségnek a kon­gresszus összehívására irányuló kez­deményezését a világ minden orszá­gának női aktív támogatással és helyesléssel- fogadták. Lelkesen tá­mogatták ezt a kezdeményezést ne­ves női tudósok, ismert írónők, szí­nészek és parlamenti képvise'ök. Támogatta a világkongresszust húsz nemzetközi szervezet, több szervezet pedig elküldte a kongresszusra kép­P 1 L 7 R O C 4 L t F F I: II LANOTO L A POKOLIG SZiZ HOLTTEST 1 BEHEOICia-lJIIY«l (9. folytatás) A velünk rokonszenvező rendőr, ségi alkalmazottak mindent elkövet­tek, hogy előre jelezzék Veneziani terveit. A csoport újra lélegzethez jutott, újabb kapcsolatokat teremtettünk. Számos ismert közéleti egyéniség csatlakozott hozzánk, ezeket gondo­san ellenőriztük. Milánóból egyre sűrűbben érkeztek utasítások és rendelkezések Leo aláírásával. Leo Valianiról van szó, aki Amerikából szerencsésen Rómába érkezett. Ró­mából pedig Milánóba jött, hogy újból bekapcsolódjék a fasizmus elleni harcba, amely egész tudatát, egész életét betöltötte. Leo Vallani az Akciópárt felső-olaszországi tit­kára és a CLNAI-ban a párt kép­viselője lett. Egyik milánói küldetésem során a Corso csarnokában kellett talál­koznom Leóval. Miközben Michelé- töl nagyobb pénzösszeget vettem át a liguriai partizánalakulatok szá­mára, egy csinos, elegáns, karcsú fiatalember lépett a helyiségbe és szemüvege mögül nyugtalan sze­mekkel vizsgált engem. Nem mon­dott jelszót, mégis mindnyájan kész­séges várakozással tekintettünk fe­léje. Kíváncsian néztem rá, vártam, hogy bemutatkozzunk egymásnak. Hullámos szőke haja öszes volt a halántékán. Vde, szép arca nagy életerőről tanúskodott. Végre Michele bemutatott: „Egyik genovai bajtársunk — Hogy hívják? — kérdezte Leo röviden. — Caleffi, — feleltem. — Es a valódi nevef .,, Caleffi — mondtam. — Azt hiszem ez a legjobb álnév. — Legyen öt órakor a Susa-téren, a 24-es villamos végállomásán. — Jó.' A találkozón Leo a genovai hely­zetről érdeklődött. Miközben szavai­mat hallgatta, látszólag közömbö­sen nézdegéV körös-körül. Azután ö beszélt, tömören, világosan, s köz­ben szemei szüntelenül mozogtak, körüljártak minden sarkot. Gyakran használta az „óvatosság“ szót. Fi­gyelmeztetett, hogy minél kevesebb összekötőnk legyen, kerülni kell a népesebb összejöveteleket, állandóan változtatni kell a találkahelyeket, sohasem szabad másra bíznunk a teendőket, még akkor sem, ha mun­kánk fáradságos és nehéz. Beszélt a politikáról. Azt ajánlotta, hogy amennyire csak lehet, dolgozzunk együtt a kommunistákkal, mert az ő pártjuk az egyetlen, jól szerve­zett párt. Igyekezni kell, hogy a szocialistákat bevonjuk komolyabb akciónkba, serkentsük és ragadjuk magunkkal őket. — Na, jól van, isten vele, adjon majd élctjclt magáról! — búcsúzott hirtelen és otthagyott gondolataim­mal. Miután visszatértem Genovába, részletesen elmeséltem ezt a talál­kozásomat Galimbertinek és Cassia- ninak. SZÁZ HOLTTEST A BENEDICTA­TANYÁN A liguriai Appenninekben,Voltag- gio övezetében kis kápolna állt, egy régi bencés kolostor utolsó ma­radványa. Mögötte tanya, amelyet a kápolnáról Benedicia-tanyának neveztek. Í9H február 19-én a salói kor­mány rendeletet adott ki, amelyben kötelezte az 1922, 1923, 1921 és 1925-ös korosztályokat, hogy jelentkezzenek a katonai hatóságoknál. A k i. tíz napon belül nem jelentkezik, az halállal lakói — fenyegetőztek. Sok fiatalember a hegyekbe mene­kült és Raverno tanyájának a kör­nyékén bujkált, ahol a szeptember 8-i katonaszökevények is éltek éa várták, hogy partizánnsztaggá ala­kulhassanak.. Ha ugyanis egy.egy csoport létszáma elérte a 200 főt, fegyvert, lőszert kaptak a szövet­ségesektől és megkezdhették a har­cot. A kétszáz emberből álló csoport fegyverszállítmánya késett valami­lyen, falán jelzési hiba miatt, -az élelemmel és takarókkal bőségesen ellátott, kétszáz ember nyugodtan és vidáman várta a fegyverszállít­mányt s eleinte arra gondolt, hogy a szállítmány a nehezen megközelít­hető terep miatt késik. Mindenesetre a közeli fegyveres osztagok védelme alatt érezték magukat, A csoport parancsnoka egy tüzérszázados, Gian Carlo Odino, fedőnéven Italo volt. Április elején a németek átfésül­ték Campomorone, Isoverde, La Bo- chetta, Növi és Bosio övezetét. ^ Április 7-én, nagypénteken, meg- f lepetésszerüen rátörtek a Benedicta- ^ tanyára, ahol a fegyvertelen parti- f zánok rejtőztek. Az emberek fogy- * vertelenül, minden kiképzés nélkül s álltak szemben az ellenséggel. Kép- i zett katonák nyilván szétszéledtek j) volna a hegyekben és a falvakban, $ s így nagy részük megmenekült j volna. Ezeket a szerencsétlen fiata­lokat ötösével felsorakoztatták és géppuskával lekaszabolták. Leg­többjük még húsz éves sem volt. Mintegy száz embert mészárollak le. Tizenhat embert, köztük nyolc .carabinieri"-rendőrt, Voltaggióban lőttek agyon. A többit (kivéve azt a néhány embert, akinek csodával határos módon sikerült megszöknie) Németországba deportálták. A ta­nyát és a kápolnát felrobbantották, az övezetben lévő házakat és tanyá­kat felgyújtották. Ezzel a vérfagyasztó mészárlással a vérszomjas és bosszúvágyó német fasiszták betetőzték őrült kegyetlen­kedéseiket. A mészárlás híre nem­csak megdöbbentette, de tettekre is ösztönözte az antifasisztákat. A gyári munkások összeszorították fo­gaikat. újabb és újabb tömegek csatlakoztak az ellenállási mozga­lomhoz. A gyárakban a munkások viselőit vagy megfigyelőit. Csatla­kozott a kongresszushoz több olyan országos nőszervezet is, amely nem tartozik a NDN-hez. Sole országban működtek előkészítő bizottságok; sok helyütt megrendezték az anyák országos kongresszusát. Az egy­forma anyai szeretet, a gyermekeik jólétéről és boldog jövőjéről való gondoskodásuk küldte el a nőket a világkongresszusra s buzdította őket, hogy aktívan vegyenek részt a kongresszus munkájában. Különféle nőszervezetek kívánsá­gainak megfelelően az anyák kon­gresszusának napirendjére került „Az életadó anyák készek meg­védeni az életet“ című beszámoló. Nem kétséges, hogy a •beszámoló körül kibontakozó vita fölkelti majd minden jóakaratú embernek, a béke és a biztonság minden hívének élénk figyelmét, s megmutatja a nők és szervezeteik egységét és egybeforrottságát. Az anyák világszerte jói látják az új háború veszedelmét. Látják, hogy egyes nyugati országok bizonyos körei a nemzetközi feszültség foko­zásának, a háborús hisztéria szitá­sénak, a katonai tömbök szervezé­sének és népek egymás ellen uszí­tásának veszélyes útján járnak. Az Egyesült Államok kormánykörei például sok millió dollárt költenek a „hidegháborúra“, beavatkoznak a népi demokratikus országok bel- iigyeibe, megakadályozzák több népi demokratikus országnak az Egyesült Nemzetek Szervezetébe való fölvételét, bár ezek az orszá­gok kül- és belpolitikájukban szigo­rúan megtartják az ENSZ Alap­okmányának elveit. A helyzet kötejez bennünket, hogy minden erőnkkel és minden képes­ségünkkel küzdjünk az új háború kirobbantásának veszedelme ellen. Az anyák nem törődhetnek bele, hogy a fegyverkezési hajsza és a szociális igazságtalanság súlyos teherként nehezedjék a kapitalista országok dolgozóinak és gyermekeik­nek a vállára. Az anyák nem azért nevelik gyermekeiket, hogy a profit kedvéért maroknyi monopolista szenvedésre, éhezésre és halálra kárhoztassa őket. Minden apa és minden anya gyermekeiben látja hazája jövőjét: mindegyik vigyázni akar gyermekei egészségére; demo­kratikus szellemben akarja nevelni őket, s igyekszik, hogy gyermekei fizikailag erős, müveit, kulturált építői és alkotói legyenek az új életnek. Milyen feladat lehet ennél hálásabb és nemesebb? Tudjuk, a béke ellenségeinek, a népek közti ellenségeskedés és gyű­lölködés szítóinak nincs szükségük nagyku-ltúrájú és fennkölt gondol­kodású emberekre. Engedelmes automaták kellenek nekik, hogy le­bonyolíthassák háborús kalandjai­kat; ezért oltják bele a gyermekek és az ifjúság öntudatába az ember­gyűlölet mérgét — legtöbbször az irodalom, a film és a rádió eszkö­zeivel. A kapitalista országok reakciós körei gyermekek millióit fosztják meg a művelődés lehetőségétől, amikor óriási erőket és rengeteg pénzt fordítanak az új háború elő­készítésére. Sok kapitalista és gyar­mati országban nagyon elterjedt a gyermekmunka alkalmazása. Ezek­ben az országokban nyomor, kopla­lás, betegség a gyermekek milliói­nak osztályrésze. Nagy energiával készültek a lan- sanne-i kongresszusra a Szovjet­unió, a Kínai Népköztársaság és az összes népi demokratikus országok asszonyai, akiknek minden gondola­tuk és törekvésük a békére, a békés alkotó munkára, a gyermekeik ra­gyogó jövőjéről való gondoskodásra irányul. Ezekben az országokban megszüntettek minden törvényt, amely hátrányos helyzetbe kénysze­rítette az anyákat; ezekben az or­szágokban az anyák szabadon fejt­hetik ki alkotó törekvéseiket. Az anyák részt vesznek a szocialista termeiéiben; a gazdasági es az államapparátus vezetői közé emel­kedtek; a népgazdaság minden ágá­ban kitűnnek szakmai képzettségük­kel, elsajátítják a legmodernebb tudományt és a kultúrát. A nő a Szovjetunióban, a Kínai Népköztár­saságban és valamennyi népi demo­kratikus országban az új élet épí­tésének nagy ereje. Ez országok kormányai és népei mindent elkö­vetnek. hogy biztosítsák a fiatal nemzedék boldog életét. A szocialista tábor országaiban évről évre nagy összegeket fordítanak új iskolák, bölcsődék, óvodák, úttörőtáborok, gyermek-színházak és sportpályák építésére. Ez országok gyermekei egészséges és életvidám emberekké nőnek föl; szabadon kifejthetik é3 tökéletesíthetik képességeiket és te­hetségüket. A Szovjetunió, a Kínai Népköz- társaság, a szocialista tábor vala­mennyi országa a népek békéjének és barátságának politikáját folytatja. Ezek az országok úgy vélték és úgy vélik, hogy a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett- élése biztosítható és biztosí­tandó a területi épség és a szuve- rénitás kölcsönös tiszteletbentartá- sának, a meg nem támadásnak, a más népek belügyeibe való be nem avatkozásnak, az egyenlőségnek * és a kölcsönös előnyöknek az elvei alapján. A Szovjetunió és más béke­szerető államok legutóbb aktív in­tézkedéseket tettek, hogy előmozdít­sák a világbéke megszilárdítását, a nemzetközi feszültség enyhítését és a különböző társadalmi rendszerű államok kölcsönös megértését. De az új háború veszedelme még koránt­sem szűnt meg. A gyermekek boldogságáért és jövőjéért, pz emberiségnek az új háború fenyegető veszedelmétől való megszabadításáért küzdő jóaka­ratú emberek világszerte követelik, hogy szűnjék meg a „hidegháború“ és a fegyverkezési hajsza, s a béka szempontjai érvényesüljenek a fegy­verzet csökkentésének és az atom­fegyver eltiltásának kérdésében. A kapitalista országokban a dolgozó nők újabb meg újabb milliós töme­gei kelnek harcra az új háború elő­készítésének politikája, az agresszív katonai tömbök létesítése és az atomtámaszpontok építése ellen, a nemzetközi kapcsolatokban mutat­kozó feszjiltség enyhítéséért, a né­pek kölcsönös megértéséért és barát­ságuk fejlesztéséért. A gyermekek boldogsága és a béke elválaszthatatlan egymástól. Az anyák világkongresszusa ki fogja harcolni, hogy az egész világ női még szorosabbra zárják soraikat, gyarapítsák erőiket. Egyetlen nő sem maradhat ki a békéért, a gyer­mekek boldog jövőjéért vívott közös harcból, bármely országban él is. Csak az összes jóakaratú emberek közös harcával kényszer! tihetjük ki, hogy a béke ellenségei lemondjanak bűnös terveikről. A népek megvéd­hetik,, s meg is kell védeniük a békét! Megjeleni a Tartót béke július 10. számában. Az anyák világkongresszusának vasárnapi ülése Lausanne (TASZSZ) Vasárnap, július 10_e volt az anyák világkongresszusának utolsó napja. Az ülésen elhangzottak az utolsó fel­szólalások, a bizottságok befejezték a kongresszusi okmányok kidolgozás Ennek ellenére vasárnap még tönkretették azokat a gépeket, ame- - lyeket a nemetek ki akartak, szállí- f , tani Olaszországból. A szakszerve- f mindig érkeztek üdvözlőtáviratok es zeti bizottságok gondoskodtak a de- f üzenetek a kongresszus címére. portáltak családjairól is. Badano meg én kapcsolatba léptünk a gyá­rosok. képviselőivel és kiharcoltuk, hogy együttműködjenek velünk.' és pénzzel segítsék mozgalmunkat. A CIN 1, 2, 5, 50 és 100 lírás névérték­ben kölcsönköt vényeket bocsátott ki, «melyekért a győzelem utáni időkre a névérték százszorosát, ígértük. Május elején bomba robbant a né­metek számára fenntartott Odecn- moziban. öt Wehrmacht-knlona meghalt, kilenc megsebesült. A né­metek ötvenkilenc antifasiszta névé- t Ezekben szervezetek és magánsze­mélyek üdvözlik a kongresszust és csatlakoznak ahhoz a felhíváshoz, amelyet az összes anyák a gyermekek védelme és egy újabb háború elhárí­tása érdekében kibocsátottak. A vasárnap délelőtti ülésen Ciprus, Brazília, Indonézia, Chile, Svájc, Hol­landia és több más ország képvise­lője szólalt fel. A ciprusi anyák képviselője arról nck a kiszolgáltatását követelték. At a harcról beszélt, amely Ciprusnak fasiszta hatóságok végül is a Ma- t angT)i katonai támaszponttá változta- rassi-borton foglyai közül kivalasz- f ,, , toltak ötvenkilenc embert és áldó- t tasa,eUen Bra^a Fialho bra­zatul ezeket dobták oda a németek- t ziliai küldött rámutatott, hogy a la- nek, fFolytatjuk.) t tinaxuerikai anyák nem akarnak há­borút, békére és a éTafkSrfll'mények megjavítására törekszenek, ez pedig csak úgy valósítható meg, ha csök­kentik a fegyverkezési kiadásokat. Indonézia küldötte a bandungi ér­tekezletről beszélt és azt az ázsiai ée afrikai népek történetének új lapja-; ként jellemezte. Nagy meghatottsággal hallgatták á kongresszus résztvevői a chilei anyák küldöttét. A chilei küldött elmondta, hogy egy chilei gyermek, amikor először látott az égen átsnhannl lök­hajtásos bombavetőgépét, ezt mondta anyjának: „Édesanyám, vezess engem valahová, ahol nincs ég.“ Nem tudjuk gyermekeinket olyan helyre vezetni — mondotta —i ahol nincsen kék ég, de az eget megtisz­títhatjuk és meg is tisztítjuk a bom­bázóktól. Befejezésül kijelentette, hogy a bé­kének Helsinkiben és Lausanneban felhangzott szavait meg kell hallania a napokban Genfben értekezletet tartó négy kormányfőnek," (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents