Észak-Magyarország, 1955. július (12. évfolyam, 154-179. szám)
1955-07-10 / 161. szám
8-ÓÍAKMAGXABORSZAG I' rnap 1955 július Bizonyára kiváncsi az olvasó, kit és mit ábrázol ez a furcsa figura. Elárulom. Egy nagyon babonás embert. Hát ez hogy lehet? Úgy, hogy a szerencsétlen még fiatal korában bebeszélte magárnak, hogy neki nincs szerencséje. Azt áliitotta: ha a szoknyát viselő egyének kinevetik — veszít a kártyán; ha a szellő megfújja — beteg. Még soha nem nyert semmit és az egyenes úton is majd kitöri a nyakát. A szerencsétlen fiatalember barátai váltig hajtogatták,, egyedüli Orvosság — a katonaság. Ott majd embert nevelnek belőle. Visszahozzák a szerencséjét. De barátunk katonának sem kellett. A sorozó orvos azt tanácsolta neki, maradjon továbbra is a mamája szoknyája mellett. És ekkor történt a csoda. Barátunk, aki a falu határát még nem lépte túl, tarisznyát akasztott a nyakába és elindult szerencsét próbálni. De ő nem a j zal a céllal indult a világnak, hog) meggazdagodjék, mint a legtöbb vándor, hanem azzal, hogy megkeresi szerencsétlenségének ellenszerét. Egyik faluból a másikba vezetett útja. Közben kérdezősködött: — Hogyan kell védekezni a köhögés ellen?... Mit csináljak, hogy szerencsém legyen?... Mit tegyek, hogy teccedjek a fehérnépnek?... S ahogy tarisznyájából fogyott az elemózsia, úgy szaporodott a sok, okos, bölcs tanács. S amikor úgy érezte, hogy többé már nem szerencsétlen, minden bajnak tudja az ellenszerét, visszatért falujába és új életet kezdett. Hogy miben állt új élete? Abban, hogy hóna alatt élével felfelé baltát szorongat, kezében ciroksepröt és sütőlapátot tart. Node, vegyük csak sorjába . . . Minek a balta? Azzal védekezik a jégeső ellen... Ugyanis, — szerinte a balta nemcsak favágásra alkalmas, hanem arra is, hogy szétvágja a je- gethozó fellegeket. A cirokseprő meg babonás barátunk legdrágább kincse. Legalább annyit ér neki, mint a királyinak a koronája, a haldoklónak az élete. Vagyont ér az! Boszorkányjuss. Egy hírhedt boszorkány halála előtt minden tudományát erre a cirokseprőre, legkedveltebb „paripájára” bízta. Babonás (barátunk azt állítja, még ember sem képes olyan szépen táncolni, mint a mindenhez értő cirokseprő. És mire jó a sütőlapát? a józan ész szerint arra, hogy a pirosán mosolygó cipót kiszedjék vele a kemencéből. De nem így a babonás! Szerinte a sütőlapát rendeltetése az, hogy elűzze a gonosz fellegeket. S amint rajzunkon látható, babonás barátunk másik kezében kenyérszelet van, amit a tejbe morzsol. De miért nem késsel vágja? Ennek is megvan a magyarázata. Az kéne még csak! Riska tehén azonnyom- ban a jó meleg tej helyett vért adna. No és mi lóg a zsebéből? Fej- revaló kendő. Egyszerű, pirospety- tyes menyecske kendő. Az értéke nem sok, de a varázsa — az igen! Abban van az érték. Mert ha a fehérnép a fejére köti. akárhogy csapkodhat a tüzes ménkű, biztos nem csap az a házba. És miért rugdossa a macskát az istenadta? Egyszerűen azért, mert azt tartja, ha a ház kandúrja úgy -hömpörgőz-ik. hogy a négy lába az égnek áll, vendég érkezik. Neki az elve pedig az: ő se megy sehová, hát hozzá se jöjjenek. És a tábla a nyakában, melyen péntek és 13 van? Akkor különösen kell vigyázni, mert az a legszerencsétlenebb nap. Dohát babonás barátunkat már csak nem érheti semmi veszély! Hiszen minden veszélyre megvan az ellenszere. Ámde egy szép napon, amint a tornác előtt tűnődik, nagy szerencséjére, fején egy tojás koppan. — Elért a veszély! Végem van! Nincs biztonságban az életem! — ordítja s azzal átszalad a szomszédba. Nagy Pál szomszédot hozzá hasonló ..felszerelésben” találja — Oh. a nyomorult, elleste titkomat! — Nem én! Többet tudok, mint kegyelmed! Hiszen a kártojást balA babona a feljegyzések szerint a varázs, bűbáj, bálványimádás és eretnekség szókkal rokonértelmű. A babona a tudatlanság ikertestvére. Tudatlan őseink, ka nem értették meg a különböző természetű jelenségeket, a betegségek okát — a maguk alkotta képzeletvilághoz menekültek. A tudatlanság, a félelem érzete késztette őket, hogy bármilyen eszközzel„ — de védekezzenek! A tudomány hiányában a babonához fordultak „segítségértA jégeső ellen például baltával, betegségek ellen füstöléssel „védekeztek11. Az integrális gondolkozás is ekkor alakult ki. Például egymással közelálló tárgyakat azonosítottak. <Tejet a tehén tőgyével.) A babona leggyűlöltebb ellenfele a tudomány. Ahogy terjedt a tudomány, úgy kopott a babona. K ülönösen a felszabadulás óta egyre kevesebb a babonás ember. Ez annak köszönhető, hogy pártunk és kormányunk nagy gondot fordít a tudomány széleskörű elterjesztésére. Falun például — ahol még ma is találkozunk babonával — Szabad Föld Téli Estéken terjesztik a tudományt. S majd ha minden ember elsajátítja a tudományt, biztos. hagy hire se lesz babonának. ÁRNYÉK b (hu^. Idesanyám! Oszt ha megfüstöl igazibul meggyógyulok? Meg ám drága kincsem! A mindenttudó Sári néni még soha nem tévedett, — Doktor bácsi, magával nem úgy járok, mint a füstölésself — Mit csinál János szomszéd? — Megijesztem mán a fámat, hogy szép almákat teremjen. — No csak ijesztgesse! Addig én majd permetezek. — No István bátyám, melyikünk kendere lesz a szebbt — Biztos az enyim, mert évközben sok túróscsuszát ettem. — Az lehet! Csak éppen a mélyszántásról, meg a trágyázásról felejtkezett meg. — Bú gazdám, bú! Most már tűzrakást azt érted! De hogy jobb nincs eszed! Pedig akkor én is te mád tehene. kézzel áthajintottam magához, nehogy szegénység üssön tanyát a portán. Babonás barátunk lába földbe gyökerezett. J,ó ég! Mi lesz most?! — Gondterhelten hazaballagott. s az útban talált félpatkót balkézzel a hátamögé vetette. Ez némileg vsak azért se adok több tejet! A takarmányt adjál és gondozzál, arra leadnám a sajtárt, úgy mint a komegvígasztalta, s reménykedve kijelentette: — Megállj szomszéd, megkeserülöd még ezt, mihelyt rátalálok a babonák babonájára! Még ma is keresi, mindaddig, míg meg nem világosodik agyában a sötétség . . Már sok érdekes, mesébe-illö esetet hallottam boszorkányokról, babonáról, bűbájos cselekedetekről, de hogy a XX. században élő ember higyjen is benne, — ezt egy percig se gondoltam. Sajnos csalódtam, mert a. következő történet alig pár évvel ezelőtt játszódott le. Az egyik borsodi faluban élt Csoroszlya néni egyedül, elhagyatottan. Hogy hány éves volt, — azt senki sem tudta. Az öregebbek azt állították, hogy Csoroszlya néni már akkor is öreg volt. amikor ök fiatalok voltak (talán öregen is született, a világra!). No deliét, hogy Csoroszlya néni öreg volt, az még nem lett volna baj. Hanem boszorkány volt az istenadta. Bizony ám, boszorkány! Az emberek azt beszélték róla, hogy éjszakánként seprőnyélen lovagolva jár megrontani haragosainak tehenét, s ö az, aki jégesőt hoz a határra, terjeszti az aprólékjárványt. Voltak, akik égre-földre esküdözve állították, már látták az öregasz- szonyt kutya képében, mások meg azt híresztelték: a falu határában lévő feneketlen tóba jár fürödni, s jaj annak, aki arra megy. S a boszorkány évröl-évre annyi sok bajt* keservet, könnyet hozott a falura, hogy volt, aki más községbe költözött. De mindenki csak nem költözhet el a falúból ?! Más megoldást kell találni. A tüzesebbek azt javasolták, nappal, amikor a boszorkányoknak nincs hatalmuk, jól egyengessék meg az öregasszony derekát — úgy, hogy többet ne legyen kedve bajt okozni a falunak. A higgadtabbak úgy okoskodtak: küldjenek küldöttséget Csoroszlya nénihez, s adják tudtára: nem tűrik tovább bűbájos cselekedeteit. De amikor odakerült a sor, hogy „ki intézze“ el a boszorkányt, még a legbátrabb férfinek is inába szállt a bátorság. S maradt minden a régiben A „boszorkány“ tovább űzte „gonosz“ mesterkedését. Történt aztán, hogy Kiss Janinak — helyesebben a feleségének — fia született. Aranyos, édes tömzsi gyerek, aki csak megnézte, már az első percben kijelentette: szakasztott olyan, mint az apja. Kiss Jani ilyenkor kihúzta magát, s büszkélkedett: apjafia! A fiára büszkélkedő apa azonban nemsoká gyönyörködhetett pirospozsgás kacarászó gyermekében. Csoroszlya néni, a falu boszorkánya egy szép napon a ház előtt menet, „megigézte“ a gyereket, s azon- nyomban Jancsika piciny orcájáról eltűnt a mosoly, halovány lett. A megszeppent anya hiába kínálta naphosszat megduzzadt mellét gyermekének. Az apa végső elkeseredésében — a komaasszony tanácsára — a Tisza másik oldalán lévő faluba ment, hogy tanácsot kérjen attól az asszonytól, aki meg tudja törni a boszorkány hatalmát. — Meg kell füstölni a beteg párát lelkem, — adta meg a felvilágosítást a jótevő öreg. — Hogy mivelf Annak a hajával lelkem, aki megrontotta a gyermeket. Kiss Jani valósággal repült haza. Egyenesen Csoroszlya nénihez. — Jónapot a ház népének! — köszönt be a boszorkányhoz, $ tüstént elmondta, mi járatban van. Az öregasszony nem állt kötélnek. — Még hogy én boszorkány! És olyan édes kis gyermeket! Takarodj ebadta! Ki a házamból! Ki veled! — sivitott az öregasszony. De Kiss Jani nem tágított, a boszorkány haja nélkül nem mehet haza. Jans csikónak élni kell... mit szólna az Örzse... hiszen olyan szépen nevetett ... az aplafia.. — kergetőztek agyában a gondolaton. — Ha szépszerével nem adsz <t hajadból boszorkány — ordította Kiss Jani magából kikelve, — akkor adsz csúnyán! Azzal nekiesett az öregasszonynak és egy jócsomó fehér hajat markolt le a vénség fejetelejéről. Azzal uccu neki, vesd el magad, szaladt beteg gyermekéhez. S mintha mindig ezt csinálta volna, feleségével együtt megfüstölte a gyereket. Kiss Jani úgy vélte, ezzel el is intézte a dolgot. Jancsiba visszakapja egészségét, pár nap, a újra gyermekkacajtól hangos a házf A boszorkányt pedig egye a fene. De nem igy a boszorkány. Mérj aznap felkerekedett, a járási szék- helyre ment, ahol etpanaszolta séú relmét. Kiss Jani gyermeke meg csalt nem gyógyult. Úgy fogyott, mint az égő gyertya. Nem haszná.lt a füstölés! Hiába, nincs az a tudás, amely megtörné Csoroszlyáné hatalmát. Ki kell várni a boszorkány halálát. (Ha ugyan egyáltalán meghal!) A falu tanítója ugyan ajánlotta a kesergő szülőknek, hívjanak őrt vost — de azok csak legyintettek. Rontás ellen tehetetlen az orvosi tudomány! Egy szép v ton autó állt meg Kiss Janiék háza előtt. Orvostáskáz fiatal nö érdeklődött a beteg gyermek után. A tanító küldte. — Jancsikán ugyan maga sem segít — erősködött az apa. Az orvosnő megállapította a diagnózist: diftéria. Receptet írt, tanácsot adott, s rövid idő alatt Jancsika újra a régi volt. Pirosodott, gömbölyödött az orcája. A házba visszaköltözött a gyermekkaca}. Az egyik nap hivatalos papírt vitt a posta Kiss Janinak. Tárgyán lásra idézték. — Uram Isten!... mit vétettem, hogy tárgyalásra hívnak. Még soha nem voltam törvény előtt! — A 13-as szobába tessék! — iúf vitálta Kiss Janit egy tisztviselő- féle, s azzal mintha már régen ismerné, fülébe súgta: — Péntek, 13-as szoba, — biztos szerencséje lesz! Kiss Janit már várták. Még hozzá nem is kevesen. Nyílt tárgyalás volt, az mehetett be, aki éppen akart. És sokan akartak. Kiváncsiak voltak a babonás apára. Kiss Janimi töviről-hegyire elmondatták az esetet. Dadogását többször félbeszakította a kíváncsiskodók kacaja, megjegyzése, a bíró csengője. Kiss Janinak minden vére az arcába szaladt, s úgy szégyelte magát, hogy azt sem bánta volna, ha megnyílik alatta a föld. — Kinevetnek ... Engem nevetnek ... Eddig még senki sem merészelt ... ítélethirdetés következett. — Ember, hol él maga! — Már a gyerekek sem hisznek a babonában . .. Tudatlansága majd megölte a gyermekét . . . Azt érdemelné, hogy boszorkány tűzön égessük el. A végszó pedig: 300 forint pénz- büntetés. — ö .. ö .. öt. . szá . . áz .. forint — dadogta Kiss Jancsi, s ez tatán *óbban fájt neki, mint Csoroszlyá- nénak a hajtépés. így jár, aki babonás... eszakmaovarorszao A Marvar Dolgozók Párti* Megvef Bizottságának napílapla: Szerkeszti- a szerkesztőbizottság. Felelős kiadó: Földvári Rudolf SZERKESZTOSEG- Miskolc Széchenvi n. 30 Felefonszámok- 15—015 15—016 15—Off. KIADÓHIVATAL: Miskolc Széchenvi u 30 Telefon- 15—001. 35-007 kerleszttk: a Megvei Postahivatal Htrlaposl- tálva és a hirlapkézbesftő oostahivatalok Előfizetés oostahivataloknál és kézbesítőknél. Havi előfizetés1 dli 1! forint Borsodmegvet Nyomdaipari Vállalat Miskolc. PeteTAe nevr koertl liafOS
