Észak-Magyarország, 1955. július (12. évfolyam, 154-179. szám)

1955-07-10 / 161. szám

Vasára»?, 1955 jálias 19 tSEAKMAGTARORSSAG Q-ELCfAf-ZíLtíJg az évad színházi munkájáról {7légére jár a színházi évad. Egy- időre elbúcsúzunk a Déryné •Színház dolgozóitól és kellemes nyári pihenőt kívánunk nekik. Meg­köszönjük az évadban végzett mű­vészi munkájukat és a kedves szín­házi esték élményeit, tanulságait. Egyúttal felhasználjuk az alkalmat, hogy visszaidézzük mindazt, ami szépet, hasznosat adott a színház közönségünknek és mérlegre tegyük: hogyan teljesítette színházunk ma­gasrendű hivatását. Az évad zökkenőkkel kezdődött a színház vezetésében és művészi gár­dájában bekövetkezett személyi változások huzavonája miatt és mű­vészeti dolgozóinak kesernyés száj­ízével végződött, mert a budapesti fesztiválon 3 miskolciak különböző okók miatt nem szerepeltek olyan sikeresen, mint tavaly, amikor di­cséretüktől zengett az országos saj­tó és a szakmai berkek Pettyes elő­adásukkal kapcsolatban. Az évadra rányomta bélyegét az operett-konjunktura túlzott kiak­názása. Tavaly a Csárdáskirálynővel végződött, az idén ezzel kezdődött és ezzel zárul az évad. Csárdáski­rálynő elől. Csárdáskirálynő hátul és közbe-közbe. 100 előadás — di­csekszik ' 2 szinlap az operett min­dent felülmúló sikerével. Nos, ab­ban a" pillanatban, amikor a színház vezetősége gazdasági problémáit er­kölcsi hivatásától elszakítva egv már túlzottan is népszerű polgári operett segítségével akarta megol­dani, azt a sikamlós utat válasz­totta amelyen félre lehet siklani a kapitalista színházi vállalkozók mű­sorpolitikájának hullámvölgyébe. Az olcsóbb közönségigényekkel való megalkuvás szükségszerűen ide ve­zet. Erre azért kell élesen rámutat­nunk. hogy színházunk jövőre az évadkezdésnél ne tévessze el a he­lyes utat. Műsorpolitikáját úgy hangolja be. olyan méltó ünnepi darabbal kezdje el munkáját, hogy eszmeileg messzehangzóan adja ér­tésére közönségünknek: szocialista színházunk művészei előre néznek, céltudatos építői szocialista kultú­ránknak. fi színtársulat előadásai ebben U'*- az évadban is mély nyomokat hagytak a nézőtábor emlékezeté­ben. Sokezer néző emlékszik vissza szívesen a Szentivánéji álom élmé­nyeire: Hacser Józsa üde Puck-ala- kítására. Szirtes Ádárh' eredetien jellemzett Zubolyára. a munkás színjátszók és a négy szerelmes, szívderítő, jól összehangolt jelene­teire; a Tanítónő címszereplőjének szivbemarkoló történetére és a da­rab. jellegzetes alakjaira, a Bob­herceg színes előadására, az Úrhat­nám polgár komikus jeleneteinek sorozatára. Emlékezetes marad az évad eredeti bemutatója, amelyben új szerző, Vereczkey Zoltán jutott szóhoz „Vizsgázik a tanár úr” című vigjátékával. Nem felejthetjük el az évad operaelőadásainak élményeit sem. Littay Gyula, az operaegyüttes di­namikában országosan is kiváló ba­ritonistája a Rigoletto címszerepé­ben színéSzileg is megtalálta helyét. Aminthogy Király Mária (Magda­léna) és Vereczkey Zoltán (Spara- fucile) is példát mutattak a színház ama törekvésének érvényesítésében, hogy énekszólam és színészi játék szervesen szárnyaljon együtt. A Pil­langókisasszony előadásában Kom- lóssy Teréz (Cso-cso-szán) váratla­nul ragyogó szereplése, mindkét operaelőadáson pedig a zenekar és a kórus nagyszerű fejlődése, a kül­sőségben követelmények tökéletese­dése — a legmaradandóbb élmény­emlékek A társulat komoly harci feladatot vállalt Sándor Kálmán „A harag napja” című színművének előadásá­val. a fesztiválon kétségtelenül ne­héz volt az együttes helyzete, hiszen versenyre kellett kelnie a darab sok­kal tágabb lehetőséget kínáló film- feldolgozásával és a színmű száz elő­adáson, sokoldalú segítséggel csi­szolt budapesti előadásával A mis­kolci együttes szereplése mégis csak derék kiállás volt. szocialista kul­túránk mellett. De lássuk az évad müsorpolitiká- jának árnyoldalait. A színház törzsműsora nyolc be­mutatót és két felújítást (Eladott menyasszony, Bujócska) foglal ma­gába. A három színházon kívül be­mutatott darabbal itt nem foglalko­zunk, mert azok nem hatoltak mé­lyebben a nagymiskolCi közönség szellemi vérkeringésébe. Ha a törzs­műsor darabjait — külön lapra tar­tozik az operaegyüttes munkája — fajsúly szerint taglaljuk, szembe­tűnik, hogy a színház vezetősége szíve egész melegével a könnyebb műfajokat részesítette előnyben a színmüvekkel. nehezebb fajsúlyú darabokkal szemben. Mintha szín­házunk művészei nem bíztak volna abban, hogy amit az előző években az államosítás óta felépítettek — a dolgozók szenvedélyes érdeklődését a világirodalom minden haladó szel­lemű darabja és a mai életünk har­cait tükröző szocialista-realista mü­vek iránt, — épségben meg tudják tartani. Persze harcos politikai meg­győződés, lelkesedés és teljes oda­adás nélkül jogos ez a kishitűség, jPenki sem tagadhatja, hogy «C7 vastagon megvolt a mi szín­házaink műsorában a mai élettől való elfordulás. És bár az évad második fele valamelyest javított ezen a képen, alapvetően nem vál­tozott meg a helyzet és itt a jövő évadnak kell meghoznia a nagyon komoly fordulatot” — mondotta Darvas József elvtárs, a fesztivál záróvitáján. Amit Darvas elvtárs általánosságban állapított meg szín­házainkról. kétségtelenül vonatko­zik a Déryné Színház műsorpcliti kajára is. De vonatkoznak más megállapításai is. így például az, hogy a klasszikus repertoár megre­kedt Shakespearenél és Molierenél szemben a többi népi demokrácia színházainak sokkal bővebb kivisz- szikus rejaertoárjával. És itt mind­járt megjegyezhetjük, hogy az ope- raegyüttes túl egyoldalúan fordult az olasz opera felé (három olasz és egy cseh opera két év alatt) az egyete­mes operakincs, közte a magyar opera rovására. Ez az egyoldalúság is visszája a helyes műsorpolitiká­nak. A helyes műsorpolitika semmi- kép sem igazodhatok azoknak az em­bereknek az igényeihez, akiknek a kultúrszomjúságát kielégíti, ha két- szer-háromszor is megnézik a Csár­dáskirálynőt, de nem érdeklik őket a mélyebb eszmei tartalmú művek. A színház feladata, hogy elsősorban a fejlődésben élenjáró tömegek igazi kultúrszomjúságát elégítse ki, ezek sokoldalú és magasabb igé­nyeihez igazodjék műsorpolitikája. színházunk jövőre ezt. »tartja &U szem előtt, nem fog irányt té­veszteni. Ehhez pedig segítséget kell nyújtanunk nekünk, a pártnak, a* öntudatos dolgozóknak is, felvilágo­sító munkával. közönségszervezés­sel. Mert ha mi nem szervezzük a közönséget, szervezik a reakció sze­kértőiéi, ügynökei.-HAJDÚ BÉLA Az Új Idő legújabb számáról Az’ tfj Idó moSt 'messfelént nyolca­dik számának vezércikke Bulganyin elvtárs és Nehru közös nyilatkozatá­nak jelentőségét méltatja. Trajnyin, a Szovjetunió Tudományos Akadémiá­jának levelező tagja: a háborús pro­paganda és a „Nagy üzlet“ cimü cikkében leleplezi a háborúra speku­láló amerikai monopolisták méatérke­déseit. A nemzetközi élet rovat közkedvelt jegyzetei Amerikától Pakisztánon át Japánig vezetnek el bennünket s megmutatják az érem két oldatát: az amerikai imperialisták „gyámkodó“ politikáját és e politikának „a gyá­molítottakra“ érvényesülő hatását. KEPEK A SZOV3ETUNIOBOL tlHUIMitlIllllltliilliMltllSilll NYÁR MOSZKVÁBAN •x K: ' /V HP ~~i .... mm m Pihenő dolgozók a moszkvai Gock ij-kulturpark egynapos üdüVőjébm* Fürdés a Moszkva folyón, MOZGÓ ÜZLET A szqvjet kereskedelmi szervek a falusi lakosság jobb ellátása er* elekében mozgó üzleteket szerveze tt. A képen: Az egyrk pótkocsi» üzlet -autó. ZJj moszkvai szállodák Nagy összegeket fordítanak az idén a szovjet fővárosban új szállo­dák építésére és a régiek rekon­struálására. Európa egyik legna­gyobb szállodája lesz a Moszkva- folyó partján épülő „Ukrajna“ szálló, amelyben több mint ezer szépen be­rendezett, kényelmes lakószoba várja majd a vendégeket. Az egyik moszkvai tervezőintézet­ben most készítik a „Kurszkaja“ szálló rajzait. A szálloda a Kurszki pályaudvar mellett épül fel két év alatt. A városfejlesztési terv értei, méhen elsőrendű szállodákat helyez­nek üzembe több más pályaudvar mellett és a város középpontodba* is. A Bolsaja Szado-vaja.utoa 17. széf* alatt most rendezik be a .JPeking“ szállodát és éttermet. A főváros költségvetése több mint 13 millió rubelt irányoz elő ez „Aurórau szállő rekonstrukciójára. A munka­iatokat az idén be kell fejezni. A Gorki j-utcában befejezéshez közé*, lednek a „Központi“ szálló ujjáatcL. kitási munkálatai. A legnagyobb munkálatok egyiké a „Moszkva“ szálló második részéé nek építkezése. Az új épület szervér sen kapcsolódik á már meglévőhöz. /Ak i ,,nem éri“ a politikához ::s:s:s::::2ss:::ís::::::ssss::::::í:::í:::ss::^?:::::s:í:rtt::;:::?rs:::s:s:s:sí::::t:::;s:s:::tssrs^sts::nsu:sssss:::si?T?ss:tts::t;:?s::síSíi:íírí::Jíír?íSíSí«íírííí?trsiíí?«ír?»í»í Nem a legiobDKor toppan- tam be Lénárdék portájára, Lénárd- né ott állt a nyári konyhában a teknő mellett, körülötte nagy halom rutin, a fehérek már tisztán egy la­vórban, a tarkák még piszkosszürkén a teknóben. Gyöngyöző homlokát és vizszitta kezét a köténye sarkába törölte, aztán a konyhába tessékelt. Látszott rajta, hogy kissé restellt a rendetlenséget, dehát így van ez nagymosáskor, minden a feje tete­jére áll, még rongy is alig akad hirtelenjében, amivel a hokkedlit letörölje a háziasszony. Nehezen indult a beszélgetés, Lé- nárdné a kisdikón ült, én az asztal­nál. Zavartan néztünk egymásra, ö azt várta, hogy kérdezzek, én pedig kerestem a szavakat. Miért is jöt­tem tulajdonképpen? A bányaüzem pártbizottságánál mondták, hogy látogassam meg a családot. Mert az rendjén van, hogy a föld mélyén felkeressük a bányászt, de nézzünk már el az otthonába is. Lénárd Pál éppen szabadságon van, de nem ta­láltam otthon, m.ert elvitte a gyere­keket a hegyek közzé, hogy ne lá- batlankodjanak az anyjuknak. S lám, én is a legrosszabbkor jöttem. Legalább Lénárd Pál itthon volna ... Hanem lassacskán mégis megta­láltuk a beszélgetés fonalát. S mire is terelődne a szó, ha nem a gye­rekekre. Mert gyerek éppenséggel van Lénárdéknál, pontosan kilenc. A tizedik meghalt. A falról, a fiókból előkerülnek a fényképek. Néhány perc, s már is­merem valamennyit. Szépek, egész­ségesek. Tisztelettel- néznek a negy­venhárom esztendős asszonyra, aki kilenc szülés után is <két gyerek iker volt) megőrizte frisseségét. Szeme még ma ’is úgy fénylik, mint ezen a húsz évvel ezelőtti képen, Pedig akkor még csak egy gyereke volt, Ilonka Időben Pál következik, ez a kettő pedig még iskolába jár. No és ez a legkisebb, a négy éves Mária. Lénárdné gondosan megtöri' a ké­pet, s elémtaríja. — Szép kislány — dicsérem, — Az — feléli — Rákosi elvtárs a névadó ap ja — teszi hozzá szeré­nyen, de azért lopva kutatja arco­mon szavainak hatását. Mi tagadás — nem kis dolog ez! Aztán nézze csak, milyen levelet irt Rákosi elv­társ, s képzelje, mi mindent küldött a csomagban. Nem is nyugszik ő addig, míg meg nem mutatja neki a gyereket! Felmegy ö Pestre, de fél ám! Igaz, rengeteg dolga lehet Rákosi elvtársnak, de azért biztosan szakít néhány percet. Szereti 0 a gyerekeket. < Ahoqy keringenek a gon­dolatok, úgy szövődik a beszéd fo- jnala is. Mindenről szó esik. Az egész nagy világ dolga megfér ebben a kis konyhában. Es persze, a nagyvilág­ba Ormosbánya is beletartozik. Ami Ormoson kívül történik, arról olvas az újságból, A telep gondját-baját pedig maga is látja, s jobban meg is érti. Feszeng a helyén, zavartan mar- kolássza a köténye sarkát és egyre a teknő, meg a kolónia kapuja felé pislog. — Ejnye, jöhetne már a férjem. Ö érti a politikát. Én két szót is alig tudok kinyögni. Nem is volt rá idom eddig. A nyakamon voltak a gyerekek, egyik kicsi, a másik pici .. ., s elszállt az idő. Aztán, mikor kérdem, magyarázni kezdi, hogy érti ő a politikát. Jár­ni a házakat ... mint a népnevelők —, s beszélgetni az emberekkel, Meg gyűléseken szónokolni, ő bizony szörnyethalna a- félelemtől, ha egy­szer nagy csoport ember elé kellene kiállnia. Nem ért ő a politizáláshoz. — Érzem én elvtárs, hogy jól van így. ahogy van, s ez nekem elég. És mindjárt meg is magyarázza, miként érti ezt. Idetartozik- ő sztv- vel-lélekkel, még a vére is idehoz­za, hiszen az apját 1919-ben kom- munistaságért végezték ki Edelény- ben. A múltról, a nyomorúságról meg nem te jó beszélni. Ahogy jöt­tek a gyerekek> úgy kisebbeden a kenyér. Az első megfelezte a máso­dikkal, később háromfelé törték, s mikor ö már az ötödiket táplálta. — a negyedik is osztozkodott a má­sik hárommal, A kereset meg ma­radt, ami volt. Hiába törte volna magát a férje, — hetenkint csak kétszer kapott munkát a bányában. Pillanatig sem tagadja ö, ma- is van gondja, persze, hogy van. El­végre nyolc gyerek — Ilonkát már nem számítva, mert férjnél van — az nyolc száj. Szorgalmas férje megkeresi, ami éppen szükséges és sokat jelent a családi pótlék is. Ez a mai gond, ez egészen más, mint amaz volt, Akkor a családra rátele­pedett a nagy Nincs, a kilátástalan- ság. S mi volt az egésznek az okai Azt az elvtárs is tudja. Ma keres a férje, jut is, marad is. S ha baj van, azt inkább az apró bosszúsá­gok okozzák. Összecsapja tenyerét, szeme har­ciasán villog. — Tudja mi, elvtárs! Az. hogy sok ember csak magával törődik, Én nem értek árpolitikához, csak ilyen háziasszonyos ésszel. De azt látom, ami Ormoson van. Hallaná csak miről beszélgetünk, amikor a. húsból1 előtt sorban állunk. Miért van az, hogy néha nem jut elégi Hát honnan legyen? Az állam- nem vághatja ki- a éaját testéből- Tudja, hány bányász dolgozik itt, akinek odahaza földje van? Sok, Csak ép­pen a beadásra fütyülnek. Nekitüzesedve beszél, úgy. mintha engem akarna meggyőzni igazságáról. Kissé nehézkesen, kere­sett. szavakkal fejtegeti mondókáját, de következetes logikával. Nem. szó­lok, csak bólogatok, mire ő még- inkább felbátorodik Mondja, hogy nem tudja megérteni, milyen rövid­látó némelyik ember. Hát ki az állam? M'1 Kinek aáurik? Magunk­nak! Hisz az egész élet a megértés­ből áll. Mert nézze csak: az én fér­jem szenét ad a gyárimunkásnak, hogy az acélt olvasszon, amiből egy másik munkás traktort, ekét, kapát, kaszát kovácsol. Mert hogy lenne gabona eke nélküli S hogy lenne eke gabona nélküli Ugye jól mon­dom. elv társ? Az emberek egymásra vamjak utalva. Egyik kisegíti « másikat. Régen úgy volt, hogy * munkának ezen a cseréjén az állam nyerészkedett. Csakhogy ki volt ak­kor az állam? Nem a nép. S ma ki? A nép. Eh, mit is beszél ő, érzi, csak érzi, de kimagyarázni nem tudja. De jó is lenne, ha úgy ér­tené a politikát és úgy tudna be­szélni, mint Veress elvtárs. Rámnéz. — Ismeri a párttitkárunkat? Na­hát, az egy csupasziv ember. Van is szegénynek elég dolga, mert- mindenki hozzászalad a bajával. Én is. S mondja mondja, olyan hévvel, olyan szeretettel, olyan tisz­telettel, hogy szinte látni engedi a, lelke legmélyét. S ahogy beszél, rá­döbbenek a nagy igazságra: ime, ez az egyszerű asszony a párt-titkárról szól, — s a pártról beszél! Azt mondja, nem ért a politikához. Va­jon tudja-e mi a párt? Agyam gyorsan működik, Rövid kérdéseket intézek hozzá, úgy, hogy ne vegye észre célomat. S ő felel. Elmondja, hogy annakidején levelet intézett a IV. békekongresszushoz. Egyszerű szavakkal megírta, hogy ö nem so­kat tud tenni a békéért, csak any- nyit, hogy a gyerekeit a haza s a párt szeretettre neveli. A párt sze­retettre1 Igen Neki a párt egyben a hazát is jelenti. S hogy mennyire a pártnak, mennyire a hazának ne­veli- e munkásanya a gyerekeit, árról magám, is meggyőződtem. íme: — Pál, a legidősebb füú Seszel be­vonul ügye ? — Igen. — A bánya fátmenthetné, mint < nagy család második kenyér kér esd* jót... Haragosan rámnéz. — Hová gondol?! Csak hadd mén­jén. Mi ma jd összébbhúzzuk magun­kat. Megigazítja zilált kontyát s ki­tekint a nyárikonyha felt. Elszégye- lem magam. — Ne haragudjon elvtársnő. Már megyek is. Egész megfeledkeztem a mosásról. — Csak maradjon — * visszanyom a székre — mos a lányom, Edit. — Hány évest — Tizenhárom. — S tud? ... ■— Persze. Már megtanulta. Valami kimondhatatlan jóérzés tölt el, ahogy hallom a dolgozó leány csengő dalát. Micsoáa derék kilenc munkásgyereket szült ez az asszony. S hogy megtanítja őket áts életre! Az ilyen típusú emberek nem az égből fogják várni a boldog* ságot, hanem megkeresik a földönt Váratlan kérdést intézek hozzá, ér­zésvilága legmélyén szeretnék- ku­tatni: — Két gyerek jár iskolába, ügyel — Igen. — S mondja, de őszintén-, — ez nagyon érdekel! — tanulnak-e hát­tant? Nem is csodálkozik a kérdésen. Egyszerűen közli: Nem. Nem, mert az ö hite a ma, a jövő. Ő ugyan tiszteli a vallásos, de jóérzésű em­bereket, az ő vallása azonban <* munka, az emberszeretet, a békés élei, a család, ö ezért áldoz az élet oltárán. Hogyan? Megértéssel, « pártba, a hazába és az egész mun­kásvilágba vetett bizalommal. Lénárd né azt mondíaf ő nem ért a politikához. Én pedág az ellenkezőjét állítom. Politika az. ahogy e pártról, a hazáról beszél? politika az, ahogy a gyerekeit nej véli; politika az, amilyen tiszta érzések vannak szivében. S a* ily'" politScs — éppen a mi pdrtv politikájú ftstúBU ILí-*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents