Észak-Magyarország, 1955. július (12. évfolyam, 154-179. szám)
1955-07-10 / 161. szám
i ♦•AS. MAGYARORSZÁG Vasáií!»p, 1355 július 10 LJogy 'őszintén bevalljam, nem tudom, hol kezdjem beszámolómat. Annyi benyomás, annyi kellemes meglepetés ért a megyaszót Állami Gyermekotthonban — vagy ahogy ott mondják: Gyermekvárosban —, hogy nem is tudom, melyik a legérdekesebb, a legfontosabb. Tálán a látogatás végével kezdenem. amikor végre az igazgató irodájába értem, s a sok ide-odamenés- töl kifáradva az íróasztal mellé rogytam. A látottak, hallottak összevissza kavarogtak fejemben, gondolataimat még nem tudtam rendezni. Szerettem volna mindenkinek megmutatni. elmondani: nézzétek emberek. igy gondoskodnak nálunk a gyermekekről. Az igazgató asztalán egy csomó leve! és lap feküdt. Kusza, meg kiforratlan gyermekirás, bizonytalan tintavonások, görbe betűk, s itt-ott egy.egy helyesírási hiba, "De ez csak a levelek és, lapok külseje. Többet árul el tartalmuk: a szeretet szól mindegyikből, .minden levél: üzenet az édesapának. Ezeket a leveleket a szabadságon lévő gyermekotthoni kis lakók küldik „igazgató bácsijuknak“, nevelőiknek, bizonyságául annak, hogy még otthon is, szüleiknél, vagy nagyszüleiknél visszagondolnak az „otthonra“. Sincs ezen mit csodálkozni mondhatná valaki —, hiszen a legtöbb gyermek a vákáció idején, vagy ha nyaral, üdvözletét küldi nevelőinek a hegyek közül vagy a ■ vízpartról. Igenám, de engedjék meg, hogy előbb elmondjam, kik is o Megy aszói Állami Gyermekotthon kis lakói, hogy került oda legtöbbje. Kedves olvasóinkkal is előfordult már biztosan, hogy vonaton utazva kéregetö, éneklő, nem éppen gondozott külsejű kis csavargókkal találkoztak. Éneklésükkel megzavarják az utasok nyugalmit s élőbb nem tágítanak, míg néhány forintot ősz- szé nem szedtek a fülkében. Amikor látják, hogy többet nem. remélhetnek. egy kocsival tovább mennek s ott újból kezdik. Kern ritka a mozi előtt ácsorgó kis jegyüzér sem, aki az ■ 1.70-ért vásárolt mozijegyét kétszeres . áron adja tovább, s ha a nagy tolongásban alkalma nyílik, nem rest. hogy belenyúljon egy-egy mozilátoffató zsebébe. A z ilyen gyermekek egyrésze e* azért koldul., csal vagy lop. giert munkakerülő szülei, iszákos testvérei ..erre biztatják, tanítják. Másrészük pedig rossz társaságba keveredve lép erre az útra. Vannak gyerekek, akik árvaságra jutva rokonaikhoz kerülnek, s nem minden esetbe}' találják meg az otthont, a szülői szeretetni pálló rokoni szere- tetét. Ridegnek érzik az új környezetei', idegénnek a rokonokat. Szívesebbenéannak áz utcán, ahol velük #KiSMlllHXIItl »tMltlltttttKllil QYERMEKVAROS egykorú, vagy nagyobb fiúk társasagában elfelejtik az árvaságot, „barátot“ szereznek, aki szívesen beavatja titkaiba, vagy elviszi magával kisvbb-nagyobb csavargásaira. Gyakran napokra is eltűnnek, csűrökben, szalmakazlakban alszanak s csak 70—S0, vagy néha még annál is több kilométerrel odébb kerülnek a rendőrőrsre. A csavargás, koldulás, lopás, zseb- metszés legtöbbször a rossz ne.velés, a szülők felelőtlen viselkedésének a következménye. Éppen ezért szükséges, hogy a még hajlékony, nevelhető kis emberpalántákat ebből — a számukra ártalmas — környezetből kiragadva gondos nevelő- és oktató munkával, türelemmel és szeretettel becsületes, társadalmunk számára hasznos emberekké alakítsuk. Amikor az állami gyermekotthon ragyogó. tiszta szobáit, termeit végigjártam, önkéntelenül is eszembe. jutott Dickens angol iró, „Twist Olivér“-je, a regény komor hangulata, nyomasztó légköre, a rongyos, éhező „gyermekotthon“ kis lakóinak serege, a vallás álarca mögé rejtőzködő kapzsi, lélektelen igazgató — Bumble úr — g felesége, aki több verést juttatott „neveltjeinek“ mint kenyeret. Rég eltűnt nálunk ez az idő, nincs Bumble úr és nincs korbács, nincs zsamokoskodás és éhezés, más nevelők, más igazgatók é" más gyermekek a lakói a mi gyér- nieko tt hónain krra k. Magas platánfák és kőris fák hűvös árnyában rejtőzködik a „gyermekváros“. Valamikor báró Harkányi s henyélő vendégei dőzsöltek itt, ma pedig vidám gyermek kacajtól, énekszótól hangos a volt uraségi park. Száznál több, tévútra lépett gyerek talált itt otthoni. A díszes előtérben az úttörők 72 pontja, zászlók, rendben elhelyezett dobok és harsonák köszöntik a belépőt. A magyaros motívumokkal díszített faliújságot maguk a gyermekek készítették', hogy' azon megváltozott életükről, tapasztalataikról, eredményeikről, az otthonban történt újdonságokról írjanak. Az előtérből nyílik a hosszú előszoba fényes,, barna szekrényeivel: mindegyikben tiszta -fehérnemű és frottír- lepedő. A- szekrények- tetején egyforma. drapp nyáriszandálok. Függöny ős üvegajtók vezetnek a hálókba, Ragyogó parkett, tiszta térítővel letakart kis asztalok, fehér ágyak teszik otthonossá ezeket a szobákat. A nagy ablakok előtt földigérö csipkefüggönyök, az ágyakon feliér takarók vannak. Az ágyak fölött gondosan megrajzolt kis táblák jelzik a lakók neveit. Sajátkészitette felirat hirdeti a nevelés szelleméi: ..Hirdessük: itt nem boldogul mds. csak, aki alkot, akt munkás.'“ t Igen tiszta, barátságos az ott- * hon való mennyi hálószobája. .4 fürdőszobában húsz, vagy talán még annál is több fehér gyermek- mosdókagyló biztosítja a tisztálkodást: zuhanyozó, két nagy tükör is rendelkezésükre áll Az ebédlőben három sor asztal hú- lódik végig az egyik faltól a másikig. Éppen ebédnél ülnek az otthon lakót. Egy-egy nyerek tállal a kezében végigjárja az asztalt, kinői, osztogatja a levest vagy tésztát, —- mindenki annyit vehet, amennyit enni bír, amennyi jól esik. Cseresznyeleves, csö'észta. borjúpörkölt és savanyúság volt ebédre. A konyha egyik részében két, nagy gözüstben kcizíHk télire a befőttet. Eddig több mint 2 mázsa cseresznyét tettek el. •*Kint a kertben nézegettem a díszes virágágyakat, nemrég ültetett kis fenyőket, amikor a hálószobái zöldre}esteit ablaktáblái hdlkan becsukódtak — délutáni alváshoz, pihenéshez készülődtek a gyerekek. Miután megismerkedtem a gyermekotthon belsejével, külsejére, környezetére is kíváncsi lettem. A főbejárattal szemben virágokkal díszített tér van, ünnepek alkalmával itt gyűlnek össze az úttörők. A tér mögött kies fenyőcsoporttól elválasztva bújnak meg o. műhelyek, ahol a gyermekek cipőit, ruháit foltozzák, vagy újakat készítenek. A műhelyrészleget összetévesztettem a kertészettel, mert még a miskolci kertészetek elölt sincsenek alydn érdekes. ritka kerti növények. Utamon megismerkedtem az otthon sajátkészitette fűrésztelepével, a gyermekek kedvenceivel: a két Hikörfcnyes lovacskával, s egy apró kis kölyökkutyával. Megcsodáltam a virágházat, a méhészetet, a kertészetet, az új, 3 millió forint értékű építkezést, ff égy tanteremmel, egy tornateremmel, egyemeletes lakóházzal. és egy úttöröházzal bővül a gyermekotthon. Az otthon ruharaktárhelyisége külön bekezdést érdemel. Mennyezetig érő polcokon sorakoznak a téK és nyári ruhák. Vadonatúj. 'Világosbarna nyári vászonöltönyök mellett ott vannak a most vásárolt Boczán Sándor cukorrépája A 200 mázsás cukor répa termeszlé») mozgalomhoz ebben az évben már lényegesen több termelőszövetkezet és egyénileg dolgozó paraszt esaftlako- zott, . mint az elmúlt esztendőkben. Ezt bizonyítja Takt »kenéz község példája is. A falu minden egyes cukorrépát ermeiője kivétel nélkül csat- ’akozott a 200 mázná» mozgalomhoz. A cukorrépatermesztés iránt megnö- v"kedett érdeklődést mutatja Boczán Sándor taktakenézi dolgozó paraszt esete is. Ez a dolgozó paraszt mindössze csak bárom éve termel cukorrépát, de eredménye máris egvodül- áll a faluban. Az 1954_es gazdasági évben 640 négyszögöl földterületről IBI mázsa cukorrépát takarított be és adott át a szerencsi cukorgyárnak. Boczán Sándor 1954 őszén 800 négyszögöl területet, állított be cukorrépának. Ebből 400-at kísérleti célra Rácz j\'c Az öregek mesélik, hogy Valahol a Csinfusan-hegység lábánál élt egy magányos öregember, akit Ho Ming-fának hívtak. Volt az öregnek egy kis kertje, amiben főként répát termesztett. Koplalt, nélkülözött Ho Ming-fa, de sohasem panaszkodott. . Teltek, múltak az évek, egyszer aztán a szomszéd földbirtokos, akit családi néven Lármák hívtak, Seeresztette .iuhait az öreg Ho kertjébe. A juhok persze egy szálig lelegelték a répa levelét, aztán amikor a juhok után a disznókondát jp behajtotta, még a gyökeréből sem maradt a répának, feltúrták az egész kertet. Elkeseredve és szomorúan ődön- gótt az öreg Ho feldúlt kertjében. Hirtelen az egyik sarokban észrevett egy gyenge kis palántát, amely valahogy elkerülte az állatok figyelmét. Nagy gondossággal ápolni kezdte a kis palántát. Minden nap megöntözte, időnként meg-megtrágyázta a tövét. A ré-pa gyorsan növekedett és hamarosan akkora levelei lettek, mint a banánfának. Nagy repedések keletkeztek körülötte a földben. Eljött az ideje, hogy kivegye a földből a nagyranőtt répát, de csak sehogy sem tudta magát rászánni, egyre csak reménykedett, hogy még nagyobbra nő. Reggelenként mór belepte a dér a földet, aztán az első hó is leesett, s a répa még mindig a földben volt. Végül mégis rászánta magát a? öreg. hogy kiássa egyetlen répáját Mély árkokat ásott körülötte, s csak akkor látta, milyen nagy! Akkora volt,, mint egy jókora asztal, amely körül 10 ember is kényelmesen megebédelhet. Hiába is. egyedül meg .sem bírta mozdítani! Az őrinsrrpa híre csakhamar. elterjedt az egész környéken és a fülébe jutott a járási főnöknek K aki, úgy gondolta, hogy ez a répa tulajdonképpen a császár őfelsége száméra jelent kedvező égi jelet. Beült tehát gyaloghintójába, amelyet 1-6 ‘kuli cipelt és személyesen ellátogatott Ho Ming-fa házába. Az öreg azt sem tudta hamarjában, hová kapjon, hogv düledező viskójában- méltóképpen fogadhassa a nagyimat — Na, öreg. azt mondják, hogy tterltóí órjásrépa nőtt a kertedben. AZ O RÉPA Mutasd csak. hadd látom! Hiszen ez nagy szerencsét jósol a mi fölsé- ges császárunknak. — A répa? — Az öreg Ho sehogy sem tudta megérteni hirtelenében, miért érdeklődik a répa iránt a járási főnök és miért emlegeti vele egy sorban a császárt. — Igen, uram valóban van egy nagy répám, meg is mutatom, — s ezzel az öreg Ho elvezette vendégét a kertjébe. — Különös! Különös! — csodálkozott a- járási főnök. — Különös! Különös! — ismételte nagy igyekezettel a szomszéd föld- birtokos is, aki szintén eljött, s rá akarta bírni a járási főnököt, tisztelje meg házát látogatásával. — Úgy gondolom, öreg, hogy... kezdte a járási főnök, miközben helyet foglalt egy alacsony pádon — el kell vinned eme értékes termést ajándékba a császár őfelségének! Az öreg Ho semmit sem értett a dologból, s csak hallgatott. — Tisztelt Ho! — avatkozott ismét a beszédbe Liu, a szomszéd föld- birtokos. — Az úr azt tanácsolja, hogy ajándékozd ezt a répát a császárnak. Nagy szerencse ez neked! — s Liu hangjából irigység érződért. — A császárnak ajándékozzam1 — nyögte ki végül az öreg. — Deltát. mit eszem akkor a télen? A körülálló hivatalnokok, midőn meghallották az öreg válaszát, harsány kacajra fakadtak. — Hogy jut eszedbe az ilyesmi? — jegyezte meg egyikük. — A császár olyan gazdagon megjutalmaz érte. hogy életed végéig megélsz belőle! Ho Ming-fa, azonban sehogy sem akart megválni répájától. Csökönyössége végül egészen felbőszítette a járási főnököt. — Hogy is mernéd megtartani magadnak az ég ilyen drága ajándékát. te falusi tuskó? — kiáltott rá dühösen. — Odaadod a répát a császárnak. mert ha nem, hát magadra vess! Mit volt mit tenni az öregnek, hát odaadta A császár rendkívül megörült, amikor megtudta, hogy egy egyszerű parasztember hozott neki ajándékot az ország távoli vidékéről Nagyfontoskodva a trónra ült és megparancsolta, hogy hozzák be az ajándékot. Azt várta, hogy valamilyen rendkívüli adósságot hoznak eléje, s amikor megpillantotta a "é- pát, csalódottan fordult félre. A járási főnök kísérőlevelét elolvasván azonban megenyhült és kegyesm úgy rendelkezett, hogy gazdagon ajándékozzák meg Ho Ming-fát, a járási főnököt pedig helyezzék egy fokkal magasabb beosztásba. Ho Ming-fa nem is számított arra, hogy ajándékot kap a répáért és nagyon megörült. De öröme nem tartott soká. Ahogy meglátta a korá'l- gyöngyöket és egyéb drágaságokat elszomorodott. Mit csináljon velük? Megenni nem lehet, eladni nem szabad, merthogy, a császártól kapta ajándékba. De mit szólhatott volna, hallgatót^. Végül köszönetét mondott a császárnak a kegyes ajándékokért és elindult hazafelé. Mikor híre futott Ho Ming-f-. megérkezésének, összegyűltek nála a szomszédok, hogy megtudják, milyen is a császár tulajdonképpen és hogy milyen ajándékokat adott Ho-nak. — Mi ez a sok haszontalanság az én szép répámhoz! — szólt ‘panaszosan az öreg. — Mit csináljak velük? A szomszéd földbirtokos is eljött, s amikor meglátta a sok drágaságot, a guta kerülgette irigységében. A látogatók lassan dolgukra mentek és az öreg Ho megint felásta kertjét és vetett bele répát. A föld- birtokos is hazatért, de csak nem ment ki a fejéből a császár ajándéka. Ha ez a kelekótya Ho Ming-fa egy nagyranőtt közönséges répáért ilyen gazdag ajándékot kapott, tűnődött magában, mennyivel több drágaságot adna egy értékesebb ajándékért A kapzsi Liu napokon át nem tudott nvugodni a gondolattól. egyre csak tervezgetett, emésztődött. sötétkék melegítők. Sítalpak, szán,, kők, tavaly varratott sínadragok, meleg harisnyák és alsónadrágok várják szép rendben a telet. A raktár végében vannak a sportfelszerelések: futballok, térdvéclők, mezek-, röplabdahálók, boxkesztyük, tornacipők, súlygolyók, diszkoszok, mászókötelek. Egy .külön polcon, sprite koznak a kijavított téli kesztyűk, sálak, fölöttük a vastag télikabátok, Rátánk végén a halastavakhoz értünk, ahol a gyemcekek tanulás után halászhatnak. A két tó partját a legkülönlegesebb fák szegélyezik, mögöttük terül el a játszótér és a most készülő röplabda- pálya. Az épülettől nem messze, drótkerítéssel elkerített vasgyüjtö. telep van, ide hordja mindenki — egész éven át — a talált ócskavasat. Csabai József igazgató és a többi nevelő gondos munkájának meg ban az eredménye. A gyerekek — bár az első napokban szinte mindegyik megszökik, vagy szökni próbál — megszeretik az otthoni. Megismerkednek az alkotás örömeivel, becsülik a sajátkészitette virágoskertet, vagy kertészetét, a szobák rendjét, ' tisztaságát. Ápolják a maguk ültette fákat, méhészetüket, virágházukat. Megismerik a munka értékét, becsülik s nem egy esetben megvédik közős tulajdonukat a rongalókkal vagy tolvajokkal szemben. Most nyáron különösen változatás az élet a gyermekotthonban. Erdei séták, játék, pihenés váltogatja egymást. Esténként, az új hangosfilm vetítőkészülékkel szórakoznak* vagy bábszínházát rendeznek. Méglátogatják a környező falvakat $ előadásaikkal szórakoztatják a fal* vak lakóit, úttörőit. Találkozót rendeznek az alsódobszai és újesanálosi gyerekekkel, vidám dallal és kultúrműsorral köszöntik az aratókat. Leveleket írnak az ózdi és pálhdzi úttörőknek, hogy mielőtt oda mennének nyaralni, megismerkedjenek velük. fagy változáson mennek át ezek a gyerekek, legnagyobb részükből becsületes, derék ember válik, aki nemcsak mondja, de meg is érti, hogy „itt nem boldogul más, csak aki alkot, aki munkás“. Vem csoda ez, hanem gondos nevelő- munka eredménye, hogy az utca kis csavargóiból becsületes dolgozók ■lesznek hogy a hajdani kis jegyüzérek; dvajok az őszi gesztenye- szedésből kapott pénzért 400 forint értékű békekölcsönt jegyeztek, hogy rongálás helyett építenek, újat, alkotnak. Ott, a megyaszóí gyermek- otthon nevelői között megtanulják a. gyerekek, hogy a mi országunkban az ember értékét a munka adja.. KUGLEfí GWENDOL1N gyenélő akar tőle isimét ki csalni ajándékokat, vagy valami magasabb hivatali beosztást. De azért csak parancsot adott, hogy vezessék elé a földbirtokost. — Nocsak, miféle haszontalans ’got hoztál nekem ajándékba — kiáltott a hajlongó földbirtokosra, szigorúan a császár. . v — Oh, felséges császár! — áradozott Liu. — Nem akármilyen holmit hoztam, hanem egyetlen lányomat, aki e perctől, fogva felséged szolgálatára áll! Bevezették a lányt, s a császár gyönyörködve tekintett rá. A palota külső termeiben ugyan volt már néhányszáz a hasonlóan szép lányokból, de a császárnak mindez nem volt elég... — Gazdagon megjutalmazlak er te’ — szólt a császár, a meghatódottan hajlongó apához. A császár kegyesen érdeklődött a földbirtokostól, hogy s mint él, s midőn megtudta, hogy Liu nagyon gazdag, így kiáltott fel: — A legdrágább ajándékot kapód tőlem! Hé, szolgák! A hívásra berohanó szolgák hajlongva sorakoztak fel a trón elé. — Tüstént hozzátok elő ama óriási répát, amit nemrégiben az az öreg paraszt hozott ajándékba! Ajándékul adom ennek az embernek. Liu tulajdonképpen csak altkor értette meg, mi történt, amikor előd- pelték az óriásrépát. A császár az ajándékba hozott lánnyal visszavonult termeibe, Liu pedig, mit tehetett volna mást, elindult a nagy répával. Ilyenformán tehát, mit kapott a lányért? — egy répát! Nem merte se kidobni a furcsa ajándékot, sem megenni. Egy egész termet kiürftte- tett tehát házában, odavitette a drága jószágot és ugyanúgy hajlongod, térdreborult előtte, ahogy ősei és a szellemek képmása előtt szokott. Teltek-múltak a napok, a hónapok, s a nagy répa végül is elrothadt. Azt beszélik, hogy mikor az öreg Ho megtudta, hogy répája végül is veszendőbe ment Liu házánál, így dörmögött magában: — Lám csak, milyen furcsa emberek ezek a császárok, meg a földbirtokosok! Csak ahhoz értének, hogy a szegény embert® elvegyék az utolsóját is: I Mihály dolgozó paraszt földje mellett, aki még mindig kételkedett. Mind- j kettőjük földterülete 400 négyszögöl. Ugyanolyan minőségű föld, s minden munkálatot egyidőben végeztek el. Csak Boczán Sándor egy lépéssel tovább ment. mint dolgozótársa. Az ősz folyamán a szántás alá szuper- foszfátot szórt és tavasszal pedig két alkalommal péti sót adott a földnek. Rácz Mihály pedig ezt neim tette. £« a különbség a két cukorrépa között ma már — ég és föld — ahogy a ke- néziék mondják. Boczán Sándor cukorrépája haragoszöld és olyannyira dús, hogy egy talpalatnyi főid sem látszik a levélzetíől. De mondja 1« már Rácz Mihály — most már elhiszem azt, amivel eddig nem értettem egyet: műtrágya nélkül bármennyire is igyekszik az ember, -nem érhet el 200 mázsás vagy még ennél íb nagyobb cukorrépatermést. K I > A r 9f E S E írta : Li M an - ti Volt ennek a földbirtokosnak egy 16 éves leánya, okos, tanult, gyönyörű hajadon. Apja, anyja egész életeben dédelgette, s úgy őrizte, mint valami nagy kincset. — Mi nyomja a szívedet, apám? — kérdezte egyszer a lány az apját, amikor látta, hogy napról napra szomorúbb, s egyre csak sót vad. — Nem érted te azit, lányom — szólt csüggedten az öreg és lányára emelte fáradt tekintetét. Ebben a pillanatban hirtelen eszébe jutott valami, s örömében felkiáltott : — Megvan! Megvan! A lánynak még arra sem maradt ideje, hogy megkérdezze, mi lelte apját, olyan sietve rohant ki a szobából az öreg. A megbokrosodott földbirtokos nem sajnált sem pénzt, sem fáradságot, hogy a volt járási főnökkel találkozzék, aki azóta már egy egész kerület élén állt. Végre bejutott hozzá és elmondta, hogy van egy nagyon szép lánya, akit el akar vinni a császárnak ajándékba. A kerületi főnök igen megörült a hírnek: sohasem hitte volna hogy kerületében akadnak ilyen tekintély-tisztelő emberek. De közben tartott tőle, hogy a földbirtokos lánya nem is olyan szép. ahogy apja mondja, ezért beült gyaloghintójába hogy személyesen győződjék meg a dologról. A jámbor Liu mindent elkövetett, hogy kedvében járjon a kerület főnökének. Harminc disznót öletett ie erre az alkalomra és 12 kosár rézpénzt osztatott ki a magas vendég szolgái között. ' A kerületi főnök nagyon meg volt elégedve a földesür lányával. De a lány csak zokogott és sehogy sem akart a császár ágyasává lenni. De végül aztán mégis megvigasztalták a gyönyörű ruhákkal, ékszerekkel és elindultak vele a fővá- osba. Midőn ’elintették a esászárnák: még egy ember érkezett ajándékkal, j gyanítani kezdte, hogy valami m-
