Észak-Magyarország, 1955. június (12. évfolyam, 127-152. szám)

1955-06-12 / 137. szám

A DISZ pártvezetésének gyakorlati kérdéseiről c Elevenebb, jobb ftuiturmunkát Perecesen A virágzó mezőgazdaságért MDP BORSOD-ABAUJ-ZEMPLÉN MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPDA XI. évíol.yam 137. szám ARA 50 FILLÉR Miskolc, 1955 június 12, vasárnap Kiapadhatatlan erőforrásunk - pártunk egysége Hét esztendeje immár a magyar munkásosztály egységes, harcedzett, forradalmi, marxi-lenini pártja, a Magyar Dolgozók Pártja vezeti ha­zánkban a szocializmus építését, « békéért vívott harcot. Egységes — eszmei politikai alapjaiban, egysé. ges — programjában, céljaiban, har­ci módszereiben és szervezeti fel­építésében. Olyan párt, amely 9> gyűjtőpontja a munkásosztály leg­jobb elemeinek .. . valóban a forra­dalmi osztály élcsapata”. Olyan párt. amely „elszakíthatatlainul ösz- sze tudta kötjni magát osztálya egész életével és az osztályon át a ki­zsákmányoltak egész tömegével ebben az osztályban és ebben a tö­megben teljes bizalmat tudott kel­teni”. Olyan párt, amelyet ezer szál fűz dolgozó népünkhöz, amelyre méltán illik a szovjet költő szava: „osztályunk agya, osztályunk ügye, osztályunk ereje, osztályunk dicső, sége”. i 1948 június 12-től 14-ig tartotta első, alakuló kongresszusát a Ma­gyar Dolgozók Pártja. Miért volt határkő, sorsforduló a kongresszus dolgozó népünk történetében. — ki­magasló állomás hazánk felszabadu­lás utáni fejlődésében? Megszüntette a munkásosztály többévtizedes szakadását, kettéosz- tottságát, ami gyengítette forradal­mi . erejét, rést ütött harci frontján és teret adott a kispolgári befolyás ér­vényesülésének, a reformista-revi zicnista nézetek behatolásának, az áruló szociáldemokratizmus beáram­lásának. A két munkáspárt egyesülése szi­lárd alapokra helyezte a munkás- osztály vezető szerepét és a magyar népi demokrácia fejlődésének új, hatalmas erőforrásait tette szabad­dá. „A két munkáspárt egyesülésé­vel — mondotta Rákosi elvtárs az 1948-i kongresszuson — hatalmas, új erő istenik meg a magyar demo­kráciában, a magyar dolgozó nép­ben. Mindenkinek meg kell értenie, hogy a munkásegység szerves meg­valósítása, a két párt egyesülése nem egyszerű össze adási ■ művelet. Nem a két párt eddigi erejének ösz- szesítése, hanem meghatványozása. Az egyesült párt hasonlíthatatlanul erősebb lesz, mint ahogy a két párt külön-külön volt. És ez az erő. ame­lyet a két párt erejének mennyiségi növekvéséből eredő minőségi válto­zás jelent a magyar demokrácia, a magyar nép fejlődésének minden vonalán, hamarosan éreztetni fogja hatását.” A hét esztendővel ezelőtti kon­gresszussal -hatalmas lépést tettünk előre a marxizmus-leninizmus igaz­ságainak teljes győzelméért, a prole­tárdiktatúra megerősítéséért, a szo­cialista átalakulásért vívott harcban. Az egyesítő kongresszus méltó meg­koronázása volt annak a küzdelem­nek, amelynek során a nagybirtok felszámolásával, a bányák, bankok és nagyipari üzemek államosításával a magyar és idegen nagytőke helyett a magyar nép lett az úr saját hazá­jában. Az egységes forradalmi párt megalakításával aratott győzelem biztosította a továbbhaladásnak, a népi demokrácia felvirágoztatásának és a szocialista építésnek minden döntő gazdasági és politikai előfelté­telét. Az azóta eltelt esztendők eredmé­nyeit összegezve, örömmel és büsz­keséggel állapíthatjuk meg, hogy pártunk biztosan halad azon az úton, amelyet a Magyar Dolgozók Pártja programnyilatkozata kijelö’t. Pártunk megfelelt azoknak a vára­kozásoknak. reményeknek és biza lomnak, amelyet dolgozó népünk be­léje helyezett és mindig meg tudta oldani azokat a feladatokat, amelyen elé a történelem állította. Megszilár­dult a munkásosztály és 2 dolgozó parasztság szövetsége, proletárdikta. túránk alapja. Az állami és gazda­sági élet minden területén a dolgozó nép képviselői irányítanak. Megve­tette és kiszélesítette pártunk a szo­cialista termelés alapját. Gazdaság, politikájával jelentős mértékben elősegítette az ország termelőerői­nek fejlődését, a dolgozó nép élet- színvonalának emelését. Az első öt­éves terv végrehajtásával dolgozó népünk ragyogó sikereket vívott ki A nemzeti jövedelem 1949-től 1954-ig több mint másfélszeresére emelke­dett. Ez alatt az idő alatt, a szocia­lista iparosítás elveinek megfele­lően. a nehézipar termelése 188 szá­zalékkal, ezen -belül a gépiparé 267 százalékkal nőtt. A párt kezdemé. nyezte az ötéves terv kidolgozását, szervezte és lelkesítette a munkás- osztályt, a dolgozó népet a termelés frontján. Erejének bizonysága, hogy szembe tudott szállni azokkal a hi­bákkal. torzításokkal, amelyek ve­szélyeztették ötéves tervünk sikerét, szocialista építőmunkánkat. 1953 jú­niusában bátran és őszintén feltárta az ötéves terv végrehajtásával kap­csolatos hibákat és hozzálátott kija­vításukhoz. 1955 márciusában pedig kemény kézzel zúzta szét a jobb­oldali elhajlást, amely súlyosan ve­szélyeztette további előrehaladásun­kat a szocializmus építésében. Az elért sikerek a Szovjetunió szakadatlan segítsége és a marxiz­mus-leninizmus magyar viszonyokra való helyes alkalmazása mellett döntő részben annak is köszönhe­tők, hogy pártunk következetesen érvényesítette a munkásosztály ve­zető szerepét. Politikájában, harci módszereiben, szervezetében megfe­leli, .az 1948. programnyilatkozat­ban lerögzített követelménynek: „az MDP elsősorban az egyetlen kö­vetkezetesen szocialista osztály, a munkásosztály pártja, élcsapata. Ugyanakkor a dolgozók pártja, mely a parasztság, valamint a dolgozó ér­telmiség legjobbjait is egyesíti so­raiban. Széles dolgozó tömegeket magábafoglaló tömegpárt. mely so­rait az egész d'olgozó népből egé­szíti ki. össze van forrva a dolgo­zókkal”. A programnyilatkozat e sarkalatos tételének elhomálvosítása és eltorzítása ellen is fellépett pár­tunk Központi Vezetősége, amikor márciusi határozatában leleplezte és megsemmisítette a jobboldali né­zeteket, amelyek háttérbe akarták szorítani a munkásosztály vezető szerepét, a szocialista iparosítás po­litikáját. meghamisították a párt­demokrácia lenini-sztálini elveit, alá akarták ásni a pártifegyelmet. a párt elvi-politikai, szervezeti egységét. Sikereink kiapadhatatlan erőfor­rása — pártunk forradalmi kommu­nista szelleme, megbonthatatlan egysége, a demokratikus centraliz­mus. a kollektív vezetés, az öntuda­tos. szilárd fegyelem. Az 1948. évi alakuló kongresszustól eltelt idő­szak mindenekelőtt azzal a fon­tos tanulsággal szolgál, hogy ezek né'kül elképzelhetetlen nagy ter­veink megvalósítása, a szocializmus etetése. Úgy emlékezünk méltóan az 1948 június 12-én kezdődött egyesü­lési kongresszusra, úgy vagyunk isazán hűségesek pártunk program­jához. ha féltve őrizzük pártunk egvségét. mint szemünk fényét és T-teden erőnkkel harcolunk pártunk Központi Vezetősége márciusi hatá­rozatának maradéktalan végrehaj­tásáért. Ax Elnöki Tanáén traktorosokat tüntetett ki a traktorosnap alkalmából traktorosokat, brigád vezetőket, akik Az idei traktoros nap alkalmából a Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Minisztertanács javaslatára kormány­kitüntetésben részesítette azokat a a legjobb munkát nyújtották az el­múlt években. (MTI) Országos esők segítették a növények fejlődését A hideg és száraz május után jú­niusban melegebbre és csapadéko­sabbra fordult az idő. Már elsején esett és másodikén országos eső volt, amelynek mennyisége az északi me­gyékben elérte a 10—20 millimétert. Ezután minden nap hullott csapadék és 10-én az esőzés ismét országos volt. Ez alkalommal mind a Dunán­túl, mind a Tiszántúl jelentékeny ré- tzén 10—20 milliméter hullott. A melegedé és csapadékos időjárás rendkívül előnyösen hatott a fejlődé­sükben visszamaradt növényekre. Nemcsak a kapások, takarmányfélék és az ipari növények fejlődését segí­tette, de az esőt a tavaszi kalászosok is jól hasznosították. Hatására a gyomnövények is erős növekedésnek indultak, éppen ezért — de a lehullott csapadék tárolásáért is — fokozott gondot kell fordítani az ápolási mun­kákra. (M'T'tV A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának határozata az 1955. évi aratási és cséplési munkákról A mezőgazdasági termelés fejlesz­téséről szóló párt- ás kormányhatá­rozat. valamint a Központi Vezető­ségnek a mezőgazdaság szocialista átszervezése és a mezőgazdasági termelés fellendítése további felada­tairól hozott határozata célkitűzései­nek megvalósítása érdekében a nyári mezőgazdasági munkák végre­hajtása során ebben az évben el kell érni, hogy a legkisebb veszte­séggel végzett betakarítással több gabonát, a nyári kapálások segítsé­gével több terményt, a másodveté­sekkel pedig több takarmányt taka­ríthassunk be. Az ország gabonater­mésének, a dolgozók kenyerének betakarítása hatalmas feladat és a termelőszövetkezetek tagjaitól, a gépállomások és állami gazdaságok dolgozóitól, az egyéni termelőktől, a tanácsok és a mezőgazdasági terme­lést irányító szervek dolgozóitól fo kozott erőfeszítést, nagyobb felelős­séget és körültekintő munkát köve. tel. Ezért az 1955. évi aratás, be- hordás, cséplés, nyárt növényápolás, tarlóhántás, valamint a másodvetés megszervezésére és végrehajtására a Minisztertanács az alábbi határoza­tot hozza. I. A betakarítási veszteségek csökkentése Az 1955. évi aratás, behordás és cséplés munkáit úgy 1 kell megszer­vezni és elvégezni, hogy a szemvesz­teség a lehető legkisebb legyen. Ezért a szemveszteséget mind az aratás, mind a behordás és a csép­lés során állandó mérésekkel kell ellenőrizni és ahol jelentősebb vesz­teség mutatkoznék, haladéktalanul gondoskodni kell a megszüntetésé­ről. 1 Mindent el kell követni an­nak érdekében, hogy a betaka­rítás szemvesztesége munkafolya­ma tonkint külön-külön és együtte­sen mindenütt alatta maradjon a még megtűrhető szemveszteségí ha­tárnak. Ahol nagyobb veszteség je­lentkezne, a szemveszteség csökken­tébe érdekében haladéktalanul meg ílóU tenni a szükséges intézkedése­ket. 2 A gépállomások és az állami. “** kísérleti, tan- és célgazdasá­gok (továbbiakban állami gazdaság) agro.nómusait, kombájnvezetőit, ara­tó?, épvezetőit. a cséplést végző trak- íorosokat és etetőket, valamiét a mezőgazdasági irányítószervéknél dolgozó összes agronómust ki kell oktatni a veszteségmérés és a szem- veszteségek csökkentésének módsze­reire. Q A gépállomások és az állami gazdaságok az aratás megkez dése előtt minden kombájnt és ara­tógépet vizsgáljanak felül és a leg­korábban érő táblákon munka köz­ben ellenőrizve, gondoskodjanak ar­ról. hogy a megtűrhető veszteség- határoknál lényegesen kisebb szem­veszteséggel dolgozzanak. A A szemveszteségnek a lehető *’ legkisebbre való csökkentésé­ért a termelőszövetkezetekben a gépállomási mezőgazdászok, az ál­lami gazdaságokban az igazgató mellett az agronómusok felelősek. A .szemveszteség csökkentése érdeké­ben különösen nagy figyelmet kell fordítani « az aratás megkezdése időpontjá­nak helyes megválasztására, a gépek helyes beállítására, a tarlók felgereblyézéséré. a beázásmehtes keresztberakásra, behordásra és asztagolásra. a cséplőgépek munkájára '"l A földművelésügyi miniszter, '■ * az állami gazdaságok minisz­tere, valamint az érdekelt más mi­niszterek a felügyeletük alá tartozó gazdaságok tekintetében külön uta­sításban intézkedjenek a betakarí­tási szemveszteségek csökkentésére és azok végrehajtásának ellenőrzésé­ről folyamatosan gondoskodjanak. II. A gépek kihasználása a betakarításnál Ebben az évben a gépek széles­körű alkalmazásával és munkájuk minőségének jelentős megjavításá­val el kell érni, hogy a termelőszövet­kezetekben és állami gazdaságokban a legnagyobb fokú gépesítettséggel végezzék el a gabona betakarítását. A betakarítás nagyfokú gépesítésé­vel, elsősorban a kombájnok minél teljesebb kihasználásával és állandó üzemeltetésével elő kell segíteni a termelőszövetkezetek megerősítését és tovább kell fejleszteni gépesíté­süket. A betakarítási szemvesztesé- ' gek csökkentése és a kézi munkaerő felszabadítása érdekében a betakarításnál a kombájnokat és az aratógépeket a lehető legnagyobb mértékben kell alkalmazni és bizto­sítani kell teljes kihasználásukat. Az állami gazdaságok és gépállomá­sok kombájnjainak és aratógépei­nek legalább a tervükben meghatá­rozott területet kell kijelölni, hogy ■az egész aratási idény alatt — az őszi árpa aratásának kezdetétől az aratás befejezéséig folyamatos .mun­kájuk legyen és elő kell segíteni, hogy tervüket teljesíthessék. A kombájnokat már az őszi árpa aratása során teljes kapacitásukkal üzemeltetni kell. Ettől eltérni csak kivételes esetben (rozsdakár meg­előzése. erős megdőlés stb.) szabad a gépállomás igazgatójának és a ter­melőszövetkezet elnökének megálla­podása alapján. Állami gazdaságok­ban pedig a gépi aratásokra alkalmas táblák termését csak géppel szabad learatni. Ilyen területeken kézi ara­tást nem lehet megengedni. E ren­delkezés megszegése esetén az ál­lami gazdaság igazgatóját és főag- ronómusát felelősségre kell vonni. 2 A kombájnok munkáját úgy " kell megszervezni, hogy a ga­bona aratását, cséplését, a szemter­més szállítását, tisztítását, továbbá a szalma betakarítását egymáshoz Vor>c«olódó eevséses munkafolya­matban végezzék. Ezért a gépállo­másoknak és az állami gazdaságok­nak olyan gépcsoportokat kell ösz- szeállítani (kombájnszalmagyűjtő, szállítóeszközök, szállítószalag, a tisztításhoz szélrosta, illetőleg csép­lőgép, szalmalehúzó, kazalozó, tarló- hántást végző erő- és munkagépek), amelyek e munkák gépi elvégzését biztosítják. A l*ombá jnaratás-csépiés .sikeres végrehajtására és a járulékos mun­kák (aratógépnél a kévék keresztbe­rakása, tarlógereblyézés, kombájn­nál a szem behordása. tisztítása és szárítása, a szalma letakarítása) fo­lyamatos elvégzésére a géphez a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok szervezzenek meghatá­rozott kézierővel és fogattal ellátott munkacsapatokat. A munkacsapatok megszervezéséről a termelőszövetke­zetekben az elnöknek és a gépállo­mási mezőgazdásznak, az állami gazdaságban az igazgatónak kell gondoskodnia. A kombájnokhoz kombájnonkin^ mintegy kétszázötven négyzetméter területű kombájnszériit kell kijelöl­ni, amely a kombájnnal csépelt ga­bona tisztítására, szükség esetén a szárítására is alkalmas. A szérű el­készítését és a szükséges eszközök­kel való felszerelését a gépállomás segítségével a termelőszövetkezet a kombájnaratás megkezdéséig végez­ze el. Az állami gazdaságokban a kombájnszérük létrehozásáról az igazgató gondoskodjék. ‘I Az aratógépek munkáját úgy kell megszervezni, hogy a ké­vék keresztberakása és a tarló fel- gereblyézése mindenütt folyamato­san biztosítva legyen és a gépek jó munkájához szükséges egyéb kiegé­szítő kézi munkákat mindenütt idő­ben elvégezzék. A A tanácsok végrehajtóbizott­ságainak és a mezőgazdasági termelést irányító szerveknek alap­vető feladata a nyári betakarítási munkák során a gének üzemelteté­séhez szükséges előfeltételek bizto­sítása és teljesítményük növelésé­nek előmozdítása. III. Tarlóhánlás, másod vetés* 1 A gabonafélék aratását és az ezt követő tarlóhántást — ki­véve a futóhomokot — összefüggő munkafolyamatnak kell tekinteni és az aratás befejezésével a tarlóhán­tást is mindenütt haladéktalanul el kell végezni. Ezért meg kell szer­vezni, hogy a traktorosok az aratás után minden más munkát megelő­zően, a tarlóhántást végezzék el. A termelőszövetkeztek és az állami gazdaságok, valamint, az egyéni ter­melők ez alatt hordják a termést asztagba. 2 A talajerő fokozása és a. ta- karmányalap növelése érde­kében az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek, de az egyéni termelők is — különösen az ország csapadékosabb vidékein — a korán lekerülő növények után minél na­gyobb területen végezzenek tarlóve­tést, mind zöldtrágyának, mind ta­karmánynak. Takarmánynak első­sorban kukoricát (silónak) és egyéb rövid tenyészidejű takarmánynövé­nyeket (köles, szudáni cirokfű. stb.) vessenek. Dl. Cséplés A gépállomások és az állami gaz­daságok felelős cséplőgépvezetői a cséplési munka végrehajtása során a lehető legkisebb szemveszteséggel végzett cséplés mellett, az önkölt* ség csökkentésére is törekedjenek. 1 A gépállomás által készített * * és a járási tanács végrehajtó- bizottsága által jóváhagyott cséplő­gép-rajonirozási tervet megváütoz- tatnd nem szabad. A rajonirozási érvét a legindokoltabb esetben is csak a gépállomás körzetében, kizá­rólag a gépállomás igazgatója módo­síthatja, a járási tanács végrehajtó- bizottságának egyidejű értesítésével. A cséplés zavartalan lebonyolítá­sáért a termelőszövetkezetekben és az egyéni termelőknél a gépállomás igazgatója felelős. 2 A cséplés meggyorsítása ér- <~J‘ dekében a termelőszövetkezeti csoportok és az egyéni termelők ga­bonatermésüket lehetőleg minél na­gyobb mértékben hordják minél könnyebben megközelíthető közös rakodóhelyre (szérőre). A közös ra- kcdóhelyek kijelölésénél külön fi­gyelemmel kell lenni a villamos cséplésre alkalmas területekre. A közös szérűn történő cséplés esetén az első és második típusú termelő­szövetkezeti csoportok és az egyéni termelők cséplési díjkedvezmény­ben részesülnek. 9 A betakarított termények vé- ' '■ delme érdekében gondoskodni kell a szérűk állandó őrzéséről, a fokozott tűzbiztonságról, a védő ba­rázdák szántásáról, az oltáshoz szük­séges felszerelés biztosításáról. A Az aprómagcséplésre külön ■*’ cséplőgépeket kell kijelölni és ezek rajonirozására külön tervet kell készíteni. Az aprómagcséplésre kijelölt gépeket — a cséplés egész időszaka alatt — kizárólag apró­magcséplésre szabad felhasználni. E rendelkezés megszegőit felelősségre kell vonni. C Az aprómagvakat közös szé- rün kell elcsépelte. A dolgozó parasztság munkájának megkönnyí­tésére. az aprómagcséplés meggyor­sítására egy községben több apró- magszérüt kell létesíteni. E szérűk számát különösen a tanyavilággai rendelkező nagyobb községek, vá­rosok határában kell növelni. Egy aprómagcséplőgépre több közös szérűt kell kijelölni. Az aprómag- cséplést úgy kell megszervezni és irányítani, hogy az ország egész te­rületén legkésőbb október 31-ig ma­radéktalanul befejeződjék. A A gabonacséplésnél az osztá- lyozöhenger használata köte­lező Az osztályozóhengert és a do­bot úgy kell beállítani, hogy az ocsuban két százaléknál több ép, (Folytatás a 2-ík oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents