Észak-Magyarország, 1955. június (12. évfolyam, 127-152. szám)
1955-06-11 / 136. szám
ESZAKMÄGYÄRORSZÄG r Előre a Központi Vezetőség mezőgazdaság fejlesztési határozatának végrehajtásáért! AZ MDP BOR SOD-ABAU3-ZEMPLÉN MEGYEI PÁRTBI ZOTT S AGÁN A XI. évfolyam 136. szám ÁRA 50 FILLÉR Miskolc, 1955 jún'us 11. szombat Köszöntjük traktorosainkat A több kenyér, élelmiszer termelésének, a szocialista falu építésének első harcosai a gépállomások dolgozói, a traktoristák. Ök azok, akik a munkásosztály szavát elsőként tolmácsolják a dolgozó parasztságnak, akik a párt tanítását nap mint nap elviszik minden kis községbe. Gépekkel könnyítik meg a nehéz paraszti munkát, bebizonyítják a szövetkezeti termelés fölényéi, eredményességét, megtanítják a falu dolgozóit a jobb, korszerű termelési módszerekre. Éveken át tartó hosszú, fáradtságot nem Ismerő munkával, baráti szavakkal nyerték meg a falut, szerettették meg vele a gépi munkát. Ma, néhány esztendővel az első, néhány kis gépállomás megalakulása után többszáz gépállomásunk van. Uj, korszerű épületeikből a gépek százai indulnak naponta munkára. Dolgozó parasztságunk ma már nem szívesen mond le a gépekről, a traktorokról, kombájnokról, a termelőszövetkezetek százai, a kis- és középparasztok ezrei kérik, igénylik a gépállomások, a traktorosok mindennapi segítségét, A t rak toros munka nehéz, fáradtságos, nagy hozzáértést, egész embert igényel. Olyan embert, aki szereti a gépet, ismerd a földmunka, a növényápolás leghelyesebb módszereit, 6 amikor dolgozik, sohasem feledkezik meg arról, hogy tőle függ, milyen kenyér, milyen kukorica terem. Nem csupán szakember, traktoros, hanem igaz ember is, a dolgozó parasztok barátja. Ismeri és ismerteti a párt- és kormányhatározatokat, tehát agitátor is. Megyénk gépállomásainak dolgozói ma már legnagyobb részt ilyen emberek. S ennek köszönhető' elsősorban, hogy dolgozó parasztságunk becsüli, szereti a gépállomások traktorosait. Legkiválóbb traktorosaink nevét ismeri minden dolgozó paraszt a megyében. Ifjú Balogh Sándor, a szocialista munka hőse, Balogh István, a hejőpapi gépállomás körzetében, Szatóczky Lajos Edelényben olyan kiváló eredményeket érnek el napról napra, amelyekkel őszinte elismerést, megbecsülést szereznek maguknak. De elismerést, megbecsülést érdemel minden traktoros, aki becsülettel helytáll a munkában, teljesíti tervét. A gépállomások dolgozói nyújtják termelőszövetkezeteinknek a legtöbb, legnagyobb segítséget. Érthetően, hiszen a gépi munka a mezsgyenélküli nagy földtáblákon a legeredményesebb. Megyénknek ma már nincs egyetlen olyan termelőszövetkezete sem, ahol ne gépek végeznék a szántást, vetést, igen sok helyen a kaszálást, aratást, növény- ápolást is. Egyre több termelőszövetkezetben alkalmazzák a gépek segítségével a négyzetes vetést, s éppen ezért a traktorosok odaadó munkája eredményeként egyre több termelőszövetkezet termel többe*, jobbat egy-egy hold földterületen, mint akármelyik hozzáértő középparaszt. A traktorosok, segédvezetők, munkagépkezelők mellett fáradtságos, értékes munkát végeznek a gépállr- mási műhelyek mérnökei, szerelői is. S ha a jó munkáért köszönet illeti a traktorosokat, nekik, a műhelyek dolgozóinak szintén köszönet jár. Hiszen az ő munkájuktól függ, hogy nyugodtan ráülhet-e a kijavított gépre a traktoros, nem lesz-e hiba az első forduló után? Az ő taunkájuktól függ, hogy időre csatatorba álihatnak-e a munka- és erő- feépek, a esépflők, kombájnok, aratógépek. Ök azok, akik azonnal motorra, kerékpárra, vontatóra ülnek, ha baj van valahol a traktorokkal, munkagépekkel és sietnek mielőbb elvégezni a javítást, hogy minél kevesebb idő vesszen kárba, minél előbb újra dolgozhasson a gép. Holnap, június 12-é. ünnepi díszbe öltöznek megyénk gépállomásai. A gépállomások dolgozói a második traktoros napot ünnepük, azt a napot, amelyen ház ik dolgozó népe ünnepélyes külsőségek között köszönetét mond a gépállomások traktorosainak, szerelőinek. mérnökeinek, vezetőinek. Ezen a napon nincs olyan traktoros, gépállomási dolgozó, aki ne tekintene vissza az elvégzett munkára, s ne venné szemügyre az elvégzendő feladatokat. A traktorosok, a gépállomások dolgozóinak ez a júniusi nap a legnagyo~u nyári munka, az aratás előtt fogadalomtétel is a falu dolgozómaik. Mert a gépállomásokon, ahova csak ilyenkor jutnak el a termelőszövetkezeti tagok, egyénileg dolgozó parasztok, a köszönő szó után mindig elhangzik a további segítség kérés is. Hiszen nagy feladatok előtt áll ezekben a napokban a falu. A szemveszteség nélküli gabonabetakarítás és csép- lés, s közben a tarlóhántás várja a gépállomások dolgozóit is. S a dolgozó parasztok arra várnak ígéretet, hogy a traktorosok e feladatokat becsülettel elvégzik, az eddiginél is odaadóbban dolgoznak. Most, a második traktoros nap előtt jelent meg pártunk Központi Vezetőségének újabb határozata a mezőgazdaság szocialista átszervezéséről, a mezőgazdasági termelés fellendítéséről. Ebben a határozatban igen jelentős, nehéz, de szép feladatot kaptak gépállomásaink dolgozói is. Olyan feladatot, amely az eddiginél is nagyobb körültekintést, becsületes, odaadó munkát követel a gépállomások minden dolgozójától. Népünk a falu termelésének fellendítéséért elsősorban o munkásosztály falura küldött képviselőit, a gépállomások dolgozóit teszi felelőssé. „A gépállomások vezetőit és dolgozóit felelőssé kell tenni a termelőszövetkezetek gazdálkodásáért ...“ — mondja ki a határozat, amely a legjobb minőségű munkát, önköltségcsökkentést, s a gépek megbecsülését követeli traktoristáinktól. A második traktoros napon a gépállomások minden dolgozójának fogadalmat kell tenni e feladatok megoldására. E fogadalom végrehajtásától függ elsősorban, hogy lesz-e annyi kenyerünk, annyi élelmiszerünk, amennyire szükségünk van, tovább erősödnek-e termelő- szövetkezeteink, elérjük-e a második ötéves terv végére, hogy falun túlsúlyba kerül a szocialista szektor. A második traktoros nap alkalmából szeretettel köszöntjük megyénk gépállomásainak dolgozóit, közöttük is elsőnek a mezőkövesdi hejőpapi, edelényi gépállomások kollektíváját, amelyek a legjobb eredményeket értek el ebben az esztendőben. Köszöntjük ifjú Balogh Sándort. Balogh Istvánt a hejőpapi. Faragó Dezsőt az alsózsolcai gépállomás traktorosát, akik egyénileg kimagasló sikereket értek el most a növényápolásban is. Köszöntjük megyénk minden becsületesen, jól dolgozó traktoristáját, sok sikert kívánunk mindannyiuknak a további nehéz, felelősségteljes műnfi mezőgazdaság szocialista átszervezésének és a mezőgazdasági termelés íelíentfitésének további feladataira! Hegedűs András elvtárs előadót beszede a Kőzpontt Vezetőség 19*5 únius 7—8*i ülésén Tisztelt Központi Vezetőség! A munkásosztály hatalomra kerülése óta társadalmunkban, népgazdaságunkban és ezen belül a mező- gazdaságban is mélyreható változás következett be. Történelmi jelentőségű az a tény, hogy a mezőgazdaságban szocialista szektor alakult ki, amelyhez szántóterületünknek már egyharmada tartozik. Megindult és — a kulákság, valamint más ellenséges elemek minden mesterkedése ellenére — ellenállhatatlan erővel halad a szocialista mezőgazdaság kialakítása, ami megteremti a lehetőséget a mezőgazdasági termelőerők gyors kifejlődéséhez és kizsákmányolástól mentes, szabad életet, jólétet biztosít a dolgozó parasztságnak. Pártunk és kormányunk a gyorsan fejlődő szocialista nehéziparra támaszkodva, népünk élelmiszerekkel való jobb ellátása, népgazdaságunk fejlesztése érdekében nagy erőfeszítéseket tett a mezőgazdasági termelés fellendítésére. Az 1953 decemberi határozat intézkedéseineK megvalósítása nyomán a mezőgazda- sági termelés sok ágazatában, kiváltképpen a kukorica- és zöldség- termelésben, a sertés- és baromfitenyésztésben erőteljes fejlődés indult meg. A mezőgazdaság egészséges fejlődését azonban hátráltatták és sok tekintetben megakasztották a pártunkban és államapparátusunkban főveszéllyé vált népellenes, jobboldali nézetek, amelyek egyaránt kárt okoztak a mezőgazdaság szocialista átszervezésében és a mezőgazdasági termelés általános fellendítésében. Pártunk Központi Vezetőségének márciusi és áprilisi határozata döntő csapást mért ezekre a népellenes nézetekre, nyomatékosan aláhúzta, hogy csak a lenini hármas jelszó következetes alkalmazásával — a z.zegényparasztságra támaszkodva, szilárd szövetségben a középparasztsággal, harcolva a kulákság ellen — lehet megvalósítani a munkás-paraszt szövetség megerősítését. A párt és a munkásosztály azonban nem tudná megszilárdítani befolyását a középparasztság között, ha a szegényparasztságra támaszkodva nem folytatna következetes, mindennapi harcot a kulákságnak a dolgozó parasztokra gyakorolt befolyása megsemmisítéséért. A jobboldali nézetek — figyelmen kívül hagyva az osztályharc éleződését. — gyengítették a kulákság elleni harcot és lehetőséget adtak a kulákság befolyásának megnövekedésére és gazdagodására is. Most az a tennivalónk, hogy elsősorban politikai munkával leleplezzük, elszigeteljük, s határozott gazdasági intézkedésekkel visszaszorítsuk a kulákságot; ez egyik legfontosabb előfeltétele a mezőgazdaságban előttünk álló feladatok sikeres megoldásának. Pártunknak és kormányunknak a helyes lenini politikát követve a faluban, két egymástól elválaszthatatlan, egymással egységet alkotó feladatot kell megoldania: győzelemre kell vinnie a mezőgazdaság szocialista átszervezésének ügyét és ezzel egyidőben fél kell lendítenie a mezőgazdasági termelést. Cébudalos, szervező munkát a mezőgazda* á% szocialista átalakítása érdekeben dón, hogy az önkéntesség elve alapján fokozatosan szövetkezeti, nagyüzemi gazdaságokba egyesülnek. Pártunknak és kormányunknak a mezőgazdaság szocialista átszervezése érdekében nagyarányú politikai Tisztelt elvtársak! Pártunk előtt a falun népi demokráciánk fejlődésének mostani szakaszában legfőbb feladat a mezőgazdaság szocialista átszervezése, a dolgozó parasztok kisüzemi gazdaságainak egyesítése, az önköltség alapján, szövetkezeti nagyüzemi gazdaságokba. E feladat sikeres végrehajtása ad lehetőséget a mezőgazdaságban a munka termelékenységének gyors növekedésére és arra, hogy megszűnjék az az ellentmondás. amely a gyorsán fejlődő szocialista ipar és az egy helyben topogó mezőgazdaság között fennáll. A termelőszövetkezeti mozgalom megfelelő Ütemű fejlődéséhez, pártunk III. kongresszusa határozatának megvalósításához mindenekelőtt arra van szükség, hogy végrehajtva a Központi Vezetőség márciusi és áprilisi határozatait, szétzúzzuk a mezőgazdaság szocialista átszervezését akadályozó, mindenekelőtt Nagy Imre elvtárs által képviselt káros jobboldali nézeteket. Elsősorban azokkal a nézetekkel kell szembs- szállnunk, amelyek szerint a kis- és középparaszti gazdaságok a maguk módján szintén a szocializmus irányába fejlődnek és a népi demokrácia viszonyai között tömegesen és évről-évre képesek rendszeresen bővített újratermelésre. Ezek a nézitek a termelőszövetkezeti mozgalom ellen irányultak és hirdetőik — szemben a kongresszus határozatával — a mezőgazdaság szocialista átszervezésének látszólagos elnapolását, ténylegesen azonban a napirendről való teljes levételét szorgalmazták. A kisárutermelés fejlődéstörvényeinek meghamisítása, a kis- és középparaszti gazdaságok termelési lehetőségeinek túlértékelése anti- marxista álláspont. A kis- és középparaszti gazdaság, mint Lenin megállapította, a proletárdiktatúra viszonyai között is napról-napra szüli a kapitalizmust, azaz lehetőséget ad a kizsákmányolás és a spekuláció különböző formáinak újjáéledésére. sőt erősödésére. A kis- és középparaszti gazdaságok természetesen fejlődhetnek a szocializmus irányában, de nem automatikusan és nem a kisárutermelés keretei között, ahogy azt mindenekelőtt Nagy Imre elvtárs és mások állították, hanem a párt és a kormány tudatos, a mezőgazdaság szocialista átszervezésére irányuló *poíiti!kai, gazdasági és szervező- : munkája ered mén vekérmen. otyrnőés gazdasági szervezőmunkát kell végeznie, hogy fokozatosan gyorsítva a termelőszövetkezetek fejlesztésének ütemét, 1960-ra a termelő- szövetkezetek szántóterülete az ország szántóterületének többségét tegye ki. A mezőgazdaság szocialista átszervezésének egyetlen helyes útja az, amelyet Lenin dolgozott ki szövetkezeti tervében és amelyet Sztálin fejlesztett tovább. Ezen az úton győzött — a világon először — a Szovjetunióban a szocializmus és létrejött a világ legfejlettebb és leg- gépesítettebb szocialista, nagyüzem; mezőgazdasága. A lenini utat követve nem szabad megismételnünk azokat a hibákat, amelyeket 1953 júniusa előtt számos esetben elkövettünk és mindenképpen biztosítanunk kell a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztése egyik legfontosabb elvének, az önkéntességnek a betartását. A kényszer és erőszak útján létrehozott szövetkezetek a gyakorlatban csak hátrányt jelentenek. Pártunk és kormányunk nemcsak hogy kényszert nem alkalmaz a szövetkezetek szervezésénél, hanem továbbra is segíti az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztokat abban, hogy növelhessék termelésüket és biztosítja, hogy szorgalmas munkájuk számukra megfelelően gyümölcsözzék és nem tűri, hogy bárki is — elferdítve pártunk politikáját — etekintetben zavart keltsen a dolgozó parasztság soraiban. Az önkéntesség elvének azonban semmiféle köze nincs ahhoz az „elmélethez“, amely szerint a mezőgazdaság szocialista átszervezése minden különösebb erőfeszítés nélkül, automatikusan megy végbe. A mezőgazdaság szocialista átszervezése csakis a párt és a népi demokratikus állam céltudatos, politikai és gazdasági szervezőmunkájával jöhet: létre. Enélkül a szocializmus ügye nem győzhet a mezőgazdaságban. Nagyobb támogatásé a mezögazdusagi termelőszövetkezeteknek A szocializmus győzelmét a falun megkönnyíti, hogy a Szovjetunió tapasztalatainak felhasználásával hazánkban is kialakult a szövetkezésnek olyan egészséges, életerős formája, amilyen a mezőgazdasági termelőszövetkezet, amely a legjobban egyezteti össze a népi demokratikus állam általános és a dolgozo parasztság egyéni érdekeit. A mező- gazdasági termelőszövetkezetek politikai, társadalmi és gazdasági szempontból egyaránt a továbbiakban is összehasonlíthatatlanul nagyobb segítséget és támogatást kell, hogy kapjanak, mint a szövetkezetek egyszerűbb típusai, vagy a különféle társulások. Az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztság egy része azonban nem egyszerre választja a régitől leginkább eltérő, legfejlettebb szövetkezeti formát, hanem kezdetben olyan átmeneti megoldásokat tesz magáévá amelyek kevésbé térnek el a számára megszokott, régi gazdálkodástól Pártunk és kormányunk azért a mezőgazdaság szocialista átszervezése érdekében a szövetkezésnek egyszerű formáit is segíti. Továbbra is támogatni kívánjuk a gyakorlatban I bevált I. tipusu termelőszövetkezeti I csoportokat, valamint a különböző termelési társulásokat, amelyek elsősorban a földművesszövetkezetek keretében alakultak és működnek: Sőt, még a legfejlettebb tipusu szövetkezetben is fenn kell tartanunk a szövetkezésnek azokat a vonásait, amelyek — mint a földjáradék fizetése, a bevitt állatok és felszerelések értéke egyrészének az alapszabály szerinti visszatérítése — köny- nyebbé és érthetőbbé, éppen ezért elfogadhatóbbá teszik a szövetkezést az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok, köztük a középparasztok számára is. A termelőszövetkezetek növekedése és az új termelőszövetkezetek alakulása már ez év őszén elkerülhetetlenül napirendre tűzi a belépő dolgozó parasztok földjének összevonását olyan táblákba, amelyen nagyüzemi szövetkezeti gazdálkodást lehet folytatni. Ahol a dolgozó parasztok nagyobb számban termelő- szövetkezetekbe lépnek — ott egész községre kiterjedő földrendezés, illetve tagosítás nélkül az új és megnövekedett termelőszövetkezetek földjei szétszórt kis parcellákban maradnának és így a szövetkezés előnveit nem lehetne kihasználni. Pártunk és kormányunk tudatában van annak, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezésének idején a tagosítás az egyik legbonyolultabb feladat, mert átmenetileg óhatatlanul érinti az egyénileg dolgozó parasztok egy részét. Arra kell törekednünk, hogy a földek összevonása minél kevesebb egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztot érintsen és azok feltétlenül kártalanítást kapjanak A földek összevonása legkevesebb egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztot — a dolog természeténél fogva — a termelőszövetkezeti községekben érint és ott egyben elkerülhető a tagosítás megismétlése is. Ebből következik, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezésénél előnyös szövetkezeti községek alakítása. Egyidejűleg a termeiőszóverkezeti községekben éppúgy, mint másutt, továbbra is meg kell akadályoznunk, hogy a kulákok a szövetkezetekbe be' éphessenek. Bármennyire fontos is a termelő- szövetkezetek fejlesztése érdekében végzett felvilágosító munka, ez egymagában nem elég. Ezzel egyidőben átgondolt gazdasági szervező tevékenységet kell folytatni azért, hogy az áttérés a kisüzemi gazdálkodásról a szocialista nagyüzemi gazdél* kodásra, zökkenőmén!esen menjen végbe és minél gyorsabban kibonfokozhassák a nagyüzemi termelés fölénye és előnye. Teljesen elégtelen és helytelen az, hogy egyes párt- és állami szerveink nagyobb erófeszí(Foiytatétj a 2-ik oMalorr.1 A szövetkeztetek megszilárdításának legfontosabb módszere a hoznotok növelése
