Észak-Magyarország, 1955. június (12. évfolyam, 127-152. szám)
1955-06-11 / 136. szám
2 ßSZAKMAGYARORSZAG Szombat, 1955. június 11. A mezőgazdaság szocialista átszervezésének és a mezőgazdasági termelés fellendítésének további feladatairól (Folytatás az 1. oldalról) léseket tesznek új terme! őszéi veik e- aetek létrehozására, vagy megnövelésére, mint a megalakult termelőszövetkezeteknek erős, jövedelmező gazdaságokká való fejlesztésére. Célszerű lenne ha párt és állami szerveink az olyan Községekben, amelyekben megvan a lehetőség a szövetkezetek gyorsabb fejlesztésére, kidolgoznák, s a dolgozó parasztokkal ismertetnék azokat a gazdasági intézkedéseket, amelyeket a szövetkezetek fejlesztésével együtt végre kell hajtani, s amelyek révén ezek a szövetkezeti gazdaságok gyorsan túljutnak a kezdet nehézségein és már az első gazdasági évben beváltják a hozzájuk fűzött reményeket. Átgondolt és tervszerű politikai, gazdasági és szervezőmunkával — a kommunisták példamutatásával és helytállásával — el kell tehát érnünk, hogy gazdaságilag megalipoz- va ez év őszén újra számszerűleg is növekedjék a szövetkezeti mozgalom. A továbbiakban pedig biztosítanunk kell, hogy ez a növekedés egyre gyorsabb ütemű legyen. Pártunk és kormányunk * előtt most a legfontosabb feladat úgy fejleszteni a termelőszövetkezeteket, gépállomásokat és állami gazdaságokat, hogy azok megfeleljenek a mezőgazdaság szocialista átépítésében rájuk váró feladatoknak. A termelőszövetkezeteket olyan szocialista nagyüzemekké kell fejleszteni, amelyek nagy terméshozamaikkal, a munka magas termeiéken,vségéveb a tagok szamára megfelelő jövedelmet tudnak biztosítani és ílvmódon vonzóbbá teszik a szövetkezést az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztság előtt. A gépállomásoknak, mint a népi demokratikus állam előretolt falusi bástyáinak biztos: a- r.iak kell a termelőszövetkezetekben a munkák mind fokozottabb gépesítésével a terméshozamok, valamint a munka termelékenységének növekedését és ezzel gazdasági, politikai és szervezeti szempontból is döntő hatást kell gyakorolni»'«, a termelőszövetkezetek megszilárdítására. fejlesztésére. Az állami gazdaságokat. — az eredeti célkitűzésnek megfelelően — magas színvonalú árutermelő gazdaságokká kell tenni, amelyek minőségi vetőmagvak termelésével és tenyészállatok nevelésével motorjaivá válnak az egész mezőgazdasági termelés fellendítésének és iól szervezett magas színvonalon álló gépesített szocialista gazdálkodásukkal iskolapéldái p. szocialista mezőgazdálkodásnak Pártunknak és kormányzatunknak mindent el kell követni ezért, hogy a mező- gazdaság egész szocialista szektora megszilárduljon és így el tudja látni a rá háruló feladatokat. A termelőszövetkezetek az elmúlt íévben jelentősen erősödtek, nőtt a termelékenység, javult a munkafegyelem, fejlődött a közös gazdaság, növekedett a tagság jövedelme. A gyakorlat már nálunk is bebizonyította, hogy a szövetkezeti gazdaságokban a gépállomások segítségével a munka termelékenyebb, mint az egyéni gazdaságokban és így a termelőszövetkezeti tagok jövedelme is -— azonos mennyiségű munka után — jóval nagyobb, mint az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoké. Nem lehetünk azonban megelégedve a termelőszövetkezetekben az egységnyi szántóterületre jutó átlagos 'hozamok alakulásával, pedig a szövetkezetek szervezésével az egyik legfontosabb cél éppen az, hogy megnöveljük a mezőgazdaság hozamát. A termelőszövetkezetekben, figye- lembevéve természeti adottságaikat, olyan talajművelési rendszert kell meghonosítani, amelyik mélyíti és gazdagítja a termőtalajt. Nemcsak fenntartani, hanem fokozni kell a talaj termőképességét, mindenekelőtt az istállótrágya helyes kezelésével és felhasználásával. Emellett termelőszövetkezeteinket egyre fokozottabb mértékben fogjuk elláíni műtrágyával, mert ez év őszén megkezdi a termelést a sajóvölgyi műtrágyagyár és bővül a péti gyár termelése is. Termelőszövetkezeti vezetőinknek meg kell tanulniuk a nagyobb műtrágya adagok helyes alkalmazását, ami a termésátlagok emelésének fontos eszköze. Nagvobb műtrágyamenmyiségek használata azonban csak akkor járhat megfelelő eredménnyel és akkor segíthet magasabb színvonalra emelni egész mezőgazdasági termelésünket, ha ez együtt jár az istállótrágya kezelésének és felhasználásának gyors és gyökeres megjavításával. Véget kell vetnünk annak a tűrhetetlen helyzetnek. ami különösen a tiszántúli termelőszövetkezeteket jellemzi, hogy az istállótrágya rossz kezelésével és annak hanyag felhasználásával évente száz és százmillió kár éri a termelőszövetkezeteket, t Feltétlenül biztosítani kell a megfelelő vetőmagot és olyan minőségi törzsállományt a közös állattenyésztésben, amellyel magas hozamokat lehet elérni. Gyorsabban fejlődne termelőszövetkezeti mozgalmunk, ha pontosabban betartanák az alapszabályt és különösen annak a háztáji gazdaság méreteire vonatkozó intézkedéseit. Pártunk és kormányunk a termelőszövetkezeti tagokat segítette abban, hogy háztáji gazdaságukat az alapszabályban megszabott keretek között fejleszthessék: tehénvásárláshoz hitelt adott, elengedte a tejbeadási kötelezettséget a háztáji tehén után. A továbbiakban is az a célunk, hogy minden termelőszövetkezeti tagnak legyen legalább egy tehene, egy vagy két hizottsertése és megfelelő baromfiállománya, A közös gazdaság elhanyagolása, a megszabottnál nagyobb méretű háztáji gazdaság azonban káros a tagságra, mert bomlasztja a terme- 1 lőszövetkezeti gazdálkodást;, megfosztja a szövetkezeti tagokat azoktól az előnyöktől, amelyek a közös gazdálkodással járnak. A járási tanácsoknak és a járási pártbizottságoknak biztosítaniok kell, hogy a termelőszövetkezetek tagsága az alapszabályt ebben a tekintetben is tiszteletben tartsa és a megengedettnél nagyobb háztájú földet és állatállományt beadja a közös gazdaságba. A termelőszövetkezeti gazdaságok megerősítésének, a tagság jövedelme növekedésének alapja a növénytermelés, az állattenyésztés fejlesztése, az átlagtermések és hozamok fokozása. Erre alapozva, a termelőszövetkezetek jövedelmüket tovább növelhetik azzal, ha felhasználva a szövetkezet előnyeit, beadási kötelezettségük! teljesítése után fennmaradó termékeiket feldolgozott állapotban értékesítik. Államunk segíti a termelőszövetkezeteket abban, hogy saját terményeik feldolgozására kisebb segédüzemeket létesítsenek. A gépállomások felelősek a szövetkezetek jövedelmező gazdát kodásáért Meg kell azonban akadályoznunk azt, hogy a termelőszövetkezetek olyan segédüzemeket létesítsenek, amelyek nem mezőgazdasági terményeket dolgoznak fel, vagy másoktól felvásárolt termékek feldolgozására rendezkednek be. Ez a termelőszövetkezetek figyelmét és erejét elvonja legfontosabb feladatuktól, a mezőgazdasági termeléstől. A mezőgazdaság szocialista átszervezésében és a mezőgazdasági termelés fellendítésében döntő szerepük van a gépállcmá°oknak. Munkásosztályunk, népi államunk eiőfeszítésének eredményeként a gépállomások gépállománya jelentősen megnőtt, ez tette lehetővé- hogy 1954-ben a termelőszövetkezetek és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok részére már több. mint ötmillió ncrmáVhold értékű munkát végeztek. Lényegesen növekedett az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknál végzett munka mennyisége, ami 1954-ben az előző évinek közel két és félszeresére emelkedett. Javult a gépi munka minősége is, az előrehaladás mégsem kielégítő és a gépállomások munkája még mindig főként ebből a szempontból fogyatékos. Ez az oka annak is, hogy a gépi munka termésnövelő hatása még nem jelentkezik a kívánt mértékben a termelőszövetkezetek terméseredményeiben. A gépállomás munkáját csak akkor lehet jónak tekinteni, ha körzetében a termelőszövetkezetek termésátlagai jóval meghaladják azokat a terméseredményeket, amelyeket a szövetkezeti tagok előzőleg, mint egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok elértek. Ez a terméstöbblet a gépállomás munkájának igazi fokmérője. A párt és a tanácsi szervek, a gépállomások vezetői és szakemberei nagyon sok helyen idegenkednek a munkaigényes termelési folyamatok gépesítésétől, mert ezek nagyobb szervezőmunkát igényelnek. Ez magyarázza azt. hogy míg javulás van az egyszerű, alapvető talaj- munkák, a szántás, a vetés, a tarlóhántás gépesítésében, addig nagy az elmaradás a gépi növényápolásban, a gépi aratásban és különböző más munkák gépesítésében. Pedig jelentősen növelni a munka termelékenységét és gyorsabban, határozottabban érvényre juttatni mindazokat az előnyöket, amelyek a szocialista gazdálkodásban rejlenek, csak a munkaigényes mezőgazdasági munkák gyorsütemű gépesítésével lehet. A gépállomás nemcsak az általa végzett munkáért felel, hanem a termelőszövetkezetekhez beosztott mezőgazdászok útján felelős a termelőszövetkezetek egész gazdálkodásáért is. Gondoskodni kell arról, hogy a gépállomások traktorosai ne véletle nül odasodródott emberek legyenek hanem a gépet szerető, tehetséges dolgozók akik élethivatásuknak tekintik a traktoros munkát. A gépállomásokon mindenekelőtt a gépi munka minőségét kell megjavítani hogy ennek kedvező hatása végre a termelőszövetkezetek növekvő tei mésáílagainak számában is kifejezésre jusson. Állami gazdaságaink legfontosabb feladata aa önköltség csökkentése A mezőgazdaságban előttünk álló feladatok megnövelik az állami gazdaságok szerepét és jelentőségét is. Az ál'ami gazdaságok egyre, inkább betöltik azt a fontos feladatot, amely a mezőgazdaság szocialista átszervezésében reájuk hárul. Szerepük különösen fontos a kenyérgabona, a hús-árutermelésben és jelentősen növekedett a tejtermelésben is. Kenyérgabona termelésünknek 18.8 százalékát, vágóáru termelésünk 26.3 százalékát, marhahús árutermelésünk 23.1 százalékát ma már az állami gazdaságok szolgáltatják. Az állami gazdaságok a részükre biztosított lehetőségeket azonban még távolról sem használják ki. Munkájuk legfőbb hiányossága, hogy nagyon drágán termelnek, termékeik önköltsége magas és még mindig tűrhetetlenül nagy a veszteségük. Az állami gazdaságokban a legfontosabb feladat az önköltség csökkentése, a gazdálkodás veszleségmentessé tétele. Az állami gazdaságokban olyan mozgalmat kell Szervezni, amely a legszigorúbb takarékossági elvek érvényesítése, 8 a szocialista tulajdon szigorú védelme mellett, minden helyj adottság kihasználásával, nyereségessé teszi a gazdálkodást. Az állami gazdaságok az önköltséget csak akkor tudják csökkenteni, ha lényegesen megemelik az átlagterméseket és az állattenyésztő« hoza. mait. E cél érdekében az állami gazdaságokban — még gyorsabban, mint a termelőszövetkezetekben — a termelésben általánossá kell tenni mind_ azt az eredményt, amit a mezőgazdasági tudomány és az élenjáró gyakorlat elért. Az állami gazdaságok minisztériumának főfeladata ezeknek az élenjáró módszereknek a bevezetése és elterjesztése a termelésben. Az állami gazdaságokban nem lehet csökkenteni az önköltséget, ha nem növeljük a mezőgazdasági munkák gépesítését. A magas önköltség j egyik fő oka, hogy nem sikerült még] áttörnünk azt az ellenállást, ami az állami gazdaságok vezetőinek és szak. embereinek egy részénél — részben hozzá nem értésből, részben az újtól való idegenkedés miatt — a gépesítés ellen megnyilváriul. Haladéktalanul fel kell számolnunk azt a nagyfokéi munkaerőpazarlást, amely a munkák alacsonyfokú gépesítése miatt az állami gazdaságokban még ma is szinte általánosnak mondható. Az állami gazdaságokban gondoskodni kell arról, hogy a társadalmi tulajdon védelme biztosítva legyen és legszigorúbban kell eljárni nemcsak azokkal szemben, akik eltűrik az állami vagyon megkárosítását és Csiáki szalmájának nézik az állam tulajdonát, kezdve a termelési igazgatóságoktól a minisztériumi vezetőkig. Az állami gazdaságokból, a vezetés megerősítésé- erdekéhen, a vezetők és az alkalmazottak közül el kell távolítani az oda befurakodott ellenséges elemeket, volt hivatásos (ludovikás) katona liszté kft, nagybirtokosokat, nagybérlőket, kuláknkat. Őrködni kell azonban azon, hogy amikor a legkeményebben fellépünk az ellenséges elemekkel szemben, megbecsüljék az állami gazdaságokban azokat a regi szak"mbereket. akik a felszabadulás óta jó munkájukkal bizonyították be néni demokráciánkhoz való hűsegüket. Nem szabad megengednünk, hogy az ellenséges elemek ellent harc érintse és zavarja munkájukban cze- kpt a becsületes szakembereket. A szocialista munkaverseny a mezőgazdaság szocialista átszervezésé, nek egyik legfőbb mozgató ereje, előrehaladásunk egyik legfőbb hajtóereje. Az élenjáró mezőgazdasági dől. gozók tízezreinek gyakorlati eredményei mutatják, meg leginkább azokat a hatalmas lehetőségeket, amelyekkel a mezőgazdasági termelés fellendítésében rendelkezünk. A mezőgazdaság szocialista szektora élenjáró dolgozóinak tízezrei jelentik számunkra a legnagyobb erőt a mezőgazdaság szocialista átszervezéséért folyó harcban, ök a haladás, a szocializmus zászlóvivői a mezőgazdaságban, ezért pártunknak és kormá-; nyunknak teljes erejével támogatni kell őket. A gabonatermelés növelése egess dolgozó népünk érdeke Tisztelt •elvtársak! Pártunknak és kormányunknak a mezőgazdaság szocialista átszervezé. sére irányuló munkájával egyidejűleg komoly erőfeszítéseket kell tennie a mezőgazdasági termelés fellendítésére, továbbfejlesztve azokat az eredményeket, amelyeket az 1953 decemberi határozat végrehajtásában elértünk. Erőinket mindenekelőtt a legfontosabb kérdések megoldására kell összpontosítani: A kenyérgabona, a takarmánytermelés és a kertészet fejlesztésére, va'amint a szarvasmarhatenyésztés fellendítésére. A mezőgazdasági termelés fellendítése soronkövetkezo feladatainak kitűzésénél népünk állandóan növekvő igényeiből kell kiindulnunk. A dolgozó nép életszínvonalának emelkedésével — a bérből és fizetésből élők számának jelentős növekedésével — mind nagyobb lesz a kenyérgabona- szükséglet is. Ezért a mezőgazdasági termelésben legfontosabb feladatunk a kenyérgabonatermelés olyan arányú fejlesztése, hogy még kedvezőtlen idő. járás mellett is. behozatal nélkül, zavartalanul elégíthessük ki a lakosság szükségletét mindazokból az élelmiszerekből, amelyeket kenyérgabonából nyerünk, sőt megfelelő tartalékokkal is rendelkezzünk. Az előző évekhen ezt a nagy feladatot nem tudtuk megoldani. Ezért fordulhatott elő. hogy bár országunk kiválóan a'ka'mas jóminőségű ke- nyér<r3>inna termelésére, ■ mégis ebben a va:. r.sági évben a lakosság zavartalan ellátásához jelentős behozatalra volt szükség. Ez súlyos terhet rótt népgazdaságunkra. Megengedhetetlen az. ami az elmúlt év őszén *« történt, hogy míg a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok tc'jesitették kenyérgabona vetéstervüket. adóig az egyénileg gazdálkodó parasztok csak 89.3 százalékra teljesítették, ami több, mint 200,000 katasztrális hold kenyérgabona vetésterület kiesését jelentette. Lehet-e csodálkozni a kialakult helyzeten akkor, amikor az elmúlt évben a kenyérgabonatermelés fontosságát lebecsülő hamis nézetek kaptak lábra és még a Szabad Népben ts olyan cikkeket lehetett olvasni — itt elsősorban Eehér Lajos elvtá.rs cikkére gondolok —, amelyek kétségbevonták a kenyérgabonatermeiés fejlesztésének jelentőségét. A dolgozók bőséges kenyérellátásához szükséges kenyérgabona vetésterülete a következő evekben nem lehrt kevesebb a határozatban javasolt 3.3—3.4 millió katasztrális holdnál. A vetésterv teljesítéséért már ez év őszén az illetékes helyi pártszervek és a tanácsok vezetőit, valamint a, földművelésügyi minisztert és az állami gazdaságok miniszterét személyükben kell felelőssé tenni. Egyidejűleg meg kell adnunk azt a jogot a községi tanácsok elnökeinek, hogy a község kenyérgabonavetéstervét egyénekre bontsák és a beadási könyvben, mint kötelezettséget írják elő. Azokkal a termelőkkel szemben, akik kötelezettségüknek nem tesznek eleget, még az ősz folyamán el kell járni és meg kell vonni tőlük a kenyérgabonabeadással kapcsolatos ösz- szes juttatásokat és kedvezményeket. Egyszersmindenkorra meg kell szüntetni azt az álláspontot, hogy kenyér- gabona termésátlagaink alakulása szinte teljes mértékben az időjárás függvénye legyen. Az élenjáró termelőszövetkezetek és állami gazdaságok tapasztalatai azt bizonyítják, hogy korszerű agrotechnikai módszerek idejében való alkalmazásával — minden különösebb anyagi befektetés nélkül — elérhető az 1953 decemberi határozatban előírt 1—1.5 mázsáB térin éstót'agnövelés. A tudósoknak és a kutatóknak sa eddiginél sokkal nagyobb gondot kell fordítanink a kenyérgabonatermeiés fejlesztésére, mind a kutatásban, mind a legjobb módszerek széleskörű elterjesztésében. Közvetlenül előttünk álló feladat az aratás-eséplés időben és veszteségmentesen való elvégzése és ezzel ke- nyérgabnnaellátásunk biztosítása a következő évre. A betakarítási szem- veszteségek leszorítása katasztrális holdankint legalább 50 kg-mai, országosan mintegy másfél millió mázsával több kenyérgabonát jelentene. Aa elmúlt évek tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a kenyérgabonatermés betakarítása nem egyszerű termelési folyamat csupán, hanem igen fontos politikai és gazdasági feladat, amely nagy erőfeszítést követel nemcsak a dolgozó parasztság részéről, hanem a mezőgazdaságot irányító párt. és állami szervek részéről is. össznépi feladat ez, melynek jó végrehajtásával sokezer vagon gabonával többet nyerhetünk. A mezőgazdaság szocialista szektorában különös gonddal kell foglalkozni a géni aratás helyes megszervezésével. Már :ió előre szembe kell szállni a génellenes nézetekkel, amelyek az elmúlt évben sok helyen akadályozták az aratógének és kombájnok jó kihasználását, ez nagy szemveszteséget okozott, amit a folyó évben el kell kerülnünk. A taharmánrtermeíés fokozásával fejleszthet fűk állattenyésztésünket Kenyérellátásunk mellett legfontosabb feladatunk, hogy biztosítsuk dolgozó népünk bőséges ellátását állati termékekkel: hússal, tejjel, tojással stb. Bár a hús és más állati termékek fogyasztása az 1938. évihez viszonyítva jelentősen növekedett, mégsem mondhatjuk, hogy a mind inagasahb igényekhez képest az ellátás megfelelő lenne. Mi az oka ennek? Állatállományunk számszerűleg elérte, sőt túl is haladta a felszabadulás előtti mennyiséget. Ez az állomány jóval nagyobb hozamok elérésére képes, termelőképességét azonban még távolról sem használjuk ki főleg azért, mert. nem termelünk megfelelő mennyiségű és értékű takarmányt. Ebbe a helyzetbe nem nyugodhatunk bele. Takarmányszükségletünk biztosításának nem lehet módja a vc- téstei'ületek növelése, mert többi növényeink területét som csökkenthetjük. Az a feladatunk, hogy a mostani takarmányvetéaterületeken a helyireg megtermelhető legértékesebb, legtöbb tápanyagot adó takarmánynövényeket termeljünk, azok termésátlagait felemeljük és igy teremtsünk szilárd alapot az állati termékek termelésének jelentős fokozásához. Takarmánynövényeink közül a kur korina és a lucerna a legértékesebb, ezért más, kevésbé értékes takarmánynövények rovására elsősorban ezek vetésterületét kell növelni és fokozni termésátlagukat. A kukorica termésátlagai az elmúlt évtizedekben alig növekedtek, pedig úgyszólván nincs még egy olyan növényünk, amelynek termésátlagát úgy fokozhatnánk, mint a kukoricáét. Ennek a legkézenfekvőbb bizonyítéka, hogy azonos termelési viszonyok mellett, a jól és rosszul termelő gazdaságok kukorica-termésátlagai között 25—30 százalékos, sőt egyes esetekben még ennél is nagyobb a különbség. Mit. kell tennünk a nagy átlagtermések eléréséhez a kukorieatermelés- ben? Mindenekelőtt országosan alkalmaz^ mink kell mindazokat az agrotechnikai eljárásokat, amelyekkel biztosítani lehet a magas kukoricatermést: őszi trágyázás, őszi mélyszántás, jő vetőmag, legalább háromszori kapálás és nyári gazolókapálás, a kukorica idejében való törése és a szár haladéktalan felhasználása silótakarmány készítésére. Az állami gazdaságokban é9 termelőszövetkezetekben a fejlettebb termelési eljárások alkalmazásával még további nagy lehetőségek vannak 3 kukorieatermelés fokozásánál. Ilyen elsősorban a kukorica négyzetes fészkes vetése, amely lehetővé teszt a gépesített növényápolást és ezzel a munka terriielékenységét mintegy kétszeresére fokozhatjuk. A múlt évben Baranya megye mohácsi járásában lévő Bolyi Állami Gazdaságban a négyzetesen velett kukorica 22.3 mázsás átlagtermést hozott, a sorosan vetett kukorica 12.2 mázsájává? szemben, egyidejűleg a négyzetesen művelt kukorica önköltsége ebhon a gazdaságban alig érte cl a soros művelésű kukorica önköltségének felét. A fajtabeterózis kukoricavetőmag használatával már igen sok termelőszövetkezet és állami gazdaság ért el jó eredményt és a jövő évben már 500—600.000 katasztrális hold bevetéséhez szükséges vetőmaggal rendelkezünk. Az eddigi eredmények azt mm tátják, hogy az egyszerű heterózis kukorieavetőmag használata 10—15 százalékkal növeli a termést. Ennél nagyobb hasznot hajthat és 20—25 százalékos terméstöbblet’t jelenthet a beltenyészféees hibridkukorica, amelynek előállítására nagyjelentőségű munka folyik a marton- yásári növénytermelési kutató intézetben.. Ez az intézet állította elő a kiváló terinőképességű M—5-ös bel- tenyésztéses hibridkukorica-vetőmagot. amelyből 1957-re már 100.000 kát. hold vetéséhez elegendő vetőmagot szaporíthatunk el. A kukorieatermelés mellett, a szá- lasfakarmány növényei közül a leg-1 nagyobb figyelmet a lucerna termelésére kell fordítanunk. A szálastakarmányok vetésterületén belül e növény vetésterületi arányait kell elsősorban növelnünk és sokkal nagyobb gondot kell fordítanunk a betakarítási veszteségek csökkentésére is. (Folytatás a 3, oldalon.]
