Észak-Magyarország, 1955. június (12. évfolyam, 127-152. szám)

1955-06-09 / 134. szám

*\\ «// ESZÄKMAGTMORSZJffi Előre as éves terv teljesítéséért! AZ/MDPBORSOD-ABAU3‘ZEMPLÉN MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAP3A X!. évfolyam 134. szám ÄRA 50 FILLÉR Miskolc, 1955 június 9. csütörtök A Magyar Dolgosók Pártja Kosponti Vesetőségének ülése A Magyar Dolgozók. Pártja Központi Vezetősége 1955. június 7—8-án ülést tartott. A Központi Vezető­ség megtárgyalta a Politikai Bizottság beszámolóját, amelyet Hegedűs András elvtárs terjesztett elő a me­zőgazdaság szocialista átszervezésének és a mezőgaz­dasági termelés fellendítésének további feladatairól. A beszámolói és a hozzá beterjesztett határozati ja­vaslatot a Központi Vezetőség beható vita után egy­hangúlag elfogadta. A Központi Vezetőség ülésének második napi­rendi pontja Rákosi Mátyás elvtárs beszámolója volt a Szovjetunió, Románia, Magyarország és Csehszlová­kia képviselői között tartott bukaresti megbeszélésről. A beszámolót a Központi Vezetőség egyhangúlag tu­domásul vette, jóváhagyta s ezen állásfoglalását ugyancsak egyhangúlag elfogadott határozatban szö­gezte le. (MTI) A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének határozata a mezőgazdaság szocialista átszervezésének és a mezőgazdasági termelés fellendítésének további feladatairól (Rövidített szöveg) L Pártunk politikájának eredménye­ként az utóbbi évek folyamán nép­gazdaságunkban mélyreható változá­sok mentek végbe. Hazánk fejlett szo­cialista iparral rendelkező ipari-agrár országgá vált. A párt irányításával, munkásosztályunk segítségével, népi demokratikus államunk támogatásá­val létrejött és egyre erősödik a me­zőgazdaság szocialista szektora, amely a szántóterületnek majdnem egyhar- madát foglalja el. Gyökeret vert és fejlődik a termelőszövetkezeti mozga­lom. Ma már mintegy kétszázezer termelőszövetkezeti család, meggyő­ződve a szövetkezeti nagyüzemű, gaz­dálkodás előnyeiről, magabiztosan követi a dolgozó parasztság felemel­kedésének ezt az egyetlen járható útját. Megszűnt a mezőgazdaságban a munkanélküliség és igen szűk térre korlátozódott a szegényparasztok ki­zsákmányolásának lehetősége. Meg­változott az egyénileg gazdálkodó dol­gozó parasztság élete, növekedett jó­létük. műveltségük. A mezőgazdaság szocialista átszer­vezésének megkezdésével egyidejűleg pártunk és kormányunk nagy erő­feszítéseket tett a mezőgazdasági ter­melés fellendítésére. E tekintetben különösen jelentős a Központi Veze­tőség és a Minisztertanács 1953 de­cemberi határozata, amelynek nyomán egészséges fejlődés indult meg a me­zőgazdaság számos területén. Megnövekedett a termelési kedv: a termelőszövetkezeti tagok és az egyé­nileg gazdálkodó parasztok a múlt évben minden földet művelés alá vettek, háromnegyedmillió katasztrá- lis holddal nagyobb területet trágyáz­tak meg istállótrágyával, mint 1953- ban. Az előző hat év átlagához képest 22 százalékkal nőtt legfontosabb ta­karmánynövényünknek, a kukoricá­nak összhozama, részben ennek kö­szönhető, hogy az ország sertésállo­mánya nagyobb mint bármikor volt. A legfontosabb zöldségfélékből 1954- ben 14 százalékkal többet termeltünk az előző évinél, örvendetesen nőtt a vöröshagyma, a fűszerpaprika és a paradicsom termelése is. A termelés növeléséhez nagymér­tékben hozzájárult, hogy munkásosz­tályunk, szocialista iparunk termelési, műszaki és politikai téren fokozott segítséget, nyújtott a mezőgazdaság­nak. Egyebek között 1954-ben 3740 traktorral, 1379 fogai03 és traktoreké­vel, 950 cséplőgéppel, 774.000 mázsa műtrágyával adott többet az ipar mint 1953-ban. Még nagyobbak lehettek volna ered­ményeink, ha pártunkban és az államszervezetben lábrakapott jobb­oldali nézetek nem hátráltatták volna a mezőgazdaság egészséges fejlődését. A jobboldali nézetek hatására a ta­nácsok s a begyűjtési apparátus egy- részében, továbbá számos gazdaság­ban eluralkodott a fegyelmezetlenség, nem óvják megfelelően az állami és szövetkezeti tulajdont, gyakran lebe­csülik a gépeket és azok szerepét a hozamok növelésében. E káros jelen­ségek ellen pártszervezeteink jelentős része nem folytatott következetes harcot. Az opportunista nézetek elterjedése lazította az állampolgári fegyelmet is: nagy az elmaradás például a ku­korica-, burgonya- és sertésbegyüj- téshen. Jórészt ezért nem kielégítő a húsellátás. A mezőgazdasági irányítószervek: a földművelésügyi minisztérium, az állami gazdaságok minisztériuma, a megyei és járási tanácsok nem haj­tották végre az 1953 decemberi hatá- nozat számos intézkedését, Ez is oka annak, hogy a termelési színvonal nem emelkedett kielégítően és nagy az’ elmaradás olyan fontos termelési ágakban, mint a kenyér­gabonatermelés éis a szarvasmarha­tenyésztés. Pártunk Központi Vezetősége a márciusi és áprilisi határozatokkal döntő csapást mért a jobboldali, nép­ellenes nézetekre, amelyek fékezték a mezőgazdasági termelés fejlesztését, akadályozták a termelőszövetkezeti mozgalom megszilárdítását és növe­kedését, Ezek a határozatok új ,en- dületet adtak a mezőgazdaságunk ál­talános fejlesztéséért folyó harcnak. A szocialista társadalom felépítése, dolgozó népünk jólétének emelése ér­dekében a mezőgazdaság terén pár­tunk előtt kettős, egymástól elválaszt­hatatlan feladat áll: A) A párt III. kongresszusa hatá­rozatának megfelelően számszerűen i© tovább kell fejleszteni a termelőszö­vetkezeti mozgalmat — az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknak ter­melőszövetkezetekbe való önkéntes tö­mörülése útján — olyan ütemben, hogy a második ötéves terv végére a mezőgazdaságban is túlsúlyban legyen a szocialista szektor. A termelőszövet­kezeti mozgalom fejlesztését elsősor­ban a meglévő termelőszövetkezetek megszilárdítása, példamutató gazdál­kodása mozdítja elő. A régi termelő- szövetkezetek további erősítése mel­lett új termelőszövetkezeteket is kell szervezni. Ehhez a párt és az állam az elkövetkező években fokozott anyagi, technikai és szervezési segít­séget nyújt. B) Növelni és olcsóbbá, gazdaságo­sabbá kell tenni a mezőgazdasági ter­melést, hogy dolgozó népünk élelmi­szerszükségletét mindjobban kielégít­hessük és iparunkat mindinkább el­láthassuk mezőgazdasági eredetű nyersanyagokkal. E feladat megvaló­sításában az állami gazdaságoknak és a termelőszövetkezeteknek kell élen- járniok, egész termelésünk s elsősor­ban árutermelésük gyorsabb növeke­désével és gazdálkodásuk gyökeres megjavításával, amit lehetővé tesz a fokozottabb gépesítés, valamint a tu­domány eredményeinek alkalmazása. Meg kell valósítani a Központi Ve­zetőség és a Minisztertanács 1953 de­cemberi határozatát, munkánk kö­zéppontjába állítva a kenyérgabona- termelést, szarvasmarhatenyésztést, valamint az egész állattenyésztés takarmányalapiának biztosítását, első­sorban a kukoricatermelés fokozásá­val. Az ország lakosságának élelmisze­rekkel s a könnyű- és az élelmiszer- iparnak nyersanyagokkal való bősé­ges ellátása, valamint magának a dolgozó parasztságnak s a munkás­paraszt szövetség erősítésének érde­kében pártunknak és kormányunknak továbbra is támogatnia keit az egyé­nileg gazdálkodó parasztságot terme­lésének s különösen árutermelésének növelésében. Biztosítani kell az egyé­nileg gazdálkodó parasztok számára a továbbiakban is, hogy termelésük s különösen árutermelésük növelésében anyagilag érdekelve legyenek. A két főfaladat: a mezőgazdaság szocialista átszervezését, s a mezőgaz­dasági termelés fellendítését együtte­sen kell megoldanunk. Ennek feltéte­lei ma már megvannak. Népi demok­ráciánk fejlődése, az első ötéves terv eredményei, szocialista iparunk növe­kedése, valamint a mezőgazdaság szo­cialista szektorának erősödése meg­teremtették az alapot, amelyre támaszkodva nagyobb léptekkel mehetünk előre a mezőgazdaság szocialista átszervezése és egy­idejűleg a termelési színvonal növé­ssé útján. Ehhez azonban múlhatat­lanul szükség van népi demokratikus államunk következetes gazdasági, szervező és irányító munkájára. Pártunk és kormányunk irányításá­val. társadalmunk vezetőere.iéne-c. a munkásosztálynak segítségével, dol­gozó népünk e nagyszerű célkitűzése­ket megvalósítja, mert a lenini elvek alapján a szegényparasztságra tá­maszkodva, szövetségben a közép­parasztsággal, harcolva a kulákság ellen- tovább erősítjük és szilárdítjuk a munkásosztály és a dolgozó pa­rasztság szövetségét, feladataink sike­res megoldásának biztos zálogát II. A mezőgazdaság szocialista átszervezésének irányelvei Népi demokráciánk fejlődésének jelenlegi szakaszán pártunk, népi demokratikus államunk és dolgozó népünk előtt álló legfőbb feladat a mezőgazdaság szocialista átszervezé­se, ami megteremti annak a lehető­ségét, hogy gyorsan növekedjenek a mezőgazdaság termelőerői és a munka termelékenysége: a szocia­lista város után kialakuljon a szo­cialista falu, létrejöjjön országunk egységes, szocialista társadalma. A Központi Vezetőség márciusi és áprilisi határozatai megteremtették a mezőgazdaság szocialista átszerve­zésének egyik legfontosabb politikai előfeltételét: pártunk és kormá­nyunk egységesen és félreérthetetle­nül áll a mezőgazdaság szocialista átszervezésének ügye mellett, senki számára nem lehet kétséges, hogy pártunk és népi demokratikus kor­mányunk az egész dolgozó paraszt­ság számára a felemelkedés egyetlen járható útjának a szövetkezést te­kinti. A mezőgazdaság szocialista át­szervezésének előmozdítása érdeké­ben tett intézkedések mellett, pár­tunk és kormányunk továbbra is minden lehetőséget (kisgépet, mű­trágyát, nemesített vetőmagot, te­nyészállatot stb.) megad az egyéni­leg gazdálkodó dolgozó parasztság nak ahhoz, hogy növelhesse terme­lését, fokozhassa a hozamokat mind a növénytermelésben, mind az állatte­nyésztésben, hiszen az egyénileg gaz­dálkodó kis- és középparaszti gazda­ságok ma és még hosszabb időn ke­resztül jelentős szerepet töltenek be a mezőgazdasági termelés minden területén. A mezőgazdaság szocialista * átszervezése csak a párt s a népi demokratikus állam céltudatos politikai, szervező és gazdasági munkájának eredményeként mehet végbe. A mezőgazdaság szocialista átszervezésére irányuló céltudatos munka nélkül a szocializmus ügye nem győzhet a mezőgazdaságban. A Központi Vezetőség minden párt- és állami szerv kötelességévé teszi, hogy a rendelkezésükre álló eszkö­zökkel segítsék a szövetkezet ügyét, mozdítsák elő a meglevő termelőszö­vetkezetek működését és a dolgozó parasztoknak a termelőszövetkeze­tekbe való belépését. Ez nemcsak azért elengedhetetlen, mert a szö­vetkezés útja, a megszokott, régi, kisparaszti gazdálkodástól eltérőt jelent, hanem azért is, mert a mező- gazdaság szocialista átszervezése éles és egyre éleződő osztályharcban megy végbe. A falusi pártszerveze­tek, a kommunisták határozott és mindennapos agitációs munkával verjék vissza a kulákságnak és egyéb ellenséges elemeknek szövet­kezetellenes rágalmait, küszöböljék ki a dolgozó parasztokra gyakorolt befolyásukat. O A mezőgazdaság szocialista át- szervezése során biztosítani kell, hogy a termelőszövetkezetek szervezése szigorúan az önkéntesség alapján történjék, mert a kényszer és erőszak útján létrehozott termelő- szövetkezetek nem erősítik, hanem gyengítik a szövetkezeti mozgalmat, lazítják a munkás-paraszt szövetsé­get, népi demokratikus államhatal­munk alapját. O Hazánkban a, termelői szö- vétkezés formája a mezőgaz­dasági termelőszövetkezet. Ezért a termelőszövetkezeti mozgalom fej­lesztése során a fő figyelmet a leg­fejlettebb és a gyakorlatban legjob­ban bevált szövetkezeti típus fejlesz­tésére kell fordítani, mert a mező- gazdasági termelőszövetkezetekben korlátlan lehetősége van a korszerű nagygépek alkalmazásának, a mun­ka termelékenysége növelésének és ez a szövetkezeti forma kapcsolja össze legjobban a tagok egyéni ér­dekeit a közösség érdekeivel. Az eddiginél nagyobb figyelmet kell fordítani a mezőgazdasági ter­melőszövetkezetekben a föld járadék, valamint a bevitt állatok és eszkö­zök értéke egy részének alapsza­bály szerinti kifizetésére, mert ez­által könnyebben érthetővé és elfo­gadhatóvá válik a szövetkezés az egyénileg gazdálkodó parasztok, főleg 0 középparasztok szá­mára. A Központi Vezetőség ja­vasolja a termelőszövetkezeteknek, hogy a használatukban lévő állami földek arányától függően jövedelmük tíz, de legfeljebb húsz százalékát — terményben és pénzben — a bevitt saját földek arányában osszák szét földjáradék címén. A termelőszövetkezeti mozga- * lom további sikeres fejlesztése érdekében az eddiginél sokkal na­gyobb figyelmet kell fordítani a szö­vetkezés egyszerűbb formáinak nép­szerűsítésére és fejlesztésére, fel­használva ezeket a dolgozó parasz­tok egyrészének magasabb termelő­szövetkezeti formákba való átvezeté­sére. A földművelésügyi miniszter tegyen javaslatot az I. tipusu termelőszövet­kezeti csoport alapszabályának olyan módosítására, amely tágabb lehető­séget biztosít a közös gazdálkodásra és előmozdítja annak kifejlődését. Az I. tipusu termelőszövetkezeti csoportok és azok tagjai csak akkor tarthatnak igényt a rendeletekben biztosított kedvezményekre, ha lega­lább a szántást közösen, a gépállo­más igénybevételével végzik és ter­ménybeadási kötelezettségüket közö­sen teljesítik. E Ahol a termelőszövetkezetek­*-'* be naigyobbarányú a belépés, illetve, ahol új termelőszövetkezetek alakulnak, a szocialista nagyüzemi gazdálkodás előfietóételeinelk megte­remtése érdekében a termelőszövet­kezetekbe bevitt földeket össze kell vonni s ennek megfelelően ilyen községekben már ez év őszen föld­rendezésit, illetve tagosítást keill végrehajtani. A tagosítás főformája a jövőben, — ahol a dolgozó parasztok döntő többsége a termelőszövetkezetekbe belépett — az egész községre kiter­jedő földrendezés legyen. Ezért a termelőszövetkezetek szervezésénél szövetkezeti községek létrehozására kell törekedni, hogy egy községben lehetőleg ne kerüljön sor többszöri tagosításra. Kivételesen, amíg a ter­melőszövetkezeti mozgalom lassabban fejlődik, a földművelésügyi minisz­ter részleges tagosítást is engedé­lyezhet. A Központi Vezetőség kötelezi íw illetékes párt és állami szerveket, hogy mind a földrendezést, mind a részleges tagosítást a lehető legna­gyobb körültekintéssel, lehetőleg az egyénileg gazdálkodó dolgozó pa­rasztokkal való kölcsönös megegye- zés alapján hajtsák végre olymódon, hogy az minél kevesebb egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztot érint­sen és az érintett dolgozó parasztok szövetkezeti táblába eső földjeikért azonos értékű földet kapjanak cse­rébe. Földrendezésnél a fculéfkséig korlátozására irányuló politikának, megfelelően — a kulákok földjét a községek határának legtávolabbi ré­szén kell kiadni. A párt és állami szervek for- * dítsanak az eddiginél sokkal nagyobb gondot arra, hogy az új* illetve a megnövekedett termelőszö­vetkezetekben a szövetkezeti nagy- üzemű gazdálkodás előnyeit minél gyorsabban kibontakoztassák. A termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztése során el kell kerülni, hogy tégy—egy termelőszövetkezeti területe kezdetben az ezer-ezeröt- száz katasztrális hold szántóterüle­tet meghaladja. Ugyanakkor elő keli segíteni, hogy a jelenlegi kis — száz —háromszáz — katasztrális holdas termelőszövetkezetek növekedjenek és így képesek legyenek valóban nagyüzemi módon gazdálkodni. 1/1. A termelőszövetkezetek politikák szervezeti és gazdasági megerősítéséről A termelőszövetkezetek megszi­lárdításéban a legfőbb feladat most az, hogy a növénytermelés és az állattenyésztés hozama már ebben az évben jelentősen emelkedjék és a jövedelmezőbb gazdálkodás eredmé­nyéként a tagok jövedelme túlhalad­ja az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztokét. Ez az egyik legfonto­sabb feltétele annak, hogy a terme­lőszövetkezeti mozgalom már ebben az évben számszerűleg és egészsé­gesen tovább fejlődjék. A termés­hozamok növelése érdekében jobban ki kell használni a rendelkezésre álló gépeket, bátrabban kell beve­zetni a fejlett agrotechnikai eljárá­sokat, gyorsabban kell növelni a ta­laj termőerejét és fokozottabban kell érvényesíteni a termelőszövet­kezeti tagok anyagi érdekeltségét. "I Fokozottabban kell támogatni J_" a termelőszövetkezeteket be­ruházásaik megvalósításában. Ré­szükre 1956-ban 20—30 százalékkal több építőanyagot kell adni. mint 1955-ben. Az építkezési anyagok nagyrészét az első évnegyedben kell leszállítani. A termelőszövetkezetek beruházá­saik megvalósítása során az állami segítségre való túlzott támaszkodás helyett az eddiginél sokkad jobban használják fel saját eszközeiket, munkaerejűket. Építkezzenek egy­szerűbben és olcsóbban, helyileg biz­tosítható anyagokkal. 2 A termelőszövetkezeti miozga- lom további egészséges fejlő­dése érdekében erősíteni kell a ter­melőszövetkezetek belső szervezett­ségét és nagyobb gondot kell fordí­tani az alapszabály megtartására. Véget kell vetni annak, hogy a ter­melőszövetkezet átjáróház legyen. Ezért vissza kell állítani az alapsza­bálynak azt 0 korábbi helyes ren­delkezését, hogy a termelőszövetke-' zetből való kilépési szándékot csak a belépéstől számított 3 év eltelte után lehet a közgyűléstől kérni. A termelőszövetkezetek vezetősé­gei a pártszervezetekre támaszkod­va, szilárdítsák meg a munkafe­gyelmet és a családtagok közöd munkába való bevonásával szüntes­sék meg a munkaerőhiányt. Szigorú rendet kell teremteni a munkaegy­ségek nyilvántartása és elszámolása terén. A termelőszövetkezeti tagok anyagi érdekeltségének további fo­kozása végett a jól dolgozó brigá­doknak, munkacsapatoknak, az ál­lattenyésztésben pedig a tagoknak, a terven felüli termés és termék után őket megillető prémiumot kell adni. A járási tanácsok és a ter­melőszövetkezetek vezetőségei — el­sősorban a tagok meggyőzése útján •—• gondoskodjanak az alapszabály­ellenesen felduzzasztott háztáji gaz­dasagok túlméretezettségének meg­szüntetéséről, mert ez akadályozza a termelőszövetkezeti gazdaságok meg­erősödését Azoktól a termelőszö­vetkezeti tagoktól, akik e téren az alapszabályt nem tartják be, a köz­ségi tanácsok végrehajtó bizottságai vonják meg a beadási és adózási kedvezményt: az előírtnál nagyobb háztáji gazdaság egész területét ter­heljék meg az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztokra érvényes be­adási és adófizetési kötelezettség­gel. A termelőszövetkezeti alapszabály megtartása a közös vagyon védel­me, az igazságos jövedelemelosztás érdekében minden termelőszövetke« (Folytatás a 2-ik oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents