Észak-Magyarország, 1955. június (12. évfolyam, 127-152. szám)

1955-06-07 / 132. szám

2 ÉSZAKMAGYARORSZAG Kedd, 1055. június 7. varsói Érvénybe lépett együttműködési és kölcsönös szerződés barátsági, segélynyújtási Varsó (TASZSZ) Az Albán Népköztársaság varsói rendkívüli és meghatalmazott nagy­követe kormánya nevében letétbe­helyezte a Lengyel Népköztársaság kormányánál a varsói barátsági, együttműködési és kölcsönös segély­nyújtási szerződés ratifikációs okmá­nyait. Ilymódon a szerződés tizedik cikkelye értelmében valamennyi tag­állam átadta a lengyel kormánynak megőrzésre a ratifikációs okmányo­kat és a nyolc európai állam parla­mentje által ratifikált varsói szerző­dés érvénybe lépett. (MTI) Lengyelországban lialálraífélfék az angol liémszolgáiat egyik ügynökét Varsó (TASZSZ) A varsói katonai bíróság most fe­jezte be W. Duíbeliak angol kém pe­rének tárgyalását, W. Umbeliak 1950 óta áll a nyugatnámietországi angol kémköz-pont szolgálatában. Az, ö se­gítségével dobtak át Lengyelországba ügynököket és diverzánsokat kém- háiózat megteremtésére, diverzáns tevékenység kifejtésére és kémada­tok gyűjtésére. A bíróság Dubeliakot halálra ítélte. (MTI) Közlemény a Szovjetunió kormányküldöttségének Románia, Magyarország és Csehszlovákia vezetőivel folytatott eszmecseréjéről Bukarest, június 5. (TASZSZ) A Bukarestbe érkezett szovjet kormányküldöttség — N. Sz. Hru­scsov, a Szovjetunió Legfelső Ta­nácsa Elnökségének tagja, a Szov­jetunió Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának első titkára, N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnöke és A. I. Mikojan, a Szovjetunió Miniszterta­nácsának első elnökhelyettese — találkozott és átfogó eszmecserét folytatott Gh. Gheorghiu-Dej-zsfel, a Román Népköztársaság Miniszterta­nácsának elnökével, dr. Petru Grozá- val, a nagy nemzetgyűlés elnöksé­gének elnökével. Gheorghe Apostol­lal, a Román Munkáspárt Központi Bizottságának első titkárával és a Román Népköztársaság más veze­tőivel, valamint a baráti látogatásra a Román Népköztársaságba érkezett Rákosi Mátyással, a Magyar Dolgo­zók Pártja Központi Vezetőségének első titkárával, Hegedűs Andrással, a Magyar Népköztársaság Miniszter- tanácsának elnökével, Antonin No­votnyval, Csehszlovákia Kommunis­ta Pártja Központi Bizottságának első titkárával, Jiri Hendrychhel, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának titkárával. A Szovjetunió kormányküldöttsé­ge e megbeszélések során ismertette jugoszláviai tárgyalásainak lefolyá- s ;. Megvizsgálták a nemzetközi po­litikának mindazon kérdéseit, ame­lyeket a Szovjetunió kormányának és a Jugoszláv Szövetségi Népköz- társaság kormányának közös nyilat­kozata érintett. A Bukarestben lezajlott eszmecse­re eredményeképpen leszögezték, hogy teljes az egyetértés Románia, Magyarország és Csehszlovákia ve­zetőivel az említett államok érde­keit érintő minden nemzetközi kér- uésben, továbbá megelégedéssel nyi­latkoztak a Szovjetunió és Jugoszlá­via között elért baráti együttműkö­désről. Románia, Magyarország és Cseh­szlovákia vezetői üdvözölték a Szov­jetunió és Jugoszlávia között létre­jött megegyezést, a maguk részéről annak a reményüknek és meggyőző­désüknek adtak kifejezést, hogy ba­ráti együttműködés jön létre orszá­gaik és Jugoszlávia között a béke és a szocializmus ügyének további meg­szilárdítása érdekében. A bukaresti eszmecsere a teljes kölcsönös megértés szellemében, a szívélyes barátság légkörében folyt le. Egyre súlyosabbá válik a ssírájkhelyset Angliában London (MTI) továbbra is rendkívül akadályozza Az országos vasutas-sztrájk kezdi hat nagy kikötő működését A éreztetni hatását a termelésben, 'el- tájk vasárnap átterjedt a Sout eosonban a donto fontosságú vas es J acéliparban. hampton es Liverpool kozott kozle A húszezer dokkmunkás sztrájkja kedő öt óceánjóró gőzösre is. „MUNKÁSKEZEKKEL“ Majevszkij cikke a Pravdában a jugoszláv iparról Moszkva (TASZSZ) n Pravda közli Majevszkij tudósí­tását Jugoszlávia iparáról. A cikk­író rámutat azokra az átalakulások­ra, amelyek a jugoszláv gazdasági életben la háború befejezése után bekövetkeztek, majd ezeket írja: A háború befejezése után Jugo­szlávia munkásosizli'ya önfeláldo- zóan hozzálátott a nép tulajdonává vált ipar helyreállításához és to­vábbfejlesztéséhez. Jugoszláviában társadalmi tulajdonban vannak a nagy- és középipar termelőeszközei, a közlekedés. A bank- és hitelrend­szer, valamint a nagykereskedelem az állam kezében van. Államosítot­ták az egykori külföldi javakat. A magánszektor részesedése a jugo­szláv iparban és kereskedelemben (háziipari termelés, kiskereskedelem) alig 10 százalék. Jugoszláviában 1946-fól 1954-ig 250 új vállalatot építettek és he­lyeztek üzembe. A legutóbbi eszten­dőkben az összes jugoszláviai beru­házásoknak több mint 60 százaléka ipari beruházás volt, (miközben a nehézipari beruházások évről-évre növekedtek. A háború befejezését követő évek­ben — folytatja Majevszkij — Ju­goszláviában több korábban tulaj­donképpen nem létező iparág épü'.t ki: a nehézgépipar, az olajkitermelő­és olajfinomító ipar, a rádió-tech­nika. Az egy lakosra számított ipari ter­melés 1954-ben az 1939. évihez kő­pest így emelkedett: a villamosét' í- ipar termelése 73 kilowattóráról lül) kilowattórára, a széntermelés 437 kilogrammról 790 kilogrammra, .íz acélgyártás 15 kg-ról 36 kg-ra stb. Jugoszlávia ipara a jugoszláv munkásosztály önfeláldozó munkája révén a nemzeti jövedelem legfon­tosabb forrásává vált. Az ipar ré­szesedése e nemzeti jövedelemben 42.1 százalék, a mezőgazdaságé 30.3 százalék. Természetesen — állapítja meg a ikkíró — a jugoszláv ipari fejlő­désnek megvannak a maga nehézsé­gei is. így a többi között egyes iparágak csaknem teljes mértékben külföldi nyersanyagbehozataltól függenek. Az Ekonomszka Politika című r.i- goszláv folyóirat múlt havi számá­ba-* közölte, hogy Jugoszlávia az év első negyedében kereskedelmi egyez­ményt kötött a Szovjetunióval, Ro­mániával, Bulgáriával, Magyaror­szággal, Lengyelországgal és Cseh­szlovákiával, együttvéve 87 millió dollár értékben. A cikkíró befejezésül újabb si­kereket kíván a jugoszláv vállala­tok munkásainak népgazdaságuk fejlesztésében. (MTI) A Szovjetunió kormányküldöttsége visszaérkezett Moszkvába Moszkva, június 5. (TASSZ) N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének tag­ja, a Szovjetunió Kommunista Párt­ja Központi Bizottságának első tit­kára, N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és A. I. Mikojan, a Szovjetunió Miniszterta­nácsának első elnökhelyettese, a Szovjetunió Ik ormány küldöttségének tagjai, június 5-én a Jugoszláv Szö­vetségi Népköztársaság kormánykül­döttségével! folytatott tárgyalások után visszatértek Moszkvába. A kül­döttség többi tagja már előzőleg visszaérkezett. N. Sz. Hruscsov, N. A. Bulganyin és A. I. Mikojan Belgrádból Moszk­vába jövet ellátogatott Szófiába és Bukarestbe, eszmecserét folytatott a Bolgár Népköztársaság és a Román Népköztársaság kormányával, vala­mint a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Köztársaság Bukarest­ben tartózkodó küldöttségeivel. A moszkvai repülőtéren a Szovjet­unió kormányküldöttségének foga­dására megjelentek K. ,1. Vorosilov, L. M. Kaganovics, G. M. Malenkov, V. M. Molotov, M.' G. Pervuhin, M. Z. Szaburov, P. N. Poszpjelov, M. A. Szuszlov, a Szovjetunió Kommu­nista Pártja Központi Bizottságának tagjai, a Szovjetunió Minisztertaná­csának elnökhelyettesei, a Szovjet­unió miniszterei, a Szovjetunió mar- salljai, a Szovjetunió külügyminisz­tériumának, honvédelmi miniszté­riumának felelős munkatársai, a moszkvai városi tanács, a Moszkva területi és a moszkvai városi párt- bizottság vezetői, valamint B. Oszol- nok, a Jugoszláv Szövetségi Nép­köztársaság moszkvai ideiglenes ügyvivője, I. Rab, a Román Népköz- társaság moszkvai rendkívüli és meghatalmazott nagykövete és e két ország nagykövetségének beosztott­jai. Rákosi Mátyás és Hegedűs András elvtársak visssaérkesteis Bukarestből Rákosi Mátyás elvtárs, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősé­gének első titkára és Hegedűs András elvtárs, a Magyar Népköz­társaság Miinisztertainácsának elnö­ke a Román Népköztársaság fővá­rosában tett baráti látogatásukról hétfőn délelőtt visszaérkeztek Bu­dapestre. Fogadásukra a nyugati pályaud­varon megjelentek: Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Apró Antal, Ács Lajos, Ge­ro Ernő, Hidas István, Kovács Ist­ván, Mekis József, Szalai Béla, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagjai, Bata István és Piros László, az MDP Politikai Bizottságánaik póttagjai,, Matolcsi János és Vég Béla» az MDP Köz­ponti Vezetőségének titkárai, Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke, Bol­doczki János külügyminiszter» a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének, a Magyar Népköz- közlársaswg Ellöki Tanácsának és Minisztertanácsának számos tagja, a politikai, gazdasági és kulturális élet nagyszámú vezető személyi­sége. Jelen volt a fogadásnál Sepp Schwab, a Német1 Demokratikus Köztársaság rendkívüli és megha­talmazott nagykövete, Stefan Ma­jor, a Csehszlovák Köztársaság rend­kívüli és meghatalmazott nagykö­vete, An Jen a Koreai Népi Demo­kratikus Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott- nagykövetei, Piro Koci, az Albán Népköztársaság rend­kívüli és meghatalmazott nagyköve­te, Stefan Cleja, a Román Népköz- társaság rendkívüli és meghatalma­zott nagykövete, Borisz Manolov, a Bolgár Népköztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, J. V. Andropov, a Szovjetunió rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, Hao De-cin, a Kínai Népköztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagy­követe, Kazimierz Koroiczyk, a Lengyel Népköztársaság nagykövet­ségének ideiglenes ügyvivője, Os­man Djikio, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság követségének ideig­lenes ügyvivője. (MTI) fi kínai népi felszabadító hadsereg légvédelme leiölte Csang Ka[*se< egyik repüli gép4t EGY KITÜNTETETT PEDAGÓGUS 1926-ot írtak. A Sárospatakra befutó vonatról az utasok között, kezében ócska katonaládával zömök, 12 év körüli parasztgyerek indult a kijáraton át a gimnázium épülete felé. Kicsit szorongva lépte át az ősrégi épület kapuját. Vajon mi lesz most vele, mit hoz számára a jövő? Fülében csengett tanítója biztató szava: „Tehetséges gyerek vagy Buszkay András, neked tanulnod kell, hogy taníthasd a népet." Akkor még nem értette meg, mit jelent a népet tanítani. Milyen nagy ki­tüntetés, milyen nagy hivatás! Fülé­ben csengett anyja féltő búcsúszava. Megcsendült benne apja, a gönc- ruszkai négygyermekes, 6 holdas szegényparaszt szava is: „Úgy ta­nulj fiam, ne hozz szégyent apádra. Én nem alázkodom meg érted a papok, a tanárólc előtt.“ 1926 óta sok víz lefolyt a Bodro­gon, nagy változások történtek a világtörténelemben, társadalmunk­ban. Buszkay András akkor még nem is sejtette, hogy 1945-ben a régi társadalom helyébe új társa­dalom lép, amelyben ő is meg találja élete célját, értelmét, megtalálja az őt megillető helyet, megbecsülést. Ma naevon sok diák tanul a sárospataki általános gimnázium­ban. Munkások, parasztot:, értelmi­ségiek gyermekei. A vidékiek gyö­nyörű napfényes diákotthonokban laknak, állami segítséggel, gond nélkül tanulhatnak. Buszkay András tanítványaival való beszélgetéseiben vissza-vitszaemlékszik az ő diák­éveire. Nem volt könnyű tanulnia. Akkor nem voltak diákotthonok, nem gon­doskodtak a tanulók ellátásáról. Sokszor kellett koplalnia, hiszen sa­ját ereiére volt utalva. — Az ételben soha semmit nem kaptam munka nélkül. Amit elértem, agt munkámmal, saját erőmből ér­iem cl — mondja. Kitűnő eredmény, nyel végezte a gimnáziumot és ki­tűnő eredménnyel végezte el Debre­cenben az egyetemet. Jelenleg a sárospataki álta­lános gimnázium magyarszakos ta­nára, illetve a III. C. Zrínyi Ilona leányosztály fijnöke. Kiváló peda­gógus. Tanítványai nagyon szeretik. Ez érthető is, hiszen egy-cgy órája, eyy-egy előadása élményszámba megy. *' — Az ő óráján nem azt érezzük, — mondta egyik tanítványa—,hogy előadást tart, hanem azt, hogy be­szélget velünk és amit mond, hamar és könnyen megértjük. — Buszkay tanár elvtárs — mond­ta egy másik tanítványa — szigorú és igazságos. Érezzük, hogy szeret bennünket. Mindig derűsen, víaá- man, elismerően néz reánk, ha jól tanulunk, jól viselkedünk; és na­gyon szégyeljük magunkat, ha rosz- szallóan néz reánk. Buszkay András mindig vidám, jókedvű. Derűs élet- és világszem­lélete ntsugárzik tanítványaira és érezni a velük való beszélgetésben is ezt a derűs optimizmust. Vajon mi ennek a derűnek, optimizmus­nak a titka? Buszkay erről így beszél: — Pedagógiai munkám motorja: szeretem az ifjúságot, mert a dolgozó társadalom jövő emberét látom benne. Szeretem az ifjúságot és ezért készülök fel mindig alapo­san az órákra. Tíz éve résztveszek szakmai továbbképzésen. Nagyon sokat olvasok, hogy minél többet adhassak nekik. — Hogyan tanítja az iro­dalmat? — A dialektikus materialista vi- lágnézet társadalomszemlélete alap. jón. Mindig igyekszem megvilágítani az irodalom és a társadalom szoros kapcsolatai, hogy az egyes müvek» írók hogyan szolgálták, vagy szol­gálják a társadalom fejlődését, ho­gyan mutatkozik meg irodalmunk­ban népünk évszázados harca a füg­getlenségért, szabadságért, hogyan segíti mai, szocialista-realista iro. rM.'i >/u!; népünk felemelkedését. társadalmunk fejlődését, hogyan szolgálja a béke, a békeharcosok ügyét. — Milyen pedagógiai elvet, vagy módszert követ? — Sokat tanulmányozom Maka­renko nevelési módszerét. Sok dol­got átveszek és hasznosítom mun­kámban. Szeretek mindig közvetlen, vidám, jókedvű lenni, az előadást tréfás esetetekéi fűszerezni. Meggyő­ződésem, hogy a vidámságot és a komolyságot tökéletesen össze lehet egyeztetni. A meggyőzési módszer híve rogyok. „Tudatossá tenni, ma­radandóvá tenni1. Igyekszem azt éreztetni a tanítványokkal, hogy tanulnia nemcsak kötelesség, hanem emberré nevelésének elengedhetetlen feltétele. A tanítványaim jó mun­kájáért éreztetem, kifejezem elisme­résemet, és felelősségre vonom, ha valamit nem végeznek el. De úgy vonom felelősségre, hogy a diák ne féljen tőlem, hanem szégyelje hibá­ját a többiek, a szülei előli. Buszkay András szenvedélyes ter­mészetjáró. De nem egyedül megy a táj szépségeiben gyönyörködni■ hanem magárai viszi a „családját“, tanítványait. \ termés-fii-, a vidékjárás a hazafias nevelést szolgálja. Nem­csak megismertetni igyekszik tanít­ványaival hazánk szépségeit, hanem megszeretteti velük. Buszkay András I960 óta a köz­ségi tanács oktatási és népművelési állandó bizottságának tagja. A In­ni lás, a nevetés érdekében felvilágo­sító munkát végez a felnőttek köré. ben. Ismeretterjesztő előadásokon neveli, oktatja a felnőtteket is. Buszkay András nagyszerű élet­hivatásnak tekinti a pedagógusi pá­lyát. Talán nem is tudna más tenni. Kiváló munkát végez. Ezért érte az a megtiszteltetés, hogy a peda­gógusnap alkalmából a Miniszter­tanács „Kiváló tanár“ címmel tün­tette ki és 3000 forint jutalomban részesítette. Kanton (Uj Kína) Vasárnap délután Csang Kaj-sek négy F—47 tipusu repülőgépe beha­tolt a Kuangtung tartománybeli Szvalov fölé. A kínai felszabadító néphadsereg légvédelme lelőtte az egyik behatoló repülőgépet. A gép a tengerbe zuhant. (MTI) cÁ kömpix A főutcai forgatagban új színt, tin. nepélycs hangulatot varázsoltak a könyvsátrak, pultjaikon, polcaikon a könyvhétre megjelent pompás új könyvekkel. A színház árkádja alatt felállított könyvesasrztalok előtt a leg­nagyobb a tolongás, szinte minden korosztályboli diák, dolgozó tolong nagy izgalommal, mint régen — amikor a könyv még nem volt a dolgozók mindennapi kenyere — a vásári mé- zeskalácsos sátrak előtt. A kiseob- pénzűek sóváran néznek egy-egy drá­gább könyvre, amelyet moot nem tud­nak megvenni, de szinte arcukra van írva az elhatározás: majd félrerak­nak egy kis pénzt és ha törik-szakad, az áhított könyvet megveszik majd... Mert nem mindegy, hogy könyvtárból kölcsönzőm ki a könyvet, vagy örök személyes tulajdonommá avatom, beleírhatom nevemet és barmikor eld_ vehetem, ha vissza akarom idézni a belőle merített élményeimet. Itt annyian tolongnak, hogy hozzá sem férek a könyvekhez. Elsétálok a villanyrendőr mellett felállított könyvsátorhoz. Hegyi Imre elvtársba ütközöm, aki már javában válogat a könyvek között. Kiválasztott már né­gyet, jókat s már számlázzák is neki: kereken 100 forint. Indulunk a Ta- náceház tér felé s beszélgetünk a könyvről. Elmondja, hogy a múlt hé­ten már vett 80 forint árát, közte Petőfi összes költeményeinek bibliofil kiadását. Ezt Mezőkövesden vette meg, mert úgy hallotta igen kapós lesz és a könyvhéten már aligha fogja tudni megszerezni Kisdiák kora óta rajongója a könyvnek és bizonyos benne, hogy azért lett ember, haladó szellemű, ember, mert a jó könyvek kinyitották a szemét. Apjának ba se merte vallani, hogy minden kis meg­takarított uz'onnapénzét könyvre köl­tötte. Ha új könyvet vett, azt füllen­tette, hogy kölcsönkapta. Egyszer az_ án apjának már feltűnt, milyen sok ,,kölcsön könyv“ gyűlt össze a ház­ban. Akkor bevallotta bűnét s a tit­kon büszke apa egy szép kis könyv- szekrényt csináltatott neki. Élete egyik legboldogabb napja volt ez. Amint így beszélgetve mendegé- lünk, Imrus eltűnik egyik főutcai házban s mire előkerül, már csak a két kisebb könyv van nála. Magyaráz: — Tudod, eltettem itt kettőt, mert ha a feleségem megtudja, hogy 100 forintot adtam ki megint könyvre, egy kicsit megmossa a fejemet. Sze­reti ő is a könyvet, igen szereti, de „ami sok, az sok“. Majd apránkint adom be a többit, akkor nem fog ha­ragudni. Most csak 30 forintnyit val­lók be. — Nézd Imrus, te nem dohányzol, nem is igen nézet a pohár fenekére. Mondd Magdinak, hogy mi lenne, h* dohányoznál meg egy kicsit iszogat­nál, ahogy sökan teszik. Hiszen maga a dohányzás egy átlagdohányosnak belekerül — mondjuk — havi 100—120 forintba. Nevetünk, de lelkemre köti, hogy azért ne áruljam el. Nem is árulom el. Csak arra hívom fel itt Hegyinó figyelmét, hogy a másik két könyv, amit Imre még nem vitt haza, még érdekesebb, mint ez a két kisebbik. (—u fl7 ÉSZflXMgttYPRORSZflfi ELINTÉZTE ■■■»■ ' ­.. ...... r Ezúton mondok köszönetét az Északmagyarország szerkesztőségé­nek, hogy ügyem elintézéséhez se­gítséget nyújtott. Szecska vágó meg­hajtásához az ipari áramot bekap­csolta az Északmagyarországi Áram­szolgáltató Vállalat a szerkesztőség közbenjárására. RUZSINSZKI IMRE Bánréve.

Next

/
Thumbnails
Contents