Észak-Magyarország, 1955. április (12. évfolyam, 77-101. szám)

1955-04-16 / 89. szám

®s©a*bat, 1955. április 1« ÉSZAKMAGYARÖRSZAG Fehér István gazdasága ““ Ej de nehezen akar az iáén beköszöntem a tavasz, de so­ká várat magára! — mondogatják az emberek. Türelmetlenül várják a meleg tavaszi napokat a váro­siak is, de még türelmetlenebbül a falu dolgozói. Annyi tennivaló len­ne, annyi munka várja ilyenkor a gazdát, s ez a hideg, nedves idő gátolja a földmunkákat. Fehér István me-ózombori gaz­da is rosszallóan csóválja fejét. — Csak nem akar megérkezni az iga­zi jó tavaszi idő! Igaz, a kalászo­sok már hetek óta a földben van­nak, de a kukoricát, burgonyát is el kellene vetni! Türelmetlen Fehér bácsi s ez rendjén is van. Jó gazda létére nem lehet elégedett félmunkával. Azért nem nézi tétlenül a sűrűn hulló esőcseppeket. — IJa nem dolgozhatok a határban, találok itt­hon is bőven tennivalót — gondol­ja. a krumpliveremből zsákszá i- ra hozza elő a csirá ásnak indult burgonyát, egész hegyre valót hord össze a tehénistálló egyik sarká­ban. Feleségével együtt átválogat­ja a tömérdek burgonyát — egyik részét fogyasztásra, másik részét takarmányozásra, a legegészsége­sebbeket pedig ültetésre szánja. Nem fog ki rajtuk az idő, találnak maguknak munkát. Burgonyaváiogatás köz­ben vidáman megy a szó. Fehér bácsi ilyenkor szívesen elmeséli a kíváncsiskodóknak, hogy miért ka­pott április 4-én díszoklevelet, ho­gyan lett ő a falu egyik legjobb gazdája, s azt is, hogyan akarja ebben az évben még tovább fokoz­ni a búza, a kukorica és a takar­mánynövények termését. Mert Fe­hér bácsi olyan gazda, aki sohase elégszik meg azzal, amit már elért. Ö mindig többre és többre törek­szik, hogy több legyen a családnak, jobb legyen az életük. És sikerül is ez neki évről-évre, mert megkeresi és megtalálja a módját. — Ahol csak lehet, felhasználom az újat, a jobbat — mondja krumpliválogatás közben. — Igaz, ez ilyen kis parcellákon, mint ami­lyeneken én is gazdálkodom, nem könnyű. Itt van például a négyzetes vetés a kukoricánál. Tu­dom, hogy előnyösebb, mégse tu­dom alkalmazni, mert keskeny a föld. Azért persze én is tudom a kukorica' termését fokozni, de nem négyzetes vetéssel, hanem csak az­zal, hogy idejében, jól előkészített talajba vetem a kukoricát, s há­rom szor-négy szer is megkapálom. De az sem mindegy, hogyan kapá­lom meg, — kézikapával-e. vagy ekekapával. Az ekekapa sokkal előnyösebb, mélyebbre vág a föld­be. Jobb is a termés. Amióta így csinálom., négy-öt mázsával több kukoricám terem, mint azelőtt. — Azután magán a vetésen is sok múlik. Más a kézi és más a gépi vetés. A burgonya kivételével, az elmúlt évben mindent géppel vetettem. Kisebb a magszükséglet, egyenletesebb, szebb a vetés, s a termésben két-három mázsás több­let mutatkozik. Az aprómagvaknál meg egyenesen pocséklás a kézi ve­tés. Persze sok függ a vetőmagtól is. A cserélt mag jobban terem, hi­szen a mag is megunja a földet. Itt van például a burgonya. Szom­szédom, Kristóf Józsi az elmúlt év­ben fele vetőburgonyáját becserél­te, a másik felét nem. Egyformán jól előkészített talajba ültette mindkét fajtát. A cserélt burgonya bőséges termést hozott, erősek voltak a bokrok, saját burgonyája meg olyan termést hozott, hogy egy-egy alig volt nagyobb a ga­lambtojásnál. S Fehér bácsinak minden növényféleség termelésénél meg­vannak a tapasztalatai. A gyakor­lat tanította meg arra, hogy a gon­dosabban előkészített talaj, a jobb növényápolási módszerek és a gép segítsége a nagyobb termésered­mény gyökere. Néhány dolgozó paraszt tartóz­kodik a cukorrépatermeléstől, mert állítólag nem kifizetődő. Fehér bá­csinak más a véleménye. Ez esz­tendőben is egy és félhold répára kötött szerződést. Megadja a répá­nak amit megkíván. Jó mélyen fel­szántja a földet, nem sajnálja tóle a. trágyát, de a kapálást sem. Es mindig megtalálja a számítását. A takarmánytermelésnél jól megnézi hová vesse a lucernát, lóherét. Mindig olyan parcellába veti a ta­karmányféleségeket, amelybe ka­pást termelt az elmúlt esztendőben: őszi szántásu, jól trágyázott talaj­ba. Így tud holdankiút 70—80 má­zsa lucernát betakarítani, egy-egy holdról. A in qazdáikodás meg & látszik Fehér István portáján. Há­rom tehén, két igavonó ökör és egy növendékmarha áll az istállóban. Van egy anyakocája, két süldője, s jónéhány aprójószága. Pedig már az államnak is megadta, amit kér. Április 4-ig egész esztendei sertés; •vágómarha, tojás és baromfibeszol gáltatását is teljesítette már Ft- hér bácsi tud élni a lehetőségekkel, jól hasznosítja az állam segítségét és a maga erejét, tudását, tapasz­talatát. KVGLER GWENDOL1N Akik a percekkel is takarékoskodnak AZ ESŐS, hűvös ápri­lisi időben jóleső érzés belépni a Lenin Kohá­szati Művek napryko- vácsműhelyébe. Kelle­mes meleg fogadja az embert, sőt pár perc múlva már lekívánko­zik róla a kabát is, — különösen, ha közelebb húzódik a tűzhöz, a fe­héren izzó kemencékhez. Lengyel Gyula bri­gádja éppen egy hatal­mas Gall-lánckereket formáz s a 2000 tonnás sajtoló olyan játszi könnyedséggel préseli össze a vörösen izzó, hatalmas méretű vasat, mint a háziasszony a tésztát. A 13 tagú Len­gyel-brigádból jelenleg csak nyolcán dolgoznak, a többiek betegjegyen vannak s ez a létszám­kiesés eléggé megeről­tető munkát kivan a brigád többi tágjától, hogy fennakadás, mun­kakiesés ne legyen. — Ha nem használ­nánk ki aműszaik min­den porcét, ha nem ta­karékoskodnánk az idő­vel, nem érhettük vol­na el, hogy 140 százalé­kos eredménnyel fejez­zük be első negyedéves tervünket, — mondja Jjengyel elv társ. A versenylendület, a hatalmas lelkesedés nem hagyott alább áp­rilis 4-e után sem. Napról napra kiváló eredményeket érnek el, melynek titka főleg abban van, hogy a bri­gád úgy szervezi meg munkáját, hogy fenn­akadás ne legyen. Jó­val műszakkezdés előtt bent vannak már az üzemben, megbeszélik a feladatokat, elosztják a munkát, s mint a bá­nyákban a melegcsá- kányváltást, ők is be­vezették, hogy a három műszak egymástól veszi át a még meg nem munkált munkadarabo­kat, percnyi kiesés nél­kül folytatja munkáját. Az anyagtakarékosság­ban a ráhagyások csök­kentésével, a megadott méretek pontos betartá­sával érnek el szép eredményeket, s ez egy­ben időmegtakarítást is eredményez. Azokat a perceiket is kihasznál­ják, amíg a munka­darabok a kemencékben izzanak. Rendbeszedik munkahelyüket. mert sokkal könnyebben megy a munka tiszta környezetben. Előké­szítik a szükséges szerszámokat, hogy kéznél legyenek. AHOGY végignézek a brigádtagokon, önkén­telenül arra gondolok. Példamutató építőipari munkások KOCSIS ANDRÁS ácsbrigád vezető a Borsodmegyei Állami Építőipari Vállalat étte­rem építkezésnél. Április 4-re tett felajánlását március 29-én teljesí­tette. Brigádja 189 százalékot ért el. Május 1-re új sikerekért harcol. kAdas József ácsbrigádvezető a fonoda épít­kezésnél. Vállalását 5 nappal előbb teljesítette brigádja. 191 százalékos teljesítménnyel járulnak hozzá a fonoda mielőbbi üzembehelyezésé­hez. Május 22-től nyári időszámítás hogy csak félve szorít­hatnék velük kéziét;, majdnem kivétel nélkül hatalmas erejű, derék emberek, akik a súlyos vasakat szinte könnye­dén, ügyesen forgatják, Érdeklődésünkre, hogy kik tűnnek ki a mun. kában a brigád tagjai között, Lengyel elvtá -s kissé megütközve néz ránk. Kijelenti, hogy az eddig elért, sikerek a brigád együttes jó mun­kájának az eredmény« hiszen az egész kollek­tíva összedolgozása nél­kül nem tudtak volna az üzemben az első helyre kerülni. A második negyedév­ben a brigád kihívta versenyre az összes ko_ vácsműhelyi kovácsoló brigádokat. Ez biztosí­téka lesz a további jó eredmények elérésének. A műszaki vezetőktől a legmesszebbmenő tá­mogatást kapják, külö­nösen Dobi művezető elvtárstól — aki évek óta együtt, van a bri­gáddal. ÍGY készül a Lengyel brigád május 1. méltó megünneplésére, a fél­éves terv túlteljesítésé­re. További sikereket és jó munkát kívánunk mindnyája knak. (MOLNARNÉ) A minisztertanács határozatot ho­zott a nyári időszámítás bevezeté­séről. A határozat értelmében az 1955. évi május hó 22-től október hó 2-ig terjedő időszakra nyári időszá­mítást kell bevezetni: 1955. május 22-én két órakor az órákat három órára kell előre igazítani, 1955. ok­tóber 2-án három órakor pedig az órákat két órára kell Visszaigazí­tani. (MTI) Szombaton Nagykanizsán tartják a nyereménybetétkönyvek 15. sorsolását Negyedév telt el a nyereménybe­tétkönyvek legutóbbi sorsolása óta. A takarékbetétkönyvtulajdonosok és a betétösszegek száma azóta is je­lentősen emelkedett. Az ez év első negyedében a lakosság 15.9 száza­lékkal több betéttel rendelkezett, mint 1954 utolsó negyedében. A nyeJ reménybetétkönyvek száma 13.5, a nyereménybetétállomány pedig 38.9 százalékkal növekedett. A nyereménybetétkönyvek 15-ik sorsolását szombaton délután tartják a nagykanizsai tiszti klubban. (MTI| Ötéves tervünk büszke alkotása A Borsodi Hőerőmű hazánk energiatermelésének fellegvára. ' Mészáros Tibor rajza, n A közelmúltban az őzdi üzemi lapban egy [fiatalember nyilt levele je­lent meg. Ez állt benne: ­„ügy érzem, itt a nyilvánosság előtt kell el­mondanom azt, ami velem történt. Azt mondták, hogy fegyelmezetlen, jampec magaviseletű va­gyok. Most látom csak, hogy ez a vélemény igaz volt. Apám sztahanovista előhengerész a finomhen­germű finomsorozatán és becsülettel eleget tesz kötelességének. Nem engedhetem tehát, hogy enge- met a züllött fiatalemberek közé soroljanak. Nem. En a becsületesek közé akarok tartozni. Apám is sokszor mondta: Fiam, ne hozz szégyent a fejemre! Hát most megfogadom, hogy méltó leszek hozzá! A DISZ bizottságnak, főként Fejes elvtársnak köszön­hetem, hogy helytelen magatartásomon változtat­tam. Köszönöm a DISZ-nek, hogy visszafogadott, ígérem, hogy nem leszek méltatlan a bizalomra“ fejezte be sorait a levélné Jakab Gyula. Úgy örültem ennek a levélnek, mint egy régvárt, mégis meglepő ajándéknak. Hiszen olyan sokszor találkozott az ember olyan esetekkel, amikor önkénytelenül felmerült a kérdés: Hol volt a DISZ, miért nem lépett idejében közbe? íme, itt a DISZ, a mi ifjúsági szervezetünk, amely meg­fogja a tévelygő fiatalemberek kezét, s elvezeti őket a tisz­tességes, mindenki által megbecsült emberek közösségéhez. Milyen jó erről olvasni! Elhatároztam, hogy felkutatom, miképpen ébresztette fel az ózdi DISZ-titkár az alvó lelkiismeretet a látszólag el­veszett fiatalban, s hogyan vezette végig ezen az úton. Másfél hónappal ezelőtt még valóban reménytelen eset­nek látszott Jakab Gyula. A DISZ klubnak valóságos réme volt, fékezhetetlen rendzavaró, akivel senki sem bírt. Hosszú hajat hordott, hamutartókkal futballozott, eldugta a sakko­zók elől a figurákat — mondván, hogyha ő nem játszik, minek játsszék más! Megtanulta az ú. n. „Brubaha Kelemen­féle röhögést“, ezzel zavarta a mozielőadásokat, jelezvén, hogy ez vagy az a jelenet őt, Jakab Gyulát csak harsogó hahotára készteti. Ha valaki esetleg rosszallását fejezte ki viselkedésével szemben, annak megpöckölte az állát és vészt- jósló hangon kijelentette: — Ha van valami kifogásod, apo- feám, odakünn megvitathatjuk, MEGVÁLTOZOM!" Mivel pedig a verekedést a jóérzésű fiatalok kerülik még akkor is, ha erősek, a fiú legénykedhetett ahogy akart, senki sem tanította meg móresre. Az apa bosszankodva nézte, hová züllik a fia. Gyak­ran tért haza a gyárból azzal, hogy: „Már megint hallottam, hogy csibészkedtél. Állandóan panaszkodnak rád, pedig be­nőhetne már a fejed lágya, csak szégyent hozol a családra“. A fiú csak makogott valamit serkedező bajsza alatt, de a ióte.nács egyik fülén be, a másikon meg ki. Akadt pedig érték ebben a gyerekben. Minden 18 éves szeretne valami nagyot tenni, s ez mozgatta a Jakab-fiu fan­táziáját is. Ki akart ő is tűnni társai közül. Ő ugyan azzal „tűnt ki“, hogy ostoba vicceket csinált, botrányokat rende­zett, feldúlta a DISZ-klub életét. Az apján, anyján kívül azonban senki sem magyarázta neki emberi módon, hogy bo­londot tesz, nem vihet ez jóra. A család jó hatását meg bő­ven ellensúlyozta a magafajta fiúk, lányok társasága, a „galeri“, amelyik „nagy emberként“ tisztelte. Egy napon aztán a DISZ-klubban, amikor a ping- pongozókat el akarta kergetni az asztaltól, egy kis szemüve­ges fiatalember rákiáltott: — Maga pedig itt többet nem fog botrányt okozni, ki­tiltjuk a klubból. Jakab először nem is tudott szóhoz jutni a meglepe­téstől, mert vele ilyen hangon nem szoktak beszélni. Aztán magához tért: — Ha akar valamit kapni, odarkinn megkaphatja — morogta: — No, jó — mondta az alacsony szemüveges, aztán a lépcsőn lefelé menet megjegyezte: — Most mi összeverek­szünk ugy-e? Én esetleg több pofont kapok, de mondja, mit ért el maga ezzel? A kérdés megint különös volt: — Kielégítőn a bosz- szuvágyamat — válaszolta kevés meggyőződéssel Jakab. — És aztán? — Aztán? ::: Eh, hagyjuk az ügyet máskorra, majd még találkozunk — és bosszankodva legyintett egyet, majd faképné] hagyta az alacsony szemüvegest, aki fejét csóválva nézett utána. — Tudod fa vett az, eűavél összeakasztottad a tes* geiyt? — kérdezte másnap as egyik „haver“: — Tudja az ördög. — Nem ismered Fejest} a nagyüzemi DISZ-titkárt? — Mi? Hogy a DISZ-titkárt? — kérdezte Jakab és a szeme már szikrát szórt. Amikor hazament apró darabokra tépdeste DISZ tagsági könyvét, így töltve ki a bosszút a DISZ-en, hiszen a szemüveges akkor is, amikor ki akarta tiltani a klubból, a DISZ-t képviselte. Aztán megint találkoztak. Fejes behívta őt a DlSZ-be, elkísérte az utcán, kérdéseket tett föl neki, s vitázott vele: Ezek a viták eleinte lehangolóak voltak a fiúra nézve. Ugyan, hogyan is tudott volna ő vitázni az okos fiatalemberrel, akit ő megsértett, s az mégis melegen, emberien beszélgetett vele; Olyan dolgokra emlékezteti őt, mint az apja híre és becsü­lete. Megkérdezi tőle, hogy hova kerülne akkor, ha a be­csületes fiatalok közül a DISZ-klubból, de még a sportolók közül is kitiltanák. És Fejes újból, meg újból beszélt vele, egy hónap alatt négyszer is: Az eredmény az volt, hogy egy napon beállított hozzá a fiú: — Fejes elvtáns. kérem borítsunk fátyolt a történtekre, ne emlékeztessen többet ezekre a dolgokra. Megváltozom. Ezután született meg a levél, amelyet elküldött az „Ózdi Vasas“ szerkesztőségéhez. Hatása olyan volt, mint a bomba-robbanás. — Lyukat beszéltek a hasadba, s te simán bedültél nekik — mondták Jakabnak rosszallóan a „galeri" egyes tag­jai. Többen azonban azóta már titokban méregetik a haju­kat, vajon mennyit kellene levágni belőle, hogy tisztességes embernek látsszanak, hiszen Jakab Gyuszi is megnyiratko- zott, s lám egész jóképű gyerek maradt. Jakab Gyula beiratkozott a Petőfi iskolára és a DISZ bevonja a foci-csapatba is. Valószínű, hogy visszaveszik majd DISZ tagnak is, hiszen úgy látszik, egészen rendes fiú lesz belőle. Az utóbbi napokban a felnőttek veregették a vállát; Boldog az apja, édesanyja is. * A történet még nincs befejezve, majd az élet adja b folytatást. A DISZ nyert egy ifjú embert, Jakati Gyula jő útra tért. De még több történt annál! Sok-sok fiatalt elgon­dolkodásra készteti ez az ügy, érzik, hogy valaki törődik velük, az ő ügyük a DISZ, sőt a párt ügye. Érdemes, na gyón is érdemes igarí embernek lenni! SÁNDOR LÁSagL . I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents