Észak-Magyarország, 1955. április (12. évfolyam, 77-101. szám)

1955-04-12 / 85. szám

Kedd, 1955. április 12, EKZAKMAGYARORSZAG 3 Pártéi e t Tiszapalkonyán — ahol az ország eg^ik legnagyobb erőmüve épül — a Központi Vezetőség márciusi határo­zata nyomán meggyorsult a munka. Az üzemépület alapozásával már ké­szein vannak s a vízellátóberendezés első tagjának, az úgynevezett víz­kivételi mű alapépítményének elké­szülése Í9 befejezéshez közeledik. Ezek persze csak kiragadott példák a sike­rek közül. Már az első pillantásra feltűnik a rend, a tisztaság, az anyagok gondos tárolása és szállítása az építkezés te­rületén. A kommunisták tudják, hogy milliós értékeket kell megóvniuk, hogy minden zsák cementet, vasanya­got, fát, gépet, pontosan nyilván kell tartaniuk. Sok építésvezető és mun­kás eljöhetne Tis/.apalkonyára, meg­nézni, hogyan kell vigyázni a nép vagyonára. Sztanesik Károly elvlársaal, az épít­kezés pórttitkárával beszélgettünk ar­ról. hogyan küzd a pártszervezet az olcsóbb építkezésért, az önköltség csökkentéséért? így teremtettek rendet és tisztaságot — Gyakran beszélgetünk az önkölt­ségről a párttaggyűléseken és az ér­tekezleteken — mondja a pártiitkár elvtárs. — Tudjuk, hogy az önköltség csökkentésének nagy jelentősége vau. Alapos bírálatok hangzanak el. Igyekszünk mind jobban alkalmazni a termelés pártellenőrzésct. Van egy nem új, de hasznos módszerünk. Elő­fordul, hogy feledésbe merül egy-egy jó észrevétel, vagy javaslat ezért közvetlenül a munkahelyen hívjuk fel a vezetők, a fizikai dolgozók figyel­mét a hibákra, a pazarlásra. így volt ez a 31/2. ez. vállalattal is. A vas­anyagok, deszkák rendetlenül hever­tek munkahelyén, sok anyag Tönkre­ment. Lipták János elvtárs főépítés- vezető először arra hivatkozott, nincs béralapja, hogy rendet teremtsen. De a bírálat végül is használt. Einták elvtárs — aki egyébként kiválóan Irányítja az erőmű vasbetonelomelnek gyártását — rendet teremtett a mun­kahelyeken. — Nagyon sok függ a vezetőktől, attól, hogy megkövcte'ik-e a fegyel­met. Ezen a nagy építkezésen sok jó vezető van, akinek sikerült már kezdetben elérnie, hogy mindon anya­got tervszerűen, észszerűen tárolja­nak. Kazincbarcikán is dolgoztam s emlékszem, hogy ott némelyik mun­kahelyen nehezen lehetett rendet teremteni, mert kezdetben elnézték a fegyelmezetlenséget. Mi gátolja az olcsó építkezést? — Hogy mi lényegesebben kevesebb önköltséggel építünk, mint a kazinc­As olcsóbb építkezésért! Beszélgetés a tiszapalkon yai erőmű párttitkárával barcikaiak, még nem jelenti azt, hogy nálunk már minden jól megy-. Ered­ményeink mégis számottevőek. A 31/2. sz. vállalatnál január és február hó­napokban több mint 20.000 forint anyagmcgtakaritást ériünk el, míg az elmúlt év negyedik negyedévében csak 15.000-et. Az elmúlt ősszel a Mályiból érkező téglaszállítmány 25— 30 százaléka összetört. Felhívtuk erre a gyár figyelmét, s a léglának most már csak 5 százaléka érkezik törött állapotban. A 31/2. sz. vállalat kom­munistái és pártonkívüli dolgozói egyébként a felszabadulási verseny idején is kiteltek magukért. Az üzem­épület püléralapjai, vezérlőalagúijai, gépalapjai építésénél, valamint a km és nagy elemek gyártásánál 7 nappal megrövidítették a határidőt s így 189 ezer forint munkamegtakarítást ér­tek el. Pártszervezeteink úgy tudták elérni ezt az eredményt, hogy mindinkább megkövetelték az előírás szerinti munkát. A dolgozók jobban vigyáz­nak az anyagra a minőségileg is jobb munkát adnak át. Sajnos azonban ezt még nem mindig követelik meg a műszaki vezetők és a kommunisták sem. Csupán egy példát erre. Nem­régiben készült el egy tűzállóanyag­raktár. A átadás után a betonpadló­ját besüllyedt, leszakadt, mert beto­nozás előtt nem döngölték le a földet, hanem csak a laza talajra öntötték a betont. Amikor a döngöléare ke­rült volna a sor, az ott dolgozó segéd­munkások arra hivatkoztak, hogy a döngölést nem fizetik meg, s máris betonozni kezdtek. A helyzet ugyanis az, hogy a döngölő sre nines országos norma, helyi normát sem vettek fel, sőt míg időbért sem számoltak ei ezeknek a segédmunkásoknak. Sajnos ebből a hanyagságból néhányezer fo­rintos kár keletkezett. A normakér- dcs egyébként országos probléma. Ah­hoz, hogy előírás szerint megkövetel­hessük a munkát, szükséges, hogy megfelelő norma álljon rendelkezésre. Az önköltség csökkentését gátolja még az is, hogy a gyárak nagyon gyöngéminőségű építőipari szerszámo­kat készítenek. Nálunk mindössze egy negyedév alatt több mint 141.000 fo­rint kár keletkezett ebből. További tervek az önköltség csökkentésére Azon vagyunk, hogy a vállalatok a .beruházásokra szánt összeggel a leg- messzebbmenően takarékoskodjanak. Jelenleg még mindig sok felvonulási épület készül, amelyek többraiilió fo­rintba kerülnek. Sokkal helyesebb lenne, ha ezekét már úgy készí­tenék, hogy véglegesek legyenek ne pedig ideiglenesek. Kazinc­barcikán ezt sikerült részben jól meg­oldani. Tovább erősítjük az üzem- ellenőrzésnél a pártszervezetek befo­lyását, mert a tiszapalkonyai kom­munisták a Központi Vezetőség hatá­rozatának végrehajtásában élen akar­nak járni — fejezte be szavait a párttitkár elvtárs. Indítsunk vas- és fém gyűjtési versenyt!“ A Gheorghiu Dej hajógyár dolgo­zói felhívással fordultaik a vas- és fémipari üzemek dolgozóihoz. A Magyar Dolgozók Pártja Köz­ponti Vezetőségének márciusi hatá­rozata felhívta a figyelmet az anyag­takarékosságra. Ennek szellemében elhatároztuk, hogy az eddiginél na­gyobb gondot fordítunk a vas- és fémhulladék gyűjtésére — hangzik a felhívásban. Munkánkat mindig erősítette, iz- mosította a verseny. Ezért határoz­tuk el, hogy ösztönző erőként ver­senyt indítunk a vas- és fémipari üzemek között, több vas- és fémhul­ladék összegyűjtésére. Vetélkedjünk a II. negyedévben a vas- és fém­gyűjtésben is, hogy ennek eredmé­nyét a gyárak és üzemek a III. ne­gyedévben tovább javuló anyagel­látásban érezhessék. A magunk részéről mozgósítjuk dolgozóinkat. Brigádokat szervezünk a rejtett tartalékok felkutatására és arra törekszünk, hogy az össze­gyűjtött vas- és fémhulladék mi­előbb, gyorsan és osztályozva kerül­jön el a művekbe. Javasoljuk, hogy a verseny április 15-től június har- mincadikáig tartson. Erre az időre nétszázhusz tonna vegyeshulladék és tizennyolc tonna fémhulladék össze­gyűjtését és beszolgáltatását ajánl­juk fel. Az értékelésre és a verseny irányítására a kohó és gépipari mi­nisztériumot kérjük fel. A vas- és fémgyűjtésben harcra hívunk minden vas- és fémipari dol­gozót, de egyben az ország vala­mennyi dolgozóját. A verseny sike­res befejezésével előbbre visszük a Központi Vezetőség márciusi határo­zatának megvalósítását, s nehézipa­runk és szocialista hazánk építését. K. M. BiIoíí ss B, Y. Pstföiísziij a^aiMiiaK Budapestre érkezle* Hazánk felszabadulásának 10. év­fordulója alkalmából rendezendő magyar-szovjet orvosi napokra, hétfőn Budapestre érkezett K. M. Bikov akadémikus, a Szovjetunió Tudomá­nyos Akadémiája I. P. Pavloviéi el­nevezett fiziológiai intézetének igaz­gatója és B. V. Petrovszkij akadé­mikus, az orvostudományok doktora. A szovjet tudósok fogadására a ferihegyi repülőtéren megjelentek Droxler Miklós és Simonovits István egészségügyi miniszterhelyettesek, Kelen 3éla, az MSZT főtitkára, va­lamint a magyar orvostársadalom több kiválósága. Jelen volt a fogadáson J. Ny. Osernyakov, a Szovjetunió magyar- országi nagykövetségének első titká­ra és V. Z. Kuzmenko, a VOKSZ magyarországi megbízottja. (MTI) Az ózdi martinászok szép teljesítése Kiss József, Pctró István és Kornél János olvasztárbrigádja a harmadik helyen végzett az ózdi martinhemencck felszabadulási versenyében. A 4-es számú ke­mence a vállalt 850 tonna helyett 1435 tonnát termelt terven felül. Selejtjiiket a megengedett 3.6 szá­zalékról 2.3 százalékra csökkentet­ték, ami több mint 155.009 forint megtakarítást eredményezett. A három martinász brigád má­jus 1. tiszteletére elsőnek tett vál­lalást, Megfogadta, hogy minden műszakon 4 tonna acélt termel terven felül és az I. negyedévi 2.3 százalékos selejtet meg 10 száza­lékkal csökkenti. Kiss József, Petró István és Körnet János teljesítik vállalásu­kat. hatalmas fölénnyel vezetnek az ózdi marlinkcincncék versenyé­ben. Vállalásukon felül már 448 tonna acélt termeltek. Sclejtjükct 21.5 százalékkal csökkentették. Hétfőn reggelre 47.5 tonnával nö­velték a terven felül termett acci- mennyiséget. Gondos, jó takarmányozás az áilattcnycsztcs alapja Az állatok gondos, jó takarmányéiul tását elsőrendű feladatnak tekintik a pogonyipusztai állami gazdaságban. Tudják, hogy az az állattenyész­tés alapja. Képünkön Dósa Károly takarmányos szecskát szállít az állatok etetéséhez. A Magyar Rádió miskolci stúdiójának mai műsorából (A Magyar Rádió miskolci stúdiója minden este 6 órai kezdettel sugároz műsort a 224 méteres hullámhosz­szon.) Alberttelepi fények — Dolezsár Fe­renc riportja. — Mikrofonnal a put- noki traktorosok közt. — Látogatás a sátoraljaújhelyi Zója leánykollé­giumban. — A megyei felszabadulási pályázat eredményeiből. — Színes ta­vaszi muzsika. Amikor nem vezet a művezető A TERMELÉS közvetlen irányítása gyárainkban a művezetők feladata. Általános a panasz, hogy a közvet­len irányítás körül valami baj van, a művezetők nem vezetnek, terme­lésünk minőségi, önköltségi pro­gramszerinti irányításában a műve­zetők munkája nem kielégítő. Ez ma már tudott dolog, nyíltan beszélnek róla az üzemekben és a miniszté­riumban egyaránt, mindenütt sürgős változásokat tartanak szükségesnek. Az 1951-ben kiadott 1023. számú minisztertanácsi határozat megál­lapítja, hogy „a művezető a rábí­zott műhely (termelési részleg) tel jesjogú vezetője. A művezető az egyszemélyi vezetés elve alapján fe­lelős mindazért, ami a műhelyben (termelési részlegben) történik.1 ‘ A rendelet tehát vezetőnek tekinti a művezetőt. De mi a helyzet a valóságban? Sok vállalat műszaki vezetőjével s ma­gukkal a művezetőkkel beszélgetve megállapítható, hogy a művezetők nagy többsége nem tölti be azt a feladatot, amelyet a rendelet meg­határoz. A gyakorlat az, hogy a művezetők csak a gyár különböző vezetőinek utasításait hajtják végre, az önállóság, az önálló hatáskör minden jele nélkül. Ezenkívül a mű­vezetők köré olyan széles „feielős- hálózatot’1 létesítettek, hogy a gya­korlatban a művezetőre háruló fele­lősségből nem marad semmi, illető­leg a művezetők igyekeztek a fele­lősökre áthárítani a termelés terv- szarmti teljesítéséből-, a termelés minőségéből, a termelés önköltségé­nek alakulásából rájuk háruló köte­lezettségeket. A RENDELET SZERINT ugyan ,.a művezető felelős a műhelyből ki­kerülő gyártmányok minőségéért1 ‘ a gyakorlatban azonban ott áll a Meos és a minőségi ellenőrzést kizárólag tz ő reszort feladatának tekintik. A I endetet szerint a művezető köte­lessége „biztosítani a munkavédelmi és 'balesetelhárítási rendszabályok végrehajtását’1, —• a valóságban azonban ott a munikavédelmi felelős. Külön felelőse van a versenynek, a iervnek, a normának, vagyis min­dennek, amibe a művezetőnek bele­szólása lehetne. Magyarán: a műhe­lyi munkának nincsen olyan része, amiért valaki más külön és szemé­lyében ne felelne a művezető he­lyett. A legnagyobb hiba a művezetők szerint természetesen nem az, hogy külön „felelősök’1 vannak, hanem az, hogy ezek a „felelősök-1 a mű­vezetők fölött álló szervektől és személyektől kapják a közvetlen utasításokat és ezekről az esetek többségében nem is kötelesek be­számolni a művezetőnek. Különösen kényes ilyen szempont­ból a műhelydíszpécser szerepe. Az üzemben a diszpécsereknek külön szervezetük van, innen kapják az utasításokat és legtöbb esetben a kapott utasítások alapján a műve­zető tudta és beleegyezése nélkül rendelkeznek a műhelyben. A műve­zetők és a diszpécserek összeütközése igen gyakori és kétségtelen, hogy ennek a helytelen műhelyszervezés az oka. A művezető és a diszpécser munkaköre nincsen egyértelműen el­választva egymástól és működésük szervezetileg nincsen összehangolva A műhely-diszpécsernek adott fel­sőbb utasítás a leggyakoribb és a legséreimesebb „átnyulás-’ a műve­zető feje felett. Persze a leírt hely­zet kialakulásáért maguk a műve­zetőik is felelősek. Ott ugyanis, ahol a művezető megfelelő szakmai és politikai tudással felfegyverezve ér­vényesíteni akarja jogait, a legtöbb esetben a művezető a műhely pa­rancsnoka. A baj az, hogy „a fele­lősök rendszere" sok esetben kényel­mesebb a művezetők számára. Ha minőségről van szó, könnyebb elő­venni a Meost, ha tervről, a tervfele- iőst és így tovább. A MŰVEZETŐK joggal sérelme­zik, hogy az egyes üzemekben a művezető feje felett történnek in­tézkedések és a legparányibb dol­gokban sem kérdezik meg a műveze­tők véleményét, nem vonják be őket a műhely tervének megbeszé­lésébe, nem hallgatják meg őket a munkások felvételekor és elbocsá­tásakor, még az eltávozásokat is tudtuk és beleegyezésük nélkül en­gedélyezik az üzemvezetők. így ter­mészetesen a művezető tekintélyé­ről, — amely feladatának elvégzé­séhez elengedhetetlenül szükséges •— 'beszélni sem lehet Ilyen helyeken a művezetők egyszerű gépszerelő és gépjavító munkásokká, dekád el­számolásoknál karton reklamáló, sürgető adminisztrátorokká válnak. Nehezíti a művezetők helyzetét, hogy nem megfelelő üzemeinkben a művezetők politikai megbecsülése sem. A kapitalista rendszerben a tőkés hajcsárt faragott a műveze­tőkből, és jobban fizetett „munkás- arisztokrataként” igyekezett őket szembeállítani a munkásokkal. Ez sok üzemben sikerült is és az el­lenszenv a felszabadulás után is érezhető volt. A szocialista üzemben természe­tesen a művezetőik helyzete alapjá­ban más, nekik kell a termelés köz­vetlen parancsnokaivá válniuk. Ér­dekeik azonosak a fizikai munkát végző dolgozókéval, tehát a jobb kapcsolat kialakulására megvan minden mód és lehetőség. Ennek ellenére a művezetőkről kissé meg­feledkezünk a munkásság és a mér­nökök szerepének hangsúlyozása mellett. Beszélgetéseink során ta­pasztaltuk, hogy ez a művezetők kö­rében bizonyos elkedvetlenedést szül és egyáltalán nem ösztönzi a szak­mailag jólképzett munkásokat és sztahanovistákat arra, hogy műve­zetők legyenek. VÁLLALATAINK műszaki veze­tőinek az a véleménye, hogy a mű­vezetői tekúTtéiy hanyatlásának má­sik oka, hogy a művezetők szakmai politikai színvonala sokhelyütt ala­csony. Művezetőink egy részének műszaki ismerete nem haladja meg, sőt alatta mariid a szakmunkások színvonalának. Bár nem egy műve­zetővel beszélgettünk, aki szívesen jár a Mérnöki Továbbképző Intézet cgy-egy előadására és szakirodalom olvasásával is képezi magát, ma azonban még művezetőink között kevés az olyan, aki rendszeres ta­nulással, szakmai könyvek és folyó­iratok olvasásával gyarapítaná is­mereteit, növelné felkészültségét. Sok művezetőnél vezet a tekintély elvesztésére az, hogy a munkások nem látnak benne maguknál képzet­tebb, szakmailag tájékozottabb irá­nyítót. Üzemedmk többségében nem fog­lalkoznak rendszeresen és állandóan a művezetők oktatásával. De elő­fordul az is, hogy a művezetők ré­szére hirdetett tanfolyamok az ér­deklődés hiánya miatt megszűnnek. Mind a vállalatok műszaki veze­tői, mind pedig maguk a művezetők a helyzet egyik legsúlyosabb problé­májának a művezetők kereseti lehetőségeit látják. A művezető ­probléma elködösítése volna a mű­vezetők bér és prémium-panaszai­nak elhallgatása. Általánosságban ugyanis a művezetők fizetése nem, vagy alig haladja meg a jó-közepes '-■zakmunkások fizetését és jóval alatta marad a sztahanovisták kere­setének. Emiatt éppen a legjobb szakmunkásak nem akarnak műve­zetők lenni. Az egyik gyárban elő­fordult, hogy amikor az egyik öreg szakmunkást művezetőnek nevez­ték ki, keresete majdnem 1000 fo­rinttal csőiéként. HOGYAN VARHATJUK tehát legjobb szakmunkásainktól és szta- hánovistáinktól, hogy művezetőnek menjenek, ha egyrészt csökken a keresetük, felelősségük viszont na­gyobb, másrészt semmivel sem nő politikai és szakmai megbecsülésük? Nemrégiben J. Semrad és K. Pa- velka csehszlovák docensek a Gép­ipari Tudományos Egyesület klub­napján beszámoltak arról, hogy Csehszlovákiában a legalacsonyabb művezetői fizetés is meghaladja a jól kereső szakmunkások fizetését. Különben is többször előfordult már, hogy a hazai viszonyainkat ta­nulmányozó szovjet és népi demo­kratikus országok küldöttei megle­pődve tapasztalták, hogy a műveze­tők és a közepes szakmunkások ke­resete között alig van különbség. A jelenlegi bérviszonyok mellett a prémium lenne hivatott arra, hogy a művezetők keresetét az át­lag munkáskereset fölé emelje. A művezetők sérelmesnek tartják, hogy legtöbb üzemünkben a műve­zetők az egész gyár, vagy jobb eset­ben egy-egy gyárrészleg tervteljesí- tése és egyéb mutatóinak teljesíté­se arányában kapják a prémiumot. Hiába végez tehát jó munkát egyik­másik művezető, hiába teljesíti rész­legében a tervét 150 vagy akár 250 százalékra is, ha a gyáregység, il­letve az önelszámoló egység nana teljesíti a megszabott feltételeket — a művezető nem kap prémiumot. Persze ugyanez fordítva is igaz, A művezetők, de az üzem műszá­la vezetői szerint is a megoldás az lenne, hogy művezetőink számára olyan prémiumfeladatokat szabjunk, amelyek teljesítése kizárólag tő'ük függ. Ebinek azonban előfeltétele a műhely önelszámolás tökéletesítése. Ma még ugyanis a vállalaton belül öneílszámolás legtöbb vállalatunk­nál csak papíron van meg. Helyte­len tehát, hogy ilyen papirfeltételek- hez kössük egy ember jó, vagy rossz munkájának értékelését, Á múlt évben kiadott, az igazgató ha­táskörének bővítéséről szóló rende­let e téren sok lehetőségét nyújt. A mostani helyzetnek ugyanis égjük hátránya, hogy mivel a műve­zetők érzik, hogy nem saját mun­kájuktól függ a prémium, nem is nagyon törik magukat egyes felada­tok teljesítéséért. Különböző kibú­vókat keresnek és ezeket a kibúvó­kat sok esetben meg is találják. A művezetők felelőssége nagy és kötelességüknek csak akkor tehet­nek eleget, ha valóban a termelés közvetlen parancsnokaivá, irányí­tóivá válnak. Minisztériumainknak, iparigazgatóságainknak, gyárveze­tőinknek ehhez kell segítséget nyuj- taniok. A. I. (Megjelent a „Műszaki Élet" című folyóiratban.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents