Észak-Magyarország, 1955. március (12. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-06 / 55. szám

H ©IRÄMÄTO^®||| JELENTÉS". a miik&lei. Oiríjftc Színház új maq.Lj.ar darabjukat ''■IIMIHIItillllHIIIIHHIIttllimilllMIIHIMIIIIHIIIilllMIHimnillllHIlinllllimilttllillUMilllllllllllimillllllllltlllllllMlllillllllllllMIIIIIIIIIIIIIIIIIHIIIIIIillMIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIMIIIUIIIIIIIIIItlllllll ~ Ssanhássuaiik évek óta példát mu tat az egész ország színházainak: új magyar drámaírókat avat és olyan nagysikerű darabokat mutat be, amelyek meghódítják többi váro­sunk közönségét is. A Borjú, a Pettyes és a Bujócska ennek a si­keres útnak a legfontosabb állomá­sai. Az érdeklődés az új témák iránt, az a szeretet, amellyel közönségünk az új darabokat fogadta, továbbra is sztönzője a színháznak és a chó rr óknak. ,z idei évadban folytatja szín­házunk megkezdett útját. Két új magyar prózát és egy mai témájú operettet mutatunk be. A három da­rab Iközül kettőnek a szerzője mis­kolci. Vereczikey Zoltánt évók óta ismeri Miskolc közönsége mint szí­nészt, Borsodi Gyula versei és no­vellái népszerűek az olvasók köré­ben. Most mindketten, mint dráma­írók mutatkoznak be. Vcrcczkey Zoltán: Vizsgázik a ta­nár úr e. vígjátéka napjainkban ját­szódik. Balázs András matematika professzor másfél éve nem tanít az egyetemen, bizonyos politikai okok­ból. Az egyetem akkori DISZ szer­vezete nem próbált közeledni és se­gíteni a tanáron, sőt hagyták bogv eltávoznék. P?lézs elkeseredett, ma- gábazárkózott ember lett. egyetlen mentsvára Schopenhauer ember- gyűlölő filozófiája. Ezt a tanárt si­kerül Szabó Annának, a fiatal szí­nésznőnek visszahoznia a mi életünk­be. A professzort és a színésznőt a Múzeum-kertben felejtett kilenchó- nanos Pistike hozza össze. Házastár­saknak nézik őket és Pistiikét az ő gyermeküknek gondolják. Anna szí­vesen belemegy ebbe a ..papa-ma­ma'’ játékba, mert megszerette Ba­lázs Andrást. A tanár tél a szere­lemtől. „felesleges““ érzésnek tartja, azonban Annát megismerve nem tudja szivéből száműzni ezt a ..feles­leges’“ érzést. Jóakaratai idegenek és rokonok is beavatkoznak kettejük dolgába. A darab folyamán Balázs professzor úh-a megszereti az életet a szerelmet. Anna fiatalsága, élet­vidám, erPiberszerefő filozófiáin hó­dítja tr.eg Balázst. Annának sikerül bi.tíúa Balázs szemét, hogy éle­tünk szépségéit meglássa, a munka örömeit, élvezze, ismét tanítson az egyetemen és szerelmével boldogan éljen. Ez a téma sok humort és fordu­latot rejt .magában. A cselekmény során a sok félreértés és bonyoda­lom egymást követi. Az író biztos kézzel vezeti hőseit és humora soha nem válik öncélú mulattatássá. Tö­mören szerkesztett vígjáték, minden mozzanat Anna és Balázs szerelmé­nek kiibontaikozását segíti elő. A darab előadása külön érdekes­séget tartogat: Vereczkey Zoltán, az író játssza a darab főszerepét. A női főszerepet Vargha Irén, a többi fon­tosabb szerepet pedig Kováts Terus, Bárhidy József. Csanádi Ila. Gyu- lányi Éva és Lombi Jenő játsszák A darabot Komor István rendezi. / Második új magyar bemutatónk Borsodi Gyula Rákóczi korában ját­szódó színműve. Kis Lőrinc jobbágy­legény sorsát kíséri végig a darab. A szegény jobbágy legényt német zsoldosok elszakítják szerelmesétől, Veronikától S ő. hogy bosszút állbas- son, katonának megy. Igv ismerke­dik meg az ország, a nép javáért harcoló fejedelemmel. Sok küzdelem után ismét találkozik szerelmével, de akkorra Veronka. aki nem birta a sóik szenvedést és megpróbáltatást megbomlott. Rákóczi emeli fel el­gyötört katonáját. Rákóczi önt új erőt Kisbe. Kis Lőrinc most már nemcsak szerelméért, hanem az egész országért, egész népe szabad­(jA/tAA.^u v;ü.-T i Uj magyar darabjaink eddig álta­lában vígjátékok voltak, ez a darab az emelkedett, nemes pátoszú tör­ténelmi darabjaink jó hagyományát folytatja. Kis Lőrinc sorsa példázza, hogy az igazán becsületes ember, akármilyen nagy szenvedések érik, miként segit bajbajutott embertár­sain és hazája sorsén. Nemcsak Kis Lőrinc találja meg a helyét a ma­gyarság nagy szabadságharcában; Rákóczi összefog a hazáját szerető nemességgel, így a nép és a nemes­ség nemzeti egységét megteremtve, vezeti az elnyomók elleni felszaba­dító küzdelmet. Szép. igaz. emberi érzések, gondolatok és törekvések vezetik a hősöket cselekedeteikben. A darabnak ez a történelmi hát­tere. ez a forrongó kor egyszerre se­gíti és gátolja Kis Lőrinc és Veronka szerelmét. Borsodi Gyula szenve­déllyel és lírával ábrázolta Kis Lő­rinc és Veronka tiszta szerelmét. Ez különösen értékes, mert történelmi drámáinkban igen ritkán találko­zunk népi hősök szerelmének ilyen sokrétű és gazdag megírásával. A darabot Gyökössy Zsolt rendezi és a főszerepet Szirtes Ádám játssza Mindkét darab igaz mondanivaló­jával, jól megformált jellemeivel és cselekményével színházunk jó ha­gyományait folytatja, s a jó előadá sokban igazi művészi élményt nyújt a közönségnek. Bereczky Erzsébet dramaturg. E. TALUNTYISZ: rßeszt6mv(L áUfík TAVASZ.. Ott bizsereg már minden rügyben, S tegnap este, hogy lefeküdtem, Az én szívembe is beszökött. Járatlanul jött, mint az álam, Surranó nesz az ablakszárnyon, lekopogtatott, úgy köszönt. 1/ eg éreztem és odaléptem. Ablakot tártam, válaszképpen, ■f eglegyintette arcomat . . . Kihajoltam, kint csöndes este, Millió csillag nézlte, leste, Olyan volt, mint egy karcolat , . . Heggel azt hittem, mind csak ■álom De ablakomnál, egy kis faágon Madár dalolta: — Nyitni kék . . , Napfény lopózott kis szobámba, S mint távoli tűzvész villogása, Olyan színű volt kint az ég , Jöjj csak tavasz, rügyerdöt bontva, Gyógyító írként száz téli gondra. Szebb vagy te, mint a hópihék . . ■ BARCSA SÁNDOR Posztomra állok. Csend, sötétség. Távol, mint messzi csillagok Sok ház úgy villogtatja mécsét — éjféli égbe olvad. ott. Merőn az őrszem messze néz ki: tűt o sok ablak üvegén a katona szíve megérzi az otthon édes melegét. Görnyed a terv fölött a mérnök — így hozza m.esszi látomás — Dékán olvassa hitvesének a másnapi előadás*. Az ifjat olvasgatni látja. büszkén nevetni az anyát, hogy fekteti aludni ágyba lenszökefürtű kisfiái. Nem hány ki annyi ablak fénye. Éjfél. Posztomra ballagok, Akaróm, hogy a. népek még e földön legyenek boldogok. Kész lennék állni bármi hosszon váltás nélkül az őrhelyen, csak a sötétben csillagozzon megannyi ablak fényjele. A szovjet- könyv ünnepi hete A magyar-szovjet barátság hó­napjának keretében, március 7-én megkezdődik a szovjet könyv ün­nepi hete. A miskolci és borsodme- gyei üzemek, vállalatok MSZT aktí­vái nagyban készülődnek a könyv­hét megrendezésére és karöltve á könyvesboltokkal, nagyszabású könyvkiállításokon, könyvvásárokon mutatják be dolgozóiknak és népsze­rűsítik az olvasók előtt a szovjet irodalom legújabb alkotásait. Könyvkiadóvállalataink is felké­szültek az ünnepi könyvhétre. Fo­lyamatosan jelentek meg már a leg­sikeresebb szovjet könyvek. így pl. a szépirodalmi és ifjúsági könyvek közül a legnagyobb érdeklődés Erenburg: Vihar című nagyszabású regényét fogadta. Történelmi témát dolgoz fel Jón: Dzsingiszkán c. mű­ve, mely a középiskolások kedvelt olvasmánya. Uj kiadásban jelent meg Kozlov: Krimi éjszakák című könyve. A könyv évekkel ezelőtt már egyízben megjelent magyarul, akkor napok alatt elfogyott és azóta nem volt kapható. Szicsov: Csendes óceánnál c. könyve a Távolkelet életét mutatja be az olvasónak. Rendkívül érdekes témával: Buda­pest felszabadításával és a Székes- fehérvár körüli harcokkal foglalko­zik Markin: Duna partján c. könyve. A Gorkij sorozat befejező kötete is megjelent. A Foma Gyorgyejev a múlt századi orosz kereskedőtársa­dalom életét festi le. Szajfuliina; Törvénysértők c. könyve a forrada­lomutáni évek kóborló gyermekei­nek sorsáról szól. Az Orosz Remek-, írók sorozatban Tolsztoj Leó: Gyer­mekkor. serdülőkor, ifjúság című re­gényét fogadja nagy érdeklődés. Az Ifjúsági Könyvkiadó Noszov: Vidám kis család című könyve úttö”őgyere- kek hangulatos, kedves történetét írja meg. Zetkin—Milovidova: Az ifjú Sztálin c. munkában sok új, ér­dekes adatot közöl Sztálin elvtárs ifjúságáról. Az Orosz népmesék c. könyv a legszebb orosz mesék gyűj­teménye. A legkisebb korosztálynak íródott: Szutyejev: Két kis mese és ugyancsak Szutyejev: Póruljárt béka című képeskönyve. Az említett könyveken kívül még igen sok — részben csak március elején megjelenő nagysikerű orosz és szovjet szépirodalmi, ismeretter­jesztő, ifjúsági és szakkönyv növeli majd az ünnepi hét sikerét. Min: den könyvet szerető dolgozó megta­lálhatja azt a könyvet, mely őt ér­dekli és értékes, hasznos könyvek­kel gazdagíthatja könyvtárát. Forgács Miklósáé á.t' ■ ES KIGYUITAK A TÜZEK... ........................... g-Tj------------------------------------------­Ásón O. hitteo • ködös hajnalon ezokatian zaj verte fel a falu álmos csöndjét. Öldöklő szerszámok csen gpse. fojtóbb beszéd, különös csör­gés . . . És kinyúltak a tüzejc. Itt is, ott is, amott is fellángoltak a hatalmas szalmacsomók, hogy hírt adjanak, jelezzék a nagy „háborúság“ kezdetét. Szegény disznók nem készültek fel a harcra. Sötét alakok váratlanul törtek rájuk Kukoricával csalogat­ták ki őket a biztonságos ólak meg­hitt melegéből a nyílt csatatérre, az udvarra. Szí rákék „Öreg“ nevű disznója is csak azt vette észre, hogy már fog ják fülét farkát és teperik le a főid­re. Persze, akkor már hiába volt minden rúgás, kapálás, visítás. Ve- ress Bálint bácsi, Szirákiék komája, egykettőre leeresztette véréről a más félmázsás jószágot. Teri néni. Sziráki János felesége tartotta a lábast a vérnek. Aszaltszilva arcan futkáro- zott a rémület, — Jaj. szent isten! Milyen fekete vére van ennek! — mondta. Nem volt idő a magyarázkodásra. A koma arcára kiült a fontoskodó szakértelem. Most, hogy a szúrás ilyen jól sikerült, nagyhangoo ren­delt zefí: Nocsak, mérnök úr. mérje ide a szalmát — szólt rá Sziráki Pálra, aki épp egy hete adta be diploma tervét s most hazajött szüleihez a disznótorra. Bálint nt.es törölte véres 1 kezét s elégedetten, szeretettel nézett a fiatalember után. Nagyon tetszett neki. hogy szavára milyen készsége­sen ugrik ez a tanult gyerek, azaz. dehogyis -ek. egy mérrö' Egy valóságos nők. Hátvan í véste az agyát)' mosta a csontjába: neked parancsolnak s te, ha élni akarsz, teljesítsd a paran­csot. És most lám . .. Ennek a tanult embernek ha egv napig is. de ő pa ranrsol I ö. Bálint, a zsellér Veress. kköz]"gény. Veres« Bálint, az egyéni ('araszt. .Gyorsan . haladtak a munkával. Síi *ögtek forogtak. vizet melegítettek. Seiet mostak, a katlanost kóstolgat- iák. Veress bácsi elemében volt Ha ialmas, izmos alakja nyelte a mun I kát. No igaz. a pálinkát is, amit I csak úgy suttyomban lehetett szopo I gatni, mert Teri néni igen haragú { dott miatta. — Sose törődj vele. Vén varjúnak élesebb a károgása — mondotta az öreg Sziráki Bálint komájának, de bizony maga is olyan rémülten kapta szájáról a literest, mikor az asszonyt hallotta az ajtóban, hogy a komából kipukkadt a nevetés. — Már ittál te ... te . ., te. .., hol az a fiaskó? Sziráki elkomorodott, Szégyeite a fia előtt, hogy így guosmolják. — No, no . .. Bálint nevetett. A mérnök „úr“ családi vihar szelét érezte, hát gyor­san közbelépett szélfogónak. — Hagyja őket édesanyám. Hadd igyanak. Hideg van. Meg aztán.. . — No jó! van. de vigyázz rájuk, mert ha ezek berúgnak, elsózzák a hurkát, mert nem érzik az ízét.. Á homo a disznó farkát csap­kodta. Nevetett. — Te kellenél itthon Pali, mindig. Te bizony. No, add ide azt az üve­get. No. .. Ne sajnáld már csak egyet kortyolok. Most. hogy ilyen sikeresen elsimult a közelgő vihar, még jobban örült mindenki. Az öreg Sziráki moso­lyogva törölgette kétfelé hosszú ba­juszát, amint látta- milyen vidáman tekeregnek a piros kolbászok-hogyan gömbölyödik a kis gömböc, s hogy milyen üdén. szűziesen mosolyognak a hófehér szalonnák El-elgondolkozva kavargatfa a zsírt. És míg nézegette, mikép ör­vénylenek sárgás-pirosán a sza'onna darabok a fakanál után. arra az idő re gondol*, mikor nem volt egész télen egy falat szalonna sem a szá­jában. Arra az időre gondolt, amikor az. emberek nem a disznókat ölték, hanem egymást, amikor egy félliter olaj drága kincs volt. Most mor» C-7 iff Iff -minder, (P! övé, csak zsirjuk 30 liter lesz, meg az a sok szalonna. Csontos arcában mélyen ülő szemei hirtelen megfényesedtek. Két fiára, két hősi halott fiára gondolt... hej! ha még ök is itt lehetnének a toron. Igaz is .. . Tori néni már a vacsora körül szorgoskodik. Élete pá.rja meg a tűzhely mellett jót húz az üvegből, hogy felejtsen. El 1s felejti meg- kavami a zsírt, ami majdnem odaég. mire aztán meg tudja Teri nénitől, miszerint ő nem más, mint egy ré­szeg disznó. Ezen aztán elmorfondiroz egy ki' esit, hogy azt mondja: egy részeg disznó trancsiroz egy hótt disznót... Elérkezik lassan a vacsora ideje, azaz a tor ideje, éjjel tizenkét Óra felé. Mestörllk kezüket és be­mennek a „tiszta szobába“, az utcái szobába. Ez bizony még hideg, nyir­kos, dó nincs zsirszag és mosatlan edény. A finom savanynkáposztaleves meghozza az étvágyat is. A fényes- bőrű hurka- és kolbász-falatok egy másu'án tűnnek el a szájakban. Om­lós, fehér krumpli a körítés és ere tes uborka is akad, aki azzal szereti. De a bor most már törvényesen is ott gyöngyözik a poharakban. Az öreg Sziráki elégedetten szívja a fogát s mivel már van benne vagy három légkör, hát gyakran elérzéke- nyedik. Bizony . . bizony . . szép ez a büdös élet Jókat enni. jókat inni. jó­kat aludni. A többiek bólogatnak, maga Szi­ráki csodálkozik, hogyan tudott ilyen szép mondatot fabrikálni, aztán egy kicsit sajnálni kezdi magát, hogy ii'em lett belőle szónok, és fntvtat.la: — Mert tud.iáfinV pz élet szén Én mondom ezt nektek. Én. Sziráki Já­nos. Csak háború ne legyen. — Az ne. — Ne bizony. Fon- kis szomorúság telepszik s hurkás tálra és megakasztja az újabb falatot. Inkább isznak. Jól csúszik a bor« hiszen zsíros az útja. — Mert csak azt mondom ... a há borúból elég volt. Elég. Én kettőt végigszenvedtem ... Két fiam meg odaveszett.. . Te is, Bálint, hallottál már gránátot pukkani. — Bizony..., de jó ez a bor... — Az jó.-f- Egyél még. fiacskám. — Ügy, úgy. kínáld csak Teri, ki tudja ... Teri néni fonnyadt kis arcára most a rémület is odavonta ráncát. Pali nagyon megsajnálta szegényt. — Ugyan, miket beszél édesapám? Nem lesz háború! — Hát ne is legyen. Anyádnak, meg nekem jogunk van hozzád. Két fiút adtam a hazának. ... Fenéi a hazának! A halálnak. Hát te maradj meg nekünk, első fiúnknak. Halott már nem kell több ... — Igyál komám! — Nem ke!!! Bármi legyen... Ér ted Bálint . . Bármi legyen, csak háborúság ne legyen. — Nohát azért teljesen nincs igaza apádnak. — Mi? Hogy nekem nines igazam? — Jaj lel kecskéim. egyetek már. Ne beszéljetek. Egyetek. Nézd ezt a soványt, itt Palikám. — Nincs igaza apám. mert amit maga mond, az nem egészen helyes, mert ha maga mindenáron csak a békességet akarja, akkor maga paci- fista. — Nem vagyok semmiféle Pista. Talán te nem a békességet akarod? Ta'án te harcolni akarsz? Viszket a bőröd? — Nem erről van szó. — Hát. miről van szó? — Nézze Maga is. meg én is. meg minden becsületes ember a békessé­get akarja, de ha megtámadnak ben­nünket, hát nekünk is fegyvert kel1 forrni v~~* — Áh, fcúlokos vagy te már. Min den frásszal teletömték a fejed ott fent Pesten, az ember alig érti, amit beszélsz. Bálint koma csak mosolygott. Nem nagyon, esak úgy egy kicsit a bajusza alatt. Az ő pünkösdi ki rálysága már megszűnt, hát csak ült az asztal sarkán és szép csendesen nyakai ta a bort. De most, hogy a vita kezdett el- mérgesedni, hirtelen megszólalt: — Pista. — Mi a?... — Az vagy. Paci Pista. Már csak hidd el. Pali biztosan jobban tudja. Tanult ember. Te meg mit tudsz ? Meg én? Enni, inni, aludni. És mit tudtunk mi olyan idős korunkban, mint Pali? Haj, Sziráki, Sziráki. Emlékszel még, mikor először volt mozi a faluban! Oszt esőt játszottak, oszt Terus meg ahogy látta az esőt, felkiáltott, hogy jaj édes istenem, a sok dunnám meg mind kinthagy" fám az udvaron! He-he ... Oszt kint nem is esett. Csak bent. Ott is csak elől. mert hátul még esak nem is csöpögött. Teri néni pironkodva szedte le az asztalt. Máskor már visszanyelvelt volna a komának de most szomorú volt, egyre csak az járt a fejében, hogy itt van ez a derék, okos gyerek, az ő fia. hogy ez is meghalhat. Nem. az lehetetlen. De bizony lehetetlen-e? J.ános bács’ hirtelen nem tudott mit szólni Bálint komájának, hat­osak ennyit mondott: — Igyunk. És ittak s megint vitatkoztak. Teri néni kiment mosogatni. És az embe­rek odabent megegvezfek, hogy nem kell a háború, de akit megtámadnak- az védje magát, mert igaz e. ha most jönne a szomszéd, hogy adják oda a zsirt, meg a sok jó kolbászt neki. hát nem adnák. És mielőtt a szomszéd a torkukba vághatná á bicskáját, már ők jóval előbb beledöfnék a vas­villát Bele bizony Ködösen derengett az új haj nal. És ismét kigyúltak a tüzek. Itt, ott. amott újra fellángoltak a békés élet, a béke tüzei,. hogy hittel hir­dessék: nem akarunk több háborút? LÉGRÁDI JÓZSEF

Next

/
Thumbnails
Contents