Észak-Magyarország, 1955. március (12. évfolyam, 50-76. szám)
1955-03-06 / 55. szám
f. *testasaa> K55« március fe. ESZAKMAGYARORSZAG MBBasHnaa 5 Két kés fekszik előttem az asz- tBionj Az egyik egy rendőrségi jegyzőkönyv. Fent, a papír jobbsarkán ez áll: „Tárgy: Munkásmozgolódás Diósgyőrvasgyárban.” S íme a jegyzőkönyv: *M. ikir. Belügyminiszter ür! Irta' Csala László '.ViiiiiiiiimmiiiiiiiimiiimiiiiiiiiiinniiuiimiiiiiiimuiHi st: A munkásoknak mintegy 50— 60 főnyi csoportja a szerelőcsarnok nyugati végéből indult ki... Útjukban karlengetéssel, szóval, integetéssel magukkal hívták a többi, szerelőcsarnokban dolgozókat is..: hőkön át. Szót sem szóltak, mindenkit a saját gondolata foglalkoztatott; de a gondolat egy téma körül mozgott. Csak később, miután elszívták a cigarettájukat, s miután valamennyien számotvetettek a néA »IStitOp. SsiUort luvest« f5t«a£coo#t «eilltott« ****** ****** ^'J.toM.eic.fccgy kPTr-.ciJsA.gdli^yl fStcraáose« tlhírl***** »»SS?r• «slgax.eiMi.hagy S3 oincTUyea IrányBan b<ifolyAa«.*zt kßv«t£l«c «■ *x &£%*£» tJeAgl tf£1st rlé Tomit,4c ott olgbb Poccooy**ty Artfcr? s.k£r„«;ríí«et.,» Tja.rosctSjí* sttfUtattte noe,*t,ld a. rc-liir' , &éübi iMgJglcadt ár.Ktsliwsíy gyivjgissa,tőt fogtö: fcOrtll .Asiat s gyfetfi«3í.té söpört tagjai1 ceaéljmccték^aajd a Coopert t«e Jtl kiatoíkl kesétek.A a'iríi.atsatá'latitt.hegy a*a hall assait.al a ki- T<w#<nefiaij-# tBbbsv est klältottto.tozy •leBiéllcn 3«ilá búcsl!"Jh:or . Id.OolId dfo?8 Tas,íMt«rgál;/e-i dr.KaHoajy Lísclí lgaz^atihot lípott.dc C kferetkATö ssavakat Intette hoati:»As 5t iswak&sxtU:, klTdaaá^a.ho rv a bdkdt ' Äjtt^Mtte t .*bb 11 sák Illetékes Lclyre.'rr.ütban.c c jopoét t.-; tAf" Aft ott rjc'.'in ~j ‘ ‘ggTaT^c ; g bekiStaaókat lehetett hallani •’ékíti ak árúik: • MA:V.,Vf A tömeg először Szilágyi Levente műszaki főtanácsost szólította meg, és többen kiáltoztak, hogy békét követelnek. Szilágyi főtanácsos elhárította magától a dolgot azzai. hogy neki nincs ilyen irányban befolyása. Ezt követőleg a tömeg az igazgatósági épület elé vonult ésj ott előbb Pozsonyváry Arthur m. kir. ezredest, a HEK/vezetőjét szólították meg, majd a röviddel később megjelent dr. Kazinczy László gyárigazgatőt fogták körül... A csoport tagjai kiáltozni kezdtek;. A gyárigazgató intett, hogy nem hail semmit, mi a kívánságuk, mire többen azt kiáltották, hogy „beszéljen Galló bácsi!” Ekkor id. Gallé János vasesztergályos dr. Kazinczy László igazgatóhoz lépett és a következő szavakat intézte hozzá: „Az a munkásság kívánsága, hogy a békét akarják, ezt továbbítsák illetékes helyre!” Közben a csoport tagjai tovább kiáltoztak és a következő bekiáltásokat lehetett haltáért”: „Békét akarunk!” ... Minthogy a munkásság részéről mindaddig várhatók hasonló kilengések, amíg a hangadók közöttük szabadon mozoghatnak, tisztelettel előterjesztést teszek, a felsorolt egyénék különleges katonai rnunkásszázádökba való ’ azonnali behívására. Diósgyőrvasgyár, 1944, . . ” A másik írás, amely előttem van, egy tíz esztendővel később, 1954. december havában keltezett újsághír: „A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Miskolc város felszabadulásának 10-ik évfordulója alkalmából a „Munka Érdemérem” kitüntetést adományozta Galló Jánosnak, az MTH 100. sz. tanintézet dolgozójának... ” t Tíz esztendő! Miijen kevés idő, s mégis — évszázadok alkotása van benne. Két írás fekszik előttem az asztalon — múlt és jelen! Mindkettő csupán néhány sorból áll — s egy egész történelem húzódik meg a sorokban. Az előbbiben a megaláztatás, az ulobiban a megbecsülés. Miért kapta Galló János a kitüntetést? Azért, mert e tíz év alatt hű fia volt hazájának? Azért is. És azért is, mert egy emberöltőt, 68 esztendőt áldozott fel a munkásnépért vívott harcban! Kommunista volt, e legmagasabb emberi tisztségre emelte őt az élet. S a kommunisták tudtak áldozni! Tudtak, mert nem volt az a hatalom, amely megrendíthette volna őket szent ügyük igazában; tudtak, mert megedzette őket a harc, mint acélt a tűz; tudtak, mert volt szívük és becsületérzésük. A legrettentőbb elnyomatás éveiben is a tömeg élére álltak, így állt a tömeg elé idős Galló János is, 1944 őszén. Pedig akkor, aki kiejtette száján azt a szót, hogy békét! — arra a féktelen reakció rögvest rányomta a bélyegzőt: kommunista, tehát lázító, hazaáruló. És ma? Ma azt a szót kiejteni, hogy béke! — hazafias kötelesség! Ma szabad és kell a békéről beszélni és cselekedni érte! Emberek, szóljatok hát és cselekedjetek, mert veszélyben van a békétek! Szorítsátok erősen és lengessétek magasba a béke zászlaját, s ’ékezzetek azokra, akik vállalté meghurcoltatást és sokszor a halált is azért, hogy Ti szabadon éljetek és alkossatok ..; ★ mikor végétért a béketüntetés, a munkások lassan, lehorgasztott fejjel, komor tekintettel indultak, vissza a szerelőcsarnokba. Ráérősen, zsebredn- gott kézzel ballagtak, sőt egy-egy csoport megállt, rágyújtottak, s kihívó tekintettel néztek az igazgatósági épület felé a bodor füstfelhány perccel ezelőtt történtekre — csak akkor szólalt meg egyikük. — Ezek is megérik a pénzüket ■— mondta, köpött egyet, s tarkójára nyomta simlis sapkáját. — Persze, amikor még harcban voltak a finnek az orosszal, akkor váltig hajtogatták, hogy: magyarok, kövessétek finn testvéreitek példáját, harcoljatok a veszedelmes bolseviz- mus ellen! Hát most miért nem ugatják, hogy: magyarok, finn testvéreitek letették a fegyvert, kövessétek példájukat! Hát persze ... eh, megette a fene az egész kormányt, a politikájával együtt. — Gyorsan körültekintett, nem hallotta-e meg valamelyik „bennfentes”, aztán összeráncolta homlokát, s nehéz léptekkel lassan odébbállt. A kis csoportok is szétszéledtek. A gyárban, mintha mi sem történt volna, folyt tovább a megszokott élet: a szerelőcsarnokokat megtöltötte a gépek monoton zaja. Csak a felügyelők cikkáztak össze-visz- sza, sokkal szorgalmasabban, mint máskor, s a munkások keblét feszítette valami kimondhatatlan erő, valami kikívánkozott robbanni belőlük, mint kazánból a gőz ... * dost Galló Janos' éjeken ál' néni. tudott aludni. Az utóbbi időben sokat betegeskedett, s most, ezen az őszön kiújult mellhártyagyulladása is. A nappalok még csak elteltek valahogy, hanem az éjszakák — azok nagyon kínosak voltak. Estétől reggelig fojtogatta a köhögés, az a fránya orvosság mit sem használt. Csak legalább néhány órát tudna aludni, mert any- nyira kimerült már, hogy mozogni sincs ereje. Igaz, talán akkor sem tudna aludni, ha a mellhártyája békén hagyná, mert gondolatait erősen felkavarták az utóbbi hetek eseményei: bombázás .,. béketüntetés .,. röpcédulák... suttogás a gyárban ... idegesség és kapkodás — úgy hírlik — a vezetői körökben... és most ráadásul ez a Szálasi-puccs! Hej, hogy az a .., hát nem lesz már vége ennek sosem?.' De, de vége lesz, csak egy kis türelem. Ha 58 évig tudtál várni, ezt a kevés időt már kibírod. Hasrafeküdt az ágyban, á párnába fúrta a fejét — ne zavarja a családot ezzel az átkozott köhögéssel. ' Felsóhajtott. Bizony, 58 év ... Egy egész élet. Mit tett ő 58 év alatt. Mit? Felnevelt hat gyermeket! S milyen nehézségek árán!... Hirtelen támadtak rá az emlékek sötét felhői. Agyában villámként cikkáztak a gondolatok, egyik élesebben, a másik homályosan, egymást üldözve, türelmetlenül. Látta magát, mint 17 éves családfenntartót, hét testvére kenyérkeresőjét... Belecsöppent — mar nem is tudja hogy — a munkásmozgalomba . .. Kitiltották a gyárból ■ ■ ■ Csepelre került, bizalmi lett a háború idején ... Megalakult a Tanácsköztársaság, s ő harcba indult a csepeli Vörös Gárda zászlóaljban ... Néhány hónapig gyönyörű volt az élet, aztán... aztán menekülni kellett. Csehszlovákiába szökött, s ki tudja, hány helyen dolgozott, mert ha megtudták, hogy kommunista, rögtön kívültették a szűrét. Közben megnősült. Aztán, 7 év után felszólították, hogy hagyja cl Csehszlovákiát. Hazajött, üldözték meghurcolták, lecsukták ... Újból kiszökött, de megint csak ha- zatoloncolták. Munkát, kenyeret nem kapott. Hetenkint jelentkezett a rendőrségen. Miskolcon, a Csorba-telepen húzódott még nagy családjával. Hajlékuk — mint a rongyos kabát: szélfujta vi- tyilló, bútoruk — cukrosládák. Kenyerük — sokszor semmi. Az urak olykor kijártak a Sajó-mentére vadkacsázni és nyulászni, s néha, apróbb szolgálatokért eléje dobtak egy-egy koncot. Ö leginkább az elejtett vadakat kutatta fel, amelyeket nem találtak meg a vadászkutyák, de neki jobb volt a szimatja, mert azok telt hassal és füttyszóra kerestek, viszont őt a korgó gyomra, s az éhes gyerekszájak sírása ösztönözte. Teltek a hónapok, s ő már alig bírta. Elhatározta magát: végez a családjával és önmagával. De nem! Ki kell tartani! Ez az égbekiáltó igazságtalanság nem tarthat örökké, s ha rá nem is, de gyermekeire jobb jövő vár... f) miékeiből hirtelen ablak- fj zörgetésre riadt fel. Felkönyökölt, halig atódzott. Újabb zörgés. Igen, jól hallotta, az ő ablakát döngeti valaki. — Ki az? Senkisem szólt. — Ki az?! — Rendőrség!!! Izgatottan kikászálódott az ágyból, világosságot gyújtott. Felriadt az egész család, s álmos-értelmetlenül meredtek a családfőre. Mit tegyenek? Jaj, mihez is fogjanak hirtelenjében! A kinyiló ajtóban két rendőr állt. — Maga idős Galló János? — így az egyik. — Igen... — öltözzön, letartóztatási parancs van. Callónak fejébe szökött a vér. — De biztos úr, nézze, itt az igazolvány, -fekvő beteg vagyok, járni sem szabad . .. Vitatkozás, érvek, cáfolások, asz- szonyi könnyek, végülis a rendőr „megkönyörült”. — Rendben van, de a fiát, Galló Ferencet is elő kell állítani. Öltözzön! — förmedt a fiúra. Ferenc kérdőn nézett apjára, s aztán felöltözött. Nem lehetett mást tenni — elindult a rendőrök között. Galló János otthonmaradt, magábaroskadtan, össze szorított ajakkal. Odakintről a léptek egyre távolodtak, s midőn már semmit sem lehetett hallani, felzokogott az anya, Ferenc édesanyja . * 30 perc sem telt el, újból beállított a rendőr. — Öltözzön! Elő kell állítani! És már vitték is, illetve vonszolták, mert jártányi ereje sem volt, egyenesen a gyári rendőrségre, a hírhedt Gólyavárba. A fogda zsúfolásig megtelt. Ekkor már ott volt többek között Kerner lakatos, Boha Ernő esztergályos és Feri fia. Idős Gallót felvitték az irodára. Már várta egy fogalmazó — pizsamában, álmos-dühösen, cigaretta- csutkával a szájában, keresztberakott lábakkal, hátradűlött széktámlával. Negédességet erőltetett vöröslő arcára. — Uraim — mondta, pedig Galló János csak egyedül volt a szobában — bocsássanak meg, nekem parancsom van, hogy előállítsam Önöket. álló János gyomrát felkavarta az undor. A fogalmazó folytatta. — De uraim, védjék magukat! Megadatott rá a lehetőség. Legyen okos, mondja, ki szervezte a béketüntetést? Galló elkomorodott. No, hát ki is? A fenét kellett azt szervezni. Jött az magától, abból a sok feszülő munkáskebelből, s amikor ott álltak az igazgatóság előtt, az ő nevét kiáltotta a tömeg, beszéljen ő, mint a munkásság szóvivője. — Hogy ki? Erre kíváncsi az úr? — kérdezte Gállá lassan, vontatottan. — Hát én! — és kihúzta magát. — És a két fia? — Azok is és mindenki, az egész gyár. A fogalmazó közelebb hajolt Gallóhoz, összehunyorított szemekkel kutatta arcát, s jelentősen sziszegte Jogai között: — Nem fél, hogy következményei lesznek?... — A békeóhajnak csak egy következménye lehet: béke! És azt csak üdvözölni tudjuk! — Miért vitte bele a két fiát? — Mert a gyermekeim..; Megkezdődött a vallatások sora. Az apát azzal fenyegették, valljon, nevezze meg a többi szervezőt is, mert a fiai élete forog kockán. A fiúknak azt mondták, valljanak, ha kedves az apjuk élete. Dehát mit valljanak?! Azt, hoog békét akarnak?! Hiszen ezt most is vallják, ők is és ezrek a gyárban. nyilas székházba vitték őket. Újabb kihallgatás. Aztán a rendőrségre, majd ismét a nyilasházba, koszos, dohos, fogdának kinevezett helyiségbe. .. . Hajnalodott. Galló Jánost a nyilasvezér. Bárány „testvér” faggatta. Az előtér és a vallató szoba közötti ajtó félig nyitva volt, kinézett rajta, s látta, hogy az előtérben néhányadmagával ott van a fia is. Egy asztalon egy nyurga „testvér” feküdt, bizonyára belefáradt az ütlegelésbe, mert úgy elterült, mintha halott lenne. Egy asszony lépett be. Hiszen ez az ő felesége! Alig ismert rá. Szegényt, hogy megtörte az utóbbi napok izgalma. De hogy került ide? Biztosan „véletlenül” csúszott be. Vagy ki tudja ... Szegényke, ismeri már ezt a sorsot, megtanulta, hogy lehet besurranni az őrök közt. Galloné, amikor csak a fiát látta, rosszat sejtve felsikoltott. — Az apád!... Galló János, mint a sebzett oroszlán, összeszedte maradék erejét, átkiáltott az ajtón: * — Ne félj, élek!... A kínzó-vallató nyilas felpattant, torkonragadta a férfit, míg egy másik az asszonyt kipenderítette az ajtón. .. Teltek az órák, nehéz, súlyos órák. Nyolc óra felé egy csendőrszázados lépett a foglyok elé. Előadást tartott nekik a hungarista légióról, amelyik „igazi”, „magyar” szervezet, a nemzet „reménysége”. Nagyszerű céljairól beszélt, többek között emberbaráti érzelmükről, akik feladatuknak tartják, hogy az eltévelyedett magyarokból embert neveljenek. A foglyok sötéten néztek rá: szemük haragvó villámokat szórt felé, s undorodva elfordították fejüket .. i * árom napig voltak á nyilas székházban, étien, szomjan, törődötten. Ezen a napon éjjel 11 óra tájban teherautók gördültek a székház elé. Gyorsan, nagy sebbel-lobbal felta- szigálták a foglyokat a gépkocsikra — minél kevesebb legyen a szemtanú, noha sötét éjszaka volt! — s megindult a karaván. Alig haladtak néhány házsornyit, a gépkocsik megálltak. Idős Galló szivében meghűlt a vér. Rossz sejtelmek támadtak rá. Mii akarnak ezek a gazemberek? Hiszen ebben a házban lakik a fia ... Még arra sem volt, ideje, hogy arra gondoljon, miért nem szökött meg a fiú, Jánost már hozták is a csendőrök, s feltaszigálták a kocsira a többi rab közé. Így hát együtt volt már a család három férfitagja: az apa és két idősebb fia... Idős Galló János ekkor már nagy lázas-beteg volt. Tüdeje sípolt, fulladozott. Az orvos azt mondta, feküdnie kell, ápolásra szorul, de az „emberbarát” nyilasok nem könyörültek. Igen, emberbarátnak vallották magukat, csakhogy szerintük a kommunista nem ember... Már szürkült az ég alja, amikor megálltak a gépkocsik. Az országot látottak rögtön hírül adták, hogy Szilvásváradon vannak, a grófi kastélyban. A kastélyban, ahová a munkásnépnek eddig tilos volt belépnie — s ime most egyszerre tömegestől „megvendégelik” őket. Jó messzire hozták őket hazulról, minél távolabb a munkásságtól, annál biztosabb! Hideg őszi reggel volt. A két fiú levette kabátját, s az apára borította, az apára, aki, miután levették a kocsiról, elvesztette eszméletét. De olykor-olykor, amikor magához tért, biztatóan mosolygott s halkan suttogta: — Csak türelem.. . tűrjetek még egy kicsit... Feri szívét fájdalom szorongatta. ■ Agyát elborította a tehetetlen düh, s magából kikelve nekirontott Báránynak. — Ha apám meghal, meglakolsz! Bárány mellbelökte a fiút, gúnyosan röhögött, röhögött, de már nem olyan biztonságosan, nem olyan dölyfösen, kissé torz volt már ez a vigyorgás. füveitek a napok* ki tudja f ) hány. Az ember nem szá- ^ mólja a borzalmak napjait, hiszen egyik olyan, mint a másik, s ha átéli őket, az egész összemosódik, s egyetlen rossz emlékként marad meg tudatában.; $ Teltek a napok. ■.. étlenül és tétlenül. Azaz nem egészen tétlenül, mert felváltva gödröt ástak. Azt suttogták — de maguk sem merték bevallani —, hogy az lesz a sírjuk. Azok ássák, akik belefeküsznek..-, S a gödrök napról-napra szaporodtak ... Reggelenkint megjelentek a nyilasok, s ordítottak: — Mars ki a gödrökhöz, kutyák!-... Galló János egészsége kissé feljavult, a táborban élt egy internált orvos, aki jószívvel volt iránta. De csak azért gyógyulna meg, hogy egészségesen fogadja magába valamelyik sirgödör? Nem, az nem lehet elvtársak, bízzatok, már nem kell soká várni! S ők csaknem valamennyien bíztak és szenvedve tűrtek. Hogy mi. tartotta bennük a lelket? Egy-egy kézszorítás, a nyilasok iránti gyűlölet, egy-egy hírfoszlány, amely ki tudja, milyen véletlen folytán került hozzájuk a külső világból — no meg egy 'dal. Egy dal, amely az eltiport magyarról szólt. Szép volt a szövege, s a dallama is olyan édes-bús, amit megkönnyezett ugyan az ember, de szívét mégis felbátorította. Kevés volt köztük a kommunista, talán még a negyede sem, de hrt az internálótábor sorsban eggyéforrasz- totta őket, úgy ez a dal érzelmekben kovácsolta összébb a szíveket: S ez az érzelem a remény sugara volt. Hinni, bízni a holnapban.. % Csak a kishitüek, a kevésbé edzettek mondtak le a becsületről. Me,rt ilyen is akadt, ha nem is sok. Az egyik az életet dobta el magától, a másik árulóvá lett. De a nagytöbbség bízott és kitartott. ‘ o most kedves olvasó ne A. gondold, hogy e történetnek csattanós vége lesz. Nem, a befejezés egyszerű, de ha ismered a történelmet s minden bizonnyal ismered —, hiszen magad is éled, magad is cselekvő részese vagy és voltál! — akkor érthetőnek tartod. S én, mivel történelmet írok — a történelemnek egy porszemét —, a valót írom le ügyi ahogy az a 68 esztendős Galló János emlékezetében él. ... Az egyik éjszakán arra ébredt a szalma-álmon, nyugvó fogolytábor, hogy szokatlanul nagy a s-ür- gés-fbrgás. A folyosókon kopogós> patkós csizmák rohangáltak, csörög- tek-zörögtek a fegyverek, berregtek a gépkocsik motorjai. Pattogó-kap- kodo szavak, ’harsány káromkodás, lent az udvaron ordítozás ... Őszi szél rázta az ablakokat, s fütyülve4 vésztjóslóan süvített át az ajtó ha- sadékain, s be a kastély évszázados kandallóin, mintha csak ki akart volna űzni-seperni valakit* vagy valamit a falak közül, Bizony, ez a szél egy rettenetes erejű vihar előszele volt, olyan viharé, amely gyorsan megjelenik, gyorsan tovavonul, hogy utána felragyogjon a kék égen a nap, s mosolyra derüljenek az emberi arcok. A foglyok egyike felkönyökölt, a másik egy harmadikhoz suttogotti többen az ablakhoz merészkedtek, de mit sem láttak, mert odakint nagy volt a sötétség; csak a hangzavarból következtettek, hogy nincs rendjén valami. így vártak, találgattak hajnalig. Mikor aztán teljesen megvirradt, egy csendőr lépett be. — Kotródjon mindenki amerre lát! — kiáltotta, s ő volt az első, aki gyorsan elvitte az irháját. Bizonyára sietős volt neki.,. foglyok nem akartak hinni fülüknek. Álom lenne? Dehogy, hiszen mindannyian ébren vannak! Lassan kimerészkedtek, először a folyosóra; majd az udvarra. Sehol egy léleki sehol egy „testvér”. Hát hogy, hová lettek? S ha olyan gyorsan to- vábbálltak, szinte hihetetlen, hogy még a sirgödrök széléhez sem állították őket, hogy valamennyiüket belepuskázzák!... Nem, nem valami csalétek ez? Csak az öreg Galló, meg néhá- nyan a kommunisták közül mosolyogtak, úgy, ahogy még sosenij ragyogó szemmel, könnyezve, remegő ajákkal... ; — Gyertek csak — suttogta az öreg Galló —, hallgassátok ... Csitt... szót se, arra kelet feléi hallga csak __ Kelet felől a pirkadó ég alján tüzérségi sortűz rázta meg az étert. Süvítve, mennydörögve, félelmetesen — s mégis oly boldogítóan..: cA tek .:: foglyok csak álltak, — sírva-nevetve, kéz a kézben. Mindent megértet-
