Észak-Magyarország, 1955. február (12. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-11 / 35. szám

ÉSZAKMAGMRORSZffi r N. II. a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének beszéde a Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülésszakán 's.. J AZ MDP BORSOD-ABAUJ-ZEMPLÉN MEGYE! PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI. évfolyam 35. szám Ara 5« fillér Miskolc. 1955 február 11, péntek A világ békéjének erős védelme A Szovjetunió Legfelső Tanácsi nak ülésén Moloiov elvtárs, kül. ügyminiszter világpolitikai jelentő­ségű hatalmas beszámolóban ismer­tette a nemzetközi helyzet tízeszten­dős alakulását, a Szovjetunió külpoli­tikáját, választ adott a világhelyzet döntő kérdéseire. A beszéd összefog­lalta azokdt a valamennyi nép érde­keit szem előtt tartó magasrendű el­veket, amelyek a Szovjet unió külpoli­tikáját minden időben vezették és ma is irányítják. Az előterjesztett újabb konkrét, reális javaslatok a német és osztrák kérdés rendezésére ismét meg­győző bizonyságot szolgáltattak a Szovjetunió következetes békepolitiká. járói. A nemzetközi helyzetben az elmúlt tíz esztendő alatt gyökeres változások történtek. Az erőviszonyokban jelen­tős eltolódás állt be a béke, a demok­rácia, a szocializmus erői javára. Szá­mos ország véglegesen kiszakadt az imperializmus rendszeréből. A máso­dik világháború előtt a Szovjetunió egyedül állta a kapitalizmus viharát, — a szovjet haderőnek a második világháborúban aratott történelmi győzelme eredményeként létrejött a szocializmus és a demokrácia világ­tábora, — „élén a Szovjetunióval, illetve helyesebben: élén a Szovjet­unióval és a Kínai Népköztársaság- gaV‘. 600 millió európai lakosnak csaknem fele, 1100 millió ázsiainak szintén majd fele a szocializmus útját járja. A nemzetközi erőviszonyok helyes mérlegeléséhez emellett figyelem­be kell venni olyan tényeket, hogy a 350 milliós India a béke és a népek közti barátság megszilárdításának egyre jelentősebb harcosává fejlődik; Indonézia és Burma is lerázta magá­ról a gyarmati elnyomás igáját; tere­bélyesednek a nemzeti felszabadító mozgalmak egy sor ázsiai országban. Az imperialisták nem akarnak bele. nyugodni ebbe a kialakult új helyzet­be. Vágyálmokat kergetnek s a sza­baddá vált országokban ismét vissza szerelnék állítani a kapitalisták és földesurak rendszeréi. Mi sem jellem­zőbb érre, mint a Szovjetunió elleni intervenciók fömesterének, Churchill- nek immár rögeszmévé vált jelszava, hogy „csírájában kell megfojtani a kommunizmust“. 37 évvel a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győ­zelme után!! Az éhes disznó, persze, mindig makkal álmodik! Churchill és társai számára elfogadhatatlan a né­pek akarata. Egyáltalában nem is hajlandók elismerni, hogy a népek­nek joguk van dönteni saját sorsuk ról, joguk van megszabadulni a kapi- talizmus láncaitól. A szocialista tá­borhoz tartozó osztályokat a Chur- chili-féle agresszorok szeretnék visz- szaterelni a „szabad világnak“ csúfolt és hazudott kapitalista akolba. A maximális profitra szomjazó mono­polisták helyre szeretnék állítani az imperializmus egykori egységes világ­uralmát. Jy’ z a törekvés jellemzi az Egyesült Államok és Anglia vezetésével kialakult katonai tömbök rendszerét, ez magyarázza agresszív politikáju­kat, amit „az erő politikája“ cégér alatt folytatnak. Az „erő politikájá­nak“ melldöngető hangoztatása lénye­gében annak a 'fikciónak elhitetését célozza, hogy az imperialista tábor gazdaságilag, politikailag és katonai, lag erősebb. Ezzel az ámítással félel­met, zavart akarnak kelteni a demok­ratikus és szocialista táborban. Mind­inkább bebizonyosodik azonban, hogy ez a politika sokkal inkább azok kö­rében okoz fejvesz'ettséget. akik al­kalmazzák. Különösen nagy jelentő­sége van Molotov elvtárs ebben a kér­désben mondott szavainak. „A Szov­jetunió és az Egyesült Államok kö­zött az erőviszonyok terén immár el­dőlt a helyzet. Ha a Szovjetuniót minden embererejével, óriási anyagi erőforrásaival, minden külső szövet­ségesével együtt összehasonlítjuk — és ennek során tekintetbe vesszük azt az erkölcsi és politikai támogatást, amelyben a békepolitikát a más or­szágokban élő néptömegek részesítik —. ha tehát összehasonlítjuk a Szov­jetuniót úgy, amilyen ma, az Ameri­kai Egyesült Államokkal, és ha ezt az országot a fent említett öszés ada­tokkal vesszük, akkor világossá válik, hogy a Szovjetunió nem gyengébb az Amerikai Egyesült Államoknál.“ A szovjet külügyminiszter felsora­koztatta azokat re megcáfolhatatlan tényeket, amelyek az imperialisták agresszív, békeellenes, sötét szándé­kaira mutatnak,, így: a. német újra- fclfegyverzcst, a taivani helyzetet s az atomháborúval való elvakult fe­nyegetőzést. A Szovjetunió törekvéseit ezzel szemben áthatja a kollektív biz. ionság eszméje, a különböző rendsze­rek békés együttműködésének gondo­lata, a béke megvédelmezésének szi­lárd akarata. A szovjet külügyminiszter megvilá­gította a béke megvédésének reális távlatait. Ebben a vonatkozásban ki kell emelnünk beszédének egyik igen fontos részét: „A nemzetközi feszült­ség enyhítését csak a legagresszívabb erők és cselszövényeik elleni harccal lehet elérni, következésképpen ennek a harcnak nem hogy nem szabad gyengülnie, hanem azt még nagyobb kitartással még több hozzáértéssel, még következetesebben kell folytatni.“ A béke legfőbb támasza a Szovjetunió legyőzhetetlen ereje, a Kínai Népköz- társaság hatalmas iramú fejlődése, a demokratikus és szocialista tábor gazdasági és politikai sikerei. Ennek az erőnek növelése politikailag, gaz­daságilag és katonaitag — a béke ja­vára szolgál. Ebből folyik a moszkvai értekezletnek az a határozata hogy a párizsi egyezmények ratifikálása ese­tén a békeszerető országok minden szükséges intézkedést megtesznek vé­delmi képességük fokozására. A szocialista táborban foglal he- ** lyet hazánk is. Molotov elvtárs­nak erről a táborról mondott szavai, az egész nemzetközi helyzet mélyre­ható megvilágítása erősíti öntudatun­kat, növeli ügyünk igazába és győ­zelmébe vetett rendíthetetlen hitűn- ' két, újabb áldozatokra, erőfeszítések­re sarkal bennünket, hogy megóvjál; tízesztendős kemény, szorgalmas munkánkkal kivívott eredményeinket. népünk békés alkotó életét. Népgaz dóságunk továbbfejlesztése, soraink egységének megszilárdítása pártunk és kormányunk követésében, a szőrié lista hazafiság elmélyítése, re Szovjet­unióhoz és a szocialista tábor többi j országához fűződő kapcsolat aink to­vábbi gazdagítása, erőink minden j irányú gyarapítása — ez a feladatunk az egyetemes béke megvédelmezésé­nek hatalmas harcában. Erre hív fél ! bennünket is a Szovjetunió Legfelső Tanácsának a világ népeihez és par­lamentjeihez intézett deklarációi" Nem. kétséges, hogy dolgozó népűn i újabb sikerekkel, helyt állással, rendít­hetetlen egységével járul majd hozzá az emberiség legdrágább kincsének, a békének megőrzéséhez. A FELSZABADULÁSI VERSENY SIKERÉÉRT Aki jól dolgozik, többet keres Két héttel ezelőtt az ózdi III-as számú kohó dol­gozói versenyt kezdeményeztek s megállapodtak ab­ban, hogy az I-es számú kohó a II-essel, a III-as szá­mú kohó pedig a IV-essel lép párosversenybe. Megfo­gadták, hogy letörlesztik a januári adósságot. Januárban és februárban az I-es számú kohó kol­lektívája dolgozott a legjobban. Balázs Lajos. Füsti István, Homoly Barna brigádja egyenletes kohójárat­tal egy kohó köbméteren 19.1 tonna nyersvasat ter­melt naponta, amelynek 69.6 százaléka kiváló minő­ségű volt. Érdemes volt jól dolgozniok. Füsti elvtárs 3.104 forintot, Homoly elvtárs 3.012 forintot. Balázs elvtárs pedig 2.883 forintot keresett. A brigád tagjai­nak is 2.500 forint körül volt a keresete. A IV-es számú kohó kollektívája rosszul dolgozott és kevesebbet keresett. Kaszper elvtárs 1585 forintot, Vámos elvtárs 1675 forintot, Jakab elvtárs pedig 1751 furintot keresett januárban. A IV-es kohó dolgozói egy kohó köbméterből csak 16.8 tonna nyersvasat tudtak kitermelni. A nyersvas minősége is csak 44.6 százalé­kos volt. Tanulság: jó munkáért több kereset. Ifjú olvasztárok ragyogó helytállása Felszabadulásunk 10 éves évforduló­jának nagy ünnepére a diósgyőri fia­talok is igyekeznek beváltani adott, szavukat. A másodéves olvasztártanu­lók. akik délelőttönként az iskola padjaiban sajátítják el az acélgyártás nehéz mesterségét, felajánlották, hogy április 4-ig 25 adagot önállóan legyártanak s tíz üstöt előkészítenek a osapoláshoz. Február 9 én az elektroacélműben a XIII. számú kemencénél Mislóczki Mátyás Kossuth díjas főolvasztár ve­zetésével az iparitanulókból álló ol vasztárbrigád kitűnő eredményt ért el. Az első esapolásnal 144 százalékot teljesítettek. A brigád tagjai Harcsa Lajos, Horváth Endre, Bencze Béla, Ferenc Rudolf, Takács László és Gon­del Ferenc minden dicséretet meg­érdemelnek. Országos versenyre indul « Bukovenszky-brigád BUKOVENSZKY PÁL a brigád vezetője A néhány hónap alatt országos hírűvé vált Bukovenszky Pál gépi- vakolóbrigád néhány nap múlva Budapestre indul az építésügyi mi­nisztérium által megrendezendő or­szágos gépivakoló versenyre. A ver­senyen az ország valamennyi gépl- vakolő brigádja részt vesz és az első helyezést elérő brigád 5000 forint pénzjutalomban részesül. A brigád nagy eséllyel indul ezen a versenyen, hiszen már két alkalommal tettek elsők az országos versenyben. A vakolókocsit csütörtökön már fel­vontatták Budapestre. A brigád, reméljük, hogy meg­állja a helyét a versenyben és újabb dicsőséget szereznek a miskolci épí­tőmunkások hírnevéhez. Megnőtt az elővájási munkahelyek becsülete a lelsönvárádi bányaüzemben A felsőnyárádi bányaüzemben hosszú hónapokon keresztül st megfelelő munkahelyek hiánya akadályozta a terv teljesítését. A bányászok közül sokan inkább be-< teget jelentettek, semhogv elővájás-» ra mentek volna dolgozni. Januárban ugyan mind a 25 elő-* vájási munkahelyet telepítették, da alig volt csapat, mely az egész hó-< napot kidolgozta volna ott. Február elsejétől azonban új te-* lepítésl terv szerint kezdődött a munka a feLönyárádi bányaüzem­ben A minisztertanács határozata, a bányászok új bérezéséről megnö­velte az elővájási munkahelyek be­csületét. Mikor a csapatcédulákat beadták, az üzem vezetősége nagy meglepetéssel látta, hogy a csapa­tok mintegy 80 százaléka elővájási munkahelyre kérte magát. Hogy w ne, mikor kiszámították, hogy pél­dául Kopasz Ferenc brigádja, mely decemberi tervét 120 százalékra teljesítette, ha februárban is így dolgozik, egy hónap alatt mintegy 600 forinttal magasabb keresethez jut. A felsőnyárádi bányaüzemben rendkívül fontos az elővájások meggyorsítása. Több munkahelyre van szükség, hogy az üzem telje­sítse széntermelési tervét. Most, hogy a csapatok önként jelentkeztek elővá.iásra, nemcsak az elővájások sebessége, de minősége is megja­vul. (Mint tegnapi szá­munkban közöltük, a Lenin Kohászati Mű­vekben egy héten ke­resztül vizsgáljuk: ho­gyan növelhető a mun­ka termelékenysége? íme az első nap tapasz­talataiból. Mivel kezdjük? A kohászati üzemek martinacélművében a munkások százai harcolnak a programszerinti, jobbminőségű acélért. A szorgos kezek jó mun­kája nyomán naponta többszáz tonna acélt csapol­nak a kemencékből. Három különböző ciklus — a vaskert, pódium, öntőcsarnok — munkája szük­séges az acélgyártáshoz. A munka tulajdonkép­pen a vaskertnél kezdődik — itt kezdi hát a brigád is a tapasztalatok gyűjtését. A brigád tagjai most egész műszakon át azt figyelik meg, hogyan dolgozik a vaskert, milyen a kapcsolata a pódiummal, a kemencékkel, hogyan alakul a grafikonszerinti termelés. Reggel 6 óra. Áradatszerüen jönnek-mennek az emberek. A vaskert területén néma csend, a daru is lomhán pihen, mintha semmi dolga sem lenne. Körülbelül egy óra telik el semmittevés­sel s így a műszakváltást avatatlan szem nem is tudja pontosan megfigyelni. A 320.802 számú kocsiban 10 dolgozó pihen, üldögél, s azon ta­nakodik, hogyan lehetne többet keresni (?!!!... talán próbálnának meg dolgozni!) De a többi vágonnál is láthatók kisebb csoportok, s hogy azok miért tétlenkednek, talán csak a műszaki vezetők tudnák megmondani. Műszaki vezetőket azonban nem találni se­hol. Vajon hogyan végzik munkájukat? — ve­tődik fel a kérdés, amikor a vagonok kirakása szervezetlen, mert a műszaki vezetők nem ad­ják ki a munkát. Még a rendezőben áll a kocsi, be sem tolták a vágányokra, amikor már „a százszázalékon felüliek” (így nevezik magukat) megrohanják, s elfoglalják a kedvezőbb kira­kást biztosító vagonokat. így a fiatal, új mun­kások, akiknek nincs tapasztalatuk, olyan vago­nokra kerülnek, amelyeknél a tervteljesítés ne­héz feladat, éppen az anyagkeveredés, a vago­nok helytelen, rossz berakása miatt. Tapaszta­latlanságuk is hozzájárul, hogy tervüket nem tel­jesítik és mert nem is segítik őket, elkesered­nek. többen otthagyják munkahelyüket. Hogy ez mennyire így van, csak egy példát mondunk el. Januárban 22 dolgozó jelentkezett felvételre, ugyanakkor 27 dolgozó számolt le, hagyta ott munkahelyét. A LEGFŐBB; A TERMELÉKENYSÉG Harítiincháromezer forint története ELSŐ NAP Az első tanulságot mindjárt le is von­hatjuk: A munka megkezdése szervezetlen, nem ké­szítik elő megfelelően. Felmerül a kérdés: nem kellene-e egységesebbé tenni a műszakváltást, javítani a vezetők munkáját? De helyes volna megakadályozni a nagymérvű munkaerővándor­lást is. A brigád tagjai felkeresték irodájában Tóth János főművezetőt. A beszélgetés folyamán az első kérdést Nagy Béla elvtárs normatechnoló­gus, a brigád egyik tagja tette fel: Vezetnek-e grafikont a pódium hulladékanyag ellátásáról’ A válasz: néma csend. Oravecz András elvtárs technikus, a brigád másik tagja megkérdezte: — Mi az oka annak, hogy a teknőket nem használják ki megfele­lően, miért nincsenek rendesen megrakva? Tóth elvtárs erre így felelt: — Először is ez nemcsak rajtunk múlik, ha­nem az alapanyag-gyárrészleg munkáján is. Nem egyszer előfordul, hogy a kintről és a gyár területéről érkező vagonokban össze vannak ke-, verve az adagolható és a nem adagolható hulla­dék anyagok. Másodszor a préselt báláknak rossz a mérete. Ha ugyanis egy bálát (kockába préselt hulladékanyagot) teszünk a teknőbe, úgy az csak fele a kívánt súlynak, ha pedig kettőt, akkor térfogata miatt nem lehet egyszerre be­adagolni a kemencébe. Jobb lenne ha a hulla­dékot nem kocka, hanem téglalapokra présel- nék, így növelni lehetne az átlagos teknősúlyt. — Szóltak már erről valakinek, történt va- 'ami intézkedés ennek érdekében? — Nem. Csak egymás közt beszéltünk róla hangzik Tóth elvtárs válasza. (Kár, mert így könnyebb munkával többet termelhetnének és kereshetnének.) Igen érdekes jelenetnek voltunk szem- • tanúi délelőtt, miután újra megkezdtük kőr­útunkat. A II. számú kohótól a 180 tonnás ke­mence számára betoltak a vágányra egy nyers- vasüst-kocsit, folyékony nyersvas,sál. Az öntő­daru javítás miatt nem tudta az üstöt kiüríteni, helytelen volt tehát a kocsi odairányítása. Ezért viharos jelenet zajlott le a tolatásvezető és a martini nyersvas-disz- pécser között. Diszpécser: — Mi­nek hozták ide! A keve­rő kemencéhez kellett volna vinni! Tolatásvezető: Nem mondták, hogy hová vi­gyük! (Csak annyit jegyzünk meg, hogy a kocsi 6 óráig ottmaradt és az üstbe befagyott a nyers­vas!) A másik tanulság, amit levonhatunk: Még most sincs meg a tervszerű együttmű­ködés a nagyolvasztó és a martin között. A nagyolvasztómű nem grafikon szerint adja a nyersvasat, s a martin vezetői sem törődnek ezzel. • ' A brigád megtekintette a pódiumon a be­rakást, s megnézte a kemencék erről vezetett grafikonját. A következőket tapasztaltuk: A berakási idők igen hosszúak: 1. darura várás miatt, 2. a teknőknek nincs meg a súlyuk, így berakás hosszabb ideig tart. Ezért fordulhat elő például olyan jelenség, hogy az egyes és kettes számú kemence bera­kása között másfélóra eltérés vari! A brigád tagjai rövid számításokat végeztek: Egy teknő súlya 800 kilogramm (illetve csak kellene len­ni). Egy teknő berakási ideje 2 perc. Ha megvan a teknősúly, úgy egy műszak alatt kb. 50 teknő anyagot kell egy kemencébe 100 perc alatt berakni. Ha viszont a teknősúly mondjuk csak 400 kiló (mint ahogy tapasztal­tuk is), úgy 100 teknő anyag berakása szüksé­ges a kemencébe, ami kétszáz percet jelent. Ez idő alatt az átlagos tonna/óra kihozatalt véve alapul, kemencénkint és műszakonkint 30 tonna acéllal lehetne többet előállítani. Ez mintegy 33.000 forintot jelentene nemzetgazdaságunk­nak. A vaskert műszaki vezetőinek e példá­ból is látniok kell, hogy a szervezetlen, fegyel­mezetlen munka mit eredményez. Nem különö­sebb erőmegfeszítésről van tehát szó, hanem csak a meglévő termelőberendezések jobb ki­használásáról. Néhánv rejtett tartalék tehát már az első napon napfényre került. Most csak röviden von­tuk le a tanulságokat, az illetékes vezetők fela­data. hogy a hiányosságokat kiküszöböljék. A brigád holnap azt vizsgálja meg, hogy mi­lyen szervezett a munka a martin öntőcsarno­kában?

Next

/
Thumbnails
Contents