Észak-Magyarország, 1955. február (12. évfolyam, 26-49. szám)
1955-02-10 / 34. szám
2 eszakmagyarobszAg CsiHc>'i!K. ‘955. február I*. ÍV. Sä. Hruscsov beszéde a Szovjetunió Legfelső Tanácsának február 8-i ülésén Moszkva. (TASZSZ) Küldött Elvtársak! A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának és a korolnö. kök tanácsának megbízásából java- solom, nevezzék ki a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége Ml. nisztertanáesának elnökévé Nyikolaj Alekszandrovies Bulganyin elvtársat. (Viharos, hosszantartó taps.) Valamennyien úgy ismerjük Nyikolaj Alekszandrovies Bulganyint, mint a Szovjetunió Kommunista Pártjának hü fiát, aki minden erejével a szovjet népet szolgálja. Bulganyin elvtárs a nagy Benin méltó tanítványa és J. V. Sztálinnak, Benin műve folytatójának egyik legközelebbi harcostársa, ki váló pártmunkás és államférfi, (Hosz- szantartó taps,) Bulganyin elvtárs a moszkvai vámul szovjet elnökének, az OSZSZHZK népbiztosai tanácsa elnökének tisztségében, a nagy honvédő háború idején végzett negyjelentö égü katonai mun kában, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökhelyettesének, majd az utóbbi években a Szovjetunió Miniszterraná esa eleid elnökhelyettesének és a Szovjetunió honvédelmi miniszterének tisztségében bebizonyította, hogy te kintélyes és tehetséges szervező Gazdag tapasztalatokkal rendelkezik a politikai, az állami, a gazdasági és a katonai munka területén. Mindez amellett szól. hogy Bulganyin elvtá.rs eredményesen megbirkózik a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének teendőivel. Meggyőződésünk, hogy a Szovjetunió kormánya elén Nyikolaj Alek szandrovios Bulganyinnal, eredmóMoszkva (TASZSZ). V. M. Molotov beszámolója elején ismertette azokat a változásokat: amelyek a második világháború befejezése óta történtek a nemzetközt helyzetben. A második világháború döntő fontosságú eredménye volt — mondatfa —hogy a kapitalista világtábor mellett megalakult a szocializmus és a demokrácia viiágtábora, élén a Szovjetunióval, illetve helyesebben élén a Szovjetunióval és a Kínai Népköztársasággal. Napjainkban a Szovjetunió nemzetközi helyzete már nem olyan, amilyen a háború előtt vöt'. Ma már a Szovjetúnió nem a világ egyedüli szocialista állama. A Szovjet- únió nemzetközi elszigetelődése már a múlté. A tőkés tábor mellett kialakulj a szocializmus és a demokrácia tábora, amely 12 államot tömörít. Molotov képet adott ezután az új népi demokratikus típusú országok sikereiről és hangsúlyozta, hogy jelenleg c Szovjetúnió minden jelentősége és különleges szerepe mellett, annak a Szovjetúnió- nak, amelynek ereje a nehézipar magas fejlettségén és ugyanakkor egész iparának és mezőgazdaságának szakadatlan fellendülésén alapul, a szocialista tabor országai mindjobban támaszkodnak egymás kölcsönös támogatására is. Molotov megjegyezte, hogy a világhelyzetben végbement változásokkal kapcsolatban a társadalmi rendszerek közötti erőviszonyok, különösen az utóbbi évtizedben, határozottan a szocializmus javára változtak meg. A mai, új Európában — mondotta -- a szocialista tábor országai már nem kevésbé erős állásokkal rendelkeznek, mint kapitalista tábor országai, bár nem kis nehézségekkel és nem komoly fogyatékosságok nélkül, de mégis biztosan haladnak előre építő munkájukban. szakadatlanul erősítve új, demokratikus rendszerüket, új, magasabb fokra emelve népeik kultúráját és jólétét. Uj helyzet alakúit ki Ázsiában is — folytatta Molotov — Ázsia lakossága mintegy ezernégyszázmillió, ami az egész földkerekség lakosságának több mint a fele. Most Ázsiában is a lakosságnak nem sokkal kevesebb, mint n fele népi demokratikus országokban él. Ezek gz országok kiváltak a kapitalizmus táborából és célul tűzték ki a szocializmus építését. Elegendő elmondani, hogy maga Kína, amely egészen a közelmúltig félgyarmati ország volt, amely az imperialista hatalmak súlyos függőségében sínylődött és nem volt módjában, hogy biztosítsa állami területének egységét, most egységes nagv államban egyesült. Ez az állam nemzeti kultúrájának és gazdaságának mindenre kiterjedő fellendítése útjára lépett. nyesen -megoldja a szoolaÜBfa hazánk hatalmának további erősítésével ftszszefüggö feladatokat, biztosítja a nehézipar fejlődését és ennek alapján újabb fellendülést biztosit a könnyű- ős élelmiszeriparban, továbbfejleszti a mezőgazdaságot, fokozza a szovjet nép jólétét és kultúráját. Mélyreható változások kezdődtek Koreában és Vietnamban is. Mindez azt bizonyítja, .hogy Ázsiában a háború utáni időszakban 3 leghatalmasabb történelmi jelentőségű forradalmi átalakulások történtek. Nagy történelmi jelentősége van annak a ténynek, hogy ma már nincs gyarmati India, hanem Indiai Köztársaság van. Ez fontos fordulat az Ázsia háború utáni fejlődését jellemző eseményekben. Mindjobban növekszik Indiának mind a béke é= népek közötti barátság megszilárdítása ügyében új fontos tényezőnek nemzetközi tekintélye. India mellett lerázta magáról a gyarmati uralmat Indonézia és Burma is. Molotov annak a reményének adott kifejezést, hogy Pakisztán, Ceylon és Ázsia más népei is megtalálják útjukat az igazi nemzeti szabadsághoz és a gazdasági újjászületéshez. Utalt arra, hogy áprilisban, vagyis két hónap múlva az indonéziai Bandung városában összeül az ázsiai és afrikai országok értekezlete, amelyen 30 ázsiai és afrikai ország részvételére számítanak. Már egy ilyen értekezlet összehívásénak a ténye is azt bizonyítja, milyen nagyok a pozitív változások, amelyek az utóbbi Időszakban Ázsiában végbementek. A Közel- és Közép-Keleten, Afrikában és Amerikában végbement változásokat jellemezve, Molotov azt mondotta, hogy a háború előtti-időkhöz képest komolyan meggyöngültek a kapitalizmus, a tőkés osztályok állásai és hogy ezek a változások a szocializmus javára, a demokratikus és szocialista erők javára mentek végbe. A második világháború következtében tovább mélyült a kapitalista világrendszer általános válsága. Ez kifejezésre jutott abban, hogy a kapitalista világtábor mellett másik, új világtábor alakult. Létrejött a demokratikus tábor, amely —. élén a Szovjetunióval —. a . szocializmus építésének útján jár. Ezek tények, akár tetszik egyeseknek, akár nem. Az említett események gazdasági eredménye az egységes, mindent átfogó világpiac szétesése. Mint ismeretes, az egységes világpiac többé már nem létezik. Most két párhuzamos, egymással szembenálló világpiac van. Ilymódon a második világháború után kialakult két politikai tábornak megvan a megfelelő gazdasági alapja is. Mindez képet nyújt a kapitalizmus általános válságának új szakaszáról, amely a második világháború óta és következtében kezdődött •meg. Ez az új szakasz azt bizonyítja, hogy a kapitalizmus általános válsága komolyan elmélyüli. Molotov kijelentette, hogy a világ- helyzetben végbement történelmi változások tényeit nem lehe* figyelmen kívül hagyni. A valóságban azonban nem mindig van így. Az imperializmus országainak Engedjék meg annak a meggyőződésemnek kifejezését, hogy a Bulganyin elvtársnak a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökévé való kinevezéséről szóló javaslat egybehangzó támogatásra talál a Szovjetunió Legfelső Tanácsának minden küldötténél. (VI- haros, hosszantartó taps.) (MTI) uralkodó osztályai nem akarnak belenyugodni s kialakult helyzetbe, Ez elsősorban az Amerikai Egyesült Államokra vonatkozik. Ott az állam a garázdálkodó milliomosok és milliárdosok kezében van. Magától értetődik, hogy Angliában és más Imperialista országokban is ugyanaz fűti a töke mágnásait,' mint Amerikában. ök minden országot, amely lerázta magáról a kapitalizmus bilincseit, visszaterelnék a kapitalizmus uralma alá. Ezt igazolja az a külpolitika is, amelyet ma az imperialista államok folytatnak, köztük olyan országok. mint az Amerikai Egyesült Államok, Anglia, Stb. Az agresszív imperialista körök étvágyának és sötét, reakciós ábrándozásainak jellemzésére Molotov idézte Churchill néhány kijelentését. Churchill — mondotta Molotov — már 38 esztendeje uszít a szocialista rendszer megdöntésére, bárhol Is jelentkezzék ez, azt rikoltozza, hogy bölcsőjében „kell megfojtani“ ezt az új rendszert. Churchill az összes imperialisták titkos gondolatainak a'd hangot, azokénak, akik igazában csak egyet akarnak: a.világuralmat. Hogyan lehet azonban ezt elérni, ha maguk a népek már új utat választottak maguknak. határozottan szakítottak a kapitalizmussal, s a szocializmus és a népi demokrácia útjára léptek. Erre a kérdésre a válasz az amerikai. valamint az angol imperializmus külpolitikai irányzata: az „erőpolltika". Az agresszív imperialista körök — folytatta Molotov —• világszerte vissza akarják állítani a kapitalizmus uralmát. Ez diktálta például az Amerikai Egyesült Államok külpolitikai Irányzatát: világszerte helyreállítani az imperializmus uralmát, megdöntőn! a szocializmust, a dolgozók hatalmát a népi demokratikus országokban. Ezek a célok sugallják az Egyesült Államok agresszív külpolitikáját Ez a politika nem jelenthet semmi mást, mint új világháború előkészítését az imperializmus világuralmának helyreállítása érdekében. Mindez azt jelenti, hogy az új a régi ellen vívott elkeseredett harcban születik, hogy a szocializmus valamely országban nem győzhet másképpen, csak úgy, ha visszaveri és leküzdi az imperializmusnak, valamint ügynökségének ellenállását. Molotov beszámolójának „Két irányzat a nemzetközi politikában“ című második részében kijelentette: A Szovjetúnió, valamint a Kínai Népköztársaság és az összes népi demokratikus országok erejének gyarapodásával együtt és a béke- mozgalom lendületenek növekedésével együtt minden más országban a népekben fokozódik az a felismerés, hogy a béke ügye saját kezükben van és hogy a népek képesek arra, hogy megakadályozzák az új háborút és megvédjék a békét, ha nem sajnálják az erőfeszítéseket és amikor szükségesnek mutatkozik, teljes határozottsággal mindvégig kitartanak a béke ügye mellett. A Szovjetúnió főfeladatát abban látja, hogy szilárdítsa a béke erőit és elősegítse a nemzetközi feszültség enyhítését. A szovjet külpolitikának ez az irányzata a legnagyobb mértékben megfelel a béke fenntartása és megszilárdítása érdekeinek. Ez az Irányzat egyben a háborús gyújtogatok — az „erőre“ soekulálő imperialista erők — agresszív terveinek és fondorlatainak leleplezését Is szolgálja. Ez az „erőre” való spekulálás a valósáéban egyre inkább a harmadik világháború előkészítésének politikájává válik. Napjainkban kibontakozik két szembenálló külpolitikai iránvzat,. A Szovjetúnió külpolitikájának békeszerető irányzata mind hatalmasabb támogatásra talál a demokratikus tábor és valamennyi ország lakosságának demokratikus rétegei között. Viszont az Egyesült Államok külpolitikájának agresszív irányzata arra támaszkodik, hogy egyre lilább agresszív katonai tömböket és csoportosulásokat létesítsen és végül is az atomháború nvilt propagálásában és előkészítésében fejeződjék ki. Emellett vannak olyan országok, amelyek gazdaságilag főként a kapitalista rendszerrel vannak kapcsolatban. viszont a nemzetköz) kapcsolatok kérdéseiben gondjuk a béke fenntartása és a nemzetközi feszültség enyhítése. Az ilyen törekvések erősítésének fontosságát egyáltalán nem szabad lebecsülni. Molotov ezután több olyan ese- ménvt méltatott, amelyek megmutatlak. mit ielent a nemzetközi feszültség enyhítésének politikáin. Rámutatott többek között a Szovjetunió követelésére 1054 január végén és február első felében. Franciaország. Anglia. p,z EsvesüH Államok és a Szovjetúnió külügyminiszterének részvételével megtartott berlini értekezletnek, valamint a genfi értekezletnek a jelentőségére, amely utóbbin Franciaország, Anglia, az Egyesült Államok és a Szovletúnló mellett részt vett a Kínai Népköztársaság is, továbbá részt vettek a koreai és indokinai kérdések rendezésében érdekelt országok képviselői. A genfi értekezlet pozitív eredményei r— hangsúlyozta Molotov — . alátámasztották. mennyire szükséges volt Kína részvétele ezen a tanácskozáson, / A genfi értekezlet eredményeit — mondotta Molotov •— az agresszív erők vereségeként és ugyanakkor a békeszerető erők lényeges győzelmeként értékelték. Ezzel a fenti értekezlet elősegítette ?. nemzetközi feszültség enyhülését és a béke megszilárdítását. Az Egyesült Államok agresszív körei azonban nem akartak megnyugodni. A Dulles-féle manílai értekezleten szerződést írtak alá az úgynevezett „délkeletázsiai kollektív védelemről“ (SEATO). Ezt a szerződést az ázsiai nemzeti felszabadító mozgalom megfojtására irányuló törekvés hatja át és elég nyilvánvalóan a Kínai Népköztársaság ellen irányul, a Kínai Népköztársaság ellen, amelynek nemzetközi tekintélye a genfi tanácskozás idején mindenféle reakciós körök ellenlépései dacára igen megnőtt. Mi mutat mindez? — tette fel a kérdést Molotov, Azt mutatja, hogy a mostani körülmények között a nemzetközi feszültség enyhítéséit szolgáló lépések a legagresszivabb körök mindenféle ellenállásába ütköznek, E köröknek nem a feszültség csökkentése az érdekük, hanem annak növelése. Ez azt jelenti, hogy a nemzetközi feszültség enyhítését csak a legagresszivabb erők és csei- szövényeik elleni harccal lehet elérni, következésképpen ennek a harcnak nem hogy nem szabad gyengülnie, hanem azt még nagyobb kitartással, még több hozzáértéssel még következetesebben kell folytatni. Mostanában a Távol-Keleten is olyan események történnek, amelyek azt bizonyítják, hogy az agresszív erők újabb aktivizálódás! kísérleteket tesznek, hogy megakadályozzák a nemzetközi feszültség enyhítését. Molotov ezzel kapcsolatban ismertette a Tajvan és más kínai szigetek térségében lezajlott eseményeket, hangsúlyozta, hogy az imperialista agresszió történelmében nehéz szégyenletesebb dolgokat felhozni azoknál, amelyek az utóbbi években mentek végbe ebben a térségben. A Szovjetuniónak e kérdésben elfoglalt álláspontjáról szólva. Molotov megjegyezte, hogy ez az álláspont világos és jól ismeretes. Mi — mondotta — a tajvani kérdést Kína belügyének tekintjük, az Egyesült Államok hódító cselekményeit és háborús fenyegetéseit pedig agressziónak tartjuk, amelyet az Egyesült Nemzetek Szervezetének, ha nagyra tartja tekintélyét, feltétlenül el kell ítélnie. Nem lehet tovább tűrni azt a helyzetet, hogy az Egyesült AHa- mok ellenállása miatt mindezideig nem állították helyre a Kínai Nép- köztársaság törvényes jogait az Egyesült Nemzetek Szervezetében. Az Egyesült Államoknak Tajvan (Szigetéről és a tajvani szorosból ki Tkell vonni összes fegyveres erőit, beleértve a légi és haditengerészeti erőket is. Ekkor a Tárvol-Keleten megszűnnek majd a hadműveletek és létrejön a béke. Molotov rámutatott ezután arra, hogy bárminő fontosak is az említett ázsiai események, nem kel] azt gondolni, hogy az európai helyzet háttérbe szorítható. Molotov megjegyezte, hogy a második világháború befejezése óta ne. összes háború utáni európai problémák középpontjába a német kérdés került. A Szovjetúnió — Jelentette ki Molotov — Jaltában és Potsdambau aláírt nemzetközi egyezményekben foglalt alapvető feladatok végrehajtása mellett volt és van ma is. Nem ezeknek az egyezményeknek ilyen vagy olyan paragrafusairól van sző — ezek közül sokra már senkinek sincs szüksége, hiszen az események már régóta túlhaladtak rajtuk. Mindamellett az alapvető problémát — miként ezt ezek a fontos nemzetközi egyezmények felvetették — a valóban békeszerető és demokratikus német állam egysége helyreállításának prpblémáját nem lehet levenni a napirendről, ha nagyra becsüljük a béke és az európai népek szabadságának érdekeit. Ez a kérdés mindaddig fennmarad, amíg az európai béke megszilárdítása érdekeinek megfelelően és az egységes* demokratikus Németország nemzeti újjászületése érdekeinek kellő figyelembevételével meg nem oldódik, A német nép növekvő békeszeretS erői megbízható támaszra találnak a Német Demokratikus Köztársaság-* ban, amely megingathatatlanul védi a német egység helyreállításának ügyét, Molotov kijelentette, hogy ezzel kapcsolatban meg kell vizsgál-* ni a párizsi egyezmények kérdését. Mind az „európai védelmi közösség“ elutasított tervezetében, mind pedig a párizsi egyezményekben a dolgok lényege végül is ugyanazt mind az első, mind pedig a második: tervezet megnyitja a kaput a nercet militarizmus nyugatnémetországi ú.i~ játeremtése és a remilitarizált Nyu- gat-Németországnak a nyugati államok agresszív katonai Csoportosulásaiba való bekapcsolása előtt. Molotov megjegyezte, hogy mindez közvetlen megsértése Ismert nemzetközi egyezményeknek,^ amelyeket a négy hatalom írt alá. Ezeknek az egyezményeknek a célja a német militarizmus újjászületésének megakadályozása. A párizsi egyezmények — mondotta Molotov — nagy csikorgással mennek át az európai parlamenteken. Mégsem szabad lebecsülni a párizsi egyezmények hátrányos. sőt egyenesen veszélyes következményeit, amennyiben ratifikálják és megvalósítják őket. Az európai népek számára abban! van a párizsi egyezmények ratifikálásának veszélye, hogy ezek az egyezmények nem a béke megszilárdítását. hanem a háború előkészítését szolgálják. Vajon kevés olyan kalandor van az „erőpolltika'' hívei között, aki olyannyira törekszik* hogy egyesüljön a nyugatnemeim- szágl elvakult revansisztákkal és militaristákkal? Számolni kell azzal is. hogy a párizsi egyezmények ratifikálása a legsúlyosabb csapást méri a német nép nemzeti érdekeire. A párizsi egyezmények ratifikálásuk esetén föakadállyá lesznek a német probléma megoldásának útjában. flosszú időre lehetetlenné teszik Németország egységének helyreállítását* Ha Nvugat-Németországot remilita- rizáliák és militarista állam lesz. akkor lehetetlenné válik Németország p részének egyesítése Németország keleti részével, a békeszerető Német Demokratikus Köztársasággal. Mindazoknak a kijelentéseknek, amelyek szerint a párizsi egyezmények ratifikálása nem akadályozza a Németország egységének helyreállítását szolgáló gyümölcsöző tárgyalásokat —- egv a céliuk: keresztülerőszakolni a parlamentekben a párizsi egyezményeket. felhasználva erre a társadalmi körök félrevezetésének és be- cs°r>á«ána,k minden eszközét. Ezzel szemben, ha lemondanak a párizsi egyezményekről és a négy nagyhatalom — Franciaország. Anglia. az Egyesült Államok és a Szovjetunió — megfelelő megegyezésre kitna. ez lehetővé tenné, hogy még ebben az évben megtartsák az össz- német szabad választásokat, amelynek e'-úia, hogy Németországot béke- szerető és demokratikus alapokon egyesítsék. Ez az értelme annak a nyilatkozatnak, amelyet a szovjet kormánv január 15-én tett a német kérdésről. (Folytatás a 3. oldalon.) A Szovjetunió Legfelső Tanácsának határozata G. M. Malenkov felmentéséről a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének i/ssinége alól Moszkva (TASZSZ) A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének Legfelső Tanácsa határozatba foglalja: Elfogadja G. M. Malenkov elvtárs nyilatkozatát és felmenti őt a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének tisztsége alól. K. VÖRÖS ILOV a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke. N. PEGOV a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének titkára. P Szov’efunió Legfelső Tanácsának határozata N. 5, Bulnanvin kinevezéséről a Szovjetunió M'niszfertanáesán# e’ntíkév^ Moszkva (TASZSZ!) A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének Legfelső Tanácsa határozatba foglalja; Kinevezi Nyikolaj Alekszandrovies Bulganyint a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökévé. K. VOROSILOV a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke. N. PEGOV a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének titkára. V M Molotov beszámolója a Szovjetunió Legfelső Tanácsának iiiéssiakán a nemzetközi helyzetről és a Szovjetunió kormányának külpolitikámról
