Észak-Magyarország, 1955. február (12. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-27 / 49. szám

ÉSZAKMAGYARORSZAG r lérts! és Miségi ianáesisglaink, a tanács dáliáié! munkaHMUk lagnanobb részét tfiltsék az emberek kbzfitt Halló 04... mentólt? Képes riport MezOkBresdril AZ MDP BORSOD-ABAUI-ZEMPLÉN MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAP3A XI. évfolyam 49. szám Ara 50 fillér Miskolc, 1955 február 27, vasárnap A béke és a szocializmus népeinek tábora ma az egész emberiség reménysége, fennmaradásának, boldog jövőjének szilárd biztosítéka Megkezdődött a IV. magyar békekongresszus Száz és száz ünnepi ruhába öltözött asszony és férfi rsf fiatalabb és idősebb, üzemi munkás, egyetemi ta­nár, dolgozó paraszt, pap, háziasszony és katona, diái: és kisiparos, az ország minden részéből jött dolgozók igyekeztek szombaton délután az ünnepi díszt öltött budapesti Sportcsarnokba, Bent a teremben az elnöki asztal előtt sorakoznak es aláírások, a magyar nép békeakaratának bizonyíté­kai. Száz- és százezer aláírást hoztak a küldöttek. El­szánt tiltakozást az atomháború ellen, leveleket, üze­neteket, békealbumokban, béketarisznyákban ezer és ezer munkahőstett írott bizonyítékait, amelyek mind­mind arról beszélnek, hogy az üzemek munkásai, a mezők dolgozói, a laboratóriumok tudósai mindennapi tetteikkel is kifejezik, hogy békét akarnak, a békéért dolgoznak és a béke nagy ügyéért készek minden ál­dozatra. Az egyszerű emberek hétköznapi tetteire, kö­vetkezetes, céltudatos munkájára épül fel az a szilárd gát, amely útját állja a háború megszállottjai romboló erőinek. A Himnusz utolsó akkordjai hangzanak el. Az or­szág szíve egyszerre dobban ebben a pillanatban és hazánktól távol száz és százmillió békeharcos tekin­tete fordul ma felénk, száz és százmillió békeharcos küldi biztató üzenetét. A béke erői még sohasem vol­tak olyan hatalmasak, mint ma. Kisfaludi-Strobl Zsigmond Kossuth-díjas kiváló művész köszönti a béke és a nemzeti egység jegyében összeülő nagy seregszemle résztvevőit, Megkezdődött a tanácskozás..; A Himnusz elhangzása után Szőczei Sándor Kossuth-díjas kovács lépett az elnöki emelvényre és javaslatot tett a IV. magjai- békekongresszus elnökségére. Az elnökség tagjaivá választották a kongresszusra érkezett külföldi béke­harcosokat: a Béke Világtanács kép­viseletében Li I-Mang-ot, a Béke Vi­lágtanács titkárságának tagjai, a német nép képviseletében Erwin Eckert-ct, a Német Szövetségi Köz­társaság parlamenti képviselőjét, a nyugatnémet Béketanács elnökét, Kö­bért Havemann-t, a berlini Humbold- egyetem kémiai és fizikai intézetének tanárát, a nagyberlini béketanács el­nökét, a török nép képviseletében Nazim Hikmet nemzetközi békedíjjal kitüntetett török költőt, a Béke Világ- tanács lagját és Zekerina Certel tö­rök újságírót, a Béke Világtanács tagját, a bolgár nép képviseleteben Ivanov Karol Telbizov közgazdász professzort, a Sztálin tartományi békebizottság alelnükét. a csehszlovák nép képviseletében Josef Lukaeevic szlovák építésügyi megbízottat, a ro mán nép képviseletében Maria Banus írónőt, a koreai nép képviseletében Kim Gi Szu békeharcost az osztrák nép képviseletében Ferdinand Schat- tauer mérnököt és Rosalia Bily béke- harcosnőt. a görög nép képviseletében Pctrosz Kokkalisz sebészprofesszort, a görög emigránsok békebizottságá­nak elnökét, az iráni nép képvisele­tében Irádzn Eszkandari-t,. a Béke Világtanács tagját, az amerikai nép képviseletében Stetson Kennedy új­ságírót. Az elnökség tagjává választották Andies Erzsébet Kossuth díjas akadé­mikust, a Béke Világtanács lagját, az Országos Béketanács elnökét, Benjá­min László Kossuth-díjas költőt. Bc- reezky Albert református püspököt, az Országos Béketanács elnökségének tagját, dr Beresztóczy Miklós viká­rius, esztergomi érseki helynököt. az Országos Bóketanács elnökségének tagját. Bölöni Gj-örgy írót, az Irodalmi Alap igazgatóját, a Magyar Pen Club elnökét, Bugár Jánosnét, az Országos Bóketanács titkárát, dr Czapik Gyula egri érseket, Czcyda-Pommershpim Ferenc sebészfőorvost, a Magyar Nép- köztársaság kiváló orvosát, C-setreki Pál derecskéi egyéni gazdát. Csikasz Józsefnét, a budapesti pártbizottság titkárát, O: ók Iatván Kossuth-díjas festőművészt, a Magyar Népköztársa­ság kiváló művészét. Dobi Istvánt, az Elnöki Tanács elnökét. Dörnfeld László szabómestert Fábián Márton­ná tolnaimegyei egyéni gazdát. Gille- mojit László Kossuth díjas egjTetemi tanárt, a budapesti Műszaki Egyetem rektorát. Gosztonyi Jánost, a Dolgozó Ifjúság Szövetsége központi vezetősé­gének titkárát. Gózon Gyula Kossuth- díjas színművészt- a Magyar Nép- köztársa"Ag érdemes művészét. Hajdú Gyula egyetemi tanárt, a budapesti békcblzotf ág alelnöltéf, dr Heves La­jost, a Magyar Izraeliták Országos Irodájának elnökét, Hovodzák István szolnoki állami gazdasági igazgatót, Janossy Lajos Kossuth-díjas akadé­mikust. Jenői Lajos Kosénfh díjas ol­vasztárt, Kárpáti Sándorné kispesti háziasszonyt. Kelen Bélát, a Mr gyár —Szovjet Társaság főtitkárát, dr Kiss Ferenc Kossuth-díjas professzort, a Magyarországi S/obi- '• gyházak Szö­vetségének cipőkéi. RsfaludiStrob’ Zsiigmond Kossuth díjas szobrászmű­vészt, a Magyar Népköztársaság ki váló művészét. Kodály Zoltán Kos- snth-díja« zeneszerzőt, akadémikust- Kovács Pál kardvívó olimpiai bajno­kot. Löcesi János Kosspth-díias fő mozdonyvezetőt Lnkáes György Kos sutit díjas akadémikust, a B'*ko Világ­tanács tagját. Mekis József Kossuth díjast, a Szakszervezetük Országos Tanácsának elnökét, Mészáros Ági Kossuth-díjas színművészt, a Magyar Népköztársaság érdemes művészét, Mészáros József Kossuth-díjas tata­bányai bányászt, Mihályfi Ernő új­ságíró, népművelési miniszterhelyet­test, Nánáai László újságírót, a Ma­gyar Nemzet szerkesztőbizottságának tagját, Németh Gyula Kossuth-díjas akadémikust, Ormai Arpádnét, a Ha­zai Fésüsfonó és Szövőgyár Kossuth- díjas szövőnődét, Péter János refor­mátus püspököt, a Béke Világtanács tagját, Rónai Sándort, az országgyű­lés elnökét, Rusznyák István Kossuth- díjas orvosprofesszort, a Magyar Tu­dományos Akadémia elnökét, Sőtér István Kossuth-dijas írót, az iroda­lomtudományok doktorát, Schulek Elemér Kossuth-díjas akadémikust, Szabó István altábornagy, honvédelmi miniszterhelyettest, az Országos Béke­tanács elnökségének titkárát, Szabó Pál Kossuth-díjas írót, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnö­két, Szabolcsi Bence Kossuth-díjas zenetudóst, akadémikust, Szilágyi Al­bert gyulavári egyéni gazdát, Vass Istvánnét, a Magyar Nők Demokrati­kus Szövetségének elnökét, Veres Pé­ter Kossuth-díjas írót, a Magyar írók Szövetségének elnökét, az Országos Beketanáes elnökségének tagját. Vető Lajos evangélikus püspököt, az Orszá­gos Beketanáes tagját, Wolf Johanna főmémöknőt, az Országos Béketanáes tagját. A kongresszus résztvevőinek sorai­ban ott volt Boldóczki János külügy­miniszter, Bognár József belkeres­kedelmi miniszter, Szobek András be­gyűjtési miniszter, Darvas József nép­művelési miniszter, Erdey-Grúz Tibor oktatásügyi miniszter, Házi Árpád, az Állami Ellenőrző Központ elnöke, Szabó Gergely, a Minisztertanács tit­kárságának vezetője, Nagy Dániel, az Elnöki Tanács elnökhelyettese, Jánosi Ferenc, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, Pongrácz Kál­mán Budapest főváros tanácsa végre­hajtóbizottságának elnöke, Hegyj Gynia, az Országos Testnevelési és Sportbizottság elnöke, valamint a P°- litikai, gazdasági, kulturális élet szá­mos vezető személyisége; Kossuth- díjas tudósok, írók, művészek, a ter­melés élenjáró dolgozói, a néphad sereg tagjai, az egyházak képviselői Jelen volt a kongresszus megnyitá­sán a budapesti diplomáciai testület több tagja. Miután a megválasztott elnökség tagjai elfoglalták helyüket az elnöki emelvényen, Kisfaludi-Sfrobl 7,sig- mond Kossuth díjas kiváló művész nyitotta meg a kongresszus tanácsko­zását. Kisfaluili-Sarobl Zsigmond elnök üd­vözölte a kongresszust, majd javasla­tot tett a békekongresszus napirend­jére, amelyet a kongresszus egyhan- gulag elfogadott. Ezután Andies Erzsébet elvtársnő szólalt fel. Vem nyugszunk bele a német militarizmus feltámasztásába — Alig több mint két esztendő választ el bennünket a magyar bé­keharcosok legutóbbi országos sereg­szemléjétől, a III. magyar béke­kongresszustól — kezdte szavait An­dies Erzsébet. — Az azóta eltelt idő bővelkedett nagyjelentőségű esemé­nyekben. Ezt az időt mindenekelőtt a béke és a háború erőinek rendkí­vül erős összecsapása, éles küzdelme jellemezte. Az elmúlt időben egy­mást érték a háborús provokációk, a háborús uszítok veszedelmes cselszö­vései. De ez az eseményeknek csak egyik oldala. A másik oldala azon­ban azt mutatja, hogy a szervezett békemozgalom mély­re eresztette már gyökereit, a népek mind erőteljesebben fel­sorakoznak béke ügye mellett. Ez az elmúlt esztendők mérlegét a béke erőinek a javára billen­tette. A békemozgalom előretörésének és sikerének jegyében folyt le 1953 nyarán a számunkra, magyar béke­harcosok számára különösen emlé­kezetes Béke Világtanács budapesti ülése. Ez az ülés elindította azt a nagy világmozgalmat, amely az egyes országok között felmerülő el­lentétek békés tárgyalások útján való rendezését tűzte ki céljául. A tárgyalások eszméjének első nagy győzelme az 1953 júniusában Pan- mindzsonban aláírt koreai fegyver­szüneti megállapodás volt. A tárgya­lások elvének térhódításáról tanús­kodott a berlini négyhatalmi érte­kezlet 1954 januárjában, majd a genfi konferencia, amely véget ve­tett a 8 évig tartó indokínai hábo­rúnak. Mindennek eredményeképpen a Béke-Világtanácsnak 1954 végén Stockholmban lefolyt ülése jogos megelégedéssel állapíthatta meg: ..A világ hangulatát megváltoztattuk ... Munkánkat elsőízben nem kíséri baljós ágyúdörgés és bombarobba­nások zaja. Ez a béke minden hí­vének érdeme'1. Mindezt a béke híveinek nehéz küzdelmek árán, az agresszív erők sorozatos támadásainak visszaveré­sével érték el. A népek nagy béke világmozgalma már túlnőtt azon r. fokon, ami­kor zsarolással, ijesztgetésekkel fékezni vagy gyengíteni lehetett. A népeknek volt alkalmuk meggyő­ződni közös fellépéseik nagy átütő­erejéről. A növekvő veszély csak fokozza a népek éberségét, felelős­ségtudatát és elszántságát, egyre inkább talpraállítja és egységbe ko­vácsolja őket. Szemléltetően mutat­ja ezt az a visszahatás, amit a Nyu- gat-Németország újrafelfegy vérzésé­re irányuló törekvések keltettek a népekben. Ha van nép, amelynek minden oka megvan arra, hogy tíz köröm­mel is megakadályozza a német rablók hatalomrajutását, úgy ez a mi népünk! „Nem nyugszunk bele a német militarizmus feltámasztásá­ba!“ (Nagy taps.) — Ez volt az alap­hangja a múlt év december 9-én itt, a Sportcsarnokban többezer em­ber részvételével lefolyt tiltakozó nagygyűlésnek és annak a felhívás­nak, amellyel ez a nagygyűlés for­dult az egész magyar nemzethez. Ezt visszhangozta az egész ország. A Béke-Világtanács legutóbbi stockholmi ülése végsőkig menő el­szánt harcot hirdetett a nyugatné­met újrafelfegyvérzés bűnös tervei­nek megakadályozására. A szovjet delegáció már a stock­holmi tanácskozáson felhívta a vi­lág figyelmét a nyugatnémet újrafel- fegyverzés problémájának egy ú), különösen veszélyes oldalára, neve­zetesen arra, hogy az amerikai és angol imperialisták a nyugatnémet hadsereget atomfegyverekkel akar­ják ellátni. Az események igazat adtak a stockholmi ta­nácskozás^. elhangzott figyel­meztetésnek. Az északatlanti szövetség katonai tanácsa ra­vaszul álcázott Tormában olyan döntést hozott, amely egyenlő értelmű az atomfegyverek tör- vényesítésével és az atomháború kirobbantását célozza. A népek ellenállásának új lendüle­tet adott a felismerés, hogy a Wehr­macht újjáélesztése nem jelent ke­vesebbet, mint az atomháború előké­szítését Európában és az egész vilá­gon. — Az egész emberiség ellen irá­nyuló merényletre a nemzetközi békemozgalom a Béke-Világtanács irodája kibővített ülésének sürgős összehívásával felelt. Az iroda ez év januárjában tartott ülésének na­pirendjén ennek megfelelően két kér­dés szerepelt: az északatlanti szövetség tanácsának atomháborúra való elő készületei és Nyugat-Németország felfegyverzése. — Az iroda ülésén elhangzott fel­szólalások hiven visszatükrözték azt a nyugtalanságot, amely az egész vi lágra kiterjed és azt, hogy egy európai atomháború mindenekelőtt a nyugaterurópai országokra ütne vissza. Ót év alatt sokat tanultak a népek, növekedtek erőben és öntudatban Az egész világon harcolnak az asszonyok a tömegpusztító fegyverek eltiltásáért. A Nemzetközi Demokra­tikus Nőszövetség még ez évben összehívja az anyák világkongresz- szusát. — Szerte a világon a termonukleá­ris fegyverek használata ellen har­col az ifjúság: életét, jövőjét vé­delmezi. — A Béke-Világtanács irodájának kibővített . ülése százmilliók meg­győződésének adott kifejezést, ami­kor nagyjelentőségű nyilatkozatában leszögezte: Németország újrafclfegyverzése és az atomháború törvényesítése szorosan összefügg egymással. Mindkettő ugyanannak a politi­kának a gyümölcse, annak a po­litikának, amelynek alapja a világ szétszakítása két tömbre. — A Béke-Világtanács irodájának kibővített ülése százmilliók óhajá­nak, törekvésének adott kifejezést, amikor elhatározta, hogy a fenyegető veszély elhárítására új, minden ed­diginél nagyobb arányú aláírásgyűj­tési mozgalmat indít. — És ezzel világszerte megkezdő­dött az új, nagy aláírásgyűjtési moz­galom, amely sok tekintetben hason­ló az 1950-ben ugyancsak Stockholm­ból elindított mozgalomhoz, öt év alatt sokat tanultak a népek, gyara­podtak tapasztalatokban, növeked­tek erőben és öntudatban. Éppen ezért minden kilátásunk megvan ar­ra. hogy e nagyszerű, a legfőbb emberi érdekekért folyó világ­méretű aláírási mozgalom min­den eddiginél hatékonyabb és eredményesebb lesz: cáfolhatat­lan bizonyítéka lesz az emberi­ség, a haladás, az élet erejének. — A halódó imperialista rendszer végvcnaglásában — miközben gör­csösen ragaszkodik a fennmaradás­hoz — kész a legnagyobb háborús katasztrófába taszítani az emberisé get. Ez a kivénhedt, embertelen rabló rendszer a népmilliók vérétő várja megifjódását. Embertelen és kába remény ez, amit a történelem már előre kudarcra ítél. Korunk nem az imperialista rablók és nép­elnyomok érvényesülésének és diadalának kora. (Taps.) Az imperialista rablók nem fog­ják maguk alá gyűrni g népe­ket! A népek állják a harcot! Áll­ják, mert fennmaradásukról, fejlődé­sükről. magáról az életről van szó! Nem fogják megadni magukat, mert előttük a felszabadult,, népek biztató példája, mert segíti őket a kommu­nizmus! építő Szovjetunió kitartó, minden áldozatra kész. hősies és bölcs békepolitikája. (Nagy taps.) — Napjainkban, amikor a háború és a béke erőinek nagy küzdelme folyik, a békére vágyó százmilliók előtt egyre világosabb a Szovjetünk békepolitikájának világtörténelmi j©4 lentősége. — A szovjet állam tántoríthatatlaai harca a békéért, nemcsak a műn-» kásosztály és a parasztság, nemcsak! a dolgozó osztályok, hanem az egésa emberiség érdekében végzett* hatal-» más, világtörténelmi jelentőségűt tett. A Szovjetúnió vezetésével a béke és a szocializmus népeinek 1 tábora ma az egész emberiség I reménysége, fennmaradásának, , továbbfejlődésének, boldog jö- ' vőjének szilárd biztosítéka. (Tapsji Ma már a nyugati polgári körök*, a kapitalista sajtó is kénytelen eHs-* merni, hogy a termonukleáris fegy-* verek felhasználását egyetlen körül-* mény tudja csak megakadályozni, az, hogy ma már az imperialista kö-* röknek számolniok' kell azzal? al Szovjetúnió nem gyengébb náluk* ezen a téren sem. A szovjet külpolitika hiven vallja) a tárgyalások elvét. Ilyenirányú fá-* radozásainak eredménj’e a berlini éai genfi tanácskozások létrejötte. Al szovjet kormány különösen az utób-t bi hetekben és hónapokban — újabb és újabb javaslatokat, kezdeményezői lépéseket tesz a béke fenntartási érdekében. Ezek újabb és újabb bi-* zonyítékai annak a felelősségérzet-* nek„ amely a szovjet kormány min-t den lépését áthatja a világ, az égés« emberiség sorsáért. A moszkvai értekezleten hozotfl, nagyfontosságú határozatok erőt* biztatást és biztonságot adtak a béke-* szerető emberiségnek, s ugyanakkor komoly figyelmeztetés volt az értekezlet az imperialista körök számára. A határozatok mögött óit áll a béke országainak rop­pant gazdagsága, ott vannak anyagi és szellemi kincsei, s ott van népeinek hősiessége, nap mint nap növekvő ereje. Azönludafraébredi népek erején a pokol kapni sem fádnak erőt venni Mondhatni korszakalkotó jelentő-" ségű a szovjet kormánynak ez év ja­nuárjában kinyilvánított az a kész­sége, hogy az 1955-ben összehívandó nemzetközi atomértekezlet elé ter­jeszti az atomerő békés felhaszná­lására vonatkozó tudományos és technikai tapasztalatait. További lé­pés volt ezirányban a szovjet kor-i mánynak arra vonatkozó határozata* hogy kész egész sor országnak, ne­vezetesen a Kínai Népköztársaság­nak, a Német Demokratikus Köz­társaságnak, Lengyelországnak, Csehszlovákiának, Romániának tech­nikai és tudományos segítséget nyújtani az atomenergia békés fel- használásához. A szovjet kormány továbbá hajlandónak mutatkozott más országokra is kiterjeszteni a se~ gélynyujtást. A Szovjetúnió e határozatainak je­lentősége szinte felbecsülhetetlen. A haladás hatalmas távlatait nyitja meg az emberiség előtt. „Nem a világ-civilizáció fog el­pusztulni — jelentette ki a Szovjet­únió Legfelső Tanácsának legutóbbi ülésén Molotov elvtárs, a Szovjet­únió külügyminisztere. Nem a világ-civilizáció fog el­pusztulni, bármennyire is szen­vednek az új agressziótól, ha­nem az a, már megrodthadt tár­sadalmi rendszer pusztul majd el. vérrel átitatott imperialista alapjával együtt, amely túlélte magát, amelyet agresszivitása miatt elitéinek és a dolgozók és elnyomott népek kizsákmányo­lása miatt megvetnek.” Nem, az emberiség nincs halálra ítélve, élni fog. és soha nem látott dolgokat fog v’éghezvinni. Nem az emberi kultúra var megszámláiha- latlan kincseivel pusztulásra ítélve, hanerp az imperializmus elvadult rendszere, amelv egyre inkább szem­bekerül a józan ész és a természet törvényeivel. Az emberiségnek élpi kell és élni fog. (Taps.) Azok fog­nak elpusztulni, akik ezzel nem számolnak, akik esztelen, dőre mó­don útjába akarnak állni az élet­nek A . Szovjetunió vezetőinek. Hrus­csov. Bulganyin. Molotov és Zsukov elvtársaknak az elmúlt napokban (Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents