Észak-Magyarország, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-25 / 20. szám

Eedd, X9SS. január 26. BSZAKMAGYARORSZAG 3 Báuyássőrség a borsodi szénbányákban Hétfőn reggel a Borsodi Szénbá­nyászati Tröszt 14 bányájának tor­nyán gyulladt ki a vörös csillag, je­lezve: a borsodi bányák lelkesen harcolnak a bányásztanácskozás tisz­teletére tartott „bányászőrségen“. A tröszt dolgozói szombaton, n bá­nyászőrség első napján elért 106.6 százalékos tervteljesítés után vasár­nap is becsülettel helytálltak. Lelkes munkájukért dicséretet ér­demelnek a sajókazai bányászok. Hétfőre virradóra havi tervüket 111.4 százalékra teljesítették — s ez­zel a tröszt üzemei között az első helyre kerültek. Kövesdi Antal, a bányaüzem igazgatója — aki a sajó­kazai bányászokat az országos ta­nácskozáson képviseli — azzal bú­csúzott munkatársaitól: „Ne hozza­tok szégyent rám“. A sajókazai bá­nyászok o bányászőrségen még ke­ményebben fogva a csákány nyeiét •— büszkén jelentették a bányász­tanácskozásnak, hogy becsülettel helytállnak a munka frontján Nem kisebb eredménnyel dicse­kedhetnek a perecesi bányászok sem. A perecesi aknaüzemhez tarto­zó három bánya jó munkájának eredményeként a perecesi bánya­üzem hétfőre virradóan esedékes havi tervét 103.2 százalékra teljesí­tette. Különösen jó munkát végeztek a barossaknai bányászok. Az üzemben dolgozó Kovács Márton DlSZ-brí- gádja most is a „termelés motorja" volt. a Kovács-brigád szombaton is több mint háromszoros normát telje­sített. Lelkes munkájukra mi sem jellemzőbb, mint hogy a vasárnapi termelésen a brigád minden tagja kivétel nélkül részt vett. Nem kis részük van abban, hogy a barossak­nai bányaüzem eddig előírt havi tervéin felül már csak 600 tonna sze­net küldött felszínre. Túlteljesítette tervét a kondói bá­nyaüzem mindkét bányája is. A kondóiak ezzel a teljesítményükkel előírt havi tervükön felül már csak­nem 700 tonna szenet adtak. Helytálltak szavukért a rudolftele. pi 3-as akna bányászai is. Megfo­gadták: a bányászőrség alatt behoz­zák lemaradásukat. Vállalásukat tel­jesítették. Hétfőn reggel az akna tornyán kigyuló vörös csillag jelez­te, hogy a hányászok teljesítették termelési előirányzatukat. A ver­senytáblára büszkén írták ki: „Havi tervteljesítés: 1Ö1.1 százalék“. Az élenjárók mellé a bányászőr­ségben egyre több elmaradó üzem sorakozik fel. A kurityáni bányá­szok 's „megemberelték“ magukat. Megmutatták: ha akarnak, tudna1* termelni. Vasárnapi napi tervüket 105.7 százalékra teljesítették — s ezzel ők is behozták lemaradásukat. Büszkén jelentették a bányász­tanácskozásnak: tervüket teljesítet­ték, s most már úgy dolgoznak a hónap végéig, hogy ne legyen vissza­esés. Hosszú küzdelmek után a bán­falvi bányaüzem tervteljesítése 1s felfelé ível. Bár a bánfalvi bányá­szoknak továbbra is keményen kell dolgozni — minden remény megvan, hogy ezzel a lendülettel ők is be­hozzák elmaradásukat, s helytállnak a felszabadulási versenyben. Hétfőn délután egy órakor hívtuk fal a sokat emlegetett borsodi bá­nyaüzemet: Szúhakállót. Szuromi Ferenc igazgató és Tömöri József párttitkár képviseli a sok dicsőséget aratott szuhakállói bányászokat a bányásztanácskozáson. A szuhakál­lói bányászok elhatározták: kommu­nista becsülettel állnak helyt a ta­nácskozás alatt. Csetneki János, a bányaüzem főmérnöke a szuhakálléi bányászok helytállásáról büszke örömmel mondta: — Soha ilyen lelkesedéssel még nem termeltek bányászaink, mint a vasárnapi műszakon. Egyetlen hiányzó sem volt valamennyi bányász elfoglalta mun­kahelyét a szénfalnál. De nemcsak a vájárok, az elő váj ók és a fenntar­tók Is dolgoztak, hogy biztosítsák az új munkahelyek előkészítését., a fenntartók pedig, hogy hétfőn ’s üzemzavar nélkül termelhessünk. Legtöbb dolguk mégis a szállítóknak akadt. Szinte percen- kint szólt a munkahelyekről a jelző­csengő, hogy megteltek a csillék, üresei kémek helyette. A lelkesen termelő bányászok élén, mint már oly sokszor, most is az egykori szuhakállói vízbetörés hősei jártak elől jó példával. Hor- nyák József csapata a csoportos pil­lérfejtésen egy műszak alatt két és fél műszaknak megfelelő mennyisé­gű szenet termelt. Ondó József csa­pata sem maradt el mögötte. Három társával egy műszak alatt előírt 16 csillés előirányzatával szemben 40 csille szenet küldött a felszínre. A többi szuhakállói bányász is kitett magáért. Egyetlen szénfalnál dolgo­zó sem volt. aki ne teljesítette volna túl a tervét. Nemcsak vasárnap. de hétfőn is lankadatlan erővel folyt a munka \ műszakiak előrelátása — vasárnap a termelés mellett is elvégzett karban­tartás — ismét eredményre vezetett. A műszakíkm-d-^skor most is egyetlen hiánvzó nélkül, minden bányász el­foglalta munkahelyét és a szénfal­nál délben egv órakor már büszkén (Mentették; felszínre szállították a délelőttös műszak tervének teljesíté­séhez szükséges utolsó csille szenet is. A szuhakállói bányászok, akik a felszabadulási versenyben 640 tonna szén terven felüli kitermelésére tet­tek ígéretet — hétfőn délben egy órakor vállalásukat túlteljesítve. SOíMk forma szene* tartalmaz«*» csillét küldték felszínre Hétfőn tovább harcoltak a Borso­di Szénbányászati Tröszt dolgozói, hogy a bán.v ászt a ná csk ozás tisztele­tére behozzák lemaradásukat s fel­zárkózzanak a tervet teljesítő trösz­tök közé. (K. L.) Erősödik a verseny lendiiiete Ordon Az Ózdi Kohászati tizeinek gyárrészlegeinek versenyében hétfőn reggelre a nagyolvasztómű kivételével minden gyárrészieg magasan túl­teljesítette napi előirányzatát. A martinászok érték el a legszebb eredményt. 106.5 százalékos eredménnyel mindössze 54 tonna acélt hagy­tak havi adósságukból. A martinkemencék versenyében a legszebb eredményt a XI. számú kemencénél Várkonyi József, Nagy B. József és Mizserák István olvasztárok érték el. akik napi terven felöl 58 tonna jóminőségű acélt adtak. Kiváló eredményt értek el az I. számú martin- kemence sztahanovistái is. akik a. vállalt. 9 tonna acél helyett ezen a napon 51 tonnát adtak. A IV. számú martinkemence olvasztárai. akik a havi versenyben 120.2 százalékos teljesítménnyel vezetnek, ezen a napon 3 kiváló minőségű acéladag leosapolásával. a program 100 száza­lékos betartásával, 134.6 százalékos teljesítménnyel erősítették első he­lyüket a havi versenyben. Az olvasztár-brigádok versenyében ezen a na­pon C. Fürjes I-ajos. a IV. számú kemence olvasztára érte el a leg­szebb eredményt, aki Hevesi Imre acélgyártó irányításával a vállalt műszakorifcfnti báróm tonna tervéti IVliili acél helyett 30 tonna acélt csapolt. Párosversenytársa az I-es műszakon dolgozó Angyal-kollektíva 20 tonna terven felüli acélt adott tervén felül. A durvahengerészek ezen a napon 103 százalékra teljesítették napi tervüket, ezzel 99.5 százalékra növelték havi eredményüket. A finom- hengerészek ugyancsak 103.6 százalékkal 99.6 százalékra növelték havi hengerlés! előirányzatuk teljesítését. Az ózdi gyárrészlcgek versenye egyre nagyobb lendülettel folyik. Az ózdiak célja, hogy minden körülmények között megelőzzék diósgyőri párosversenytársukat. BAKOS JANOS K, Levét Hernádkakrót ed vés Szerkesztőség! Igen jól esett az egész köz­ségnek, hogy levelemet leközölte, azt, amit a községi apaállatistálló- ról írtam. Igaz, a tanácson még ne­hezteltek is rám a levél miatt, de dolgozó paraszttársaim örömmel szo­rongatták érte a kezemet, mert hi­szen igazam volt. Elhatároztam, hogy ezután minden esetben írok munkánkról, életünkről, amikor je­lentősebb eseményről van szó. So­kat használ ez mindannyiunknak. Azonban ha már írók, illő, hogy be is mutatkozzam az elvtársaknak. Én egy hatvanhat esztendős dolgozó paraszt vagyok, „nagy“ családból származom. Apám vasúti őr volt, s ha leültünk enni, több kellett 12 ka­raj kenyértől is egyszerre. Kerék­gyártónak tanultam fiatalkoromba *», azután mégis paraszt lettem. De munka közben nem csak magammal törődtem, résztvettem a munkásmeg­beszéléseken s szerettem olvasni. Sze­retek ma is, ha van egy percnyi időm. azonnal könyvet veszek a ke­zembe. |V1 őst tanulmányozom az elmúlt hé- ' ten tartott mezőgazdasági érte­kezlet anyagát. Hajdú elvtárs értékes beszámolóját, ami igen hasznos lesz számunkra, ha megvalósítjuk, amit mond az állattenyésztésről. a talaj- erő fenntartásáról. Bizony úgy keil gazdálkodnunk, ahogy az értekezlet mondta, ha azt akariúk, hogy töb­bet hozzon a föld Mi különösen a cukorrépatermelésben akarunk az eddiginél sokkal jobb eredményeket elérni. Ami igaz. az. igaz. egy kies*? megtorpantunk mi egyéni gazdák, az elmúlt években. De most már megint más a helyzet, megint van kedvünk a munkához. Bár van még néhány dolog, ami probléma, nehéz­ség. Különösen az állattenyésztés fe- rületén. Jó lenne, ha az abraktakar­mány beszolgáltatásánál figyelembe vennék — államunk, tanácsaink — az állatállomány számát is Mert ahol sok a számosállat, sertés, szarvasmarha, ott több takarmány kell. A szabadpiaci takarmány pedig drága. Talán ez is oka annak, hogy nálunk is elég kevés az állatállo­mány minden gazdánál. Vannak olyan istállók, ahol ezelőtt 10—20 darab jószág nevelkedett, most alig van egy-kettő Meg kellene kérdezni az ilyen gazdákat, miért nem ne­velsz állatokat? Bizony sokan azt felelnék: kevés az abraktakarmány, több kellene... Pedig igen sok állatra volna szük­ségünk, hiszen több zsír, több hús kellene. Ez meg nincs, ha nem nö­veljük az állatállományt. A dolog másik oldala pedig a trágyázás kér­dése. Több állat, több trágya! Per­sze itt is hibák vannak, különösen a tárgyakezelésnél. Sok trágya ér­téke a felére csökken nálunk is, több gazdánál, mert nem úgy ke­zelik. mint kellene. Ehhez azon­ban az állam segítségére volna szük­ség. Segítséget adni a trágyatelepek építéséhez, az egészséges istállók építéséhez. Jobban népszerűsíteni a silógödör építését. Bizony sok nálunk még a tennivaló. No, de amit lehet, mi megteszünk, hogy a párt­ós a kormányhatározatot végrehajt­suk. mert igen szép dolog az. A mi községünk gazdái már úgy n vetik el a tavasziakat, hogy megnézik, csiraképes-e a vetőmag. Erre igen nagy szükség van, s bi­zony nálunk még új dolog, igen hasznos dolog. A munkában, be­adásban igyekszünk az elsők közé kerülni, mindent megtenni. Hanem néhány dologra szükségünk lenne, kérjük az elvtársakat, tolmácsolják az illetékesek felé: T öbb kocsitengelyre, 40—50 k'- 1 logrammosokra, több 36—39 milliméteres ráfvasra, szekéroidal- hoz abroncsvasra és több tűzhelyre lenne szükségünk. Mind olyan dol­gok ezek, amelyek nélkül nem tu­dunk úgy dolgozni, ahogy kellene. Reméljük, minden meglesz hamaro­san, adnak a munkások, az ipari munkások mindent, ami szükséges, hogy mi még többet adhassunk, ter­melhessünk. Hiszen így lesz jobb az életünk, ha segítjük egymást, ha mindenki megteszi kötelességét. Munkájukhoz sók sikert kívánok BALOGH JÁNOS dolgozó paraszt, a békebizottság elnöke 37 községben 250 kongresszusi kiildötlel választoltak — $ több mint 50.000 aláírást gyöjlettek a borsodi békebarcosok A Béke Világtanács irodájának tör­ténelmi jelentőségű felhívását hatal­mas lelkesedéssel fogadták Borsod békeharcosai. Pénteken a kora dél­előtti órákban a helyi népfrontbizott­ságok és a békebizottságok tagjai mindenütt rövid értekezleten beszél­ték meg a felhívással kapcsolatos munkájukat. Estére megelevenedtek a borsodi falvak. Békeharcosok, MNDSZ asszonyok járták az utcákat, bekopog, tattak minden ajtón és gyűjtötték a tiltakozó aláírásokat. Alacskán Vasas Jánosné tanácselnök és Csitkó József­/f kkor kaptam fize- Cót tést, hát nagyon elégedett voltam. Brá- zik, akivel egy csapat­ban dolgozom, karonfogott, hogy legalább egy féldecire ugorjunk be az „apák boltjába”, hiszen fizetéskor igazán illik megvendégelni a cimborá­kat. Be is mentünk. Az első féldeci után jött a második is. Én nem vagyok nagyon hozzászok­va, s a harmadik féldeci már kicsit- a fejembe szállt, de azért még nem voltam berúgva. Akkor odajött hozzám a hosszú Lapaj, meg a vörös Csuli, akiket a legényszállásról ismertem. Mind­kettő nagy „vagány”. Pestiek és folyton azt em­legették, hogy a „Franczstadtba" így, meg a i.Franczstadtba’ úgy. Persze eléggé jópofák és hazudnék, ha azt mondanám, hogy nekem nem imponáltak. A hosszú Lapajnak rücskös a képe és az egész ember csupa kéz, csupa láb. Nem valami különösen szép fiú, a lányok mégis oda­vannak érte, mert azt állítják, hogy nagyon be­hízelgő a modora, kedves fickó. Csuli éppen az ellentéte. Vörös a haja és göndör, biztosan on- doláltatja. Amolyan valódi ..szépfiú“. Csak né­ha-néha szokott beleszólni abba, amit a komája mond, mert amazt meg sem lehet állítani, ha egyszer rákezdi. Szóval Csuli csak közbe-közbe kottyant, úgy foghegyről, hogy „rá se köpj". Ez a szavajárása. — Nohát, ezek jöttek az asztalunkhoz. La- paj vállonveregetett barátságosan: „öcsi, ha egy- egy stampedlit a haverokkal lehajtasz, még nem árt meg.” Megittunk hát még egy rundot. És ez bizony már sok volt. Persze azért öntudatnál voltam, mégis ilyenkor az ember hagyja magá­val azt tenni, amit a másik akar. Brázik. a cim­borám, szintén támolygott, meg csuklott, ő kü­lönben sem olyan határozott gyerek, hogy visz- sza tudna fogni, ha én megyek a magam, meg főleg a más esze után. Tudod, amikor az ember ilyen állapotba kerül, akkor már erősen felbuz­dul benne a hiúság és nem igen bírja jó lélek­kel megállni, ha az orra alá dörzsölik, hogy még kisfiú. Azt éreztem én is, hogy IS évemmel meg a tizenöt lila bankóval a zsebemben, én vagyok a „császár”. Hisz’ olyan munkás alig akad még egy a kettes aknán, aki így bírja a munkát és így keres. Nekem mondogassa Lapaj, hogy kis­fiú vagyok az italhoz, a nőkhöz, meg a zsugá­hoz is és mindenhez, ami férfidolog?! A vörös Csuli meg még rátromfolt, hogy „rá se köpj, Jiagyd a fenébe a taknyost”. De én voltam blyan ostoba, hogy bevettem a csalétket és FUCCS.,, mellbevagdostam a röhögő Lapajt, hogy „na gyerünk, hadd mutassam meg, ki a legény a gáton". rr • fi meg akk°r úgy tett, mintha komolyan fontolgatná a szavam és sercintett egyet. „No, kis komám — mondta —, most túlságosan be vagy szíva ahhoz, hogy komolyan vegyünk. De azért leülhetünk egy-két kör huszonegyesre és akkor majd meglátjuk, mit értesz a férfi­sporthoz.” ­— Elég az hozzá, hogy le is ültünk és egy meglehetősen elnyűtt kártyával elkezdtük verni a blattot. Persze 50 fillérrel kezdtem, de a bank egyre duzzadt. És az én vagyonom egy gyenge óra múlva — pontosan emlékszem — 66 fo­rinttal gyarapodott. Brázik, a cimborám csak immel-ámmal játszott, mert annyira felöntött a garatra, hogy csak pillogott. Aztán 20 forint el­vesztése után ráborult az asztalra és elbóbiskolt. Ennyivel ő megúszta. — De én nyerésben voltam, hát folytatni kellett. Meg különben is, ha az ember már annyira benne van és tízesek, meg ötvenesek forognak a bankban, akkor nem igen bír feláll­ni. Amikor Brázik kidőlt a sorból, odasompoly- gott még egy fickó, azt is láttam már valahol, vagy a kocsmában, vagy a szálláson. Valami Jumbó a beceneve, az is olyasfajta mint a La- paj. — Szóval most két újabb parti következett, a bankot mindkét alkalommal Jumbó ütötte meg. 80—90 forintot húzott be mind a kétszer. Aztán még be is zárta a boltot, mert később, mikor Csuli kezébe került a bank, ő csak „fala­zott” és legfeljebb fillérek vagy egy-két forint után megállt a licitálásban. Nem kockáztatott, s a végén is vagy 150 forint tiszta haszonnal zárt. De engem elkapott az őrület. Elvesztettem az eszem. Ha gyanítottam is valami susmust, nem állhattam fel azzal, hogy gyanús nekem a sok „fuccs”, amit Lapaj csinált velem. Ki az. aki a két leghíresebb verekedővel szemben bi­zonyíték nélkül protestálnl mer? Meg különben is az ital s a kártyaláz annyira eluralkodott rajtam, hogy se láttam, se hallottam. — Kerekes elvtárs, a Tőmester próbált el­rángatni — mert akkor már egy csomó meglett bányász figyelt minket —, szóval 5 mondta ist hogy egy ifjúmunkáshoz ez nem illik, mert tönkreteszem magam, de nekem beszélhetett, akár a falnak. Talán, ha ott a csapatvezetőm, az öreg Szlávik, vagy Sümegi, aki ácsolni taní­tott és a mesterem volt, talán észheztérek. Mert ezekre hallgatok akármikor. Vagy ha ott lette­tek volna ti.*. Dehát nem így esett... fYl ode ott tartunk, hogy Jumbó besepert két bankot és Lapaj fogta a fejét. Csuli csak annyit motyogott, hogy „köpni rá", ö nyugodt volt és átvette a bankot. A következő partinál több mint 200 forint volt a bankban, abból 70—70 forint az enyém és a Lapajé, mert Jum­bó nem kockáztatott. Aztán jött két parti, ame­lyik az enyém volt, de csak csekély összeget nyertem vissza, mert úgy látszik, Csuli meg iMpaj jeleztek egymásnak, hogy gyenge a tap- iuk, jó lesz „lófolni”, azaz nem érdemes nö­velni a kockáztatott összeget. — És akkor jött a nagy parti. A körülállók mesélték, hogy a kezem reszketett, s bár már iózan voltam, de falfehér. Csak a szemem égett az izgalomtól. Teljesen megőrültem az átkozott kártyaszenvedélytől. Én egyre csak „érte” mond­tam. Már több mint 800 forintom forgott koc­kán. „Bankért a kutya istenit!” kiáltottam s amikor lapot kértem, vagy egy percig szoron- aattam a markomban, majd óvatosan belepis- ’antottam a szélibe, aztán megnéztem, s a tér­iem megroggyant. Majdnem rosszul lettem, mert a zöld ászomra tök alsó jött. aztán még "gyet húztam, s „fuccsom" lett. azaz elbuktam, Lapaj is a fejéhez kapott, de ö csak komédiá­don, mert belül biztosan röhögött, hiszen felez­tek a Csalival. — Egy szót sem szóltam, csak kitámolyog­tam az ivóból. Csetlettem, botlottam, míg elver- nődtem hazáig. — A pénz felét haza kellett volna küldenem apáméknak a Göncz utcába, hiszen azért jöttem bányába, hogy őket segítsem. Az étkezési jegy­re kölcsönt még csak szerzek. De hogy nyomo­rék apám, meg a húgom miből él maid fél hó- naviq, azt nem tudom. És a becsület?.; i * 'J'uesféleképpen mesélte el a történetet F. P. fiatal bányász, az egyik bányatelep DISZ titkárának. Tanulságos történet. — Külö­nösen a DISZ szervezet részére, ahol nem fog­lalkoznak a fiatalokkal, foglalkozik velük más. SÁNDOR LÁSZLÓ né a végrehajtóbizottság titkára nem­csak a Béke Világtanécs irodájának felhívását ismertette, hanem elbeszél­getett a dolgozókká! a második világ­háború borzalmairól is. Munkájuk eredménnyel járt: a küldöttválasztó béke-esten büszkén újságolták, hogy 156 aláírást gyűjtöttek. A rudabányai vasércbányában elő­ször a sztahanovisták, majd csaknem 1100 dolgozó írta nevét az atomfegy­ver betiltását követelő ivekre A népszavazás napjaiban a borsodi békeharcosok szorgalmasan készülnek a magyar békekongresszusra is. Szom­baton és vasárnap a megye S7 községében virágok­kal, vörös és nemzetiszinü zász­lókkal, a béke kék színével diszi- tették azokat a helyiségeket, ame­lyekben béke-esteket tartottak. Ezeken a baráti beszélgetéseken 250 kongresszusi küldöttet válasz­tónak. Sajóbábonyban vörös nyakkendő» út­törők vidám kultúrműsorral köszön­tötték a béke est résztvevőit, majd a békebizottság titkára bejelentette, hogy a Béke Világtanács felhívására már 1100 tiltakozó aláírást gyűj­töttek. Ezután hét küldöttet választottak a magyar békekongressznsra. A község dolgozói legjobbjaikat küldték a bé­keharcosok nagy seregszemléjére. Azokat, akiket szeretnek, akikbe* megbíznak, akik minden nap teszne¥ valamit a béke megvédése érdekében. Olyanokat, mint Tóth Benjámin egyé­nileg dolgozó parasztot aki élenjár a munkában, beadási és adófizetési kötelességét pontosan teljesíti. Pri- bnsz Lászlóné pedagógust aki a szü- ’ői munkaközösség tagjaival naponta Ismerteti a nemzetközi helyzetet. A «'éke-esten az MNPRZ asszonyok bc- ielentették. bogy a lakótelepen új »'ékebizottságot szerveznek és n ma­gyar békekongressznsra üvegből ké­szült, kézzel festett gyönyörű békc- <!Mv>zt készítenek. Kistokaj községben az élenjáró dol­gozók mellett kongresszusi küldöttnek választot­ták Pásztor Béla DISZ titkárt és Bernét Ibolya gimnáziumi tanulót is. A gyűlés után a két fiatal sorra felkereste az ismerősöket és gyűjtötték az aláírásokat a békeivre. Borsod megyében hétfőn délig több mint 50.000 dolgozó tiltakozott aláírá­sával Nyugat-Németország felfegy­verzése és az atomfegyver alkalma­zása ellen

Next

/
Thumbnails
Contents