Észak-Magyarország, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)
1955-01-25 / 20. szám
Eedd, X9SS. január 26. BSZAKMAGYARORSZAG 3 Báuyássőrség a borsodi szénbányákban Hétfőn reggel a Borsodi Szénbányászati Tröszt 14 bányájának tornyán gyulladt ki a vörös csillag, jelezve: a borsodi bányák lelkesen harcolnak a bányásztanácskozás tiszteletére tartott „bányászőrségen“. A tröszt dolgozói szombaton, n bányászőrség első napján elért 106.6 százalékos tervteljesítés után vasárnap is becsülettel helytálltak. Lelkes munkájukért dicséretet érdemelnek a sajókazai bányászok. Hétfőre virradóra havi tervüket 111.4 százalékra teljesítették — s ezzel a tröszt üzemei között az első helyre kerültek. Kövesdi Antal, a bányaüzem igazgatója — aki a sajókazai bányászokat az országos tanácskozáson képviseli — azzal búcsúzott munkatársaitól: „Ne hozzatok szégyent rám“. A sajókazai bányászok o bányászőrségen még keményebben fogva a csákány nyeiét •— büszkén jelentették a bányásztanácskozásnak, hogy becsülettel helytállnak a munka frontján Nem kisebb eredménnyel dicsekedhetnek a perecesi bányászok sem. A perecesi aknaüzemhez tartozó három bánya jó munkájának eredményeként a perecesi bányaüzem hétfőre virradóan esedékes havi tervét 103.2 százalékra teljesítette. Különösen jó munkát végeztek a barossaknai bányászok. Az üzemben dolgozó Kovács Márton DlSZ-brí- gádja most is a „termelés motorja" volt. a Kovács-brigád szombaton is több mint háromszoros normát teljesített. Lelkes munkájukra mi sem jellemzőbb, mint hogy a vasárnapi termelésen a brigád minden tagja kivétel nélkül részt vett. Nem kis részük van abban, hogy a barossaknai bányaüzem eddig előírt havi tervéin felül már csak 600 tonna szenet küldött felszínre. Túlteljesítette tervét a kondói bányaüzem mindkét bányája is. A kondóiak ezzel a teljesítményükkel előírt havi tervükön felül már csaknem 700 tonna szenet adtak. Helytálltak szavukért a rudolftele. pi 3-as akna bányászai is. Megfogadták: a bányászőrség alatt behozzák lemaradásukat. Vállalásukat teljesítették. Hétfőn reggel az akna tornyán kigyuló vörös csillag jelezte, hogy a hányászok teljesítették termelési előirányzatukat. A versenytáblára büszkén írták ki: „Havi tervteljesítés: 1Ö1.1 százalék“. Az élenjárók mellé a bányászőrségben egyre több elmaradó üzem sorakozik fel. A kurityáni bányászok 's „megemberelték“ magukat. Megmutatták: ha akarnak, tudna1* termelni. Vasárnapi napi tervüket 105.7 százalékra teljesítették — s ezzel ők is behozták lemaradásukat. Büszkén jelentették a bányásztanácskozásnak: tervüket teljesítették, s most már úgy dolgoznak a hónap végéig, hogy ne legyen visszaesés. Hosszú küzdelmek után a bánfalvi bányaüzem tervteljesítése 1s felfelé ível. Bár a bánfalvi bányászoknak továbbra is keményen kell dolgozni — minden remény megvan, hogy ezzel a lendülettel ők is behozzák elmaradásukat, s helytállnak a felszabadulási versenyben. Hétfőn délután egy órakor hívtuk fal a sokat emlegetett borsodi bányaüzemet: Szúhakállót. Szuromi Ferenc igazgató és Tömöri József párttitkár képviseli a sok dicsőséget aratott szuhakállói bányászokat a bányásztanácskozáson. A szuhakállói bányászok elhatározták: kommunista becsülettel állnak helyt a tanácskozás alatt. Csetneki János, a bányaüzem főmérnöke a szuhakálléi bányászok helytállásáról büszke örömmel mondta: — Soha ilyen lelkesedéssel még nem termeltek bányászaink, mint a vasárnapi műszakon. Egyetlen hiányzó sem volt valamennyi bányász elfoglalta munkahelyét a szénfalnál. De nemcsak a vájárok, az elő váj ók és a fenntartók Is dolgoztak, hogy biztosítsák az új munkahelyek előkészítését., a fenntartók pedig, hogy hétfőn ’s üzemzavar nélkül termelhessünk. Legtöbb dolguk mégis a szállítóknak akadt. Szinte percen- kint szólt a munkahelyekről a jelzőcsengő, hogy megteltek a csillék, üresei kémek helyette. A lelkesen termelő bányászok élén, mint már oly sokszor, most is az egykori szuhakállói vízbetörés hősei jártak elől jó példával. Hor- nyák József csapata a csoportos pillérfejtésen egy műszak alatt két és fél műszaknak megfelelő mennyiségű szenet termelt. Ondó József csapata sem maradt el mögötte. Három társával egy műszak alatt előírt 16 csillés előirányzatával szemben 40 csille szenet küldött a felszínre. A többi szuhakállói bányász is kitett magáért. Egyetlen szénfalnál dolgozó sem volt. aki ne teljesítette volna túl a tervét. Nemcsak vasárnap. de hétfőn is lankadatlan erővel folyt a munka \ műszakiak előrelátása — vasárnap a termelés mellett is elvégzett karbantartás — ismét eredményre vezetett. A műszakíkm-d-^skor most is egyetlen hiánvzó nélkül, minden bányász elfoglalta munkahelyét és a szénfalnál délben egv órakor már büszkén (Mentették; felszínre szállították a délelőttös műszak tervének teljesítéséhez szükséges utolsó csille szenet is. A szuhakállói bányászok, akik a felszabadulási versenyben 640 tonna szén terven felüli kitermelésére tettek ígéretet — hétfőn délben egy órakor vállalásukat túlteljesítve. SOíMk forma szene* tartalmaz«*» csillét küldték felszínre Hétfőn tovább harcoltak a Borsodi Szénbányászati Tröszt dolgozói, hogy a bán.v ászt a ná csk ozás tiszteletére behozzák lemaradásukat s felzárkózzanak a tervet teljesítő trösztök közé. (K. L.) Erősödik a verseny lendiiiete Ordon Az Ózdi Kohászati tizeinek gyárrészlegeinek versenyében hétfőn reggelre a nagyolvasztómű kivételével minden gyárrészieg magasan túlteljesítette napi előirányzatát. A martinászok érték el a legszebb eredményt. 106.5 százalékos eredménnyel mindössze 54 tonna acélt hagytak havi adósságukból. A martinkemencék versenyében a legszebb eredményt a XI. számú kemencénél Várkonyi József, Nagy B. József és Mizserák István olvasztárok érték el. akik napi terven felöl 58 tonna jóminőségű acélt adtak. Kiváló eredményt értek el az I. számú martin- kemence sztahanovistái is. akik a. vállalt. 9 tonna acél helyett ezen a napon 51 tonnát adtak. A IV. számú martinkemence olvasztárai. akik a havi versenyben 120.2 százalékos teljesítménnyel vezetnek, ezen a napon 3 kiváló minőségű acéladag leosapolásával. a program 100 százalékos betartásával, 134.6 százalékos teljesítménnyel erősítették első helyüket a havi versenyben. Az olvasztár-brigádok versenyében ezen a napon C. Fürjes I-ajos. a IV. számú kemence olvasztára érte el a legszebb eredményt, aki Hevesi Imre acélgyártó irányításával a vállalt műszakorifcfnti báróm tonna tervéti IVliili acél helyett 30 tonna acélt csapolt. Párosversenytársa az I-es műszakon dolgozó Angyal-kollektíva 20 tonna terven felüli acélt adott tervén felül. A durvahengerészek ezen a napon 103 százalékra teljesítették napi tervüket, ezzel 99.5 százalékra növelték havi eredményüket. A finom- hengerészek ugyancsak 103.6 százalékkal 99.6 százalékra növelték havi hengerlés! előirányzatuk teljesítését. Az ózdi gyárrészlcgek versenye egyre nagyobb lendülettel folyik. Az ózdiak célja, hogy minden körülmények között megelőzzék diósgyőri párosversenytársukat. BAKOS JANOS K, Levét Hernádkakrót ed vés Szerkesztőség! Igen jól esett az egész községnek, hogy levelemet leközölte, azt, amit a községi apaállatistálló- ról írtam. Igaz, a tanácson még nehezteltek is rám a levél miatt, de dolgozó paraszttársaim örömmel szorongatták érte a kezemet, mert hiszen igazam volt. Elhatároztam, hogy ezután minden esetben írok munkánkról, életünkről, amikor jelentősebb eseményről van szó. Sokat használ ez mindannyiunknak. Azonban ha már írók, illő, hogy be is mutatkozzam az elvtársaknak. Én egy hatvanhat esztendős dolgozó paraszt vagyok, „nagy“ családból származom. Apám vasúti őr volt, s ha leültünk enni, több kellett 12 karaj kenyértől is egyszerre. Kerékgyártónak tanultam fiatalkoromba *», azután mégis paraszt lettem. De munka közben nem csak magammal törődtem, résztvettem a munkásmegbeszéléseken s szerettem olvasni. Szeretek ma is, ha van egy percnyi időm. azonnal könyvet veszek a kezembe. |V1 őst tanulmányozom az elmúlt hé- ' ten tartott mezőgazdasági értekezlet anyagát. Hajdú elvtárs értékes beszámolóját, ami igen hasznos lesz számunkra, ha megvalósítjuk, amit mond az állattenyésztésről. a talaj- erő fenntartásáról. Bizony úgy keil gazdálkodnunk, ahogy az értekezlet mondta, ha azt akariúk, hogy többet hozzon a föld Mi különösen a cukorrépatermelésben akarunk az eddiginél sokkal jobb eredményeket elérni. Ami igaz. az. igaz. egy kies*? megtorpantunk mi egyéni gazdák, az elmúlt években. De most már megint más a helyzet, megint van kedvünk a munkához. Bár van még néhány dolog, ami probléma, nehézség. Különösen az állattenyésztés fe- rületén. Jó lenne, ha az abraktakarmány beszolgáltatásánál figyelembe vennék — államunk, tanácsaink — az állatállomány számát is Mert ahol sok a számosállat, sertés, szarvasmarha, ott több takarmány kell. A szabadpiaci takarmány pedig drága. Talán ez is oka annak, hogy nálunk is elég kevés az állatállomány minden gazdánál. Vannak olyan istállók, ahol ezelőtt 10—20 darab jószág nevelkedett, most alig van egy-kettő Meg kellene kérdezni az ilyen gazdákat, miért nem nevelsz állatokat? Bizony sokan azt felelnék: kevés az abraktakarmány, több kellene... Pedig igen sok állatra volna szükségünk, hiszen több zsír, több hús kellene. Ez meg nincs, ha nem növeljük az állatállományt. A dolog másik oldala pedig a trágyázás kérdése. Több állat, több trágya! Persze itt is hibák vannak, különösen a tárgyakezelésnél. Sok trágya értéke a felére csökken nálunk is, több gazdánál, mert nem úgy kezelik. mint kellene. Ehhez azonban az állam segítségére volna szükség. Segítséget adni a trágyatelepek építéséhez, az egészséges istállók építéséhez. Jobban népszerűsíteni a silógödör építését. Bizony sok nálunk még a tennivaló. No, de amit lehet, mi megteszünk, hogy a pártós a kormányhatározatot végrehajtsuk. mert igen szép dolog az. A mi községünk gazdái már úgy n vetik el a tavasziakat, hogy megnézik, csiraképes-e a vetőmag. Erre igen nagy szükség van, s bizony nálunk még új dolog, igen hasznos dolog. A munkában, beadásban igyekszünk az elsők közé kerülni, mindent megtenni. Hanem néhány dologra szükségünk lenne, kérjük az elvtársakat, tolmácsolják az illetékesek felé: T öbb kocsitengelyre, 40—50 k'- 1 logrammosokra, több 36—39 milliméteres ráfvasra, szekéroidal- hoz abroncsvasra és több tűzhelyre lenne szükségünk. Mind olyan dolgok ezek, amelyek nélkül nem tudunk úgy dolgozni, ahogy kellene. Reméljük, minden meglesz hamarosan, adnak a munkások, az ipari munkások mindent, ami szükséges, hogy mi még többet adhassunk, termelhessünk. Hiszen így lesz jobb az életünk, ha segítjük egymást, ha mindenki megteszi kötelességét. Munkájukhoz sók sikert kívánok BALOGH JÁNOS dolgozó paraszt, a békebizottság elnöke 37 községben 250 kongresszusi kiildötlel választoltak — $ több mint 50.000 aláírást gyöjlettek a borsodi békebarcosok A Béke Világtanács irodájának történelmi jelentőségű felhívását hatalmas lelkesedéssel fogadták Borsod békeharcosai. Pénteken a kora délelőtti órákban a helyi népfrontbizottságok és a békebizottságok tagjai mindenütt rövid értekezleten beszélték meg a felhívással kapcsolatos munkájukat. Estére megelevenedtek a borsodi falvak. Békeharcosok, MNDSZ asszonyok járták az utcákat, bekopog, tattak minden ajtón és gyűjtötték a tiltakozó aláírásokat. Alacskán Vasas Jánosné tanácselnök és Csitkó József/f kkor kaptam fize- Cót tést, hát nagyon elégedett voltam. Brá- zik, akivel egy csapatban dolgozom, karonfogott, hogy legalább egy féldecire ugorjunk be az „apák boltjába”, hiszen fizetéskor igazán illik megvendégelni a cimborákat. Be is mentünk. Az első féldeci után jött a második is. Én nem vagyok nagyon hozzászokva, s a harmadik féldeci már kicsit- a fejembe szállt, de azért még nem voltam berúgva. Akkor odajött hozzám a hosszú Lapaj, meg a vörös Csuli, akiket a legényszállásról ismertem. Mindkettő nagy „vagány”. Pestiek és folyton azt emlegették, hogy a „Franczstadtba" így, meg a i.Franczstadtba’ úgy. Persze eléggé jópofák és hazudnék, ha azt mondanám, hogy nekem nem imponáltak. A hosszú Lapajnak rücskös a képe és az egész ember csupa kéz, csupa láb. Nem valami különösen szép fiú, a lányok mégis odavannak érte, mert azt állítják, hogy nagyon behízelgő a modora, kedves fickó. Csuli éppen az ellentéte. Vörös a haja és göndör, biztosan on- doláltatja. Amolyan valódi ..szépfiú“. Csak néha-néha szokott beleszólni abba, amit a komája mond, mert amazt meg sem lehet állítani, ha egyszer rákezdi. Szóval Csuli csak közbe-közbe kottyant, úgy foghegyről, hogy „rá se köpj". Ez a szavajárása. — Nohát, ezek jöttek az asztalunkhoz. La- paj vállonveregetett barátságosan: „öcsi, ha egy- egy stampedlit a haverokkal lehajtasz, még nem árt meg.” Megittunk hát még egy rundot. És ez bizony már sok volt. Persze azért öntudatnál voltam, mégis ilyenkor az ember hagyja magával azt tenni, amit a másik akar. Brázik. a cimborám, szintén támolygott, meg csuklott, ő különben sem olyan határozott gyerek, hogy visz- sza tudna fogni, ha én megyek a magam, meg főleg a más esze után. Tudod, amikor az ember ilyen állapotba kerül, akkor már erősen felbuzdul benne a hiúság és nem igen bírja jó lélekkel megállni, ha az orra alá dörzsölik, hogy még kisfiú. Azt éreztem én is, hogy IS évemmel meg a tizenöt lila bankóval a zsebemben, én vagyok a „császár”. Hisz’ olyan munkás alig akad még egy a kettes aknán, aki így bírja a munkát és így keres. Nekem mondogassa Lapaj, hogy kisfiú vagyok az italhoz, a nőkhöz, meg a zsugához is és mindenhez, ami férfidolog?! A vörös Csuli meg még rátromfolt, hogy „rá se köpj, Jiagyd a fenébe a taknyost”. De én voltam blyan ostoba, hogy bevettem a csalétket és FUCCS.,, mellbevagdostam a röhögő Lapajt, hogy „na gyerünk, hadd mutassam meg, ki a legény a gáton". rr • fi meg akk°r úgy tett, mintha komolyan fontolgatná a szavam és sercintett egyet. „No, kis komám — mondta —, most túlságosan be vagy szíva ahhoz, hogy komolyan vegyünk. De azért leülhetünk egy-két kör huszonegyesre és akkor majd meglátjuk, mit értesz a férfisporthoz.” — Elég az hozzá, hogy le is ültünk és egy meglehetősen elnyűtt kártyával elkezdtük verni a blattot. Persze 50 fillérrel kezdtem, de a bank egyre duzzadt. És az én vagyonom egy gyenge óra múlva — pontosan emlékszem — 66 forinttal gyarapodott. Brázik, a cimborám csak immel-ámmal játszott, mert annyira felöntött a garatra, hogy csak pillogott. Aztán 20 forint elvesztése után ráborult az asztalra és elbóbiskolt. Ennyivel ő megúszta. — De én nyerésben voltam, hát folytatni kellett. Meg különben is, ha az ember már annyira benne van és tízesek, meg ötvenesek forognak a bankban, akkor nem igen bír felállni. Amikor Brázik kidőlt a sorból, odasompoly- gott még egy fickó, azt is láttam már valahol, vagy a kocsmában, vagy a szálláson. Valami Jumbó a beceneve, az is olyasfajta mint a La- paj. — Szóval most két újabb parti következett, a bankot mindkét alkalommal Jumbó ütötte meg. 80—90 forintot húzott be mind a kétszer. Aztán még be is zárta a boltot, mert később, mikor Csuli kezébe került a bank, ő csak „falazott” és legfeljebb fillérek vagy egy-két forint után megállt a licitálásban. Nem kockáztatott, s a végén is vagy 150 forint tiszta haszonnal zárt. De engem elkapott az őrület. Elvesztettem az eszem. Ha gyanítottam is valami susmust, nem állhattam fel azzal, hogy gyanús nekem a sok „fuccs”, amit Lapaj csinált velem. Ki az. aki a két leghíresebb verekedővel szemben bizonyíték nélkül protestálnl mer? Meg különben is az ital s a kártyaláz annyira eluralkodott rajtam, hogy se láttam, se hallottam. — Kerekes elvtárs, a Tőmester próbált elrángatni — mert akkor már egy csomó meglett bányász figyelt minket —, szóval 5 mondta ist hogy egy ifjúmunkáshoz ez nem illik, mert tönkreteszem magam, de nekem beszélhetett, akár a falnak. Talán, ha ott a csapatvezetőm, az öreg Szlávik, vagy Sümegi, aki ácsolni tanított és a mesterem volt, talán észheztérek. Mert ezekre hallgatok akármikor. Vagy ha ott lettetek volna ti.*. Dehát nem így esett... fYl ode ott tartunk, hogy Jumbó besepert két bankot és Lapaj fogta a fejét. Csuli csak annyit motyogott, hogy „köpni rá", ö nyugodt volt és átvette a bankot. A következő partinál több mint 200 forint volt a bankban, abból 70—70 forint az enyém és a Lapajé, mert Jumbó nem kockáztatott. Aztán jött két parti, amelyik az enyém volt, de csak csekély összeget nyertem vissza, mert úgy látszik, Csuli meg iMpaj jeleztek egymásnak, hogy gyenge a tap- iuk, jó lesz „lófolni”, azaz nem érdemes növelni a kockáztatott összeget. — És akkor jött a nagy parti. A körülállók mesélték, hogy a kezem reszketett, s bár már iózan voltam, de falfehér. Csak a szemem égett az izgalomtól. Teljesen megőrültem az átkozott kártyaszenvedélytől. Én egyre csak „érte” mondtam. Már több mint 800 forintom forgott kockán. „Bankért a kutya istenit!” kiáltottam s amikor lapot kértem, vagy egy percig szoron- aattam a markomban, majd óvatosan belepis- ’antottam a szélibe, aztán megnéztem, s a tériem megroggyant. Majdnem rosszul lettem, mert a zöld ászomra tök alsó jött. aztán még "gyet húztam, s „fuccsom" lett. azaz elbuktam, Lapaj is a fejéhez kapott, de ö csak komédiádon, mert belül biztosan röhögött, hiszen feleztek a Csalival. — Egy szót sem szóltam, csak kitámolyogtam az ivóból. Csetlettem, botlottam, míg elver- nődtem hazáig. — A pénz felét haza kellett volna küldenem apáméknak a Göncz utcába, hiszen azért jöttem bányába, hogy őket segítsem. Az étkezési jegyre kölcsönt még csak szerzek. De hogy nyomorék apám, meg a húgom miből él maid fél hó- naviq, azt nem tudom. És a becsület?.; i * 'J'uesféleképpen mesélte el a történetet F. P. fiatal bányász, az egyik bányatelep DISZ titkárának. Tanulságos történet. — Különösen a DISZ szervezet részére, ahol nem foglalkoznak a fiatalokkal, foglalkozik velük más. SÁNDOR LÁSZLÓ né a végrehajtóbizottság titkára nemcsak a Béke Világtanécs irodájának felhívását ismertette, hanem elbeszélgetett a dolgozókká! a második világháború borzalmairól is. Munkájuk eredménnyel járt: a küldöttválasztó béke-esten büszkén újságolták, hogy 156 aláírást gyűjtöttek. A rudabányai vasércbányában először a sztahanovisták, majd csaknem 1100 dolgozó írta nevét az atomfegyver betiltását követelő ivekre A népszavazás napjaiban a borsodi békeharcosok szorgalmasan készülnek a magyar békekongresszusra is. Szombaton és vasárnap a megye S7 községében virágokkal, vörös és nemzetiszinü zászlókkal, a béke kék színével diszi- tették azokat a helyiségeket, amelyekben béke-esteket tartottak. Ezeken a baráti beszélgetéseken 250 kongresszusi küldöttet választónak. Sajóbábonyban vörös nyakkendő» úttörők vidám kultúrműsorral köszöntötték a béke est résztvevőit, majd a békebizottság titkára bejelentette, hogy a Béke Világtanács felhívására már 1100 tiltakozó aláírást gyűjtöttek. Ezután hét küldöttet választottak a magyar békekongressznsra. A község dolgozói legjobbjaikat küldték a békeharcosok nagy seregszemléjére. Azokat, akiket szeretnek, akikbe* megbíznak, akik minden nap teszne¥ valamit a béke megvédése érdekében. Olyanokat, mint Tóth Benjámin egyénileg dolgozó parasztot aki élenjár a munkában, beadási és adófizetési kötelességét pontosan teljesíti. Pri- bnsz Lászlóné pedagógust aki a szü- ’ői munkaközösség tagjaival naponta Ismerteti a nemzetközi helyzetet. A «'éke-esten az MNPRZ asszonyok bc- ielentették. bogy a lakótelepen új »'ékebizottságot szerveznek és n magyar békekongressznsra üvegből készült, kézzel festett gyönyörű békc- <!Mv>zt készítenek. Kistokaj községben az élenjáró dolgozók mellett kongresszusi küldöttnek választották Pásztor Béla DISZ titkárt és Bernét Ibolya gimnáziumi tanulót is. A gyűlés után a két fiatal sorra felkereste az ismerősöket és gyűjtötték az aláírásokat a békeivre. Borsod megyében hétfőn délig több mint 50.000 dolgozó tiltakozott aláírásával Nyugat-Németország felfegyverzése és az atomfegyver alkalmazása ellen
