Észak-Magyarország, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-25 / 20. szám

2 iSZAKMAGYAHOKSZAr, Kedd, 1955. január 25. Tanácskoznak a szénbányászat legjobbjai (Folytatás a* első oldalról) években elhanyagolt feltárási és elővájási munkák magasabb díjazá­sára is. Ezzel akarjuk az igazságos bérezést megteremteni és megvalósí­tani azt az elvet, hogy a nagyobb szaktudást igénylő munkáért na­gyobb bér jár. Azt hiszem, hogy az ui bérrendszer bevezetése jé hatást belt a bányászéiban, mert ezzel régi kérésüket teljesítjük. Feltétlenül szólnunk kell ezen a tanácskozáson a bányabiztonságról és az egészségvédelemről. Alkotmá­nyunk leszögezi: Népi demokrá­ciánkban legfőbb érték az ember. Bányaüzemeink vezetői mégsem harcolnak elég következetesen en­nek az elvnek a megvalósításáért. Látniók kell a bányák, trösztök ve­zetőinek, hogy a bányák állapotának rendbehozása nemcsak a termelést szolgálja, nemcsak műszaki feladat, hanem igen fontos politikai kérdés is. Az életszínvonal emelkedésének nemcsak a közszükségleti cikk-ellá­tásban, hanem az állandóan javuló, fokozódó biztonságot nyújtó munka- körülményekben is kifejezésre kell jutnia. A hiányosságok egyik oka a veze­tés alacsony színvonala. Bár a veze­tés színvonala a trösztöknél az utób­bi időben javult, még nem kielégítő. Bányaüzemeink szervezete rendkí­vül bürokratikus, s emiatt nem ér­vényesül kellőképpen az egyszemé­lyi vezetés. Egy-egy hiba elköveté­sénél sokszor 10—12 felelőst állapí­tanak meg, de a hiba tulajdonképeni elkövetőjét lehetetlen kideríteni. A tervszerű ellenőrzés hiánva c; ezteti hatását a bányák termelő­kapacitásának fejlesztésében is. A teívszerűtlen munka következménye, hogy számos tröszt mimkahelvhiáriy- nyal küzd. Az irányító és ellenőrző munka hiányossága jelentkezik ab ban is, hogy rendkívül elhúzódik epy-egy új létesítmény üzembehelye­zésének időpontja. — Vezető és irányító munkában rendkívül értékes az a segítség, amit a nálunk járt és a jelenleg is itt tartózkodó szovjet elvtársak értékes tanácsai jelentenek. Meg kell azon­ban állapítanunk, hogy a nagy lehetőségeket nem használjuk ki eléggé. Egyes esetekben a tanácsadók ja­vaslatait nagy késéssel, hosszas huzavonák után valósítjuk meg. A terveket emberek, káderek hajt ják végre. A káderek munkájától függ, hogy a feladatokat milyen si­kerrel vallósítjuk meg. A szénbányá­szat területén a káderekkel való fog­lalkozás nem volt kielégítő. Nem­csak a bányászoknál volt nagy fluk­tuáció, hanem a vezetőinél is. Igaz­gatóknak és üzemvezetőknek sok esetben nem volt idejűit, hogy saját területüket megismerjék és tervsze­rű munkát honosítsanak meg. Stabi­lizáljuk a vezetőket és megszüntet­jük az állandó cserélgetést. — Kedves elvtársak! — A szénbányászat 1955. évi terve reális, megvalósítható. A múlt évi tervhez képest 3.3 százalékkal kell emelkednie a széntermelésnek. Ez látszólag kis feladat, hiszen néhány évvel ezelőtt 15—20 százalékkal is emelkedett a széntermelés egyik év­ről a másikra. A feladat azonban nem kicsi, ha tekintetbe vesszük és tekintetbe kell vennünk, hogy az 1955. évi tervet minden részletében maradéktalanul teljesíteni kell, mert csak így készülhetünk fel megfele­lően a második ötéves tervre. Mit jéfent ez? Jelenti azt mirid'enek- előtt. hogy a tervet nemcsak meny- nyiségileg, de minőségileg is teljesí­teni kell. Határozott lépéseket kell tennünk a gazdaságos termelés meg­valósítása irányában. Másszóval szó sem lehet arról, hogy ne teljesítsük például az 1955. évi önköltségcsök­kentési előirányzatot. Ugyanakkor folyamatosan biztosítani kell n fel­tárást, az elővájást és a karbantar­tást. Láthatjuk tehát, az 1955. évi tervek teljesítése minden részleté­ben semmiféle megnyugvásra sem ad okot, ellenkezőleg, következetes harcot, kemény erőfeszítést igényel valamennyiünktől. 1955-ben a követ­kező feladatokat kell megoMani: 1 Minden erőnkkel biztosíta- -1-* nunik kell, hogy a jelenlegi igen alacsony szinten lévő teljesít­ményeket jelentősen növeljük és ez­zel a második ötéves tervre megte­remtsük az egyenletes teljesítmény- emelkedés alapjait. Ennek érdeké­ben következetes harcot kell folytat­nunk a munkafegyelem megszilárdí­tásáért. a korábbi évek széncsatái harcos szellemének felélesztéséért. Segítsük fokozottabban a szocialista munkaverseny széleskörű kibontako­zását, a fejlettebb munkamódszerek tömeges alkalmazását. O Határozott lépést kell tennünk előre a bányagépesítés terüle­téi'' Q Következetesen harcot kell folytatnunk az egyenletes, gaz­daságos termelés biztosításáért, a szén önköltségének állandó csökken­téséért. Ennek érdekében a terme­lés növekedésének irányításával párhuzamosan előtérbe kell helyezni a gazdasági és pénzügyi vezetést. A gazdaságos termelés megvalósításá­nak érdekében nagyobb figyelmet kell fordítani a helyi erőforrások maximális kihasználására — a dol­gozók és a vezetők kezdeményezé- sépok gyakorlati alkalmazására. A Helyes tervezéssel és megfele- lő ellenőrzéssel biztosítani kell a tervszerű bányaművelés megvaló­sítását. C Feltétlenül érvényt kell sze- reznünk bányászdolgozóink munka- és egészségvédelmi biztosí­tásának. Ennek érdekében át kell dolgoznunk az általános bányabiz­tonsági szabályzatot a szocializmust építő bányászok követelményeinek megfelelően. Ki kell dolgozni az új bányatörvény tervezetet. /Z Sürgősen végrehajtandó felada- tnnk a vezetés irányításának megjavítása. Fel kell számolni azt a helytelen gyakorlatot, hogy a minisz­térium a trösztök feje felett átnyúlva avatkozzon be az Szemek vezetésébe. T>e mag kell szüntetni azt a módszert is, amelyet trösztjeink kényelmesebb gazétól 1954-ben is rendszeresen al­kalmaztak: feladták megróná Hőseiket a minisztériumnak és várták, bogy a problémákat, bármilyen természetűek is legyenek azok, a minisztérium o’dja meg. Téren fontos feladat a veze. tés színvonalának emelése érdekében, hogy az, első félév során kidolgozzuk a szénbányászat tiz.éves távlati ter­vét. Biztosítani kell, hogy a legkövet­kezetesebben érvényesüljön a minisz­tériumtól lefelé, egészen az üzemekig a következetes ellenőrzési rendszer. — Kedves elvtársak! — Itt ülnek a tanácskozáson azok' a kipróbált, szénosatákban edzett dől- gozók és vezetők, akikre a nárt a leg­nehezebb időszakban is nyugodtan támaszkodhatott. Azt hiszem most is, mint eddig minden esetben, a szén­bányászat valamennyi dolgozója egy- emberként sorakozik fel a párt mögé az 1955-ös terv maradéktalan teljesí­tésével és a második ötéves terv jó előkészítésével. Ne tévesszük szem elől. hogy az idei tervfeiadataink ma­radéktalan végrehajtása több évre határozza meg a szénbányászat mun­káját. Legyen ez az év a dolgozók és a vezetők olyan összefogásának az éve, amikor a dolgozók kezdeménye­zéseinek gyakorlati megvalósításával egyre inkább kialakul a szoros együtt­működés légköre. Széncsaták hősei, legyetek elsők a csatasorban az 1955- ös terv minden részletében való tel­jesítéséért folyó harcban. Czottner Sándor miniszter beszéde után elsőnek Hand'er János a tata bányai XI es akna DISZ frontbrigád Iának vezetője, a frontbrigádok fel­szabadulási versenyének kezdeménye zőjn szólalt fel, maid Vízi László a komlói szénbányászati tröszt igazga­tója, Csipke (Työrgy. a dorogi szén­bányászati tröszt tokodultárói üzemé­nek vezetője, dr Bál László, a tata bányai szénbányászati tröszt, főmér nőké. Szón Endre a várpalotai szén­bányászati tröszt főmérnöke, Takács György. a tatabányai városi párt­bizottság első titkára. Csanádi Lá°*tő. a dorogi tröszt főmérnöke. Lévárdi Ferenc, a dorogi szénbányászati tröszt igazgatója, majd a borsod! bányászok nevében Loy Árpád, Kossuth díjas sztahanovista frontmester, a szocia­lista mnnka hőse beszélt. Lov írnád elvtárs beszáde Kedves el vtársak! A borsodi tröszt küldöttei harcos és erős akaratot hoztak ide a borsodi tröszt, minden dolgozójától s ezt most itt tolmácsoljuk a bányásztanáeskozás színhelyén. Szomorúan kell elmondanom, hogy mi. borsodi bányászok nem dicsekedni jöttünk ide. hanem azért jöttünk, hogy erőt, akaratot merítsünk a há­ny ás-’, tanácskozásból. Hiszen tudjuk, minden borsodi bányász és műszaki vezető tndja. bogy a borsodi tröszt az 1954 es tervét nem teljesítette. Ha nem is szégyenkezve mondom ezt, de bánt minket az. hogy nem tndtuk be­tölteni azt a feladatot, amelyet tőlünk borsodiaktól vár a párt és a magyar nóp. Ez a tanácskozás azonban erőt és harcos akaratot fog adni nekünk s én. mint pgyszcrü fizikai dolgozó bányász, úgy gondolom, hogy haza­térve lesz mód ós lehetőség arra. hogy ezt a szégyenfoltot’ letöröljük a bor­sodi bányászok homlokéról. Erre azért le van lehetőség, mert a minisz­ter Plvtárn beszámolójában hangoz­tatta a szocialista mnnkavorseny je­lentőségét s mert minden magyar bá­nyásznak van lehetősége arra, hogy bekapcsolódjék a szocialista munka- versenybe. Üdvözlöm tatabányai barátomat. Handier elvtársat, aki a felhívásban engem is újból felrázott és felrázta a borsodi bányászokat ia. B.oldog vagyok, hogy bányásznak mondhatom magamat a mi társadal­munkban. Szebbet és nemesebbet el sem lehet képzelni, mint azt. hogy összeültünk itt, a magyar parlament­ben és az is öröm ós ünnep a magy ar bányászoknak, hogy tényezőjévé vál­hatnak szocialista fejlődésünknek. Az a megbecsülés, amely minket, bányászokat övez, feladatokat is ró reánk. A műszaki, vezetőkhöz szívem egész melegével kéréssel fordulok a bor­sodi bányászok nevében: tegyék lehe­tővé számunkra azt, hogy lemossuk a gyalázatot. Bennünk van ehhoz akarat, tudás és erő, mert minket és a borsodi kommunistákat vezeti a párt s ez az az akarat, amely lehe­tővé teszi számunkra, hogy annak a követelménynek, amelyet a párt elénk tűzött, meg tudjunk felelni, hiszen egymagunkban fizikai dolgozók ezt képtelenek volnánk végrehajtani. Ezért kérem a tanácskozáson részt­vevő mérnök elvtárRakat és vezetőin­ket: tegyék lehetővé számunkra, hogy ebből a kátyúból kiemelkedve mi i* felemelt fejjel álljunk a tatabányai tröszt dolgozói elé. ükét büszkeség töltheti cl, de hangsúlyozom, hogy mi sem szegyeijük magunkat. Lehetséges, hogy mostoha gyermekként kezeltek mindkét Borsodban, de úgy gondolom és úgy képzelem, hogy a miniszté­rium, Czottner elvtárs, reflektorként fogja bevilágítani Borsodot is s leg közelebb majd ml is büszkén és ön­érzetesen jövünk el a tanácskozásra azzal, hogy teljesítésben mi is meg­tettük a kötelességünket. Ismételten Handler olvtárshoz szó­lok, a borsodi szóntröszt dolgozói ne­vében, hogy azt a versenyfelhívást, amelyet ő tett az ország bányász dol­gozóihoz, tiszta szívünkből elfogadjuk mi borsodi bányászok. Én ezt a fel­hívást már meg is szövegeztem s ezt minden dolgozó munkatársam ma­gáévá tette. Csak annyit tudok mon­dani Handler elvtársnak és a tata­bányai dolgozó munkatársaimnak Is, hogy mi is fel fogunk fejlődni s_ a tanácskozás után nem hosszú idő múlva meg fogjuk mutatni, hogy hazatérve nem lesz fahiány, nem lesz osillehiány, nem lesz szállítási aka­dályunk s megadjuk a frontnak azt, hogy ki tudjuk hozni a rejtett tar­talékot. Ha pedig a fronton dolgozók a rejtett tartalékot kihozták, akkor a borsodi tröszt dolgozói nem lesznek adósok a Magyar Népköztársaságnak! (Nagy taps.) Ezután Szeifried Gyula, a tata­bányai szénbányászati tröszt főmér­nöke éa Vereczkei Lajos, a pécsi szén- bányászati tröszt igazgatója, Ruffli Lajos a pécsi István-akna üzemveze­tője. Kálmán György, a tatabányai szénbányászati tröszt termelési osztá­lyának vezetője, Sziklai József a ba- ranyamegyei pártbizottság harmad- titkára, a borsodi szénbányászati tröszt dolgozóinak nevében pedig IC re f fii Gábor a tröszt főmérnöke szó­lalt fel. Blaha Béla a bányászszakszervezet elnöke szólalt fel ezután és többek között a következőket mondotta: — Eredményeink azt bizonyítják, hogy az elmúlt évek során bányá­szaink között gyökeret vert a munka- verseny-mozgalom. Mindinkább ta­pasztalható, hogy a szakszervezeti funkcionáriusok szakszerűen és ered­ményesen végzik a versennyel kap­csolatos munkájukat. Bányászaink körében pedig egyre nagyobb tért hódít a Szfahánov mozgalom. amely­nek tüzében edződtek, nőttek orszá­goshírű bányászokká Handler János, Mészáros József, Molnár István. Loy Árpád, Jelenszky János és Budavári Károly, akik hétről hétre jelentősen túlteljesítik tervfeladataikat. Ezután javasolta, hogy a második negyedévben a minisztérium vezetői ne engedélyezzék a vasárnapi terme­lést, mert ez nemcsak a dolgozók pi­henésére. de a bányák fenntartására és a szén önköltségének alakulására is igen káros. Ezt követően arról be­szélt. hogy a szocialista munkaverseny kiszélesítése hozzájárul a munka­fegyelem mcgsz/ilárdífásához is. Ezután Szaka" József. a DTSZ központi vezetőségének titkára ad/ta át a tanácskozásnak a DISZ központi vezetősége üdvözletét, A béffői tanácskozás utolsó felszó­lalója Kővár Károly annavölgyi szta- hánovis! a vájár volt. Az országos bányásztanácskozás kelőén folytatta munkáját. (MTI) iiiimimimjtiimiiiiiiiiiMiiiimiiiHiiiiimiiiiMiiiiiiiiinimiiminniiiiminimiiiniinmiimiimimiiiiiitiiniiinmiiimiiiiimiiiimmmtimiiiHiiimiiiiM ........................................................................................................................................................ 1944. december 3-án a Szovjet Hadsereg felszabadí­totta Miskolc városát, felsza­badította a munkáslakta kör­nyező községeket is. Az új, a szabad élet megindulása köze­pette körülnézünk, honnan h'ová menjünk. Diósgyőr község egyszerű és tiszta munkásházai mögül rombadőlt falak meredeznek az ég felé. Nem a háború pusz­tította el azt az épületet, évszázadok vasfogai őrölték rommá a XIII. századbeli kiskirálynak. Ernye bánnak egykori lo- vagvárát. Kellemetlen, kietlen benyomást kelt. Különösen az a bástya ottan, az úgy tűnik, mintha a dölyfös, jobbágy­nyúzó magyar ökle nyúlna ki a föld alól fenyegetően, az omladékok mellett elhaladó gyári munkások csoportja felé. Azok azonban nem sokat törődnek ezzel az ágaskodó li- dérccel, s csak akkor vetnek büszke, fölényes pillantást a mogorva várrom felé. amikor egyik társuk megjegyzi. — íme a mult, a ledöntött reakció, az urak országának méltó jelképe. — Helyeslőén bólintanak és tovasietnek a saját vá­ruk felé . . . A letűnt középkor maradványai mögött modern ipari erősség hatalmas, ép falai emelkednek — a diósgyőri vas­művek. Emitt az „új gvár” épülettömbjei, karcsú gyárkémé­nyei, amarra lejjebb, Ujgyőrnél az ..ógyár’' óriáskohói sora­koznak fel a tájat szegélyező Bükk-hegység déli lankái mentén. A diósgyőri vasgyár az újjáépítés egyik főoszlova. A munkások élén, bizalmukra, lelkiismeretes összeműködésük- re támaszkodva, üzemi bizottság szervezte újjá és helyezte üzembe a gyárat, rögtön a felszabadulás után. Fáradhatat­lan, lelkesen dolgozó munkásaival ma az újjászületett Magyar- ország ióbb jövőjének jelkepe s egyúttal nagyszerű záloga is. Pedig csak a közelmúltban is. ez a jelenkori techniká­val felszerelt üzemórtás a XX. század, kiskirályainak a ke­zében nem a. haladást, hanem, azt a. középkori reakciót volt hivatva szolgálni, melyet Hitler Németországa és magyar- orszáoi hűbéresei testesítettek men. Két év előtt még a né­met hadlgénezet. számára termeltek itt. Mikor pedig a né­nik és voiles bérenceik látták, hogy a feltartóztathatatlanul közelnö r/öT-ös Hadsereg rövidesen kiveri ghet Diósgyőrből. el. akarták. Pusztítani Magyarország termelőerőinek ezt a gyöngyszemét. Pzámftási'kből azonban kihagytak valamit s ez a valami nem volt. más. mint maga A OTAR T ELKE. A termelőerőknek, különösen a nagyipariaknak, cso­dálatos természetük van: a haladás irányában mozognak és lázadni is tudnak, ha a reakció jármába fogják őket. Mert a gyárnak lelke is van, az alapvető termelőerő, a munkásság személyében. A diósgyőri munkások titkon akadályozták, gáncsolták, szabotálták az anyagi termelőerőknek, a gépek­*) Megjelent „A tett" 1946. május ff. számában. EGY NAGYÜZEM TETSZHALÁLA ES FELTÁMADÁSA*) Irfa: Gerőné, Fazekas Erzsébet nek, a nyersanyagnak, a gyár egész felszerelésének zavar­talan kihasználását fasiszta hadicélokra. Ezeknek az acél- izmú és acélkemény akaratú férfiaknak, a magyar ipari munkásság egyik legfényesebb élcsapatának köszönheti az egész ország azt is, hogy a diósgyőri vasművek nem pusz­tultak bele a német-nyilas dögvészbe. Nem ez az egyetlen eset, van a fővárosban is több példa arra, hogy a gyárak lelkének, az ipari munkásságnak harcos elszántsága fontos termelőerőket mentett át a jövő számára. Mindenütt sikerült ez, ahol nemcsak jelszavakat adtak ki, de A JELSZAVAK TETTÉ VÁLTAK. így volt ez a diósgyőri vasgyárban is. Diósgyőr anyaközség szakszervezeti helyiségében is­merkedtem meg azzal az idősebb, kissé már őszbecsava- rodó hajú szerelőlakatossal, aki oly tömören foglalta össze azokat az irányelveket, melyekhez a felszabadulást megelőző hónapokban a munkások tartották magukat: — Szabotálni a fasiszták háborús termelését, semmit a németnek és nyilas bérenceiknek, mindent megmenteni, mindent megtartani a felszabaduló Magyarország számára. Munkástársai kérésére azután elmondotta, hogyan for­dították le a gyakorlatban ezt a jelszót: — Az „új gyárban" dolgoztunk ágyúszer elésnél, csupa régi munkástársaimmal. Ismertük egymást jól, megbíztunk egymásban tökéletesen. A gyárban mindig az volt a hely­zet, hogy a sok üzemanyag, hulladékvas itt is, ott is halom­ban hevert a műhelyek sarkában. Mi aztán tudatosan is fo­koztuk a művészi rendetlenséget és a további megmunká­lásra váró darabokat csöndesen eltemettük a sok lim-lom alatt. Más műhelyekben persze az ottani helyzetvak meg­felelően rsiválták az antifasiszta, szabotázst. — Ki tudna megfelelő példát felhozni? — szólt oda társainak. Ögyárbeli munkás jelentkezik. Előforrasztár. — A gyár edzőműhelyében dolgozom — kezdi — vi- haredzett munkások közt. Nemcsak szakmájuk minden '•slnját-binját ismerik azok. de azt is tudták, mi Hltlerék háborújának a lényege: igazsáatalan háború, rabló háború az, a végromlás felé sodorta Magyarországot.:: SZABOTÁLUNK. 40 mm-es gépágyú lövedékeihez kellett tárcsákat ed­zettünk. 920 fokos hő kellett a sikeres munkához, 100 fokkal több a sikeres antifasiszta szabotázshoz. Ilyenformán tárcsáink túledzve, hasznave- hetetlenül kerültek ki a ke­mencéből. — Elégtek? — El! Az egyenetlen gáz­szolgáltatást hoztam fel ment­ségül. Jó bűnbak annak, aki gyakorlatlan, vagy — túlsá- gosan gyakorlott a munkában. Ismét az őszes szerelő-lakatos veszi át a szót. — El­mondok most egyet-mást a jelszó második felének a meg­valósításáról: — Múlt év októberében a németek rendeleteket adtak ki a gyár leszerelésére vonatkozóan. És ml kezdtünk le­szerelni — a magunk módján. Tévedésből pontosan onnét szereltünk ki egy-egy fontos gépalkatrészt, ahol a termelést még folytatni kellett volna. A dolog közben körmére égett a németnek. A Vörös Hadsereg közeledett Diósgyőrhöz. Nó­gattak, — mi lesz már a szerszámgépek leszerelésével. Egy­másra néztünk. Tudtuk mi következik: a gyár felszerelését vagonokba dobják és Németországba viszik. Ha ez megtöm tént, elhurcolnak oda bennünket is... a munkás a néme\ rabszolgája lesz a szó szoros értelmében. — Soha! Sem gé­pet, sem embert Hitler országba hurcolni nem engedünk! — adtuk ki a további jelszót. — És a további tett? — Megindult a lázas munka földalatti szervezeteink további kiépítésére. Már október elején újjászerveztük a miskolci pártszervezetet és annak vezetője. Fekete Mihály segítségével a diósgyőri, kommunista pártszervezetet. Széles, igazán népi alapra épített ellenállási mozgalomra van srtík- ség — ez a vélemény alakult, ki. Az értekezlet egv szőlőben, szegény zsellérember kunyhóiában folyt le: eov őrén bácsi, földműves, fegyvereket szerzett és ami miskolci visáairónnl együtt harci csoportot alakított, n, földalatti munka részt­vevőinek védelmére. F.zután úiabb és úiabh földalatti haza­fias csoportok alakultak. Bevontunk minden becsületes né­vé átellenes elemet, pár hét ólat* többszáz ember easiesült n mískolc—diósgyőri földalatti pártszervezetben, a. MOfTAN ’"omitéhnn, amelynek tanial mjndevüft jelen voltak. A MÓ­KÁN kézzel írott, röplapjaival a, avárat vcláséoogj elárasr- tották. ..Le a németbérene Szálasi honXt+ékkaV" „j> a. né. met háborúval, étien a felszabadító vörös Ha.dsereo’” ..Ne menjetek a Dunántúlra, ne adjátok oda gépeinket, az átkozott, németeknek!” ..A diósouőri vasgyár nemzeti vnovon. ment­sük meg a —, aAJ — Felhívásunkat mind többen követték. Földalatti harcicsoportok alakultak a diósgyőri munkások közt. parti- zánharcra készültünk fel, s közben mentettük a gépeinket. Néhány társunk, akikre a röplapok miatt gyanakodtak, ál­ruhában tűnt el a felszínről — s mégis köztünk maradt. Dolgoztunk, szerveztünk. A jelszavak tetté váltadé (Folyfatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents